Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-18 / 141. szám

1980. JÜNIÜS 18., SZERDA Heti jogi tanácsok meg eredményesen. A korábbi végrendelkezés, ami csak az ingatlanokra vonatkozott, ha alaki szempontból nem tá­madható, az is érvényes. • Ha a címzettit nem veszi át a levelet, az nem jelenti azt, hogy nem kézbesítették. Több olvasónk érdeklődött, a tértivevényes levél mikor kézbesített, milyen következ­ményekkel járhat, ha a cím­zett nem veszi át. Ezzel kap­csolatban azt is kérdezik, hogy ajánlott küldeményeket, ha le­vélszekrénybe helyezi el a postás, azt kézbesítettnek kell-e tekinteni. (Ez utóbbiról legközelebb.) A kézbesítés a 43/1953. MT. számú rendelet alapján térti- vevénnyel, vagy tértivevény nélkül történhet. A tértivevé­nyes közönséges vagy ajánlott levél a címzetten kívül fel­nőtt családtagjának, alkalma­zottjának, szállásadójának vagy a címzett által a postai üzletszabályzat szerint megha­tározott személynek — posta­fiók bérlete esetében a fió­kot kiürítő meghatalmazott­nak — is kézbesíthető. Ha a címzett jogi személy, a közön­séges tértivevényes levelet is csak a könyvelt postai külde­mények átvételére jogosult személynek lehet átadni. Ha a megadott címen a megjelölt személy nem talál­ható, a- levélszekrényben vagy a postai küldemények elhelye­zésére szolgáló más helyen, ilyennek hiányában pedig az ajtóra (kapura) kifüggesztve figyelmeztetést ■ kell hagyni. Egyik olvasónk azért érdek­lődött, mert egy fontos hiva­talos iratot olyan személy vett át, aki abban az ügyben, amelyre az irat vonatkozik, olvasónk ellenfele. Ez a kéz­besítés érvénytelen, erre kellő alaDoal hivatkozhat. Ha a tértivevényes levelet a cím­zettnek, illetőleg az átvételre jogosult s az előbbiekben emlí­tett személynek kézbesíteni nem lehetett, az iratot a kéz­besítés második megkí­sérlésének, illetőleg a máso­dik figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő 5 munkanapon át o kézbesítő postahivatalban kell tartani. Ha a címzett nem veszi át, akkor az iratot visszaküldik a feladónak. A visszaküldött iratot — egyes iratokat kivé­ve, így például a keresetleve­let <— a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés posta- fiókba helyezésének napját követő 5. munkanapon kézbe­sítettnek kell tekinteni. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből Az állami zeneiskolákról a kulturális miniszter 7/1980. (VI. 4.) KM. szám alatt ren­deletet adott ki, amely a Ma­gyar Közlöny 37. számában jelent meg. Az Állami Artistaképző In­tézetről ugyanitt jelent meg a 6/1980. (VI. 4.) KM. sz. rendelet is. A növény- és állatfajták állami minősítéséről a Mi­nisztertanács ip/1980. (VI. 6.) sz. rendelete intézkedik, a Magyar Közlöny 38. számá­ban. A gyermektartásdíj végre­hajtására vonatkozó rendelke­zések módosításáról az igaz­ságügyminiszter 4/1980. (VI. 6.) IM. sz. rendeletében in­tézkedett ugyanitt. Ebben szó esik az állam által való ideig­lenes folyósításról is, ha a tartásdíj átmenetileg behajt*- hatatlan és a gyermek meg­felelő tartása nem biztosítha­tó. Az export- és Importflgy- letek deviza lebonyolításának szabályairól a Pénzügyi Köz­löny 9. számából ismerhetik meg az érdekeltek a 2/1980. számú MNB. körlevelet. Az üzemi, munkahelyi de­mokrácia fejlesztésével kap­csolatos állami- és szakszer­vezeti feladatokról az Egész­ségügyi Közlöny 10. számában jelent meg fontos állásfogla­lás. A hatályos jogi Iránymuta­tásokról ad tájékoztatást az a közlemény, amelyet a Ne­hézipari Értesítő 10. számá­ban tettek közzé. A Legfelsőbb Bíróság döntései A visszavont engedély Egy tisztviselő telket vásá­rolt, amelyen szobából, kony­hából, éléskamrából és nyári­konyhából álló ház volt. Azt tervezte, hogy a korszerűtlen épületet lebontja és helyébe családi házat épít. Erre az en­gedélyt a tanácstól megkap­ta. A bontás megtörtént, de nem sokkal később, megdöb­benésére a tanács arról érte­sítette: o bontást és építési engedélyt visszavonja,. mert ezen és a szomszédos telke­ken lakótelep épül és a telke­ket kisajátítják. Ezek után a tisztviselő a ta­nács ellen pert indított Arra hivatkozott, hogy a hatvanezer forint értékű ház lebontásával ennyi kár érte. A tanács az­zal védekezett, hogy az en­gedély kiadásakor még nem tudta, hogy a szóban forgó telekkel milyen tervek lesz­nek. Az építkezések megaka­dályozása, a jelentős népgaz­dasági kár keletkezésének megelőzése miatt indokolt volt. Az ügyben végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a követ­kezőképpen döntött: — A tisztviselő igényének elbírálásánál elsősorban azt kell vizsgálni, vajon az épü­let lebontásával érte-e kár. Időközben a kisajátítás meg­történt. A peradatok szerint az ingatlant négy évvel korábban harmincezer forintért vásárol­ta, s 180 ezer forint kártala­nítást kapott. Ez az összeg, az árak négy év alatt tör­tént emelkedésére tekintet­tel is, feltétlenül eléri a vé­telkori árat. így tehát a tiszt­viselő nem hivatkozhat arra, hogy vagyoni hátrány érte, ezért keresetét el kellett uta­sítani. Elhagyták a lakást — kié legyen? Magántulajdonban levő csa­ládi házban bérelt lakást egy fiatal házaspár. A tulajdonos a bérleti jogviszony megszün­tetéséért pert indított ellenük, arra hivatkozva, hogy hosszú idő óta egyikük sem tartóz­kodik a lakásban. A járásbí­rósági tárgyaláson a férj arra hivatkozott, hogy évek óta azért van távol, a lakástól, mert azt egészségtelennek tart­ja, az asszony pedig arra, hogy súlyosan beteg édesanyját kell ápolnia, különösen az éjszakai órákban nem hagyhatja ma­gára. A járásbíróság ítéletében megállapította: a lakás hasz­nálható állapotban van, de a férj jogos indok nélkül el­hagyta, s nem is kíván oda visszaköltözni. Ezzel a bérlő­társi jogviszonya megszűnt. Az orvosszakértő szerint azon­ban felesége anyjának egész­ségi állapota szükségessé teszi, hogy hosszabb időre ne ma­radjon egyedül, ezért az asz- szony távolmaradása a bérle­ti jogviszonyt nem szüntette meg. A járásbíróság döntését a megyei bíróság helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság kimondta: az asszony bérleti jogviszonyát is megszünteti, s kötelezi, hogy a lakást 15 napon belül ürítse ki. A határozat indoklása sze­rint a vonatkozó kormány­rendélet értelmében, ha a bér­lő a lakást két hónapot meg­haladó időre elhagyta, a bér­leti jogviszonyt a bíróság a bérbeadó kérelmére megszün­tetheti. A lakást nem lehet el­hagyottnak tekinteni, ha a bérlő azért van távol, mert családi, illetve egészségügyi körülményei ezt indokolják. Az asszony évek óta nem tar­tózkodik a lakásban, a perben tehát azt kellett eldönteni, hogy távolléte indokolt-e. Az orvosszakértő szerint, bár any­ja — betegsége miatt — ese­tenként fel ügyeletre szorul, ez elsősorban az éjszakai órák­ban válik szükségessé. Állandó felügyeletet azonban nem igé­nyel. így tehát .anyja éjszakai felügyeletét akkor is el tudja látni, ha a nappali órákban a lakást használja. Egyébként az a körülmény, hogy a lakásból minden személyes ingóságát elszállította, továbbá a bérle­ményt átmenetileg sem hasz­nálta, még akkor sem, amikor anyja több hétig kórházban feküdt, arra lehet következ­tetni, hogy nem is kíván oda visszaköltözni. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg. hogy évek óta indokoltan van távol a lakásból. Nem volt jogos a felemelt tartásdíj A házasság felbontásakor a férjet 50 százalékosan rokkant felesége részére havi 800 fo­rint tartásdíj fizetésére köte­lezték. Négy évvel később az asszony a tartásdíjnak 1200 forintra emeléséért pert indí­tott. A volt férj azzal véde­kezett, hogy időközben- nyug­díjba ment, és nyugdíja va­lamivel kevesebb, mint az a jövedelme, amennyi annak, idején, a tartásdíj megálla­pításakor volt. A járásbíróság elutasította a keresetet, fellebbezésre azon­ban a megyei bíróság helyt adott neki és a volt férjet ha­vi 1200 forint házastársi tar­tásdíj fizetésére kötelezte. A jogerős ítélet ellen emelt tör­vényességi óvásra, a Legfel­sőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, va­lamint új határozat hozatalá­ra utasította. A döntés Indokolása szerint a Családjogi Törvény értel­mében tisztázni kellett volna, hogy azok a körülmények, amelyek alapján a tartásdí­jat négy évvel ezelőtt megál­lapították, lényegesen változ­tak-e. Az erre rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, ezért "a jogerős ítélet megala­pozatlan. Orvosszakértői vé­lemény szerint, az asszony munkaképesség-csökkenése to­vábbra is 50 százalékos. De a véleményből nem derül ki, hogy ez a csökkenés, milyen jellegű, munkára vonatkozik. Tehát nem lehet elbírálni, hogy az asszony életkorára és egész­ségi állapotára tekintettel, megmaradt munkaerejét tud­ná-e hasznosítani, vagy a munkavégzés további egész­ségromlással járna-e. önma­gában az, hogy időközben a nyugdíjkorhatáron túllépett, nem jelent feltétlenül alapot a tartásdíj felemelésére. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy házassága felbontása után hosszú időn át, ha csök­kent mértékben is, de mun­kaképes volt, s a helyi körül­ményektől függően esetleg nyugdíjjogosultságot is jelen­tő munkaviszonyt vállalhatott volna. Ha ezt saját hibájából nem tette meg, nem indokolt, hogy ennek hátrányát kizáró­lag elvált férjére hárítsa. Végül a határozat rámuta­tott arra, hogy az asszony együtt él családos fiával, és a háztartásban nyújtott segít­séggel nem végez-e olyan te­vékenységet, aminek ellené­ben gyermekétől ellenszolgál­tatásra tarthat igényt. Viták a termelőszövetkezetekben Egy vizsgálat tapasztalatai és tanulságai • Lakásbérlet, albérlet, I«. J. duna haraszti olva­sónk 1929 óta bérel egy ma­gántulajdonban levő házat. A negyedik tulajdonos pert in- cmott, és az olvasónk által oda fogadott albérlő kihelye­zését kérte a bíróságtól. Olvasónk méltánytalannak tartja, hogy az új tulajdonos az albérlőt ki akarja rakni, mert hiszen ő évtizedek óta bérli az egész házat, bár igaz, hogy a bérleti szerződést — a levélből megállapíthatóan — nem újították meg. Albérlő tartására sincs meg a tulajdo­nosi hozzájárulás, így az ön lakója a tulajdonos házának jogcím nélküli használója. Egyébként nyilván olvasónk albérlője legalább vagy in­kább még több bért fizet, mint ön a háztulajdonosnak lakbér elmén. Ezek szerint joggal sé­relmezi a háztulajdonos is ezt a jogviszonyt, amit olvasónk­nak kellett volna már évekkel előbb rendeznie. A helyzetet még jobban bonyolítja az, hogy olvasónknak nincs az új tulajdonossal bérleti szerződé­se, s bár a tulajdonos lakottan vette még a házat, ez azonban nem mentesíti olvasónkat az alól, hogy bérleti szerződést kössenek. Könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy olva­sónk Is jogcím nélkülivé vá­lik. Így olvasónknak sajnos Rém tudunk kedvező választ adni. ' • A végrendelet megírása soránj kit kell közreműködő­nek tekinteni? Egyik olvasónk azt pana- szolja, hogy az örökhagyó ha­lála után vita merült fel, mi­vel több végrendelet készült, és az utóbbi szóbeli volt, ami­nek alapján levélírónk az in­góságokat örökölte. Olvasónk írja, hogy az elhunyt egyik testvére a korábbi végrende­let alapján, általános örökös­sé lett megnevezve. Majd egy újabb végrendeletben az in­gatlanokról másként rendel­kezett. Az ingatlant fele rész­ben olvasónkra hagyta, másik részét pedig olvasónk egyik rokonára. Ez utóbbi végren­deletben nem történt intézke­dés az ingóságokat illetően. Az inóságokra vonatkozóan, ezt követően mintegy két hónap­pal szóban végrendelkezett az örökhagyó, mégpedig úgy, hogy olvasónk éppen ott volt nála, amikor közölte vele az örökhagyó, hogy egészségi ál­lapotára tekintettel, végren­delkezni - kíván, menjen át a szomszédba, és hívjon .két ta­nút. A két tanú át is jött, ol­vasónk végig ott volt, amikor az örökhagyó az ingóságokra vonatkozóan végintézkedésben úgy nyilatkozott, hogy azt ol­vasónkra hagyja. Másnap reggel az örökhagyó meghalt, olvasónk kérdezi, mire szá­míthat most, mert az örökha­gyó testvére, aki korábban általános örökös volt, az ingó­ságok kiadását kérte ügyvéd útján, és azt is közölték vele, hogy mivel közreműködő volt a végrendelet megalkotásánál, nem lehet örökös. Nyilván ez csak a szóbeli végrendelkezésre vonatkozik. Az elmondottak alapján azon­ban úgy látjuk, hogy a vég­rendelet tartalmi kialakításá­ban olvasónknak nem volt meghatározó szerepe, ennél­fogva nem lehet közreműkö­dőnek tekinteni. A Polgári Törvénykönyv ugyanis való igaz, kimondja, hogy a vég- rendeleti juttatás érvénytelen azzal szemben, aki közremű­ködött a végrendelet tartalmi kialakításában. Tehát szerepe volt abban, hogy mi legyen a végrendeletben. Az a körül­mény, hogy olvasónk éppen ott volt, amikor az örökhagyó egészségi állapota válságosra fordult, és ő csupán a tanú­kat hívta át a szomszédból, ez a végrendelet tartalmi kiala­kítását illetően, nem tekint­hető közreműködő jellegűnek. Ezért, véleményünk szerint az ingóságokra vonatkozó örök­hagyói végintézedést a koráb­ban általános örökösnek kine­vezett rokon nem támadhatja A közelmúltban a Pest me­gyei főügyészség és 9 járási ügyészség 31 mezőgazdasági termelőszövetkezetben meg­vizsgálta a tagsági viták in­tézésének törvényességét. A vizsgálat célja annak megál­lapítása volt, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben a tagsági viták intézése a szövetkezeti döntőbizottsági eljárások és határozatok meg­felelnek-e a törvényességnek, miiként érvényesülnek a jog- alkalmazás jogpolitikai elvei? Az önkormányzat mércéje A szövetkezetek életében je­lentős a szövetkezet és tagjai között előforduló érdek-össze­ütközések feloldása, amelyhez’ a szövetkezetnek és tagjainak egyaránt érdeke fűződik. Ezért igen fontos követelmény az érdekegyeztetés, az érdek­összeütközések csillapítása, a közösségi érdek elsőbbségének mindenkori szem előtt tartá­sa mellett' az egyéni érdekelt­ség biztosítása is. Tapasztalat szerint a szövet­kezeti tag a felmerülő viták­ban hozott döntések alapján érzékeli a törődést, a jogsza­bályok és a belső szabályza­tok érvényesülését még akkor Is, ha nem személyesen érde­kelt az ügyben. Ebből követ­kezik, hogy a döntések jelen­tőst hatást gyakorolnak a ta­gok közérzetére, munkaerköl­csére, s ezáltal a törvényes és a jogpolitikai elveknek meg­felelő döntések a nevelés, a gondolkodás és az életmód alakításának Is fontos eszkö­zévé válnak. A viták jogszerű, gyors, igazságos eldöntése a szocia­lista törvényesség és a szövet­kezeti demokrácia érvényesü­lésének alapkövetelménye. A viták többségének szövet­kezeten belüli intézése — ter­mészetesen nem önmagában mércéje a szövetkezeti ön- kormányzat terjedelmének is. A döntőbizottság működése politikai szempontból is jelen­tős, ezért nem közömbös a szövetkezeti mozgalom szem­pontjából sem, hogy a döntő- bizottságok hogyan felelnek meg a reájuk háruló felada­toknak. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a hozott határozatok többsége érdem­ben helyes. Elfogulatlan döntések Figyelemre méltó, hogy a tag kérelmét teljesítő 207 ha­tározatból a szövetkezet 11 esetben, a 206 elutasító hatá­rozat ellen az érdekelt tagok 32 esetben fordultak a bíró­sághoz. A bíróság a vizsgálat napjáig elbírált 21 ügyet, 18 esetben változtatás nélkül jog­erőre emelte a döntőbizottsá­gok határozatát, 3 ügyben helyt adott a tag, illetve a szövetkezet kérelmének. Ez jól szemlélteti, hogy a döntőbi­zottságok a rájuk bízott igaz­ságszolgáltatás jellegű felada­taikat felkészülten, hozzáértés­sel oldják meg. Kielégítik azt az igényt, hogy az eljáró szerv elfogulatlanul döntsön a tag­sági vitákban. Az a tény, hogy a döntőbi­zottság a közgyűlés szerve, a vezetőséggel nem alá, hanem mellérendeltségi viszonyban működik, arra készteti a veze­tőséget, hogy határozatainak meghozatalakor, intézkedései során legyen figyelemmel a döntőbizottság eseti döntései­re, állásfoglalásaira. A vizsgá­lat e tekintetben is összhan­got talált, ez egyben bizonyít­ja azt is, hogy a szövetkeze­tek vezetőségei döntéseik so­rán általában megtartják á jogszabályok és a belső sza­bályzatok rendelkezéseit. A szövetkezeti döntőbizott­ságok eljárásuk során a dön­téseik alapját képező tényál­lást — 4 ügy kivételével — pontosan és kellő részletesség­gel felderítették. Az a tapasz­talat, hogy előnyt jelent, ha a döntőbizottsági tagok ott él­nek abban a kollektívában, amelyben a jogvita keletke­zett. Nehézséget okozott vi­szont egyes ügyek elbírálásá­nál, amikor a belső szabályza­tok és a vezetőségi határoza­tok egyes rendelkezéseivel szemben a méltányosság gya­korlása vált indokolttá. Így pl.: a nagykovácsi Rozmaring Tsz döntőbizottsága előtt 1979- ben 25 olyan vitás ügy volt folyamatban, melynek alapja a háztáji földre Jogosultság mértéke, illetve az ezzel kap­csolatos pénzbeni megváltás nagysága volt. Egyes tagok a maximális mértékű háztáji föld pénzbeni megváltásához szükséges munkaóra-mennyi­séget néhány óra híján nem teljesítették — azért csökken­tett mértékű pénzbeni meg­váltásban részesültek. Ennek az volt az oka, hogy a kiala­kított munkarend a maximá­lis mértékű háztáji földre igényjogosultságot teremtő munkaóra teljesítését nem tette lehetővé, mert a szövet­kezet egyes részlegeiben de­cember 15-től kezdődően a munkát szüneteltette. A dön­tőbizottság 6 ügyben a dön­tést mellőzve, az jügyeket a méltányosság gyakorlása ér­dekében a vezetőséghez utalta vissza. Ügyfelek egyenlősége Említést érdemel az is, hogy Pest megyében a vizsgált szö­vetkezetekben 1979-ben átla­gosan minden 76-ik tagnak keletkezett tagsági vitás ügye. Az átlagtól való eltérés nagy. így pl.: a nagykovácsi Roz­maring Tsz-ben minden 25-ik tagnak, a hernádi Március 15. Tsz-ben minden 400-ik tagnak keletkezett egy-egy vitás ügye. Az eltérések okait nem sikerült feltárni, de merültek fel adatok arra, hogy eseten­ként a belső szabályok prob- lématikus rendelkezései ve­zettek a nagyszámú vitára (nagykovácsi Rozmaring Tsz). A döntőbizottsági eljárások­ban megfelelően érvényesül az ügyfélegyenlőség. Ez azt je­lenti, hogy a tagnak és a tsz képviselőjének egyenlő jogai és kötelezettségei vannak. Ta­pasztalataink szerint azokat megfelelően gyakorolták. A termelőszövetkezet képviselői éltek azzal a jogukkal, misze­rint a tényállás kiegészítését, módosítását javasolták, észre­vételeket tettek, a döntőbi­zottság, illetőleg a tag által fel­tett kérdést megválaszolták, kötelezettséget vállaltak, egyezséget kötöttek. Egyetlen ügyben sem tapasztaltuk, hogy a tsz képviselője tanács­kozási jogosultságra is igényt tartott volna, vagy hogy a döntés meghozatalában részt vett volna. Távollétében is Bizonytalanság volt tapasz­talható viszont abban, hogy a felek távolmaradása akadá­lyozza-e a tárgyalás lefolyta­tását és az érdemi döntést. A szabályszerűen megidézett fe­lek távolmaradása a tárgyalás megtartását és a döntés meg­hozatalát nem akádályozza. Kívánatos erre a felek figyel­mét már a tárgyalásról szóló meghívásban, értesítésben fel­hívni. Ha a kézbesítés sza­bályszerű, a felek távolmara­dásukkal nem akadályozhat­ják a döntőbizottság működé­sét, az ügy érdemi eldöntését. A jogszabályok lehetővé te­szik, hogy' a tag a döntőbizott­sági tárgyaláson a bizonyíté­kait előterjeszthesse, vélemé­nyét kifejthesse. Ez azonban jog, de nem kötelezettség. A távolmaradás úgy fogható fel, hogy nem kíván jogaival élni. Ezzel azonban nem akadá­lyozhatja meg az ügy eldön- tését« Dr. Major Miklós Pest megyei főügyész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom