Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-13 / 110. szám
1980. MÁJUS 13., KEDD Gáspár Sándor látogatása (Folytatás az 1. oldalról) adhatatlan az a lelkesedés, az az optimizmus, ami sugárzott a tanácselnök asszonyból, jóllehet az ő napjai sem gond nélkül telnek. Ha csak a szennyvíz elvezetésére gondolunk, vagy arra, hogy ebben a községben nincs egy méternyi szilárd burkolatú járda — elég oka lehetett volna a panaszra, de ez a tanácselnök asszony ezekr'ől a még megoldatlan problémákról is úgy beszélt, mint aki tudja: évek kérdése csupán és minden tervünk megvalósul. Ha békében élhetünk, ha meg tudjuk védeni a békét, nincs akadálya terveink megvalósulásának. Bundev T. Ivánné, Kovács Lajosné, a pártalapszervezet vezetőségi tagja, Dorogházi Andor, a pártalapszervezet titkát, s mások is arról beszéltek: tíz, tizenöt évvel ezelőtt nem hitték volna, hogy annyi álom megvalósulásáról beszélhettek volna, mint amennyi teljesült. Csak kölcsönösen Halásztelken például a művelődésügy és az egészségügy volt a fő javítani való. Ami a cselekvési programjukban szerepelt — mindent végrehajtottak. ősszel már a bölcsődét is birtokba vehetik a kicsinyek. Évek során több tízmillió forint értéket mutathatnak fel. Ebben sokat segített a megyei tanács, önerőből nem ment volna. De nem lehet hallgatni azokról az ipari, mezőgazdasági nagyüzemekről, de még a község kisiparosairól sem, amelyek, illetve akik minden feladat megoldásában készséggel részt vettek. Még a fővárosi vállalatok közül is jó néhány belátta: saját helyzetükön könnyítenek, saját munkaerejüket szabadítják fel munkára, ha beszállnak az óvodák, bölcsődék építésébe. Nincs olyan, amiben szót ne értenének. Halásztelek például a közeljövőben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Kis dokumentum füzetet adnak ki, a Zrínyi Nyomda vállalta a nyomást. A község iskolásai viszont nagy papírgyűjtő hadjáratot indítottak, tudván, hogy papírhiány van, ők ezzel segítettek. Kölcsönös az egymás támogatása, másképp nem is elképzelhető. Ezt remélik a szilárd útburkolat másfél kilométeres szakaszának megépítésénél is, ahol most lehúzza a sár a gyermekek cipőjét. Ügy, mint amikor még vízhiánnyal küszködtek, s lám, ma a társadalom ösz- szefogása révén ez a régmúlt problémák közé sorolható. Megoldják a gyermekélelmezést, mégpedig beruházás nélkül: úgy vélik az állami gazdaság kapacitása elbírná ezt a terhet — tárgyalnak. Mint ahogy tárgyalnak a szolgáltatóház ügyében, ami nagyon hiányzik a községben. A helyi kisiparosok már jelentkeztek, ha kapnak üres telket, építkeznek, összefognak és lesz szolgáltatóház. Üres telek? 280 ezerért kínálkozik egy — s a beszélgetés még véget sem ért, a megyei tanácselnök már meg is ígérte, valahonnan összekaparják... A tököli öregek napközi otthonában. Tárgyalnak! Ha csak ezt jegyezte volna fel Gáspár Sándor, hány helyen, hány emberrel tárgyalt és hány ügyben Bundev T. Ivánné, ugyancsak teleírta v volna jégyzetfüzetét. Ha csak Halásztelken jártak volna a vendégek, joggal hihették volna: Halásztelek tanácselnöknője a lakosság ügyében felforgatja a világot. De nemcsak Halásztelken jártak és nemcsak ebben a községben tapasztalhatták, legyen az tanácselnök, vagy pártbizottsági titkár, az alapszervezet titkára, vagy a Hazafias Népfront elnöke — mindenki erről a világfelfor- gatásról adott számot. Tökölön (Tukulje) Tábori Alajos, a pártalapszervezet titkára, Szuszics Péter, a tanács elnöke, Tóth Sándor, a Hazafias Népfront községi elnöke számolt be a község dolgairól. Szigathalmon Szabó István tanácselnök, Kovács Gáborné, a községi pártalapszervezet párttitkára, Dunavölgyi Ferenc, a Hazafias Népfront községi elnöke, Szigetszentmiklóson Nagy Józsefné, a pártbizottság titkára, Garai István tanácselnök, Szabó József, a Hazafias Népfront községi elnöke, a helyi termelőszövetkezet elnöke. S járhattak a vendégek 7000, vagy 20 ezer lakosú községben, városnyi nagyközségben, mindenütt bőven számoltak be eredményekről, de megoldásra váró tervekről is. Középpontban mindenütt a gyermekintézmények bővítése, építése állott. Zsúfoltak az óvodák, kevés gyerek fér el a bölcsődékben és. csak úgy tudják egyik-másik helyen elkerülni a három műszakos tanítást, hogy igénybe veszik a párt-, a művelődési vagy az úttörőházat. Gond van sok helyen — dacára, hogy számos üzletház nyílott — a kereskedelmi ellátással, Szigetszentmiklóson például már most alig férnek be a vásárlók az üzletbe, s még az új lakótelep lakói is itt vásárolnak majd. A halásztelki üzletet egy-egy reggelen háromszor éri körül a sor. Van, ahol az egészségügyi ellátást kell javítani, gyógyszertárat építenek. Másutt a szolgáltatás vár javításra vagy az ivóvíz megoldása okoz álmatlan éjszakákat. Koppány György felvételei a politikai hatásokat. Az agglomerációból adódó problémák, a demográfiai robbanás, a munkáslakta település életét is jócskán befolyásoló tényező — mondotta. A feladatok között is jól válogat, hiszen helyesen fogalmazta: egyszerre nem lehet mindent megoldani, de okosan mérlegeli: miért sürgős az ívóvíz megoldása, a szolgáltatóház felépítése, a gyermekintézmények fejlesztése, a gyermek- élelmezés megjavítása. S mert itt és a többi községben is jól képviselik a dolgozók ügyét — a környező gyárak: a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár, a SZ1M- FI, de a Csepel Művek, s más fővárosi gyárak nevei is gyakran hangzottak el: ebben és abban is segítenek, velünk együtt gondolkodnak... Gáspár Sándor a látogatás végén megjegyezte: szép és hasznos órákat töltött választókerületében, örül, hogy ha majd megválasztják, továbbra is ezt a kerületet képviselheti. A látogatás a nagygyűlésre is í munícióval szerelte fel, _ /.akodást, tettrekészséget, erős akaratot tapasztalt mindenütt, a közügyekért égő embereket talált. Szépek az új létesítmények, magukon hordják az alkotó ember szerető gondoskodását. Az itt élők eddig is magukkal ragadták képviselőjüket, s újrajelölt- jüket további együttes küzdésre szólítják. S. A, OlT-megbeszélés Üdülőterületek fejlesztése A Balaton, a Mátra és a Bükk idegenforgalmának helyzetét értékelte, VI. ötéves fejlesztési koncepcióját határozta meg a többi között Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszternek, az ÓIT elnökének vezetésével hétfői ülésén az Országos Idegenforgalmi Tanács. Az ülésen részt vett Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a kiemelt üdülőterületek meghatározó szerepet töltenek be idegenforgalmunkban, hiszen a nyári csúcsforgalomban, főleg a hétvégeken, a helyi lakossággal azonos számban, vagy annál jóval többen keresik fel, látogatják ezeket a körzeteket. A Balaton mentén például 250 ezren, élnek, az üdülők, a hazai és a külföldi turisták száma viszont erős hétvégeken a 300 ezret is meghaladja. A számítások szerint a bel- és a külföldi turistaforgalom több mint egynegyede a Balatonnál, a fele Budapesten, és a többi kiemelt üdülőterületeken bonyolódik le. Ezért is fontos e körzetek koncentrált fejlesztése. Az ÓIT megállapította, hogy a Minisztertanács múlt évi határozata alapján a kiemelt üdülőkörzetek irányítása, fejlesztése egységes elvek alapján és egységes rendszerben tervszerűbbé vált. Végső búcsú Csergő Jánostól Mély részvéttel vettek végső búcsút hétfőn, a Mező Imre úti temetőben a 60 éves korában váratlanul elhunyt Csergő Jánostól, a magyar munkásmozgalom harcosától, egykori kohó- és gépipari minisztertől. Barátai, harcostársai, munkatársai, a gépipari dolgozók rótták le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Somogyi Sándor, az MSZMP budapesti bizottságának titkára búcsúzott az elhunyttól. — Csergő János halálával olyan kommunista munkásvezető élete zárult le, akinek évei eggyé forrtak a szocialista Magyarország megteremtésének küzdelmes időszakával — mondotta. Az egykori vasesztergályos életútját méltatva szólt arról, hogy Csergő János a felszabadulás évétől a párt tagjaként tevékenykedett. 1945- ben az OETL-gyár főbizalmija, majd üzemi bizottságai elnöke, az államosításkor pedig első munkásigazgatója lett. 1954-től 1963-ig kohó- és gépipari miniszter volt. A felelős munka mellett gépész- mérnöki oklevelet szerzett. Hosszú minisztersége után nyugállományba vonulásáig, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatói posztját töltötte be. Időközben 1954—1957-ig a párt központi vezetőségének tagja, majd az MSZMP KB póttagja, 1970- től pedig a párt XII. kongresszusáig a Központi Bizottság tagja volt. Két ciklusban volt országgyűlési képviselő. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szak- szervezete, valamint a Ganz- MÁVAG dolgozói nevében Raffát László, a vállalat személyzeti és szociális igazgatója búcsúzott Csergő Jánostól. Csergő János hamvait az In- ternacionálé hangjai mellett a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában helyezték örök nyugalomra. A KISOSZ ülése Javuló alapanyagellátás Egy év alatt több mint nyolcszázzal növekedett a magán- kereskedők száma, folytatódott tehát a hálózat lassú gyarapodása — állapította meg beszámolójában Gyürki Rudolf, a szervezet elnöke, a KISOSZ választmányának hétfői ülésén, amelyen értékelték a magánkereskedelem helyzetét, tevékenységét, meghatározták a KGM- vállalatok Energiamegtakarítás A kohászati és gépipari vállalatok az év eleje óta több mint 74 millió forintnyi energiát takarítottak meg, zömét az é'v első negyedében. Egyebek között szénből 7500 tonnát, tüzelőolajbál 1300 tonnát, villamos energiából csaknem 18 ezer megawattórát takarítottak meg, s fűtőolajból a megtakarítások értéke az egész évre vállaltnak több mint 90 százaléka. A KGM-vállalatok — mint azt egy legutóbbi miniszteri értekezleten is megállapították — a tartalékok feltárásával, műszaki és szervezési intézkedésekkel fokozzák az energiatakarékosságot. A múlt évben kiemelkedő eredményt értek el, 3,5 százalékkal csökkent a tárcához tartozó vállalatok energiafelhasználása, az egy évvel korábbihoz képest. A vállalatok idei tervükben mérsékelt ütemű, mintegy 3,3 százaléknyi növekedéssel számolnak számos új létesítmény, beruházás üzembe lépése miatt. A tárca és az érdekelt vállalatok ismét felülvizsgálják terveiket, és további intézkedéseket tesznek az energiatakarékosság érdekében. központi követelményekhez igazodó feladatokat. A létszámnövekedés azért is jelentős, mert a magánkereskedők társadalombiztosításába való bevonása után most telt el a nyugdíj megszerzéséhez szükséges 10 év; mintegy kétszázötvenen éltek is ezzel a lehetőséggel. Jelenleg 11 689 kiskereskedő működik az országban, számuk a családtagokkal és az alkalmazottakkal együtt megközelíti a 20 ezret. Kedvező, hogy a kiskereskedői hálózat az üdülőterületeken, Veszprém, Somogy és Pest megyében 20—30 százalékkal emelkedett, és az új kereskedők többsége az alapellátást szolgálja. A Belkereskedelmi Minisztérium felhívására magánkereskedők Budapesten ötven, vidéken 86 korábban létszámhiány vagy gazdaságtalan üzemeltetés miatt zárvatartó állami boltot vettek bérbe; az első tapasztalatok kedvezőek, bár a tanácsok, a vállalatok korántsem használják ki az ebből adódó lehetőségeket. A lakosság ellátását szolgáló — az állami és a szövetkezeti kereskedelmet jól kiegészítő — kiskereskedők tevékenységét egész sor központi intézkedés segíti. Együtt dolgoznak Tudatos elkötelezettséggel Muníció holnapra Gáspár Sándor azt mondotta: még a gondokat is öröm itt hallgatni. Olyan felelős, jó áttekintő képességgel rendelkező — köztük fiatal — vezetőkkel találkozhatott, akik nemcsak sorolták a panaszokat és felülről várnák a segítséget, hanem helyben, a maguk erejével is számolva tervezik a megoldásokat. Jó példa volt erre a pártbizottsági titkárnak is fiatal (nem régen választották meg, korábban a Csepel Autógyár mérnöke volt), de korábban is ifjú — hiszen mindössze 35 éves — Nagy Józsefné. Tízéves korában került Szigetszent- miklósra, de idevalónak érzi magát és jól áttekinti feladatát. Nemcsak megállapította az eredményeket, sorolta a gondokat, hanem elemezte is HOGY MIÉRT? Ügy tűnhet, nagy szavak, de nem tudok mást mondani. A közügy, a szolgálat, a tenniakarás hajtott, amióta csak föleszméltem és gondolkozni tudtam a világról, egy emberibb jövő felépítésének lehetőségeiről. Akkori körülményeim is segítettek a feladatok felismerésében, elég korán tudatosodott bennem elkötelezettségem. Tausz János 1929-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal, 1931-től szakszervezeti tag, 1933-tól párttag. 1949-től pedig megszakítás nélkül országgyűlési képviselő. Először Budapesten, majd 1953-tól a budai járásban. — Az utóbbi ciklusokban Budakeszi, Budajenő, Telki, Solymár, Nagykovácsi, Üröm és Pilisborosjenő tartozott a körzetemhez. Most ismét ők jelöltek, a 22. választókerület. — Visszapörgetve az elmúlt öt évet, milyen eredményekre gondolhat megelégedéssel? — Nehéz saját munkámat különválasztani a községek egészének tevékenységétől. Soha nem szerettem egyes számban beszélni, hogy ezt én csináltam, ezt én értem el. Nem. Együtt dolgozunk és ezen belül igyekszem egy-egy téglácsugval én is hozzájárulni a közös erőfeszítésekhez. De, ha számvetést csinálnánk, biztos, hogy az oktatási és gyermek- intézmények fejlesztésének eredményei kívánkoznának az első helyre. Azonkívül nagyon sokat tettünk az ivóvíz- ellátás javításáért is. Az egész budai járásban talán ez a legnagyobb gond. Körzetemben például, az elmúlt ciklusban Solymáron (a szentendrei regionális vízrendszerhez kapcsolódva) és Budakeszin (itt nagy kapacitású tározó felépítésével) sikerült megoldást nyernünk. Az eredmények felsorolásához kívánkozik még a két új ABC-áru- ház is, Nagykovácsiban és Borosjenőn. Ezek szintén az elmúlt évek nagy beruházásai közé tartoznak. — A siker mellett, gondolom, voltak kudarcok, hiábavaló fáradozások. És talán gedt pillanatok is? — Soha nem vesztettem el a reményemet, még megoldhatatlannak tűnő feladatok esetében sem. Az embernek számolni kell azzal, hogy az eredmények nem egyik napról a másikra születnek. Sokszor idéztem, biztatásul is, de türelemre is intve önmagamat, hogy bizony néha malmaink lassan őrölnek, de őrölnek! Nem egy, hanem sokszor két-három munkaciklus alatt válnak valóra az elképzelések. — Hálásak az emberek? Odafigyelnek az értük tett erőfeszítésekre? — Hogyne. És nagyon érdekes, hogy elsősorban a látszólag kis, apró dolgok elintézését köszönik meg. Nem az iskola, óvoda vagy mondjuk az ABC felépítését, sokkal inkább azt, mint például a nagykovácsiak, hogy interpel- lálásom nyomán végre kaptak egy segélykérő telefont. — Ha a bizalom ismét munkára szólítja, milyen tennivalókkal kell majd szembenéznie? — Sok, nagyon sok a feladat. Ezen belül is vastag betűkkel kellene írni, hogy víz-, út-, járda-, belvíz-, üzlethálózat-fejlesztés, telefon. Igen. A telefon! Magamnak ezt jelöltem az első helyen. A kívülállónak ez talán harmad- lagosnak tűnik, de ha a tényeket vizsgáljuk, megdöbbentő a helyzet. Csak néhány konkrétumot említek. Üröm, Borosjenő községekben a tanácsoknak nincs önálló telefonjuk, Solymáron pedig az egyetlen utcai nyilvános készülék közös vonalon van a tanáccsal. Bármi történik, nincs lehetőség a gyors, azonnali intézkedésre. Nem szerénytelen óhajról van hát szó, nem arról álmodoznak az emberek, hogy saját telefonjuk legyen. Nem. Csupán jogos és nélkülözhetetlen igényről, arról, hogy a fontos és közérdekű ügyek intézéséhez megteremtsük a feltételeket. — Jut-e idő magánkedvtelésre, mindent feledő pihenőórákra a közösség szolgálata mellett? BIZONY NEM SOK. Állandóan időhiányban szenvedek. Nézze ezt a papírhalmazt itt — mutat a háta mögé Tausz János mosolyogva. — No, persze azért nekem is lenne egy hobbim! A természet- járás. Évtizedek óta tagja vagyok a Vörös Meteor Természetbarát Egyesületnek. Tulajdonképpen választókerületemmel is mint szögesbakancsos turista ismerkedtem meg valaha, nagyon régen. Micsoda festői vidék! Nagykevély, Nagyszénás, Zsíroshegy, vagy Nagykovácsi felett az úgynevezett Fekete hegyek, vagy a szépséges budai hegyek. Valaha mind bejártam. Talán majd egyszer újból turistáskodom. De most még itt vannak a feladatok. A hobbi még várhat. Nem igaz? S. Horváth Klára
