Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-23 / 119. szám

Segít a szövetkezet Géppel ekekapázzák a görög- és sárgadinnyét, a férfiak erejére és ügyességére azonban még így is szükség van az ekék tartásához, fordításához. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM 1980. MÁJUS 33., PÉNTEK Magyar—Kubai Bárói ság Tsz Nagyfáblás zöldségtermesztés \ * Hűsége példamutató Százötven család képviselője Télen-nyáron járható a körzet adni. Fehér István Anyakönyvi hírek Szakmai bemutatók Két témában rendeznek táj­jellegű szakmai bemutatót a napokban a gödöllői MÉM Műszaki Intézet szervezésé­ben. Május 27-én a máriapó- csi Rákóczi Termelőszövetke­zetben 11 órakor kezdődő be­mutatón a dohány- és a zöld- ségpalánta-felszedés új, kana­dai gyártmányú, JMW típusú, nyűvő-rendszerű gépét ismer­tetik. A vizsgálati eredmé­nyekről dr. Szüle Zsolt, az in­tézet osztályvezetője és Tatár Sándor tudón anyós munka­társ számol be, az üzemelte­tés tapasztalatairól Paszter­nák József, a Rákóczi Tsz el­nökhelyettese beszél. Május 28-án 10 órakor kez­dődik a Hosszúhegyi Állami Gazdaság nemesnádudvari ke­rületében a fagyvédelem nagy­üzemi gépeinek, eszközeinek bemutatója. Ezen különféle nagy teljesítményű hőlégfúvó- kat, kályhákat és a fagyvé­delmi öntözés módszereit lát­hatják az érdeklődő szakem­berek. Kétféle jogosítvány Nagy sikere volt tavaly a péceli Szemere Pál Művelődé­si Házban tartott kismotorve­zetői és fogathajtó tanfolyam­nak; csaknem százan szerez­tek hajtási engedélyt. Az idén júniusban indítanak hason­lót, amelyre már elfogadják a jelentkezéseket. Szeptember­től a magasabb kategóriájú K R ES Z -ok tatás nők is helyet ad a művelődési ház, ahol a gödöllői autósiskola szervezé­sében kezdődik személygépko­csi és motorkerékpár vezetői tanfolyam. Nyereséggel zártak Negyvenmillió forint a pé­celi Vegyesipari Szövetkezet idei termelési értéke. Az első negyedéves tervüket, az elő­irányzottnak megfelelően, csaknem 9 millió 300 ezer fo­rintra teljesítették, s nyere­ségről adhattak számot. roly és Koncz Mária; Kolesza Antal Mihály és Matuz Mária; Bangó József és Kunyó Emma; Lovász Gyula és Kozma Edit Elhunyt: Bursics Ernőné Kuti! Margit, Gödöllő, Mátyás király u. 31, Sárosi András, Gödöllő, Isaszegi út 43., Guba István, Gödöllő, Déryné utca 5., Nieszl Péter, Gödöllő, kas­tély, Moór Mária Anna, Gö­döllő, Kossuth Lajos utca 39., Bajtai Ferenc, Vácszentlászló, Petőfi út 50., Kohut Adorjánná Pöschl Magdolna, Gödöllő, Thököly Imre utca, 34., Szom­bat Sándor, Gödöllő, Petőfi Sándor utca 32. A kartali Petőfi Termelő­szövetkezet határában az idén ötödik alkalommal jelentek meg a dinnyetermesztésben országos hírnevet szerzett csá- nyiak. A Fentor, a Barkóczi és az Ézsiás család már sok­felé megfordult az országban, de a termelőszövetkezet sok­oldalú támogatásáról csak a legjobbakat tudják mondani. A téesz adott gépeket és vegy­Sokat hallottunk a rádióban a televízióban és az iskolában is a környezetszennyezésről. Olvastunk róla a Pest megyei Hírlapban, de van bőven saját tapasztalatunk is. Nemegyszer látta egyikünk is, másikunk is, hogy a községünk határában levő árkokba kocsikról, autók­ról dobálják ki a szemetet. Bi­zony csúnya látvány az ilyes­mi. Sokat gondolkodtunk és beszélgettünk arról, hogy mi­lyen ember lehet az, aki a sa­ját háza táján szereti a rendet és a tisztaságot, de községe vagy országa háza táját nyu­godt lelkiismerettel elcsúfítja, szennyezi. Éppen ezért osztályfőnö­künk javaslatára elhatároztuk, hogy a községünkön három irányban áthaladó közutakat megtisztítjuk a sok szeméttől. Be is vettük az évi feladatok közé a raj munkatervbe. A munkát a sok eső miatt csak a ' ”i't héten kezdtük meg. Lapáttal, villával, kosarakkal és kétkerekű kiskocsival fel­szerelve indultunk a nagy munkára. Eddig a Vácszentlászló— Túra közötti 4—5 kilométeres útszakaszt tisztítottuk meg a szeméttől, amit kézikocsikkal egy helyre hordtunk. Nehéz munka volt és alaposan elfá­radtunk, de mindig új erőre kaptunk, mikor láttuk, hogy rajvezetőnk is velünk együtt Négy fontos pontot gyűjtött! a két legutóbbi mérkőzésen a GSC felnőtt kézilabdacsapata. GSC—Ráckeve 14-11. A kezdeti bizonytalanság után a nagyobb játékerőt képviselő gödöllői csapat biz­tos győzelmet aratott az ide­genben, zuhogó esőben leját­szott találkozón. Kiemelkedően játszott Szlifka Pál és Szatmá­ri Attila. GSC—Verőcemaros 22-21. Óriási küzdelemben kereke­dett felül a gödöllői gárda, a volt NB I-es játékosokkal megtűzdelt ellenféllel szem­ben. A GSC kézilabdázói rend­kívül önfeláldozóan, lelkesen játszottak és megérdemelten jutottak a bajnoki pontokhoz. Balogh László kapus a mezőny legjobbjának bizonyult, s átla­gon felüli teljesítményt nyúj­tott Szlifka Pál, Sasvári László, Horváth László és Koza Jó­zsef is. Az ifjúságiak a ráckevei fiatalok ellen játék nélkül szerezték meg a két pontot, a mérkőzés ugyanis az ellenfél hibájából maradt el. A verő­cemarosi ifiket viszont izgal­Bene Mihály felvétele szereket elszaporodott drót­férgek elleni talajfertőtlení­téshez, és kaptak erőgépet a palántázáshoz is, így ez a munka már be is fejeződött. Jelenleg a talaj fellazítása, ekekapázása folyik, amit ké­zikapálás követ. A négy csa­lád tehát kemény napoknak néz elébe, ugyanis negyven hektáron mintegy negyedmil­lió palántát kell gondozniuk. dolgozik. Amikor mar nagyon messzire kellett vinni a sze­metet, úgy oldottuk meg az összehordást, hogy a kiskocsi­kat a tanár bácsi Trabantja után kötöttük. Rengeteg szemét gyűlt ösz- sze, de sajnos — csak negye­dikes kisdobosok vagyunk — az elszállítás meghaladja erőn­ket. Ahhoz teherautó és mar­kológép kell. Ehhez a tanács­elnök' és a tsz-elnök bácsitól kérünk segítséget. Reméljük, hogy a hatalmas szemétrakás nem sokáig csúfítja környeze­tünket, mert helyére, a sze­méttelepre kerül. Sok dicséretet kaptunk azok­tól, akik látták munkánkat. Osztályfőnökünk pedig, aki az egész munkát irányította, csak ennyit mondott, amikor befe­jeztük: No, gyerekek ez jó munka volt. Év végéig a másik két utat is rendbetesszük. Szeretnénk, ha kezdeményezésünknek len­nének követői az úttörőcsapa­tok között. így elérhetnénk, különösen ha a tanácsok és a termelőszövetkezetek is segítik munkánkat, hogy a tanév be­fejezéséig, esetleg ősszel a tan­év kezdetekor megtisztítanánk a járás közutait a szeméttől. Előre a tiszta községekért, a tiszta járásért! A vácszentlászlói iskola Pe­tőfi kisdobosraja nevében: Takács Melinda rajtitkár más mérkőzésen múlták fe­lül, ötletes, tetszetős játékkal győztek 29-21-re. A csapat legjobbja: Hegyi József saj­nos csak perceket játszhatott, mert megsérült. Kitűnt r Sa­vanyú, Szekeres és Halász. Alighanem szomorú napok várnak a GSC labdarúgóira. A sportegyesület legutóbbi el­nökségi ülésén ismét szóba ke­rült a focipálya és a focicsapat ügye egyaránt. Amint azt Ádilm István ügyvezető elnök elmondta, a labdarúgópálya felújítása ugyan továbbra is szerepel az idei tervben, de a sportvezetők, a sportrajon­gók nyomására a legközeleb­bi elnökségi ülésen alaposan felülvizsgálják a futballszak­osztály dolgait. A csapat dicstelenül szere­pel a megyei bajnokságban, s az egykor szebb időket látott felnőtt gárda a kiesés határán A túrái Galga menti Magyar —Kubai Barátság Termelőszö­vetkezet a mút esztendőben ünnepelte harmincéves fennál­lását. A dolgos és jubileumi év éppenséggel nem volt könnyű számukra, dehát melyik az? Mégis olyan sikereket értekei, amelyekre év közben, és utó­lag is érdemes volt odafigyel­ni, s nemcsak azért a jó hírért, amit néhány nappal ezelőtt már közöltünk: a túrái közös gazdaság — 1973 és 1974 után — tavalyi munkájával érde­melte ki harmadszor a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa és a MÉM által adomá­nyozott kiváló szövetkezet cí­met. Ha a járási gazdaságok, szö­vetkezetek munkájáról hal­lunk, írunk, szólunk, őket gyakran az elsők között em­legetjük. Az igazsághoz tarto­zik, hogy nekünk, szűkebb pát­riánkban mindegyik szövetke­zet közösségének, vezetőinek és szakembergárdájának erőfeszí­tései kedvesek. S ha a meg­állapításban van is egy adag- nyi elfogultság, hisszük, hogy jogos, hiszen ezek a gazdasá­gok — az ikladi vagy a gal- gamácsai, a túrái vagy a vác­szentlászlói, a Szilas menti vagy a kartali, és a többi is — a mi járásunkban dolgoznak. Méghozzá úgy, hogy emlékez­ni is nehéz volna rá, mikor zárt közülük bármelyik is si- I kertelem, nyereség nélküli esz­tendőt. Megszolgált siker Pedig, ahogy a kis háztar­tások, úgy ezek a nagyobb gazdaságok is megérzik, hogy a bonyolultabb világ- és hazai gazdasági helyzetben nehezebb a birkózás. Magyarán: a si­kert körülményesebb kiková­csolni, mint régebben, mégis, nemcsak akarnak, tudnak is jobbak lenni ezek a gazdasá­gok. Tavalyi munkájával a vácszentlászlói Zöldmező, a kerepestarcsai Szilas menti és a túrái tsz-nek sikerült a leg­jobban, de éppen a mondottak miatt a többieknek sincs szé­gyenkezni valójuk! Ami a turaiakat illeti, külö­nösen dicséretükre szólhat, hogy — mint mondani szok­tuk — alapjában véve meg­maradtak a. kaptafánál, azaz elsősorban a mezőgazdasági alaptevékenység folytatására összpontosítottak, s ezt a gya­korlatot követik ma is. A növénytermesztés és az állattenyésztés a fő profiljuk, s az előbbin belül rangot ad­tak a kertészeti zöldségter­mesztésnek, amiről köztudo­mású — mert némely eset­ben nem annyira kifizetődő, mint például egyes ipari növé­nyek —, hogy termesztésük­éi!. Ma az egyesület költség- vetésének tetemes részét vi­szi el a labdarúgás, minden eredmény nélkül. A szakosz­tályban nincs rend, baj van a közösségi szellemmel, az ed­zésfegyelemmel. Szegényes a játékosgárda, az edző alig tud tizenegy játékost összehozni egy-egy mérkőzés­re. Ez az állapot méltatlan a város vezető sportegyesületé­hez, s vagy így, vagy úgy vál­toztatni kell rajta. A követke­ző elnökségi ülésen felteszik a kérdést: erőltessük-e, ami nem megy? Keményebben: szükség van-e a szakosztály­ra, s ha igen, mit lehet tenni a felemelkedés érdekében? hoz a gazda lelkesedése, köte­lezettségvállalása is szükséges. A turaiak akkor is folytatták a zöldségtermesztést, amikor mások szerte az országban sza­badulni igyekeztek e többnyire kézimunka-igényes növények­től. Nemcsak a kertészet Ügy véljük, az egyik titok éppen ebben van, ha azt fir­tatjuk, hogyan, miért lehettek kiválóak. Egyébként úgy tűnik, hogy jócskán utolérték magu­kat az évek során a zöldség- termesztés fejlesztésében. Tö­rekvésük, hogy minél több, korszerűbb gépet állítsanak munkába a nagytáblás zöld­ségfélék művelésére, részben megvalósult. Persze nemcsak kertészeti növények termesztése folyik a gazdaságban. Egyéb sikereikre utalva idézzük fel röviden ta­valyi munkájukat. — Gazdaságunk termelési értéke 230 millió forint volt, 11 százalékkal magasabb az előző évinél — mondja Lévai Ferenc elnök. — Ez volt az első esztendő, hogy szövetke­zetünk bruttó jövedelme száz­millió fölé ment, 104,4 millió forint volt; s 15,6 százalékos, azaz 35,9 millió forint nyere­séget értünk el. Mi tagadás, ezek után ig,en megnyerő volt az a már-már sablonnak érzett, a külső szem­lélőnek elcsépeltnek tűnő meg­állapítás, amit az elnök a ki­váló szövetkezeti oklevél át­adásakor tartott ünnepségen mindehhez hozzáfűzött a népes hallgatóság, a járási és a me­gyei küldöttek füle hallatára. Azt mondta: tény, hogy az el­múlt gazdasági évben kima­gasló eredményeket értünk el, de követtünk el hibákat is, amiknek kijavításával még előbbre léphetünk. A búza kifagyásáról, majd gyenge terméséről termés zete­A tizenegyezer lakosú Péce- len hatvankét tanácstagi kör­zet van. Ennyien 'képviselik majd a nagyközség apraját- nagyját a helyi tanácsban a június 8-4 választási nap után. Közülük az egyik esélyest, Heusz Józsefet, a második körzet jelöltjét kerestük meg ezúttal. Annyit már előzőleg is tud­junk, hogy a péceü vasútál­lomáson dolgozik, azt meg Tóth István tanácselnök mond­ta róla, hogy ez az ember igazi tanácstagi teendőket lát el. A munkahelyén azonban nem találtuk, szabadságon van, tájékoztattak: a Mihály Dénes utcában lakik. Semmi különleges A szépen gondozott, virágos nortán, ahol családi házuk áll. először a fia fogadott, akinek itt a szomszédban épül a háza. Az alapozásnál tartanak, a pince falazatát készítették. — Jó véleményt mondott önről a tanácselnök — bizta­tom a kölcsönös bemutatko­zás után, beszélgetésünk ele­jén. — Ha megválasztanak, ez lesz a második ciklusom. Az e’őbbiben sem műveltem kü­lönleges dolgokat, habár jól­esik az elismerés — mondja sen nem tehetnek ők sem, az Időjárás nem kedvezett. Ki­magasló terméseredményt ér­tek el viszont a 440 hektár nap­raforgóban, amely átlagosan 2,68 tonnát adott hektáron­ként. A kukorica 52,5 és az őszi árpa 56,7 tonnás átlagter­mése is jó az ő területükön. Kertészeti főágazatuk ezerkét- száznegyvenöt vagon zöldséget termelt, illetve értékesített. Paradicsomból 35, sárgarépá­ból 38 és uborkából 17 tonnát takarítottak be hektáronként. Második hely Állattenyésztésük eredmé­nyei is kiválóak. Tavaly 16 százalékkal több tejet termel­tek, mint egy évvel korábban, s állatgondozóikat dicséri, hogy a MÉM ál'tal meghirdetett or­szágos versenyben, az európai lapály fajtájú tehénállomány- nyal, tehenenként átlagosan 5 ezer 282 liter tejet fejtek a laktációs időben, vagyis ellés- től ellésig. A versenyben a második helyet szerezték meg 1 Az idén sem akarják lejjebb Született: Tóth László és Pál Erzsébet: Judit Szón ja; Léka János és Varga Rozália: Edi­na-; Melisek István és Rejtő Magdolna: Eszter; Szlávik László és Kömczöl Julianna: Olga; Margitai István és Jenei Mária: Judit; Könczöl András és Botos Margit: Viktória ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Bellus István és Balogh Mária; Sza­bados László és Konczvald Ilona; Bálint László és Laka­tos Jolán; Sóti Nándor és Ocs- kay Emese; Papp József és Györki Ilona; Nagy Béla és Bárándi Márta; Szaládi Ká­Heusz József. — Alapjában véve jól alakulnak a dolgok ezekben az utcákban, á Sal- lai, a Béke és a Mihály Dé­nes utca egésze, valamint az Erzsébet sétány egy része tar­tozik a körzetemhez, mint­egy százötven család él itt. örültem annak is, hogy szép számmal voltak a jelölő gyű­lésemen. Szélesedő utak Megtudom, hogy a vasúton túli település e néhány utcája nem is olyan régi, az első há­zak 1961-ben épültek, a Béke és a Sallai pedig két-három eves lehet. Eredmény mór az is, hogy éppen ezekbe elju­tott a vezetékes víz, 'a Mi­hály Dénes utcába pedig a gázt is bevezették. — Sokáig elhanyagolt volt ez a térség, mindenekelőtt megfelelő módon utakat, jár­dákat kellett építeni — foly­tatja. A MÁV-tól kaptunk jelentős segítséget: az állo­más területén a vágányok alól kirostált követ hordtuk az utcákba. Ami ott már nem felelt meg, annak itt hasznát vettük. — Dimbes-d -»mbos ez a te­rület, de láthatja, ezt a be­dolgozott, letaposott követ, már nem hordja le az esővíz. Ha nincs is aszfalt, de télen­nyáron járhatók az utak. Nagy gond még, hogy keskeny az Erzsébet sétány, pedig vi­szonylag sok jármű is meg­fordul rajta. Egy részén már szélesítettük ezt az utat, aje­lölő gyűlésen többen kérték, folytassuk a munkát. Betonjárda egyelőre csak a Mihály Dénes utcában van. Társ.adalmi munkában ké­szült, a sódert a tanács ad­ta, a cementet — a lakoson­ként összegyűjtött száz forin­tokból — magu-k vették meg. Mit kellene még sürgősen megoldaniuk? A Béke és a Sallai utcákat is úgy rendbe­hozni, hogy a gyerekkocsik­kal, meg gyalogszerrel is könnyebben közlekedhessenek rajta Harminc éve Ez már a következő ciklus- beli feladatok közé tartozhat. Kőből nem lesz hiány, hiszen — ahogy Heusz József mond­ta — hamarosan javítják a kettes vágányt a munkahe­lyén, az állomáson. Ott, ahol ő, váltókezelőként, mint törzs- gárdatagsága is bizonyítja: egyfolytában 30 éve dolgozik. Ha mást nem tudtunk volna meg róla, csak ezt az egyetlen hűségét, már érthetnénk, mi­ért kapott körzetében is újra bizalmat. F. I. Olvasóink fóruma A tiszta, szép járásért Kisdobosok felhívása Kézilabda Két fontos győzelem Labdarúgás Eli lesi veled, GSC?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom