Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
\J6rtav 1980. ÁPRILIS 19.. SZOMBAT 5 Tavaszi vendégváró készülődés Az első intézkedési tervek a nyári szezonra SZENTENDREI Kjttöav I PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Legyen szebb a lakóhelyünk! Ki mit tesz érte? Örökzöld téma: a Dunakanyar ellátása, s éppen ezért, állandó napirendi pant a járási vezető testületek asztalán. De mindjárt tegyük hozzá azt is: nem könnyű, nem egyik napról a másikra megoldható gond ez. A lökésszerűen és periodikusan jelentkező forgalom, az adott eladótér nagysága, az állandó munkaerőhiány — hogy csak néhányat említsünk a folyamatosan jelenlevő problémák közül —, amelyek nehezítik és gátolják a végleges megoldást. Természetesen ebbe azért nem lehet belenyugodni, s ezt bizonyítja, hogy az MSZMP Szentendrei járási Bizottsága és a járási hivatal összehívta mindazon vállalatok illetékeseit, akik a Dunakanyar ellátásáért felelnek. Az értekezleten elhangzottak biztatóak! Nem mintha nem esett volna' szó azokról az objektív nehézségekről, amelyek tényszerűen gátolják a vállalatok eredményes munkáját, hanem azért, mert a felszólalók azt elemezték, hogyan tudnak mégis úrrá lenni a nehézségen. A szezonban nyugdíjasokat állítanának be, s így több üzlet vasárnap is nyitva lenne. Ezek a boltok az ellátás szempontjából kiemelt helyen — Visegrádon, Leányfalun — vannak. Zöldséget, gyümölcsöt, élelmiszert árusítanak. Már elkezdték, s rövidesen befejezik azoknak az üzleteknek a rendbehozását, amelyek elhanyagoltak. Koncentrálták a szállítóeszközöket is, s remélhetőleg, a szezonban nem okoz gondot majd a fuvarigény kielégítése sem. A viszontszállító vállalatokkal a szerződéseket megkötötték, az elmúlt esztendők tapasztalata alapján. Ügy tűnik, valóban mindent megtettek, amire erejükből futotta. Persze a minősítést kiállítani még korai lenne, azt csak a szezonban idelátogató, több százezer ember teszi majd meg. A jelek biztatóak: nem lesz rossz a bizonyítvány. Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár vállalta: a művelődési központ körüli park folyamatos gondozását. A városban dolgozó szocialista brigádokkal a kapcsolat felvételét, számukra összejövetelek szervezését és lebonyolítását. A Hazafias Népfront városi bizottsága rendezvényeihez a technikai berendezések Járási Áfész: nemzetiségi találkozók előkészítésében való hathatós részvétel. A belső körút járdaépítéséhez húsz fuvaróra biztosítása, valamint a város által szervezett társadalmi munkákhoz újabb hatvan. Az izbégi juliális szervezésében, lebonyolításában való közreműködése. Felhívás Lomtalanítás A tavaszi tisztasági hónap keretében Szentendrén lomtalanítás folyik, április 19-én a Bükkös-patak—Belső körút-— Sztaravoda által határolt területen, április 26-án, a jövő héten szombaton pedig a Sztaravoda-paíaktól északra elterülő városrészben, A tanács kéri a lakosságot, hogy a háztartásában feleslegessé vált holmikat ezeken a napokon tegye ki az ingatlan elé. s onnan azt a Városgazdálkodási Vállalat teherautói díjmentesen elszállítják. Az átlagosnál nagyobb terjedelmű, vagy mennyiségű hulladék elszállítására a kérelmet ugyancsak a Városgazdálkodási Vállalatnál lehet telefonon (91-51) Szüi Lászlónál vagy Bori Sándornénál bejelenteni. A felső-Tisza-vidékitől a nyugat-dunántúliig A szabadtéri múzeum két élete Újdonságokkal szolgál az idén is a skanzen Az embernek egy élete van — de a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak kettő. Egy látványos, tavaszitól őszig bárki által megleshető; és egy zárt. ősztől tavaszig tartó, visszahúzódó. ám annál mozgalmasabb élete. Ismerkedjünk az utóbbival, hiszen ez az alapja mindennek. A jelenbe vezet A múzeum téli élete, ami a látogató előtt rejtve marad: a felkészülés, az előkészítés időszaka. Mielőtt azonban erről szót ejtenénk, tekintsünk egy kicsit vissza a múltba. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum több éves előkészítő munka után. 1974-ben nyitotta meg első állandó, a 38 épületből állő Felső-Tisza-vidék népi építészetét bemutató kiállítását, amely a megnyitás óta több százezer látogatót vonzott. Ez a nagy érdeklődés pedig azt bizonyította; nemcsak szükség van erre a múzeumra. hanem fejleszteni kell. — A Felső-Tisza-vidék tájegység építése sok tekintetben úttörő munka volt — mondta dr. Kurucz Albert főigazgató —, mert a tervek kialakítása, az épületbontási tapasztalatok, valamint a helybeli visszaépítés időszaka alatt dőltek el az alapvető tudományos, bemutatási kérdések. Tehát nem népi építészeti múzeumot hoztunk létre, hanem néprajzi múzeumot. ahol az építmények és tárgyak együttesen reprezentálják az életmódot. Ezt a koncepciót azóta az idő igazolta. A múzeum helyes úton jár, mert a múltat őrző és az arra jellemző életmód bemutatásával a köz- művelődést segíti, s a jelenbe vezet. Épületek és műtárgyak A múzeum minden esztendőben október 31-én bezárja kapuit a látogatók előtt, a következő év tavaszáig. Téli álmát alussza talán? Korántsem. A zárt kapuk mögött pezsgő élet, szívós munka folyik. Ilyenkor a különféle tájegységeken levő népi épületeket bontják, a szállításra, majd a helyszínen való újbóli felépítés tervezésére ekkor kerül sor. Ezek a hónapok a fokozott tárgygyűjtés időszakai. valamint a már meglevő épületek javításáé, és a használati tárgyak folyamatos karbantartásáé — a téli hónapokban több ezer tárgyat hoznak rendbe. A zord időszak az, amikor a rajzasztalokon lassan testet öltenek az újabb s újabb épületek összeállításának tervei, ekkor készülnek el egyegy épület belső berendezésé- neiic hogyanjával is. A múzeum tudományos és gyűjteményfeji,asztő munkájának alapvető célja a múlt esztendőben is a további gyarapítás volt. Tíz épületet bontottak le és szállítottak a múzeum területére, s újabb 11-at vásároltak meg, valamint 1736 műtárggyal bővítették a gyűjteményüket. Tehát az elmúlt esztendő, s a téli zérvafartás alatt, eredményes volt a munka. Most az a kérdés, hogy az isimét kinyitott múzeum milyen újdonságokkal fogadja a látogatót? Óriás prés a Kisalföldről A múzeum előtt álló legfontosabb feladat most a kisalföldi tájegység komplett elkészítése és bemutatása. Idén már három főépület kész, s már épül a negyedik is. A portákhoz tartozó pajtaépületek a helyükön vannak. Elkészült a kovácsműhely, amit idén működés közben kísérhetnek figyelemmel a látogatók. Ez a tájegység a polgá- riasodás kezdetét jelzi. S itt még egy érdekesség: Nyúl községből, különleges emelő- szerkezet segítségével szállították ide azt az uradalmi prést, amely nagysága miatt, méltán megérdemli az óriás nevet. A kisalföldi tájegység elkészült épületei már láthatók, további kompiettírozásuk is folyamatos, de a múzeum vezetői, szakembered már a jövőbe tekintenek: elindították a nyugat-dunántúli tájegység előkészítő munkáját. — Azt kívánjuk — mondta befejezésül dr. Kurucz Albert főiigazgató —, hogy a mostani és a soron következő kiállításaink segítsék elő múltunk mába nyúló hagyományainak megismerését, s új, megváltozott életünk tudatosabb megértését. biztosítását.' Szentendrei Szolgáltató Ipari Szövetkezet: tíz sportlabda elkészítése a Sporfelügyelőség- nek és újabb négy, a 8 tantermes iskolának. A 4-es számú óvoda patronálása, és az öregek napközi otthonában ' időnként ingyenes női és férfifodrászat. ELMÜ szentendrei kirendeltsége: a tavalyi tanácstagi beszámolókon kért közvilágítási lámpák felszerelése, ugyanakkor a Nagyvárad úti közvilágítás elkészítése, de úgy, hogy a szükséges földmunkákat az utca lakói vállalják. Este világít a zebra Plasztiorute fényvisszaverő anyaggal útburkolatjeleket festenek Szentendrén a KPM forgalomtechnikai osztályának dolgozói. Egy műszak alatt több mint 100 négyzetméteren készül el a jelzés. Jegyzet Gólyahír r téletidő volt. A hó nem függőlegesen, -* hanem vízszintesen esett. A szél úgy belekapaszkodott némely ház tetejébe: félő volt, hogy egyiket-másikat, mint egy kalapot, úgy tovasodorja. Egy lélek sem járt az utcákban. Nem is hallotta, nem is látta senki a reccsenést, a dűlést. A vihar hajnalra e.- csendesedett, s reggel már szikrázva verték vissza a nap sugarait a behavazott pomázi háztetők. Mindegyikük a helyén maradt, csak a tanácsház mögötti utcában csavart ki a szél egy póznát. Kár nem érte a községét, nem villanyoszlop volt, hanem csak egy magános pózna, elhagyott gólyafészekkel a te- tcién. Az emberek, akik arra jártak, megvonták a vállukat. aztán tovább mentek, ki a munkája, ki az ügyes-bajos dolga után. Ugyan, ki is törődhetne télen a gólyával? Telt-múlt az idő, az ereszről lógó jegcsa- pok el.fancsalodtak, majd lassan könnyezni kezdtek. Siratták önmagukat, a telet. Az emberek meg nyugtalankodni. Ha a kidőlt oszlop felé vitt az útjuk, egy pillanatra megálltak. ingatták a fejüket, s tovább léptek. Később már egy-egy szót is elejtettek: — Valamit tenni kéne — mondta az egyik. — A’ már bizonyos... — így a másik. Sokan meg csak bólogattak. Nem volt béke a Gólya utcában. A nyugtalanságnak híre ment, eljutott a tanácsiházáig is. Balogh Gyula igazgatási előadó vállalkozott arra, hogy lecsendesíti a la- lut, mégha „idegen” hatalomtól kell is ehhez segítséget kérnie, akkor is. El is ment két segélykérő levél. Az egyik, a Pilisi Parkerdőgazdasághoz, a másik, az Országos Madártani Intézethez. Tenni kell valamit — íródott a levélben, mert az egész Pilis-vidéken esztendők óta csak három gólyacsalád él. közülük egy, éppen Pomázon. Az egyik helyről szakember, a másikról anyag, s munkás kezek érkeztek. Egy egész brigád, az Aquincum szocialista brigád. Nos, építettek ott olyan új gólya „palotát”, hogy na. Az új oszlopra műfészket raktak, s az oszlopot betonba ágyazták. Ezt döntse ki a szél, ha tudja. Ha most valaki azt hinné, hogy megszűnt a nyugtalanság — tévedne. Fokozódott. Izgatott várakozás párosult melle. \ ztán, egyszeresek megérkezett a falu fölé " a tojó. Körözött, körözött a házak felett, majd méltóságteljesen leereszkedett a műfészekre. Valami nem stimmelt — gyarló emberi munka volt —, mert a nőstény gólya ismét szárnyra kelt. Akkor dermedt meg a mosoly az emberek arcán. Volt laki már menni készült, amikor elhangzott az első megkönnyebbült sóhaj: visszajött a gólya, csőrében építőanyaggal. Hamar átépítette az emberrakta fészket, igazi gólyafészekké. Mire elkészült a munkával, megérkezett a párja is. Pro Űrbe Szentendre Múltja, világa kötelez! — Determinált ember és művész vagyok. A környezet, ahonnan jöttem — mondja Rózsa Péter szobrászművész — az határoz meg. Gondolom, bélyege a sírig kísér majd ... Vajon honnan jött a művész, hogy környezetének ilyen nagy jelentőséget tulajdonít? Hiszen tíz perce beszélgetünk már, de még mindig egyhelyben topogunk. A város peremén A szobrász elmereng. Talán visszapillant múltjába? Vagy csak gondolkodik? Nem zavarom. Váratlanul, csendesen beszélni kezd: — „A város peremén, ahol élek, / beomló alkonyokon, / mint pici denevérek, puha / szárnyakon száll a korom ... I... Rózsa Péter kemény világból jött. A város pereméről: Angyalföldről. A kővel burkolt utcákról, ahol nem voltak fák, a nyomasztó bérkaszámyákból, amelyekben nem volt mosoly, a gyárak mellől, ahol sziszegett a láng, dohogott a gőzkalapács. Abban a környezetben élt, az a környezet alakította olyanná, amilyen ma is, itt Szentendrén. Elkötelezett művész, közösségi ember. Az utóbbi tulajdonságáért kapta meg a Pro Űrbe Szentendre kitüntetést. — Abban a környezetben — mondja —, ahol éltem, mindig újjáéledt az emberben a vágy: a változtatás igénye. Tenni valamit! Igen ám, de hogyan? Egyedül? Megfordítani a meg- fordíthatatlannak tűnő helyzetet — egymaga kevés az ember. Társak kellenek hozzá ... közösség... A gyerekkor — szürke, mo- solytalan világ — élménye jelen van műtermében is, de változott, megváltoztatott formában. Az omladozó gyár, ahol a munkás régen egyetlen értékét, munkaerejét kótyavetyélte el; ma értelmesen szerkesztett műhely, ahol a munkás jelenét készíti, jövőjét tervezi. Megvalósult vágy Rózsa Péter, a sikeres érettségi után, ugyan mit is kezdhetne? Elmegy a gyárba segédmunkásnak. Különféle tanfolyamok elvégzése után előléptetik, műszaki tisztviselő lesz a Ganz-MÁVAG kohászatánál. Ahol sziszegett a láng, dohogott a gőzkalapács. Munkások közül ment az irodába, de képzelete ott maradt a műhelyekben. A gyárban működött egy 'képzőművészeti köt (régi titkos vágya), s megpróbálkozott Sikerült. Olyannyira, hogy felvették a főiskolára. Tanulmányainak kezdetét bizonyos dolgok segítették, mások akadályozták. Évfolyamtársaival szemben előnye van: a múltja, meghatározó élményvilága: hátránya: a kora. Tíz évvel idősebb náluk. Légy fegyelmezett! ... — ez kötelező parancs az ember, de a művész számára is. A főiskola elvégzése után már az érett művész ragadta meg a mintázó vésőt, s itt Szentendrén, immáron tizenegy éve, a közösségi ember kért helyet magának. — Csak emberek, melengető kapcsolatok között szeretek dolgozni... — mondja csendesen tűnődve. Ember és anyag Nyolc esztendőn keresztül a városi párt-végrehajtóbizottság, valamint az agitációs és propagandabizottság tagjaként a városfejlesztésben, a város művészeti, közművelődési életének alakításában vállalt kezdeményező szerepet. Nemcsak állásfoglalásaival, véleményével segítette a városban kibontakozó kulturális és művészetpolitikai feladatok megoldását, hanem személyes közreműködésével a munkásművelődést is elősegítette. Alkotásaink nagy része a munkásokról, a gyárról szól — a munkásoknak! „... Az ember — gép viszony — írja róla Aradi Nóra művészettörténész —, a gép képi humanizálódásának folyamatában és az emberalakoknak, mintegy gépelemekből való szerkesztettségének összefüggéséből bontakozik ki. Az ember voltaképpen eggyé válik az általa formált anyaggal. Ám ez az iparilag formált anyag a természeti alakzathoz képest legelvontabb változatokban is az emberléptékűség keretei között él...” Rózsa Péter determinált művész, s elhivatott közeli ember. De ez fordítva is igaz. A múltja, a világa kötelezi erre! így van harmóniában az ember, és az alkotó. Fizikusok Ma este hét órakor, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében, a győri Kisfaludy Színház bemutatja Friedrich Dürrenmatt Fizikusok című drámáját. Az előadás után a színházbarátkor összejövetelt tart, amelyen a rendezővel, Bozóky Istvánnal, és a szereplőkkel beszélget dr. Várady György, a Magyar Televízió munkatársa. Az oldalt írta: Karácsonyi István Miser István és Halmágyi Péter felvételei
