Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

mr Hr.cygf 1980. ÁPRILIS 15., KEDD A KÖZMŰVELŐDÉSÉRT Szőnyi Baráti Kör A mét zebegényi ősfák alatt is­találkozott a Szőnyi Ist­ván Baráti Kör tagsága: ren­des évi közgyűlésüket tartot­ták. Ünnepi hangulatot adott a tanácskozásnak, hogy dr. Végvári Lajos tanszékvezető egyetemi tanár megemlékezett az imnresszionizmus eredmé­nyeit és a nagybányai iskola hagyományait ötvöző jelentős magyar festő, Szőnyi István halálának közelgő 20. évfordu­lójáról. Szentpál Mónika elő­adóművész pedig Rákos Sán­dor Zebegényben született versét mondta el. Az esemé­nyen megjelent többek között dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Novák István, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának vehe­tője. ' A baráti kör tavalyi mun­kájáról, s az ugyancsak tekin­télyes végösszegű költségvetés felhasználásáról Dániel Kornél igazgató, a kör titkára szá­molt be. A forintoknál is fon­tosabb, hogy a nemzetközileg elismert képzőművészeti sza­badiskola zavartalan és foko­zatos fejlődést mutató műkö­dése mellett a múlt évben 127 rendezvényt tartottak a Szőnyi István múzeumban, illetve a hozzá tartozó parkban. A már országosan híres Két nap a múzeumban című prog­ramjukon kittül egy sor olyan rendezvényt tartottak, amely rvemcsak a község közművelő­dési életében vált jelentőssé, hanem a tavasztól késő őszig a Dunakanyarban nyaralók között is. Idénre tervezett programjukban is fontos sze­rep jut a közművelődésnek. Ennek része a Játék a mű­vészetekkel című diákműso­ruk, a három képzőművészeti szakkör, a zenés nyári esték sorozata és a megszámlálha­tatlan mennyiségű tárlatveze­tés. Ünnepélyesen megnyitották a magyar nyelv hetét ACZÉL GYÖRGY BESZÉDKULTÚRÁNK PROBLÉMÁIRÓL Tegnap megkezdődött a ma­gyar nyelv hetének esemény- sorozata Kecskeméten, a Tu­domány és Technika Házában megrendezett ünnepségen — amelyen ott volt Horváth Ist­ván, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első tit­kára, és Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke is — Katanics Sándor, a Bács-Kis­kun megyei pártbizottság tit­kára köszöntötte a résztvevő­ket, majd Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott be­szédet. — Az elmúlt 35 év fejlődé­se során — mondotta többek között — nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom demokratiz­HARMINC EV UTÁN A TÁPIÓSZECSŐIEK Akár határkő is lehet Az évforduló lehet akár ha­tárkő is egy csoport életében. Az évtizedes tapasztalatok ösz- szegezése és az újdonságok be­fogadása útján egyre feljebb ívelhet a pálya. A tápiószecsöi hagyományőrző népi együttes pontosan háromhónapos ren­dezvénysorozattal ünnepelte 30 éves fennállását és a visz- szaemlékezések, a vendégsze­replések, ünnepi bemutatók remélhetőleg hozzájárultak továbbfejlődésükhöz. Az el­múlt héten, szombaton este rendezett gálaestjükkel véget értek egy időre az együttes ünnepnapjai, de a befejezés méltó volt a korábbi sikerek­hez. A műsor előtt számtalan gra­tulációt kapott az együttes és vezetője Of fella Sándor. Az ünnepségen megjelent dr. La­katos Tibor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter he­lyettese, Babosán József, az MSZMP nagykátai járási bi­zottságának első titkára, vala­mint dr. Tuza Sándorné, a MÉSZÖV elnöke. Dr. Samu János, a nagykátai járási hi­vatal elnöke meleg hangú be­szédben üdvözölte a tápiósze- csői dalosokat és táncosokat, is­mertette az együttes háromév­tizedes történetét, sorra vette a hazai és külföldi sikereket, valamint a hivatalos elismeré­seket. Az egész falunak örö­mére szolgál, hogy a MÉSZÖV — idén immár másodszor — 10 ezer forint rendkívüli tá-1 mogatást juttatott a hagyo­mányőrző együttesnek. A gálaműsorban vendégként fellépett és megérdemelt nagy sikert aratott a mezőkeresztesi termelőszövetkezet férfikórusa, illetve a Nógrád megyei Tar- donáról érkezett hagyomány- őrző népi együttes. Ezt köve­tően mutatta be új műsorát a tápiószecsöi csoport. Lényegé­ben a már korábban sok elis­merést hozó produkciójuk foly­tatását készítették el. Az új népi játék címe: Hozzák a menyasszony ágyát. A táncjáték indítása a leg­tisztább, s a csárdást is jól old­ják meg. A hagyománytól ide­gen azonban a lakodalmas me­netbe beékelt két sirató-gyá- szoló asszony, ráadásul nem is sikerült megfelelően kidolgoz­ni, így érthetően nevetést vál­tott ki a nézőkből. Az új pro­dukció hatását gyengíti, hocr meglehetősen sok elem került át a korábbi, Viszik a me­nyasszony ágyát című műso­rukból. S érdemes volna azon is gondolkodni, hogy a színpad méreteihez alkalmazkodva vál­toztassák a táncosok számát, mert a túlméretezett csoport tagjai zavarják egymást. Mindezek az észrevételek ki­zárólag a műsor színpadképes­ségét érintik. Mert az együt­tes a táncjáték kisebb hibái ellenére is jó benyomást kel­tett. Igazi értékük éppen az, hogy igyekeznek a saját szű­kebb hazájuk, a Tápióság ha­gyományait ébrentartani. Határkő lehet a csoport éle­tében ez az évforduló, mert ha még nem is konkrét ígéret for­májában, de már elhangzott, hogy az együttes mellé szak­képzett ének-zene pedagógust alkalmaznak. Kr. Gy. musához a pallérozott, szaba­tos beszéd is hozzátartozik. A társadalmi egyenlőség sem alakulhat ki történelmileg, ha az egyes rétegeket mély kul­turális — és ezen belül nyel­vi szakadékok választják el egymástól. Aczél György rámutatott, hogy nyelvünk változásai egy­séges köznyelv kialakulását hozzák elérhető közelségbe, mozgása kifejezi a társadalmi haladás lényegét. Az átréte- geződés nemcsak társadalmi vonatkozású, hanem földrajzi is. Halványodnak tájnyelve­ink, tájszólásaink. • A folya­matot sokan veszteségként könyvelik el, ám az egységes magyar köznyelv kialakulása olyan történelmi eredmény, amely jelentőségében párhu­zamba állítható társadalmi rendünk egyéb legfontosabb vívmányaival. A továbbiakban bírálóan szólt arról, hogy a közélet és a magánélet nyelve még min­dig távolabb esik egymástól, semmint kellene. Bár a hi­vatali nyelvi bürokrácia visz- szaszorulóban van, még min­dig gyakran találkozhatunk ri-> degséggel, udvariatlansággal, érthetetlen fogalmazással. El­lenérzésre ad okot a nyelvi demokratizmus torz kinövése, a stiláris durvaság is. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy Népi hagyományok A szentendrei skanzenben a múzeumi szezon folyamán rend­szeresen tartanak bemutatókat a régi paraszti élet hagyomá­nyaiból. Vasárnap kenyeret sütöttek a Szabolcs megyei sonkádi parasztház kemencéjében. A lóvontatta szárazmalomban őröl­ték hozzá a gabonát. korunkban az idegen szavak átvétele és használata egész­ségtelen méreteket öltött, amely gátolja közművelődési céljaink valóra váltását, aka­dályozza, hogy a legszélesebb rétegek is értsék a legkorsze­rűbb és legbonyolultabb is­meretek lényeget. Az előadó ezt követően a közművelődési intézmények nyelvművelő szerepének fon­tosságáról beszélt. Ha a köz­életi nyelvben jogosan köve­teljük meg a szavak, a mon­danivaló világosságát, a mű­vészetben, az irodalomban, a sajtóban, a rádióban, a televí­zióban, a szónoki emelvé­nyen és a művelődési ottho­nok pódiumán sem érhetjük be kevesebbel. — Nyelvünket, írott és be­szédkultúránkat nem önmagá­ért akarjuk művelni, nyelv­helyességi törekvéseink mögött ott a még nagyobb cél: az anyagilag és szellemileg gaz­dag, müveit, szocialista em­ber. Szeressük, ápoljuk, gon­dozzuk jövendő nyelvünket, mert mindig ez volt, s a jö­vőben is ez lesz szocialista társadalmunk fejlődésének egyik záloga — hangoztatta befejezésül Aczél György. A Minisztertanács elnök- helyettesének megnyitója utáp Szabolcsi Miklós akadémikus, Nyelvünk ízei gazdagon ' ki­forrtak címmel József Attila költői nyelvéről tartott elő­adást, majd a résztvevők meg­hallgatták Szathmári István kandidátus Mai költészetünk — a nyelvész szemével című értekezését. A megnyitó ün­nepség a Magyar Rádió nyil­vános irodalmi műsorával fe­jeződött be. Könyvkiállítás Lenin müveiből Lenin munkái és a róla írt tudományos, szépirodalmi al­kotások szinte teljes válasz­tékban; 600 kötet magyar, orosz, spanyol, angol, német, francia nyelven látható a Le­nin születésének 110. évfor­dulója alkalmából, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ban hétfőn délelőtt megnyílt könyvkiállításon. A Mezsdunarodnaja Knyiga és az Állami Könyvterjesztő Vállalat tárlatán egyebek kö­zött kiállították a Lenin teljes munkásságát közreadó 55 kö­tetes magyar kiadást. A kiállítás április 27-ig, hét­köznap 11—18 óráig, vasárnap 11—16 óráig tekinthető meg. ' Április 18-tól Karmesterverseny Április 18. és május 12. kö. zott nemzetközi karmester- versenyt rendez — immár harmálüík alkalommal — a Magyar Televízió. A nagy­szabású művészeti seregszem­lében jelentős változás az előző rendezvényekhez ké­pest, hogy a verseny kimoz­dul a fővárosból: a váloga­tót, az, első fordulót Szombat­helyen rendezik, s a helyi szimfonikus zenekart dirigál­ja a több múlt félszáz kar­mester. Közülük az elődöntő­be jutó 16 versenyzőt ponto­zással választja ki a neves karmesterekből, zeneszerzők­ből, zenei szakemberekből ál­ló nemzetközi zsűri. A rangos zenei esemény négy fordulójáról, valamint a gála­estről 1025 percnyi műsorban számol be a Magyar Televí­zió. A gálaestet egyenes adás­ban közvetíti május 12-én, hétfőn este. TV-FIGYELO Spcrt.'s^jf 'fozvia lehet csak elmondani, hogy haj, de mesz- szire távolodott már a nem­zetközi sportmozgalom — élén az új kor j olimpiákkal — attól a bizonyos alapelvtől, miszerint nem annyira-a győ­zelem, mint inkább a részvé­tel a fontos. Aki végignézte az Olimpia a képernyőn című adást szom­baton délután, az alapos lec­két kaphatott abból, hogy mi minden történik manapság az újabb centiméterek meghódí­tása meg az egyéb verseny- ágakban való jeleskedés ér­dekében. színházi estek Húsz János Palackjából kiszabadult a szel­lem; valóban óriás, de mintha el­fáradt, meggémberedett volna a három évtizednél hosszabb pihente­tésben. Németh László 1946-ban írta Húsz János című drámáját. Több más, megkésett bemutatóval együtt ennek a drámának a sorsa.is bi­zonyság arra, hogy a színház na­gyon élő művészet: eltérő történel­mi szituációkban alaposan meg­változik a mű belső, gondolati tar­talma. Megírásának idején Húsz története azt is példázhatta, hogy ha meg kell tagadni a tisztességes szándékkal, a jobbítás akarásával kimondott-leírt szavakat, akkor előbb-utóbb megjelennek a hamis tanúk, és az inkvizíciós máglyákat elkerü'hetetlenül meg kell gyújtani. Az 1980-as premieren, hazai viszo­nyaink között — szerencsére — nem erre figyelmeztet Húsz János, már csak a tisztességes emberi ma­gatartást példázza. Be kellett mutatni ezt a drámát, nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ilyen alkotás továbbra is palackban maradjon. A szemző nyi­latkozata előbb vált ismertté, mint drámája: a Húsz János annak ide­jén baráti felszólításokra volt vá­lasz. hogy írásaim megtagadásával vásároljam meg nyugalmamat. Misz- tótfalusi Kiss Miklós megtette, s mi lett az eklézsia megkövetésének a következménye? Húsz nem tette meg, s a magunk fejében kialakult igazsághoz való ragaszkodás kor­szaknyitó példájává vált. Csakhogy rejlik ebben egy nagy buktató. Mert Németh László-ősbemutató a Nemzeti Színházban egyik konfliktusgyökér, hogy ne le­hessen embereket egzekuciónak ki­tenni a véleményük miatt; a má­sik: bizonyítja-e a történelem a ma­gunk fejében kialakult igazságot. Az eklézsiamegkövetésnek soha sincs értelme, de annak se, ha ragaszko­dunk tévedéseinkhez. Húsz Jánosnak igaza volt, bár ez a történelmi igazság nem derül ki a drámából. Németh László az igaz­ságot bizonyosságként fogta fel. A zsinat inkvizitoraival vitatkozva csak az egyház fejben és tagjaiban történő megújításának fontosságára hivatkozik, a szentírás tisztaságának megőrzését akarja, csak annyit hal­lunk, hogy a pápa méltatlan a tisztségére, s mindezzel szemben a' maga puritanizmusát állítja. Szen­teknek kijáró temetést celebrál a három fiatalembernek, akik szem- beszállnak a pápai dekrétummal, de nem hangzik el, hogy Hqgz János a mindent átfogó korrupció ellen lázad. Ehelyett — és itt ismét idé­zőjelbe kell tenni — csak Húsz em­beri tisztaságát és nagyságát éljük át. így a dráma sorstragédiává ala­kul, hiszen Húsz az igazsággörcsé­nek lesz áldozata. Az előadás .értékeléséhez fel kell tételeznünk, hogy a néző jól isme­ri a drámai szituáció történelmi hátterét, mert Zsámbéki Gábor ren­dező nem engedi sorstragédiának hatni a darabot. Láthatóan törté­nelmi tápasztalatokat akar sugall­ni, pedig a szerzőt elsősorban az individium szerepe érdekelte, s a megírás óta változott politikai kör­. nyezst is ebben az irányban moz­dította el a mű gondolati tartal­mát. Ráadásul igazi színészegyéni­ség uralja a produkciót, de nem tudunk érzelmileg közel férkőzni hozzá. Zsámbéki — lefedve a zenekari árkot — előszínpadot hoz létre, de ezt nem használja ki, s így távol kerülnek az események. A közön­ség a legrosszabb értelemben rálát a játékra, pontosabban eltávolodik az eseményektől, s ettől még nehe­zebbé válik a társulat dolga. Ezt csak némileg ellensúlyozza az a di­cséretes módszer, hogy nem. törik meg az előadás ritmusát, a játék folyamatos, sőt látványos. Látvá­nyosabb a kelleténél, néhány dísz­letelem kifejezetten felesleges. Ta­nulságosan negatív példa lehet a rúdra emelt kocsikerék az utolsó képben, amely Carl Dreyer 1928- ban készült, Az orleansi szűz című filmjében minden idők egyik leg­emlékezetesebb kompozíciós alkotó­eleme, itt egyszerű tehertétel. Túlrendezett előadást láthatunk a Nemzeti Színházban, a rendezői egyéniség elnyomja a darabot. Több művészi szerénységgel élettelibb fi­gurák születhettek volna. A dráma olvasása közben megdöbbentő ka­rakterekkel találkozhatunk, amelye­ket megöl a látványos ügyeskedés. Ennek a darabnak sokat vitatott része, hogy a szerző előírja a mág­lya meggyújtását, hát ez az ősbe­mutatón nem sikerült, azaz jól megcsinált trükk lett, mert leg­alább — ez színpadon szörnyű hosz- szú idő — tíz percig készítik elő, vigyázva, hogy a süllyesztő szélében, meg ne akadjon a balesetveszélyt jelentő farönk. Ilyen feszültségben a színészi alakítás is másodlagos­ként hat. A színészek ösztönösen érzik, ezt a mutatványos szituációt, a né­ző pedig úgy véli: valamennyien egy nagy színész alakításának si­kerét szolgálják. És a siker nem is marad el: Sinkovits Imre pálya­futásának talán legjobb teljesítmé­nyét nyújtja, de a szerepformálás hatása mégsem méltó ehhez, mert a közönség figyelmét leköti az ezer apró kulisszatitok. Pedig Sinkovits megtalálta a figura kulcsát: határ­talan jóság ilyey kemény karakter­rel még sohasem párosult. A sze­rep súlypontját — tán kényszerű­ségből — a kolostorjelenetre he­lyezi, amikor a halálra szánt em­bert megérinti a szabadulás, a meg­alkuvás árán nyert szabadulás le­hetősége. Ez a jelenet a művészi ösztönösség és a színészi tudatos­ság gyönyörű szintézise. Sinkovits alakítása már önmagában is indo­kolja a darab bemutatását. A rendező színészvezetési készsé­gét dicséri egy sor jól egyénített figura. Mindenekelőtt ßenedek Mik­lós cambrayi bíborosát kell említe­ni, kitűnő ellenpontja Húsznak, ha­sonlóan jó Gelley Kornél érsekjeés Sinkó László palotagrófja. Berek Kati villanásnyi alakításából csak az a sajnálkozás születik: kár, hogy nem láthatjuk színpadon, drá­mai tehetségéhez mért szerepben. Lehetetlen egy értékelésben minő­síteni a 40 beszélő szereplőt, pedig elemzést érdemelne Vajda László megoldása és Márton András ala­kítása, vagy ellenoldalként Csurka László egészen téves szerepformá­lása, és ugyancsak tévedés Agárdi Gábor játéka a prior szerepében. Nagy feladatot oldott meg elfo­gadhatóan Csányi Árpád díszletter­vező és Schaffer Judit jelmezterve­ző, bár a festői látvány őket Is job­ban vonzotta, mint a dráma mély­ségeinek kiaknázása. Kxlszt György Kár-lenne tagadni — « ezt ez a rémek, Szepesi György riporteri közreműködésével készült összeállítás megszó­lal tatottjad sem tették: gla­diátorkodássá fajult az él­sport. Egyre inkább kivész belőle az öröm, s mind job­ban taszítja a nézőket a szó szerint is értendő fogcsika- rás. • Mindez világjelenség, • s ilyenformán, a hazai pályá­kon készülő ugrók, futók, bir­kózók meg az egyéb vetélke­désekre szakosodott ifjak sem tehetnek mást, minthogy a hagyományos testedzés he­lyett szinte az eszméletvesz­tés határáig nekiveselkednek — a maguk kizárólagos to­vábbjutására törekedve. Mindezek után mondanunk sem kell, hogy az érdekes látvány megszemlélése és a legalább annyira érdekes nyilatkozatok átgondolása közben némileg filozófussá is szomorodott a sportbarát, akit természetesen nemcsak a bajnokosdiknak ez az elride- gülése, hanem a most követ­kező moszkvai olimpia körül felszított kampány is éppen eléggé aggaszthat. Mi, tizenketten ... Amiatt azonban kár lenne aggódni, hogy a tehetségüket mostaná­ban kamatoztató színészeink válogatottjának nem lesz utánpótlása. Lesz — állíthat­juk immár teljes bizonyság­gal azután, hogy a Mi, tizen­ketten ... című kétrészes ösz- szeállítást végignéztük. Előbb népdalok és néptán­cok előadóiként tűntek fel a képernyőn, s jelezték, hogy nekik, mármint a Színház- és Filmművészeti Főiskola har­madikosainak máris igen jó mind a nótázási, mind pedig a tánctudása, majd pedig — most, szombaton — sanzonok előadásával vizsgáztak első­sorban játékkultúrából, má­sodsorban pedig szintén ab­ból, ami a torkukon kifér. Kedvesek voltak, ügyesek; érezték a régi kupiék stílu­sát, és ami a fő: egyikük sem akart valamiféle nagy- nagy produkcióval kirukkol­ni. Azt tették, amit tenniük kellett... Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom