Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
Hogyan élünk? Munkahelyi légkör és közérzet Élünk — ki jobban, ki rosszabbul. Akad, akinek vágyai és lehetőségei éppen fedik egymást — mégse elégedett. Egy másik ember az álmai és a valóság között leküzdhetetlen űrt érez. Ez utóbbi természetesen szintén nem a büszkeséget választja alapmagatartásul, ha sorsáról kérdezik. Talán elképzelhetetlen olyan pillanata az emberi létnek, amikor elmondhatjuk: most rendben van minden, nincs olyan területe életünknek, ahol hibádzhatna valami. Persze a képhez, a valósághoz az is hozzátartozik, hogy szívesebben panaszkodunk, mint büszkélkedünk. Igaz, a legtöbb keservnek kézzelfogható okai vannak. Nemcsak az emberek általában, hanem a tudósok is foglalkoznak (mégpedig nem keveset) a megelégedettséggel. Kategóriát is alkottak a tárgyban, az életminőség fogalmát. És az élet minősége esetről esetre arról beszél: milyen mértékben elégedettek az emberek, melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszanak benne, hogy ne legyen okunk az aggodalomra. Nem az anyagiak A témában végzett kutatások meglepetése, hogy korántsem az anyagiak állnak az első helyen a „boldogságcsináló” tényezők közül. A munkahely (a hely szelleme és nem a fizetés), a család megelőzi a pénzhiányt avagy az anyagiak bőségét. A „Hogyan élünk, hogyan éljünk” divatos vitájában lényeges ténynek számít a munkahely kiemelt szerepe a megelégedettségben. Természetes ez a pozíció. Gondoljuk csak végig. Akárhogy is, de végeredményben a nap huszonnégy órájából a legtöbb időt a munkahelyünkön töltjük. Nyolc óra. Éppen harmada a napnak. Ezt figyelembe véve természetes, hogy a legtöbb hatás a kollégáink között ér bennünket. És nemcsak a munkahellyel kapcsolatban. Gyakran ott értesülünk egy- egy kellemes vagy kellemetlen családi eseményről, valljuk be, onnan intézzük hivatalos és magánügyeinket. Nemrégiben fiatal, pályakezdő pedagógusokkal beszélgettem. Az életükről, arról, mit terveznek, mi a szándékuk pályájukon. Szó esett arról is, van-e családjuk, s ha van, hogyan élnek otthon. Ügy is mondhatnám: az életük minősége volt az, ami érdekelt. A légkör fontossága Érvek és ellenérvek hangzottak el, ám nem kellett hozzá több, mint tíz-tizenöt perc, s máris ott voltunk, a legfőbb témánál: a munkahelynél. A beszélgetést igencsak befolyásolta, hogy a tanítók többsége a diplomaosztás utáni első öt évet töltötte éppen a katedrán. A kisebbség már régebben is ott dolgozott a szép, új, világos iskolában. Vitatkoztak. Beszéltek róla, miért nem közeledik egymáshoz a két csoport, miért van, hogy régi a régivel, új az újjal barátkozik szívesen. A beszélgetésnél új szereplővel gazdagodott a kör. Az igazgatónő nyitott be a terembe, s mert marasztalták, maradt. Innen kezdve egy alkalomszülte ifjúsági parlamenthez hasonlított az eszmecsere — kérdések voltak, s néha egy-egy válasz. A kérdezők alátámasztották a tételt a munkahely légkörének fontosságáról, Kiderült, hogy lehet ugyan sokat beszélni a családról, a megvásárolandó televízióról, mosógépről, vagy éppen telekről, ám a munkahely fontosabb mindezeknél. (Félreértés ne essék, esetünkben nem a szakma, a hivatás, hanem a munka színhelye.) És ezen sincs miért csodálkozni. Ami történik velünk a munkával töltött órák alatt, idegessé tesz bennünket, örömet okoz, esetleg közömbösen hagy. Ám, hogy hat ránk, az bizonyos. És a ránkragadt hangulatot aztán magunkkal visszük haza. Hangulat és pénz Még mielőtt rámsütné akárki a bélyeget, hogy csekélynek ítélem a szorgoskodásunkért kapott anyagi és erkölcsi elismerés jelentőségét, gyorsan citálok egy példát a légkör és a pénz összefüggésére. A már említett pedagógusoknál történt meg, hogy ketten kimaradtak a jutalomosztásból. A pedagógusnapon szokásos jutalmazásból. A dolog önmagában aligha érdekes (a jutalom adható, de nem kötelező adni), említésre méltóvá az teszi az esetet, hogy a szóban forgók a tanév folyamán valamennyi jutalmazásnál boríték nélkül maradtak. Köz- bevetőleg: hivatalos vélemény szerint korántsem végeztek kevesebbet vagy gyengébb munkát a többieknél. Egyikük vette magának a bátorságot és rákérdezett az igazgatónőnél, miért nem jutalmazták őt egész évben? A válasz nem volt kielégítő, hiszen a vezető (szokás kérdése) ügyesen kitért. Mint mondta, neki csak javasoltak, s ő a tanácsok alapján döntött. A kérdező elérte célját (szerzett néhány kellemetlen percet igazgatónőjének), ám az eset még sokáig foglalkoztatta. Éppen a munkahely hangulata miatt. A légkör okán, amely esetében olyan volt, hogy általa nem lehet hitele a jutalmaknak és velük kapcsolatban a minősítéseknek. M. P. Propagandisták napja A Magyar Szocialista Munkáspárt Váci Városi Bizottsága Lenin születésének 110. évfordulója alkalmával április 18- án megrendezi a propagandisták napját. Délután két órakor a Madách Imre Művelődési Központ 40-es termében megnyílik a Lenin életét, munkásságát bemutató kiállítás. Beszédet mond Vissnyi István, az MSZMP Vác Városi Bizottságának osztályvezetője. Utána a színházteremben ünnepség kezdődik, melynek szónoka Lajtai Vera, a Pártélet című folyóirat felelős szerkesztője. Az ünnepi műsorban a Vox Humana Énekkart Makiári József vezényli, majd a Sztáron Sándor Gimnázium irodalmi színpada köszönti az évfordulót. KomécsinemSékünnepség A váci Komócsin Zoltán emlékbizottság és a Komócsin Zoltán Középiskolás Kollégium április. 17-én délután három órakor Komócsin-emlékünnepélyt rendez a diákotthonban. A kollégium főbejáratánál levő emléktábla megkoszorúzása után Kovácsné Pölcz Piroska, az emlékbizottság elnöke nyitja meg az ünnepséget, melyen Weisz György, a városi tanács elnöke mond beszédet. Ez alkalommal hirdetik ki az 1979/80. tanévi Komócsin-pályázat eredményét, átadják a pályadíjakat- majd kulturális műsor következik. Valóban önkiszolgáló ? Gondok a benzinkút körül | A benzinkutasok kerese- ! tárol különböző történe- 1 tek keringenek a köztudat- 1 ban. A jól értesültek tudni | vélik, hogy egy-egy kútke- 1 zelö havonta húsz-, har- I mincezer forintot is haza- | visz átlagosan. Mert a keli reset attól is függ, hogy a | töltőállomás mennyire for- | galmas helyen van. Hogy I valójában mennyit lehet I ezzel a munkával keresni, | azt a kívülállók közül sen- £ ki sem tudja pontosan. Másutt? Ha a kereset titokban marad is, sajnos tény, hogy néhány kútkezelő a várható borravaló nagyságához igazítja az udvariasságát. Kevés helyen tudják olyan pontosan megállapítani az emberről első látásra, hogy sovány borravalót ad-e vagy nagylelkű lesz-e — saját kárára. Vácott, a Földváry téri AFOR-kutat a környékbeli autósok egy része igyekszik messze elkerülni. Ennek a magyarázata sokféle. Van aki a szolgáltatás lassúságára, az ön- kiszolgáló rendszerre panaszkodik, van aki azért, mert másoktól mindenfélét hallott. Az egyik váci taxis mondja: Ha én tankolni akarok, akkor Gödre, Fótra vagy Dunakeszire megyek. •— De hát ez közelebb van. — Csakhogy az ember csupa piszok lesz, mire feltölti a kocsiját. Meg Foton legalább udvariasak a kezelők is... — Ez a borravalótól is függ, vagy nem? — Mi is számítunk a borravalóra. És ha valaki nem ad, akkor azt dobjuk ki a kocsiból... Panaszok Egy ismerős panaszolja első felindultságában: „Lehetetlenség, ami itt a benzinkútnál van. Az ötből csak az egyik kút üzemel! Előttem állt már néhány kocsi, amikor odaértem. A kutasok beszélgettek, az autósok töltögették a benzint. Én is hiába integettem, hogy nyomják tele a tankot, végül is nekem kellett ezt megtennem. Csupa folt lett a ruhám, amikor a pénzért a zsebembe nyúltam. De ez még hagyján, mert nem volt kinek fizetni. Megint várni kellett, aztán még csodálkoztak is, hogy nem adtam borravalót”. Egy másik autós: „Nekem nincs kifogásom az önkiszolgáló rendszer ellen. Csak azt nem értem, hogy miért várják el a kezelők a borravalót? Talán mert megengedték, hogy elvégezzem az ő munkájukat?” Aztán egy következő: „Nézze, nem új dolog az önkiszolgáló rendszer. Jobb helyeken a 1 ízelő feltölti a tankot, ha az autós kéri. Nekem inkább az a kifogásom, hogy nincs egy mellékhelyiség, presszó a kút mellett. Itt a városban még csak hagyján, de aki hosz- szabb útra indul, s tankolás után szeretne meginni egy kávét, vagy kezet mosni, akkor mit tegyen?” A helyszínen Földváry tér, ÁFOR töltőállomás. Nem túl nagy a hét végi .forgalom, alig tét-három autó vár a sorára. Áz egyik kezelő éppen befejezte a töltést, s az „üvegkalitka” felé indult, amikor megszólítottuk. Horváth Józsefnek hívják. — Miért vezették be az ön- kiszolgáló rendszert? — Nem tudom — Vonja meg a vállát. — 1978 szeptembere óta így üzemelünk. — Tudja, hogy sok a panasz? — Nem, nem tudom. Ki és miért panaszkodik? — Az autósok egy része, de ők sok mindenre — aztán sorolni kezdjük. — Az egészből annyi igaz, hogy a héten valóban csak az egyik kút üzemelt — mondotta a kezelő. — Nem hoztak üzemanyagot. Az nem igaz, hogy mi nem töltjük fel a kocsikat, ha erre megkérnek minket. A borravaló meg ... Senkinek sem kötelező borravalót adnia. Jövedelem — De azért elvárják? — Igaz. De ne gondolja, hogy mi olyan sokat keresünk. Kétségtelen, hogy magasabb a jövedelmünk, mint a gyárban dolgozóké, de ez sem leányálom ... Nekünk is volna pa- naszkodnivalónk. A jegyek miatt, mert csirizzel kell felragasztani, időnként késik a rendelés, az autósok sem mind angyalok, a tél is nehéz itt... Demeter Péter csoportvezető csak a beszélgetés végét hallja. Először azt mondja: — Aki panaszkodik, tankoljon máshol, nekünk nincs A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1980. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK Amit nyerünk a vámon... Milliókat érő gépek fólia alatt Ma gépekkel szántanak, vetnek, ültetnek, permeteznek, kapálnak, szüretelnek, aratnak, de hosszú lenne felsorolni, hogy a mai mezőgazdaság mi mindenhez használja a munkáját segítő gépeket. Azokat a gépeket, amelyeket többnyire saját erőből vásároltak, a saját jó munkájuk gyümölcseként. A több milliós értékű gépparkoknak viszont, évente milliókkal csökken az értékük a természetes elhasználódás fizikai törvényei miatt. Ez az összeg még százezrekkel növekszik az elégtelen karbantartás, a zárt, vagy akár félig zárt gépudvarok hiányának következményeként. Tudjuk, országos gondok ezek. Mi most, — az összmunkája alapján az ország legjobb termelőszövetkezetei között emlegetett — a gödi Dunamenti Termelőszövetkezetet kerestük fel, arra keresve választ, hogy ők hogyan próbálják ezt az óriási összegeket felemésztő gondokat orvosolni. Karbantartás — Nálunk sem sokkal jobb a helyzet, mint a többi termelőszövetkezetnél — kaptuk az őszinte választ Gyenes Károly mezőgazdasági gépjavító üzemvezetőtől. — Gépparkunk tárolására egy körbekerített udvar áll rendelkezésünkre, ami sajnos, fedetlen. Mégsem nézzük azonban tétlenül a korrózió pusztítását. Az idénymunkásgépeket (a paradicsomrendszer gépeit, a permetezőket, stb.) ősszel részlegesen szétszereljük, így az értékesebb alkatrészek többsége tető alá kerül. Amit kint kell hagynunk a szabadban, azt egy alapos mosás, zsírozás után fóliával letakarjuk. Sajszükségünk azokra, akik csip- csup ügyekkel rögtön elrohannak valahová bejelentést tenni. — Gondolja, hogy nincs rájuk szükségük? — Nézze, ha autóval szeretnének utazni, nekik is fel kell valahol tölteni a kocsit. Ha nem itt, akkor máshol... Egyszerre három emberünk van szolgálatban. Ha egymás után beáll nyolc-tíz autó, persze, hogy várni kell. Ez mindenütt így van. Az önkiszolgáló rendszerrel gyorsabban megy a kiszolgálás. De, ha a kezelőt veszik igénybe, akkor természetes, hogy tovább tart a tankolás. Kiszolgálás Hogy szükség van-e azokra, akik sérelmeikkel felkeresik egyik vagy másik hivatalt? Ha a bejelentés közérdekű, s nem egyedi panaszról van szó, akkor minden bizonnyal. Kétségtelen, hogy az ember a pénzéért megfelelő kiszolgálást vár. De az is igaz, hogy néhány helyen ezt csak akkor kaphatja meg, ha a törvényesen megállapított árat megtoldja még néhány forinttal. | Csakhogy a bonyodalmak | éppen itt kezdődnek. A | benzinkutas az alacsony 1 borravalóra, a vásárló a ki- | izolgálásra panaszkodik. De | vajon jogosan? Mert ha = senki sem adna borravalót, z akkor... bizonyára nem is | lenne efféle panasz. Vagyis 1 a megoldást csak közösen | lehet megtalálni. A vásárló | csak akkor adjon borrava- = lót, ha a kiszolgálással elé- I gedett. S ha netán akkor I sem ad, a benzinkutas ne I jegyezze meg az arcát, hogy z legközelebb „törleszthessen" = vélt sérelméért... Csitári János nos, így is szinte mindig akad dolga a harminctagú javítókarbantartó kollektívánknak. Hiányzó tető — Hogyan szervezik a javító, karbantartó munkákat? — Egy-egy apróbb, jelentéktelenebb hibát, amit a munka dandárja közben nincs idő kijavítani, feljegyzünk. Az ilyen javításokat nem hagyjuk tavaszra, hanem a részleges szétszerelés előtt elvégezzük. A tavasz beálltával így lényegesen könnyebb a dolgunk. Az összeszerelés és a védőfóliák eltávolítása után gépeink többsége indulhat a földekre. A nagyobb, igényesebb, több munkával járó javításokat egész télen, folyamatosan végezzük. A télen, nyáron üzemelő gépeink — gondolok itt elsősorban a traktorokra — karbantartásáról a közvetlen üzemeltetők, tehát a traktorosok is gondoskodnak. Erre úgy is próbáljuk ösztönözni őket, hogy javítási, karbantartási munkájukért anyagi juttatásokat kapnak. — Miért nem lehet legalább tetőborítást építeni, ami már közel állna a legvégső megoldáshoz is? — A Blagojev, a gödi és a szokolyai termelőszövetkezet egyesülése után gépparkunk jelentősen megnövekedett, így most nagy területű gépudvarral rendelkezünk. Ennek tetőborítására nincs anyagi fedezet. — A végső megoldás az lenne — kapcsolódott a beszélgetésbe Rácz Sándor gépüzemeltetési osztályvezető —, ha a gépek karbantartására is gépeket tudnánk vásárolni. Nekünk már van egy nagy hatásfokú mosónk, hozzá gőzborotva. Ez azt jelenti, hogy így a legrejtettebb részeket is meg tudjuk tisztítani. Van már részegységtárolónk, amit most már tovább kell bővíteni. Ha ezeket a meglevő eszközeinket időben tudjuk használni — tehát ha ‘nem húzódik el az időjárás miatt a különböző termékek betakarítása —, akkor már 60—70 százalékos védelmet biztosítottunk. Korrózióvéd el em Persze, az igazi ez a Mabik- kor pótkocsi lenne — mutat egyik szakfolyóiratban megjelent fotóra. — Ez tökéletesen elvégzi az átmeneti korrózióvédelmet. Ha a szaklapok között keresgélek, egyre többször nyílik ki ennél a fotónál a könyvalakba kötött példányok halmaza. Én várom a legjobban, hogy ne csak a fényképét láthassam ilyen gyakran. Biztosítéka lenne, hogy holnap is a meglevő gépeinkkel dolgozhassunk. K. Szabó Ervin hí aranyérmes brigád A Pest megyei Gyógyszertári Központ a napokban értékelte a területéhez tartozó gyógyszertárak munkaverseny-mozgalmát. Ennek során a váci Központi Gyógyszertár 25 tagú, Váci Mihály brigádja a minősítés során arany brigádérmet kapott. ★ Naponta több százan nyitják a föléri gyógyszertár Kenős üvegajtaját. Éjjel is gyakran szól a csengő, ha sürgős segítségre van szükség. Lenet-e újat vinni ebbe az ősregi hivatásba? Elképzelhető munkaverseny-mozgalom a komolyságot parancsoló tégelyek, a színes fedelű gyógyszeresdobozok birodalmáDan? A gondosan vezetett brigádnapló és a nyolcoldalas, 62 versenypontot elemző értékelés a felelet rá: igen! A szocialista módon dolgozni, tanulni, élni, hármas jelszó itt is érvényesült. Vállalták — és teljesítették — a többi között, hogy az új gyógyszerkészítményeket havonta egy alkalommal ismertetik munkatársaikkal. Az üzlethelyiség tárolókorongjait naponta kétszer feltöltik, gyorsítva a közönség kiszolgálását. Az orvosokat folyamatosan tájékoztatták a hiánycikkekről és azok pótlási lehetőségéről. Szemléltető táblát készítettek azókról a gyógyszerekről, melyek szedése idején tilos alkoholt inni. Palotai Ferenc főgyógyszerész és Pártos Csaba gyógyszerész 25 felvilágosító előadást tartott. A brigád tagjai vállalták Vácott, Nagymaroson, Felsőgödön, Szobon és másutt, a helyettesítéseket. A tanulás címszó alatti fejezetben olvassuk, hogy a váci gyógyszerészek jelentkeztek az országos továbbképző tanfolyamokra, Bors Gyuláné felkészült a szakgyógyszerész vizsgára, az asszisztensjelölteket is segítették tanulmányaikban, hárman beneveztek előadói versenyre. Bech Tibor sikeres záróvizsgát tett egy japán nyelvtanfolyamon. A szocialista módon élést bizonyította, hogy a nyugdíjas és a gyesen lévő kollégákkal továbbra is kapcsolatot tartanak, a betegállományban lévő munkatársaikat is rendszeresen látogatják. Három egyedülálló idős személyt patronálnak, 30 kötet könyvet adtak a Szőnyi Tibor Kórház betegkönyvtárának, patronálják a Hámán Kató Általános Iskola ötödik osztályának egyik raját, faliújságot szerkesztenek és részt vettek az MHSZ segítségével rendezett egészségügyi sportnapon. Sinko r erencné brigádvezető elmondta, hogy a XII. pártkongresszus tiszteletére az eredeti vállalásokat kiegészítették, például a nagymarosi gyógyszertár építésénél és berendezésénél végzett társadalmi munkával, amit a nagyközség tanácsi és társadalmi vezetői oklevéllel ismerték el, megköszönve a Váci Mihály brigád tagjainak önzetlen segítőkészségét. Papp Rezső ösiitcrläkcinfeiretik Csányi Máriát 67 éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Csányi Mária, a váci munkás- mozgalom régi, megbecsült tagja. 1935-ben lett a Rádi úti bélésszövőgyár dolgozója és onnan ment nyugdíjba, 11 évvel ezelőtt. 1945-ben lett a párt és a szakszervezet tagja. Több tisztséget viselt, s 1950-ben megválasztották szb-titkárnak; közel két évtizedig dolgozott ebben a minőségben. Korábban élmunkás volt, megkapta a Felszabadulási Emlékérmet és a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Nyugdíjazásakor a Szakszervezeti munkáért ezüst fokozatát. A középvárosi területi pártalapszervezet halottjaként április 17-én, csütörtökön délután két órakor kísérik utolsó útjára a Vác-alsóvárosi temetőben.
