Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-12 / 136. szám

ABGNYI KRÓNIKA Környezetvédelem Rendezettebb a belterület Növény- és madárvilágra is gondolni kell Ha a lakóhelyi környezet­védelemről beszélünk, első­sorban mindig az ember vé­delmére kell gondolnunk. Az egészségre káros környezeti jelenségek hozzájárulnak a betegségek terjedéséhez. A környezet fertőzése károkat okoz az állat- és növényvi­lágban. Lényegében ez volt az indí­tóoka annak, hogy az abonyi tanács végre­hajtó bizottsága öt év után ismét napirendre tűzte a település környe­zetvédelmének vizsgála­tát. A testület elsőként azt érté­kelte, mit sikerült megvalósí­tani azokból az elképzelések­ből, tervekből, amelyeket öt évvel ezelőtt meghatároztak. Megállapították, hogy az évenként beütemezett és vég­rehajtott, úgynevezett falujá­rás eredményes. A jövőben is követni kell ezt -a gyakorla­tot. A rendszeres és szervezett szemétszállítás a nagyközség 420 lakását és 32 intézményét érinti. Bővítésre sajnos egy ideig nem lehet számítani. Az alkalmi és zugszeméttelepek felszámolása nem járt ered­ménnyel, mert állandóan újabbak keletkeznek. 1975. ja­nuár 1. és 1979. december 31. között 55 személy ellen foly­tattak szabálysértési eljárást emiatt. A bírság összege meg­haladta a 32 ezer forintot. Bár nem olyan mértékben, mint tervezték, de ismét újabb uta­kat sikerült szilárd burkolat­tal ellátni, illetve felújításo­kat elvégezni, elkészült a Cse­rép utcai és a Rádai úti par­koló. Belvíztelenítésre 6 mil­lió forintot költöttek, hat hek­táron telepítettek parkerdőt. A szennyvízcsatorna-rendszer megépítése részben a VI. öt­éves terv időszakában várha­tó. ebben az időszakban a ter­vek elkészítéséig jutottak. A környezetvédelem össz­társadalmi' érdek. A tanácsi testület alapvető igényként tartja számon a lakosság jó vízzel való ellátását. Abony vízszükségletét felszín alatti vizekből nyerik, felszíni víz­készlete nincs a településnek. Mivel az igény a jelenleg fel­használt napi ezer köbméter duplája volna, újabb kutakat kell majd fúrni. Az, hogy a szomszédos Szolnok várost érintő Tisza vizéből nyerjen Abony is vizet, áz csak a má­sodik évezred küszöbén kép­zelhető el. Sok gondot okoz az eső- vízelvezető csatornák, ár­kok állapota. A kétszáz utcában közel 160— 180 kilométer hosszú, megfe­lelően kiképzett árokrend­szernek kellene lennie, ám a meglevő hossza nem több 60 —80 kilométernél. Az árkok hiánya miatt a lehullott csa­padék az utakon gyűlik ösz- sze, a nehezebben szikkadó pocsolyák bűzösek, fertőzés- veszélyt jelentenek. _ A levegő tisztaságát alapve­tően 2—3 üzem és a községet átszelő 4. számú országos fő közlekedési úton áthaladó jár­művek gáza szennyezi. Pon­tos adatok nincsenek, de az eddigi megfigyelések szerint az autóforgalom jelentős lég­szennyeződést okoz. A népfrontmozgalom je­lentős társadalmi ügyként tartja számon a környe­zetvédelem és a környe­zetfejlesztés gondjait. A Vöröskereszttel közösen az utóbbi két esztendőben lom­talanítási akciót szerveztek, ez mindkét esetben eredményes­nek bizonyult. Célszerű lenne életre hívni egy népfront mellett működő környezetvé­delmi bizottságot és az úttö­rőszervezeteknél pedig a környezetvédelmi őrsöt vagy őrsöket. A környezetvédelem fontos része a természet- és tájvéde­lem. Abonynak ugyan nincs védett területe, de ha igazán jól szétnézünk, vannak olyan helyek, melyek több figyelmet érdemelnek. Óvni és védeni érdemes a községben itt-ott még fellelhető, száz évnél is idősebb madárszőlőfákat. A vasútállomás területén pla­tánóriás van, amelyet a Buda­pest—Szolnok közti vaspálya megépítésének emlékére ül- ' tettek 1847-ben. Itt a Kazin- czy-kúria, a Sivó-féle kastély öreg fái, a Romok megkötését szolgáló Muszáj-erdő, a Ka- szálóefdő védett madaraival, vörös- és kékvércséivel, bag­lyaival. A hivatásos vadászok és vadőrök, valamint a község területén működő vadásztár­saságok változatlanul nagy körültekintéssel őrködjenek a határban élő apróvadak felett. A tanácsi testület határo­zatot fogadott el a település környezetvédelmének tovább­fejlesztésére. Gy. F. i A hetedik volt Zenével, dallal, versekkel Véget értek a kulturális napok Az iskolák és a nevelőott­hon tíékét a világnak című zenés, táncos bemutatójával befejeződött a VII. abonyi kulturális napok rendezvény- sorozata. A Somogyi iskola sportcsarnokában összegyűlt közönség előtt elsőként Győré Pál vb-titkár mondott rövid beszédet, méltatta az iskolák kulturális tevékenységét. Meg­állapította, hogy a gyermekek nélkül elképzelhetetlen Abony- ban a közművelődés. A kul­turális napok fináléján bemu­tatott műsor csak egy töre­déke annak a kultúrmunká- nak. amely az oktatási intéz­ményeknél folyik. A bemuta­tó értékét növelte az a szán­dék, hogy a bevételt a Salgó- bányán megszervezésre kerü­lő nyári zenei tábor költségei­nek fedezésére fordítják. A változatos és hosszú mű­sorban a gyerekek dallal, ze­nével, verssel igazolták a vb- titkár szavait. Az előadás vé­gén Tarkó Sándor, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára ösz- szegezte az idei kulturális na­pokat. Elmondta, hogy az el­telt három hét alatt számos különféle kulturális rendez­vénye volt a köz«-■' - rek. ezek mind jól sikerültek srinvona- lasak voltak. A sorozat érté­két az is növeli, hogy olyan eseményeket is programba vettek, amelyekhez hasonlók korábban nem voltak a kul­turális napok műsorában. El­ismerését fejezte ki a szerve­zésért és a lelkes szereplése­kért. Skultéty Sándor, a művelő­dési ház igazgatója a VII. kulturális napok egyik szer­vezője és irányítója volt. ö az alábbiak szerint összegezte az eseményeket: — Az idei rendezvényeket átlagosan háromszázan tekin­tették meg. Ha így számo­lunk, akkor 5—6 ezren voltak kíváncsiak a háromhetes prog­ramra. A kulturális napok iránt mindig nagy volt az ér­deklődés, de most különösen sokan ellátogattak és nem túl­zás azt mondani, hogy sike­rült mindenki érdeklődését fel» kelteni. A maga nemében min­den program jól sikerült, de elsőként kell említeni azt az irodalmi estet, amely a magyar népdalról szólt és főszereplője Béres Ferenc érdemes művész volt. A könnyű műfaj kedve­lői körében a Nevetni kötele­ző műsoros est aratott sikert. Nagy érdeklődés mellett mu­tatta be a szolnoki Szigligeti Színház A szabin nők elrab­lása című zenés bohózatot. A szocialista brigádoknak az iro­dalmi vetélkedő Jelentett szép élményt. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1980. JÚNIUS 12., CSÜTÖRTÖK Kalamáris, Kisbogrács, Napsugár Vendéglátás, az ellenőr szemével Nem mindegy, hogy a vendég mit kap, mit lát Turistaszezon kezdete. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat ceglédi igazga­tóságához tartozó egységekben ilyenkor, nyár elején, meg- surűsödnek a „főnökség” amúgy sem ritka látogatásai, szúrópróbaszerű ellenőrzései. Ha egyéb teendői engedik, Kű­ri Janos igazgató legtöbDször személyesen néz körül: akad-e valahol valamilyen tennivaló? (Általában mindig akad.) Egyik legutóbbi útjára, kérésére, el­kísérte Czeróczki János, a járási hivatal kereskedelmi felügyelője és a sorok írója is. Délelőtt tíz óra. Nagykőrö­sön, a 362-es számú Strand Vendéglő — a medencéhez ha­sonlatosan — visszhangzik az ürességtől. (Szerdai nap: víz­csere.) Telek Imre üzletvezető elmondja, hogy a május el­sejei nyitás óta mindössze öt­venötezer forint volt a bevé­telük, s ez az összeg is, jó­részt az eddigi hűvös időjá­rással dacoló sörivók bukszá­jából vándorolt a kasszába. Pedig itt állandóan kapható háromféle meleg étel, harmad- osztályú áron, olcsón. Azelőtt kétféle levest és hatféle egy­tálételt kínáltak ugyanitt: ak­koriban sokan a körösiek kö­zül ide jártak a strandra — az úgynevezett látogató jeggyel — ebédelni. A látogatói agy, s ez­zel együtt az étkezési lehető­ség megszűnt nemrégiben. A városgazdálkodási vállalat dön­tött így. Az intézkedés főként a fürdővel átellenben elterülő lakótelepen élő kisnyugdíjaso­kat érintette érzékenyen. Most leginkább ők szorgalmazzák: meg kéne nyitni az utcafront felé is a strandvendéglőt... Az igazgató néhány szavas emlékeztetőt ír be a blokkfü- 2atébe: ez ügyben hamarosan (ismét) sort kerít a tanács, il­letve a városgazdálkodás ille­tékeseivel való párbeszédre. ★ Kőrösön a Kalamáris étte­rem délidőben mindig zsúfolt, s az iskolaévben meg külö­nösképpen az. Nem csoda: közel százötven diák és há­romszor ennyi felnőtt fo­gyasztja el itt nap mint nap a heti előfizetéses menüjét. A gyermekétkeztetés megszerve­zésében nagy érdemei vannak a Kalamáris üzletvezetőjének, Nagy Istvánnak. Nem panasz- kéop említi, de tény, hogy a diák- és általában a közétkez­tetés járulékos költségei — a gyakoribb mosatás, tisztíttatás, íogyóeszközcsere — alaposan megnövelik a költségeket. Va­lóban, mindenre aligha juthat pénz a 13 forint 20 filléres nyersanyagnormából... Az üzletvezető azonban egyfajta kultúrmissziónak is tekinti a hivatását. Az igazgató mégsem elége­dett. A Kalamáris kertheiyi- ségében terítetlenek az asz­talok: ha idekint tálalnának a vendégsereg egy részének — odabent nyilvánvalóan qsök- kenbe a zsúfoltság. Igen ám, de ahhoz egy új tálalóablak, s legalább meg egy pincér kel­lene — hangzik a kifogás. ★ A Kisbogrács megtette kö­telességét, a Kisbogrács — üres. Mármint a Kisbogiács söröző, a Kalamáris háta mö­gött. Amíg az új étterem oke- s/ült, jórészt ez a söröző lát­ta el a közétkeztetéssel kap­csolatos feladatokat. A két kö­rösi termelőszövetkezet dolgo­zóinak is innen hordták az ebédet, sőt a reggelit és vacso­rát is, ki a földekre, a nyári és őszi betakarítások idején. Most, hogy mindez a Kala­márisra hárul, a Kisbogrács mintha kicsit lazán kezelné a dolgokat. Főttételt hiába is kérnénk — ebédidőben sincs, semmilyen. így aztán vendeg sem ágén akad. Pedig hallot­tam, tudom: nem főztek itt rosszul. Ezt bizonyítja a be­jegyzések sora is, a vásárlók könyvében. Viszont az őszin­te dicséretet, meg azt az 1979- es bejegyzést is, amely a „ma­gyarosan (?) és udvariasan fel­szolgált” vacsoráról emlékezik meg, már régen továbbítani kellett volna a központnak... Egy intézkedés is születik. Az igazgató utasítja az üzletve­zetőt: legalább háromféle egy­tálételt kell kínálni — már holnaptól — a betérő vendé­geknek. ★ Diszkóműsort hirdet a ko- cséri Napsugár, de Bálint Ist­ván, az üzlet vezetője öröm­mel mondja, hogy nemcsak a fiatalok körében közkedvelt ez a nemrég megnyílt eszpresz- szó. Május elseje óta legalább egyszer már minden falubeli bekukkantott ide, s ezt tanú­sítja az első havi bevétel, a 146 ezer forint is. „Megtaláltuk Amerikát!” hangoztatja vidáman egy fe­kete fejkendős, idősebb asz­szony, miközben elismerően csettint. Kezében a juharleve­les címkéjű üdítő, a Canada dry gyömbérital a főváros­ban mindenütt kapható új­donság. Még egy üveggel ren­del a hűsítőből: „kóstolja meg, szomszédasszony!” A mezőről betérő fáradt, boros­tás férfiak persze rá sem néz­nek az efféle „bambira” — csakis a Kőbányai világos oltja a s2!omjukat. Czeróczki János, a járási felügyelő akcióba lép: ki­függesztett az árjegyzéket, el­lenőrzi a felszolgálónő egész­ségügyi kiskönyvét. Nincs benne a pecsét. Aztán a rövid­ital-pulton a mérőpoharakat hiányolja. „Remélem, ezek csak a kezdet nehézségei” — mondja az igazgató. Aztán felhívja at üzletvezető figyel­mét, hogy a hiányosságokat mihamarabb szüntessék meg. Elmenőben betérünk a mellékhelyiségbe. A csillogó csempén még a légy is el­csúszna — ha volna erre akár egyetlenegy vállalkozó szellemű rovar. De nincs. Van viszont szappan és tisz­ta törülköző. Vajon meddig lesz még? S meddig marad­nak még meg bent, a presz- szóban az asztalterítők, s a vázákban a virágok? Meddig? Az üzletvezető állítja: ezen­túl mindig. Bízik a kocsériak- ban. Vörös István Ceglédberceli véradók Felismerték jelentőségét Semutattak klubot, könyvtárt Ceglédbercelen a napokban véradónap volt. Helyet a mű­velődési ház és a könyvtár adott, a szervezésben a telepü­lés vöröskeresztesei igen sokat segítettek. Több mint száz­negyvenen jelentkeztek, és a ceglédi kórház vérellátó állo­másának járműve negyvenöt liter, a gyógyításhoz, életmen­téshez elengedhetetlenül szük­séges küldeményt vihetett a községből. A véradók fele a helybeli termelőszövetkezet dolgozója volt, a többiek a háztartásbeliek és a gyermek- gondozási szabadságon levő asszonyok, a hatvan éven aluli nyugdíjasok voltak. A telepü­lés lakosságának szinte min­den rétegét képviselték. Harmincszoros véradót kö­szönthettek ez alkalommal Nagy Imre személyében, aki a Vöröskereszt községi titkára. Ugyancsak ekkor üdvözölték a bronz és ezüst fokozatot elért véradókat is. A házigazdák — a művelő­dési ház és a könyvtár — ki­használták a lehetőséget, hogy az esemény alkalmával az in­tézményben találkozó emberek megismerkedhessenek az ő munkájukkal is. Látogatásra invitáltak mindenkit, bemutat­ták az énekkari szobát, a kézi­munkaszakkört és a nyugdí­jasklub helyiségét. A várako­zókat tárt ajtóval várta a könyvtár, ahol böngészéssel, folyóirat- és könyvolvasással tölthették az időt. S. E. Kiállítás a Volánnál Kiállítás nyílik Prohászka Antal ceglédi származású, Szolnokon élő festőművész munkáiból június 16-án, hét­főn délután 15 órakor, a Volán 1 /TÍ- Vállalat ceglédi, Körösi úti telepén. Jól kinyitom a szemem Beszélgefés Pelével Győzelem, itthon is A Kecskeméti SC vízilabdá­zóival játszott legutóbb a Ceglédi VSE csapata. A ceg­lédiek győzni szerettek volna és igyekezetüket siker koro­názta. A mérkőzés eredménye 6:3 lett. (Részeredmények: 1:2, 3:1, 1:0, 1:0). A játékot Erdős és Koós játékvezetők vezették. A ceglédi csapatban a követ­kezők játszottak: Pákozdi, Le­gény, Gulyás, Papp, Brávik, Kelemen, Marker. Csere: Ungvári, Bóbis, Beck II., Nagy. Edző: Lakatos István. Góllö­vők: Legény (3), Marker, Gu­lyás, Kelemen. Így tehát sikerült a győze­lemsorozatot folytatni. A várt­nál nehezebb volt, de megér­demelten győzött a csapat. Az első játékrészben a kecskemé­tiek vezettek, csak ezután for­dult a kocka, s ekkor a ceg­lédiek fergeteges iramot dik­táltak. Sokat úsztak, sok gól­helyzetet teremtettek. Emlé­kezetes lesz jó ideig Gulyás pompás csavargólja és Legény lábbal adott — igen ritka — gólja. Marker szinte az egész mérkőzést végig úszta. Pákoz­di jól védett, hétről-hétre biz­tosabb őre a ceglédi hálónak. A Ceglédi VSE vízilabda­csapatának jelenleg 14 pontja van, ezzel az élmezőnyben foglal helyet B. M. Kenyér, kemence Az energiatakarékosság nap­jainkban olyan kérdés, amely számos termelőüzemet érint. Cegléden is a legtöbb gyár, üzem, nagyvállalat ilyen. A Nagykőrösi Konzervgyár ceg­lédi gyárában például a tervek szerint év végéig fokozatosan áttérnek fűtőolaj helyett a gázenergia hasznosítására. A Dél-Pest megyei Sütőipari Vál­lalatnál is készítettek energia­takarékossági intézkedési ter­vet még tavaly. A terv nyolc­van százalékban valósult meg, gazdasági meggondolásból. Több régi kemencét, amelyek eleve széntüzelésűek voltak, nem építettek át olaj- illetve gázfűtésűre. Háromszor volt világbajnok- futballcsapat tagja, 21 éve rúg­ja a labdát Edson Arantes do Nascimento, vagyis Pelé. Ami­kor találkoztunk, s szabadkoz­ni kezdtem volna, hogy a fá­rasztó filmforgatás közbeni pi­henőjét rabolom el — hiszen ő is részese a Menekülés a győzelembe című produkciónak — nevetve intett le: Ugyan már, igazán örülök, hogy be­szélgethetünk! — ön, bár abbahagyta az aktív labdarúgást, mégis azt gondolom, hogy nem szakított e szép sportággal? — Bizony, nagy bajban len­nék, ha eltiltanának a focitól. Tulajdonképpen a futball miatt élek most is kétlaki éle­tet. Amikor csend van a foci körül, Santos Brasilban lehet megtalálni, a szezonban pedig New Yorkban a Cosmos csa­patánál. — Olvasóink jól ismerik önt mint futballistát, ám annál kevésbé mint magánembert. Kérem, beszéljen önmagáról. — Túl sok érdekesség nem található az életemben, kizáró­lag a foci éltet. Egyébként há­rom gyermekem van, egy fiú és két kislány, a feleségemtől pedig két és fél éve elváltam. — Mit játszik most ebben a filmben? — Szerepem szerint egy trinidadi származású hadifo­goly tizedest alakítok, aki bár nem ért túlzottan a futball­hoz, megpróbálja, lévén a foci a menekülés egyetlen útja. — Ezenkívül is sokat filme­zik? — Igen. Két hete fejeztünk be két forgatást is. Az egyiket, amely egv dokumentumfilm * lesz az életemről, Francois Asenbach rendezte, a másik egy amerikai film, amrivben rendőrt játszom. — Ha nem csalódom, ön több mint 1200 gólt lőtt pályafutása során. Hányat rúg ezen a mérkőzésen? — Ezt egyelőre nem tudom, végül is ez a rendező dolga. De három, négynél alább nemigen akarom adni. Remélem, sokan lesznek majd kint ezen a meccsen június 22-én az MTK- VM stadionjában. — ön igen sokszor került szembe a pályán Bobby Moore-ral. Most egy csapatban rúgják a bőrt. — Bobby ellen igen szeret­tem játszani, rettentően erős, erőszakos, kemény ellenfél volt, de fair játékos, ö mindig a labdára ment, soha a lábam­ra. Most pedig igazán örülök annak, hogy egy jó játékossal, aki egyben jó barát is, egy csapatban játszhatunk. — ön szerint hol játsszák most a legjobb futballt? — Lehet, hogy hazabeszélek, de szerintem Dél-Amerikában. Itt rengeteg a jó futballista, a jó csapat. Szeretnék majd Ma­gyarországon is körülnézni, mert magyar csapatot már nagyon rég láttam futballozni. Három teljes hétig, amíg itt leszek, jól kinyitom majd a szemem, és figyelek, hogy so­kat is lássak. Kovács Attila Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom