Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
GODpl LLOI •m man A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1980. MÁJUS 88., SZERDA Egyetemi küldöttértekezlet A szakszervezet betölti hivatását Vezetőségválasztó küldött- értekezletet tartott az Agrár- tudományi Egyetem szakszervezeti bizottsága, az összejövetelen az elmúlt öt év munkáját értékelték, sfcó esett a tervekről, a hozzászólók személyes tapasztalataikról beszéltek, s végül megválasztották a tisztségviselőket, illetve a MEDOSZ megyei értekezletének küldötteit. Tanulás, pihenés A beszámoló és Csáki Antal, a szakszervezeti bizottság titkárának szóbeli kiegészítése egyaránt szólt arról, hogy a februárban megtartott egyetemi pártértekezlet átfogóan értékelte a szakszervezet munkáját is. A vélemény az volt, hogy az elmúlt években a szakszervezeti aktivisták éltek a megnövekedett jogokkal, s igyekeztek minden lehetőséget kihasználni arra, hogy javuljanak a dolgozók jövedelmi, szociális viszonyai, élet- és munkakörülményei. Számtalan intézkedés szolgálta, hogy ne csak a munka konkrét feltételei javuljanak, hanem a tanulásban, a pihenésben is bővüljenek a lehetőségek. Ezt pedig nem lehet elszigetelten elemezni, hiszen az egyetem szerves része a magyar közoktatásnak, az agrárágazatnak, a tudományos intézetek rendszerének. A szakszervezeti munka egyik legfontosabb láncszeme, egyben alapja a bizalmiak tevékenysége. Erről a küldött- értekezlet megállapította, hogy a tisztségviselők, a testületek jó kapcsolatokat alakítottak ki a többi tömegszervezettel, elsősorban a pártszervekkel. A bizottság gondoskodott az aktivisták továbbképzéséről, s tanfolyamokat szervezett a szocialista brigádvezetőknek. Fontos részterület a nő- és ifjúságpolitikai munka, valamint a segélyezés. Az utóbbi jó lehetőség arra is, hogy erősítse a demokratizmust; a rászorulók felkutatása, a rendelkezésre álló pénz felosztása testületi feladat. A tanári szervezeteknél általában a házassági, szülési és gyermek- ápolási segélyek szerepelnek túlsúlyban, a gazdasági fő- igazgatóság területén inkább a nyugdíjasok támogatására fordítanak több pénzt. Kevés a hely Az értekezleten az óvoda és a bölcsőde kérdését is megvitatták, az egyetemen hetvenöt kisgyermeket tudnak óvodában, huszonötöt pedig bölcsődében elhelyezni, s ez kevés. A bővítésre keresik a lehetőséget. Akárcsak a lakásgondok enyhítésére: hatvannégy egyetemi dolgozó lakáskérelme közül tizenhármat tudtak a közelmúltban teljesíteni, s hamarosan elkészül az egyetem területén a tizenkét lakásos épület is. A bevezetőben már említett kapcsolatok témája is érdekes. Elhangzott, hogy az állami vezetőkkel néha csak vita- után sikerül azonos álláspontra jutni, de éppen ez a jó, hiszen az érdekek kifejtése, egyeztetése a szakszervezet egyik fontos feladata. Értékek forrása Dr. Kovács János, a szám- vizsgáló bizottság elnöke beszámolt arról, hogy megfelelő a fegyelem a mozgalmi munkában, a rendszeres ellenőrzések is erről tanúskodnak. A huszonegy hozzászóló közül többen hangsúlyozták a beszámoló megállapítását; a tartalmi munka javulását, nem hallgatták el azonban, a nehézségeket sem. A nemzedékváltással kapcsolatban elhangzott, hogy meg kell becsülni az idősebb dolgozókat, s azokat, akik a nyugdíj után is munkát szeretnének végezni segíteni kell, hiszen tudásuk, felkészültségük, munkaszeretetük nagy értékek forrása. A küldöttértekezleten végül megválasztották a tizenhárom tagú egyetemi szakszervezeti bizottságot, s a munkabizottságok tagjait. Elnök: dr. Ti- bold Vilmos, titkár Csáki Antal lett. A MEDOSZ Pest megyei küldöttértekezletén Csáki Antal, dr. Varga Vilmos dr. Sánta Tünde, és Győri János harmadévfolyamos gé- pészhallgató képviseli a: egyetem dolgozóit, tanárait hallgatóit. Cs. J. Dolgos munkásévek Túrái példaképek nyomában A Galgavidéke Áfész szocialista brigádjai nemcsak a munkában járnak élen. Híresek arról is, hogy rendszeresek közös kirándulásaik, múzeum, és színházlátogatásaik, résztvevői a Mészöv által szervezett sportversenyeknek és időről időre megrendezik a brigádok közötti szellemi vetélkedőket is. Gólya Istvánt, a szövetkezet közművelődési előadója elmondotta, hogy márciusban 35 éve szabad hazánk címmel indítottak vetélkedőt, amelyen tizenhét brigád több mint kétszáz tagja vett részt. Két forduló már lezajlott, s a döntőbe jutott négy brigád között most dől el, melyikük készült legalaposabban. Az asztaloknál ül a Petőfi Sándor, a Marx Károly, at Április 4. és a Jógazda brigádok háromhárom tagja. A játékot, vagyis a döntő mérkőzést Szarvas László újságíró vezette nagy hozzáértéssel, hangulatteremtő erővel, s alapos felkészültséggel. Sok feladat belefért a kétórás küzdelembe, de mi, helyhiány miatt, csak eggyel .smerkedjünk meg. — Húsz percen belül szerezzen minden brigád egy személyt, akit követendő példának állít önmaga elé — szólt a feladat. Nem volt szükség a húsz perc- e, sorra érkeztek, s foglaltak nelyet a brigádok asztalainál Takács Gyula, Túra község nyugalmazott tanácselnöke, 4ís Elekné, a túrái tsz agrármérnöke, Pásztor József né, a urai iskola nyugalmazott igaz- ;atóhelyettese és Szélyes József bolti eladó. Hogy jól választottak a Társadalmi munka Jelölő gyűlések után A jelölő gyűléseken Verse- gen- is számos rfiegoldásra vá-> ró problémát vétettek fel a választók. E gondok között akadtak nagyobbak, egész közösséget érintő, és kisebbek, amelyek egy-egy utcának vagy körzetnek a lakóit bosszantották, illetve bosszantják. A Tárcsái és a Homokost úton lakók a járdákra panaszkodtak, a Tárcsái úton ugyanis a kőlapok a termelőszövetkezetek sertéstelepére vezető út kiépítése során, a nehéz erőgépek munkája közepette hul- lámvasúttá tornyosultak — mélyültek. A Kökényest útiak ti buszmegálló rehciezetlensé- gét nehezményezték. A község ezen részének lakossága az elmúlt években már többször is bebizonyította, hogy nem csupán kérni tud, hanem tenni is a saját érdekeben. Ez történt most is: társadalmi munkát szerveztek, a járdalapokat helyre igazították, s rendezték a buszmegállót is. A maguk érdekében dolgoztak ugyan, de ezáltal a/ egész községnek takarékoskodtak. brigádok, ásít az alábbi életutak, amelyeket a riportok készítése közben jegyeztem fel, meggyőzően bizonyítják. A volt tanácselnök Takács Gyula a tanácsok megalakulása után az aszódi járási tanács pénzügyi osztályának revizora lett. 1958. december 1-én választották meg tanácselnöknek, s 1980. március 31-ig töltötte be ezt a tisztét: — Minden sikerélményemet a község fejlődése adta az elmúlt két évtizedben. 13 kilométeres villanyhálózatot, 12 kilométer utat építettünk, s hogy mennyi mindent még, annak felsorolásához nem volt elég a három perc. Dolgos, munkáséletet töltött el közszolgálatban és köztiszteletben Takács Gyula, így foglalta össze az alkalmi riporter a volt tanácselnök életútját, s a versenyzők, akik zömmel turaiak voltak, tapssal igazolták a megállapítást A mezőgazdász Áts Elekné a fiatal generáció tagja. — öt órakor megyek a tanyára, nyolcra jövök haZa. Elviszem a gyereket az oviba. Következik újra a tanya. Szövetkezetünk egyedülálló kezdeményezése a kecsketenyésztési program, ennek végrehajtását bízták rám. Óriási a felelősség, ha a program sikerül, sokat hoz a szövetkezet konyhájára. Megéri a többletmunkát, az odafigyelést a törődést. — Nem hölgynek való munka, vágja közbe a riporter, de Átsné nevet: — Attól függ, milyen az a hölgy. A tanítónő Ügy tűnik, Áts Elekné bírja szusszal, lelkesedéssel, szakértelemmel;. V" közben gondos édesanya, a jó feleség is. Ó ilyen hölgy, követendő példakép, összegez a riporter. Pásztor József né az egykori tanító néni 34 éve került Túrára. — Nem volt akkor béke a lelkekben, sem nyugalom a szívekben. Nehéz időket éltünk. Hiányzott a tankönyv, a tanszer, kenyérre sem tellett. Hideg kályha mellett le- nelettel melengettük lilára fagyott kezeinket. Nyáron a nomokba írtuk az ábécé első betűit, de minden kis túrái nebuló, lehetett akármilyen komisz az élet, ember lett. Vannak a tanítványaim köpött országosan ismertek. — Kire a legbüszkébb? — hangzott a kérdés. — Arra a fekete • hajú, kormos szemű kis cigánylányra, aki néhány évvel ezelőtt salgótarjáni rokonainál töltötte a téli szü netet, s amikor az ünnep után hozta haza az anyja, a leányka egész úton a kezében szorongatott valamit a tanító néninek. Az anyja a vasúttól jövet bevetette az otthonomba. A kislány kinyitotta a tenyerét. Egy szem szaloncukor lapult benne. Tessék, a tanító néninek hoztam. A legértékesebb és a legédesebb volt sok-sok ajándék között ez a karácsonyi meglepetés. A bolti eladó Szélyes József fiatalember. Bolti eladó. — Nagyon szeretem az emberiét. Részt vettem a kisdobosok, aztán az úttörők munkájában. Következett a KISZ, majd elvégeztem a marxista—leninista egyetemet. Nagyon szeretem ai otthonomat, a gyerekemet. Mit akarok még elérni. Képezem magam, egyszer majd üzletvezető leszek. A fiamnak szeretnék egy leánytestvért.. Senki, még Szélyes József, a fiatal nemzedék tagja sem tudja betartani a rövid időt. Nem csodálnivaló, hogy túllépték a három percet, hiszen emberi sorsok idézték 35 év történetéi- S, csak ezekért a vallomásokért is érdemes volt megrendezni ezt a vetélkedőt. Fercsik Mihály Minden korosztálynak Gödöllőn, a Munkácsy úton új játszóteret avattak a napokban. Kicsinyek és felnőttek egyaránt megtalálhatják itt szórakozásukat, hiszen a Városgazdálkodási Vállalat által épített rönkvár, az óvodáskorúnktól az iskoláskorúaknak nyújt élményt, a mellette felénített sportpályákon az idősebb korosztály játszhatja a különböző labdajátékokat, a sakkasztalon a nyugdíjasok vívhatnak csatát. Felső képünkön: a legkisebbek a homokozóban. Az apróságok megrohamozzák a várat és a faágyút. Barcza Zsolt felvételei Majális, juniális - szórakozás Hogy ez a többször emlegetett igény milyen erővel tör fel, s mennyire benne van a levegőben, arra még egy példa. A galgamácsai esemény előtt másfél héttel jártam a tájházban. Magam voltam csak vendég, volt időnk beszélgetni a gondnokkal. Megnézve a félig kész színpadot, a nézőteret, megjegyeztem, nem lesz ez kicsi? Ö, sokan elférnek itt, mondta kísérőm, nézze csak. elég nagy ez az udvar. Gondolom, o gálaesten 6 is meglepődött: csak azok a szerencsések és kitartóak nézhették meg a műsort, akik másfél-két órával korábban elfoglalták helyüket a tűző napsütésben. Kezdeményezés és cél Hullámzott a tömeg a lezárt főutcán is, mustrálgatták a népművészek portékáit, tódultak a tanácsháza udvarára, ahol a bográcsokban népi ételek készültek, s körülvették a focipályát is, ahol régi játékokban ügyeskedtek a gyerekek. Azt hiszem, nagyon sokan csak azért sétáltak le-föl. mert együtt akartak lenni a többiekkel, mert szépen sütött a nap, s mert együtt lenni jó. Az ember sokrétű. Sokfajta vágy, igény, érzés, kívánság. Dolgozik, alkot, szórakozik. Szereti a komolyat, a vidámat, a szomorút, szeret sírni, megkönnyebbülni, nevetni. Minderre lehetőséget kell neki teremteni, minderre lehetőséget igyekszik magának teremteni. Nyilvánvalóan ezt a célt szolgálja a közműépítő vállalat kezdeményezése is, s ezért foglalkozott vele a végrehajtó bizottság is. Kör Pál gatója előállt. Nem mintha akkor nem lettek volna az embernek hasonló igényei. Ámde, akkor még nem tartottunk ott, hogy ilyesmivel ezen a fórumon foglalkozzunk. Voltak a dolognak persze ideológiai vetületei is. Senki sem tagadja, hogy az effajta szórakozásnak nincs emberformáló ereje, hatása, nem emel fel, nem tisztít meg. Mindössze jó közérzetet ad, legjobb esetben. Ma már azonban ezt is megengedhetjük magunknak. Tudniillik, hogy a nap vagy a hét bizonyos óráit gondtalanul töltsük el, élvezzük a nézelődés, a kellemes idő. a séta örömeit. S alkalomadtán. majálison, juniáli- son egy bizonyos téren találkozzunk a sátrak körül azokkal, akikkel a hétköznapokon fizikai és szellemi erőink megfeszítésével dolgozunk, többek között éppen azért, hogy máskor gondtalanul szórakozhassunk. Nagy erővel Lehetnek persze a szabadtéri időtöltésnek iá nemesebb formái. Járásunkban erre is találunk jó példákat. Nem tudom. milyen műsorra gondoltak a mélyépítő vállalat illetékesei. de nem lepne meg, ha fellépnének olyan együttesek, amelyek az elmúlt hetekben sok tapsot kaptak a községi művelődési házak színpadain, majd Galgamácsán, a tájházban felállított szabadtéri pódiumon. hogy azon a napon elálljon, az ünneplők mégis jókedvűek voltak, alig apadt a tömeg. Az idén kitett magáért az időjárásfelelős, noha előtte és utána is fáztunk, a munka ünnepén ragyogott a nap, s já- rásszerte ezrek és ezrek szórakoztak. A gödöllői Alsóparkot a szokásosnál is többen lepték el, talán tízezren is lehettek, majdnem a f^l város itt találkozott. Jó közérzet Ikladra már az ünnep vége felé értem, de még akkor is sokan voltak a műszergyár' előtti téren, hallgatták fúvós- zenekarukat, amely ezen a napon a máskor hallottnál sokkal jobban muzsikált, a pályákon a nagyobb gyerekek fociztak, a kisebbek játszottak. A tömegben felfedeztem a gyár vezérigazgatóját, s találkoztam más vezetővel is. Az ember sokféle. Egyetlen személyben is számon alig tartható tulajdonság, érzés, ' vágy, igény, kívánság testesül meg, amiről legtöbbször ő maga sem tud, illetve, amit nem fogalmaz meg; nem szedi lajstromba, hogy nekem pedig ilyen és ilyen igényeim vannak, ezeket tessék kielégíteni. A legfontosabbakon kívül. természetesen. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt nemigen hozakodott volna elő a város legfontosabb politikai testületé előtt ilyen jelentéktelen üggyel, mint amilyennel a mélyépítő vállalat igazA tárgyalt kérdéshez nem szorosan kapcsolódó bejelentést a végrehajtó bizottság tagjai figyelemmel fogadták, s nyomban latolgatni kezdték. A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója arról tájékoztatta a városi párt-végrehajtóbizottságot, hogy ebben az esztendőben először Gödöllőn tartják meg ünnepüket, az építők n apját, szabadtéri színpadot készítenek és állítanak fel, műsorról gondoskodnak, amelyet természetesen nemcsak saját dolgozóik, hanem a város lakói is megnézhetnek. A színpad szétszedhető, s ha máskor a városnak szüksége lesz rá, természetesen használhatja. miként egyéb helybeli cég is. Esőben is Arról is beszélt az igazgató, hogy meglepte, amikor világossá vált, Gödöllőn nincs szabadtéri színpad. Ügy érzi, fűzte hozzá, ekkora településnek pedig kell, hiszen ahol huszonhétezer ember lakik, él, sokféle szórakozási igénnyel léphetnek fel Tavaly május elsején esett az eső. Zuhogott. A Szabadság téren tartott ünnepi beszéd meghallgatása és a felvonulás után mégis a legtöbben az Alsó-parkba vonultak, ahol várták őket a sátrak, a gyerekeket pedig a körhinta, a céllövölde, az eladók standjai. Az eső vigasztalanul esett, semmi remény nem volt rá.