Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

1980 JÜNIUS 13., PÉNTEK ‘x/Őáiap Nem a gép A társadalomnak fontos érdeke, hogy tagjai minél nagyobb arányban dolgozzanak a termelésben, s közvetlenül hozzanak lét. re anyagi értékeket. A fej­lődés, a tudományos és technikai haladás velejáró­ja a munkamegosztás dif­ferenciálódása is. Az embe­ri erőt sok helyen a gép váltja fel. Fizikai munka helyett műszereket kell ke­zelni, vagy adatokat rögzí­teni. A gépeket előzőleg meg is kell tervezni. Jó né­hány üzemben szívesen fo­gadnának több szakképzett mérnököt, nem egy község­ben képzett népművelőt, s még tovább is folytathat­nánk a sort. Az adminiszt­ratív és ügyintézői munka­körökben dolgozók száma azonban kedvezőtlenül ala­kult, s jó lenne, ha az arány csökkenne. Az adminisztráció szük­séges rossz — mondják egy­re az érintett dolgozók és vezetőik. Hiába csökken­tik a létszámot, ha a köny­velni, ügyintézni valók so­kasága marad. Az, hogy ezek közül mi fontos, mi értelmes és mi nem, az ese­tek többségében a munka­helyek felettes szerveinél kerül mérlegre, ha kerül. A munkát meg kell csinál­ni. No, és aki 40 éves koráig anyagkönyvelő volt, vagy még ennél is egyszerűbb hivatali feladatot bíztak rá, azzal mi történjék? Ezek a jogos kérdések is bizo­nyítják, hogy a dolog nem egyszerű. Csak hosszútávú, következetes munkaerő­gazdálkodással, az ügyvitel egyszerűsítésével, s nem utolsósorban a dolgozók tervszerű átképzésével le­hetünk úrrá fölötte. Nap­jainkban még itt Dunake­szin is néhány százalékos munkaerőhiányról panasz­kodnak a hivatalok és osz­tályok vezetői. Vagyis nem­csak az adminisztratív dol­gozók száma sok, hanem helyenként a rájuk bízott munka is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Indulás a pályán A jövő szakmunkásai Köszöbön a vakáció, ballag­nak a diákok. A Duna-parti lakótelepen még csak második éve működik a 4-es számú általános iskola. A jobb lakás­körülményekhez jutott csalá­dokban íróasztalt is kaphat a gyerek, s külön polcon gyűjtö­getheti kedvenc könyveit. Bélák Gyuláné igazgatóhe­lyettes szerint nemcsak a tár­gyi feltéte.ek segítik elő a ta­nulást, hanem a szülők neve­lőmunkája is szükséges. Mivel mindenki dolgozik, erre min­dig kevesebb idő jut, mint amennyit a pedagógusok ele­gendőnek tartanának. Ebben az iskolában az idén 53-an végeznek, s közülük egy kis­lány azonnal munkába lép. 15-en gimnáziumba, 12-en szakközépiskolába, 27-en szak­munkásképzőbe jelentkeztek. Nem rossz az arány, ha a fi­zikai munka társadalmi presz­tízsét nézzük. Ám itt is és a 2-es sz. általános iskolában is nyugtalanítónak látszik egy másik tény, ami nem helyi jelenség. Az utóbbi helyen 100 nyolcadikos ballag az idén, s itt a tanulók 85%-a munkás­szülők gyermeke. A többség szakmunkás lesz, s nemcsak a tekintélyes műszerész, vagy például laboráns szakmákra, hanem lakatosnak, szobafestő­nek, a lányok például fodrász­nak és bolti eladónak is je­lentkeztek. Aki viszont hár­masnál jobb eredményt ért el az iskolában, azt középiskolá­ba küldik a szülők. A jövő szakmunkásai 2-es, 3-as osz­tályzatokkal indulnak tovább. Ez a munkásműveltség alaku­lása szempontjából nyugtala­nítónak látszik. Optimizmusra ad viszont okot, hogy a fiatal Ami lassan változik Zenei életünk Könnyű dallam száll az is­kolaudvar felett. A Boney együttes számát dúdolgatják a gyerekek. A sláger gyorsan terjed, s az esti tv-müsorokat a kicsik is megnézik. Vajon igy van-e ez, a komolyzenei műsorok alkalmával is? A kérdés fontos, mert az értel­münkre és érzelmeinkre ható esztétikai élmények közvetve befolyásolják magatartásun­kat. A művelődési központ eme­leti folyosóin hatalmas tablók •díszítik a falakat. A gyár fér­fikara és fúvószenekara már 1926-ban megalakult, létével, működésével hagyományt te­remtett a munkáscsaládok kö­rében. A Szocialista kultúráért címmel kitüntetett két művé­szeti közösségben legalább 70-en ismerik a közös ének­lés és zenélés örömeik Tavaly a dunakeszi művé­szeti napok alkalmával hang­zott el az a megállapítás, hogy az iskolai zenei nevelés nem­csak a tanulók ízlésére hat, hanem a család igényeit is formálja. Ezért a hármas szá­mú általános iskolában tesz­nek a legtöbbet, ahol négy énekkar is működik. A műve­lődési központ és az iskola összefogásával nemrég Ano­nymus néven alakult meg, Szakáll Lászlóné igazgató és karnagyi vezetésével a leg­újabb kórus. A Vasutas Szak- szervezet kihelyezett tagoza­tán a művelődési házban 24 gyerek tanul hangszeres ze­nét és éneket. Szőnyi Lajos, a művelődési központ igazgatója rangos mű­sorok emlékét idézi fel. Az elmúlt másfél évben itt sze­repelt a Vasutas Szakszerve­zet Központi Szimfonikus Ze­nekara. A váci Musica Huma­na kamarazenekar, Vivaldi­estjével nagy sikert aratott a városi könyvtárban, majd ezt a műsorát a Mechanikai La­boratóriumban is bemutatta. A MÁV Szimfonikusokkal ké­sőim operaestet rendeztek, s ezen Simándi József és Fitti Katalin, az Operaház magán­énekesnője szerepelt. A helyi férfikar és a zenekar, évente kétszer ad műsort. Jost Meier svájci karmester a Postás Szimfonikus Zenekarral ven­dégszerepeit. Az Országos Fil­harmónia félévenként három előadásból álló bérleti műsort ad, 600 tanulónak, s a rá­adásra negyedszer mindig a budapesti Erkel Színházban kerül sor. A munkásváros ze­nei életében ma még az okoz gondot, hogy a közönség so­raiban kevés a fizikai dolgo­zó. Takács Lajos, az Állami Ze­neiskola igazgatója azt a né­zetet vallja, hogy a jelenlegi igényekhez mérten elegendő a város zenei programja, de az érdeklődés nem nagy. Viszont a jövő zeneértő társadalmá­nak nevelése terén nem rossz a helyzet. Az Űttörő utca Forfa épületben több közép- iskolás és ifjúmunkás, 165 ál­talános iskolai tanuló ismer­kedik a zene világával. Töb­ben is jelentkeznének, de nem tudnák őket fogadni. A fúvósszakon is azért jelentős a lemorzsolódás, mert az is­kolában nem tudnak próbál­ni, az emeletes társasházak lakóit viszont szintén zavar­ják az otthoni próbákkal. Ha a feltételek alakulását a kez­dettől fogva vizsgáljuk, fejlő­dést lehet megállapítani. Hi­szen 1970-től, amióta Fótról idekerült az intézmény, ko­moly létszámú tanári kar dol­gozik itt, s fiókintézmények működnek Kisalagon, Gödön és Váchartyánban. szakmunkások többsége ké­sőbb érettségi vizsgát tesz, kulturális aktivitása rendsze­rint jó irányban változik meg az évek múlásával. — A 14 éves fiatalember tulajdonképpen még nem érett a pályaválasztásra — mondja Povázsai Sándor igazgató. De hát választani kell. Ünnep előtt a város építőivel A születő városrész belse­jében akár sivatagi homokvi­harról is készíthetne felvéte­leket a filmoperatőr. Forgata­gokat kavar a szél, s éles szemcsékkel hordja tele az ember szemét, homok rakódik a hajtöveire, ruházatára. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat építésvezetősé­gén Sas János építésvezetőt ke­resem. — A házon van — mondja kurtán egy asszony a felvonu­lási épület irodájában. — Ki­ment a K 13-ra, a munka frontjára. A magasban Megyek hát én is, az első vonalba. Mély árkok fölött ve­zet az út. Amott alapot beto­noznak, a jelzett épület előtt Akiknek bizalmat szavaztak Új tanácstagok öt évre szóló bizalmait sza­vazott képviselőinek a lakosság a június 8-i választásokon. A ta­nácstagok neve előtti számok a választói körzetek számát jelen­tik 1. Fári János, 2. Farkas Jó- zsefné, 3. Hatvani Miklós, 4. Ladá­nyi Lajos, 5. Tóitli Imréné, 6. Kiss György, 7. Simon Ferenc, 8. Kiss Sándor, 9. Solymosi János, 10. dr. Földesy Iván, 11. Metykó Gyuláné, 12. Wiedermann Imre. 13. Bődi András, 14. Szénási László, 15. Rónai Árpád, 16. Ku- nya Vince, 17. Törőcsik József, 18. Villási László, 19. Aburdán Gyuláné, 20. Jurtin Lászlóné, 21. Pityi Gyula, 22 Gedai Sándor, 23. Antal János, 24. Juhász Róbertné, 25. Gutpintér Tamás, 26. Wéber Zoltán, 27, Vefres Ferenc, 28. Ilo- vai Julianna. 29. Újhelyi István­ná, 30. dr. Monori Balázsné, 31. Blaskó Lajos, 32. Kriszta Sándorné, 33. Gerre Jánosné, 34. Bencze Istvánná, 35. Jávor Bála, 36. Kecskés Szilveszter- né, 37. Borotvás Istvánná, 38. Kristóf Ferenc, 39. Bognár László, 40. Gellérfi Jenő, 41. Imréné Ha­di Jolán. 42. Karvai Ottóné, 43. Varga Sándor, 44 Réthi József, 45. Stehlik Ferenc, 46. Szlobod- nyik Tibor, 47. Szabó Gyula, 48. Forró Imre, 49. Bőmé Boza Bri­gitta, 50. Baranyai Antal, 51. Rá­kos Andor, 52. Wittmann Endre, 53. Vida Szűcs Józsefné, 54. Lisz­tes Imréné, 55. Gurgut András, 56. Egyed István, 57. Verba János, 58. Zentai György. 59. Bitter An­tal, 60. Czermann Mihály, 61. Ho- rák János, 62. Klaibán Sándor, 63. Papp Lászlóné, 64 Vargáné Nagy Erzsébet, 65. Tamás Gábor. Kedvez az időjárás r v" -”wt Az Alagi Állami Gazdaság területén folyik a szénabeta­karítás. bambusznádként ingadozó to­ronydaru áll. Az ötödik emeletről már cso­dálatos a kilátás. A zöld vi­déket sárga repcetábla tarkít­ja, a domborzati térképnek tű­nő táj fölött felkiáltójelként magasodik a templomtorony, s az országút szürke, a Duna kék színű pántlikája részek­re szabdalja a vidéket. Lesz majd miben gyönyörködniük az új lakástulajdonosoknak. Aki viszont Berta István panelszerelő brigádjában dol­gozik, annak nincs erre ide­je. Egy emeletszint 6 lakás­ból áll, s ezt heten három na­ponként szerelik össze. A tizedik emelet fölött Ger­hardt Sándor hegesztő veszi észre először, hogy idegen jár a tetőn. Kissé meglepetve kér­dezi: — Milyen jogon? — Tulajdonképpen magukat szeretnénk bemutatni; vasár­nap lesz az építők napja. Berta Istyán és Molnár Já­nos panelszerelőnek mondja magát. Mindkét szakmunkás évtizedeket hagyott már hátra maga mögött az iparban és a vállalatnál, s nagy építkezé­sek tapasztalatait hordozzák a tarsolyukban. Nem malteros a ruhájuk. Partnerük a daruke­zelő, aki magasba emeli a pa­neleket, hogy ők beállítsák. Szerelnek, csavaroznak, he­gesztőnek. Más ez mint a ré­gi kőmívesmunka, de az idő­járás szeszélyeinek még itt is ki vannak téve. Az emelőto­rony felől percenként tompa dudálás hallatszik. — Akkor szólal meg, ha a szélerősség nagyobb 40 kilo­méternél — mondják. Ilyen­kor nem szabad emelni, s tu­lajdonképpen nekünk is le kellene jönni az épületről, de- hát haladni akarunk. A mélyépítők Farmasi Kálmán kubikos brigádvezető az iparágban már veteránnak számít. Együtt ás­sák a csatornákat, betonozzák az utakat — többek között — a vállalatnál 9 éve dolgozó al­sópetényi Fedor József, a 11 éve itt dolgozó Dudás Ferenc, aki a fiát is magával hozta. Mind régi építőmunkások, akiknek a kedve, úgy tűnik, most nem éppen ünnep előt­ti. Vajon mi az oka? A keszegiek mérgesek, mert gyakran otthonhagyja őket a különbusz, aztán jöhetnek a saját költségükön, s még ed is késnek a munkából. Többen a pénzt is keveslik. Kubikosnak kevés az a három-, három­ezerháromszáz forint — bi­zonygatják. Az idénypótlékot már rég alapbéresítették. Ami­óta munkásbusszal* járunk ha­za, nincs különélési pótlék. — Na, de magyarázza meg ne­kem, miért nem különélés az, ha hajnalban 5 óra 20-kor ülök buszra és este fél 7-kor érek haza. — így Varga Ist­ván diósjenői kőmíves, aki Varga Józseffel együtt kap­csolódik a beszélgetésbe. Tár­sa azt kifogásolja, hogy a vé­dőruhát ő is csak 18 hónapi kihordásra kapja. Pedig itt a mélyépítő részlegnél, ahol ak­nákat kell falazni: sárban, vízben járni, s 4 hónap alatt elkopik. Igy ünnepelnek A csőszerelők öJtözőajtajára valaki krétával írta fel a mi­nősítést: „Csöves urak”. Fi­lipp János brigádja a héten felszereli az új ABC-áruház radiátorait. Révész Endre és Fodor László lakatosok az el­adótér perforált alumíniumle­mezből készült álmenyezetét erősítik fel. Sas Jánossal Interurbán sem sikerült kapcsolatot teremte­ni. Egyszer percekkel az érke­zésem előtt ment el egy sár­ga Zsigulin. Ez ilyen szakma. Az építésvezető nem ülhet az irodában, a munkát kell irá­nyítania. Csakhogy mindenki más húzódozott a felvilágosí­tástól. Végül nehezen, de Ga­lambos Péter és Gáspár Lajos művezetőktől mégis sikerült megtudni, hogy az építkezés 100-on felüli munkáslétszámá­val az idén 128 lakást építnek fel, a K 13-as két szekcióját. Az ABC-áruház műszaki át­adását július 31-re tervezik, az iparcikk-áruházét november­re. Ebben a hónapban lesz kész az orvosi rendelő is. Az építők napját Csepelen ünnep­li meg a vállalat, s oda egy ember utazik el a kiváló dol­gozó jelvényt átvenni, s egy törzsgárdatagot hívtak meg. — Csepel messze van — mohd. ják a többiek, s ez a vasár­napjuk is úgy telik majd el, mint máskor. Péntektől péntekig A hét műsorából Beiratkozás. A Művelődési Központban 18-án és 25-én 18.30—21 óráig tart a beíratás a jövő évad balettóráira, ahol a piros levelű díszalmafa már hozza a termését. A kamaszo- san nagyra nőtt, gyenge juhar 2 éves. Vékony törzse, mint a bambusznád hajladozik. Talán ki kellene kötni egy karóhoz. — Nem — mondja az alkal­mi kalauzom —, akkor erősö­dik, ha leng, hajladoz. A ZÖLD GYEPAGYAKON néhol fehér törzsű nyírfa- kisasszonyok köszöntik a láto­gatót. Kezemben a jegyzet­blokk, a napfényben megcsil­lan a négyszínű golyóstoll, ügy fest, mintha leltároznánk. — Nehogy kivágják nekem ezeket a bokrokat — néz ki az egyik földszinti ablakon egy háziasszony. — Inkább ültes­senek ide valami magasabb növényt is porfogónak, mert mind beszáll az ablakon in­nen az úttestről. Bosszús, nem örül, hogy neki a föld­szint jutott lakóhelyül. — Tudja, errefelé már nem ismerik a szegénységet — mondja az öltözőjében Majo­ros József. Itt ez a jó kabát meg ez a nadrág, ni. Ha hiszi, ha nem, a kukából szedtem ki. — Hát aki ilyet dob oda, az valóban nem szegény ember, nkább pazarló. ODAKINT még egy pillan­tást vetek a környékre. A ter­mészet alakította, ember te- 'emtette szépség és humánum, áenin park. Békés, nyugodt a áj. Szépség és humánum Délelőtt a parkban A KORA DÉLELŐTTI nap- i pásokkal kaszálni kezdi a sütésben még hosszúra nyúlik a. bokrok árnyéka. Könnyű fuvaiiat lebegteti a haragos­zöld leveleket, sűrűn hajion- ganak a vékony fűszálak. Az emberek munkáoa men­tek, csendes a Lenin park. Csupán az építők dömperei zavarják meg időnként a kör­nyék nyugalmát, porfelhőt nagyva maguk után. A tömbházak ablakai mint­ha az eltávozott lakók után bámulnának, s az erkélyeken bólogató muskátlik is abba az irányba ingatnák pirossapkás fejüket. A Garas utcai házak lakói messze, a Duna túlsó oldala feié kalandozhatnak te­kintetükkel a széles erkélyek­ről. A folyón túl a mélykék Hegyoldalakon apró kis házak falai tarkálianak az erdő lombjai közt. Ahegyek lábá­nál a szomszédváros épületei emelkednek. Kaszával a vál­lán ballag egy ember. Talpa alatt csikorog a zúzott kavics Pár percre megpihen az egyik pádon, aztán önmagát biztatva tovább indul. — Gyerünk, mert így nem haladunk — Idünnyögi, aztán könnyed csa­págyra nőtt füvet. — Maga itt.a -kertész? — szólítom meg. — Olyasféle. Csak tudja, hogy beteg voltam, egy kicsit elmaradt a munka — teszi nozzá. — Különben én gondo­zom ezt a parkot. — Elmagyarázná a növé­nyek neveit? — Szívesen — örül meg az érdeklődésemnek Majoros Jó­zsef, aki 6 éve ment nyugdíj- oa a Járműjavítóból, s azóta gondozza a környék fáit, virá­gait, s egy részüket maga is ültette. Ez itt a barka, amely a tavasz első kibomlott, boly­hos hajtását hozza. Jól érzi itt magát, szépen zöldell a buxus, s a különlegességek egyike, a nyári orgona. Csak az a baj, nogy szeretik a lepkék, s ha­mar megtelepednek a levelein. Itt nevelkedik egy. vékony hajtású gesztenyefa, a környék jövendő óriása. Frissen kapált rózsa bokrok, sárga virágú aranyeső s a városban szerte megtalálható, fehér csipkevi­rágot bontó Spirea. A parkot fagyalbokrok szegélyezik. Az alacsonyra nőtt japán birs és 5—6 és 6—10 éves gyerekeke4 oktatnak. Cirkusz a színpadon. Vasár­nap délelőtt 10 órakor a mű­velődési központban zsonglő­rök, zenebohócok és akroba­ták szórakoztatják a gyereke­ket. Fellép a két Kratelly, Bé­la és Coco bohócok, a 2 Kovi, a 2 Molly, Paula és Melinda. A műsort Karádi Béla ren­dezte. Jegyek elővételben is kaphatók az óvodákban, az iskolákban és az üzemi kö­zönségszervezőknél. Két koncert. Kedden este 8 órakor a művelődési központ udvarán a MÁV Dunakeszi Fúvószenekara térzenével szó­rakoztatja a közönséget. Ve­zényel: Szabó Jenő karnagy. Este 8 órakor a Neoton famí­lia koncertjére kerül sor a nagyteremben. Moziműsor: Vörös Csillag Filmszínház: 12—17-ig. Apo­kalipszis I.—II. Színes ameri­kai háborús dráma. Csak 16 éven felülieknek! 14—15. A gejzirvölgy titka. Színes, szink­róniáéit szovjet kalandfilm. 19—22. A nagy álom. Színes, szinkronizált amerikai. Csak 16 éven felülieknek! József Attila Filmszínház: 14—16. Apokalipszis I—II. 18. Utolsó- előtti ítélet. Színes magyar film. Csak 16 éven felüliek­nek! Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Ferenczy András

Next

/
Oldalképek
Tartalom