Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

Jelölő gyűlések után

Választási névjegyzék

84 — 3670 — 725.

A három szám az elmúlt napokban lezajlott tanácstagi jelölések mutatói: Érd városában 84 gyűlést tartottak; amelyeken 3670-en vettek részt (ez 44 fős átlagot jelent) és a megjelentek közül 725-en szólaltak fel. Eszerint gyűlésenként átlagban 9 felszólaló volt. A lakosság mintegy húsz százaléka, minden ötödik érdi választópolgár mondta el a véleményét, javaslatait.

A jelölő gyűlések befejeztével új szakaszához érkezett a tanácstagválasztás.

A városi tanácsnál elkészítették a választói névjegyzéket, amely 28 957 nevet tartalmaz. A névjegyzékbe való felvételről szóló kék színű értesítőt a napokban lakásukon kézhez kapták a választópolgárok. A városi választási csoport kérése, hogy aki valamilyen oknál fogva nem kapott értesítést, személyesen érdeklődjék a városi tanácsnál. Naponta fél 8 és 5 óra között, az ügyfélfogadástól függetlenül, felvilágosítást kaphat a tanács titkárságán.

Az utak elágaznak

l tavasz közeledtével a szokottnál is nagyobb forgalmat bo- íyoiít le a városon áthúzódó országos főútvonal. Itt haladnak >1 a Pécsnek, illetve a Székesfehérvárnak tartó járművek, ímelyek a város központján keresztül futva folytatják útjukat a 6-os, illetve a 70-es főközlekedési útvonalon. Képünkön a hármas érdi elágazás, amelynek első útja Ofaluba, a násodik Pécsre, a harmadik, az egyenes út pedig a Balatonhoz vezet.

Egy kérdés — egy felelet

A kotor kutyákról

Séta közben

Parkváros

z igazság szerint Parkvárossal kellett volna kezdeni az érdi sétákat.

Nem csupán a település, de talán az ország egyik legrégebben lakott vidéke ez. Hogy milyen régi, arra László Gyula történész adja meg a választ: az utolsó nagy jégkorszak kezdetén (i. e. 70 000- ben élt itt egy emberfajta. A magyar régészet regénye c. könyvében László Gyula az érdi fennsíkot említi: gyümölcsös helyett akkor luc- és vörösfenyö borította a vidéket. A mammut csak később költözött ide, a leggyakoribb állat az asinus hydruntinus volt. Nem kell valami csodalényre gondolni: ez volt a szamár őse. Mellette a barlangi medve a vidék élőlénye, mutatva is egyben az első itt élők jellemét: lusta emberek szokása volt a barlangi medvék vadászata. A másik jellemző,. a lakás: barlangot eladdig nem épített völgybe az ősember. 1967 az országos hírű felfedezés időpontja; s bár az ásatások emlékét ma már csupán két gödör őrzi, a kutatók újabb leletek nyomát remélik. Az értékes felfedezés elindítói egyébként érdiek voltak: két tanár, Jovicza Ignác és Kerékgyártó Ferenc fedezte föl az ősök nyomát.

Űjabb hírét Parkvárosnak a a század harmincas éveiből vehetjük: akkor már Elvira-, Ilka-major vagy György-liget néven szerepel a Károlyiak birtoka. Érd lakossága akkor 6800 lélek. Ez a szám ugrik rövidke idő leforgása alatt kétszeresére, éppen a Károlyiak már oly jól ismert parcellázása nyomán. A kisem- bereknék ajánlott, csábító érdligeti képekkel reklámozott területen hamarosan. 18 000 telket adnak el. Köztük az útnak, járdának, közműnek való földet. Ezért okozhat ma is gondot ezen a részen egy, az utca közepén álló (!) ház; a csatorna, aminek híján a parkvárosi nyolcas iskola évi költségvetésének nagyobb részét — hogy is mondjuk — a szennyvíz szippantása teszi ki. Aztán meg a víz, ami mindig is gondja volt az ittenieknek. Telküktől szabadulni, akarók lajtkocsiban szállíttatták föl a vizet, hogy legalább addig legyen a kútban elég, amíg a kedves vevő megköti az alkut.

S ha ezt vesszük, sajnos, nem sokat változott a világ: szárazabb időben ma is úgy veszik a vizet az itt élők. Azért, ha lassan is, lépeget e'"-e a vidék: épült a ligetien aíídl irigyelt ABC; van új orvosi rendelő, és megszépült Parkváros mindkét iskolája. Csak a város M7-esen túli része marad mostoha vidék — így panaszolják a lakosok. S van ebben némi igazság: az üdülőterületnek nyilvánított részen még hosszú ideig nem számíthatnak útra, villanyra, vízre a lakosok. Igaz, ezzel ők is tisztában lehetnek, amikor tanácsi figyelmeztetéssel veszik meg a telket. Ma már nem ígérnek paradicsomi világot az ide költözőknek. S a sok felelőtlen ígérgetés után ez ma nagyon fontos.

Érd, lakóinak korát nézve, nem öreg város.

Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nincsenek idősebb emberei, segítségre szorulók. A település gondjai: a rossz utak, a távolság, a víz hiánya őket sújtja a leginkább, hiszen koruknál, egészségüknél fogva mind nehezebben viselik el ezeket a ráadás-terheket.

— Hány idős ember él Érden?

Katona Ferencné, a városi tanács szociálpolitikai előadója:

— Ez az, amit nem tudunk pontosan. Számításaink szerint

4—5000 öregünk van, egy részük a mi segítségünkre vár. De tapasztalatunk szerint a valóságban jóval nagyobb ez a szám.

— Mit tud tenni a tanács az öregekért?

— Többet, mint bármikor eddig, ötven segélyezettünk közül a többség ezer forint felett kap havonta. Százhét embert tudunk elhelyezni a két napköziben, illetve a szociális otthonban. Akinek pedig otthon van támogatóra szükségük, gondozóinkon keresztül segítjük őket.

Tenni másokért

Régi kastélyépület az érdligeti szociális otthon, a Károlyiak egykori birtoka, homlokzatán a címer a környék uralkodó családjának emlékét őrzi. Később csendőrlaktanya volt, s immár harminc éve öregeknek ad otthont.

Az épület körül park: fű zöldell a virágágyások között, fák árnyékában padok. Túl- nan, földteraszokon gyümölcsfák; balra disznóól, kerítés mögött tyúkok. Egy másik földdarab: szőlő terem rajta, s egy harmadik, odáig el sem látni: kukoricás.

— Ügy igyekszünk — mondja Bencsik Sándorné igazgatónő —, hogy önellátók legyünk. Ezért van ez a kis gazdaság, ebben megvan minden, ami a ház körül kell. Segíti az otthon élelmezését és ami még nagyon fontos: elfoglaltságot ad. Aki csak tud, a gondozottak közül, szívesen eldolgozgat. Volt olyan év, hogy kukoricával foglalatoskodtunk: mi kapáltuk, törtük, fosztottuk. A Benta jött a segítségünkre, azóta az övék a munka, a miénk csak a haszon.

Az épületben 2—4 ágyas szobák, a szobákban rend, tisztaság. Apró tárgyak az itt lakók keze nyomát őrzik: ‘Tóth Jánosáé művirágokat készít, Olajos Nándorné kézimunkázik, a maga dolga: a 95 éves Farkas Istvánná maga javítgatja társai ruháit, Szabó Erzsébet pedig az egész otthonra vasal.

— Azt mondják az öregjeink, addig élnek, amíg dolgoznak — mondja Piszák lmréné, az otthon élelmezési vezetője. — Meg is találja mindenki a maga feladatát, s nincs annál nagyobb öröm a számukra, mint amikor azt érezhetik: tettek valamit a többiekért.

— Ötvenkét lakója van az otthonnak, a két napközi újabb ötven embert fogad. Nem kevés ez ekkora városra?

Bencsik Sándorné:

— Bizonyára, ha kétszer eny- nyi hely lenne, azt is meg tudnánk tölteni jogos rászorulókkal. Most, hogy a két napközi és az otthon igazgatását ösz- szevonták, úgy érzem, nagyobb lehétőség van az előrelépésre. Jobban tudjuk kezelni az intézményeket, összehangolni az igényeket, s felmérni a szükséget. Segítség máris akadt: a Benta-völgye Tsz vezetése egy újabb napközi kialakítását ajánlotta föl. Élünk a lehetőséggel és ezzel még több öreg ember gondján segíthetünk.

Iskolások segítsége

— Nem fárasztó naponta idős emberek gondját a vállára venni?

Pálfalvi Tiborné, a szervező-gondozónő:

— Annak, aki szereti ezt a munkát, semmiképp. Nem mondom, sokat kell menni, de én akkor érzem jól magam, ha úton vagyok. És, ha néha sikerül valamit elintézni, egy- egy beutalót szerezni vagy egy idős ember otthoni gondozását megszervezni, az nagy öröm.

— Milyen hálózata van Érden a szociális gondozásnak?

— Vannak házi gondozóink, ezek jobbára már kialakult kapcsolatra épülnek: rokonok, szomszédok vállalják a gondozást. Kihasználjuk az iskolásokban rejlő lehetőséget: úttörők járnak sok idős emberhez. s az ipari iskolások is gyakran vállalnak festést, villanyjavítást, tüzeléshez favágást. Ehhez még jön a Vörös- kereszt segítsége, a védőnők, az orvosok munkája. Akinek a gondjáról tudunk, az mégis kapja d tőlünk telhető legtöbb segítséget.

Életek felmérése

— Mit tud tenni a tanács annak érdekében, hogy valós

i (::épe legyen az idős embereit helyzetéről?

Katona Ferencné:

— Most készülünk egy általános felmérésre: valameny- nyi illetékes szerv bevonásával megvizsgáljuk a város idős embereinek helyzetét, föltérképezzük az eddig ismeretlen területeket és összeírjuk, kinek, milyen segítségre lehet szüksége. Ez a felmérés biztos támpontot jelenthet majd és elérjük, hogy mind keve■ sebben lesznek olyanok, aki- I nek életéről, sorsáról mit sem 1 tudunk. •

KÉRDEZ: az Érdi Hírlap.-L A lakosság gyakori panasza, a jelölő gyűlések visz- szatórő témája volt a kóbor kutyák elszaporodása a városban. Mit tud tenni a városi tanács a járókelők biztonságát, a lakosság egészségét veszélyeztető állatok ellen?

VÁLASZOL: dr. László Pál,

a városi tanács termelési és ellátási felügyelőségének osztályvezetője:

—• Sajnos, nagyon keveset. Nem kapunk segítséget a KPM-től (kapacitáshiányra hivatkozva nem vállalnak részt az egyébként rájuk is háruló munkából), a tanácsnak pedig egyszerűen nincs ereje felvenni a harcot a kóbor, kutyák ellen. Nem csupán Érd, de valamennyi főváros környéki település gondja, s egy sintér nem elég erre a munkára. Különösen, hogy öt településre egyetlen ember jut, akinek a munkáját ugyan a lakosság sürgeti, a rendőrség és az állatvédő egyesület erőteljesen korlátozza.

Segítséget jelentene, ha a város lakossága a kutyák befogásával támogatná munkánkat. Ehhez azonban az kellene, hogy az érdi kutyatartók olyan gonddal őrizzék állataikat, hogy biztosan meg lehessen különböztetni a kóborlóktól. Jó lenne, ha az egyébként valóban szerencsétlen állatokat ne szoktatnák némi odavetett élelemmel magukhoz, mert a kutyák további követe1 őzésük k el még nehezebb helyzetet teremtenek. ,»

Cseh Tamás-est

Frositátvonulás

Frontátvonulás című műsorával mutatkozik be az érd' közönségnek Cseh Tamás. A május 7-én, szerdán 19 órakor a műve’ődési központ klubiában megtartandó estre jegyek húszforintos árban válthatók.

Az oldalt írta: Major Árvácska

Fotó:

Hancsovszky János

Kismotorok sorozatban

Játékautókhoz készít kismotorokat a Texelektro érdi egységének kismotor üzeme. A részleg dolgozói havonta 20—25 000 db 4,5 voVtos motort gyártanak, és állítanak össze az Elzett részére. Képünkön: a Texelektro dolgozói a motorok összeszerelését végzik.

XT ecskemétiek va- ß gyünk mindketten.

Vagyishát kunsági tanyákról valók, inkább a vágy mondatta velünk a hírős városhoz kötődést. Tizenhárom kilométerre esett Kecskemét, nagy dolog volt, ha havában egyszer bemehettünk a városba, hát még ha a padkaporos bálba indultunk! Ennél fényesebb eseményt nem is lehetett akkoriban, elképzelni, egy éven át készülődtünk rá, és sokaknak ott dőlt el a sorsa. A miénk is. összemelegedtünk a mulatságon, s rá egy hétre már kerekezett át hozzánk a Matyi. Nem kis vállalkozás volt ez: húsz kilométer is megvolt a két tanya egymástól. Nekem, megmondom, tetszett a dolog, csak anyám sopánkodott egy darabig. Hogy szegények vagyunk, hogy jövünk mi módos ember gyerekéhez. Mert már akkoriban is jó gazdaszámba vették a Pusztaiékat, nálunk meg anyám magában nevelte hét gyerekét, egy szobában aludt mindahány. De jött az apósom, ruhára majd csak kerül, azt mondta, nekünk a lány kell. Így keretünk össze.

Sose volt könnyű kenyér a' tanyasi élet.

A napkelte munkába szólított bennünket, s a napnyugta rrég a földeken talált. Nem panaszkodhatom: apám jussán, meg a magam erejéből jutott annyi, hogy sose kellett szégyenkezni. De a legtöbb, amit kaptam, az a föld szeretete volt, a gazdálkodás tudása. A legjobb iskolán tanultam ki: az életben. Nem is felejtettem el sohasem, s amikor téesz-tag lettem, előbb odahaza, a?tán itt, a Bentában, nem voltam én utolsó gazda a többi közt. Dehát, aki a földre adja a fejét, az a munkával jegyzi el magát egy életre. Mondtam is a feleségemnek, még amikor kérőbe jártam hozzá: velem a munkát is vállalnia kell. Egyetlen szó nélkül vállalta, évtizedeken át ő volt az első ébredő hajnalban, hogy odakészítse az útra- valót. Most, hogy megpihenhetünk egy kicsit és nem hajt a muszáj, tovább alhatunk, reggelente én kelek frissebben és ágyba viszem a kávét.

Aranylakodaioin

Igazuk volt azoknak, akik biztattak bennünket: házasodjunk csak össze. Hisz még a nevünk is egyforma, olyan régi szép magyar név, egymáshoz illő, mondták: Oskolás Julianna és Pusztai Mátyás.

Szép lakodalmunk volt.

Hintóval vittek a templomba. Esküvő után a csűrbe mentünk, az volt a mi nászutunk. Nem is gondoltunk aztán sokáig elmenésre, mindig akadt magunknál előbb való. A gyerekek. Hét közül kettő maradt, két lány, ők voltak mindig a legfontosabbak: jusson nekik ruha elég, ne szégyenkezzenek a hozomány miatt, Kerüljön a fejük fölé tető, s nem is akármilyen. Most meg, hogy nincs már gondunk rájuk, az erőnk fogyott még. A férjemben még meglenne a mehetnék, de én már csak olyan maradós vagyok. Egy-két hét a Balatonnál, vagy meleg fürdőben, akkor is az unokákkal, ez nekem elég. Vagy egy kis körülnézés Érden, beérem azzal is. Mindig nagy vágyunk volt egy város, közei Pesthez, szép helyen. Ezért jöttünk tizenöt éve Érdre, és itt otthonra találtunk.

ötven év nagy idő.

A gyerekeink, ha mondjuk nekik, nem is ■r* nagyon értik, micsQda vállalás ez. Igaz, honnan is érthetnék, más világ már az övék, könnyebben házasodnak, könnyebben válnak. Mi ásó, kapa, 1 nagyharangot fogadtunk, nem is szegtük meg a fogadalmunkat. Nem mondom, akadtak összezördülések, apróbb értetlenségek, de sose volt ez komoly. S ha úgy adódott volna, mindig megérted tűk, hogy az én és a te helyett már csak mi vagyunk. Ebben, persze, az asszonynak volt a legnagyobb föladata, mert mindig az asszonyok azok, akik összetartják a családot és az én feleségem ötven éven át vállalta ezt a föladatot. Ezért is határoztuk el: emlékezetessé tesszük azt az ötven év előtti május tizedikét. Megkérdezted ük magunktól ismét, mint ötven éve: te, Oskolás Julianna, akarod-e? És te, Pusztai Mátyás, akarod-e?...

És újra igent mondunk egymásra.

A város az idősekért

Segíteni a nehéz sorsokon

Szociális otthon és házi gondozás