Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-16 / 113. szám

1980. MÄJUS 16., PÉNTEK Mi terem a földeken? Mezőgazdaság új alapokon Borús időben zajlik a hét végi piac, s nem túl forgal­mas. A gödi tsz pavilonjában azért akad munka. Ma mái ritkaságszámba menő fogat áll az út szélén: két kajla- szarvú tehén járomba fogva. Szegényebb gazdák fogták igába valaha a türelmes, szí­vós jószágokat, amelyek a napi munka után még egy kevéske tejet is adtak a csa­ládnak. A mostani tulajdo­nosról, aki nagy tételben vá­sárolja itt a takarmányt, s vállon hordja a zsákokat a szekérre, úgy tudják, nem ép­pen szegény ember. Az állat­tartás a legjövedelmezőbb foglalkozások egyike. Sokan egészítik ki fizetésüket nyúl- tenyésztéssel, baromfitartás­sal. A tapasztalatokat volt ki­től átvenni; Dunakeszi a fel- szabadulás előtt főként mező- gazdasági jellegű település volt. Változó világ Azt mondják, ha egykor két Ismerős találkozott, az első kérdés így hangzott: mennyi lecsót termeltél az idén? Vagyis paradicsomot. 1980- ban még 5048 katasztrális hold föld — szántó, rét, erdő és legelő tartozott Dunakeszi­hez, s 1773 Alaghoz. Akkor még kapós volt a jó termő­föld, nem is jutott mindenki­nek. 1945-ben a földek jó ré­szét kiosztották a nincstelen szegényparasztok között. Ala- gon a Lovaregylet birtokát a volt cselédek kapták meg; 58 család kezdett új életet. Űk voltak a helyi termelőszövet­kezeti mozgalom úttörői is. A társadalmi-gazdasági át­alakulás gyors ütemben ha­ladt előre, s a főváros hatá­rában élőket mágnesként von­zotta a budapesti ipar és a helyben teremtődött munka- lehetőségek. Megváltozott a társadalom összetétele, s ma is szüntelenül formálódik az emberek életmódja. Lakossá­gának több mint 72 százaléka ipari munkás. Kert alján és Székesen Az Aranykalász Termelő- szövetkezet 1962-ben egyesült a gödi Dunamente Tsz-szel, a Dunakanyar egyik legna­gyobb, ötezer tagot és dolgo­zót egyesítő gazdaságával. — Dunakeszi határában 801 hektáron gazdálkodunk — mondta nemrég Kiss György növénytermesztési ágazatve­zető, akitől megtudhattuk, hogy 120 hektáron zöldség- kertészetet létesítettek, s a hagyományokhoz híven para­dicsomot is termelnek a kon­zervgyárnak. A Duna mellé­kén 120 hektáron búzát ve­tettek, Kertalján 30 hektár borsót, Székesen kukoricát. — Jó termőföldek terülnek el errefelé — mondta az ága­zatvezető. — Itt jobb az átlag­termés, mint a gödi határban. Az idén is szép termés ígér­kezik. Termelünk még korai káposztát, s egy kisebb terüle­tet fenntartottunk rétnek, le­gelőnek. — Hány dunakeszi lakos dolgozik a szövetkezetben? A hét műsorából Péntektől péntekig Érdekes előadások. A Köl­csey utcai ifjúsági klubban ma este 7 órakor Kordás Zol­tán Japánról, 21-én, szerdán este 7 órakor dr. Fürstner László a sci-fi irodalomról tart előadást. A művelődési központ ifjúsági klubjában 22-én, csütörtökön este 7 óra­kor Gergely Tamás lesz az ismeretterjesztő est vendége. Eladásának címe: Modern- éi lék, eszményképek. Korunk betegségei. A váro­si szakmaközi bizottság meg­hívására szerdán délután 4 órára érkezik a művelődési központba dr. Buga László ér­demes orvos, az Egészség cí­mű folyóirat főszerkesztője. A nyugalmazott főorvos, egész­ségügyi szakíró, népművelő könyveiből a helyszínen vásá­rolhat a közönség. Gyermek- és ifjúsági napok. A rendezvénysorozat kereté­ben mától 24-ig valamennyi városi óvodában gyermekraj z- és kézimunka-kiállítás látha­tó. A 4. sz. általános. iskolában ma délután 5 órakor kisdo­bos és úttörő avató ünnepség lesz. Az 1. sz. iskola ünnep­ségét 24-án du. 4 órakor, a 2. sz. iskoláét 23-án du. 5, a 3. sz.-iskoláét du. 5 órakor tart­ják a művelődési központ­ban. A városi könyvtárban (Köl­csey u. 1. sz.) kedden délután 2 óraikor kezdődő író—olvasó találkozó vendége Csukás Ist­ván lesz. A repülőtéren az MHSZ szervezésében pénteken dél­előtt 9 órakor rendezik meg a 3-as és 4-ss sz. általános iskola modellező szakkörei­nek bemutatóját. Aznap dél­után 2 órakor a 3. sz. iskola kék termében megnyílik a szakkörök munkájából össze­állított gyermeknapi kiállítás. A program május 31-ig tart. Moziműsor. Vörös Csillag, ma este: Szandakan, 8. (Ja­pán film. Csak 18 éven felü­lieknek.) 17—18. Du. 4 óra: Szarvacska, Manócska. (Színes szovjet msseifilm.) Este: Li­dércnyomás. (Színes, francia, 14 éven alul nem ajánlott.) 19—20. Vágta a völgyben. (Szovjet kálandfilm.) József Attila Filmszínház, 18-án: Lidércnyomás, 19-én: Karneváli éjszaka (színes, ze­nés szovjet filmvígjáték). 21- én: A híd túl messze van, I— II. (színes, szinkronizált ame­rikai). 22-én: 2X2 néha öt. Áruház épül a lakótelepen Ipr, rcikkáruház betonozási és falmerevítési munkálatai kezdődtek meg Dunakeszin az új lakótelepen. A kivitelező: a PAÉV. — Alig néhány. Más vidék­ről toborozzuk a munkaerőt. Az Alagi Állami Tangazda­ság központjában Pataki Sán­dor központi agronómus és Lászlófi Sándor főállatte­nyésztő szobájában próbáljuk megállapítani, hogy a nagy te­rületen gazdálkodó mezőgaz­dasági üzem földjeiből meny­nyi is lehet a városhoz tar­tozó, aminek itt láthatóan nem tulajdonítanak nagy je­lentőséget. Végül 630 hektárt számolnak össze, s mintegy 120 embert, aki itt dolgozik. Fő profil: a tej A takarmány, a kenyérga­bona és az olajos növények mellett jelentős a szarvasmar­ha-tenyésztés. Az 510-es állo­mány mellett 410 növendék üszőt tenyésztenek. — A takarmányellátást az intenzív gyepgazdálkodásra alapoztuk — mondta Lászlófi Sándor. Megtudtuk azt is, hogy 1979-ben 2 millió 142 ezer liter tejet adtak a tej­iparnak, s ezenkívül még a város üzemi konyháit is el­látják. Egy tehéntől évente 4 ezer 500 liter tejet fejtek. A május 1-i felvonuláson az or­szágos tej termelési verseny harmadik helyezettjeként kö­szöntötték a gazdaságot. Tavaszig jócskán maradtak a határban műveletlen parlag­földek is. Mint arról már be­számoltunk, ezeket nemrég parcellázták fel a helyi kert­barát klub segítségével, me­lyet az ország legnagyobb szakköreként tartanak szá­mon. Tagjaik már csak mun­ka után érkeznek a földekre, s kedvtelésből, a föld iránti szeretetből gyakorolják apáik, nagyapáik foglalkozását. Összefogással Újabb járda épült A gyártelep KISZ-lakótelepi negyedében összefogtak a la­kók és Lengyel Péter körzeti népfronttitkár irányításával újabb 100 méter utat építet­tek. Betonjárda vezet már az Ifjú Gárda sétányon, a temp­lomtól egészen az autóbusz- megállóig. Kecskeméti siker után Ismét arany Folytatódik a művelődési központ Radnóti Miklós iro­dalmi színpadának sikersoro­zata. Mint azt Cray György rendezőtől megtudtuk: az amatőr irodalmi színpadok és 'színjátszó együttesek néhány héttel ezelőtt Kecskeméten lezajlott minősítő bemutatóin ismét arany diplomát nyer­tek. Dorde Lebovicz: Az Ez­redik éjszaka című egyfelvo- násosával ért el nagy sikert az együttes. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A társadalom neveltjei Veszélyeztetett gyermekek A családi konfliktusok egy életre szóló sérüléseket okoz­hatnak, s meghatározzák a gyermek személyiségének fej­lődését. Már az óvodások kö­zött is akad búskomor, aki félrehúzódik, és kevesebbet ját­szik. Az elvált szülők gyerme­ke egy kicsit félárva, aki nem dicsekedhet az apja nemes tu­lajdonságaival, nem ismeri a bensőséges hangulatú családi hétköznapokat. Kevesebbet kap, s kevesebbet is adhat vissza a szeretetből. A gyer­mek szellemi és fizikai fejlő­dését sokféle káros hatás be­folyásolhatja. Kritikus hely­zetekben, amikor már nincs más megoldás, az állam kény­telen beavatkozni. Mikor kell segíteni ? Dunakesziről évente 8—10 gyermek kerül állami gondo­zásba. Hároméves korukig a zsámbéki csecsemőotthonban, ezen túl az abonyi és a rác- hartyáni fiú, valamint a nagy­kőrösi leányintézetben nevel­kednek. összesen 85-en van­nak a városban. — Veszélyeztetett az a gyer­mek, akinek a testi és szellemi fejlődése a családban nem biz­tosított — mondja dr. Beákné Bohus Erzsébet a városi ta­nács gyámügyi főelőadója. — Milyen esetek fordulnak elő? — A legkirívóbb az egyik szülő alkalmatlansága, az al­koholizmus. Ez okozza a leg­több bajt. Előfordulhat, hogy a gyermek viselkedése indo­kolja az intézeti nevelést, de ez is a családi körülményekre, a nevelés hiányosságaira ve­zethető vissza. Annyi bizo­nyos: csak a legégetőbb eset­ben javasoljuk ezt a megol­dást, mert a családot még a legjobb intézet sem tudja pó­tolni. Fejlődésük közügy Közbeeső megoldás a fel­nőttek nevelése, a felvilágo­sító munka. Ezt és a kritikus esetek feltárását széles körű társadalmi hálózat segíti. Az iskolák tantestületeiben és az üzemek személyzeti osztályain gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök támogatják a gyám­hatóság és a kérdéssel foglal­kozó művelődési állandó bi­zottság munkáját. Velük együtt működnek a szülői munkaközösségek. Az intézet­ből kikerültek sorsának ala­kulását hivatásos pártfogók kísérik figyelemmel. A Hazafias Népfront nőpo­litikái bizottságának vezetője, Czermann Mihályné óvodave­zető az állami és társadalmi szervezetek politikai partnere ebben a kérdésben. Tapaszta­latai szerint a betelepülés, az ezzel járó hosszabb-rövidebb átmeneti életforma, az albér­let, a szülők beilleszkedése az új környezetbe szintén sokfé­le nevelési problémának a ki­váltó oka. A népfront, mint társadalmi szervezet közelít­heti meg a kérdést. A városi elnökség elé került egyik je­lentés a családi nevelésről szó­ló pedagógiai ismeretterjesz­tés még szélesebb körűvé té­telét javasolja. Sok fiatal él a város három munkásszállásán is, körükben szintén rendsze­res kulturális nevelő munkát kell folytatni. Még pontosabb képet kell alkotni a gyermek- és ifjúságvédelem valóságé- helyzetéről, s több segítséget kell adni a tanácsi dolgozók­nak. Nem teljes a kép Valóban úgy tűnik, nagyobb nyilvánosságot kell teremteni a gyermek- és ifjúságvédelem­nek. Mint a gyámhatóságon elmondták: a támogatás egyik formája például a nevelési se­gély. Ezt gondos környezetta­nulmányozás után utalják ki megyei keretből. Olyan csalá­doknak, ahol a szülők beteg­sége vagy egyéb ok miatt ala­csony az egy főre jutó jöve­delem. Ennek rendszeres havi összege 3 éves korig 480, 3— 14 évig 530, 14 évtől' 18-ig 400 forint. Ez utóbbi, ha a gyer­mek középiskolába vagy szak­munkásképzőbe jár. Jelenleg 27 család 55 kisko­rú gyermekének nevelését se­gíti az állam. Vajon megkap­ja-e minden rászoruló vagy akadnak, akik nem is tudják, hogy igényjogosultak? A kér­dés ma eldöntetlen, s ezzel együtt még sok más gond is indokolja, hogy a népfront és más társadalmi szervezetek aktívahálózatát tovább széle­sítsék. Eszperantóoktatás Jegyzet Kis ügyekben is A téma az utcán hever. Jelen van a mindennapja­inkban, bosszant eleget. A megoldáshoz pénz sem kell, csak másfajta szemlélet. Vegyük például a vasút­állomásokat. A gyártelepi váróban egész télen hatal­mas lakat függött az olaj­kályhán, s hidegben várta a vonatot a munka után hazatérő dolgozók sokasá­ga. Köztük épp a MÁV dol­gozói a legtöbben. Vajon nem érdemelték volna meg a meleg váró­termet? A nagy állomás hideg-rideg várótermében nincs egyetlen kép, a rozs­dásodó kályhacsövek, a ki­töredezett ablakok, a fél­reeső mellékhelyiség, a gondozatlan környezet, egy­általán nem azt a benyo­mást kelti, mintha az utas egy közel harmincezer la­kosú város állomásán vá­rakozna. Vagy más ... Forgatjuk a Dunakeszi programfüzetet, s nem értjük, miért szürke és adatszerű a műsorok közlése. Így bizony nem kelti fel az emberek érdek­lődését. Mert, aki például a színházlátogatások iránt érdeklődik, azt is meg sze retné tudni, mit nézhet meg a kérdéses napon, s mikor, milyen közlekedési eszköz­zel, honnan indulnak a program résztvevői. Nem tehetünk mást tárja szét a karját észre­vételünk hallatán a kis fü­zetet összeállító népművelő. A rendező szervektől csak ennyi adatot kapunk meg, ezt is nehezen. A hírlap- és folyóirat előfizetés nehézkességéről már többször írtunk, leszö­gezve, hogy az olvasás, tá­jékozódás lehetősége alap­vető közművelődési igény. Az illetékesek azt mondták, munkaerőhiány miatt nem tudnak segíteni a gondo­kon. Lehet e Dunakeszi Hírla­pot kapni — kérdeztük a2 elmúlt hét egyik napján a nagyállomás melletti pavi­lonban és a piactér mögötti kisDostán. Nem lehet — hangzott a kurta válasz, s épp ily rö­viden közölték az okát is: azért nem, mert a főpos­táról nem küldenek. A hivatalos döntés még nem teszi várossá a várost, ehhez a magasba törő épü­letek, a modern lakásviszo­nyok sem elegendők. Több kell ennél. Élni a lehetősé­gekkel. Módszertani bemutató Az iskolareform alapján mi­niszteri rendelet tes&i lehető­vé, hogy az 1981—82. tanévtől kezdve — megfelelő számú Itthon és otthon tott többre időm, mint hogy az esténként világos ablakra pillantva erre a tartozásomra emlékezzek. Tiszántúli tájszó­lását hallva szólítom meg a Kábáról elszármazott öreg vasutast, a költségvetési üzem portásáról az derül ki, hogy falumbeli, s pár perccel a ta­lálkozás után azt firtatjuk, ki melyik utcán lakott, kinek a fia volt. A változó idők ked­vező szele hozott bennünket a Duna mellékére. Magyarország ez is, meg az is — mondja a vasutas. — Az ember ne felejtse el, honnan jött, s becsülje meg, ahová ér­kezett. a helyet, ahol vitte va­lamire. Ilyenformán vélekednek a szabolcsi, a dunántúli és palóc tájszólással beszélők, a külön­böző égtájak felől érkezők is, akik reggelente együtt állnak munkába, eltanulva egymás szokásait, a szülőföldön szer­zett tapasztalatokat. Minden nagyobb település így alakul ki egyszer. — Hová való vagy? — kér­dezgetik egymástól az embe­rek. Ez azonban így már pon­tatlan. Honnét származol? így he­lyes a kérdés. jelentkező esetén — az eszpe­rantó nyelvet fakultatív ala­pon oktathassák az általános iskolák felső tagozatain. A Dunakeszi Városi Tanács művelődési osztálya és a he­lyi eszperantó klub szervezé­sében május 7-én a József Attila Művelődési Központban módszertani bemutatót tartot­tak a pedagógusoknak. Kor­szerű audiovizuális eszközök alkalmazásával ismertették a gyakorlati módszereket. A nyelvórát Patay Jánosné, a budapesti, Tömöri utcai álta­lános iskola tanára tartotta, tanítványai közreműködésével. (Ebben az iskolában már több- mint egy évtizede ta- nitják a nemzetközi nyelvet, a foglalkozáson részt vevő In- gusz János igazgató irányítá­sával.) Az oktatásügy városi veze­tői, a meghívott pedagógusok és a Magyar Eszperantó Szö­vetség országos és megyei tisztségviselői előtt tartott módszertani bemutatót eszpe­rantó nyelvű éneklés, majd kötetlen beszélgetés követte. Az oldalt irta: Kovács T István Fotó: Halmágyi Péter den tartósan itt dolgozó, mun­kával bizonyító ember eléri ezt, s hazára talál a síkság­széli homokon. — El lehet-e felejteni a ré­git, megszokni az új környeze­tet? — A gyerekeknek Komá- di már nyaralóhely, távoli, kedves vidék, Dunakeszin ér­zik itthon magukat — mondja a járműjavító szakmunkása az unokák, menyek társaságában. Ahogy a zsúfolt könyvespol­cokra pillantunk itt is, ott is az Alföldről szóló kötetek kan­dikálnak elő. Veres Péter könyvei mellett a Püspökla­dányból indult Csák Gyuláé. Hamarosan kiderül: a régi pát­riát is jól ismeri itt mindenki. Űj életet kezdeni jöttek, s mivel ez sikerült, meg is sze­rették ezt a helyet. Azt mond­ják rá, itthon vagyunk. Ha időnként rokonlátogatni utaz­nak, s hazatérve az élményeik­ről mesélnek, a szomszédok­nak azt mondják, mekkora a változás otthon. — Jöjjön el máskor is — biztattak, s ennek bizony már több mint egy éve. Ígértem, hogy jövök, de azóta sem ju­fi Sieszelgetes egy kis kité­rővel kezdődött. — A beszédéből ítélve azt sejtem, hogy maga nem ide­valósi — jegyezte meg a há­zigazda. — Mindenki odavaló, ahol szükség van rá. — Ebben van valami — hagyta helyben. A beszélgetés további részéből aztán kide­rült, két-három falu ellené­ben, majdnem földiek va­gyunk. A ma már idős munkáshá­zaspár Komádiból indult el a hatvanas évek elején vagy még annál is korábban. — Egy kis faházban szo­rongtunk — meséli a feleség — s kezdetben olyan, de olyan honvágyam volt, hogy az első hazautazásnál a Keleti pálya­udvaron csókoltam a falum- beli öreg cigányasszonyt, aki­vel összetalálkoztunk. Aztán múltak az évek, mind­ketten ízig-vérig munkásokká váltak. Nőttek a gyerekek, s beköltözhettek a Kun Béla sé­tány kétszobás lakásába. Mert ha nehezen is, de egyszer min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom