Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

1980. MÁJUS 21., KEDD Víz, levegő, talaj Az ártalmak megelőzhetők A városlakók jórésze túl­jutott már a fészekrakás nehézségein. Megtelepedve Százhalombattán figyelmük már nemcsak a lakás kere­tei kijelölte szűkebb, bel­ső környezetre irányul: kritikus szemmel vizsgál­ják, miféle világba kerül­tek? Milyen a munkát, otthont adó város? Hiszen berendezkedni jóval köny- nyebb, mint igazából meg­gyökerezni. Testi-lelki jó közérzet, kul­turált környezet — röviden így summázhatok azok a fogalmak, amelyekkel a te­lepüléshigiénia foglalkozik. Űj, többféle tudományágat — pszichológiát, filozófiát, kör­nyezetvédelmet — sűrítő egészségügyi szakágról van szó. Dr. Sárközy Ferenc vá­rosi főorvossal beszélgetünk a témáról. Előrelátó tervezés — A településhigiéniában milyen sajátos, helyi fel­adatok vannak Százhalombat­tán? — Fejlődő, ipari város lé­vén az életritmus gyorsabb, mint másutt, s az emberre ha­tó belső és külső környezeti ártalmak is fokozottabban je­lentkeznek. A település lakói­nak átlagéletkora 32 év. Mind­ez azt jelenti, hogy teli van a település fiatal, ambiciózus szakemberekkel, akik sze­retnének pénzt keresni, tar­talmasán élni, szüntelen elő­relépni szakmai téren. A na­gyobb szellemi-fizikai igény- bevétel viszont kitermel ne­gatív jelenségeket is: szoron­gást, neuraszténiát, belső disz­harmóniát. Hogy ezeket ne pusztán ideiglenes megoldást nyújtó narkotikumokkal el­lensúlyozzák, hanem találják Beszélgetés a településhigiéniáról meg a talponmaradáshoz szükséges, az állóképességet növelő, ésszerű eszközöket, tá- gabb értelemben vett higiéniai feladat. Szűkebb értelmezés­ben a levegőt, a vizet és a talajt szennyező vegyi anya­gok kiszűrése, a zajártalom elleni védekezés tartozik a sajátos higiéniai tennivalók­hoz. — Hogyan ítéli meg az egészségügyi ellátást? — Túlzás nélkül állíthatom: színvonala meghaladja az or­szágos nívót, a tárgyi-tech­nikai feltételek kedvezőek, s munkaerőben sincs hiány. A városban 187 egészségügyi dolgozó tevékenykedik, van elegendő szakorvosokból. A 17 munkahelyes rendelőintéze­tünkben korszerű a felszere­lés. Felépülésekor aZt mond­ták: ekkora lélekszámú tele­pülésnek túl nagy, a város óriásit akart markolni. Való igaz, jelenleg a lehetőségek nagyobbak a szükségleteknél, ám 5—10 év múlva, a fel­duzzadó településen majd alig győzzük az igények kielégíté­sét. Miért baj, hogy előrelá­tóan terveztünk? Éppen azt a létesítményt kell szidni, amely nem bizonyult eleve szűknek átadása pillanatában? Háromszor négy Magyarországon a múlt év­ben átlagosan tizenkillencsZer fordult meg SZTK-rendelőin- tézetben egy állampolgár. A 13 ezer lakosú Százhalombat­tán az arány jóval magasabo: tavaly összesen 274 ezer al­kalommal vizsgáltunk beteget. A rászorulók zöme tíz éven aluli gyermek volt. Nem vé­letlen hát, hogy országos ku­riózumként megegyezik a Tűzzománc és batik Bemutatkozik Pálinkás Erzsébet A KEMENCE ELŐTT to­longott mindenki. Az izzó fűzből kiemelt lemez először narancsvörösen lángolt, majd fénye kihunyt, megfeketedett. A gyerekek szótlanul figyel­tek. Néhány perc múlva kö­vetkezett a varázslat: az anyag felületén megjelentek a zöld, a kék, a fehér, s a bordó árnyalatai, kirajzolódtak a formák kontúrjai, s végül lát­hatóvá vált a kép. Akkor már este nyolc óra volt. Egy szeptemberi napon, kora reggel óta tűzzománc­képeket készítettek. A gyere­kek sportversenyről, akadály­futásról mondtak le a képző- művészeti szakkör kedvéért. Csak akkor mentek haza, mi­kor már szüleik jöttek értük. Sándorné Pálinkás Erzsébet meséli a történetet. A 27 éves földrajz-rajz szakos tanárnő, a Ságvári általános iskolában 1976 őszén kezdte meg azt a munkát, amely több lett pe­dagógusi-népművelői tevé­kenységnél. Alkotás, lehetőség az önkifejezésre. — Gyermekkoromtól vonz, érdekel az anyag. Ezermester apámtól, pedagógus anyámtól hallottam biztatást, kaptam támogatást, hogy ne rekedjek meg a kézügyességnél, a tex­tillel. fával, bőrrel és minden­féle anyaggal való játékos-öt­letes foglalkozásnál. Ök ösz­tönöztek: kénét készítsek! Az általános iskolában a Bör­zsöny-vidéki Kemencén, s ké­sőbb Vácott, a Sztáron Sán­dor Gimnáziumban még ke­restem, miféle anvagból és miféle módon jelenítsem meg a gondolataimat közvetítő ké­pet. ‘ Szabtam-varrtam ügye­sen, ragvogó holmikat kötöt­tem. barkácsoltam, sokféle do­loggal foglaltam el magam, de közben az önálló munka elké­szítésén törtem a fejem. TIZENKILENC ÉVESEN férjhez ment. húszévesen már anya lett. A képzőművészeti főiskolára — ahová szíve sze­rint ment volna — mécsem jelentkezett. Ercsiben, Érden képesítés nélkül tanított, maid levelezőn elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskolát. 1976-ban férjével, aki táj- és kertépítő mérnök, Százhalombattára kerültek. Az első, tűzzománc égetésre alkalmas kemencét közösen építették munkahelyén, a Ság­vári iskolában próbálták ki. Sajnos, a gyerekek öröme nem sokáig tartott: a szigorú tűz­rendészed előírások nem en­gedték a kemence működte­tését. Otthon, a pincéjükben sem. Mindez nem szegte ked­vét, Érden élő ismerősüknél égetik ki a vas és vörösrézle­mezekre vésett képeket. — Időközben megszületett a kislányom is, gyermekgondo­zási segélyre kerültem. A sok tennivaló mellett maradt energiám arra, hogy végre ko­molyan foglalkozzam a szá­momra fontos művészeti mun­kával. Egyre tisztultabb, har­monikusabb lett a világ, s ezt sikerült tűzzománcon is kife­jeznem. Aztán felfedeztem a batikot. Mindkettő teljes érté­kű tevékenység, s egymást jól kiegészítik. A tűzzománctól a szigorú, zárt, nyers kompozí­ciót lophatom a batikra, míg az utóbbi lágyabb tónusai, pompás színei érződnek a zo­máncképeken. Együtt nagyon érdekes csinálni! A NÉPBALLADAK tanul­mányozása új korszakot nyi­tott számára: batikon feldol­gozta Fehér László, Piros ör- zsébet történetét. A bizánci ' táblaképek ihlették módsze­rét; a kép szegélyén, apró kockákba sűrítve meséli el a történetet, középen pedig a ballada drámaiságát legin­kább megjelenítő központi fi­gurák láthatók, a mű hangvé- ; teléhez leginkább illő, kont- I rasztos színekben: mélybordó- j ba, fehérbe öltözötten. — Több kiállításon szere­peltem, részt veszek az Űj Tü­kör Szabadidő Központ kép­zőművészvásárain is. Amatőr vagyok, nem törekszem anya­gi haszonszerzésre. Célom, hogy még tökéletesebben fe­jezzem ki magam, örömet okozzanak a munkáim. gyermek- és felnőttkörzetek száma: mindkettőből négy van a városban. A nagyüze­mekben ugyancsak négy üzemorvosi rendelőt alakítot­tak ki. — Milyen panaszokkal for­dulnak orvoshoz a helybeliek? — A mindenütt előforduló betegségek mellett akadnak speciális esetek is. A nagy­üzemek tövében — bármeny­nyire is zártak a rendszerek —, aromás szénhidrogének, il­letve származékaik jutnak a levegőbe. Hogy az egészség­károsító anyagok, milyen mér­tékben koncentrálódnak, aZi a Pest megyei KÖJÁL szakem­berei rendszeresen méri!; és közlik a DKV vezetőivel. A külső környezeti ártalmak­nak egyébként olyan Bzéles skálája van, hogy még nem tudtuk kellő mértékben fel­térképezni, nincs elegendő ta­pasztalatunk, kipróbált, biz­tos módszerünk. Olajipari bázis Dr. Sárközy Ferenc meg­említi: az Ercsiből kapott víz sem felel meg mindig az egészségügyi előírásoknak, s a szennyvízelvezetéssel is rengeteg nehézség adódik. Ezen a téren javulást majd az épülő szennyvíztisztító be­állítása hoZ. Gondot okoz még, hogy amikor a DKV szabadtéri olajiszapégetőjében eltüzelik az anyagot, a kelet­kező füstöt, kormot olykor a város felé fújja a szél. — A nagyüzemek modern orvosi rendelőiben rendszere­sen sor kerül a szűrésekre an­nak érdekében, hogy megelőz­zék a környezeti ártalmak okozta betegségeket. Védőfel­szerelést, megfelelő eszközö­ket biztosítanak a dolgozók­nak. A DKV-ban 1200 szak­embert vizsgálnak állandóan, mostanában kibővítve audioló- giai, vagyis a halláskárosodás kiszűrésére szolgáló, spéciáiis szűréssel is. Az üzemorvosi hálózatunkról büszkén mond­hatom: az olajipar,1 munka­egészségügyi bázisának jelöl­ték ki. SZÁZHALOMBATTAI 5rofgp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Könyvheti előzetes Ki mivel készül? A hét végén már Százha­lombattán is megkezdődik az ünnepi könyvhét rendezvény- sorozata. Milyen programok­ból választhatnak az érdek­lődők, milyen a könyv rang­ja a városban? — erről kér­deztük a téma illetékeseit. Újdonságok a polcra Tari Lászlóné, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 383. számú könyvesboltjának veze­tője úgy ítéli meg: az itt élők gyakran forgatott, nélkülözhe­tetlen társa a könyv. Mindezt igazolják az adatok: az elmúlt három év során két ízben nyerték el a kiváló bolt cí­met jó ízléssel összeállított, gazdag tematikáj ú készletük, s jelentős forgalmuk révén. A keresletre jellemző, hogy amíg 1976-ban egymillió forint ér­tékben árusítottak, idén már több mint 3 millió forint for­galomra számítanak a felmért igények alapján. — Főképpen a gyerekek a mindennapi vásárlóink. Szá­mukra igyekszünk beszerezni az újdonságokat, például az idei könyvhét slágerének ígér­kezik a Péter és farkas című. ismert orosz gyermekopera szövegét tartalmazó, művé­szien illusztrált kötet. A fel­nőttek biztosan az új Moldo- va-sportkönyvnek örülnek majd legjobban. Kapcsolatban állunk az üzemi könyvterjesz­tőkkel is, 420 állandó könyv­csekkesünk van. Szombaton a Ságvári sétá­nyon pavilont állít fel a bolt, pultján természetesen ott so­rakoznak majd a korábbi, s a legfrissebb kiadású művek. A dekorációt régi jó hagyomány szerint a Dunamenti Hőerő­mű Automatika szocialista bri­gádja készíti el. A kollektíva tagjai vállalkoztak egynapos árusításra is. Tari Lászlóné az ünnepi, könyvhét városi nyitá­Heti programajánlat — Jancsó Miklós film triló­giájának újabb darabját vetí­tik ezen a héten a Barátság művelődési ház mozijában. Az Allegro Barbaro után most a Magyar rapszódia című alko­tást tekinthetik meg a nézők. — Június 2-án, este nyolc órai kezdettel a DKV színház- termében szerepel a Főváro­si Operettszínház Sárdi János brigádja, amelynek tagjai — neves művészek — évek óta kapcsolatban állnak a százha­lombattai olajfinomító műve­lődési házával. Ezúttal a Mint egy szál ibolyát című műso­rukkal lépnek közönség elé. A bevételt a hátrányos helyzetű gyermekek támogatására ajánlották föl. — Háromnapos rendez­vénysorozatra készül a város ifjúsága. Az előzetes tájékoz­tatás szerint június 13 és jú­nius 15. között' több helyszí­nen, a Fő téren, az informá­ciós központban, az MHSZ- sportpályán, valamint a DKV csónakházában zajlanak az if­júsági sajtónapok eseményei, ízelítő a programokból: nép- művészeti kirakodóvásár, if­júsági könyvárusítás, találko­zás a Magyar Ifjúság szer­kesztőivel, Dinnyés József és Boros Lajos pol-beat éneke­sek műsora, az Ifjúsági Ma­gazin bemutatkozása, s a leg­kisebbeknek gyermekműsor, játéktanulás a Dörmögő Dö­mötör szerkesztőségének pavi­lonjában. Esték a klubban nyának szánt akción a napi forgalom ötszörösére számít. Pavilonok sorakoznak Ugyancsak pavilonok felál­lításával veszi ki részét az ese­ménysorozatból a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Száz­halombattán működő könyv­szolgálata, az ország legna­gyobb könyvelosztó bázisa és raktára. Jeney István igazga­tó arról tájékoztat, hogy a ki­adói tervekből rendszeresen in­formálódnak a várható újdon­ságokról. Az évente 106 mil­lió forgalmat lebonyolító bá­zis az ország minden részétel­látja szellemi táplálékkal, 128 könyvterjesztő ügynökkel áll­nak kapcsolatban. — Kölcsönös érdek volt, hogy itt telepedjünk meg — említi. A főváros közelsége számunkra hasznos, hiszen így jobban tudunk tájékozód­ni a készülő alkotásokról. Legfontosabb számunkra, hogy a kultúr- és kereskedelem­politikai elvek összehango­lásával ki-ki ízlésének és ér­deklődésének megfelelő könyv­ellátást biztosítsunk a város­ban is, s az országban. Aranydíjas mester Ezt szolgálja az is, hogy a budai járás — az ellátásban eddig fehér foltnak számító — területein könyvpavilono­kat állítanak fel. Az árusító­helyek az ünnepi könyvhéten már várják a vásárlókat. A Dunamenti Hőerőmű üze­mi könyvtárának vezetőjétől, Bencsik Ildikótól hallottuk: Váci György kétszeres arany­díjas könyvkötő mester mun­káiból nyílt kiállítás tegnap délelőtt a könyvhét alkalmá­ból. Óváros Mindössze 850 lakost számlál. Sátortetős családi házaival, vi­ruló kertjeivel, hangulatos épületeivel a Duna-parton hú­zódik, a Kiserdő közelében. Matrica — ezt a nevet kapta a rómaiaktól Százhalombatta leg­régibb negyede, az Öváros né­ven ismert körzet. A környék régészeti kutatásának során a felszínre került leletek arra mutatnak: már a csiszolt kő­korszakban ember élt a vidé­ken. A későbbi korokban is kiterjedt lakótelepek nyomára bukkantak a mostani Batta és Érd közötti dombháton. Az időszámítás előtti 80-as évek­ben. amikor az aquincumi ró­mai védelmi vonal kihúzódott egészen a Dunáig, az Óváros helyén őrtornyokkal ékeskedő, jó hadiutakkal büszkélkedő ka­tonai tábor, a pannóniai tar­tomány virágzó települése állt a limes szélén. Mellette keres­kedéssel. kézművesiparral fog­lalkozó polgárváros magja épült ki. A Római Birodalom bukása és a honfoglalás közötti idő­szak terra incognita, ismeret­len föld a helytörténészek tér­képén. Biztosat már csak a középkor második feléről lehet mondani, ekkqr épültek ki az ősmagyar-lakta települések: Batta és Kispuszta. A török hódoltság idején népes, föld­műveléssel. halászattal foglal­kozó vidék volt. Az ankarai levéltárban dr. Káldi Nagy Gyula nyelvész hosszú, listát talált a hattal adózókról. 1580 után ismét kihalt a táj. neve sem bukkant föl a történel­mi dokumentumokban. Az éle­tet a szerb menekültek hozták vissza; több mint 30 ezer szerb család talált otthonra a Duna- parti településen. Innét már nagy léptekkel ha­ladhatunk az időben. Terjesz­kedett. fejlődött az óváros. 1800-ban megjelent az ipar is: téglagyár épült. Az emberek nagy részének azonban tovább­ra is a föld és a víz adott munkát. 1903-ban a település­negyedeket Százhalombatta né­ven egyesítették, a két világ­háború között több ezer leiket számláló nagyközség rangjára emelkedett. A második honfoglalás az 1980-as évek elején kezdődött, az ipartelepítés szele éppen csak megérintette az óvárost. Az ideérkezők inkább a lakó telepekre költöztek. Az óváros őrzi még sajátos varázsát, ar­culatán az urbanizálódás sem változtatott sokat. Ugyan le­bontották már a vízimalmo­kat. a múltról valló, beszédes, öreg épületekből is csak muta­tóba akad. Újabban modern, kétszintes házak. nyaralók épülnek gomba módra utcái­ban. óvárost felfedezték nyu­galmáért, csöndjéért. Az öreg negyed, a történe­lem hiteles tanúja frisstil-szé- pül. Saját dolgaink Szóvá tesszük A város életéről tájékoztató kiadványok, úti és nyelv­könyvek, szépirodalmi művek várják a látogatókat a DKV II. munkásszállójának alagsorában kialakított információs köz­pontban. A klubban televíziónézésre, magnóhallgatásra, kü­lönféle kulturális programok megtekintésére is lehetőség nyílik. Az utóbbi napokban lépten- nyomon hallani: eléggé szik­kadt, ízetlen, formátlan ke­nyeret árusítanak a boltok. Mindez annál is inkább fel­tűnt, mert korábban friss, küllemre is tetszetős, finom veknikkel kényeztették el a vásárlókat. A választék bősé­ges volt, kínáltak egy és két- kilós, barna- és fehérkenyeret egyaránt, volt bőven a kedvelt krumplisból is. Mi az oka a szemmel lát­ható-érzékelhető változásnak? Tán máshonnét szállítják az árut? Nem, az elmúlt napok­ban is az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat érdi és du- naharaszti pékségében sütöt­ték. Ott, ahol a finom ízűt, szép formájút is. Talán ugyanazok a pékek készítet­ték. A vásárlók bosszankodnak, de türelmesek. Bíznak abban, a minőségromlás csak átme­neti, a rosszabb időszakot új­ra bő kínálattal jelentkező el­látás váltja fel. Bíznak abban is. erre már nem kell sokáig várniuk... A Ságvári Általános Iskola kapuján délután négy óra fái­ban rohannak ki a zajongó, felszabadult, mozgásra vágyó­dó gyerekek. Rohannak a ját­szótérre, de előtte még beug­ranak jégkrémért, csokiért, rá­gógumiért az ABC-be, vagy fagylaltért a Matrica presszó­ba. Jóízűen bekapják a dél­utáni csemegét, majd a színes zacskókat és papírosokat jobb híján a Ságvári sétány fái ! alatt húzódó, virágokkal beül­tetett járdaszegélyre hajítják. Hulladékgyűjtő tartály ugyanis nem akad a környéken. A 24. számú ABC előtt felállítottak egyet, de mit ér, ha épnen azokról a forgalmas pontok­ról hiányzanak a szemétgyűj­tők, ahol a gyerekek játsza­nak, zsibonganak? Könnyen mondhatni, «lőbb a fegyelmezetlenkedőket kell rendre tanítani, a gyerekeket kell leszoktatni a szemetelés­ről. Való igaz, elsődleges a kör­nyezet tisztaságát, a modern lakótelep esztétikus képét óvó­vigyázó szándék. Ám hiába­való a jóakarat, ha nem segí­tik ezt külső technikai eszkö­zök. Bevezetőül egy hír a száz­halombattai DKV üzemi lap­jából: Baki Sándor mozdony- vezető szekrényében 4 liter tö­mény szeszt találtak egy mű­anyag kannában és egy literes laboros mintázó üvegben. Baki Sándor meghallgatásakor el­ismerte, hogy a szeszt vasúti kocsiból fejtette le. A tragédiára még emlékszik a város. A metilalkohol-mér- gezettek halála megrendítő fi­gyelmeztetés, életre szóló ta­nulság volt. Akkor bizton hit­te mindenki, többé nem for­dulhat elő. S mégis... a ve­szélyes játék folytatódott. Ide­jében megakadályozták a tra­gédiát, s Baki Sándorral szem­ben szigorúan jártak el. Az eset mégis azt a kérdést veti föl önkéntelenül: mi lett vol­na, ha...? Elegendő-e, hogy utólag lépnek föl az önma­guk és mások életét veszélyez­tetők ellen, elegendő-e, hogy Baki Sándornak ugyan távoz­nia kellett a gyárból? Azt hisszük, a szigorúbb biztonsá­gi előírásoknak, s a hatásos nevelö-felvilágosító munkának lenne nagyobb foganatja az utólagos büntetéssel szemben... Az oldalt írta: Kahutek Magda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom