Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
1980. MÄJUS 15., CSÜTÖRTÖK *%Mdm Júliusban jön az adóív Tervszerű pénzügyi ellenőrzés Adós fizess! — hangzott a régi regula, amely változatlanul érvényben van napjainkban is. Igaz, a legtöbb ember szívja a fogát, ha a pénztárcát könnyítő forintokat ki kell adni, mégis zokszó nélkül eleget tesz fizetési kötelezettségének. Milyen a nagykőrösi emberek adómorálja? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Falusi Istvánt, a városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának vezetőjét. Kötelességtudók — Városunkban alapjában véve jó az adófizetési kedv. Az állampolgárok többsége kellő időben eleget tesz kötelezettségének. Ezzel szemben az adófizetők 4—5 százaléka késedelmesen adja postára a pénzt. — Sajnos, nincsenek napra kész, friss kimutatásaink. Előfordul, hogy az ügyfelek a kitűzött határidő napján adják fel a csekket, és mi csak jóval később szerzünk tudomást a befizetésről, mivel a posta általában három hét késedelemmel utalja át a tanács számlájára az összeget. A mi gondunk a pontatlan nyilvántartás és az, hogy a birtokunkban lévő pénzzel nehezebben tudunk gazdálkodni. — Saját hatáskörükben mit tehetnek? — Vajmi keveset. Megpróbálunk rugalmasan igazodni a kialakult helyzethez. Az osztály csak a határidő lejárta után annyi idővel küld papírt a késedelmesnek vélt adózónak, amikor már a postai átutalások megtörténtek. Ez egy udvarias hangú levél, amelyben arra kérjük az ügyfeleket, hogy a megfelelő iratokkal keressenek fel bennünket. Ebből nincs sértődés, konfliktus nélkül tisztázható a helyzet. — Milyen adónemben a leggyakoribb a lemaradás? — Egyikre sem jellemző, mert mindegyikben előfordul. Házadó, mezőgazdasági adó, iparosok, gépjármű-tulajdonosok adója egyaránt késlekedhet. Főleg a kisiparosok egy részénél tapasztalható, hogy csak az év végét hajlandók figyelembe venni, a közbeeső határidőre nincsenek tekintettel, holott a tanácsnak időarányosan kell teljesítenie feladatát, s ehhez az adóból befolyó pénzösszegre is szüksége van. Jogos terhek — Nem említettem még a községfejlesztési hozzájárulást, bár egyesektől ezt is nehéz bevasalni. Vannak, akik — különféle okokra hivatkozva — éppúgy, mint az adóknál, itt is az összeg mérséklését vagy elengedését kérik. Osztályunk minden esetben szigorú körültekintéssel jár el. Helyszíni környezettanulmány készül, a megadott szempontok szerint és véleményezési joggal bevonjuk az illető körzet tanácstagját is az ügy elbírálásába. — Előfordult már. hogy idős személy juttatott el hozzánk kérelmet, a községfejlesztési hozzájárulás elengedésére, akiről kiderült, hogy mint tsz- nyugdíjas háztájival rendelkezik, amelynek művelője a családja, s ebből rendszeres haszna származik., Ilyenkor ragaszkodunk a befizetéshez, abból kiindulva, hogy a családtagok az általuk élvezett előnyök mellett viseljék a jogos terheket is. — A lakosság mikor szerez tudomást (a fizetendő adó ősz- szegéről? — Az adókivetések az év első felében készülnek el, és júliusban postázzuk az adóíveket. Fontos, hogy az embereket kellő időben informáljuk, hiszen az évi adó összege 7— 7,5 millió forint, s ez a város ■106 millió forintos költségvetésének fontos része. Községfejlesztési hozzájárulások címén 2,5 millió forint jön ösz- sze. Ez a pénz fejlesztési alapunkat gyarapítja. — Hogyan járnak el a nemfizetők ellen? — A késlekedők nyolcvan százaléka udvarias levelünkre rendezi adóját. A többi hátralékoshoz az adócsoport ügyintézői mennek ki, csekket hagynak ott, s igyekeznek rávenni az illetőt az összeg ki- egyenlítésére. Ha ez sem haszI nál, végrehajtási értesítést küldünk, amely alapján nyolc napon belül kell eljárni. Többnyire az illető munkahelyén a, fizetéséből tiltjuk le a hátralékot. — A pénzügyi osztály a tanácshoz tartozó intézményeknél rendszeresen végez ellenőrzéseket. Milyenek ezek tapasztalatai? Szerény alap — Revizoraink ellenőrzési tervüket rendszeresen teljesítik. Felügyeletük az általános iskolák és a középiskolák gondnokságára, a művelődési központra és az ifjúsági klubházra, a kórházra, a szociális otthonra, továbbá a társadalmi ünnepségeket rendező irodára és a szakmunkásképző intézetre terjed ki. — A bérgazdálkodási fegyelmet általában mindenhol betartják. A társadalmi tulajdon védelmét mind sokoldalúbban figyeljük. Ma már az épületek állagára, karbantartására is kiterjesztjük, hiszen a viszonylag szerény felújítási alap ismeretében a kisebb karbantartásnak, tatarozásnak is jelentősége van. A leltározásoknál arra is fényt derítenek az osztály munkatársai, hogy a hiány milyen szabálytalanságból ered, ki a felelős érte, s szükség esetén kártérítési kötelezettséget is érvényesítenek. Tavaly nem volt szükség fegyelmi felelősségrevonásra, csupán kisebb hiányosságokra derült fény, amelyekkel kapcsolatban elegendő volt az érintettek figyelmeztetése. — Az ellenőrzések során tapasztalt hiányosságok megszüntetését figyelemmel kísérik-e? — Kialakult gyakorlat, hogy SZERETNE OLCSÓN VÁSÁROLNI? Oiem'cápeSy de szépséghibás háztartási készülékek kaphatók a Ravill csökkent értékű árukat forgalmazó ELEKTRON BOLTJÁBAN: Budapest VI., Izabella u. 84. ElSKTROn Telefon: 126-413. a vizsgálat után az illetékesekkel megbeszéljük a felmerült problémákat és írásba foglaljuk az ellenőrzés eredményét. Utóellenőrzéseink rendszeresek, általában 3—4 hónap múlva térünk vissza, megnézve, mit tettek a bajok megszüntetéséért? Az osztály ellenőrzési tevékenységét feltáró és segítő szándékkal végzi. A tévedés súlyától, jellegétől függően differenciáltan ítéljük meg a további teendőket, s ha kell, megfelelő szigorral járunk el. T. T. Magasabb hozamok BloSügiai katalizátor Mozgósítja a növény szervezet tartalékait, s ezzel mint egy biológiai katalizátor, jelentősen növeli a terméshozamot g Kertészeti Egyetemen kifejlesztett új szer, amelynek gyártását a fűzfői Nitrokémia megkezdte. A Titavit nevű újdonság — mint a neve is jelzi — titánt tartalmaz és a kísérletek szerint a szőlő- és a gyümölcshozamot 10—20 százalékkal növeli.' Alkalmas a takarmányfélék, főleg a lucerna termésének növelésére is. A Titavitból az idén 10 tonnányit állítanak elő Fűzfőn és ez körülbelül 300 ezer hektárra elegendő. A borjíMIcsfde lakéi Korszerűsíti szarvasmarha-állományát a dunabogdányi ti ttörő Termelőszövetkezet. Jelenleg hatszázhuszonhárbm szarvas- marhát nevelnek, ebből kétszázhúsz fejőstehén. A jelenlegi állomány mintegy huszonöt százaléka magyar-tarka és Hols- tein-Friz fajták keresztezéséből származó, nagy tejhozamú, állomány. A tervek szerint 1932-re egész tehenészetüket ilyen fajtára kívánják felfejleszteni. Dunaharaszti gondok Elei egyenek a gyerekek? Gyakran mondogatják, a főváros agglomerációs övezetében levő település leginkább a lyukas zsákhoz hason-' lítható: csak elnyeli a pénzt, látszata meg alig van. Ez a megállapítás különösen Duna- haraszti esetében nem akar elévülni, főleg most, amikor szűkiben a zsákbavaló. A 20 ezer lakosú község fejlesztésével járó gondokról beszélgettünk Németh Jánosnéval, a tanács elnökével, dr. Negyedy Lászlóval, a végrehajtó bizottság titkárával és Csáki Illéssel, az 1. számú általános iskola igazgatójával. A válasz: nem — Járda és út! Ez a két szó ütötte meg a jelölő gyűléseken a legtöbbször a fülem — mondja elöljáróban Németh Jánosné. — Hozzá kell tennem, mint dunaharaszti lakos, jól ismerem a gondokat, tudom, esőben, sárban szinte járhatatlanok útjaink, de mint tanácselnök, csak most ismerkedem velük, hiszen mindössze néhány hete töltöm be — mint megbízott — ezt a tisztséget. Ezért nem akarok elhamarkodott ítéletet mondani, csak azt, amit a jelölő gyűléseken tapasztaltam: a járdák és utak kifogástalannak a legjobb indulattal sem nevezhető állapota ellen berzenkedtek a legtöbbet. — Ez így igaz, de azt kell mondanom, boldogok lennénk, ha ez lenne a legnagyobb gondunk — veszi át a szót dr. Negyedy László. — Sokkal fontosabb lenne azon segíteni, hogy minél több gyerek járhasson bölcsődébe, óvodába, napközi otthonba. És ami ezzel szorosan összefügg, valamilyen módon meg kell oldani a közétkeztetést. Igaz, az V. ötéves tervben épült Dunaharasztin iskola, óvoda, sőt, a bölcsődét is bővítettük. Mégis — tudom, ebben nem állunk egyedül — igen sok gyereket kellett visz- ®zautasítanunk. Legutóbb 401 17 s feledett. A kirakatokban kigyúl■Li tak a fénycsövük, fellobbantak az utcai lámpák is. Gárdos andalogva lépkedett hazafelé az esti szürkületben. A könyvet, amit a presszóban oly mohón olvasott, a hóna alá szorította, hogy rá tudjon gyújtani. Az első füst- gomolyagokat eresztette szélnek, amikor megállt előtte egy magas, sovány arcú férfi, és vidáman, harsányan rákiáltott : — Szervusz, komám! Gárdos megtorpant. Pislogva nézte a férfi árcát, de -idegennek, ismeretlennek tűnt. Csak a hangja, a nevetése ingerelte. Aztán, mint mikor a szürkehályog lehull a szemről, megismerte _ a férfit, akivel harminc évvel ezelőtt járt általános iskolába. — Szervusz — mondta óvatosan, és a férfi nevén töprengett. — Azt hittem, hogy nem ismersz meg, Pisze! Mert így hívtunk, igaz? — karolt a férfi Gárdosba, s lépteit Gárdos nekilendülő lépéséhez igazította. — Hogy vagy? Biztosan jól. Különben hallottam is, hogy a mennybe vezető létrán szépen haladsz felfelé. Megint nevetett. Gárdos ebben a nevetésben már gúnyt érzett. Csúfol- kodást. — Üljünk be valahová, annyi mondanivalóm lenne. Tudod, most kátyúban vagyok. Beültek a legközelebbi presszóba. Gárdos két cseresznyét rendelt, kísérővel: A férfi a kísérő szódavíz helyett sört kért. — Talán csodálkozol is, hogy lészólítottalak, mert én kimaradtam a hatodikban és azóta nem találkoztunk. De rögtön megismertelek. Olyan jellegzetes a vonásod, olyan mint régen, csak egy kicsit megöregedtek a vonásaid. No, persze, az enyéim is. A pincér eléjük tette a tálcát, ittak. Gárdos cigarettával kínálta a férfit, akinek még mindig nem tudta a nevét. — Hogy megy a sorod? — kérdezte. — Mondom, kátyúban vagyok. Szóval, hogy az elején kezdjem, tizenöt éve Pestre járok dolgozni. Harminc kilométer nem távolság. Igaz, télen, amikor hideg van és a kocsikat nem fűtik, bizony didereg az ember, de ki lehet bírni. Szépen kerestem, jól éltem. Aztán megismerkedtem itt egy lánnyal. Helyre kis teremtés. Munkásszálláson lakik. Éppen ez a baj. — Nem értem? — csodálkozott Gárdos. — Hiszen az olcsó. Egy albérletért ezreket elkérnek. — Tudom. Azt javasoltam neki én is, hogy házasodjunk össze, vegyünk ki egy albérletet, még ha kétezer is, és ne éljünk ilyen sátoros életet. Erre megsértődött, hogy mit képzelek én, kicsoda ő, hogy csak úgy elmegy egy koszos albérletbe lakni. Hallani sem akar addig semmiről, amíg egy rendes szövetkezeti lakása nem lesz. ortyolt a sörből és folytatta. — Ekkoriban gyakran megtörtént, hogy nem utaztam haza, hanem vele töltöttem az egész estét. Sok hajnal virradt rám az állomáson. A rendőröknek azt mondtam, lekéstem az utolsó vonatot, a túlórázás miatt. Legyintettek. De nem úgy otthon, amikor üres zsebbel állítottam be. Alig adtam haza egy, kétszáz forintot, pedig otthonról csomagoltam mindennap. Azt persze nem mertem bevallani, hogy Böbére megy minden fillérem. Mert igényes ám. Vacsorázni kellett vinni, moziba, meg sörözni, meg ajándékot kellett neki venni, még a taxit is én fizettem, ha késő volt és nem volt kedve villamosozni. Soha egy fillérrel nem szállt be. Mert ő takarékoskodott. No, meg az volt az elve, hogy a legénynek illik fizetni. — Ma már ez... — Tudom, de ő azt mondta, ebben az esetben nem megy a divat után. Egyszer kértem tőle egy ötvenest, mert nem volt már egy fillérem sem. Adott egy húszast, de másnap visszakérte. — Miért nem hagyod ott? — Nem olyan egyszerű. Hogyis- mondjamcsak... Kinyomoztam, miközben én ráköltöttem minden filléremet, Solymáron megvett egy_ kertes, rozoga házat, amit most átépít. Nem akarom kiengedni a kezemből. Amíg meg nem esküszünk, és be nem költözünk. Mert akkor már én leszek a császár ... — Nézd, Lelesz — meredt rá Gárdos csodálkozva azon, hogy eszébe jutott végre a kis Lelesz, aki az iskolában mindig a más tollát, könyvét használta, sőt ha futballozott, lecsalta a gyerekek lábáról a cipőt is, hogy az övé ne kopjon. — Na, ez egy kicsit furcsa álláspont. — Mi ebben a furcsa? Én ráköltöttem a keresetem nagy részét, miköz_- ben ő a saját keresetéből, no meg az apja támogatásával, építkezett. Szóval, most csak egy kis kitartás kell, egykét hónapig, amíg rá nem szánja magát az esküvőre. Azért is örültem meg annyira, hogy találkoztunk. Hogy beszélhetek veled. Hogy elmondhatom, hogy kátyúban vagyok, és te megértesz és segítesz rajtam. . p árdos idegesen forgatta ujjai kö- zött a poharat. Már kétszer is felhajtotta a maradék csöppeket. Egyre izgatottabb lett. Intett a pincérnek, rendelt még egy kört. — Miben tudok én segíteni rajtád? Egyszerű beosztott vagyok, hatalom nincs a kezemben ... — Nem ilyesmire gondoltam én, hanem — csippentett Lelesz, ravaszkásan hunyorgott, aztán összedörzsölte ujjait — erre. — Pénzre? — nevetett Gárdos. Felkapta az elé tett cseresznyét, egyhajtásra megitta.-t Pénzre? — kérdezte még egyszer. És amikor Lelesz bólintott, már-már kacagva folytatta: — De nekem egy vasam sincs. A hónap végén mindig kölcsön kell kérnünk, hogy fizetésig kibírjuk valahogy. — Nem értem — meredt rá Lelesz —, hiszen nekem C. Tóth azt mondta, hogy tele vagytok gubával, kocsitok van, tavaly Olaszországban jártál. — Ez igaz, jártam, de hivatalosan. Kocsim nincs, nem is volt. Gubám meg csak volt, és fizetésig nem lesz. — Egy ötszázasod csak van? — Talán egy százasom, ami, remélem, elég lesz most, ha fizetünk. A férfi néhány percig komoran meredt maga elé, majd hirtelen felvetette a fejét. — Csalódtam benned! Az ember már a régi osztálytársában is csalódik! Ilyen rohadt ez a világ! ÍTgy állt fel, hogy majdnem kirúgta maga alól a széket. Jobb mutatóujját halántékához érintette, szó nélkül megfordult és elment. Gárdos ámulva nézett utána. Bába Mihály: SzervitóZj hoznám szülő óvodai kérvényére válaszoltunk nemmel. Az emelet terve — Sajnos, arra nem számíthatunk, hogy hamarosan megszűnnek ezek a gondok, és a közeljövőben nem kell i valamilyen enyhítő megoldáson törni a fejünket — mondja dr. Negyedy László. — A megyei pártbizottság, a járás szocialista brigádjai, a duna- varsányi Petőfi Termelőszövetkezet és a helyi üzemek, elsősorban a Sütőipari Vállalat azonban felajánlották segítségüket az óvodai és bölcsődei helyek számának növeléséhez. — Sokat segítene az is, ha a 37/1975-ös pénzügyminisztériumi rendeletet figyelembe vennék a vállalatok, azaz betartanák a benne foglaltakat. A rendelet szerint ugyanis minden vállalat köteles dolgozói gyermekeinek érdekében hozzájárulást fizetni a gyermekintézmények fenntartásához. 600 + 300 adag — Sajnos, jót én sem tudok mondani — folytatja Csáki Illés iskolaigazgató. — Központi konyhánkban naponta 600 adag ebédet főzünk, további háromszázat pedig Csepelről szállítunk, a Zrínyi Nyomda konyhájából. Ez olyannyira nem elég, hogy az 1. és 2. számú iskolában cs§k az alsótagozatos, a 3. számúban csak az első és második osztályba járó gyerekeknek tudunk ebédet adni. — A szülőkkel együtt törjük mi is a fejünket, hol ebédeljenek a gyerekek? Szeretnénk egy emeletet ráépíteni az 1. számú általános iskolára, ahol a központi konyhánk van. Ez a konyha és a napköziotthonos termek bővítését jelentené. A terveket már elkészítettük, ebben az évben semmiképpen, de a VI. ötéves tervben előreláthatólag sor kerül az építésre. K. E.
