Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
M AG A ZI WíWKB'MWQ'QO'WGCWW'OflWííKW XvXvXv!^ •x www.w.w .;. SÍS?SS???88 Ismétlődő én. te. ő Kellemetlen vagy már több annál, kínos? A nem nagy létszámú testület ülésén szót kér valaki, s mondani kezdi a magáét, amikor az elnöki asztalnál összehajolnak a fejek s izgatott suttogás kezdődik. Azt találgatják, ki az illető?! A testületnek nem tagja, mert akkor — hosszú esztendők óta dolgoznak együtt — ismernék. A napirenden levő téma tárgyalásához meghívták különböző szervek, intézmények képviselőit, azaz közülük valaki. Igenám, de honnét érkezett, kit képvisel, s ki maga az illető? A beszélő — áldott rutin! — észreveszi az elnöki asztalnál ülők suttogását, s amit a meghívók elmulasztottak, azt ő pótolja, megmondja, melyik szerv küldötte, mi a beosztása, a neve. Sóhaj az elnökségben. A véletlen adománya Életünk tele van búcsúzásokkal és elválásokkal, azaz telített szinte minden napja a búcsúzások, elválások kezdetével, az ismerkedéssel, a bemutatkozással. S ismerkedünk, bemutatkozunk a munkában, a magánéletben, a közszereplésben, utazásnál és üzletben, az utcán, szórakozóhelyen. Ismerkedünk, de: hogyan? Ez volt a sorrend: Sípos Imrének a művezetője mutatott be, a művezetőnek a termelési osztály egyik munkatársa, ez utóbbinak — ott már szerencsére ismertek — a titkárságon mondták meg, ki vagyok. Sipos Imre most a feleségének mutat be, mivel a lakáson beszéltük meg a találkozót, hogy vele és párjával arról csevegjünk, fontos-e, hogyan ismerkedünk? A csevegés azonban most még csak óhaj, a Du- namenti Hőerőmű Vállalat szakmunkása — blokk-gépésze — s óvónő felesége meglehetősen feszélyezetten ül a szépen berendezett szobában, g először csak illedelmesen válaszol; gatnak. ök úgy ismerkedtek meg, hogy rokonoknál futottak össze, ám nem itt Százhalombattán, hanem a Fejér megyei Lovasberényben, ahová Siposné való. Az ő nővérének a férje az unokatestvére Sipos Imrének ... Hosszú menet — nevet az asszony, s mosolya segíti a következő kérdés megfogalmazását, hogy vajon az a nagy ö ezek szerint a véletlen adománya? Igen, mondják mindketten, a véletlené. S mi még? Például aZ is, hogy azokkal együtt, kapták a lakást, akikkel. Ismernek mindenkit a házban? Látásból. Kik a zárkózottabbak? A férfiak. Az asszonyok könnyebben összejönnek, már csak a gyerekek okán is. Meg az üzletben, s persze, annak szintén szerepe van, hogy Siposné óvónő. Volt, aki — bár nem óvodás a sráca — tanácsért csengetett be hozzá, úgy ismerkedtek össze, s most családostul összejárnak. Van hatása annak, hogy kinek mi a munkaköre? A. beosztása? Nincsen — feleli a férfi. A lakótelepi házak többségében középkorúák és fiatalok élnek, magyarázza, s mi — ő harmincnégy, felesége harmincegy éves — nem tulajdonítunk az ilyesminek fontosságot. A munkahelyi ismerkedés? Ott nincs gond. A közvetlen munkakörnyezetben már csak az egymásrautaltság is kikényszeríti az ismeretséget, azután azokat is jól ismeri Sipos Imre, akik — szava szerint — villognak, azaZ valamilyen tisztséget viselnek, sokat mozognak az emberek között, szerepelnek gyűléseken, megbeszéléseken. S az ilyen ismeretségnek van valamilyen tartalma is? Egy kicsiny részének igen, azoknál, akikkel közvetlenül együtt dolgozom, másokkal' köszönünk, tudjuk egymásról, hogy ő is ott van az erőműben. AZ asszony: az óvodában persze más, ott kevesen vagyunk, ott a mamákkal, papákkal is összejövünk — mert egyre inkább a papák jönnek a gyerekekért —, bár az az igazság, sokszor nem jut eszembe az illető neve, csak az, ő az Ilinek vagy a Csábinak az apukája. Miről beszélgetnek a szülőkkel? Elsősorban a kicsikről, azután mindenről. Mindenről, mi az a minden? Nem volt már tej az üzletben, még kapott narancsot, mit gondolok. érdemes-e mellénykét kötni a srácnak... Tükre tulajdonságainknak Furcsa: akik naponta találkoznak, g3rakran éveken át alig váltanak szót, s ugyanakkor vadidegen emberek fél óra elteltével életük mélyen rejtező dolgairól húzzák le a leplet, s örömöket, sebeket tárnak a másik elé. Furcsa: ott vannak sokan, akikkel évek óta együtt dolgozunk, olykor szinte karnyújtásnyira, semmit vagy alig valamit tudva róluk, s ugyanakkor pontos értesüléseink vannak a víZdíj-beszedő gyermekének bizonyítványáról, a bolti eladó hétvégi telkének állapotáról. Furcsa: az újságíró jegyzetfüzete előtt gyakran szófukar lesz az addig szószátyár, s megnyílik a zárkózott, begombolkoznak és kitárulnak emberek, olykor olyasmit mondva el, amit feleségük, gyermekük is tágra nyitott sZemmel hallgat. Furcsa: a szép karriert befutott ember nem ismeri meg azokat, akik a pálya elején útnak indították, s az újságokban, a televízióban gyakran szereplő országos vezető ma is kezét csókolommal köszön valamikori gyerektársai szüleinek. S ha ennyi minden a furcsa, akkor az már szinte a természetes, azaz, ha ennyiféle formája lelhető meg ai ismeretségnek, akkor talán ezeknek a társas kapcsolatainknak a köre nem más, mint tükre másfajta társas kapcsolatainknak, társadalmi mikro- és makrovilágunknak; egyszerre tükre tulajdonságainknak és beilleszkedésünknek. Majd én megmutatom Mit keres ez a pasas itt?! A pasas én vagyok, a kérdés pedig úgy csattan, nehogy véletlenül is elillanjon a fülem mellett. Ügy látszik, nem szeretik az ismeretleneket a verőcemarosi Dézsmás-dűlőben, s környékén. Azt hinné az ember, az üdülő- terület nyitottabb, közvetlenebbül ablakot, ajtót táró a világra. Nem az. Vannak ugyan csak jelképesen elkülönített telkek, ám a legtöbb földdarab a kerítés tulajdont tudató erényövével díszített-sújtott. S akkor is tévedünk, ha azt gondoljuk, a porta, a hát — a villa vagy a kulipintyó — a világ elé tárt beismerő Vallomás Sétát, ki kicsoda. Itt a sok az egyiknél még többnek, a másiknál semmiségnek akar látszani, a kevés meg hol hatalmasnak fú- vattatik föl, hol bocsánatkérően lapul, mint aki röstelli, egyáltalán létezik. Nevetni lehetne azon, mennyire mutatjuk meg s takarjuk el valódi arcunkat, ám semmi kedvem kacagni a történetek hallatán, melyeket vendéglátóm mesél. A vasút mérnök-főtanácsosa annak mondta magát, aki, óm alighogy beköltözött a szépen rendben tartott házba, s telekre, sorra érték a meglepetések. Mint említi, a főmérnökként bemutatkozóról fölöttébb hamar kiderült — bár egészen véletlenül —, hogy nincs semmiféle műszaki végzettsége, mindössze egy tanfolyamot tudhat a háta mögött, b annak segítségével anyaggazdálkodó. Egy másik család nőtagja gimnáziumi igazgatóhelyettesnek léptette elő magát a tényleges általános iskolai tanítóságból, akad azután olyan, aki nagy hírű kutató a szakmájában, de itt — ő tudja, ha tudja, miért — autóbuszvezetőnek ismerik. Tréfák, veszélyes látszatok, rejtezé- sek? Átváltozások a létezőből az óhajtottba? Azért el ne feledjük: az itt pihenők, hétvégeken ide csődülők többsége nem több és nem kevesebb, mint ami. Azaz: kialakult egy közösség azokból, akik szívesen segítenek a másiknak, akik nem sajnálják az időt a beszélgetésre, s körülöttük van egy holdudvar azokból, akik biccentenek vagy még azt sem, akik hajnaltól estig bőgetik a rádiót, a magnetofont, de rászólnak a szomszédra, mert az merészelt egy kölyökkutyát hozni a család csemetéjével együtt, s ez utóbbi egymagában is botrány, hiszen labdázik! Ismeretségek kötődnek és szakadnak el, gyakran semmiségeken hízik vaskossá a szóváltás, itt hamar születnek a minősítések, ki a kupec, mert fóliás epret nevel, ki a k ..., mert egyszer valaki látta, ha látta, hogy egy hétköznap férfivel járt itt, naná, hogy nem a férjével... S velük szemben ott' áll a nagy többség, azoké, akik nem foglalkoznak másokkal, de senki elől nem zárkóznak el, akik pihenni szeretnének, csendben maradni, kissé könnyedebbnek, de nem másnak lenni, mint amik a munkában, állandó lakóhelyükön. Ez a többség azonban hallgat, nem inti le a hangosakat, az agresszívokat, a majd én megmutatom, hogy ki vagyok melldönge- tőket. Miért nem? Talán önvédelemből, mert akkor ő is hamar megkaphatja, minek avatkozik mások ügyébe, talán kényelemből, közömbösségből,. talán egyszerűen azért, mert úgy gondolja, fulladjatok meg. S legközelebb ő is bőget- ni kezdi a rádiót... Mondok egy csókolomot Feleselnek egymással szavaik és tetteik, gyakran egyik tettük vagy szavuk pontosan az ellenkezője a tegnapinak. Életkoruk sajátja lenne ez, vagy a felnőttek világának csacska s következetlen másolása? Négyszáz gyermeket fogad be napról napra falai közé a Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola Nagykátán. Merészség persze egy alapján a négyszázra következtetni, de talán mégsem az, ha nem többet, csupán magatartásbeli jellemzőket keresünk. A másodikos Hámori Éva katona is lehetne, olyan szálfa egyenes, sudár, ám semmi másban nem fiús, sőt, bakfissága mögül már ki-kikandi- kál a majdani nő. Amit abból is megtudok, hogy csakis o nem szemtelen fiúkat tartja jó fejnek, bár abban semmi szemtelenséget nem lát, hogy egy vadidegen fiú hozzácsapódik s szövegel. Hogyan ismerkednek? Nagyon egyszerűen. Azt mondják, szia, s kész. Fontos az, hogy ki a másik, akár fiú, akár leány? Nem. Azért annyit hozzátesz Éva, hogy a bejáró — azaz: a fővárosba tanulni, dolgozni járó — fiúk szemtelenebbek, mint az itthoniak. Mi ez a szemtelenség? Most a lány elpirul: dugdossák a képüket, hogy puszi, most ez a szokás. Nekem nem szokásom. Van olyan, akit bemutat valaki? Mit csinál? Akit bemutatnak a többieknek? Ugyan! Minek?! Odajön, azt mondja Jocó vagy Feri, s kész. Ha jó fej, akkor mindegy, úgyis marad, ha nem az. akkor meg kophat lefelé. Van állandó társasága, Éva? Barátnőm van, de a társaság? Hát az, mikor, hogy jön össze. Unalmas lenne mindig ugyanazokkal. A barátnője is idejár? Nem., dolgozik, itt Katán, de ő már férjhez ment. Sok ismerőse váh? Az én korosztalyorhból?' Abból is. Abból igen, a felnőttek közül kevés. Akivel muszáj. Muszáj? Hát rokonság, szomszédok, ilyesmi. Mondok egy csókolomot s kész. Kamaszdac? Nem felel, ránt egyet a vállán. , Az arcokkal sorsokat Szigorúan vett protokoll előírások a bemutatás rendjére s egy hanyagul odavetett szia; ugyanannak két szélső pontja. Óvakodjunk azonban attól, hogy összekeverjük azt, ami nem elegyíthető! Az ismétlődő, napról napra bekövetkező én, te, 6, mi, ti, ők: eleme életünknek, mert hi- sZen társas kapcsolataink egy részébe beleszületünk, egy — nagyobb — részét azonban szerezzük, teremtjük és fölszámoljuk, terhesnek tartjuk s nem tudunk meglenni nélküle. Ismerkedünk: utcán és üdülőben, autójavítóban és orvosi rendelőben, munkahelyen, közéleti terepen; életünk minden mozzanata új arcokat hoz elénk, s az arcokkal sorsokat. Nem fontosak ezek az arcok, eZek a sorsok? Ha így gondoljuk, akkor a mi arcunk, sorsunk sem lesz fontos másoknak. MÉSZÁROS OTTO Szocializmus, munka, béke Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Politikailag pezsgő, mozgalmas heteket élünk. Alig második hónapja, hogy lezajlott az MSZMP XII. kongresszusa, s máris újabb, nagy politikai-társadalmi eseményre készülünk: az ország- gyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztására. Erről beszélgettünk dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. — A pártkongresszus után elmondhatjuk, hogy e tanácskozás hatása átjárja egész társadalmunkat, s a közéletet. Miben nyilvánul meg ez a hatás? Reális szemléletben, a helyzet tárgyszerű megítélésében, megalapozott optimizmusban, Ilyen légkör jellemezte a kongresszust, s az azóta eltelt heteket is. — A legnagyobb tömegeket átfogó társadalmi mozgalom, a Hazafias Népfront vezetői hogyan vonják meg sommásan a kongresszus mérlegét? — Tényleg csak sommásan, így: szocializmus — munka — béke. örvendetes, hogy hazánkban az embe. rek mind nagyobb arányban tekintik e hármat összetartozónak, el- szakíthatatlannak. Ezért vált a kommunisták kongresszusa, az egész nép kongresszusává. — Hogy érti ezt? — Ügy is, hogy előkészítésében — az irányelvek villájában — nemcsak a 800 ezer kommunista vett részt, hanem a pártonkívüliek tömegei, sőt — éppen a népfront közvetítésével — a hívők, és az egyházi vezetők is. Aztán úgy is, hogy a _ kongresszus határozatai az egész nép, a nemzet érdekeit fejezték ki. Ügy is, hogy ez a kongresszus, ez a politika elnyerte a dolgozók egyetértését, támogatását, összegezve: a kongresszussal a nép vállalta a jelent értékeivel, eredményeivel, gond. jaivál,. és nehéz feladataival 'együtt. A jelen vállalása pedig egyszersmirid 1 kifejezi a jövő iránta felelősséget is. — Mi most — véleményem szerint — egy nagy fontosságú folyamatban veszünk részt, amit nem túlzás a párt és a nép kölcsönös és mindig megújuló bizalma folyamatának nevezni. — Hol a helye ebben a folyamatban a Hazafias Népfrontnak? — Mondjam azt, hogy a sűrűjében? A népfrontmozgalom alkotó módon vesz részt ebben a folyamatban. Részint, mint a párt szövetségi politikájának széles kerete, részint, mint a nemzet minden tagja, a társadalom minden alkotó eleme előtt nyitott, mozgalom, és részint minta szocialista nemzeti egység szüntelen megújulásának és megújításának színtere. — Eljutottunk a szocialista nemzeti egység fogalmához, illetve tényéhez. Beszélne erről? — Már a kongresszusi irányelvek vitája, majd a határozatok szelleme, végül pedig az országgyűlési képviselő, és tanácstagi választások politikai előkészületei egyaránt bizonyították, hogy népünk politikailag egységes és kész arra, hogy tettekkel támogassa szocialista céljaink megvalósítását Országunk polgárait több mint két évtized tényei győzték Az idő mozgásában Roth Streiff Lili textilképe meg az MSZMP politikájának nemzeti jellegéről; meggyőzték a magyar nyelvűeket és a nem magyar anyanyelvűeket; a materialistákat és a . hívőket. Ezért érzi magát jól, itthon ebben az országban tíz és fél millió magyar állampolgár. Ha pedig elégedetlen, akkor is azért, mert otthonát — ezt az országot — szeretné szebbnek, gazdagabbnak látni. Jó dolog ez a tulajdonosi szemlélet — Mit tehet — illetve tesz — a. Hazafias Népfront a nemzeti egység erősítéséért? — Sokat teszünk, hiszen minden tevékenységünk ezt a célt szolgálja, a község-, várospolitikától az olvasó népért mozgalomig, a településfejlesztési tervek társadalmi támogatására való mozgósítástól a környezet- védelemig. Mozgalmunk tevékenysége közismerten sokrétű, de a jelen időszakban fő meghatározója az a törekvés, hogy részese legyen a XII. kongresszuson elfogadott politikai célok, nemzeti programunk megvalósításának. Az április I7-én közzétett választási felhívásunkban ezért arra szólítottuk fel az állampolgárokat, hogy szavazatukkal — újabb öt évre — erpsítsék meg ezt a politikát, ezt a programot. — A választások előkészítése, lebonyolítása egyike gondolom, a Hazafias Népfront legfontosabb politikai tennivalóinak. — így van, hiszen minden válasz»,, tf&$abb, megnyilvánulása a,szocia*j lista nemzeti egység: sk. Április 30-< ig lezajlottak a jelölő gyűlések, vagyis befejeződött a választási kampány első szakasza. A képviselői jelölő gyűléseken az átlagos megjelenés 500 körül volt, a tanácstagi jelöléseken általában 30—35 állampolgár vett részt. Tapasztalataink szerint a városokban a megjelenési arány alacsonyabb, a községekben magasabb volt. Országosan mintegy 2—2,5 millió ember mozdult meg, elégtelen megjelenés miatt a rendezvények alig 0,5 százalékát kellett elhalasztani. Az országgyűlési jelölő gyűléseken átlag négyen-öten, a tanácstagi jelöléseken heten-nyol- can szólaltak fel —, tartalmilag pedig különösen: a felszólalók többsége közérdekű problémákkal foglalkozott. Nagyon sokan tették szóvá például — helyeslőén — a magasabb követelményeket: a nagyobb munkaintenzitás, a szigorúbb fegyelem igényét; a településfejlesztés aránytalanságait, a kis falvak alapellátása gondjait, a környezetvédelem problémáit, a rend és tisztaság hiányát, a fogyasztók érdekvédelmét; végül — de nem utolsósorban — sokan tettek újabb társadalmi munka felajánlást lakóhelyük szépítésére. — Hallhatnánk valamit a jelöléseit demokratizmusáról ? — Az országgyűlési képviselőjelölő gyűléseken kivétel nélkül a Hazafias Népfront javaslatait fogadták el, a tanácstagi jelöléseken jórészt a mi javaslatunk nyert megerősítést, de voltak körzetek, ahol a résztvevők javasoltak jelölteket. A tanácstagi körzetek 2,3—2,4 százalékában kettős, illetve többes jelölés történt. Most a választási gyűléseken folytatódik a párbeszéd a különböző társadalmi rétegekkel. — A választások feladatain kívül, azokkal párhuzamosan ml foglalkoztatja most a mozgalom aktivistáit? — Mindaz, amit így szoktunk fogalmazni: részt venni az állampolgárok politikai, közgazdasági, pedagógiai, erkölcsi kultúrájának gazdagításában. Roppant fontos feladatunk például megérteni és megértetni, hogy előrehaladásunk alapfeltétele az idei tervek teljesítése, hiszen az adja az alapot a jövőre kezdődő VI. ötéves tervhez. De sok-sok feladat vár ránk a község- és városfejlesztésben, a környezetvédelemben, a kistermelő- és kertbarátmozgalomban, és így tovább. Ügy summázhatnám: célunk eljutni mindenkihez: a nagyvárosok új lakótelepeire éppúgy, mint az apró falvakba vagy a cigánynegyedekbe, az iparvárosokba és a nemzetiségi községekbe. NYÍRI ÉVA
