Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
Ellenőrzik a közvilágítást Megkezdődött a 30-as út gödöllői szakaszát megvilágító lámpatestek ellenőrzése. Naponta 25—30 lámpát vizsgálnak meg a Fővárosi Elektromos Művek gödöllői gyáregységének dolgozói. Barcza Zsolt felvétele Vándor vetítőszolgálat Lanyha az érdeklődés a Pest megyei Moziüzemi Vállalat vándor vetítőszolgálata iránt, erről panaszkodott a gödöllői Petőfi filmszínház vezetője, Köhler György és a vándor vetítőszolgálat gépésze Pajor István, pedig szerintünk mindenkinek megéri, ha igénybe veszik szolgáltatásaikat. Megkérdeztük, tehát, mit tudnak nyújtani, döntse el mindenki maga, érdemes-e hívni őket. A filmvetítéshez mindent maga ad a szolgálat, a filmen kívül a vetítőt, a hangszórókat, a hangosítót is a gépész viszi. Vállalatok, szövetkezetek, Iskolák vagy óvodák kérhetnek tőlük vetítést, s a kezdési időpont is megválasztható. Nemcsak játékfilmekkel, hanem munkavédelmi ismeretterjesztő, oktató, rövidfilmekkel is szolgálnak, méghozzá olcsón. Ez különösen a művelődési házaknak előnyös, ha munkatársaik jó közönségszervezőknek bizonyulnak, a költségvetéshez előadásonként nem elhanyagolható bevételt csatolhatnak. Az utóbbi lehetőség magyarázata egyszerű. A szolgálat három árkategóriájú filmet vetít, az egyes kategóriában 350, a kettesben 420, a hármasban pedig 490 forint a bérleti díj, ami hetven néző után fizetendő, 5, 6 és 7 forintos jegyárakat számítva. Ha a moziban kevesebben vannak, akkor is ennyit kell fizetni, de ha többen, a maradék pénz a rendezőé, akinek még az a lehetősége is megvan, hogy ennél drágábban árulja a jegyeket, figyelembe véve a terem takarításához, berendezéséhez szükséges költségeket is. A járásban ma már több helyen is visszatérő vendég a vándor vetítőszolgálat, s ahol már kipróbálták, mint például Galgamácsán, Pécelen, Szadán, népszerűek a vetítések. Állandó időpontra is szerződést lehet kötni a szolgálattal és ez különösen ott érdekes, ahol nincs önálló filmszínház. UÜOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1980. ÁPRILIS 6., VASÁRNAP Harmincéves távlatra A városrendezés törvénye Elkészült, és a városi tanács elfogadta Gödöllő általános rendezési tervét. Ennyi a hír. Mögötte hosszú évek munkája, tele vitákkal, egyeztetésekkel, várakozással, határidő-csúszásokkal. S mi lesz ezután? Harminc évre szól, hat ötéves terv időszakára, következésképpen a jövőt igyekszik felvázolni, a majdani Gödöllőt alakítani úgy, hogy a következő generációk jól, a mainál is jobban érezzék magukat ebben a városban, javuljon az ellátásuk, magasabb színvonalon szolgálják őket az intézmények, létesítmények. A felvázolásnál álljunk meg. A tervezők nem így fogalmaznak, de a lényeg mégis ez. Belátható. harminc esztendőre előre lehetetlen részletesen megszabni, mi, hogyan valósuljon meg, hiszen a fejlődés évről évre megváltoztatja azt a környezetet is, amelyet alakítani akarunk, s a változót változtatni merev sémákkal aligha tanácsos. Mindig az ember Gödöllőnek egyre inkább meg kell felelnie a középfokú központtal szemben támasztott igényeknek. Közigazgatási, szervező, irányító góca egy jókora karéj településnek, mindazoknak a falvaknak, amelyek járásunkból nem esnek az agglomeráció övezetébe. Emellett országos feladatok ellátására is hivatott, máris meglevő intézményei okán (agráregyetem, kutatóintézetek), a később idetelepülök miatt, s egyáltalán mert ilyen döntés született. Eddig csak az intézmény- hálózatot érintettük, ne hagyjuk azonban említetlenül a mai. 27 ezer gödöllői lakost, s a leendő 52—53 ezret (ennyi várható az új ezredév első évtizedének végére) kiknek érdekeit ugyanúgy számításba veszi a rendezési terv. A kiindulási pont: a városban élő, lakó, a különböző helyeken dolgozó ember érezze jól magát, fejthesse ki munkáját minél kényelmesebben, takarékosabban, tehát hatásosabban. Múlt, adottság Aki magyaráz, Bamberger Károly, a városi tánács elnök- helyettese. Asztalán jókora térkép, a megszokottnál sokkal élesebb színekkel. Sárga, zöld, vörös, kék. A város mint rendszer, mint alrendszerek összessége. Az út- és csatornahálózat, a szenny- és csapadékelvezetés, területek a többszintes építkezéshez és a hagyományosabb lakóházaknak, az üdülőövezet, a kereskedelmi hálózat egységei, a szórakozóhelyek, a zöldterületek, parkok, fás részek, a közlekedés csomópontjai. Korábban nemegyszer nehezményezték, a rendezési terv késedelmét. Húzódott a dolog, de ennek is vannak előnyei. Az évek haladtával gyü- lemlett a tapasztalat, amit tervezők, építők, használók szereztek a városfejlesztésben, s mind több tanulságot is leszűrtek a tárgykörrel tudományosan foglalkozók. A megvalósítás Jó a mostani időpont azért is, mert még az álmodozók is rádöbbenhettek, az anyagi, gazdasági erőforrások szabta korlátokat nem hághatjuk át. Ismét példával: a HÉV-síne- ket nem rakosgathatjuk tetszésünk szerint egyik oldalról a másikra, és csínján kell bánnunk az alul- és felüljárókkal is. S most néhány adat, amely- lyel csupán érzékeltetni szeretnénk a távlatokat és arányokat, hangsúlyozva, eme Ízesítő egy huncutka só Tizenkét csigacsinálo asszony Szaporán mozog a tizenkét asszony keze, s gyorsan pereg valamennyiük nyelve is. A ház asszonya, Pintér Sán- dorné, alig győzi a kínálást. Sorba töltögeti a poharakat saját termésű borral, de körbe jár a pampuskával magasra kazlazott tányér is. Kmett Mihályné tésztát gyúr. Meg-megveregeti a rugalmas, aranylóan sárga tésztát. Kisebb darabokat szakít belőle, aztán hártyavékonyságúra nyújtja. Keményen, teljes erővel nyomja, forgatja a nyújtófát. — Vizet kellett volna tenni a liszthez, mondom, akkor könnyebben nyúlna. Borsó után borsó Hangos nevetéssel nyugtázzák szakértelmemet, s a legöregebbek, a 81 éves Vaigel Andrásné, a 80 éves Katona Józsefné, felvilágosítanak: Az igazi házitészta olyan, akár a borissza ember, nem szereti a vizet. Egy kiló liszthez tíz tojást ütünk, ezt gyúrjuk ösz- sze, nyújtjuk ki, majd vagdaljuk el csíknak, vagy ha- luskának. Ízesítőül semmi mást, csak egy kis huncutka sót teszünk bele. Nézem a szorgalmasan mozgó, erős, munkától inas kezeket, amelyek a dologtalan téli napokon kifinomodtak. Lekopott róluk a gyomlálás zöldje, a palántázás feketesége, eltűnt róluk a kapálás okozta kérgesség, kisimultak az uborka szúrta apró horzsolások, s a szőlőkötözéstől repedezett körmök íve vidáman fehérük. — Csigatészta készül — mondja a ház asszonya. — A tyúkok kapirgálnak a kert végében. A kukorica, meg a táp mellé, a konyháról is poty- tyan számukra hol ez, hol az. Hálából szépen tojogatnak. A háztáji tojásnak nagy a sárgája. És ez majdnem ingyen van. Az a kevés liszt pedig, ami a gyúrt tésztához kell, kikerül a boltból. — Milyen jó lesz, amikor megjön a zöldborsószezon, az az időszak, amikor a borsólevest a borsófőzelék követi, másnap visszájára fordul a sorrend, csak lekapom a polcról a vászonzacskót. Kéznél van a tojásos tészta. Jó ez tej levesbe, gombalevesbe, húslevesbe is. A lakodalmas leveseknek is a csigatészta az ékessége. Egy közepes nagyságú lagziba legkevesebb kétszáz tojásból készítik a tésztát a csigacsináló asszonyok. Vászontarisznyába Figyelem a kezeket, el akarom lesni a csigatészta készítésének tudományát. Ismerkedem a készítés kellékeivel. Minden asszony előtt van egy 15-ször 10 centiméteres vékony deszkalap, amelybe sűrűn egymás mellett egyenesen futó mélyedéseket vésett a készítője. A deszkalap egyik végén apró lábak, ezek teszik a lapot lejtőssé. A tésztacsináló asszonyok kezében hur- kafa-vékonyságú pálcika. A kockára vágott tésztát erre tekerik, majd a feltekert tésztát a deszkalapon végigforgatják, s az a mélyedésektől csigavonalú lesz. Az apró, száz és ezer tésztacsiga fehér lepedőkön szárad, közel a tűzhely, körülbelül 7—8 napig. A megszárított tészta a vászontarisznyába kerül, ahonnan bármikor vehet a háziasszony egy maréknyit, vagy mindig annyit, amennyire szüksége van. Önellátóak — Hasznossá tesszük magunkat tél víz idején is — mondja Vaigel Mihályné. — Csak úgy, ülni, otthon, és nem tenni semmit, nekünk elképzelhetetlen. — Meg az is igaz, hogy jó együtt lenni — toldja meg Gábor Antalné. — Az emberek a munkahelyükön, mi meg itt és így. Bencze Józsefné, Sápi Andrásné, Mogyorósi Mihályné az idősebb generáció tagjai, elhagyták már a hatvanat, egymás szavába vágva mondják, hogy milyen nagy szégyennek számított valamikor lisztért menni a boltba. — Lisztért csak este mehettünk, hogy ne lássa senki. Ha valaki nem termelte, vagy nem kereste meg a családjának az újtól az újig tartó kenyérnekvalót, az nagyon szerencsétlen embernek számított. Most mindenki a boltból él. Nem múlik el nap, hogy ne kelljen menni. Veszi az ember a tejet, a lisztet, a kenyeret, a zsírt. Legalább tésztát ne a boltból hozzunk. Ezért csináljuk. Valamiben legyünk önellátók. Kiegyenesedve Szaporán járnak a kezek. Villanyt kéne gyújtani. Otthon, a tizenkét dolgos kezű asszony portáján is, tüzet kellene rakni, megetetni az állatokat, vacsorát készíteni a munkából hazatérőknek, de Pintérné mindenkit marasztal. Rajkó Mihályné régi történetek felelevenítésébe kezd. Szaporán ömlik száján a szó. Maradnak is a vendégek. Csavarodnak a kicsiny pálcikák segítségével a csigák. Régi szomszédolások újjászületése, téli napok gondűző beszélgetése, egykori fonók hangulatának megidézése? Mit keres együtt ez a tizenkét asszony? — kérdezem magomtól, míg árad a beszámoló az életről, a régi aratásról, a cselédkenyérről, a summássorsról, de közben érzem, hogy akik beszélnek, feszengve és pironkodva, szégyellik előttem azt a régen volt, szegény múltjukat. Értem én, tudom én, oki egyszer kiegyenesedett, emlékeiben sem akar meggörnyedni. Ezt példázza számomra és sokunk számára Pintér Já- nosné portáján tizenkét asz- nyos csigatészta-gyúrása. Ök a tésztacsinálók. F. M. számok nem a közeli jövő számai. Manapság körülbelül 8 ezer lakás van Gödöllőn, a harmincéves időszak végére (arányosan a lakosság várható megduplázódásával) 16 ezer lesz, most 260 bölcsődei és 1000 óvodai hellyel rendelkezünk, a terv szerint 960-al, illetve 1420-al nő a számuk. A meglevő 100 általános iskolai tanteremhez épül még 44. A 9 körzeti rendelő 53-mal bővül. A gödöllői általános rendezési terv a tanácsi szavazással törvényerőre emelkedett. Ettől kezdve minden város- fejlesztési, -rendezési döntést ennek szellemében kell hozni, ami korántsem jelenti az esetleges érdekellentétek automatikus megszűntét, azt azonban igen, hogy a terv szabta kereteken belül kell őket megoldani. Kör Pál Csecsemőtől serdülőkig Ezer gyerekágy A növekvő kereslethez igazítják a Balaton Bútorgyár gyártmánystruktúráját. Eddigi fő profilja, a közületi bútorok rovására 50 százalékkal növelik a lakásberendezési tárgyak mennyiségét. Elsősorban a hiánycikként nyilvántartott kis- és variálható bútorok készítésére rendezkedtek be. Az év slágerének ígérkezik az őszi BNV-n bemutatott és ott nagy sikerrel szerepelt Kombi elnevezésű gyerekágy és pólyázó, amelyet nem nő ki a használólója, hiszen úgy variálható, hogy a csecsemőnek és a serdülőnek is kényelmes fekhely, pólyázó vagy polcrendszer alakítható ki belőle. Az eredeti tervek szerint az idén ezer darabot szándékoztak gyártani, tekintettel azonban a rendkívüli keresletre, a gyár szocialista brigádjai vállalták, hogy terven felül — további ezer darabot készítenek belőle. Nfa a hatodikforduló A járási labdarúgó-bajnokságban ma játsszák a 6. fordulót. A párosítás: Domony— Hévízgyörk, vezeti: Széki (Ádám, Németh), Bag—Nagy- tarcsa, Perge (Máté), Erdőkertes—Valkó, Bodor (Unger) HMSE—Túra, Lázár J. (Hegedűs, Lázár S.), Galgahévíz —Pécel, Keglovits (Imre, Födi), Aszód—Mogyród, Legendi (Czene, Surman), Zsám- bok—Dány, Köti (Rácz, Maszlag). A felnőttek fél négykor kezdenek, az ifjúságiak fél kettőkor. Veteránok találkozója Soraik egyre ritkulnak, mind kevesebben élnek a nagy idők tanúiból, az 1919-es veteránok közül. Emlékeik is elhalványulnak, és már csak a nagyon emlékezetes események elevenednek fel bennük újra és újra. A pártbizottság szervezésében baráti beszélgetésen találkoztak mindazok, akiket nem kötött ágyhoz valamilyen betegség. Az ünnepeltek sorában volt Gállá János 89, Csákvári Jenő 88, Bíró Mátyás 82, Nagy László 81, Be- reczki Béla 75 éves veterán. Az ifjabb nemzedékből az 59 éves Pecsovszky Zoltán, aki 1942 óta párttag. Az Athenaeum Nyomda fémcsiszoló és galvanizáló munkása volt. Dolgozótársai fiatalon beszervezték a pártba. Nem maradt távol Forgács Ferenc, a terü- rületi I., Kiss. István, a területi III., és Nagy István, a területi V. pártalapszervezet titkára sem. A már elhunyt s a pártot szenvedélyesen szerető Nagy Ignác, Horváth András és Winker Lajos özvegyei is jelen voltak és elégedetten nyugtázhatták, hogy férjük iránt mily tiszteletet érez és juttat kifejezésre a most élő nemzedék. Nem maradtak el az üdvözlések és az emlékezések sem. Nagy László beszélt munkás- mozgalmi múltjáról, régi emlékeiről. ö az, aki évek óta, tavasztól-őszig, gondját viseli a Petőfi-szobor előtt álló kis virágkertnek. Bíró Mátyás arról beszélt, hogy Ceglédről származott. el lGödöllőre. Valaha nyolcán voltak testvérek, ma egyedül él, felesége is elhunyt már. Gáldi Edit, a KISZ városi bizottságának titkára a fiatalok nevében szólt és kijelentette, hogy a mai fiatalságot érdekli az idős emberek, a veteránok történelmi múltja, harcaik és élményeik. A fiatalok zömében sok a jó- tulajdonság, odafigyelnek, mi is történt a múltban és a jelenben. Érdeklődésüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy igen sokan jöttek el az idős emberekkel való találkozásra. Galló János, Csákvári Jenő és Kiss István özv. Horváth Andrásné és özv. Na^y Ignácné Csiba József felvételei
