Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-29 / 124. szám
\ 1980. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK xMiap Érdemes versenyezni... Mikor emelkedik a munkabér? Az állítás nem túlzás: a vállalatok kénytelenek minden eddiginél hatékonyabban dolgozni, alaposan körülnézni házuk táján, felkutatni és feltárni valamennyi belső tartalékot. Nos, ami a tartalékot illeti, a gazdasági vezetők nagy többsége eljutott a felismerésig: hihetetlen sok ki nem használt energia rejlik még most is a szocialista brigádmozgalomban. Tudom, akadnak legyiintők, kételkedők, mondván, a kongresszusi munkaverseny őszinte lendülete, lelkesedése kihozott apait-anyait a brigádokból, a csúcsról ugyan hova lehetne tovább menni? Anyagilag is ösztönözni Ám valóban fedj utóit volna a szocialista brigád mozgalom a csúcsra? Azt hiszem, ismét, nem túlzás kijelenteni: ettől még messze vagyunk, és soha ekkora szükség nem, volt a versenykedv fenntartására, a munkások kezdeményezőkészségére, mint éppen idén. Mi-- ként lehetséges ez? A kérdésre jó választ találtunk Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Strasz- szer Gáspár, a műnk avers eny felelőcse állítja, az egyik legfőbb járható út, hogy anyagilag is megfelelően ösztönözzék, segítsék a munkaversenyt. Azaz, legyen érdemes jobban, nagyobb intenzitással dolgozni, s azok, akik kevesebbet produkálnak, kevesebb pénzhez is juthassanak. — A DKV majd húszéves története során sokféle megoldással próbálkozott, miként lehet a gyakorlatban megvalósítani a szocialista bérezés elvét — mondja Stnasszer Gáspár. — Tény, hogy a vállalat erőctelj'as, folyamatos fejlesztése szinte állandó jelleggel, feszültséggel terhelte a kollektívát. Az új üzemek termelésibe állítása nem csupán újabb munkát adott, meg kellett tanulni a teljesen új technológiákat, hanem az új embereket meg is kellett ismertetni a kőolaj-feldolgozás rejtelmeivel, és segíteni a beilleszkedésüket. Ilyen viszonyok között igen nagy szükség volt, s van ma is a brigádok embert és környezetet formáló erejére, áldozatvállalására. Egyre inkább felismertük: szükség van a törekvő. az átlagosnál többet nyújtó emberek munkájának megkülönböztetett elismerésére. Egymillió — évente Kezdetben az úgynevezett szabályozott bérkiegészítésekkel kísérleteztek az olajvárosbam. Jövedelemdifferenciáló tényezőkként vezették be a különféle pótlékokat. Később arra is lehetőség nyílt, hogy az egyes főosztályok önálló bérgazdálkodó egységek legyenek, mozgóbérként felhasználható kereteket kaptak. S, hogy mi köze mindennek a munkaversenyhez? Nem kevés. A bér gazdálkodók ugyanis azok a felelős gazdasági vezetőik voltak, akik egyben a főosztályi mcuinkaversenybizottságok tagjai is. Ez pedig annyit jelentett, hogy javaslataik alapján döntött a főosztályi brigádvezetői tanácskozás arról, melyik brigád, milyen ' mértékben tett eleget ómként vállalt kötelezettségének, megvalósították-e becsülettel a mozgalom hármas jelszavát. Nem volt és nem is lehetett mellébeszélés, a valóságos érdemeket ismerték el és honorálták — az erkölcsi elismerés mellett, anyagilag is. — Az az összeg, amelyet a munkaversenyre fordítunk, tetemes — pillant egy kimutatásra másik beszélgetőpartnerem, Balogh Imre, a szakszervezeti bizottság titkára —, csupán a szocialista brigádmunkáért évente 1 millió forintot fizetünk ki. Az is igaz, mostanra 150 brigádunk van, s a tagok száma meghaladta a 2300-at. S nem csupán a brigádimozgaíom az egyetlen forrnia: él nálunk az üzemek közötti verseny, de egyéb hasonló célra is tartalékol a vállalat jelentős jutalmazási ősz- szeget. Harminc százalék Kialakult .tehát a kőolaj- f sí dolgozóban egy jónak tűnő bérezési rendszer, amelyen belül a munkaversisnyt is tudták ösztönözni, megfelelő mértékben honorálni. Ám a jónál is lehet jobbat találni, bizonyítván, újabb előrelépést, változást határoztak el. Mégpedig egy új, a teljesítményt még inkább növelő belső anyagi ösztönzési rendszer kidolgozását, bevezetését. — Konkrétabban ez annyit jelent — magyarázza Balogh Imre —, hogy megváltoztak a főosztályok pénzkeretei, és az elosztás feltételei, szabálya'. Egyrészt megmaradt az alap- béresíthető és az előírt többletmunkához kötődő mozgóbérkeret, másrészt viszont a szocialista brigádok jutalmazására fordítható összeg be-1 épült az úgynevezett teljesítményhez kötött anyagi ösztönző keretbe. Igaz, azzal a megkötéssel, hogy ennek o pénznek legalább a 30 százalékát csakis a brigádmunka jutalmazására fordíthatják. S, hogy mit is jelent ez a fura meghatározás, hogy teljesítményhez kötött anyagi ösztönzés? Semmi egyebet, minthogy a vállalati érdekeltség lebontódik a bérgazdálkodó főosztályokra, pénz csak akkor osztható, ha elérték az előírt többlet teljesítményt. Nem járnak rosszul Az igazságosság érvényesülése érdekében nagy gonddiai dolgozták ki az egyes egységekre vonatkozó eredményességi mutatórendszert. Feketén- fehéren előírták: milyen feladatokért jár plusz-pénz. És egy érdekesség: az egész évre megengedett keretből előleget is csak akkor fizethetnek ki, ha a negyedéves értékelés jó munkát, jó eredményeket igazol. Felmerülhet a kérdés: nem járnak-e, így rosszul a brigádok ? — Semmiképpen! — tiltakozik a muntoaverseny-fale- lős. — Ugyanis, ha egy-egy feladat az adott üzem részére többletjövedelemhez is kötött követelmény, akkor alapvető dolog, hogy az egység brigádjai gazdasági vállalásaikba is rögzítik ezt. Másrészt pedig a vezetők prémiuma is függ a munka eredményességétől, céljuk kell legyen .tehát a munkaverseny megfelelő irányítása, szervezése, a segítése. És még egy kiskapu is maradt: ha a brigádok munkája ugyan nem kifogásolható, de a főosztály mutatói mégis rosz- szak, akkor a brigádok a többletteljesítményhez kötött hagyományos mozgóbérkeretből is jutalmazhatók. A DKV idei feladatai nem kisebbek a tavalyinál, hiába dolgoznak fel kevesebb kőolajat, több, értékesebb terméket kell előállítaniuk. Az új anyagi ösztönzési rendszer kedvező visszhangra talált, egyre inkább helyeslik az emberek, hogy csakis több és jobb munkáért kerüljön több pénz. a fizetési, vagy éppen — a jutalomborítékba. Dodó Györgyi Szekrények és garnitúrák a* * * »I Wmmm ... ■ ■ ...Vrtjl A Kanizsa Bútorgyárban az idén 1,2 milliárd forint értékű bútor gyártását tervezik. Mintegy negyvenféle szekrénysort, kárpitozott fekvő- és ülőgarnitúrát, komplett lakószobát készítenek. A teljes termelés mintegy tizenkét százaléka kerül csak külföldre. Fehér József felvétele Sokszor szóba kerül... A tanácstagjelölt mindenkinek válaszol — Mi kell ahhoz, hogy va-! szennyvízelvezetőt, emiatt fellaki jól oldja meg a tanácstagi megbízatásával járó feladatokat? — ismétli meg a kérdést Nagy Rezső, a ráckevei 16, számú körzet tanácstagjelöltje. — Én úgy gondolom, a legfontosabb az, 'hogy érdekelje az embert a másik ember, legyen türelme meghallgatni gondjait, foglalkoztassák a közösség ügyei. Persze, jó tanácstagnak lenni nem könnyű, én ezt az elmúlt kilenc év tapasztalatai alapján mondhatom. Mert úgy van az, ha valamit sikerül elintézni, azt mondják: jó a mi tanácstagunk. Ám, ha nem, azt hallom vissza: minek a tanácstag, ha nem tud segíteni nekünk? Mindenkinek kedvére tenni nem lehet. De társaimmal arra törekszünk, hogy a lehető legkevesebbszer hangozzék el az imént idézett kérdés. Az első számú kiadás — Nekem viszonylag köny- nyű a helyzetem. Egyrészt azért, ment több mint 40 éve élek Ráckevén és szinte mindenkit ismerek, másrészt azért, mert igen jó a kapcsolatom a község vezetőivel. Amióta nyugdíjba mentem, több az időm is, a családom, az unokáim mellett a köz ügyeivel is többet tudok foglalkozni. A mi választókörzetünkben bőven van tennivaló. A legtöbbet most a Kossuth Lajos utcáról beszélnek az emberek, ott alaposan megbolygatta az életet a csatornázás. Most fektetik lé a Kipörög a forgács Olajtakarékos centrifuga Petró Márton, az Autóvillamossági Felszerelések Gyára lakatosa új fajta ipari centrifugát szerkesztett egy NSZK- ból vásárolt Pittler automata esztergagéphez. A centrifuga közvetlenül kapcsolódik a berendezéshez A gyárilag beépített forgácseltávolító segítségével — emberi kéz érintése nélkül — a szennyezett hulladék bekerül a centrifugába, amely a háztartásokban használatos rokona működési elve alapján, a kísérletek során meghatározott optimális fordulatszámon kipörgeti a forgácsból az olajat. A berendezés végén ládákba hullanak a megtisztított fémspirálok. Az ily módon visszanyert olajjal újból hűthetők a munkadarabok és ezzel a módszerrel az előzetes felmérések szerint egy-egy gépnél körülbelül 25— 30 tonna olaj takarítható meg évente. A centrifuga működtetésével egyben a balesetveszély-forrást is megszüntették. bontották az utat. Csatatérhez hasonlít a környékünk. ^Leginkább azt kérdezik tőleni, mikor lesz ennek vége? Szerencsére, megnyugtató választ adhatok; rövidesen. Kétfős öröm — Én a legjobban annak örülök, amikor nekem is sikerül örömet szereznem a körzetemben élő embereknek. Ez kifejezetten kellemes dolog, leginkább akkor éreztem, amikor az Árpád-híd feljárójánál kijártam, hogy megépüljön a járda, vagy amikor társadalmi munkában bekerítettük a szabadstrandot. Ám, legszívesebben arra emlékszem visz- sza, amikor az előbb említett járda elkészülte után így köszöntöttek az emberek: gratulálunk, Rezső bácsi! — Az előbb arról beszéltem, hogy a szennyvízelvezető csatorna építésének befejezéséről érdeklődnek sokat az emberek. Azt is el kell hát mondanom, hogy még két olyan dolog van, ami sokszor szóba kerül körzetemben. Az egyik, és ez az egész községet foglalkoztatja, a meleg vizű strandon levő nagymedence megnyitása. Szinte nincs olyan tanácsülés, amelyen ne vetődne fel ez a kérdés. Ügy tűnik, ha ezen a nyáron nem is, de őszre megnyílhat a medence. A másik beszédtéma az átalakított vámház. Ez leginkább a gyerekek fantáziáját mozgatja meg. Az épületben — ennek társadalmi munkában gondnoka vagyok — három akvárium található, ezekben trópusi halakat, teknősöket és egy kajmánt láthatnak a betérők. Gyermeki lélek — S ha már ennyit beszéltem magamról, hadd mondjam még el azt a kis történetet, mely nemcsak azért kedves nekem, mert az unokámmal esett meg, hanem azért is, mert valamennyire igazolja, hogy milyen fontos az én életemben a tanácstagi tisztség. Az ötéves kicsi megkérdezte tőlem, hová megyek? Amikor megtudta, hogy tanácsülésre, azt felelte: mondd meg nekik, ha nagy leszek, én is tanácstag leszek és vadász! Lejegyezte: Koffán Éva Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy cr/rcv megnyiioiissk búiorboliunkmt ■jlKATAI •! ■oi Szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, gyermekbútorok, konyhabútorok, lakáskiegészítő cikkek nagy választékban kaphatók. Az újonnan megnyílt bemutató teremben és a nagykátai KIOSZ helyiségében (a benzinkúital szemben) ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT BOTORKIÁLLÍTÁST RENDEZÜNK Gyors kiszolgálás, OTP-ügyintézés, szaktanácsadás. Várjuk vásárlóinkat. NAGYKÁTA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Elégedetten csukta össze rajztömbjét Fazekas. Tucatnyi vázlatot csinált az erdőbe nyúló halastó partján. Most örült igazán, hogy magával hozta erre a délelőtti kirándulásra is vázlatfüzetót. Cigarettára gyújtott, nézte a tó alig mozduló tükrét, a parton sorakozó fákat, az erdő előőrseit. • Hevesen tűzött a déli nap, amikor a gödrös makadám úton baktatott az országúthoz. A kis település felől váratlanul egy lovas szekér fordult az útra, s a poroszkáló lovak néhány perc múlva utolérték. A bakon vékonydongájú, deres hajú. borostás arcú ember ült. — Hó, Ráró! — húzta meg a gyeplőt,. A lovak rögtön megálltak. — A köves- útig? — kérdezte a gyaloglót. — Akkor üljön ide mellém, a lovak lábai mégis csak gyorsabbak. — Köszönöm. — mondta Fazekas és már kapaszkodott' is fel a bakra. Különös, furcsa szekér volt, oldala alig egy arasznyi magas colos deszka, a platón porhanyós, humuszos föld volt. A gazda mosolygott. — Csodálkozik? A magam földjét viszem, eladtam. Négyszáz' forintért. Egy szekérrel. Tavasztól őszig két-három szekérrel adok el naponta. Keresik, mint a cukrot, az új telektulajdonosok. Tudja, ott a vízparton sziklás, köves, kavicsos, szóval rossz a föld. Fazekas cigarettával kínálta az öreget. Csak sokára kérdezte: — És kedves bátyám, honnan van magának ennyi földje, hogy tavasztól őszig szekérszámra árulja? — Az erdő alatt van a házam, egy nyolcholdas telken, van ott bőven. Már negyedik éve árulom, de még öt év múlva sem fogy el. És jó árat kapok érte. A lovak közé csapott, s amikor látta, hogy utasa hitetlenkedve pislog rá, folytatta. — A tízszeresét, mintha úgy holdan- tam ki, amikor a gyerekek szétszóród- ként eladnám. Tudja, ezt akkor fundál- tak, s a feleségemmel maradtam, a sok földdel, a sok jószággal. Belerokkanunk, ha ketten gazdálkodunk, gondoltam. Bába Mihály:-A fö(Já aruá de a földnek azért hasznát lehetne venni, még úgy is, hogy ne izzadjunk rajta. Szóval ekkor jutott eszembe, hogy beviszek a piacra egy szekérderékkal és szerencsét próbálok. Hiszi, nem hiszi, még egy fél óráig sem álldogáltam, máris akadt vevő. Sőt, aznap még egyszer fordultam, mert -a vevőm szomszédjának is kellett, és nem is egy, hanem két szekérrel. Ennek négy esztendeje, és azóta ez a munkám tavasztól őszig. Fazekas számolgatni kezdett. — És mit csinál ezzel a rengeteg pénzzel? — kérdezte nevetve. Az öreg elpöccintette a csikket, lazított a gyeplőn, hátrább dőlt az ülésen. — Építettem egy háromszobás házat. fürdőszobával, garázzsal. — Ott, az erdő alatt? — Ott. — A gyerekeinek? — Van azoknak. Magunknak, öregr ségünkre. — De bátyám, a földje elvadul, még gazt sem fog teremni, ha eladja a termőréteget. Az Öreg megsimogatta borostás állát: — Elvadulna a más kezén, de nem az enyémen. Nem ám! — bökte ostorát magasra, jelezve, hogy érti ő ennek minden csínját-bínját. — A föld az mégiscsak föld — kezdte Fazekas, de az öreg legyintett és közbeszólt. — Nahát, hallgasson csak ide, látom ném nagyon érti. Én csak egy ásó- mélynyi földet adok el. Namármost, amikor elhordtám, mondjuk egy fél holdról, akkor rögtön felszántom, bevetem lóherével, lucernával. Keservesen ugyan, de kinő, és meg is nő egy arasznyira. Akkor leszántom. Á föld megkapta a zöldtrágyát. Jöhet rá a műtrágya és a másodvetés. Aztán az istállótrágya. A föld két év alatt kiheveri azt az ásómély termőföldet. Tudja, olyan ez, mint mikor az ember hátáról lehámlik a bőr; ha nem keneget- nénk jóféle olajjal, a nyers húsunk látszana — nevetett az öreg. — Szóval, mire eladom az utolsó ásónyit, kezdhetem is elölről. És nyugodt szívvel adhatom el. Szóval, igy fundátom ki, mert a föld ma nem kell senkinek, nem úgy, mint az ánti világban, amikor az emberek majd belerokkantak, hogy csak egy darabkát szerezzenek maguknak. Ostora hegyével a lovak hasa alá csapott. Megfeszítette a gyeplőt is, az állatok gyorsabban trappotok. Fazekas elgondolkozva ült a bakon, nézte az öreg arcvonásait, emlékezetébe akarta vésni, hogy otthon majd lerajzolja, lefesti, borostásan, foltos ruhában, az egyetlen földárust, akit ismer, akinél okosabb ravaszt talán sohasem látott — Szóval, maga földárus — szökött ki önkéntelenül a száján. Az öreg nevetett, megvillogtatta maradék sárga fogait, s dagadt ínyét — Az vagyok, kérem, és nem szégyellem. Különben engem errefelé, végig a vízparton, mindenki ismer. Nem lopok, nem csalok, tisztességes árat kérek, jó földet adok, és... és adót is fizetek. Megsuhogtatta az ostorát. — Gyír Ráró, gyí Fakó! Szóval, ahogy mondja, piacoló földárus vagyok, de nem kofa, mert nem adok és veszek. | Szája hirtelen egy merev vonal lett, melyet hajszálgyökérként fontak körbe a ráncok. Nem szólt többet, csak mereven nézett maga elé. Mintha töprengene. Fazekas a kövesútnál, ahogy az öreg nevezte az országutat, leugrott a szekérről. — Köszönöm, hogy elhozott — mondta. Az öreg biccentett. — Nincs mit. Amikor a lovak gyorsabban kapkodták lábukat, az öreg visszafordult. — És, ha magának is kell főd. csak szóljon.
