Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
\Jimap 1980. JÚNIUS 15., VASÄRNAP Mentcgalambok Az Egyesült Államok tengerpartjainál javítani kívánják az életmentő rendszert, s ezért speciálisan képzett galambokat is bevonnak a munkába. A madarak megtanulják felismerni a mentőcsóna- kok és -mellények narancssárga fényét, amelyeket a szerencsétlenül járt tengerészek használnak. A galambokat a mentő helikopter alá egy kalitkába zárják. Amikor észreveszik a narancssárga fényt, csőrükkel ütögetni kezdenek egy billentyűt, amely működésbe hozza a helikopter kabinjában levő fényjelző készüléket. A szakemberek megállapították, hogy a galambok körülbelül fél kilométer távolságból észreveszik a fényt, és az emberi megfigyelőktől eltérően felfedezik az ezzel a színnel díszített tárgyat is. Az esetek 90 százalékában már az első felszálláskor jó munkát végeznek. Az embereknél ez a pontossági mutató csak 30 százalék. Felhőkép a rajzasztalon B a ■ 4 * . Ni § . í i * w * i i mm Hazánk is bekapcsolódott a Meteorológiai Világszervezetnek Az ember és az éghajlat változékonysága című kutatási programjába. Ennek keretében készül a felhőkép analízisrajza a meteorológiai műhold fotóiról. Nyári örömök, veszélyekkel A tiltó tábla csak fogas Láttam hangtalanul zokogni egy asszonyt. Tizenéves fia fürdés közben megfulladt a gyáli, sóderosnak nevezett bányagödör vízében. Két éve múlt ennek. A Pest megyei Rendőr-főkapitányság egyik szobájának térképén fekete fejű gombostű emlékeztetett a tragédiára: apró mementó. Egy térkép története — Hetvenhárom gombostűt számolhatna meg, valamennyi egy-egy értelmetlen halál pici emlékműve — mondta Glotz Zoltán, a megyei főkapitányság vízi és légi rendészeti előadója. — Munkatérképnek nevezzük ezt a táblát, de sokszor úgy érzem, hogy vízitemetőt mutat. Az elmúlt négy év áldozatait jelöltük rajta. Szembetűnő, hogy a legtöbb baleset a szentendrei, a váci és a ráckevei járásban fordult elő. A gombostűk színe az egyes éveket jelöli: 1976-ban 22-en, a következő évben 16-an, tavalyelőtt 12-en, 1979- ben 20-an leljék halálukat a hullámok között. Tehát ismét felfelé ível a számsor, pedig elsősorban a véletlen alakítja: a meleg, a fürdőzésre csábító napok száma. Tapasztalatunk szerint az időjárás alapvetően befolyásolja az áldozatok számát. Igaz, nemcsak az: emberi tényezők is. A vízbe fulladtak nagy része 13 és 20 év közötti fiatal. Ez a korosztály a leg vakmerőbb, ők érzik leginkább erősnek, szívósnak magukat. Hozzá kell tennem, ők a legmeggondolatlanabbak is. Lassan jön a nyár: esők, szelek és tűző napsugarak váltogatják egymást, de fürdőzésre igazán alkalmas idő alig volt még az idén. Ennek ellenére már három áldozatot követelt a víz és a meggondolatlanság. Pontosabban, az utóbbi játssza a főszerepet. Május 21-én Csordás Zoltán 16 éves tanuló Zebegény mellett, tiltott helyen beúszott a Dunába. Egészen a hajóutat jelző bójáig. Többé nem látta senki. A vízrendészet még jelenleg is keresi... Még most is körözik A történet Glotz százados szavait példázza. Erre mondják, hogy tipikus eset. Akárcsak Farmos térségében, a Hajta-patak partjára tűzött gombostű története: mindösz- sze negyven centi mély vízbe ittas állapotban beleesett és megfulladt Németh András 66 éves nyugdíjas. A halálesetek nagy részénél szerepet játszik az ittasság, az alkoholban oldott reflexek, a feltámadt vakmerőség. Az idei harmadik példa magában foglalja a két előbbi eset okait. Június 1-én Döm- söd magasságában a soroksá- ri-Duna-ág partján három fiatalember pihent. szórakozott. Egyikük, Simon Olivér László arra vállalkozott, hogy átússza a Dunát. Társai is, a vízi rendőrök is hiába keresték, még most is körzik a Duna-parti járásokban. Ahol nincs remény — Téves hit, hogy a forgók, az örvények a víz felszínén is látszanak. Különösen a mesterségesen kialakított mederrészeknél, zsilipek mellett, híd- pilléreknél, kikötők és hajó- utak közelében kell óvatosnak lenni. Ezeken a helyeken mindig szabálytalan az örvénylés. A partról ugyancsak nem láthatók a bukógátak, amelyek tövében hatalmas erővel forognak, őrlődnek a különböző tárgyak. Innen lehetetlen kijutni, bármilyen jó valakinek a fizikuma, bármilyen jól úszik. Ezért kell mindenkit figyelmeztetni: soha ne fürödjön ismeretlen vízterületen. Arra akad statisztika, hogy a Dunából évente hány embert mentenek ki, de az úgynevezett vadvizekből, bányatavakból, kubikgödrökből még egyszer sem mentettek ki fuldoklót. Itt nincs remény. És az ilyen vizek kegyetlen meglepetéseket okoznak: felületük akár 26—28 fokra is felmelegszik, de egy méter mélységben már alig érik el a 12 fokot. A hatalmas hőmérséklet- különbség görcsöt okoz a végtagokban, sőt, tragiküsabb esetben a szívben is. Aztán a szerencsétlenül járt már hiába vár segítséget, hiszen általában több kilométeres körzetben nincsenek lakóházak, nincs segítség. — Tiltótáblák vannak minden elhagyott bánya-, illetve kubikgödör mellett — említette Glotz Zoltán. — De a für- dőzők sajnos fogasként használják. Ezekre a táblákra akasztják a ruhájukat és ... bemennek a vízbe. Pedig ezeket a jelzéseket figyelmeztetésnek, tragédiák emlékét őrző, óvatosságra intő gondoskodásnak kellene tekinteni. Alapvetően az állampolgári fegyelemre, az önuralomra, a megfontoltságra tudunk apellálni. Pedig az 1980-as esztendő eddigi három balesete arra enged következtetni, hogy az idén rekordot dönthet a nyár. — Mi igyekszünk elejét venni a tragédiáknak: az építő- és úttörőtáborokban, a vízparti nyaralóhelyeken a figyelmeztető táblákon kívül szórólapokkal hívjuk fel a figyelmet a veszélyre. A fürdésre csábító hétvégeken hangosbemondóval felszerelt gépkocsiból is figyelmeztetjük a kii rándulókat és a nyaralókat. Szeretnénk, ha a megelőzés társadalmi üggyé válna. Munkánk eredményessége nem mérhető, soha sem mondhatjuk majd, hogy az intelmek hatására ennyien és ennyien megmenekültek. De hiszünk abban, hogy mindig akad, aki komolyan veszi a figyelmeztetést. A fürdés, a strandolás a legkellemesebb nyári időtöltések közé tartozik. Nem erről akarjuk lebeszélni az úszás a csónakázás kedvelőit. De a nyári örömök veszélyekkel is járnak. — A szentendrei partszakasz fürdési lehetősége szinte optimálisan megoldódott a Pap-szigeti, a leányfalui és a visegrádi stranddal. Különös, hogy mégis a szentendrei járás vezet a fekete statisztikában; tavaly nyolcán fulladtak vízbe ebben a körzetben. A váci oldal kevésbé ellátott, de ott is több, a biztonságos strandolásra alkalmas partszakaszt jelölnek ki a helyi tanácsok. A ráckevei járást pedig üdülőparadicsommá ■ varázsolja a regionális té'rv alapján rövidesen megkezdődő átépítés. Rajtunk múlik A táblák, a szórólapok, a szóbeli intelmek csak a veszélyre figyelmeztethetnek. Saját biztonsága érdekében ki- nek-kinek önmagával, családjával és a társadalommal szemben kell vállalnia a felelősséget. Egy-egy szép nyár fekete krónikájának ailakulása elsősorban rajtunk múlik. Nem volt törvényszerű, hogy tavaly így alakuljon a számsor: Pest megyében csónakázás közben 9 ember, tiltott helyen történő fürdés közben 11 ember vesztette életét. Kriszt György Népszerűtlen emberek? A becsületes többséggel nincs konfliktusuk (— Maga értelmes ember, újságíró, magyarázza meg nekem: tizenöt éve melózom itt, az erC-műben, tizenöt éve naponta íel kell mutatnom az igazolványomat a kapuban a portásnak. Nem tudja megjegyezni a képemet? Nyaggatják az embert ilyen őrültségekkel.) Megyünk Csupics Izsákkal, a Dunamenti Hőerőmű egyik iparvágánya mellett. Magas, jóvágású férfi, szerb származású, nemzetisége történetének szakértője, ősbattai; a DHV üzemrendészetének vezetője. — Nyaggatjuk? Ha ő úgy veszi... Olyan nagy dolog benyúlni a zsebbe a papírért? Szabály. Idegenek ne csellengjenek itt. Baj érheti őket és najt csinálhatnak. — Mindenkit igazoltatnak? — Hát... Ha mondjuk a városi tanácselnök bejön ... Van néhány kivétel. — És akik ezt látják? — Mprognak, cukkolják magukat és az embereimet. — Mivel? — Az üzemrendészet ötven emberének majd’ fele nyugdíjas. Sokan leszázalékoltak. Az üzem más helyéről kerültek ide. Tegnap lakatos volt, ma portás. Jön az exkollégája: mi van haver, lógós melót találtál, eleged volt a kalapácsból? — Komolyan megy a zrika? — No nem, de azért sebzi a betegsége, más körülmények közé kerülése miatt amúgyis zaklatott embert. — Vagyis nem kedvelik magukat? Csupics Izsák mélyet szív cigarettáján. — Dolgozik itt vagy 1300 ember. Mondjuk 1299 közülük becsületes, tisztességes. Egyetlenegy megfúj valamit. A többit is ellenőrizzük miatta. Ki kedveli az ilyesmit? . Ha legalább megértenék... — Mit? — Hogy nem szórakozunk, nem piszkálgatunk, nem kötekedünk, amikor táskát ellenőrzünk, csellengőtől érdeklődünk, hová tart. Ez a munkánk. Sőt. A munkánk nekik segít, akármilyen áttételesen is. Huzat van! Ajtót! (— Jó, fokozottan tűzveszélyes hely, oké, megértem. Meló közben nem is gyújtok rá, pedig majd megveszek egy staubért. De utána, az öltözőben, mi a fenét abajgr.tnak, hogy nyomjam el a bagót?) Skriba József elém tesz egy tűzoltókészüléket. Civilben lakatos csoportvezető, amúgy a DHV tűzvédelmi vezetőjének helyettese, önkéntes tűzoltó a 67-es nagy tűz óta, szomorú Tévedésből ütötték le... Vetkőztelős rablás az 51-esen Cipő és nadrág nélkül volt kénytelen hazatérni egy október végi hajnalon a dunavar- sányi búcsúból F. Tibor. A fedetlen lábú fiatalembernek határozottan peche volt, hiszen teljesen ártatlanul, merő tévedésből ütötték le... A történet egy, a kelleténél valamivel gavallérosabb gesztussal kezdődött: késő éjszaka a búcsúban a 19 éves Takács Ferenc több ökölcsapással megdorgálta R. Ferencet, mert az barátnője barátnőjét molesztálta. A verekedés később egy idegen autó megjelenése miatt félbeszakadt, s ezt kihasználva R. Ferenc el is tűnt a sötétben. Takács és barátja, Gáspár Kálmán azonban keresésére indult, s az 51-es úton találkoztak is egy Taksony felé igyekvő férfival. Haladéktalanul ütni kezdték. — Te ugattál a csajjal? — kiabált Takács, és a sértett minden tiltakozása ellenére záporoztak a rúgások és ütések. Közben i végre egy elsuhanó gépkocsi reflektora megvilágította F. Tibor arcát, s Takács ekkor észrevette, hogy valóban tévedett. A verekedés félbeszakadt, de Gáspár társának odaszólt: — Nézd, digócipöje van. A sértett ezután már igazán nem sokáig viselte az olasz lábbelit, akárcsak Lévi Strauss farmernadrágját, amit Jó lesz majd a Tangón megjegyzéssel húzták le róla Takácsék ... Később a nyomozás során a rendőrség lefoglalta a farmert és visszaadta a tulajdonosnak, a cipők azonban nem kerültek elő. A háború utáni idők vet- kőztetős bűncselekményeire emlékeztető eset vádlottai közül kifosztásért és konyű testi sértésért Gáspár Kálmánt 3 év 6 hónapi, Takács Ferencet 3 évi börtönre ítélte a Pest megyei Bíróságon dr. Barnaföldi János tanácsa. Az ítélet jogerős. B. E. rekord, az volt Európa legnagyobb kárértékű erő művi tüze. — És látja, ilyen forintos dolgokon múlhat, mekkora lesz a baj. — Min? — Ezt a kis drótkarikát kell megrántani, hogy a biztonsági szelepet oldani lehessen, működjön a készülék. — És? — Ellopják a karikát. — Ezt a vacakot? — Kulcstartónak. Meg a másik fajta készülék íeszmé- rőjét, házi permetezőkészülékekhez, a csapját kerti slagra, a kétszázötven kilós nagy oltóberendezés kocsijának gumikerekeit otthoni taligára. — Észreveszik? — Csak a hiányát, ellenőrzéskor. Előírt szemléinken. Nemcsak ezeket vizsgáljuk. Megyek az egyik nap, látom, a nagy lengőajtó szárnyai dróttal jó erősen összekötve. Mondom: emberek, álljon meg a menet, ez vészkijárat, hogy pucolnak, ha ne adj isten, baj van? — És? — Azt mondták, huzat volt, a főnök szólt, zárják be az ajtót, hogy meg ne fázzanak. Na. Levették a drótot, morogtak, nekem meg akárhogy is, de kényelmetlen volt egy főnököt kontrázni. — Dehát magának volt igaza! — No igen — mondja és inkább arról beszél, hogy a szívós ellenőrző, felvilágosító munka eredményeként, milyen jelentősen csökkent a tűzesetek száma. Oktatás, kioktatás (— Leáll nekem magyarázni, hogy tegyem fel a szemüveget, ügy Köszörüljek, Nekem! Harminc éve csinálom ezt, nem látja, hogy műanyagot köszörülök, abból semmi sem vágódik ki! Okos Mikulás.) Benki Tibor első mondatával arra kér, ne dohányozzak. Az erőmű munkavédelmi vezetője nemrég gyógyult fel az infarktusból. A választékosán fogalmazó, határozott férfi, néha még fullad kicsit: — Erre szép csendben elmondtam; kollégám, én is harminc éve dolgozom, ahhoz is értek, amit maga csinál, nem a műanyag pattog, hanem a korábban a köszörűkőbe szorult fém vágódhat a szemébe. — És? — Lecsöndesült, összebékül- tünk. Mindig meg kell találni a megfelelő hangot. — Kell vagy lehet? — Én tartom valamennyi belépőnek a munkavédelmi oktatás elméleti részét. Mindenkinek, segédmunkásnak és mérnöknek. De nem ömlesztve, hanem személyre szólóan, szakmák, végzettség szerint. — Nem tartják ezt kioktatásnak, jontoskodásnak? — Lehet. De kötelező és a miheztartás végett azért mindig bemutatkozom, ki vagyok: beosztásom a műszaki vezérigazgató-helyetteshez közvetlenül csatol, intézkedési jogköröm van. — Ez mit jelent a gyakorlatban? — Akár azonnali elbocsátást is kezdeményezhetek a munkavédelmi vagy óvórendszabályok megszegéséért. — Keményen hangzik. — Ritkán fordul elő. Mondom: inkább jó szóval, meggyőzéssel dolgozom. — De ha kell, büntet. — Vele jár. — Nem lehet népszerű jel- adat. — Nem az. Harag nem lett, de... Népszerűség? Csupics Izsák: — Észrevettünk valamit. Lényegtelen mit, a fontos az, hogy többek közt rajtam is múlt, szabálysértésként vagy bűntettként kezeljük az ügyet. A legenyhébb szankciót alkalmaztuk. Köszönetét nem vártam, de azt sem, hogy a jóember kiköp előttem, ha találkozunk. Skriba József: — öltözőellenőrzés. Fújja a füstöt a tag kegyetlenül. Szólok neki. Pár nappal később ismét. Azután megint, megint. Megyek végül az osztályvezetőjéhez, no, azután az intézkedett. Harag nem lett, de barátság sem. Benki Tibor: — Nem használta az esztergályos, a védő- felszerelést. Régi barát, mondom: Jánoskám, miért csinálja? Dörmög valamit. Negyed- szerre majdnem elküldött valahova. Jelentettem az ügyet, sokat veszített. Pénzben. Ugrott a prémium, fizetésemelés. Ment a bíróságig, ott is nekünk adtak igazat. Kilépett. Közvetlen szomszédom, mégis évekig úgy ment el mellettem, mintha nem látna. Munka és becsülete Az ember társas lény. Hogyan lehet a társak, ha nem is nagy, de érezhető ellenszenvétől körülvéve élni, dolgozni? A három férfi szinte ugyanazt válaszolja. Egyik rövidebben, másik részletesebben fogalmaz. Arról, hogy azért nem olyan sötét a kép. Hogy az emberek többségével nincs konfliktusuk. Hogy nem a rokon- szenv, hanem a biztonságos munka, az emberek, a berendezések védelme a lényeg. Hogy a néhány haragost, a valamivel több gúnyolódót el lehet, el kell viselni. Kell, mert ez hozzátartozik feladatukhoz. A társadalmi munka- megosztás során rájuk szabott feladatokhoz. A társadalmi munkamegosztás adott. — És a társadalmi megbecsülés? — Hiányos — mondja Benki Tibor —, ha éppen nem hiányzik teljesen. — Mire gondol? — Nem pénzre, fizetésre. Szemléletre. Annak megváltozása segítene. — A szabálytalankodó sosem fogja kedvelni az ellenőrt. — De aki nem vétkes semmiben. ne tekintsen ellenségének és ne akadályozza munkánkat. — Akadály? — Még az is előfordul, hogy termelési érdekre hivatkoznak egy-egy munkavédelmi döntés megfúrására. — Például? Vezetés, példamutatás — Egyirányúsítottunk egy korábban sok balesetes útszakaszt. Emiatt az elektromos targoncáknak bonyolultabban kell közlekedniük. Mondták: ez lassítja a munkát, pazarolja az akkukat. Lehet. De az elmaradt balesetek nem mérhetők gazdaságossági számításokkal. — Ilyen gazdaságossági számításokkal, gondolom, nem a targoncakezelök akarták megváltoztatni a döntést... — Nem vagyok vezetőellenes. Magam is vezető lévén, ismerem sokrétű gondjaikat. De azért... — De? — Nézze, ha a társadalmi megbecsülés erősítéséről beszélünk, ezt a vezetők példa- mutatásával kell kezdeni. — Hogyan? — Ha a melós látja, hogy a főnök cigarettázva lép be a liftbe, ha védősisak nélkül megy végig a csarnokon — beszélhet neki azontúl rendész, tűzrendész, munkavédelmis. A góréknak miért szabad, kérdi — joggal. Hát nem. Nekik sem szabad, De persze ilyenkor nem az ő. hanem a mi, amúgy is ingatag presztízsünk csökken ismét. — Keserű? — Ugyan — két társára néz, azok egyetértőén bólintanak — szeretjük a munkánkat és hiszünk fontosságában. Andai György
