Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

1980. MÁJUS 10., SZOMBAT mrZn Y xsumív A bizalmiak a mozgalom kulcsemberei Decemberre összehívták a magyar szakszervezeti kongresszust Tretbon Ferenc a munkaerőgazdálkodás helyzetéről A Szakszervezetek Országos Tanácsa tegnap ülést tartott, amelyen Hoós János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője is részt vett. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter a munkaerő-gazdál­kodás helyzetét elemezve el­mondta: Sok jel mutat arra, hogy a vállalatoknál még min­dig munkaerő-tartalékok van­nak, s kívánatos, hogy a nél­külözhető munkaerő olyan fontos területekre kerüljön át, ahol valóban létszámhiánnyal küzdenek. A munkaerőforrás bővülésével nem számolha­tunk. Az érdekeltség Fontos feladat tehát a nél­külözhető, illetve célszerűen nem foglalkoztatható létszám átcsoportosításának, illetve át­csoportosulásának elősegítése, amelyben az át-, illetve to­vábbképző intézményeknek is nagy a szerepük. Az igazgatá­si, irányítási feladatokat ellá­tó szerveknél is szükséges a létszámgazdálkodás javítása. A miniszter rámutatott: a kormányzat a gazdasági éssze­rűség és a hatékonyság köve­telményét továbbra sem admi­nisztratív módszerekkel, ha­nem oz érdekeltség megterem­tésével kívánja érvényesíteni, majd a vállalati szervezés és a vezetés korszerűsítésének jelentőségéről, s a teljesít­ményhez igazodó bérezés nagy fontosságáról szólt. A miniszter tájékoztatójához Gól László, a SZOT főtitkár- helyettese mondott korreferá­tumot Bizalom a párt iránt A tanácsülés a párt XII. kongresszusának tapasztalatai­val is foglalkozott, megállapít­va, hogy a kongresszus tovább erősítette a párt politikája iránti bizalmat. A magyar szakszervezeti mozgalom — mint a hatalom részese — min­den erejével segíti a XII. kong­resszus határozatának megva­lósítását. Az egész magyar tár­sadalomnak érdeke, hogy a pártkongresszuson megfogal­mazott feladatok megvalósul­janak, mert ez az alapja a reá­lis igények kielégítésének, né­pünk anyagi és szellemi fel- emelkedésének. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1980. december első felére összehívta a magyar szakszervezetek XXIV. kong­resszusát, amely az előző kong­resszus határozatainak végre­hajtását értékeli, s a XII. párt- kongresszus határozatainak szellemében megszabja a to­vábbi feladatokat, tovább erő­sítve a szakszervezetek társa­dalmi szerepét. Jakab Sándor, a SZOT főtit­kárhelyettese, a szakszervezeti választások eddigi tapasztala­tait áttekintve elmondta, hogy a szakszervezetek új szerve­zeti rendszere, a bizalmi testüle­tek létrehozása nagyobb akadá­lyok nélkül történt. Nagy érdek­lődés .és aktivitás kísérte a bi­zalmiak beszámoltatását és megválasztását. Mind több dol­gozó ismeri fel, hogy a bizal­miak a szakszervezeti munka kulcsemberei, akiknek segítsé­gével könnyebben részt vehet a tagság a döntésekben, a ve­zetési folyamatokban. A bizal­miakat minden eddiginél gon­dosabban választották ki, s most valamennyi szakszervezeti tisztségviselő közös feladata, hogy a bizalmiak munkáját tá­mogassák. Személyi változások A tanácsülés végül személyi kérdésekben döntött. Juhász Ottót és Vas Jánost, a SZOT titkárait — érdemeik elismerésével, SZOT- és SZOT- elnökségi tagságuk meghagyá­sával — más fontos megbízatá­suk miatt, felmentette titkári tisztségükből; Fabók Zoltánt, a HVDSZ főtitkárát, Simon An­talt, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát és Vas s Imrét, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének fő­titkárát, akik nyugdíjba vonul­nak — érdemeik elismerésével — felmentette SZOT-elnökségi tagságukból; Kovács Lászlót, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének új főtitkárát be­hívta a SZOT tagjainak sorába, és megválasztotta a SZOT el­nökségének tagjává; Simó Ti­bort, a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetségének új főtitká­rát, a SZOT tagját megválasz­totta a SZOT elnökségének tagjává. A KPVDSZ központi vezető­sége ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is. A központi vezetőség Vas Já­nost behívta soraiba, és meg­választotta az elnökség, a tit­kárság tagjának és a szakszer­vezet főtitkárának; Kiss Tibort, a KPVDSZ megbízott főtitká­rát főtitkár-helyettessé válasz­totta. A HVDSZ központi vezető­sége ugyancsak ülést tartott, amelyen felszólalt Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. A központi vezetőség Seprényi Sándort felmentette elnöki tisztsége és elnökségi tagsága alól, és a szakszervezet tiszte­letbeli elnökévé választotta. A SZOT elnöksége Seprényi Sándort — több évtizedes munkájának elismeréséül — a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozatával tüntette ki. A HVDSZ vezetősége Fabók Zoltánt, a szakszervezet főtit­kárát — érdemeinek elismeré­sével — a központi vezetőségi és elnökségi tagságának meg­hagyásával, felmentette főtit­kári tisztségéből, és a szakszer­vezet elnökévé választotta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fabók Zoltánt, több évtizedes eredményes munkája elismeréséül — nyugállomány­ba vonulása alkalmából — a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Gál László adta át. A központi vezetőség Juhász Ottót behívta a testület sorai­ba, és megválasztotta az el­nökség, a titkárság tagjává, és a szakszervezet főtitkárává. Folytatta tanácskozását a B VT elnöksége Hosszú távú, történelmi feladat 1980 legyen a faji megkülönböztetés elleni harc éve A világ békemozgalmának nemzetközi hírű képviselői tegnap folytatták Budapesten tanácskozásukat. A több mint 70 országból, 12 nemzetközi szervezettől hazánk fővárosá­ba érkezett 260 küldött a Par­lamentben felelősségteljes esz­mecsere során vitatja meg a békeharc legsürgősebb teen­dőit. A delegátusok a pénteki ple­náris ülésen is egy nyelven szóltak, kifejtve az emberiség jövendője, boldogsága csakis békében, mind szélesebb körű gazdasági és kulturális együtt­működés közepette képzelhető el. A békés egymás mellett élés és nemzetközi együttmű­ködés elveinek gyakorlati ki- teljesítése természetesen hosz- szú távra szóló történelmi fel­adata népeknek és kormá­nyoknak — szögezték le. Ez azonban nem ad haladékot egyetlen percre sem az embe­riség sorsáért felelősséget ér­ző politikusoknak. A feszült­ségtől terhes jelenlegi nem­zetközi helyzetben azonnal cselekedni kell, a világ bé­kemozgalmának tekintélyes erőit késlekedés nélkül mozgó­sítva a fegyverkezési hajsza újabb szakaszának megakadá­lyozására. A békeharcosoknak nemzeti hovatartozásra, párt­állásra és világnézeti különbö­zőségre való tekintet nélkül kell fellépniük azért, hogy a dip­lomáciai lépéseket a katonai enyhülés kövesse. Számos fölszólaló hangsú­Befejeződött az MTA közgyűlése Megválasztották a tisztségviselőket Szentágothai János akadé­mikust választották meg is­mét, ötéves megbízatással, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökévé az Akadémia péntek délután befejeződött 140. — ezúttal tisztújító — közgyűlésén. Alelnök lett Pach Zsigmond Pál, Polinsz- ky Károly és Somos András. Az Akadémia vári kong­resszusi termében megtartott zárótanácskozáson az MTA vezető tisztségviselőinek sze­mélyéről, az elnökség válasz­tott tagjairól titkos szavazás­sal döntöttek, s ugyanígy tett javaslatot a közgyűlés a Minisztertanácsnak az Akadé­mia főtitkára és főtitkárhe­lyettesei személyére. Az elnökség tagjává vá­meg kell szabadítani nemcsak a szegénység, hanem a lelki szegénység, a tudatlanság, a tévhitek béklyóitól is. He­lyenként valósággal fölforró­sodnak a szavai, amikor az értetlenséget, a nemtörődöm­séget korholja. „Egyszer el kell már érkeznünk oda, hogy éppúgy felelősségre lehessen vonni egy olyan vezetőt, aki elhanyagolja az emberek szel­lemi fejlődését, mint azt, aki rozsdásodni hagyja a vállalat értékes gépeit” — mondta előadói beszédében a párt Központi Bizottságának ülé­sén a közművelődés tárgya­lásakor. Eltávolodott volna ezzel a hétköznapi realitástól? Aligha. Csupán „alkotó elége­detlenségével” is figyelmez­tetni akar, hogy éppen a va­lóság, az adottságok jobb föl­ismerésére van szükség. Mert a mi társadalmi rendszerünk­ben még jobban lehetne és kellene élni a lehetőségekkel, amelyek kibontakoztatják az emberekben rejlő értékeket. A két ellentétes társadalmi rendszer versenyének, ideoló­giai harcának is meghatáro­zója ez. Az ellentétes életmó­dok, életformák erőpróbája, s ebben — mint mondotta — az értelmes, tartalmas élet, magának az emberiségnek a jövője a tét. EZEN A JÖVÖN sokat gon­dolkodik a szerző. A mai rea­litások talajáról indul ki, tudományos pontossággal, ala­possággal, szigorú logikával elemezve és értékelve az adott helyzeteket. A tudós szemlé­letmódját ötvözi a gyakorlati politikus észrevételeivel. Gon­dolhatnánk, csak hűvös fej­jel lehetséges ez, ami nyil­ván igaz is, de írásainak, megnyilvánulásainak szinte minden mondatából, szelle­méből nyomban kiderül, mennyire érzelemgazdag még­is, mennyire párosul a meleg szívvel. „Mivé lehet az em­ber" — ez a messzire tekintő kérdés is erre mutat, amelyet egyik legmegkapóbb hangvé­telű írásának, karácsonyi cik­kének címéül adott, Gramsci- tól kölcsönözve e kérdés föl­tevését. S a munkásmozgalom nagy olasz teoretikusának töprengéseit bizakodóan foly­tatta, mintegy hitvallást téve az ember mellett. Az ember­be vetett hittel (mint mindig is múltunk, irodalmunk, tör­ténelmünk legnagyobbjai), hi­szen „az ember eredendően se nem rossz, se nem jó, a társadalmi viszonyok összes­sége alakítja a személyiségét” Ám, hogy mégis mivé le­gyen, s mivé lesz, az még hosszú harc kérdése is, amely­ben a társadalomnak és az egyénnek egyaránt részt kell vennie. Az ilyetén részvétel sokféle módja, lehetősége is tárgya Aczél György e kötetének, amely a „válogatott kultúr­politikai írások” alcímet vi­seli ugyan, de — mint az elő­zőekből is kiviláglik — messze túlmutat e körön tár­sadalompolitikai, emberfor­máló hatásában, vonzataiban. Tulajdonképpen az egész mai magyar valóság, leg­alábbis minden lényeges kér­dése szerepel e kötet lapjain. Valamennyi írásnak közös, különös sajátossága is van: ugyanaz a közvetlenség, közérthetőség, sőt olvasmá­nyosság jellemzi. Mintegy példáult szolgál ahhoz az inte­lemhez, amelyet ő maga az írókhoz intézett, mondván, hogy nem ártana bartóki mély­ségben gondolkodni azon is, miként lehetne a nehezen ért­hetőt érthetőbbé tenni, köze­lebb vinni a néphez, ö mindig népközeiből beszél, műveltsé­gének, irodalmi, történelmi jártasságának nem a magasla­taiból letekintve, hanem a mélységeiből merítve. MŰVELŐDÉSÜNK, társa­dalmi tudatunk egy évtizedes útja illusztrálódik ily módon igen szemléletesen az átgon­dolt összeállításból. S minden bizonnyal a kötet valamennyi olvasója számára e szocialista út tudatos folytatásának el­határozottságával, eltökéltsé­gével együtt fölébresztik, megalapozzák Aczél György gondolatai a megújulás igé­nyét is. Lőkös Zoltán lasztották Eörsi Gyula, Fülöp József, Hollán Zsuzsa, Márta Ferenc, Nemecz Ernő, Pro- hászka János, Straub F. Brú­nó, Szabó Kálmán, Szőkefal­vi Nagy Béla, Tétényi Pál és Ujfalussy József akadémikust. Az MTA tiszteleti tagjá­vá választották Borlaug Nor­man Ernest (USA) Nobel- tjékedíjas növénynemesítőt. A közgyűlési határozat — amelyet egyhangúlag fogadtak el — leszögezi, hogy az Aka­démia a következő ötéves cik­lusban fontos feladatának te­kinti az MSZMP XII. kong­resszusán kitűzött feladatok végrehajtásában való haté­kony közreműködést. Az Aka­démia is az erők ésszerű össz­pontosítására törekszik a tu­dományos munkában: A ku­tató-fejlesztő tevékenységnek az eddiginél célratörőbbnek kell lennie, a tudományos in­tézmények és termelőüze­mek, illetve a kutatási ered­mények fölhasználásában ér­dekelt gazdasági és tudomá­nyos intézmények minél in­kább közösen határozzák meg a kutatási feladatokat, és az eredmények gyakorlati alkal­mazásában is működjenek együtt. Az is szerepel a határozat ajánlásai között, hogy az alap­kutatások részesüljenek jelen­tőségüknek megfelelő támo­gatásban, a tudományos telje­sítmények pedig, az eredmé- ny esség ükkel arányos elisme­résben. Munkájának elvi alapjait és fő irányát az Akadémia — miként a határozat rögzíti — a továbbiakban is a társa­dalmi, népgazdasági érdekek messzemenő figyelembevéte­lével formálja, szervezeti éle­tében és a tudományos kuta­tásokkal kapcsolatos tevé­kenységében egyaránt. A tu­domány egyre növekvő jelen­tősége — hangsúlyozza a ha­tározat — mindinkább igény­li, hogy fokozódjék a kutatá­sok, a tudományos és tudo­mánypolitikai elemzések, fej­lesztési koncepciók, előrejelzé­sek kidolgozásának, értéke­lésének hatékonysága. Mind­ezek szorosan összefüggnek a tudományos helyzetelemzések készítésével, a prioritások ki­jelölésével, a tudomány politi­kai stratégiával és a kutatá­sok tervezésével. lyozta, hogy a Béke-világtanács elnökségének tanácskozását a győzelem napja vonja be fé­nyével, az a nap, amikor a fasizmus fölött aratott győze­lem 35. évfordulójára emlé­keznek kontinensünk népei. Európában már két világhá­ború zsarátnoka izzott föl, bo­rította lángba a világot. A vi­lág békemozgalmára még so­ha nem hárult ekkora felelős­ség mint most. Erői összefogá­sával kell hatnia mindazokra a tényezőkre — hangsúlyozták az előadók —, amelyek a hi­degháborús hangulatot szítják. A Béke-világtanács buda­pesti elnökségi ülésének egyik teendője, hogy kidolgozza sa­ját ajánlásait az európai biz­tonság és együttműködés ered­ményeinek megóvására. A cél, hogy már Madridban — a hel­sinki záróokmány szellemé­ben — az élet minden terüle­tét átfogóan sikerüljön az eny­hülés további távlatait meg­alapozni. A népek békeszerető táborának védőpajzsot kell tartania az emberiség fölé, megfékezni a nyerészkedő tervvel háborút kívánókat. A Szakszervezeti Világszö­vetség képviselője arra szólí­tott, hogy a békemozgalmi erők — karöltve a szakszer­vezeti világmozgalommal — szenteljék az 1980-as esztendőt a faji megkülönböztetés elleni harc évének. A tanácskozás első két nap­jának plenáris ülésén a doku­mentumok vitájában, az ál­landó bizottságok eszmecse­réin több mint 110-en szólal­tak föl. A tanácskozás ideje alatt a Parlamentben Jozef Cyrankie- wicz, a Lengyel Népköztársa­ság volt államelnöke, a Len­gyel Béketanács elnöke ünne­pélyes keretek között nyúj­totta át a kommunista és mun­káspártok párizsi konferenciá­járól közzétett felhívást Ro- mesh Chandrának, a BVT el­nökének. Ugyancsak a Parlamentben — bensőséges hangulatú találko­zón — R. Kiss Lenke Veszprém­ben élő szobrászművész Ho Si Minknek, a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság elhunyt vezető­jének bronzba formázott port­réját adta át a BVT elnökének. Budapest a béke városa (Folytatás az 1. oldalról) rül száműzni a háborús ve­szélyt, győzelemre vinni a bé­két, mert ebben a harcban — mint akkor —, ma is velünk van a Szovjetunió. — A mai napra az a meg­tiszteltetés jutott nekem, hogy ennek a gyönyörű városnak, Budapestnek — a Béke-világ­tanács elnökségének megbízá­sából —, hálánkat fejezzük ki. Testületünk döntése alapján deklaráljuk: Magyarország fő­városa, Budapest a béke váro­sa! — jelentette be Romesh Chandra. A nagy tapssal fogadott be­szédet követően Romesh Chandra átadta Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének a kitüntetésről szó­ló diplomát. A budapesti békenagygyű­lés a DÍVSZ induló hangjaival ért véget. ★ Tegnap országszerte nagy­gyűléseket, ünnepi megemléke­zéseket tartottak a hitleri fasizmus leverésének 35. év­fordulóján, s elkezdődtek a Bé­ke és barátsági hónap első ese­ményei. Pest megyében a győzelem napján Aszódon felavatták Papachristos Andreas Niké cí­mű szobrát. Az emlékműava­tásról szóló tudósítást lapunk 4. oldalán olvashatják. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, pénteken este a Parlamentben fogadást adott a Béke-világta­nács budapesti elnökségi ülé­se alkalmából. A fogadáson megjelent Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Részt vett: Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagja. Markója Imre igaságügy- miniszter, Púja Frigyes külügy­miniszter, Berecz János, a Köz­ponti Bizottság külügyi osztá­lyának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke, valamint politikai, gaz­dasági és társadalmi életünk több más képviselője. A fogadáson Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Mérnökjeíöltek a miniszternél Tájékoztató a mezőgazdaság feladatairól Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter teg­nap a MÉM-ben fogadta az agrárfelsőoktatási intézmé­nyek idén végző hallgatóinak képviselőit — közttük a gö- döllőieket —, akik tájékozta­tást kaptak az agrártermelés előtt álló időszerű feladatok­ról. idén 1841-en készülnek ar­ra, hogy új diplomával hagy­ják el az agráregyetemeket és főiskolákat. Közülük 760-an — a végzős hallgatók 41,3 szá­zaléka — társadalmi ösztöndíj alapján helyezkednek el. A többiek pályázat útján vá­lasztják ki új munkahelyüket. Az állások 70 százalékát me­zőgazdasági nagyüzemek hir­dették meg. Egy pályázóra át­lagosan két hely Jut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom