Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
MÉRLEGEN: HÁROM ÉV Tanítójelöltek diploma előtt DALOLÓ FALU: CEGLÉDBERCEL Kohézió a közművelődésben után már mondhatom —, hogy pótolta a hiányzó elméleti alapokat. Igaz, a főiskolán meg kevésnek tartottam a gyakorlatot. A zs ámháid általános iskolások hamar megszoktak minket. Egyik órám után azt kérdezték: — Tanító néni, hányast tetszett kapni? — Nemcsak hallgatóként voltunk elsők, államvizsgázó- ként is azok leszünk. A három, év pedig arra is elég volt, hogy megtudjuk: mi mindent nem tudunk még, mit kell majd az önképzéssel megta- nulnunk. Munkahelyem? Van már, mert megyei ösztöndíjas vagyok, s hazamegyek tanítani Dunaharasztira. A dal összeköt, összetart, közösséggé formálja a csoportokat — kimondatlanul is ez az ősi felismerés ösztönzi a ceglédbercelieket. Bizonysága ennek a tavaly hatvanéves községi kórus léte, munkája és számtalan sikere. S ha felidézzük az elmúlt fél évszázad történelmi viharait, az országos léghuzatokat, akkor tudjuk megfelelően értékelni, hogy ez az együttes nem tűnt el a múlt ködében. Ceglédbercelen mindvégig megmaradt az a sejt, amely képes volt maga köré vonzani a közös dalolásban örömet találókat, újra és újra sikerre vinni az együttest Kétszer próba Három esztendeje immár, hogy az Esztergomi Tanítóképző Főiskola új tagozata megnyitotta kapuit Zsámbé- kon. Hetvenöt, javarészt Pest megyei diák kezdte itt akkor az okulást: tanulni a tanítói szakmát. Néhányan közülük azóta katedrára álltak, levelező úton folytatták az ismeretszerzést. Most 61 harmadéves áll készen az utolsó erőpróbákra: a még hátralevő néhány kisebb vizsgára, s a legnagyobbra, az államvizsgára. .. A főiskola végzős hallgatóit arról faggattam, mit jelentett ■ életükben az itt töltött három esztendő, s mik a terveik. Ami maradandó Szatmári Irén: — Először megijedtem. Nem úgy képzeltem a főiskolát, hogy egy kis falu rideg fellegvára. Mert az épület így fest. Kellemes volt a csalódás. Hamar összeková- csolódott a csoport, a másodévre a kollégiumban is a szobaközösség. Találtam tanárt is, akit példaképemnek tarthatok, és persze sok barátot. Arról nem is szólva, hogy hobhiim a sport, itt pedig helyben az uszoda, a tornaterem, a sok sportszer. Ráadásul még a menza is jó. — Korai lenne még az emlékeket válogatni, hiszen akad még a végső búcsúig bőven tennivalóm. A népművelés jobban érdekelt, mint a többi tantárgy. A szakdolgozatomat is ebből írtam, megvédtem, 4-es lett. Azután sikerült az egyhónapos tanítási gyakorlatom is. Foton a Gyermekvárosban voltam, ott ahol nevelkedtem. Pest megyei ösztöndíjas vagyok, s ha túl leszek az államvizsgán, Gödön a Kilián György Ált. Iskolában tanítok majd, első vagy harmadik osztályt... Ladányi Péter: — 18 éves fiúként jöttem, s az volt a legnagyobb vágyam, hogy önálló életet kezdjek. Nem is történhetett másként, erre készítetett a főiskola. Azt hiszem a munka, a társak, a közös szórakozás, a sport hiányozni fog. De még nem tartok ott, most éppen az utolsó zárthelyi dolgozatomat készülök megírni, matematikából. Jogi esetek. Csütörtökön este a Jogi esetek soros műsorát nézve ismét meggyőződhettünk a hazai jogalkotás emberséges voltáról; közkeletű kifejezéssel élve: magas fokú méltányosságáról. Mondanunk sem kell, hogy mindez a szóban forgó adásnak az örökösödés dolgában bemutatott példázatát figyelve derült ki, amikor — bizonyára sokak meglepetésére — egyértelművé vált, miszerint nem az elhunyt testvérei, hanem annak árvája jogosult élvezni a hátramaradt ingatlanokat és ingóságokat. Hiába mondott tehát egyebet az a korábban készült papír, annak érvényét megmásította az élet: gyermeke született az örökhagjjónak, s ugyan kit illessen a hagyaték. ha nem őt. Ám, nem csak ez a most emlegetett szabályozás okosíthatta a nézőket, hanem az a figyelmeztetés is, hogy ezeket a végrendelkezéseket illik — illik? kötelező! —, nagyon komolyan venni. Hiába mondja például valaki egy társaságban, tehát tanúk előtt választottjának, hogy reá hagyja mindenét, ha egy ilyen kijelentés megtételét nem magyarázza semmi. Szóban végrendelkezni csak nagyon indoko’t esetben lehet; akkor, ha minden egyéb út és mód elzáródott az akaratnyilvánítás számára. A fentiekből is kitetszhetett, hogy érdekes, tanulságos negyven percben volt részünk. Ráadásul egy olyan összeállításban, amely formáját tekint— Azután még négy vizsga, s az államvizsga. Erre három hétig tanulhatok, ennyi idő jut, hogy mindazt felielevenítsem, amit pedagógiából, s még jó néhány tárgyból a három év alatt megtanultam. Most kaptam a hírt, hogy elfogadták a pályázatomat, Szentendrén már vár egy állás. Persze jobb lenne, ha Komárom megyében találnék munkát, közelebb van a lakóhelyhez. Az első órám Orbándi Erzsébet: — Én közgazdasági szakközépiskolát jártam, s itt más légkör fogadott. Még a szaktárgyak sem „szárazok”, hiszen emberek, gyerekek nevelésére tanítanak. Az első órámat nem felejtem el, amíg élek. El sem tudtam képzelni ijedtemben, hogyan fogok megszólalni. De a gyerekek segítettek, s köny- nyű volt eljutni az óra végére a felszabadult hangulatig. — Igaz, a drukk megmaradt. Három nap múlva lesz a vizsgatanításom, de most nem a gyerekektől tartok, hanem a vizsgabizottságtól. Kísérleti i három év volt ez, nem voltak hagyományaink. Mindent magunk teremtettünk, az énekkartól, a szemléltető eszközök egy részéig. Mi már el tudjuk mondani a fiatalabbaknak, mi az egyes tanárok szokása, könnyebb nekik tán a vizsga is. Alapítónak érzem magam, s azlt hiszem, a többiek is, akik első fecskék voltak itt. — A tervem? Rádra, Sződ- Mgetre, Halásztelekre adtam be a pályázatomat. Még várom a választ, Letkésen lakom, jó lenne a közelben maradni. És szeretnék elsősöket tanítani majd az első munkahelyemen. Wágner Magdolna: — Dunaharasztin voltam iskolás, s mielőtt a főiskolára kerültem volna, egy évig képesítés nélkül ott tanítottam. A legfurcsább az volt, hogy kollégista lettem. Meg kellett szokni a nagyobb közösséget. Azt hiszem, a mi szobánk az egyetlen, ahol mind a négy lákó együtt maradt a három év alatt. Biztonságot adott ez. — A legtöbb, amit a főiskolán kaptam — ezt az egyévi képesítés nélküli tanítás ve megújulni látszik. Ezúttal ugyanis nem csak maguk a példázatok elevenedtek meg benne és a .hozzájuk fűzött magyarázatok hangzottak el, hanem egy rövidke filmriport is helyet kapott, amely az ifjú jogászok versengéséről adott hírt. Ezek közül a paragrafusértelmező, -magyarázó, -alkalmazó fiatalemberek közül néhányan mint szakértők is megjelentek. Köztük volt dr. Hegedűs András, a Pest megyei Főügyészség alkalmazottja is, akit szintén a kiváló eredményű versengése tett méltóvá erre a megtiszteltetésre. Nemzetközi stúdió. Nehéz megfelelő jelzőket találni a Nemzetközi Stúdió legutóbbi egy órájára, hisz’ az egyszerre volt pezsgő külpolitikai vita meg az emberi indulatok mimikában, gesztusokban megmutatkozó feszülése is. Némely percében szinte drámaivá forrósodott ez az enyhülésről — a nemzetközi ’helyzet megmerevedéséről, e megmerevedés lazításának kilátásairól — folytatott eszmecsere. Mégpedig oly módon tüzesedett fel, hogy mindegyre nyilvánvalóbbá vált a szocialista országok nevében megszólaló újságírók érveinek igaza. Magyarán az, hogy messze nem az úgynevezett afganisztáni helyzet miatt fújnak a világpolitikában hűvösebb szelek, hanem a tengeren túliak erőfitogtatásáért, amelynek eszmei alapja a híres — hírhedt — mondás: Amerika vagy a legelső nemzet, vagy jelentéktelen nemzet.” Akácz László Hagyományok teremtői Három év számai: 33 tantárgyat tanultak, 10 szakkollégiumon sajátítottak el ismereteket az őszitől már munkába álló zsámbéiki tanítójelöltek. Kétezer-hétszáz órán át előadást, szemináriumot hallgatlak a hat szemeszter alatt, s 105 órát tanítottak. Harmincöt főiskolai jegyzet, 10 tankönyv és 13 szakkollé- gjumi jegyzet sok ezer oldalát olvasták el, s ezrekre rúg az általuk készített jegyzetek lapjainak száma. Százötven zárthelyi dolgozatot írtak, 35 szigorlaton, kollokviumon kaptak osztályzatokat, gyakorlati jegyeket. Hargitai Károly, az Esztergomi Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese, a zsám- béki. tagozat vezetője így mondja: — Nem tudom, csak közoktatási szempontból nézni ezt a három évet, magam is részese voltam, akárcsak a diákok. — Az első évben agrár- szakembereket oktattak még itt, _ amikor megkezdtük a tanítóképzést. Tapasztalatlan volt a nevelők jó része is — azóta teljes lett a tantestület —, hiányzott sok-sok feltétel. Például: agrárszakkönyvtár volt itt, ma 20 ezer kötetnyi a pedagógiai szak- irodalmunk. Elkészült az olvasóterem, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt oktatástechnológiai terem, a nyelvi laboratórium. Zsúfolt, túlterhelt a. zsámbéki általános iskola, ahol növendékeink tanítani tanultak. Most épül .az új 16 tantermes gyakorlóiskola. Sportkör alakult, filmklub, s énekkar, melynek a tagjai nemrég nyerték el az arany fokozatot. Sorolhatnám még, de egy a lényeg: akik most diplomáznak, ennek a tagozatnak hagyományteremtői. V. G. P. A Ceglédberceli Énekkar a közelmúltban immár másodszor sorakozott fel a rádió mikrofonja előtt, hogy több! országos hírű kórus társaságában szórakoztassa a hallgatókat, hogy az éter hullámain keresztül élményt adva hírnevet szerezzenek községüknek. A rádiófelvétel elkészült Budapesten a Kertészeti Kutató Intézet aulájában, s a rádió műsorszerkesztői úgy ígérik, hogy rövidesen programra is tűzik a Kóruspódium adásában. Az énekkar vezetői most abban bíznak, hogy az eddigi minősítésükön — Aranykoszorú fokozat, diplomával — túlléphetnek és bejuthatnak a fesztiválkórusok kisszámú csoportjába. Persze ez távlati cél, olyan, amelyről csak ritkán, mondhatnánk: ünnepnapokon beszélnek. Hétköznapjaikat a gyakorlások töltik ki, s az - szándék, hogy minden meghívásnak becsülettel tegyenek eleget. — Hetente kétszer tartunk próbát — mondta Juhász Frigyes karnagy, aki a KÓTA című folyóirat főszerkesztője, és immár négy éve irányítja a Ceglédberceli Énekkar munkáját. — Jó hangú, lelkes emberekből áll a most már 61 tagú kórus, különösen nagy előnynek érzem, hogy külön női és férfikarra bonthatjuk szükség szerint az együttest, tehát igényekhez alkalmaz- j kodhatunk. A több órát kitevő repertoárunk is színvonalas válogatásokat tesz lehetővé. Bartók, Kodály és Liszt mellett a mai szerzők műveit is énekeljük, ugyanakkor felvettünk műsorunkba szovjet, német és amerikai kórusműveket is. Ennek az énekkarnak a működését azért tartom jelentősnek, mert a zenekultúra általános értelemben vett terjesztése mellett a legszebb hagyományt ápolja;' a munkás- kórus-mozgalmat. Ezért érzem, hogy támogatni, segíteni kell a ceglédberceli együttest, hiszen már csak kevés nagy múltú munkáskórus működik az országban. Közös programok Ifjabb Kishonti József (az édesapja is tagja a kórusnak) az énekkar titkára arra a legbüszkébb, hogy az együttesből sikerült valóságos közösséget formálni. Az éneklés szerete- te mellett személyes barátság fűzi össze a tagokat. Rendszeresek a közösen szervezett programok, amelyekre a dalosok családtagjaikat is meghívják. Egyébként a próbákra is gyakran megy vendég: férjek, menyasszonyok, s néha az óvodából szüleikkel érkeznek az apróságok is. A kórus valamennyi tagja ceglédberceli lakos, van köztük óvónő, mint Bánki H. Béláné, Tart Péter szakmunkás, dr. Hegedűs András pedig körzeti orvos. Most újabb vendégfellépés reménye ad lendületet az énekkarnak : Csehszlovákiából érkezett meghívás, már csak az utazáshoz szükséges pénzt kell előteremteni. Elismerésre érdemes a Ceglédberceli Énekkar működése, persze hasonlóan jól dolgozó amatőr együttest — ha nem is sokat —, de találunk még Pest megyében. Így aztán köz- művelődési szempontból sokkal érdekesebb, hiszen követésre alkalmas példa is lehet: a helyi Dózsa György Művelődési Ház tevékenységének nem a kórus fenntartása jelenti a legnagyobb feladatot. E mögött a tagadó, kizáró mondat mögött természetesen meghúzódik egy állítás is: a megyében több olyan művelődési intézmény van, amelyben egy-egy országos hírnevet szerzett együttes működik, elismerést szerezve a lakóhely kulturális életének, de e csoport munkáján kívül legföljebb nyomokban találjuk meg a valóságos közművelődési munkát. A község szívügye Távolról sem szeretnénk ezeknek az amatőr társulatoknak a jelentőségét csökkenteni, de egy-egy község vagy községben működő járási művelődési ház tevékenységének túlnyomó részét mégsem alkothatja egyetlen együttes sikeres menedzselése. S Ceglédbercel éppen arra jó példa, hogy ha megkülönböztetett, nagy figyelmet is szentelnek az énekkarra, nem szorul háttérbe a közművelődés más területe. Gimesi János, a Dózsa György Művelődési Ház igazgatója közel egy tucat közművelődési kis csoport rendszeres működésével dicsekedhet. Ugyanakkor: gyakran vállalják a házigazda szerepét a különböző járási szintű közművelődési események megrendezésében. Érdemes kiemelni, hogy évente megrendezik a művelődés korszerű formáit bemutató módszertani találkozójukat, amely a sikerek következtében egyre inkább megyei érdeklődésre tarthat számot. És természetesen a község közművelődéséről nem beszélhetünk anélkül, hogy legalább ne említsük az ugyancsak nagy hírnevet szerzett ceglédberceli német hagyom ínyőrző együttest. Nem véletlenül esett szó az énekkar próbáira bejáró vendégekről, akiknek köre a családtagok mellett barátokkal és ismerősökkel is kibővül. A kórus életét szívén viseli az 5 ezer lelket számláló község és ez az érdeklődés kihat a szabad idő kitöltésének, a szervezett és egyéni művelődés más formáira is. Így válhat a közművelődésben hasznos, kohéziós erővé egy nagy múltú, sikeres együttes. A művelődési házba vonzza a község lakóit, akik megismerkedhetnek a helyben kínált művelődési, szórakozási lehetőségekkel. Kriszt György Budai Fehér Madonna A Budapesti Történeti Múzeumban látható a budai gótikus galéna legszebb szobra, a hetvenhárom centiméter nagyságú Fenér Madonna. 1974-ben találták meg a testet, majd 1979. november 2-án a hozzá tartozó fejet. A szobor anyaga bu- dafok—nagytétényi bányákból származó puha mészkő. • • « SZIGETSZENTMIKLOSI KOLTO Gyöngédségem gyűlölete HALÁSZ IMRE VERSESKÖTETÉRŐL A Csepel Művek Olvasó Munkás Klubjának Műhelyfüzetei sorában, tizenötödik kötetként a közelmúltban jelent meg Halász Imre verseskötete, amely húsz év terméséből ad válogatást. A szerzőt szoros szálak’ kötik a munkások életéhez, az ipari táj világához. Maga is évekig segédmunkásként dolgozott a Csepel Autógyárban, majd a diploma megszerzése után újságíró lett. Most költőként mutatkozik be. Rövid életrajzát azért idéztük, mert verseiben e két pálya útjain kirajzolódó küzdelmes életsors vallomásait olvashatjuk, a mindig Szigetszentmiklóson élő szerző rríűveiben. Az álszent hétköznapokkal szemben, az érvényesülések iskolapéldáival szemben, a kiüresedett fejekkel és kiüresedett lelkekkel szemben Halász mindenkor a közösség és az alkotni képes, önálló személyiség példáját mutatja. A költő számára a gúnyvers így lesz fegyver a védekezésre és támadásra egyaránt, s a megbomlottság felmutatása álca, a rend utáni vágyra. így tüntet az eltorzult értékrend ellen: „hámozd meg a pizsamát, vasald ki a retket / a fogkefét csomagold a szalámi közé / de szakszerűen”. Hangja ilyenkor találó, szembenézés, egyfajta „igazság” tapasztalása. De nem küzdelem-e bevallani gyengeségeinket, megmutatni a hibákat, ellenállni az álszent hazugságoknak, őszintének lenni, megsejteni emberi teljesítmények új távlatait? Költői világa azonban ezt sok esetben nem képes átütő erővel kifejezni. A vers néha „kibicsaklik”, visszafordul a mindennapok élményének tisztes megfogalmazású, olykor képzavarokat is megengedő szintjére. A rím kedvéért olykor hamis csengésekbe, zavaros képi formákba bocsátkozik. Gyakran tör fel belőle nyersen a szexuális élméhy: hol szelídséggé enyhül, hogy már-már öncélú szókimondássá fokozva: „Hiába bújtatjuk rafinált díszletek közé az asszonyt / akit szerettünk, kiderül a süppedő ágyról: / an- daxinnal üzemel az is —”. Legáradóbb érzéseit a Dalok a körtefához című versében szólaltatja meg. A körtefa szimbolikusan magába foglalja a kamaszkor zűrzavaros érzelemvilágát, az érett férfiként megtért költő érzéseit, tapasztalatok, kudarcok emlékét, a megújhodás reményét, s ez a gyermekkor óta szeretett körtefa döbbenti rá: „Mert ez a sorsom: a boldogság gyötrelmeit hordom, /ígéretet az elérhetetlenhez.” Halász Imre „Gyöngédségem gyűlölete” című veresekötetét ajánlhatjuk mindazoknak, akik képesek vállalni önmagukat, s ehhez mások példáját is szem előtt tartják. Macht Ilona TV-FIGYELŐ
