Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-18 / 141. szám

« Zent 4/}? Tff xsumsp 1980. JŰNIUS 18., SZERDA Egyedülálló, kísérlet Bartók-múvek Párizsban Párizsban arra számítanak, hogy a Magyar Állami Opera­ház Bartók-estje ]esz szeptem­berben az L’Humanité ünne­pének egyik kulturális -csúcs­pontja: a százezer nézősereg előtti szabadtéri előadás zárja majd a Francia Kommunista Párt napilapjának kétnapos országos ünnepét. Az L’Hu- manité-ünnepre idén is, mint minden esztendőben, valóságos város épül a Párizs környéki Courneuve 45 hektáros park­jában. A kommunisták és a tömegek legnagyobb arányú randevúja ez az ünnep évről évre, látogatóinak száma min­dig a millió körül jár. A tervek szerint szeptember 14-én a nagygyűlés után kerül sok az Állami Operaház Bar- tók-előadására, amely a nagy zeneszerző születésének kö­zelgő centenáriumához kap­csolódik. Budapestről 130 tagú együttes érkezik az alkalomra, a zenekar és a balettkar A csodálatos mandarint adja elő Koródy András vezényle­tével. Mivel a nézőtéren száz­ezer ember fér el, a színpad fölött óriási vetítővásznat he­lyeznek el, és a távolabb levő nézők ezen követhetik az elő­adást. A kísérlet a maga ne­mében egyedülálló. IRODALOMRÓL, MŰVÉSZETRŐL Dunabogdányi beszélgetések Beszélgetni Jó. Egymást ér­teni, együtt cselekedni — elengedhetetlenül fontos. Vég­ső soron minden pedagógus, népművelő, könyvtáros, mú- zeümi közművelődési szakem­ber célja közösségben gondol­kodó — s a közösség kialaku­lásáért cselekvő embereket ne­velni Ezt a célt azonban csak akkor érhetjük el, ha maga a ipüvelődés folyamata, intéz­ményrendszere biztosítja, hogy olyan kiscsoportok jöjjenek létre, amelyeknek tagjai a fo­lyamatos közös tevékenységnek köszönhetően egyszerre kép­zik önmagukat és gyakorolnak haltást társaikra. Az intézmé­nyes keretek között folyó köz- művelődési munka csak akkor lehet eredményes, ha a műve­lődési házakhoz, kiskönyvtá­rakhoz kapcsolódva minél több, a különböző korosztályoknak, érdeklődési területeknek meg­felelő szakkör, klub, amatőr csoport működik. Felnőtteknek, gyerekeknek Erről beszélni sem kellene, ha sok helyen nem lenne for­mális a kiscsoportok működé­se. Ritka az olyan községi mű­velődési ház, ahol tizenöt klub, szakkör, amatőr csoport is dolgozik egyszerre, közülük nem egy kiválóan. Nos, az ilyen művelődési házak között tarthatjuk számon a dunabog- dányit. Pedig a feltételek itt sem a legjobbak: kevés a hely az egyik klubszoba fala KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Karakter és vizualitás Június végéig látható Orosz László kiállítása a váci Szőnyi Tibor Kórházban. Domonkos Béla szobrait a kapuvári Rábaközi Múzeumban tekinthetjük meg. kapu­Portré, plasztika Kapuvár Pátzay Pál szűkebb ha­zája volt, itt lát­ható . emlékmú­zeuma is. Neon véletlen, hogy a XI. megyei hon­ismereti napok keretében ide hív­ták az Érden al­kotó Domonkos Béla szobrait. Izig-vérig Pátzay- tanítvány a maga eredeti tehetségé­vel. Nincs nehéz­sége a mintázás­ban, portéi bra­vúrosak. Jelentős tény, hogy Gár­donyi, Vörös­marty, Németh László, Taksony fejedelem arcmá­sa Pest megye közterein és okta­tási intézményei­ben található, on­nan kölcsönözték vári bemutatkozásra. Ter­mészetesen itt nagyobb hang­súlyt kap a Pátzay-portré. E mű erénye, hogy nemcsak az anatómiai vonalhoz hű, ha­nem a belső karakterhez is. Domonkos nem az átvételt il­letően Pátzay-tanítvány, ha­nem olyan értelemben, hogy erényei párhuzamosak mes- teréével, e?ért képes folytat­ni eszményeit. Ezzel a maga­tartással formálta meg Pe­tőfi, Goda Gábor portréját, a Kalapácsdobó és a Karikázó mozdulatban hibátlanul pon­tos figuráját. Érmei is szo­borszernek, nem festői meg­oldásokra, hanem a karakter kiemelésére törekszik. Domonkos Béla új felada­tok előtt áll, ezért önvizsgá­latnak, mérlegelésnek is szá­mít kapuvári kiállítása. Fel­mérhette azt az utat, amit eddig tett, ami ezután követ­kezik. Ezen összegzés így je­lenti az újabb művek nyitá­nyát, azt, hogy, mit tegyen tömérdek energiájával és te­hetségével. Döntése biztosan helyes irányba vezeti ezúttal is, hiszen most a további szobrászi életmű építése vár rá, új korszak. Ezt a távlatot helyes lenne összekötni még inkább Érddel, mely a maga városi státusában egyre több nedves, a pinceklub télen szin­te használhatatlan. Mégis megvalósult itt az a cél, hogy minden korosztály az érdeklődésének megfelelő tevékenységbe kapcsolódhasson be. Az általános iskola első és harmadik osztályosai a mese­klub tagjai lehetnek. Innen szinte egyenes út vezet a nem­zetiségi bábszínpadig, amely német nyelven játszik, s amelynek országosan is növek­vő jó hírére utal, hogy a bé­késcsabai úttörőfesztiválra is meghívták. Az együttes kama­rakórusként is szerepel, népi játékokat is mutat be, úgy, hogy előadásain a közönséget is bevonja a játékba. A klub­színpad tagjai például első­sorban mozgás- és helyzetgya­korlatokat végeznek, beszélge­tések során ismerkednek a színpadi művészettel. Említ­hetnénk még a nemzetiségi gyermektánccsoportot, az ősz­szel Induló rajzszakkört, hogy teljes legyen a kép, de — hogy <ne csak a művészeti ne­velésről legyen .szó — az ifjú egészségőrök munkáját is. A felnőtteknél hasonlóan sokrétű a tevékenység: 1974- ben a járásban elsőként ala­kult meg, s ma is tartalmas programmal működik a szo­ciális brigádok klubja; a kert­barátok évek óta önálló mun­kát végeznek, terménykiállítá­sokat rendeznek. Ugyanígy a dunabogdányi adottságokra épül a nemzetiségi asszony­klub, amelynek foglalkozásain (anyanyelven) a szakácsművé­szettől a politikáig számos té­ma kerül szóba. A csoporttól függetlenül, de szintén sokat tesz a nemzetiségi hagyomá­nyok ápolásáért az aszonykó- rus is. Izgalmas kísérlet A kismamaklub — mondja a művelődési ház vezetője, Csobánné Gelencsér Ildikó — sajnos nem kap segítséget, az­az szórólapokat a propagandá­hoz, a kisgyermekes anyákat egyébként is nehéz behozni a művelődési házba. Így szelíd kényszert alkalmazva, az orvo­si rendelőben, a mozgó csecse­mőgondozó érkezése előtt tart­ják a foglalkozásokat. Ezzel azonban ahhoz a korosztály­hoz érkeztünk, amelynek min­denütt a legnagyobb szüksé­ge lenne a rendszeres, tartal­mas közösségi életre — s amely mégis ritka vendég a művelődési házakban: a fiata­Orosz László: Slaconkai asszony lökhöz, illetve elérkeztünk egy olyan kísérlethez, amely az el­múlt időszakban talán a mű­velődési ház legizgalmasabb vállalkozása volt. Az előzményekről: 1976-ban jelent meg Ordögh Szilveszter Koponyák hegye című kötete. A dunabogdányi író—olvasó találkozón 150-en vettek részt. Folytatás: az ifjúsági klubban a fiatal író több alkalommal vezetett irodalommal, zenével foglalkozó beszélgetéseket, így alakult ki a terv: komplex, irodalom, zene, képzőművészet történetét átfogó, legfontosabb kérdéseire választ kereső ren­dezvénysorozatra lenne szük­ség. így született meg a Kedd esti beszélgetések gondolata. Megpróbálunk közösen vá­laszt keresni olyan kérdésekre, hogy... miért találta ki az Ember a Művészeteket? Hi­szen senki sem kényszerítette rá — és gyakorlatilag semmi haszna belőle. Miért jó neki mégis, hogy folyvást szembe­néz önmagával: ilyen vagy, ne csapd be magad, ilyen lehet­nél? ... Miért ragaszkodunk hát a Bibliához,/Éoccaccióhoz, M. S. mesterhez, Boschhoz, Orffhoz, Vivaldihoz, Debussy- hez, Chopinhez, Móriczhoz, He- mingwayhez, Bartókhoz? A többi között ez áll a program- füzetben, s további nevek so­rolása anélkül is nyilvánvaló lehet a vállalkozás komolysá­ga. Egységben látni a kort, emberét, művészetét, s min dig keresni a választ a miért­re. A folytatást filmmel Kísérletnek szánták a min den hónap első keddjén ren­dezett beszélgetéssorozatot, az érdeklődés az, hogy a kör­nyező községekből is eljöttek néhányan, azt bizonyítja, a kí­sérlet sikeres volt. A folytatás sem maradt el. Az ősszel in­duló új beszélgetéssorozat fog­lalkozásain a zene, irodalom, képzőművészet mellé a filmet is társítják, s azt vizsgálják, hogyan vetik fel a társadalom számára legfontosabb kérdése­ket a művészetek a XX. szá­zadban. Ugyanakkor minden foglalkozáson arról is meggyő' ződhetnek a részvevők, hogy érdemes a közösséggel együtt gondolkodva ismerkedni a vi­lággal, abban elfoglalt helyük­kel. Mert bármiről esik szó, a klubokban, szakkörökben, amatőr csoportokban — erről Is szó van. P. Szabó Ernő ZENEI PANORAMA Fúvósok találkozója Solymáron A HAGYOMÁNYOKHOZ IltVEN a fúvószenekarok ta­lálkozója zárta a hatodik he­te tartó negyedik solymári zenei hetek eseménysoroza­tát. A fellépő együttesek szin­te az egész magyar fúvószene­kari élet keresztmetszetét be­mutatták. Az egészen kezdők­től a koncertmuzsikálásban rutinírozott, a népi hagyomá­nyokat felvillantó, a mai ma­gyar zenét bemutató felnőtt es ifjúsági zenekarig minden megtalálható volt a műsor­ban. A nagy számú közönség mellett három tagú szakzsüri hallgatta, figyelte az előadást, hogy a végen a karmesterek­kel, zenekarvezetőkkel együtt megvitassa, tanácsaival segít­se a fellépő együttesek mun­káját. Elsőként a dunabogdá­nyi fúvószenekart jelentette be, a műsorközlő Kuthy Ta­más. Dorfmusik címmel egy pol­kát, majd egy Falusi keringöt, végül pedig régi indulót mu­tattak be Fiter János vezény­letével. A közönség nagy ro- konszenvvel fogadta az együt­test, melyről a szakmai1 zsűri is elismerően nyilatkozott. Csupán arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy a zenekar ösz- szeállítása a harmónia szem­pontjából nem a legszerencsé­sebb és a karnagy vezénylési technikáját sem mindig lehe­tett tisztán érteni. A mányi fúvószenekar ka­maraegyüttes, hiszen összesen kilencen vannak; a fúvósokat nagyszerűen egészíti ki a tan­góharmonika. Bodrogi Tamás vezetésével, remek technikai tudással hangulatos, szórakoz­tató népzenei blokkot adtak. Cseh polka, majd egy morva népdal: Vtej milostskej ba- zsantnici; keringő és végül ugyancsak morva népzene, a: 'Wir laufen bergab; polka összeállítású műsoruk méltán áratott sikert A szakmai bí­rálók elismerése abban is megfogalmazódott, hogy fel­hívták az együttes vezetőié­nek a figyelmét: a zenekar si­kerrel vehetné a minősítéssel járó akadályt is. Az Almásfüzitői Timföld­gyár művelődési házának fú­vószenekara nagy nevű, jól ismert együttes. Tóth Lajos karmester irányításával első­ként Lüthold: Muskétás indu­ló, című művét adták elő, át­éltem A létszámában is na­gyobb teljesítményre alkalmas együttes Erkel: Hunyadi Lász­ló' című operájából a Palotást mutatta be ezutáp,,sajnos kis­sé lassú ütemben. Farkas An­tal: Dal és táncba már ismét jobban sikerült, ám az id. Jo­hann Strauss: Radetzky indu­lója nem hozott átütő sikert. AZ EGYIK LEGMEGGYŐ­ZŐBB, legkiérleltebb műsort mutatta be a soproni Liszt Ferenc művelődési központ fúvószenekara. Fohner János vezényletével először Kliment: Wachauer Márchen-jét adták elő igen nagy sikerrel. Egé­szen meghökkentő, újszerű hangzásokat hallhattunk Loe- we: Urlaub und Bodensee cí­mű darabjában, különösen ér­dekes volt a boogie rész és annak kontrasztja. Freivogel: Európa-parádé című indulója zárta bemutatójukat. Nem kedvezett a szerencse az Iklad—Domony klub­könyvtár fúvószenekarának. A soproniak után fellépni még egy rutinos együttes számára is nehéz lehet. A Tasnádi Lajos vezette zenekar alig két éve alakult, kezdőkből. Még sokat kell dolgozniuk, hogy előadásuk igazán élvez­hető legyen. Műsorválasztásuk sem bizonyult megfelelőnek. A közönség és a szakma mél­tatta azért igyekezetüket, a tapsok mellé sok-sok tanácsot kaptak. A fúvószenekari találkozó legfiatalabbakból álló együt­tese, a tótkomlósi Ifjú Gárda Fúvószenekar következett, Peszlen Vilmos irányításával. Vyskoák: A bírák kútja című polka egyvelegével kezdtek, s már ekkor megmutatkozott, hogy a zenekar és karnagya közt remek összhang van. Farkas Antal: Magyar népdal- rondáját olyan kiérlelt, len­dületes előadásban hallhattuk, hogy azt bármelyik profi fú­vószenekar is megirigyelhet­te volna. Pádivy: Sedliacska című szlovák népi tánc jele­netét élvezettel játszották a fiatalok. Blankenburg: Gla­diátorok búcsúja; induló zár­ta műsorukat, s a hálás kö­zönség alig akarta elengedni őket. Szinte hihetetlen, ami a szakmai megbeszélésen derült ki: ezeknek a tehetséges fia­taloknak nincsen gazdája. Re­méljük, mégis akad valaki, vagy valakik: intézmény, hi­vatal, netán művelődési ház, s a hónuk alá nyúl, mert anélkül nem tudnak tovább lépni, s az az egész magyar zenei amatőr mozgalomnak kárára lenne! NEM VÉLETLENÜL zárta !a műsort a törökbálinti Mun­kácsy Mihály művelődési ház fúvószenekara. A felfokozott hangulathoz nagyszerűen illett nemzetiségi népzenéből össze­állított, remek előadásban be­mutatott programjuk. Troli János vezényletével — aki Gruber Józseffel együtt az énekes közreműködő szerepét is vállalta — három polkát és két keringöt mutattak be. A vastapsok után három ráadást is kellett adniuk, ami azért is igen értékes, mert a találkozó már két és fél órája tartott Pintér Emőke köztéri szobrot igényel és rendel saját művészeitől, Do­monkos Bélától is. Egyszerűség és humánum Bensőséges minden alkotása. Tiszta, mint jómaga, csöndes értékek hálózzák be képeinek felületét. Emberi világ tá­rulkozik fel a szoptató anyá­ban, a kukoricamorzsoló né­nikében és a népviseletbe öl­tözött kislányban, önmagukon kívül egy tájat is hordoznak: Nógrádot, Maconkát, életér­zést. Minden utazása új ké­pet eredményez. Vizuális nap­lója egyre bővül késmárki boltozatokkal, ráckevei tor­nyokkal, nagymarosi víz­parttal, balatoni részletekkel, nagybátonyi szénosztályozóval. Tamási Áron írta le közös vágyunkat: ...valahol ott­hon legyünk á világban. Orosz László minden tája éppen a maga lelkülete, embersége eredményeként otthon, al­kalmas arra, hogy hazaér­kezzünk. Bár sokan fenntar­tással fogadják értékeit, nincs igazuk. Nincs, mert művei­ben az egyszerűség humánus tartalommal találkozik. Tisz­tán, tisztázottan, bensősége­sen. Losonci Miklós KÖRUSPŐDIUM. Ne ve­gyék rosáznéven vagy sze­rénytelenségnek, de most nem tudom megállni, hogy el na mondjam: a weimari Liszt­házban, ahol nagy zeneköl­tőnk elég sokáig és sikerei­nek csúcsán lakott, ez év tél­utóján Liszt-szerzemények el­ső kiadású nyomtatványait, sajátkeZűleg írott kottalapjait nézegettem — Magyar dalok, Magyar rapszódiák, Rákóczi- induló —, amikor különös ér­zés kerített hatalmába. Milyen érdekes! A nagy, a zseniális művész — távol ha­zájától —, egyszer csak rá­döbben valamire. Igaz ugyan, hogy művész hazája széles e világ, de! — neki van saját hazája is! S a haza — gon­doltam ekkor — jól sáfárkor djk-e nagy fiával? S mily különös! A tél el­múlt, lassan a tavasz is vé­get ér, amikor a kör, íme — nem bezárul! — csak feltá­rul: a budai szobába, ezen az utóbbi, nyárias szombat dél- előttön a rádiókészülék mel­lé lopódzik a weimari em­lék. Meg a megnyugvás is, hogy igen, gondolunk Liszt Ferencre, a haza büszke rá. Hogy egy kicsit patetikus vagyok? Az vesse rám az első követ, akiből nem sza­kadt fel a — gyönyörű! — patetikusság, amikor a Kos- suth-rádióban — a Kórus pó­dium című sorozatban — most felcsendült a Csepel ,Autógyár férfikarának előadá­sában — Tóth Béla vezénylő­Június 28—29.: Néptáncosok seregszemléje A SZÖVOSZ, az OKISZ, a TOT és a Kulturális Miniszté­rium a hagyományoknak meg­felelően az idén is a Balaton partján rendezi meg a szövet­kezeti néptáncosok VIII. or­szágos találkozóját és verse­nyét. A döntőt területi bemu­tatók és minősítő versenyek előzték meg: a Szekszárdon, Vácott, Nagykanizsán, Mis­kolcon és Gyulán megtartott területi vetélkedőn 130 hagyo­mányőrző, illetve néptánc­együttes adott számot felké­szültségéről. A legjobbak — 25 együttes 1100 táncosa — június 23—29-én Balatonfüre- den, Boglárlellén és Siófokon mutatkoznak be. Az országos fesztválon részt vevő együttesek felvonulására, menettáneára. a gálaműsorra és az ünnepélyes eredmény- hirdetésre június 29-én Siófo­kon kerül sor. A legjobb eavütteseket értékes díjjal ju­talmazzák. i RÁDIÓF tével — a Magyar ünnepi dal. Liszt Ferenctől! Még talán meg is lepődtünk, hogy ép­pen tőle ilyen sorok Zendül- tek fel — a komor ünnepé­lyességben —, az ajkakon: Újból zeng a mező és a rét... Új életről daloló boldog nép ... — Szabadságról szól az énekem ... Halljátok meg népek s nemzetek... — Ta­vaszi fényben, tavaszi szél­ben szabadon szárnyal .. a boldog élet... — Rajta, zeng­jétek május dalát! SZOCIALISTA BRIGÁDOK AKADÉMIÁJA. A véletlen hozta így, de képzeletben máris utazhattam tovább. A valóságban — még télutón — annyi történt hogy az NDK Újságíróinak Szövetsége jó­voltából, amelynek hivatalos delegációval a vendége vol­tam, az út Weimaron keresz­tül Potsdamba vezetett. A Cecilienhof-kastélyt nem le­het kikerülni, mint ahogyan az élet sem kerülte ki: ott tartották — a második vi­lágháborúnak mintegy záró­akkordjaként — a híres és Európa, de a világ sorsa-jö­vője szempontjából is oly jelentős, történelmi kor­szaknyitó konferenciájukat a szövetséges — s immár győz­tes — nagyhatalmak 1945 nya­rán. Most pedig, látogatá­sunkkor, megelevenedett előt­tem a híressé vált fénykép, i IGYELÓ amely nagy pillanatot örökít meg: Sztálin, Truman, Attlee ül a hatalmas kerekasztal mellett. Jártam a küldöttsé­gek különszobáiban is: a fe­hér empire szalon a szovje­teké, a faburkolatú lila az amerikaiaké, s a könyvtár- szoba, kék huzattal, az ango­loké volt. Merem mondani tán még hitelesebb volt az az élmény, amit a Kossuth-rádióban hét­fő délután a Szocialista bri­gádok akadémiája e heti adá­sa nyújtott: Ránki György egyetemi tanár — a szakava­tott ismerője e témának — összeállításában, s Ráz só Gyu­la történész közreműködésé­vel; Kerekes István szer­kesztésében. AZt bogozgatták, , érvekkel, tényekkel, dokumen­tumokkal, idézetekkel, mint­egy a leghitelesebb források­ra támaszkodva, hogy milyen szálak szövődtek, mekkora gubancok támadtak Postdam- ban akkor, 1945 nyarán, az egyes küldöttségek képzelet­világában, szándékaiban. A valóságot — azt, ami lett belőlük — ismerjük. Ismeri, s éli a yilág. De izgalmas: visszaidézni az eredetet, visz- sZanyúlni a történelemhez, hogy — előre ‘lássunk. Hiszen mindennapos, hogy a jövő felé utazunk. Simon Gy. Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom