Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-10 / 83. szám
ÁLLANDÓ ÉS IDEIGLENES LAKÓKNAK Színesebb nyár Leányfalun Kinek-kinek akad kedvenc üdülőhelye a Balaton partján, vagy a fenyvesektől hűvös hegyek között, esetleg éppen a Duna szerelmese. Ezeket a területeket mindig emlékek, élmények teszik kedvessé és a pihenéssel együtt járó szórakozást. Nem tudni pontosan hány ember számára különösen emlékezetes Leányfalu, ez a Szentendrével határos alig több mint 1200 lakosú település. A község vezetői úgy tartják: tavasz végétől lombhullásig megtízszereződik a helybéli lakosság. Nemcsak a vállalatok és intézmények üdülőinek népességével, hanem a hétvégi kirándulókkal is számolniuk kell. Ennek következménye, hogy ők is örökzöld üdülőterületi gondokkal birkóznak. Szerencsére a problémák mögött egyre inkább számon- tartják a tartalmas pihenést, kultúrált szórakozást kínáló lehetőségek hiányát. Bizony a magyar nyelv is nehezen viseli logikailag ez utóbbi mondatot: számon tartani valaminek a hiányát. A valóság még is így fest. Leányfalun ugyanis ritka alkalomnak számított az elmúlt években a nyári kulturális rendezvény, s bizony nap közben is szinte mindig zárva volt az egyébként kellemes hangulatot árasztó művelődési ház ajtaja. A változást most Schultzné Busa Györgyi, a művelődési ház alig két hónapja kinevezett igazgatója ígéri. Nyitott ház — Egyetlen célt szeretnének megvalósítani: a „nyitott házat”. Ezt a közművelődési fogalommá váló szókapcsola- tott nekem kétféleképpen kell értelmezni. Az első szó szerinti, hogy a művelődési ház valóban nyitva legyen a nap nagyobb részében. A második pedig az a közművelődés módszertani forma, hogy az intézmény nyitott legyen a községi élet, a szórakozni és művelődni vágyó lakosság, valamint a Leányfalun csak egy-két hetet eltöltő ' üdülők előtt. Idei munkatervünket is ennek megfelelően állítottuk össze, egyik alkotóeleme a rendszeresség, mondhatnám a mindennapos munka. A másik — s ez semmivel sem kisebb jelentőségű: vonzó szórakoztató és művelődéspolitikai szempontokat is szolgáló nyári rendezvénysor összeállítása. ‘ A művelődési otthon vezetőjének ésszerű elképzelése már a megvalósítás szakaszában tart. Havonta két kiállítást rendeznek a tavasz végétől: képzőművészek és fotósok mutatják majd be alkotásaikat az intézmény nagytermében. Ez egyfajta bármikor igénybe vehető (megtekinthető) program lehetőségét kínálja az üdülőknek. A gyerekeket kéthetente vasárnap délelőttönként várják műsorral, többek között fellép a televízióból közkedvelt Levente Péter és a megye több színjátszó és bábegyüttese. A község szabadtéri mozijának színpadát felújítják, és ez ad lehetőséget a népszerű budapesti művészek fellépésére. Konkrét tervek között szerepel a Komlós-ka- baré, egy klasszikus operettest és irodalmi műsor. Feltétel a pénz A megvalósulás alapvető feltétele a pénz. Amelyből a leányfalui művelődési házban az átlagosnál is jóval kevesebb van: mindössze 17 ezer 2ÜÜ forintot költhetnek műsorokra a költségvetésből. Ez a tervek megvalósításának csupán töredékére elég. Segíthetné az elképzelések valósággá válását, ha a Dunakanyar Intéző Bizottságtól anyagi támogatást kapnának. A fiatal művelődésiház- igazgató lelkesedése és tenni- akarása egy olyan hagyomány megteremtésére is kiterjed: a nyár folyamán országos képző- és iparművészeti kirakodóvásárt akar szervezni, amelyhez más művészeti rendezvények is kapcsolódnak. Ezzel Leányfalun létrejöhetne egy olyan, évenként megrendezésre kerülő találkozó amely művészeket és közönséget vonzana erre a kis üdülőtelepülésre. Közönséget szállítani Nyári tervek iránt érdeklődtünk Leányfalun. De a jó ötletekkel mindig együtt jelentkezett annak a szándéknak a megnyilvánulása, hogy a rendezvények semmiképpen sen, idegenkedjenek el a községtől. így bukkant fel a csupán* néhány napja megalakult kerámiaszakkörről szóló híradás, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt vonzó pingpongsuli, valamint a nyári rendezvényekbe is bekapcsolható kertbarátkor működése. S a programok lebonyolításához bizonnyal segítséget remélhetnek az ifjúsági klub tagjaitól is, akik ugyancsak néhány hete mutatnak a korábbiaknál nagyobb lelkesedést. A többes szám nem tévedés, hiszen a művelődési ház igazgatója nagy segítséget kap az épületben működő községi könyvtár vezetőjétől. Szinna Ferencné immár három évtizede a község lakója, szinte mindenkit ismer. Tudja milyen igényekkel kell számolni, s miként lehet az érdeklődést helyes irányba befolyásolni. S a nyitott ház megvalósításából is részt vállal a könyvtár 5 ezer kötetével, húsz folyóiratával és napilapjával a helybéli lakosság mellett az üdülők rendelkezésére akar állni, megteremtve a helyben olvasás lehetőségét is. Leányfalun „kísérlet folyik”, a népművelők rendszeres programokkal igyekeznek csábítani a község állandó és ideiglenes lakóit. Vállalkozásukat az teszi kísérletté, hogy jelenleg kiszámíthatatlan: milyen segítséget kapnak munkájukhoz. Kriszt György Kazinczy-díjasok A Kazinczy-díj bizottság az idén Nagy Attilának, a Thália Színház és Papp Jánosnak, a veszprémi Petőfi Színház művészének ítélte oda a Péchy Blanka érdemes művész alapította díjat. Az elismeréseket a közelgő költészet napja alkalmából Pozsgay Imre kulturális miniszter nyújtotta át szerdán. A Kulturális Minisztériumban rendezett ünnepségen részt vett Péchy Blanka, és jelen voltak a díj korábbi kitüntetettjei, színművészek, versmondók, magyar szakos tanárok, rádió- és tévébemondók. Pozsgay Imre köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy Péchy Blanka húsz esztendeje létesítette alapítványát, és 14 esztendeje az alapítvány kamataiból azokat díjazzák, akik szépen beszélik a magyar nyelvet. A díjat odaítélő bizottság az idén ismét színművészeket tüntetett ki, olyanokat, akik közismertek tiszta, szép kiejtésükről, szép orgánumukról, magas színvonalú beszédkultúrájukról. Köszöntötte a díjjal újonnan kitüntetetteket az alapító Péchy Blanka is. MEGJELENT A Dunakanyar új száma Többszínnyomásos ünnepi külsővel, gondosan szerkesztett tartalommal jelent meg a Dunakanyar — a Dunakanyar Intéző Bizottság tájékoztatója — idei első száma. A tizenhetedik évfolyamába lépett Pest és Komárom me' gyei folyóirat vezető cikke a Dunakanyar Intéző Bizottság legutóbbi elnökségi ülését ismerteti. Az ülés napirendjén a Dunakanyar VI. ötéves tervidőszakra vonatkozó fejlesztési koncepciójának a megvitatása szerepelt. A DIB első, Vácott rendezett fotókiállításáról Bérezés Jenő írt, s mindjárt bemutatják a következő oldalakon Stalter György első díjat nyert, Halászok című érdekes képsorát. Fekete Lajos elemzi az 1979. évi idegenforgalom tendenciáit. Legfontosabb változás az, hogy a szezon végére elkészült a visegrádi kirándulóközpont beruházásának egy igen jelentős része. Idén már teljes kapacitással üzemel a Leányfalun létesített motel és nyaralóháztelep. Schweer Lajos Pócsmegyer és Surány fejlesztési lehetőségeit ismerteti. Két szerző (Török Margit és dr. Lakatos Ernő) is foglalkozik a Dunakanyar új intézményével, a váci fióklevéltárral. Nádasdi János interjút készített dr. Madas Lászlóval, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatójával. Mészáros Gyula, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára országos vissz hangot keltő kezdeményezéséről, az 1970 óta rendezett irodalmi estekről, emlékkiállításokról ad számot. A szegények utcájától a bársonyszékig című életrajzos ismertetés a 15 éve elhunyt Gábor József munkásságát méltatja. Három kép, kétoldalas leírás a Szőnyi István Emlékmúzeum ismertetése. Időben is, földrajzilag Is nagy távolságokat fog össze Ágh Bíró Béla A Dunakanyartól a házsongárdi temetőig című tanulmánya; a 400 éves, híres kolozsvári sírkert bemutatása. Losonci Miklós művészettörténész sok képpel illusztrálva értékeli a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár galériájában megnyílt Zebegényi Műhely kiállítást. Színes hírrovat, könyvismertetés, vendéglátóipari tájékoztató egészíti ki a most megjelent számot. Papp Rezső GOLDONI, SHAKESPEARE Áprilisi színházi bemutatók Közeledik az évad vége, ennek biztos jele, hogy áprilisban már kevesebb bemutatót tartanak a fővárosi színházak, mindössze hat új produkciói láthatunk. Meg kell azonban említeni ezeken kívül két József Attila ünnepi emlékműsort. A József Attila Színházban ma, április 10-én láthatja a közönség Fodor András költő és Barlay Gusztáv rendező műsorát, amellyel a költő születésének 75. évfordulójáról emlékeznek meg/ Kései sirató címmel egy nappal később a Radnóti Színpadon mutatnak be emlékműsort Madaras József és Pécsi Ildikó közreműködésével. Az áprilisi premier- show érdekessége, hogy két Shakespeare-darab kerül színre, s mindössze egy új magyar drámát láthatunk. Vígjáték, komédia Ez utóbbit már néhány napja Játsszák a Kis Színpadon, a Vidám Színpad kamaratermében. Gyárfás Miklós Játék a csillagokkal című darabja azt akarja bizonyítani, hogy nemcsak a mítoszbeli királylány válhat örökké ragyogó csillaggá az égen, hanem egy esetlenül öreg, szerelmes suszter is. A történet lényegében bűnügyi komédia, amely a békéről szól. A bemutató ■ érdekessége, hogy az előadást az író rendezi. A Kis Színpad áprilisban még egy új darabbal jelentkezik. Miroslav Hornicsek Két férfi sakkban című zenés komédiáját 25-én játsszák először. Az olasz népi komédiák stílusát idéző előadást Kalmár Tibor rendezi. A szerelmi négyesfogat körül bonyolódó játék főszerepeit Szabó Tünde, Rátonyi Hajnal, Verebéig Iván és Zana József alakítja. A darab jellemző példája a csehszlovák szatirikus hangvételnek: két zsoldostiszt tartja groteszk fogságban egymást, s a harsány nevetés közben észre se vesszük, hogy mennyi filozofikus gondolatot fogadunk magunkba háborúról, békéről, szerelemről és barátságról. Ugyancsak két bemutatót tart a budapesti fogadószínház, a Játékszín. Viktor Rozov ezúttal bemutatott víg játéka nehezebb fajsúlyú a korábbiaknál. A Boldogság merre vagy?, a Felnőnek a gyerekek és az Udvarol a gyerek könynyebb hangvételű családi konfliktusok körül bonyolódik. Találó szatíra Új drámája A siketfajd fészke szándékoltan politikusabb, a címben szereplő madár jelképpé növekszik. A siketfajd gyönyörű, hatalmas madár, amely különösen szép hangjával any- nyira képes bűvölni önmagát, hogy végül nem vesz tudomást, környezetéről, se hall, se lát, csak saját hangjának gyönyörében él. Rozov hőse egy magas beosztású és nagy- tekintélyű politikus, aki nem veszi észre közvetlen környezetében a karrierizmust, az önzést és a hatalommal történő visszaélést, így önmaga is bűnössé válik. A siketfajd fészkét április első hetétől már láthatja a közönség. A Játékszín következő bemutatójára április 23-án kerül sor. A színművészeti főiskolások vizsgaelőadását láthatjuk: Carlo Goldoni már sokszor sikert aratott vígjátékát, a Két úr szolgáját adják elő a növendékek. Szentivánéji álom. Shakespeare varázslatos víg játéka teljesen új feldolgozásban látható április 21-től az Állami Bábszínház Népköztársaság úti termében. A Szentivánéji álom másfél évtizeddel ezelőtt már sikerdarab volt a bábszínházban. Szőnyi Kató ren dező, Bródy Vera és Koós Iván tervező a bábozás formanyelvére fordította Oberon és Titánia viszályát, az előadásban különböző technikájú bábok keverednek annak megfelelően, hogy melyik képes fantáziakeltőbben megelevení teni a nagy író alakjait. Négy nappal később a Madách Színházban lesz Shakes- peare-premier. A Sok hűhó semmiért vígjátékot Szirtes Tamás rendezi. És nemcsak a bonyolult művel kell megküzdenie, hanem azzal a sok, nagyszerű előadásnak az emlékével is, amely a korábbi bemutatókról élményként megmaradt. Most Mészöly Dezső új fordításában mutatják be a darabot, amelynek főbb szerepeit Haumann Péter, Almáéi Éva, Körmendi János, valamint Dunai Tamás, Juhász Jácint és Zenthe Ferenc alakítja. Az előadáshoz önálló zenét szerzett Victor Máté. Uj játékszín Űj játszási hellyel gyarapodik áprilistól a főváros. A Margitszigeten, a Thermál-sza- lonban nyílik pódium, amely rendszeresen lehetőséget nyújt egy-egy együttes bemutatkozására. Áprilisban Köllő Miklós pantomimegyüttese lép fel. Kr. Gy. 1980. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET A facipő fája Jelenet az A faclpS fája című, 1978-as cannes-1 nagydljnyertes olasz filmből. Van-e értelme, hogy 1978- ban egy filmrendező szinte néprajzi és szociográfiai pontossággal visszaidézze az 1890-es évek végéről egy Bergamo környéki majorságban elő néhány család életét? Mi közünk nekünk ma ezekhez a jobbára írástudatlan, babonás, vallásos, elmaradott, társadalmi körülményeikkel tisztában nem levő, a föld birtokosi önkényt szó nélkül, az eleve el- rendeltségbe való belenyugvással tűnő lombardiai olasz parasztoknak a történetéhez? Mire jó, hogy Ermanno Olmi, a több filmjéből (Az állás; Jegyesek) nálunk is jól ismert rendező, nosztalgikusan feleleveníti ezt a világot? A kérdések akkor merülnek fel az emberben, amikor még csak pár mondatos előzetesek alapján tudja, miről is szól A facipő fája. Aztán végignézi a bő három óra időtartamú filmet, s elfelejti a fanyalgó, kétkedő, értetlenkedő kérdéseket, mert a film meggyőzi arról, hogy igenis hozzánk szóló mondanivalója (ma divatos szóval élve: üzenete) van ennek a nyolcvan évvel ezelőtti históriának. Olmitól persze távol áll mindenfajta tanítóbácsisko- dás. Nem történelemórát akar tartani a századforduló olasz agrárproletariátusának helyzetéről, körülményeiről, hanem csak (csak? — a csak itt mérhetetlenül sokat jelent) meg akarja mutatni, hogyan éltek ezek az emberek, hogyan dolgoztak, szerettek, szenvedtek, milyen volt a viszonyuk ahhoz a szőkébb közösséghez, melyben éltek, milyen volt a kapcsolatuk a földdel, a munkával, a körülöttük levő természettel, az állatokkal, a növényekkel, hogyan küszködtek a megélhetésért, a betevő falatért — vagy éppen egy eltört kis facipő fájának á megjavításáért. A századforduló olasz társadalmáról készültek már sokkal tudatosabb társadalomelemző filmalkotások. Ezeket — Elvtársak, XX. század — mi is láthattuk. Olmi azonban nem Monicelli vagy Bertolucci nyomdokain halad, ö saját gyermekkorának emlékeiből indul ki; szülőföldje, a Bergamo környéki táj keretébe ágyazva meséli, el azt, amit szüleitől és nagyszüleitől, meg azok kortársaitól gyerekfővel hallott a századforduló világáról. A lombard táj szelíd szépségű hajlatai között megbúvó tanyaház vagy majorsag így lesz valamiféle mikrovilág, melyben egy korszak egész keresztmetszete feltárul. Ismétlem: nem közvetlen, direkt módon, hanem azáltal, hogy Olmi ábrázol. Még pontosabban : hogy megmutat. Megmutatja a munkát, a vetés, szántás, állatgondozás, a betakarítás költői szépségű képeit. Megmutat egy disznóölést; gabonát zsákolnak, kukoricát törnek, búzát őrölnek, kukoricakását főznek, patakban mosnak, meseszót hallgatni gyűlnek össze este az állatok párájától gőzölgő istállóban, bölcs, öreg papot látunk, aki hívei életéhez igazítja a vallás tételeit, egy kisfiú elindul a kiemelkedés útján, mert iskolába jár (neki készül majd az a bizonyos facipő), gyerekek születnek, állatok kölykeznek, ringlispiles, mutatványosokkal, kikiáltókkal — és szocialista agitátorokkal népes búcsú van a faluban, egy szép fiatal emberpár egybekél, s a legendás városban, Milánóban — egy csodásán fényképezett bárka- utazás * után — belebotlik a megbilincselt sztrájkolók és tüntetők csapatába, de semmit nem ért az egészből — szóval három órán át egy letűnt, elmúlt, túlhaladott világ embereinek történetét látjuk, elképesztően gazdag informatív anyagba ágyazva. S hogy minden miért, mire jó? Azért, mert Olmi azt gondolja, ez a múlt tanulságokkal is szolgál. Ez a múlt bizonyos elemeivel — a nem eléggé fejlett tudatú emberek máig létező elmaradottságával például — ma is jelen van. Ezenkívül pedig végtelen kár lenne hagyni, hogy ez a világ elvesszen, hogy értékeit elfeledjük, s hogy szépségeire ne emlékezzünk. Nosztalgikus célkitűzés lenne ez? Csak kis részben. Olmi ugyanis nem glorifikálja a századforduló világát. Költői vonásaival együtt is rendkívül realista kép az, melyet róla fest. A magyar néző hasonló élményt talán akkor szerezhet, ha elolvassa Illyés Gyula sok mindenben hasonló könyvét, a Puszták népét. Futárszolgálat A múlt heti moziműsorban közép-ázsiai tájakra vitt a Gajdarról szóló polgárháborús történet. Most újabb filmet láthatunk a fiatal szovjet állam akkori időszakából. A helyszín ezúttal már kicsit közelebb van, miután a cselekmény európai részeken játszódik: hol a Krímben vagyunk, hol az akkor még nem a Szovjetunióhoz tartozó Lettországban. A történet hőse pedig nem vörösparancsnok, hanem egy súlyosan megsebesült vörös tiszt, akiből — mert aktív katonai szolgálatra sérülése miatt már nem alkalmas — diplomáciai futár lesz. Villen Novak rendező filmje bizonyos mértékig kalandos históriát tár elénk. Azért bizonyos mértékig, mert néhol a kalandosnak szánt jelenetek inkább álmosítóak, i mert ráadásul ezeknek a jeleneteknek javarésze már jól ismert más filmekből, így iz- galmasságuk erősen mérsékelt. Talán csak az figyelemre méltó a filmben, ahogyan a bumfordi, nehézkes, de nagyon derék főhőst, Peregudát abban a kényszerű átváltozásban követi (némi humorral is vegyítve a képet), amelyben a „hová kell lőni? ’’-mentalitású katonából kényes feladatokat megoldó diplomata lesz. Mesesorozatok Bár már elmúlt a húsvét, időszerű ajándék, hogy a mozikban mesesorozatokat vetítsenek a gyerekeknek — és az őket elkísérő nagypapáknak, nagymamáknak. Ezúttal egy a kisebbeknek szóló szovjet — A róka és a medve —, g egy a nagyobbaknak összeállított lengyel — Barnabás, a. sárkány — sorozat látható. Takács István
