Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

SZAVAZÓKÖRZETBŐ L SZAVAZÓKÖRZETB E PEST MEGYÉBEN (Folytatás az 1. oldalról) nyel érkezők sok kedves — de­rűs eseményről is beszámoltak, jutott idő tréfálkozásra is. Mindenki talpon A megyei választási elnök­ség — Barinkat Oszkárnénak, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága titkárának elnökletével — 1980 június 9-én hajnali két órakor fejezte be munkáját. Akkor állapították meg, hogy az egész megyében rend és tör­vényesség uralkodott, a lakos­ság jó hangulatban szavazott. Dr. Arató András, a megyei pártbizottság titkára, a Pest megyei Választási Operatív Bi­zottság elnöke is a késő esti órákban is dolgozott, Balogh László megyei titkárral váltva egymást. A megyei tanácson az elnökhelyettesek, dr. Csalótzky György, a megyei tanács vb- titkára, az osztályvezetők, a Hazafias Népfront titkára: Ko­vács Antalné — mindenki tal­pon volt. S az csak természe­tes, hogy nem csupán regiszt­rálták az eseményeket, hanem már csoportosították a beérke­ző javaslatokat, fogalmazták a tanulságokat, hogy öt év múl­va, a következő választásokon ezeket hasznosíthassák. S. A. Ünnepélyességgel az urnáknál Kék borítékok, szavazólapok, nemzetiszínű zászlóra helyezett urnák: választ az ország. Vok- sukat adják az emberek a Ha­zafias Népfront jelöltjeinek ne­vét rejtő borítékkal az állandó­ságra és a változásokra: pár­tunk politikájának eddigiek szerinti folyamatosságára, az országot, a nép életét egyre boldogabbá tevő változásokra. Kiváló katonák Sok helyen a hajnali napsu­gár már a szavazókor előtt kö­szöntötte a választókat. A da- basi járásban valószínűleg Ber­ta István, Úcsa tanácselnöke szavazott elsőnek. Hiszen már reggel négy órától járta a fel­díszített helyiségeket, még egy­szer ellenőrizve, hogy minden­hol a törvényes előírásoknak megfelelően készítették-e elő azokat. így saját választókerü­letében ő volt a legfrissebb. Reggel 8 órakor már azzal büszkélkedhetett, hogy az 55-ös kerületben — az egyik közeli honvédlaktanyában — néhány perc múlva befejeződik a sza­vazatszedő bizottság munkája. Győrfi Béla százados kitöltés előtt mutatta a jegyzőkönyvet, amelyre bejegyzik: részvétel 100 százalékos, Mikié László alezredes tanácstagjelöltre né­hány perccel korábban adta le szavazatát Antal András hon­véd, háromszoros kiváló kato­na, és Bodnár Gyula honvéd, aki kétszer kapta meg a kiváló címet. Mindkettőjüknek akad nevezetessége is. Antal András az áprilisban lezajlott KISZ- szervezeti választásokig az egység KISZ-titkára volt. Bod­nár Gyula pedig a helyi foci­csapat talán legnépszerűbb já­tékosa. Mindketten először szavaz­tak, először éltek e nevezetes illampolgári joggal. S még va- ,ami: tegnap, hétfőn, a lakta­nyában tartott ünnepségen An­tal András átvehette a Haza Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatát. Holnap, szer­dán pedig barátjával, Bodnár Gyulával együtt felvehetik ci- vilruhájukat, leszerelnek, visz- szatérnek a polgári életbe. Idős asszonyok közt Dabason az egy éve elkészült szakorvosi rendelő előcsarno­ka adott otthont a 14-es vá­lasztókerületnek. Itt reggel 9 órára a szavazásra jogosultak valamivel több mint 75 száza­léka már az urnák elé állt. Czene István, a szavazatszedő bizottság elnöke útra készült a mozgóurnával. Elindultunk a sárga Zsiguli mögött: a daba- si járási hivatal szociális ott­honába vezetett az út. Faragó József né vezető ápoló 11 tár­sával együtt 96 idős néniről gondoskodik, s igyekeznek hangulatossá, széppé tenni mindennapjaikat. A napsütés a hatalmas fák alá csalogatta az otthon lakóit, akikből élénk érdeklődést váltott ki az ide­genek érkezése. A csöndes és jókedvű beszélgetés közben meglepő volt a többségükben hetven évnél idősebb asszo­nyok tájékozottsága: tudták, hogy Uitz Mártonná, a Tele­fongyár B. gyáregységének raktárosa már a korábbi vá­lasztási ciklusban is órszággyu- lési képviselőjük volt, s örül­tek, hogy ismét az ő neve sze­repel a szavazólapon. Ennek a szociális otthonnak a lakói általában már 10—20 éve töltik itt öreg napjaikat: Sólyom Klára, Nagy Erzsébet, Meggyesi Mária korát megha­zudtoló frisseséggel jött a parkban elhelyezett urnához. Hauser Rózsa, a legidősebb la­kó, mintha a számok játéka lenne az otthon lakóinak szá­mával: 98 éves. így neki bi­zony már nehezére esik a sé­tálás, de frissen mosolyog a korától elcsodálkozó riporter­Az ország közepén Az ország mértani közepén, a dabasi járásbeli Pusztapa- cson, Kern Mihály erdészmér­nök a helyi választási elnök­ségen délelőtt 10 óra körül már azzal fogadja a jövevényeket, hogy bizony nehéz lesz riport­alanyt találni. A szavazásra jogosult 906 pusztavacsi közül már 901-en leadták voksukat. A hiányzók közül kettőhöz, két beteg, idős emberhez a mozgó­urnával kell kimenni. Néhány perc múlva megérkezik az új beszélgetőpartner, Mázás Ru­dolf, ő is először szavaz az idén. — Igaz, egy héttel ezelőtt itt­hon voltam, mert lagzi volt a faluban. Egyébként elég ritkán tudok jönni, a budapesti köz- gazdasági egyetemre járok és kollégiumban lakom — mondta az első választó. — Ezért aztán nem tudtam részt venni a je­lölő gyűlésen sem, de jól isme­rem lakóhelyem, a 47-es vá­lasztókerület tanácstagjelöltjét, Koncz Miklós alezredest. Az édesapám is katona. Tudom, hogy a honvédség segítségének itt is sokat köszönhetünk, így én tudatosan adtam szavazato­mat a jelöltre. Vadkacsa Étterem Az országút hosszú aszfalt- sávja megannyi falun vitt. ke­resztül a nagykátai járásig. S az autóból szemlélőnek lát­vánnyá vált, hogy ez a nem piros betűs hétvégi pihenőnap ünnep az embereknek: vörös és piros-íehér-zöld zászlókkal díszített épületek felé csalá­dostul sétálnak az emberek. Szép szokás lett, hogy a leg­apróbbakat is magukkal vi­szik a szavazók. Valószínűleg Tápiószecsőn volt a megye egyik legkülönle­gesebb szavazóhelyisége: a Vadkacsa Étteremben állították fel az urnát. A pultra persze kitették a táblát, hogy a ki­szolgálás szünetel. A válasz­tók már reggeltől csoporto­san érkeztek és 11 órára az ehheZ a körzethez tartozók­nak a 90 százaléka leadta sza­vazatát. Juhász Ferenc immár har­madszor járulhatott az urnák elé. — Kiskunlacházén dolgozom, fizikai munkás vagyok, tősgyö­keres tápiószécsői. Feleségem­mel együtt részt vettünk a je­lölő gyűlésen is. A helybeliek közös kérése volt, hogy olyan embert jelöljünk, aki közvet­lenül a mi területünkön lakik, olyan tanácstagot akartunk, aki pontosan ismeri a mi problé­máinkat. A jelölő 'gyűlésen ja- ' vasoltuk, hogy Tasi Ferenc la­kótársunkat vegyék föl a lis­tára. Végül is nem lett kettős jelölés. Az eredetileg javasolt jelölt visszalépett, ezt kicsit ta­lán sajnálhatjuk is, hiszen ér­dekes lett volna a vélemények megoszlása. Ugyanis szerintem mindkét jelölt tiszteletet ér­demlően közösségi ember. Ab­ban viszont mindenki egyetér­tett, hogy dr. Vámos Marietta tóalmási körzeti orvos tovább­ra is nagyszerűen fogja képvi­selni érdekeinket a parlament­ben. Jó vélemény Tápióbicskén délután 2-kor még tartott a szavazás. A vá- lasztójögosultaknak addig 85 százaléka adta le voksát. A tanácsház épületében működött a 41-es választókerület: két je­lölt közül kellett kiválasztani rátermettebbet. Ebben a 3200 lelket számláló községben hét kettős jelölés volt Horgos János feleségével és hatéves kislányával jött sza­vazni. Nekik dönteniüK kelleu, hogy kiben bíznak jobban: Gó­lya István, vagy Göndör György tanácstagjelöltben. — Mindkettő a szomszédunk, még egyik sem volt tanácstag. Mindkettőről nagyon jó véle­ményünk van — mondta Hor­gos János. — Nehez ilyenkor elhatározni magunkat, a dön­tésben természetesen az is köz­rejátszik, hogy melyikük a szimpatikusabb, de én elsősor­ban azt mérlegeltem, hogy ket­tőjük közül ki a tapasztaltabb a közügyek intézésében. Mert lesz kérésünk szép számmal az új tanácstagtól. Például mi főútvonal mellett lakunk, de járda csak egy szakaszon épült, ezt folytatni kellene. Sajnos bölcsőde sincs Tápióbicskén, bár az iskolát tavoly megszé­pítették, kibővítették és ezzel lehetővé vált az egy műszakos oktatás. Bizalomra érdemesek Nagykátán a járási hivatal­ban dr. Samu János, a hivatal elnöke már azokat a községe­ket számolja, amelyekben kora délutánra befejeződött a szava­zás: Pánd, Tápióság és Újszil­vás neve került egymás alá. Tóalmáson és Nagykátán ak­kor is nyitva tart majd a sza­vazóhelyiség, ha a választásra jogosultak már valamennyien az urnák elé járultak. A többi tíz község szavazatszedő bizott­ságai viszont korábban befe­jezhetik a munkát. — Délután egy órára a jogo­sultak 96 százaléka leszavazott, most már főleg a mozgóur­nákkal járó gépkocsik vissza­érkezését várjuk — mondta dr. Samu János. — Én már több­ször is részt vettem a válasz­tási munkákban, de örömmel mondhatom, hogy nehezen tu­dok visszaemlékezni olyan nyugodt napra, mint a mai. Az emberek fegyelmezetten, fele­lősséggel gyakorolták állam- polgári jogukat. — Persze már a jelölő gyű­léseken is meggyőző eredmé­nyekről adhattunk számot — mondta a járási hivatal elnö­ke. — Az elmúlt öt év alatt 220 új lakást adtunk át, több mint 700 kisgyereknek terem­tettük meg az óvodai elhelye­zés lehetőségét, és a tervezett 16 tanterem helyett 47-et adunk át az év végéig. A vál­tozások, a fejlődés azon is le­mérhető, hogy a járásban már 5 ezer ipari munkásnak tu­dunk kenyeret adni, és az ipar termelési értéke 50 százalékkal meghaladja a mezőgazdaságét. Véleményem szerint a tanács­tagjelöltek és az országgyűlési képviselőjelöltek rászolgáltak a lakosság bizalmára,- mert, az MSZMP politikájának helyi végrehajtásán dolgoztak. A kórházban Kerepestarcsán csaknem tíz­ezer, szavazásra jogosult járult az urnákhoz vasárnap. Kilenc órakor már az 500. szavazót, Lukács Ferencet, az Irodagép- technikai Vállalat dolgozóját és feleségét fogadták. Nemcsak őket, az első szavazókat is kü­lön köszöntötték, köztük a két­gyermekes Vereszki lstvánnét, a Bútorértékesítő Vállalat dol­gozóját, aki február óta van gyesen. A kerepestarcsai választási elnökségnek külön feladat ju­tott: az egyes választókörök tagjaiból alakult különítmény a kórházban fekvőkhöz és a szolgálatban levő orvosokhoz, nővérekhez látogatott. Egyenruhás úttörők fogadták és kalauzolták a választópol­gárokat a gödöllői Illés István utcai iskolában, ahol 11 óra körül Szabó János, a szava­zatszedő bizottság elnöke arról tájékoztatott, a körzethez tar­tozók 75—80 százaléka már leadta voksát. A többi helyen is a délelőt­ti órákban volt a legnagyobb a forgalom. Két körzetben déli harangszóra be is fejezték a szavazást. Nem volt fennakadás azo­kon a területeken sem, ahol több nyugdíjas, nehezebben járó idős ember lakik. Innen autóval vitték be a szavazó­kat, s természetesen a vissza­útra is adtak járművet. Nem­csak a választás városi irá­nyítói voltak körültekintőek. A 20-as szavazókörzetből az ur­nákat vitték fel a Szabadság téri lakótelep magas^ házaiba, ahol már az előző napokban megtudakolták, kinek esik ne­hezére a járás, ki gyengélke­dik. Ez annál is inkább figye­lemre méltó, mert ezekbe az épületekbe nemrég költöztek be a lakók, alig ismerik egy­mást. A gesztus feltehetően elősegíti a lakóközösség ki­alakulását. Äz előkészítésen Is múlott Cegléden a választási el- nöKseg székhelye a tanacsha- za titkársága volt. Az egyik irodaheiyisegben a tanácsot késoK, késön jövők dolgát in­tézték. A másikban ar. La­katos József vb-titkár eppen utasítást adott: induljon az autó, vigye a friss feketeká­vét a ió szavazóhelyisegbe sorra, mert a bizottságok tagjai kora hajnaltól dolgoz­nak, és mar biztosan várják. — Minden szervezetten, rendben halad — mondta Kovács András, a választá­si elnökség vezetője. — Reg­gel 6 órakor mindenütt fel­díszített, előkészített helyiség várta a szavazókat. 7 óráig Cegléd csaknem 30 ezer vá­lasztásra jogosult polgára kö­zül 4 és félezer adta le sza­vazatát, délre a 70 százalé­kot is meghaladta az arány. A Budai úti szavazóhelyi­ségnél hajnalban hosszú sor­ban álltak az emberek, hogy mielőbb szavazhassanak. Va­lamennyien tisztesen, ünnep­lőben jöttek, azután siettek haza átöltözni, és mentek a „hétvégi” kertbe dolgozni: permetezni kellett a szőlőt. A választási elnökségen el­mondták, nagy segítséget je­lentett, hogy az Autóklub he­lyi szervezete társadalmi munkában szolgálatukra állt. Népes és jól felkészült, min­denütt udvarias volt az ak­tivisták csoportja. Szívesen nyitottak előttük ajtót bár­hol. Állták az ígéretüket a ceglédiek, hogy igyekeznek mielőbb leszavazni. A város magányos, idős la­kói közül többen üzentek, várják a vándorurnát, mert nehéz már a járás, nem könnyű otthonról kimozdul­ni. A vándorurna a ceglédi kórházba is eljutott, hogy a betegek is élhessenek állam- polgári jogukkal. Pontos irányítás Nem elvi megfontolásból eredt, sokkal inkább kézzel­fogható gyakorlati oka volt a kétségnek: hogyan lehet egy ilyen hatalmas terület, régi-Budapest nagyságú, nagy- városnyi település — ötven­ezer ember, ebből majd har­mincezer volt szavazásra jo­gosult — lakosságát fölmér­ni, összeírni, értesíteni, ösz- szefogni. Már a vasárnapi indulás pillanatában kiderült: sike­rült, s nem is rosszul. A dél­előtti helyszíni szemlék jó hangulatú, nyugodt légkörű szavazásról számolhattak be, s délre a város harminc sza­vazókörzetéből — a nyolc­vannégy (!) tanácstagi vá­lasztókerületből — majd het­ven százalékos szavazást je­lenthettek. Az érdi választás sikere nem volt minden előzmény nélküli: a városi tanács dol­gozóinak három hónapos megfeszített munkája kellett hozzá. Dr. Kara Pál vb-tit­kár irányításával fegyelme­zetten, pontosan dolgoztak a fiatal munkatársak.1' Igaz, olyan segítségük volt, mint Késő Géza fejlesztési főmér­nök, aki ezúttal is nagy pon­tossággal mérte föl a város 750 utcájának szavazóit. Se­gítettek a pedagógusok: Di- zseri Sándor, Rétvári Sándor és Tóth Károly igazgatókat és a felsorolhatatlan többie­ket vasárnap is ott találhat­tuk a választási bizottságok asztalánál. — Maguk az érdi embe­rek bizonyították — mondta dr. Benussi Silvió tanácsel­nök —, hogy igenük és tá­mogatják városiasodásunk út­ját. Ezt állapíthatták meg az érdi választás látogatói is: dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke; Kovács An­talné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Albrecht Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főmunkatáisa, Csonka Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese is. Kettős jelölés egyetértésben a lakosság, Koltai Imre, a Cement és Mészművek váci gyárának igazgatója, valamint Pádár Sándor, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának főmérnö­ke személyében. A cementgyárból több ta­nácstagjelölt is a szavazólap­ra került. A deákvári DCM- lakótelep nagy részét is ma- gábafoglaló 54-es választó­körzetben például Lánczhe­gyi Emma, már három cik­luson keresztül képviselte vá­lasztói érdekeit a városi ta­nácsban, sőt 1967-ben a vég­rehajtó bizottság tagjául is megválasztották. A lakótele­piek most ismét őt jelölték. Vácott kettős jelölés összesen tizenkét helyen volt, egyebek között az 55-ös választókerü­letben, ahol Csarnay János, üzemvezető-helyettes, ugyan­csak a DCM-ből, volt az egyik jelölt. A választás — az ország, a megye más területeihez hasonlóan — nyugodt lég­körben zajlott. Gondot oko­zott viszont, hogy a számí­tógéppel készített — a vá­lasztók névsorát tartalmazó — listák nem tükrözték minde­nütt kellőképpen a költözé­sek okozta változásokat. így történhetett meg, hogy a Földvári téri lakótelep egyes lakói az értesítés alapján vagy az előző lakóhelyükön szavaztak, vagy — élve ál­lampolgári jogukkal — ere­deti lakóhelyükön. A szava­zatszedő bizottságok rugal­masságát dicséri, hogy emiatt sehol nem volt fennakadás. Vácott, a megye egyik leg­nagyobb ipari centrumában délelőtt 11 órára már a sza­vazók 83 százaléka adta le voksát, a város több mint 23 ezer választásra jogosult la­kója az idén hetven tanács­tagot és egy országgyűlési képviselőt választott meg. Az elmúlt ciklushoz képest átszervezték a tanácstagi ke­rületeket, számukat tízzel csökkentették. Az új felosz­tás várhatóan jobban igazo­dik majd a megváltozott helyzethez, hiszen az elmúlt öt esztendőben tovább nőt­tek a már meglevő lakóte­lepek, több ezer ember köl­tözött új otthonba. A város felszabadulás utá­ni történetében első ízben fordul elő, hogy az ország- gyűlési képviselői helyre két jelöltet állított a népfronttal A dabasi járási szociális otthon lakóinál a vándorurna Elmagyarázták a szavazás módját Bemenjünk-e a fülkébe? Autóval oda-vissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom