Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
Sokfélék a betegek... Az orvosi rendelő világa Ki ne járt volna a körzeti orvosnál? Fehér váróterem, fehér padok, fogasok, tisztaság. Odabent gyógyszerekkel, kezelőeszközökkel teli szekrény, kartotékozó, az asztalon vérnyomásmérő, iratok, orvos, asszisztens. Ismerős a kép. S ismerős a hang is, amelyen kérdezik: — Mi a panasza? A rendelő: a környéké. Hi-i szén az orvosi körzethez tartozó emberek szinte mindannyian megfordulnak itt. Vajon milyen a rendelő világa — orvosszemmel? Akitől megtudjuk: dr. Tholt Mária, Alsó- némedi körzeti orvosa. Az élet harmada — Az orvosnak megszokott környezet a rendelő, itt tölti élete harmadát. Magam húsz éve tudom munkahelyemül a körzeti rendelőt. A sok hideg fehér színt az orvos enyhíte- j ni igyekszik, oldani a bete-1 gek félelmét. Nálam például színes a függöny, reprodukciók vannak a falon. Persze jobban szeretném a zöld falakat, nyugtatóbbak. Nem a tárgyak teszik a rendelőt, de fontos, hogy jó legyen a beteg benyomása róla. Hiába szép minden, ha mogorva az orvos, az asszisztens ... A rendelő világa minden egyes betegnél megváltozik. Minden ember más, s majdnem mindegyikük más-más magatartást kíván áz orvostól. Csak egy a közös, a megértés, a segítőkészség várása. Sok múlik a gyógyítón. Szabályozhatja is a beteg viselkedését, de csak bizonyos mértékig. Mire gondolok? Először is arra, hogy kétféle beteg van: aki tényleg beteg, s aki csak jótanácsért, táppénzért vagy magánügyeinek megoldásáért jön. Legutóbb például egy 40 év körüli asszony az esztendők óta húzódó anyós-konfliktusára keresett gyógyírt egy nagyobb családi patvar után. Húsz percig hallgattam. Sírva kezdte, a végén pedig mosolygott. Választ sem várt, csak megköszönte, hogy érdeklődéssel kísértem szavait. Ez is gyógyítás ... Az ellenőrizhetetlen Azt hiszem, nincs körzeti orvos, aki ne találkozna olyan páciensekkel, akik azért jönnek, hogy táppénzhez juthassanak, s az időt otthon tölthessék. Kellemetlen esetek ezek, mert semmiféle orvosi tevékenységet — még megértést sem — kívánnak. Akad, aki azt állítja, köhög, a dereka fáj. Ilyenkor egyszerű a gyógyító dolga, mert a betegségeknek vapnak közismert tünetei, s egy-egy alapos vizsgálat elegendő annak megállapításához, tényleg beteg-e az illető. De mások rafináltabbak. Nehezen vagy egyáltalán nem ellenőrizhető, megfoghatatlan panaszokkal állnak elő: szédülök, tegnap este magas lázam volt, s hasonlók. Az igazság az, hogy ! ezek lehetnek alkalmi bevezető tünetei egy-egy valódi kórnak. Ilyenkor csuk egy támaszom akad: a falu ismerete. Évtizedek alatt sokat megtudhat az orvos a betegeiről. Alsónémedin ötezernél többen élnek, sok az ingázó, s hétfőként zsúfolt a váró. Azért több ilyenkor a várakozók száma, mert jó néhányan megbetegedtek a hét végén, gyomorrontással, napszúrással, vagy lerúgták őket a íoci- meccsen. De akadnak, akik elaludtak, késnének a hétfői munkakezdésről, megint mások úgy képzelik: befejezik még háá körüli teendőiket, amikbe szombaton, vasárnap fogtak. Azután a követelődző betegek : ők mindig újabb és újabb vizsgálatot, gyógyszert kérnek. Ügy vélik: nekik ez jár, s ha a szomszéd kapta, őket is megilleti. A magát szervi betegnek képzelő ilyen pácienseknek nem használ a gyógyszer, a gyógymód — mert tulajdonképpen lelkibetegek. Ilyenkor a lelki gyógyításon kívül minden egyéb csak tüneti kezelés lehet. A többség más Gyakorta megesik, hogy a beteg kész diagnózissal jön: doktornő, nekem toroKgyuxla- dásom, arcüreggyullauásom, tüdőgyulladásom van. A kór megállapítása — az orvos dolga. Jó nehunyan pedig úgy Képzelik, a körorvos csak néhány betegséget tud diagnosztizálni. Tény, hogy jómagam egyetlen hónap alatt iegaiáob ötvenféle betegséggel találkozom, s többszázféle gyógyszer közül választom ki a megfelelőket. — Eddig főleg csak azokról beszéltem, akik így vagy úgy gondot okoznak az orvosnak, oe tudnivaló, hogy nem ők a többség. A páciensek egyötöde tartozik közéjük. A többi igazán beteg, igazán gyógyulást vár. Bár vannak olyanok is, akik egyáltalán nem akarnak meggyógyulni, akik számára a betegség valamiféle előnnyel jár. Például a magányos emberek, akik felé ilyenkor a család, a környezet is nagyobb figyelemmel fordul. Vagy azok, akik szeretnék le- százalékoltatni magukat, s így könnyebb munkához jutni. Rokonszenv, ellenszenv? Nézze, az orvos is ember. — Érezhet még ellenszenvet is a páciense iránt, de ezt semmiképpen sem szabad kimutatnia. Hiszen az orvos viselkedése — magában is gyógyító erő. Nem tehetek küM Csak nálunk kaphatók a Váci Kötöttárugyár új szabadidő-termékei E kitűnő cikkek árusítással egybekötött kiállítása június 9-től 14-:g a földszinti bemutatóteremben seniOR VÁCI KÖTÖTTÁRUGYÁR / f Bisztró, borozó Motel épül Dabason lönbséget beteg és beteg között. Arra törekszem, hogy háziorvos legyek, aki ismeri az itt élőket, körülményeiket. Ez bizony napi 24 órás szolgálattal jár. Szerencsére nehezen válók ingerültté. Csak a részegeket zavarom el a rendelőből, s őket is csak akkor, ha egyéb bajuk nincsen. Legszívesebben azt a beteget látom, aki bizalommal fordul hozzám bajával, s akiben én is bízhatok, mert tudom, a gyógyszert szedni fogja, az életmódjára vonatkozó tanácsokat megfogadja — saját érdekében. Vasvári G. Pál Színes vezeték A különféle kiegészítő elemek kifejlesztésével teljessé tették a falon kívülre szerelhető színes, esztétikus villa- mosvezeték-burkoló rendszert. A villamosvezeték csatorna rendszer elsősorban a tömeges lakásépítést gyorsítja, valamint a könnyűszerkezetes iskolák, irodák, óvodák, szállodák, kórházak, áruházak és hétvégi nyaralók villanyvezeték-hálózatának szerelési munkálatait könnyíti és rövidíti meg, ráadásul a költségeket is mérsékeli. Alkalmazásával a vezeték elhelyezéséhez nem kell falat vésni vagy vájatot készíteni, mert a műanyag burkolat, amelyben a vezetékek futnak, ragasztással vagy csavarokkal felerősíthető. A dabasi csárda fogalom. Legalábbis azoknak, akik gyakran teszik meg az utat Szeged, esetleg Szabadka vagy valamelyik Szolnok, Bács- Kiskun, Békés megyei település és Budapest között, egyszóval, fogalom mindazok számára, akiknek az E5-ös úton van dolguk. A dabasi csárda ugyanis, mint ahogyan az az útmenti fogadókhoz illik, arra hivatott, hogy vendégül lássa az arra járót. Ételt és italt kínáljon, ügyes-bajos dolgok elintéző- j sére alkalmat nyújtson, pihenőül szolgáljon. Bontják a csárdát Erre hivatott lassan 50 éve már. Fennállásának félévszázados jubileumát azonban már nem fogja megélni: az ütött-kopott, kissé furcsa épületet rövidesen lebontják. A vendégeket helyette modern, kétemeletes épület, a Motelcsárda várja majd. A motel falai már állnak, belső helyiségeiben a villany, víz- és fűtésszerelő szakmunkások azon tevékenykednek, hogy mihamarabb a vendégeké legyen a 24 szoba, valamint az étterem, a borozó, a bisztró és a bár. A szobák két — szükség esetén, pótfekvőhellyel kiegészítve —, három ember befogadására lesznek alkalmasak. Aki kívánja, lakosztályt is bérelhet, bár a tervek szerint ebből mindössze egy készül. A vendégek kényelmét nemcsak a szobákhoz csatlakozó fürdőszobák szolgálják majd, hanem a berendezés is. A szobákban telefont, hűtő- szekrényt, televíziót helyeznek el. Az emeleten drink bárt, a földszinten 200 embert fogadó éttermet, borozót és bisztrót, a pincében pedig 100 négyzetméter alapterületű bárt alakítanak ki. A 26 millió forintot felemésztő építkezés beruházója és kivitelezője a Dabas és Vidéke Áfész. Az ötlet megszületésétől eltelt időszak eseményeiről Siklósi István, az áfész ipari főosztályának vezetője a következőket mondta: Novemberben avatás — Űj csárda építésének i vagy a régi felújításának gondolata már régóta foglalkoztatta szövetkezetünk vezetőségét. Amikor 1977-ben az Országos Idegenforgalmi Hivatalhoz benyújtott pályázatunkat elfogadták, és ezzel 11 millió forintos állami támogatáshoz jutottunk, végleg eldőlt, hogy a régi épületet lebontjuk, és helyette csárdamotelt hozunk létre. Azonnal felkértük a SZÖVTERV-et, hogy készítse el a terveket. Amint kézhez kaptuk azokat, 1979. májusában, rögtön hozzáfogtunk a munkához. Meglevő műszaki apparátusunkból építésvezetőséget hoztunk létre, így vált lehetővé, hogy átlagosan 20—22 ember dolgozhat a motel építésén. Nagy segítséget jelent az is, hogy szövetkezetünk szinte valamennyi alkalmazottja kiveszi a részét a munkából, eddig több mint 1300 társadalmi munkaórát dolgoztak. — Terveink szerint novemberre átadásra készen áll a motel. A hozzá csatlakozó parkoló és bekötő út elkészítését — ez mintegy 4 millió forintba kerül —, a KPM illetékes főosztálya vállalta el. Ameny- nyiben novemberre megépítik a parkolót és az utat, avatás lesz Dabason. K. fi. Korszerűsítik az állományt A dunabogdányi Űttörő Termelőszövetkezetben jelenleg hatszázhuszonhárom szarvasmarhát nevelnek. A jelenlegi állomány mintegy huszonöt százaléka magyar-tarka és Holstein- friz fajták keresztezéséből származó, nagy tejhozamú állatokból áll. A tervek szerint 1982-re tehenészetüket ilyen fajtára kívánják fejleszteni. A kisvendéglő kerthelyiségében ** beszéltük meg a találkozót Kozma Janival, a földimmel. Hat óra előtt tíz perccel már ott voltam. Meglepetésemre Jani is. És nem egyedül. Egy őszeshajú férfi ült mellette, s mindketten élénken gesztikuláltak, beszéltek. Vagy talán vitatkoztak. Megálltam, körbe néztem, szabad asztalt kerestem. Ám Jani észre vett, integetett, hogy menjek oda. — Szervusz, pajtás, engedd meg, hogy bemutassam Pap elvtársat. Kezet fogtam a napbarnított arcú férfival, elmotyogtam a nevemet, aztán szabadkozva Janihoz fordultam. — Nem akarok zavarni, hiszen én úgyis korábban jöttem. Leülök valamelyik szabad asztalhoz. A férfi felállt — Szó sincs róla. Én már megyek is. A vitát majd folytatjuk. — Mindenjót, főnök — mondta Jani mosolyogva. — Ki volt ez a fickó? — Az építésvezetőm. — De jó viszonyba vagy a fejesekkel. — így is mondhatod. De ennek az ára egy zsák cement volt. Hunyorogva pislogtam rá. Ugratsz komám, de sebaj, veszem a lapot, gondoltam. — Elég olcsón jutottál hozzá — jegyeztem meg ironikusan. — Biztosan állami cement volt, amit a hátadon vittél a villájához. Kozma Jani legyintett. — Hülyeségeket beszélsz. — Lehet, de még a nevedet sem- tudja, úgy búcsúzott el tőled: Cementes. — Ezaz. látod, ez a mi barátságunk kapcsa. Figyelj csak ide: A Leányka utcai építkezésen dolgoztunk akkoriban. Segédmunkás voltam. Egy zsák cementet vittem éppen a C-épülethez, amikor a B-ből dühösen kirohant. És nekem meg szerencsétlenségemre éppen akkor csúszott le a vállamról a zsák. csattant egy eldobott féltéglán. a zsák kiszakadt, a cement kiömlött. Mérgemben még bele is rúgtam, úgyhogy alig maradt valami a zsákban Az építésvezető megállt. kimeresztette a szemét, úgy nézte egy pillanatig a zsák cementet, aztán felüvöltött és káromkodott, mint egy stráfkocsis. Nekem is a fejembe szállt a vér, még egyet rúgtam a zsákba és azt mondtam: velem így nem beszélhet senki, érti, a kárt megfizetem, vonja le a fizetésemből és már itt sem vagyok. Erre ő, hogy én még ki merem nyitni a számat?! Na, ezt a napot élete végéig megemlegeti. Ez a zsák cement egy vagyonba fog magának kerülni — kiáltotta, aztán elrohant a felvonulási épületben berendezett irodája felé. L'1 gy pillanatra elhallgatott Jani, s mivel épp jött a pincér, sört rendeltünk, ami egy szempillantás múlva már ott is volt asztalunkon. — Ez aztán a gyors kiszolgálás. — Ismernek, ide járunk a brigáddal, minden névnapot, születésnapot megtartani. Tizenkilencen vagyunk, egyszóval elég gyakran. — És aztán mi történt az építés- vezetővel? — kanyarodtam vissza a félbeszakadt történethez. — Mi történt volna? összeszedtem a cók-mókomat, bementem az irodába, hogy kikérjem a munkakönyvemet, no meg, hogy vonják le a zsák cement árát és adják ide a gubát. Nagy mellem volt, tudtam, hogy egy óra múlva a másik vállalatnál már fel is vesznek, és lehet, hogy többet is fognak fizetni. Meglepetésemre beküldtek az építésvezetőhöz, hogy állapítsa meg a kárt és adja írásba. Mit tehettem, bementem hozzá. Egy papírhalmazban lapozgatott, fel sem nézett, csak úgy odaszólt: tessék, mit óhajt? Nem válaszoltam. Vártam, hogy felemelje a buksi fejét. Biztosan meglepte a hallgatásom, mert hamarosan fel is kapta. Farkasszemet nézett velem. Ä, maga a Cementes. Mit óhajt? Mit lehet erre válaszolni? Kilépek, adja írásba a kárt, hogy levonhassák a keresetemből. Értem, mondta nagyokat bólogatva. Azonnal. Addig üljön le. Leültem. Leült ő is. Felemelte a telefonkagylót, tárcsázott, de a tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam. No, szóval behívta a titkárnőjét, diktálni kezdett. Kármegállapítás. Térítésköteles, levonandó egy összegben. A kilépni szándékozó. hogyis hívják?, fordult felém. Mondom neki. És folytatta: Kozma János, segédmunkás a mai nppon a B-épület előtt egy zsák cementet szándékosan szétrugdosott. Köteles megtéríteni a cement árát, a cement szállítási költségét, az átadás előtt álló épületbe a szakiparosok cipőin, bakancsain behordott cement eltávolítását a padlókról, a folyosókról, az újra lakkozás költségét, az eső által földbe vert és megkötött cement eltávolítását, ami együttvéve körülbelül tíz ember négy-ötórás munkáját jelenti. Ezt ne írja. Az órabér-kiszámításnál az átlagórabért vegyék figyelembe. Hörpintettünk a sörből. — Azt hittem nem jól hallok. Percekig egy szót sem bírtam kinyögni. Ha ezt nekem meg kell fizetnem, ez a zsák cement, a világ legdrágább cementje lesz, gondoltam. Nehezemre esett, de megszólaltam. Építésvezető úr, hát az a cement még ott fekszik ... Szavamba vágott: Még, de egy fél óra múlva húszán taposnak bele, aztán meg eleredhet az eső, beleveri a földbe, megköt. Érti? Megköt, az is, amit behordtak a lakásokba, meg az is, ami kint marad, amit el kell majd távolítani, légkalapáccsal. Tudja milyen nagy kár ez? Mennyi felesleges munkát szerzett nekem. Ezt meg kell fizetni. Vagy úgy gondolja, hogy fizessem meg én, meg azok, akik itt maradnak dolgozni? Igen? Nem, nem dehogy. Csak arra gondoltam, hogy az a cement még ott van és összeszedhetném, eltakaríthatnám. Akkor tessék, menjen, tárta szét a kezét. Kitántorogtam, összelapátoltam a cementet, eltüntettem még a nyomát is és, és hogy is mondjam, visszamentem dolgozni. Egy hét múlva futottam össze vele ismét. Mi az, maga, Cementes Kozma, nem lépett ki? Nem. Miért?, kérdezte. Azért építésvezető úr, mert nem volt igazam. Így van, mondta mosolyogva, de megnyugtatom, hogy nekem sem, amikor úgy kiabáltam. Dehát, én is csak ember vagyok, lendítette levegőbe a karját. Hanem > tudja mit, munka után jöjjön be hozzám. Bementem. Egy órát vártam rá. Végre kijött. Az mondta: Mehetünk. A kocsijával elhozott ide. Beültünk. Sörözni. Helyesebben, én sört ittam, ő meg valami üdítőt. Jí ovidén, cimborám, megkért, hogy 1 alakítsak egy brigádot. Megalakítottam. Azóta is együtt vagyunk, pedig ennek már egy évtizede. Vele meg, mármint az építés- vezetővel, néha-néha eljövünk ide sörözni, no meg vitatkozni. Ennyi a történet. Ezért hívnak engem Cementesnek. Te is, ha telefonon hagysz üzenetet, mondd csak nyugodtan, hogy a Cementes Kozmának adják át! Nem haragszom érte. Bába Mihály: zóáh cement
