Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-13 / 110. szám

. / 'ábbképzés \ / Szakmérnökök Továbbkép2 Szakn A diploma mellé A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karán ősztől energiagazdálködási, anyag- mozgatási, mezőgazdasági ku­tató, valamint gépjavító és alkatrészgyártó szakmérnök- képzésben indítanak új cso­portokat. A kétéves oktatási formára azok jelentkezését' várják, akik mérnöki diplo­mával már rendelkeznek, s a gyakorlatban is eltöltöttek né­hány évet. A szakmérnökök képzése levelező tagozaton fo­lyik. Játékkészítés A napközis nevelők to­vábbképző foglalkozásainak soron következő rendezvé­nyét május 15-én, csütörtö­kön délelőtt kilenc órától tartják , a gödöllői városi-járá­si Petőfi művelődési házban. A napközis nevelést meg­könnyítő gyermekjátékok ké­szítésére ezúttal Tóthné Pet­ras Anna népi iparművész, és Székely Éva népművész ta­nítja a pedagógusokat. Petőfi Tsz Nyugdíjastalálkozó Találkozókon köszöntötte nyugdíjasait a kartali Petőfi Termelőszövetkezet. A hagi, hévízgyörki, kartali és vérsé­gi tsz-nyugdíjasoknak mű­sort tartottak, majd megven­dégelték őket, s köz-ben arra is jutott idő, hogy ismertes­sék velük a közös gazdaság tavalyi eredményeit. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 110. SZÄM 1980. MÁJUS 13., KEDD Bag és környéke Az autópálya előnyei és hátrányai Fél év múlva átadják az 413-as autópálya második sza- ! :aszát. Ez a tömör hír hogyan : 3 fejezhetné ki az évekig ártó építkezés hangulatát, tatását egy addig szokványos tetet élő faluban? Tény, hogy az építkezés ; t bagiak életét befolyásolta í legnagyobb mértékben, ^rinti az autópálya Hévíz- györk szélét — és járásunkon túl Kerekharaszt északi végét is — de az ottani hatás el­törpül a bagi mellett. Búcsú a csöndtől Az esti vonatokról az al­vásra készülődő, elcsendesedő faluba érkezve sokszor meg­állunk a Malom-tó mellett, zavartalanul hallgatjuk a rengeteg fa között boldogan, felszabadultan éneklő mada­rak hangját, a régi malom mesterséges vízesésének zuho­Kézilabdázók tervei Szorgalmasok a fiatalok Nincsen túl rózsás helyzet­ben a gödöllői kézilabdázás, legalábbis ami a GSC férfi felnőtt csapatát illeti. Mint is­meretes, az őszi szezon vé­geztével a korábban Fótról érkezett öt játékos eltávozott a csapatból, s ez alaposan meggyengítette a szakosz­tályt. A hirtelen változásra a szakvezetés csak egyfélekép­pen reagálhatott; az utánpót­lás, a fiatalok csatasorba ál­lításával. Felkészülés közben, a hatvani teremtornán be­dobták a mély vízbe a négy újoncot, ákik közül hárman r ifjúsági korúak. A me­rész húzás jogosságát igazol­ta, hogy a GSC most szere­pelt a legjobban a tornák történetében, csak gólkülönb­séggel szorultak a harmadik helyre. r Újoncok A legszorgalmasabbak közé továbbra is a fiatalok tartoz­nak, azok az újoncok, akiket a középiskolákból, a Madách Szakmunkásképző Intézetből és a Török Ignác Gimnázium­ból igazoltak, együtt egy csa­patra való játékos. Megmoz­dult tehát végre valami: a sportkör és a szakosztály ve­zetői felkeresték az iskolákat, s a javuló kapcsolatok máris éreztetik hatásukat. Az után­pótlás tehát szebb jövőt ígér. Mert ami a felnőttek esé­lyeit illeti, az idei bajnok^ ságban az nem túl reményt- keltő. A megyei kiírás értel­mében 1981-től tizenkettőre csökkentik a bajnokság me­zőnyét, s így, kedvezőtlen esetben, elképzelhető, hogy egyszerre hat csapat is bú­csúra kényszerül. Akikre számítanak Az április elején megkezdő­dött bajnokságban pedig ed­dig nem sok babér termett’ a GSC-nek, s jelenleg kieső­helyen állnak. A 11—12. hely­ről mielőbb el kellene kerül­ni ahhoz, hogy később nyu- godtabban játszhassanak és eséllyel küzdbe-ssenek a 8—10. hely valamelyikéért, amely a bentmaradást, az újabb lehe­tőséget jelenti, s amely időt adna arra, hogy igazolások­kal, tervszerű munkával ké­sőbb előbbre léphessenek. Az eddigi találkozókon ki­emelkedően szerepelt Balogh László kapus. Szatmári Attila és Krieger Pál. Egyszeregy­szer az átlagosnál jobb volt Bede Tibor, Sasvári László és Szlifka Pál is. Sajnos ép­pen a rutinosabb játékosok­nak ingadozó a formája, s ez nagymértékben kihat a csa­pat összteljesítményére: Az edzésfegyelemmel sem lehet­nek elégedettek a vezetők, s szomorú, hogy éppen az idő­sebbek , akiknek példát kelle­ne mutatniuk, hajlamosak a lazításra. Ifik dobogóközeiben A fiatalokról kedvezőbb ké­pet festhetünk, a felnőtt csa­patban játszók és az ifjúsági csapat tagjai egyaránt szor­galmasak, igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani. Az ifjúsági csapat az élmezőny mögött ta­nyázik a bajnokságban, s ez egyelőre dicséretes teljesít­mény. Valamennyi mérkőzé­sen kiemelkedett Hegyi Jó­zsef és Savanyó László játé­ka. Biztatóan védett eddig Zsákay László, akit a gimná­zium diáksportköréből igazol­tak, s nagy reményekre jogo­sít az ugyancsak gimnazista Szekeres Sándor, Pintér Zol­tán és Paksy Péter tehetsé­ge. A szakosztályban a fennálló nehézségek ellenére bizakodó a hangulat, s továbbra is esélyt látnak arra, hogy a fel­nőtt csapat is megkapaszkod­jon a megyei bajnokságban. Az ifjúságiak célja pedig az, hogy a dobogó közelében vé­gezzenek. Kispályások Vezet a Kfsz Lejátszották az isaszegi kis­pályás labdarúgó-bajnokság tavaszi 3. fordulóját. Az ered­mények : Honvéd—MÁV 12-0. Csak a gólkülönbség volt kérdéses. Ktsz—KSK 2-0. Meglepetés a bajnokságra törő Ktsz ne­héz győzelme a fiatalokból álló KSK ellen. Csata—Liget tér 5-2. A má­sodik félidőben mutatott jobb játékával megérdemelten győ­zött a Csata együttese. Áfész—Müped 3-0 (játék nélkül). A bajnokság állása: 1. Ktsz 32-22 18 pont 2. Gépgyár 41-21 14 „ 3. Áfész 38-22 14 „ 4. Honvéd 46-20 12 „ 5. Liget tér 33-16 12 „ 6. Csata 36-22 12 „ 7. Müped 19-23 6 „ 8. KSK 16-65 4 „ 9. MÁV 23-69 2 „ Egy a sok, nagy teljesítményű gép közül. Ez a szovjet gyártmányú masina is hozzájárult a gyors építkezéshez. Balázs Gusztáv felvétele gását és arra gondolunk, mi lesz itt, mi marad ebből jö­vőre? Nem űzi távolabbra a zaj a madarakat? Sokszor sétáltam az autópá­lya nyomvonalán és sétálok ma már a betonján, Aszód sűrűbb, Bag közelibb fényeit figyelve. Csr.k a betonvályú­ba terelt patak csobogását hallom. Persze, sokkal több zaj van körülöttem, csak megszoktam, megszoktuk már őket. Betűzni próbálom a háttérzajt. Ez a vasúté, ez a régi hármasé, ez a bagi, az az aszódi,és így tovább. Vajon az autópálya zaját is megszokással semlegesítjük majd? Segítettek a gépek Miközben a tapasztalt és még várható veszteségeket, az autópálya árát számlálgattuk, belefeledkeztünk az M3-as vi­tathatatlan szépségébe is. Megcsodáltuk a légies hida­kat, melyek acélfőtartói ép- pencsak átérik a vasbetonpil­léreket. Megszoktuk a szovjet, cseh, olasz, magyar, NDK- és NSZK-beli munkagépek, úthengerek, teherautók zaját, jelenlétét. Műszakok sorában jól kiegészítették egymást a szokatlan alakú, hatalmas és mégis fürge szovjet föld­hordó és terítő munkagépek, a Fiat gyártmányú földgya­luk: a Marini aszfaltozógépek és a Rába-Man aszfaltszállító teherautók — és folytathat­nánk a sort. öt éven át az autópálya­építők rendszeres színre lépése is a tavasz biztos jelei közé tartozott Bagón. Ma már áll a kisbagi völgyhíd és a Hat­van közötti szakasz tucatnyi hídja, felüljárója, sőt három már működik is közülük Hé- vízgyörk és Hatvan határában. A következő felüljárót Bag belterületén adják át, ezzel megszűnik az útelterelés, a község főút ja hetven méteren az autópálya^ fölé költözik és könnyebb lesz a gyalogosok közlekedése is. Járulékos munkák Egyre kevesebb a hátralevő munka, szélesítik a Dózsa György utca burkolatát, beto­nozzák a felüljáró gyalogút- ját. Szerelik az autópálya vé- dőkorlátait, hozzákezdtek a bal és a jobb oldali pályát el­választó sövény és az utat szegélyező fák telepítéséhez. Telefon- és villanyvezetéke­ket helyeznek át, a sportte­lep is eltolódott egy kicsit. Az M3-as révén még köze­lebb kerül a főváros —, de a közvetlenebb előnyök remé­nyéből mára nem sok maradt, mivel az autópálya menti vendéglátó egységet a község messzi határában építik fel. Így Bag valósággal dúskálni fog a külterületi étkezési le­hetőségekben. B. G. Építette is a gyárat A kitüntetett csoportvezető — Mindig szeretek tisztá­ban lenni a munkával, hogy meg is követelhessem a dol­gozóktól. Mert mindig tudni kell, melyek a megoldható, reális feladatok, amelyeket végre tudnak hajtani. Ha ez nem sikerült, akkor elége­detlenek — így kezdődött a beszélgetés, amelyet Sticz Lászlónéval, az Árammérő- gyár szerelési csoportvezető­jével folytattunk abból az al­kalomból, hogy nemrég meg­kapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A Bosch elő­szerelő műhelyben találtuk meg, éppen a szerelőpultnál dolgozott, egy új munkafolya­matot gyakorolt. A műhelyt érintő gondok után a múltról beszélgettünk. Megtudtuk, hogy 1951 óta dolgozik itt a gyárban. A sze­relőszalagon kezdte, mint be­tanított munkás. Azelőtt pe­dig általános iskolát végzett kislányként dolgozott a gyár építésén. Azóta is itt van az Árammérőgyárban. <Az akko­ri munka jóval nehezebb volt, asztalok mögött ültek, és az egy-egy alkatrésszel gya­rapodó villanyórákat kézből kézbe adták tovább — ez volt a szalag. Már akkor érdekel­te minden művelet, ezért meg is tanulta őket. Mint mondja, nagyon érdekes volt, hogy ab­ból a sok apró alkatrészből hogyan áll össze a készter­mék. Tíz évig dolgozott egy helyen. Majd miután a szülé­si szabadságról visszajött, ha­marosan kinevezték az egy­fázisú szalag csoportvezetőjé­nek. Ez a megbízatás azóta is tart. Megemlíti, hogy belépésé­vel egy időben lett tagja a szakszervezetnek, s a kezdet kezdetén az újonnan alakuló gj ári KISZ-ben is tevékeny­kedett. Ezután ismét a munkájáról szól. Főleg az előszerelőben dolgozó asszonyok gondja fog­lalkoztatja. Ahogy beszél, ab­ból kiderül, milyen sok sze­retettel és megértéssel látja A jelölő gyűlések tapasztalatai Isaszeg fejlesztési tervei Hallgatom Bodrogi Andrást, az isaszegi tanács elnökét. Arról beszél, hogy a tanács­tagi jelölő gyűlések, mind az ötvenkilenc körzetben, sza­bályszerűen, rendesen, ahogy ő mondja: demokratikusan zajlottak le. Hozzáteszi még, hogy a részvételi arány is jó volt, amit azzal jellemez, hogy gyakorlatilag minden család képviseltette magát ezeken a számadást is jelen­tő gyűléseken. Valóságos és eszmei forin­tokról beszélgetünk. Az előb­bieket a közös kasszából, s a tanács kis bevételeiből lehet kiszámolni, az utóbbiakat pe­dig csak a papírosokon mu­tatják ki, hiszen a társadal­mi munka megtestesítői, az új falak, járdák, utak, tisztább árkok, virágos útszélek a he­lyükön hirdetik a tevékeny isaszegiek kezenyomát. Azt is mondja a tanácsel­nök, hogy a jelölő gyűléseken általában reálisan értékelték a felszólalók a végéhez közeledő ötödik ötéves terv, meg a ta­nácstagi ciklus eddigi fe.ilesz- tési eredményeit, nemkülön­ben a tanácstagok munkálat is. Tehették ezt annál Is in­kább, mert ahol jól szervez­ték a társadalmi tevékenysé­get, ott jól is kamatozott a lakosság segítőkészsége, két­kezi munkája. A községben négy év alatt 22 millió forint értéket jelentett ez. Jogos kérdés: ha az elmúlt évek fejlesztéseit reálisan ítél­ték meg a falujukat szerető isaszegiek, tesznek-e érte a jövőben is? Bizonyára. Mind­erre garancia lehet, hogy a jelölő gyűlésekre nemcsak ké­résekkel jöttek az emberek, hanem, ahogy Bodrogi And­rás fogalmazott: az utak, jár­dák építésének javaslata, tippjei mellett a társadalmi munka ígéretével is. S nem­csak a számok, a vállalkozá­si kedv kinyilvánítása fontos mindebben, hanem az is, hogy akik ígéretet tettek, azt is tudják, hogy a községfejlesz­tésre kapott kevés forintot hogyan lehet megsokszorozni. Nagyjában, egészében ugyanis már körvonalazták az elkövetkező időszak tenniva­lóit. A hatodik ötéves terv­ben első rangú helyet kap ná­luk a gyermekintézmények, az iskolai napközi fejlesztése. Megoldásra vár a Dózsa György út építése, amely a környező utcákkal együtt több ezer lakos jobb közleke­dését lesz hívatott segíteni. Pénz és sok-sok közös munka kell majd, hogy ötven hely- lyel bővíteni tudják a Ma­dách úti óvodát, tízzel a Mó­ricz Zsigmond utcai bölcső­dét. Az idősekre gondolva tervbe vették, hogy a Rákóczi úton kialakítják az öregek napközi otthonát. Meg kell kezdeniük a György-patak rendezését, de hiányzik már nagyon a szennyvízcsatorna-hálózat is. Sorolhatnánk még terveiket, hiszen köztük csak olyan ten­nivalók szerepelnek, amelyek valóban reálisak, szükségesek vagy az idő múlásával lesz­nek azzá. F. L Részt vesznek a közéletben Évente kétszer, december­ben és májusban tartják tag­gyűlésüket a vasutasszakszer­vezet gödöllői csoportjának nyugdíjasai. A MÁV-állomás kultúrtemében tartott legutób­bi összejövetelükön Patai Já­nos, a MÁV budapesti igaz­gatóság és a vasutasok szak- szervezete területi bizottságá­nak küldötte bejelentette, hogy Fiel László, aki eddig a helyi csoport elnöke volt, visszavonult, munkájáért kö­szönetét mondtak. Helyére Hotter Gusztáv ke­rült, akit az egész csoport szívesen üdvözölt funkciójá­ban. Az elnök 36 éven át dol­gozott a vasútnál, s négy év­vel ezelőtt a budapesti Nyu­gati pályaudvar raktárából ment nyugdíjba. A szakszervezeti tagok tájé­koztatót kaptak a legutóbbi taggyűlés óta megjelent, s az őket is érintő jogszabá­lyokról, rendelekről. Szóba kerültek a különféle segélyek, s az is, hogy a valamivel több, mint százezer nyugdíjas vas­utas közül negyvenegyezren megtartották szakszervezeti tagságukat is. Legutóbb 58 ezer embert érintett közülük a nyugdíjrendezés. Az egész­ségügyi ellátás is sokat ja­vult az utóbbi időben, s csak az a gond, hogy nincs önálló szociális otthonuk. el a csoportvezetői teendőket. Alapos emberismerete, a dol­gozók iránti bizalma sok ne­héz helyzetben kisegítette. Végtelen nagy türelemmel, hozzáértéssel reagál minden megnyilvánulásra. Biztat, lel­kesít. Reggel hattól délután ne­gyed ötig jár dolgozni, azért, hogy mind a két műszakban elintézhesse a csoportvezetői teendőket. Éppen műszakvál­tásra került sor a beszélgeté­sünk közben, s a köszönté­sekből láttam azt a megbe­csülést, tiszteletet, amit a tá­vozóktól és az újonnan jö­vőktől kap. — Eddig négyszer kaptam meg a kiváló dolgozó kitün­tetést. Minden alkalommal meghatott a munkám elisme­rése, s most, mikor egy na­gyon magas kitüntetést kap­tam, valósággal csodálkoztam. Először nem is akartam el­hinni. Otthon a család nagyon örült, büszkék rám. Itt, a munkahelyen is sokan jöttek gratulálni, s az az igazi öröm. mikor látom, hogy a gratulá­ciók mögött milyen őszinte érzések rejlenek. Még virágot is kaptam munkatársaimtól a kézszorítás mellé. F. G. A taggyűlésen arra is mód nyílott, hogy a jelenlevők sze­mélyes kérdéseket tegyenek fel, tanácsokat kérjenek, pa­naszt tegyenek. A válaszokat helyben, azonnal megkapták az érintettek, s ezek meg­nyugtatásukra szolgáltak. Győri Sándorné, az állomás hivatalvezetője azt a némely­kor bürokratikus ügyintézést bírálta, amely főként az idő­sebb embereket sújtja, hiszen ők, kevésbé mozgékonyak, s a többszöri ügyintézés fá­rasztja őket. Urbán János azt javasolta, hogy szervezzenek közös nyá­ri kirándulásokat, így köze­lebb hozhatják egymáshoz a nyugdíjasokat. Ez annál is in­kább jó volna, hiszen a szer­vezet tagjai különböző szol­gálati helyekről, kisebb és nagyobb műhelyekből, városi és községi állomásokról, szer­tárakból vonultak nyugdíjba. A taggyűlés után baráti be­szélgetés kerekedett, jólesett az emlékezés, ki lehetett cse­rélni a híreket. Kossó Károly régi ismerőse valamennyi nyugdíjasnak, negyven évet dolgozott a vasútnál, a leg­többet mozdonyvezetőként. A közéletben is szívesen mozog, áprilisban sem hiányzott a tanácstagi jelölő gyűlésről. Mácsai László esztergályos­ként dolgozott 36 évet, a Landler Jenő Járműjavítóban. Pártmegbízatása mellett szí­vesen jár el a nyugdíjas' ülé­sékre is, minden érdekli, ami körülötte történik a világban. Akadnak itt jócskán időseb­bek is, Wertner László 83, Kupecz András 87, Módos Já­nos 81 éves. A nők nem szí­vesen árulják el életkorukat, s nem is ez a lényeg, hanem az, hogy közülük is szép számmal jönnek el a gyűlé­sekre. Például Teleki István­ná, aki ma is szívesen vállal társadalmi munkát. Ö a cso­port jegyzőkönyvvezetője. Not- ter Gusztáv, az új elnök csa­ládjának ötödik vasutas ge­nerációját képviseli. De nem­csak az ő, a többiek család­jában is sok volt visszamenő­leg a vasutas. Cs. J. — Helyreigazítás. A gödöl­lői krónikaírók pályázatának értékeléséről szóló, szombaton megjelent anyagunkba két sajnálatos hiba csúszott. A forradalmi hagyományok ka­tegóriájában díjazott Bank Lászlóné névben a toldalék felesleges, helyesen Bank László. Nagy Imre, aki a vad­gazdálkodásról írt, nem har­madik, hanem második díj­ban részesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom