Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. MÁJUS 5., HÉTFŐ Mieter "4T ___ k/una p s Pillanatkép Budaörsön Minden munkájuk első osztályú Főbizalmiak válaszolnak Egyszerre két lovon ülni? Munkáltán a hóMisok. A kép jobb oldalán: Bozsik Sándor Barcza Zsolt felvétele Szemerkél az eső, hűvös az idő. Az útépítők nem bánják. Kérdezik: gondolom, kelleme­sebb talán, amikor tűz a fe­jükre a nap, s mellettük, lá­buk alatt meg a forró asz­falt? Belátom igazukat. Egyébként semmihez sem ha­sonlítható kesernyés, torok­maró a felszálló &őz, éppen az újabb szállítmányt billen­tik a teherautóból az aszfalt- finiser — terítőgép — ládá­jába. Itt, Budaörsön, a tanács megbízásából vonultak föl a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat szakemberei; a Kis­martoni út válik hamarosan igazi úttá — földútból. Szabados Gyulával, a fini- ser vezetőjével jut most né­hány percnyi idő a beszélge­tésre. ö a legfiatalabb tagja a brigádnak, a többiek jóval idősebbek nála. Olcsón — gazdaságosan — Ez csak kezdetben oko­zott kis gondot — emlékszik vissza —, de a három év alatt, mióta velük dolgozom, meg­szoktuk egymást. Ügy is mondhatnám, befogadtak. Az eredeti szakmám általános építőipari gépszerelő, a nehéz- gépkezelői vizsgát 1972-ben tettem le. Megkedveltem eze­ket a nagy monstrumokat, szí­vesen dolgozom velük. És néz­ze: a számításomat is megta­láltam. Szezonban, azaz, ha a munka jól beindul, megkere­sem az öt-hatezret havonta. Igaz, viszont, nem lessük az óránkat, hogy hány óra, ha­nem dolgozunk, amíg csak jön az aszfalt. Kell a pénz is: nemrégen építkeztünk. Érden. Mert, hogy én odavalósi va­gyok. Elhallgat. Kicsit elgondol­kodik. A volán mögül szólal újra meg. — Szeretem-e a munká­mat? Az az elvem, hogy nem­csak szeretni kell, hanem csi­nálni is. De rendesen és be­csülettel. Tavaly, a vállala­tunktól valamennyi utat első osztályúként vettek át. — Jól is néznénk ki, ha nem így lett volna! — lép mellém a munkahely vezető­je. Pontosabban, a budakeszi Il-es főépítésvezetőség műve­zetője, Huszka László. — Idén még inkább ügyelnünk kell a minőségre, hiszen csökkent a beruházó kedv, kevesebb a megrendelés. Itt most már a legfelső réteget készítjük; ez az út 15—20 évig is kiváló lesz. Tárnokról érkezik hoz­zánk az anyag; nem panasz­kodhatunk, hogy nem ütemes a szállítás. Csak így tudjuk jól kihasználni a korszerű, komplett gépláncunkat. Ol­csón és gazdaságosan — ez az idei jelszavunk. Hóblisok Széles János főmérnöktől tudom meg, hogy Huszka László az egyik legügyesebb emberük; 1969 óta dolgozik a vállalatnál. Korábban elvé­gezte a művezető tanfolyamot, de ismét vállalkozott a tanu­lásra: jelenleg technikumba jár. Miután Pest megye távo­li csücskében, Abonyban la­kik, munkásszálláson él, csu­pán hétvégeken utazik haza a családjához. — Vándorélet a miénk! De ehhez is hozzá lehet szokni — summázza a művezető. — Mint ahogv a szemünket, a torkunkat sem csípi-marja már az aszfalt szaga. Én már nem is tudnék másként élni. Megindul a finiser, :zórja, tolja, simítja maga előtt a 180 fok meleg aszfaltot. Vastag talpú cipőben, gyalogosan kö­veti két munkás, kezükben fá­ból készült simítólapát. Ök hóblinak nevezik, s magukat hóblisoknak. — A mi dolgunk, hogy az anyag egyenletlenségeit elsi­mítsuk a gép után, oldal­irányban igazgatjuk az asz­faltterítéket — magyarázza Bozsik Sándor, kiállva a csa­tasorból a kemény talajra, miután egyik társa lép a he­lyére. — Ha gép terít, az még csak istenes. Haj, de mennyit kellett teríteni kézi erővel! Az csak a nehéz munka. Mi köt ide? — nevet a kérdésemen. — Útépítő vagyok már húsz éve, a cégnél is több mint tíz éve dolgozom. Kilenc tagú a brigádunk, összeszokott társa­ság. Tudja mindenki a dol­gát, nem kell itt dirigálni. De nem is probléma, ha brigád­vezetőként szólok valamiért; s, ha hajtani kell, hát haj­tunk. Heves megyében lakom, ha összerakhatnám egy vég­iébe a sok-sok kilométer utat, amelyet mostanig építettem, eljutnék rajta hazáig. Sajnos, csak hetente egyszer utazha­tom. A vállalat törökbálinti munkásszállója az otthonon^. Gumihengerek A szakmában dolgozók egy­szerűen csak gumihengernek nevezik a hóblizókat követő gépet. Képzeljünk el azonban egy olyan hatalmas berende­zést, amelynek hét gumikere­ke van, s egy-egy, különböző súllyal préseli össze a lassan hűlő anyagot maga alatt. En­nek nyergéből száll le a ma­gasból, kérésemre, Baráth An­tal. — Eredetileg traktoros vol­tam, csak 1962-ben kötöttem barátságot az útépítő gépek­kel — mondja. — Nemrégen váltam meg a korábbi mun­kahelyemtől, főként azért, mert itt, ennél a vállalatnál, korszerűbbek a berendezések, jobbak a munkakörülmények. Gyomron lakom, egy barátom csábított át. En leginkább a hétkerekűt kedvelem, de nyolc fajta géphez szereztem meg a vezetői engedélyt. így az­után a gépláncban azt veze­tem, amit éppen kell. Ná­lunk most a munkaidő fél héttől öt óráig tart, de az a célunk, hogy egy-egy útsza­kaszt minél röviaebb idő alatt elkészítsünk. Az emberek, az­az a lakók is nagyon örül­nek, ha végre nem süpped­nek bokáig a sárba, hanem jo úton járhatnak. Néhány ki­vétellel, még a munkánkkal járó zajos, büdös kellemetlen­ségeket is szó nélkül viselik. Indulhat útjára a nagy tes­tű gumihenger, ám a gép­láncnak még nincs vége. Az utolsó simításhoz egy nyolc­tonnás vibrohengert használ­nak, majd legvégül, a kis mé­retű négy és fél tonnás, ugyan­csak vibrohenger zárja a sort. — íme az út, egyelőre fél­szélességben. Még néhány nap, és a , Huszka-brigád tovább- állhat egy házzal, azaz egy községgel — mutatja a kész művet Széles János. Hangjá­ból elégedettség cseng. Sok-sok kilométer A Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat tavaly 250 mun­kahelyen dolgozott; elkészí­tettek 99 kilométer utat; egy kilométer építése mindössze 2,3 millió forintba került. Idén hasonló nagyságú fel­adat vár a vállalat brigádjai­ra: 230 millió forint értékű útépítést terveztek. Dodó Györgyi Arról beszélgettünk három főbizalmival a Csepel Autó­gyár szakszervezeti szobájá­ban, hogyan látják soron kö­vetkező feladataikat. Hol a helyük a gazdasági, érdekvé­delmi és nevelő munkában? Fehér János csattant fel elő­ször, -mikor megtudta, hogy Szentgyörgyi László műveze­tőt főbizalminak választották meg. — Lehet valaki bármilyen rendes ember, s őt is annak tartom — mutat társa felé az idős gépbeállító lakatos —, akkor sem érezheti beosztot­tainak gondjait. A bizalmit és a főbizalmit csakis magunk közül szabad kiválasztani. Mint ahogy egy takarítónő sem lehet az irodisták bizal­mija, úgy szerintem egy gaz­dasági vezető se legyen főbi­zalmi. — Egy percig sem gondol­kodtam ezen, így váratlanul ér ez a kérdés — vallja be kissé pirosló arccal Szent­györgyi László, az Alkatrész- gyártó üzem művezetője. — Annyi bizonyos, hogy régóta részt vállaltam a szakszerve­zeti munkában, s most tár­saim bizalma azt jelenti, nem csináltam rosszul. Nehéz helyzet Hévvel magyarázza, hogy a művezető is az emberek ér­dekeit nézi. Annál is inkább nem tartható összeegyeztethe­tetlennek főbizaltnisága a mű­vezetőséggel, mivel napi mun­kájában partnere csoportjá­nak a bizalmija, s helyette­sei. De amikor az egész üzem érdekét kell védeni, szem előtt A Ganz-MÁVAG-ban még az idén elkészül a Paksi Atom­erőmű 440 megawattos reak­torának kazettaátrakó beren­dezése. Ez a több mint 110 tonnás szerkezet helyezi el, il­letve cseréli a reaktorban a hasadóanyagokat, egyúttal megtisztítja a reaktorteret a különböző szennyeződésektől. A berendezést pontos ellenőr­ző műszerekkel is felszerelik. A gyárban a közelmúltban elkezdték a Paksi Atomerőmű másik, ezer megawattos reak­torába kerülő • kazettaátrakó gyártását is. A berendezések­hez szükséges alapanyagok tartani, legyen az beutaló, tü­zelőutalvány vagy bármi, ak­kor ő az üzemvezetővel tár­gyal. A kéthetente összeülő üzemi négyszögben is az egész üzemet képviseli. — Lehet, hogy így van —- hajlik a szóra Fehér János —, de a mi üzemünkben a többség úgy gondolkodik, mint én. Nálunk gazdasági vezető nem lett főbizalmi vagy bi­zalmi. Ki-ki végezze munká­ját. S ne legyen keveredés. Mert akárhogyan is ismeri a dolgokat valaki, kicsit fura helyzet, hogy egyszer gazda­sági vezetőként, máskor pedig főbizalmiként beszél. Neki a legnehezebb, elismerem. Az eddig hallgató Kóródl Ferenc is bekapcsolódik a vi­tába. Kivételes esetek — Igaza van János bátyám­nak; ha kifogásolja ezt a tényt. De esetek és kivételek mindig lesznek. Én is műve­zető és főbizalmi vagyok. De gondosan ügyeltem mindig ar­ra, hogy kellő emberséggel, felelősséggel döntsék minden esetben. Szentgyörgyi László is régen dolgozik a szakszer­vezetben, ezelőtt műhelybá- zottsági titkárként is jól meg­állta helyét. Az emberek bíz­tak benne, hiszen megválasz­tották. — Csak ismételni tudom — a gazdasági vezetőnek első­sorban a feladatokra, a mun­kaszervezésre kell összponto­sítania. De ha közben még az érdekképviseletet is gyakorol­ja, valami csorbát szenved — vallja Fehér János. nagy részét, köztük a ková­csolt- és csőtermékeket a Szovjetunióból, a lemezanya­gokat pedig a hazai kohászati üzemekből szerzik be. A Ganz-MÁVAG a KGST gyártásszakosítási megállapo­dása alapján vállalkozott más szocialista országok ilyen igé­nyeinek kielégítésére is. Szer­ződést kötöttek NDK-beli és csehszlovák vállalatokkal. Hosszabb távon is jelentős megrendelésre számítanak, összhangban a szocialista or­szágok atomerőmű-építési programjaival. Ügyis lehetne mondani, suszter maradjon a kaptafá­nál. De* amint a későbbiekben kiderült, bizony ma még nem könnyű rávenni, ránevelni az embereket, hogy vállaljanak társadalmi munkát. Való igaz, egyre inkább él az a szemlé­let: minek vegyem én vál- lamra más emberek gondját- baját. Anélkül remekül meg­vagyok, s fejem sem fáj. így azután azok húznak, vállal­nak magukra többet, akikre számítani lehet. Szentgyörgyi László tréfá­san a fejéhez kap. — Jaj, szegény fejemnek! Hát kellett nekem még egy újabb feladat? — érezni azért, hangjában az aggodalmat is. — Hiszen gazdasági munká­ban is van éppen elég gond. De ha már megbíztak, nem vallhatok szégyent. Mint gaz­dasági vezető is tapasztalom, segítség nekem a szakszerve­zet. Kivételes feladatok — Nem kétlem — zárja le a vitát Fehér János —. akad­nak egy páran, akik becsület­tel eleget tesznek ennek a megbízatásnak. De ismétlem, nem szerencsés, hogy összeke­verednek a gazdasági, a szak- szervezeti feladatok. Minden­ki ismeri a mondást: Egy fe­nékkel nem lehet megülni két lovat! A hasonlat nevetésre kész­teti a vitázókat. S a három főbizalmi már azt bizonygat­ta, hogy nekik kell nevelni arra is az embereket, hogy vállaljanak többet, ne félje­nek a megbízásoktól. Arról is szót ejtettek, hogy nagyon so­kat javult, s erősödött a szak- szervezeti munka. Ma már te­kintélye van a legtöbb bizal­minak. Hogy még inkább az legyen, rendszeres képzés, ok­tatás folyik számukra. Fehér János, az 1-es számú üzem főbizalmijaként is el­mondta, minden lényeges kér­dés megvitatásában szava van ma már a szakszervezeti vá­lasztott vezetőknek. — Társaimat arra biztatom, tanuljanak — mondja Szent­györgyi László, művezető. — Én is csak így lettem műve­zető, de azért ma is közéjük valónak, munkásnak érzem magam. Ha nehéz is lesz & kettős feladatnak maradékta­lanul eleget tenni, talán tár­saim segítségével sikerül. Szalai Mária TVlost aztán kipihenem magamat, gondolta Zalai, amikor a cso­magokat behordta a faházikóba. Két napig lazíthatok, még sörözhetek is. A gyerekek a kertben hancúroz- tak, a felesége a kávéfőzővel bíbelő­dött, ő meg fogta a nyugágyat és a magányosan árválkodó szőlőbokor mellé állította. Leheveredett, rágyúj­tott. Becsukta szemét és úgy ere­gette a füstöt. Az elmúlt hetek haj­szájára gondolt, az idegbeteg főmű­vezetőre, aki utasításait csak üvöltve tudja kiadni. Zalai próbálta megér­teni az öreget, mert valóban lema­radtak a munkával, szállítani nem tudtak, pedig a külföldi megrende­lők kényesek a határidőre. De mit ért az együttérzése, amikor berob­bant hozzá és az egész üzemcsarnok füle hallatára azt üvöltötte: Tudja, hegy tíznapos lemaradása van? Tudja, hogy maga pályatévesztett!? Tudja, hogy magának óvó-bácsinak kellett volna lennie, mert talán tíz kölyköt még el tudna irányítani, de nem ennyi embert?! Mindenki döb­benten hallgatta, mindenki tudta, hogy az öregnek bizony igaza van. Most isszák meg a levét a korábbi lazsálásnak. Ekkor jött a hajrá! És egy hét múlva az öreg vidáman te­lefonált neki, hogy számíthatnak a prémiumra. Régen elfelejtette dühét, ő is igyekezett elfelejteni a csípős, már-már sértő mondatokat. — Mi az, drágám, álmodozol? — kérdezte a felesége nevetve. — A kávé sem kell, vagy azt azért meg­iszod? Felült. A cigaretta majdnem a körmére égett. Eldobta. Másikra gyújtott. — A hajrára gondoltam — mond­ta. és a kávé után nyúlt. Felesége egy kicsi, gyermeksám­lin ült mellette. — Mért kell neked most is az üzemre gondolni? Van két szabad­Bába Mihály: ^Jlétvée^e a telken napunk és az idő csodálatos. Azon töprengj, hogyan tudjuk két nap alatt rendbe tenni a kertet. Láttad a szomszédokét? Milyen szép, milyen tiszta. A mienk? Szomorú ránézni! Csupa gaz. A tavalyi szemét a sö­vény mellett pöffeszkedik, a virág­ágyások, mint a behorpadt sírok. Na, igyuk meg a kávét és lássunk mun­kához. — Csak nem gondolod komolyan? — kérdezte kacagva a férje. — De, komolyan gondolom. — Pihenni jöttünk. — Pihenni, persze, hogy pihenni, de amellett még rendbe szedhetjük a kertet. Hidd el, neked sem árt a mozgás, a napozás. Csak nem akar­tál itt ülni az árnyékban két napig? — Nem — mondta Zalai szontyo- lodottan. — Ügy gondoltam, hogy dél­után a kert végében, a sövény, mel­lett heverészek meg sörözök majd. Felesége kacagva ugrott fel. — •*- Jó, hogy eszedbe jutott a sör. Rögtön hozok egy üveggel. Megisz- szuk és kezdjük a gyomirtást. Be­fogjuk a gyerekeket is. Terve, álma elröppent Zalainak. Tudta, hogy a felesége makacs és hiába minden tiltakozása. Meg nem is volt kedve vitatkozni. Megitták a sört, előkereste a ka­pákat, a gereblyét, összeterelték a két gyereket, a szalonnasütő-gödör- ben tüzet gyújtottak, hogy eléges­sék a tavalyi gazt, a felesleges lim­lomot. Zalai a kert végébe ment, ott kezdte a kapálást, felesége pedig a virágágyásokat szedte rendbe. A nap egyre hevesebben tűzött, Zalai­ról lecsalta az inget is. A nehéz munkától elszokott tenyere piroso­dott. Hólyagos lesz hétfőre, gondolta. Ám egy cigaretta szünetnyi után folytatta a kalapálást. Kisvárdait át kell helyezni a kis műhelybe, jutott eszébe hirtelen, mert a közelében dolgozók két-három napig csak lóg­nak és vitatkoznak a meccseken, a gólokon, a bírói ítéleteken, no meg a kedvenc játékosaik apró kis csín­tevékenységeiken. A lemaradás is akkor kezdődött, amikor a nagy csa­patok mellett még a gyári tizenegy is játszott. Igen, Kisvárdai a hang­adó, az beszél lyukat az emberek ha­sába, az vitatkozik boldog-boldogta­lannal. Kirakom a sorból és minden rendben lesz, határozta el. Földbe vágta a kapát, rátámasz­kodott a nyelére, úgy, ahogy a fil­meken látta. Nem gyújtott rá. Csak bámészkodott. Nézte a virágba bo­rult fákat, a szomszédok kertjét, az­tán az égre röppent a tekintete és arra gondolt, ha eleredne az eső, pi­henhetne. De az égen egy tenyérnyi bárányfelhőt sem látott. Tiszta volt és kék. — Géza, Géza! Mi van veled? Már megint ábrándozol? A felesége állt mellette egy üveg sörrel. — Hogy? Ugyan, dehogy — mond­ta zavartan. — Na, igyál egy kortyot, ebben a melegben nem árt meg. És vigyázz, le ne égjen nagyon a hátad. Inkább vedd fel az ingedet, csak ne gom­bold be. Teremtőm — rebbent kör­be a tekintete —, még csak ennyit kapáltál meg? — Ennyit — mondta Zalai. — Most majd igyekszem, behozom a lemaradást. Igaz, nem tudom meny­nyi a norma, hány négyzetméter. — Jaj, ne bolondozz már, hanem dolgozz — nevetett a felesége és az üres üveggel ellibegett a bungaló felé. Ebéd után már érezte, hogy tenye­re fáj, izmai nyugt"lankodnak, kar­jait egyre nehezebben tudta felemel­ni. Pedig még csak azután kezdődött az igazi hajrája. A felesége a sarká­ba szegődött, mint egy pallér, egy hajcsár, és csendes szóval, moso­lyogva, néha kacagva biztatta egy­re lassabban, lustábban mozduló fér­jét. Zalai ha zsebébe nyúlt a ciga­rettáért, felesége már rászólt, hogy fékezze . íagát egy kicsit, legalább egy kis friss levegővel szívja tele tüdejét. Alig várta az est közeledtét. A vacsora nem ízlett neki. Még a híreket sem hallgatta meg, lefeküdt. Tenyere sajgott, izmai fájtak. Ha­mar elaludt. Reggel viszont a gye­rekek korán ébresztették. Fáradtnak érezte magát. Fáradtabbnak, mint egy hajszás nap után az üzemben. Reggeli után, délig megállás nélkül dolgozott. Felesége tekintetét szün­telenül a hátában érezte. Még ak­kor is, amikor elszaladt, hogy bete­relje a gyerekeket az utcáról. És hirtelen függönyt húztak a nap elé. Van isten az égben, kiáltott fel. Néhány perc múlva már szemerkélt az eső, aztán záporként zúdult. Za­lai csuromvizesen rohant a bunga­lóba. — Végre! — kiáltotta nevetve. — lgv legalább estig pihenhetek! A felesége és a gyerekek furcsán ** néztek rá. Nem törődött velük. Lefeküdt és egy pillanat múlva már hangosan horkolt. Az atomerőműhöz Kazettaátrakó Paksnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom