Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
„ÉN, JÓZSEF ATTILA, ITT VAGYOK!" Buday György fametszete Abban az Ady megírta környezetben született 1905. április 11-én, ahol „álmodott a nyomor”. Ha már eny- nyi a kín, világot vált valóra" — hirdette osztály történelmi küldetéséről József Attila. Gyermekkori hányattatása, félárvasága, nélkülözései — nem pusztán egyéni sorsának mozzanatai. „Szerte nézett s nem leié honját a hazában:” Kölcsey sorai a Himnuszból — aktualizálva — a dolgozó többség életérzését fejezik ki a két világháború közti Magyarországon. József Attila életét önmagában is egyetlen hatalmas metaforána.k, egyetlen végsőkig sűrített jelképnek érzi a mai utód. Iskolai és költői eszmélkedése természetszerűleg a baloldali mozgalmak és a háború utáni európai művészeti avantgárd vonzásában történik. Huszonéves korára már érett, saját hangú költő. Szinte már indulásakor tudatosan vallja magát az „utca és a föld fiának”. Fölvállalt és elkerülhetetlen harcai közepette korán felismeri a küzdelmeibe zárt ember esendőségét is: „A legutolsó harcos én legyek” — írja tizennyolc évesen. József Attila a haladó polgári eszmék és a marxizmus tanulmányozásával, kortársai között kiemelkedő gondolkodói teljesítményével és szintézistercmté- sével, költészeti gyakorlatában is kamatoztatta fölismeréseit. Költészetének történelmi mélységlátása — a maga élességében és következetességében — legnagyobb hazai és világirodalmi kortársaihoz viszonyítva is páratlan, ö mutatja ki a legnagyobb meggyőző erővel, versei sokaságában — a „Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény" alapállásából — hogy a kizsákmányolás ténye milyen _ szükségszerűen eltorzítja a személyiséget, a kizsákmányolásnak még a haszonélvezői körében is. Ezért kell szerinte a munkásosztálynak „az egész emberiségért helytállni az örök talajon”, vállalni nem csupán a külső, hanem az ember belső felszabadításának hosszú folyamatát. Érett fővel megértette, hogy az emberben a történelem fejlődésével is- csupán „finomul a kín". De az „aljas, nyomorító hatalmak” megdöntését — épp ennek a felismerésnek a távlatában sürgette. A munkásosztály költője — egyúttal a magyar nemzet költője is volt. „Édes hazám, fogadj szivedbe!” — szól fellebbezése az igazi nemzeti lelkiismerethez, a politikai szorongatottság és a belső számkive- tettség idején. Űj, szocialista internacionalizmust hirdet meg a Duna táján, a nagy előd, Ady Endre szavaival is egybehangzóan. S a harcos forradalmár, kora és kortársai kíméletlen bírálója, szenvedve panaszkodik: „Miért is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat!" De bízik harcának értelmében s abban is, hogy az emberiség előtörténete véget ér egyszer, eljő a „szabadság békessége”, s „minket is elfelednek lassan lugasok csendes árnyain" — írja megnyugvást, feloldást keresve a jövőben a jelen harcosa. „A világ vagyok: minden, ami volt, van.” József Attila költészete intenzív foglalata nem csupán a megtörtént, de minden megtörténhető vagy eljöhető időnek is. Jövőidézésének türelmetlensége egyéni életsorsának tragikussá válásával, szerencsétlen szerelmeivel, betegsége előrehaladásával is nyomatékot kap. „És testem végül megbetegedett, mert férfi vagyok és nem tudja senki, még magam sem, hogy mennyit szenvedek” — írja önvallomásként egyik töredékében. Volt idő, amikor József Attilát csak a forradalmi vagy éppenséggel a szűkebben vett mozgalmi versei alapján tartották elsősorban nagy költőnek. Minden kisajátító elfogultsággal szemben, ma is csak azt vallhatjuk: a teljes József Attila a mienk! Világirodalmi jelentősége mellett (a két világháború közötti szocialista költészet legnagyobbjai sorában a helye!) ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan magyar költőnagyságok kortársaként emelkedett ki, mint Kassák Lajos, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc. Több mint négy évtizede bekövetkezett halála után, képletes értelemben, öleljük őt vissza újra és újra a sínektől. Ne feledjük ma sem, hogy még életében, kulcsmondatként hagyta ránk költészetéhez: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret.” Becsüljük meg és szeressük őt a hozzá egyedül méltó, végletes és gyermeki őszinteséggel! Rózsa Endre JÓZSEF ATTILA: A íme, hát megleltem A világirodalom áramlatában hazámat. íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy új világ, jog, föld. — Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, család* már végképp másoknak remél. J ózsef Attila költészete vl- tathatlanul a világirodalom áramlatába tartozik. A világ számos nyelvére fordították le verseit. A színvonalas műfordítások, s a növekvő kiadások száma mind több lehetőséget teremtenek költészete nagyságának megismeréséhez, nemzetközi elismeréséhez. Az egyetemes kultúrában Tristan Tzara a következő módon jelöli ki József Attila helyét: „Büszke emléke azon a magaslaton foglal helyet, ahol hozzá hasonlóan Bartók is a nemzet éltető szelleméből merítette azt a szubsztanciát, ami az egyedi sajátosságokon túlmutatva, az egyetemességig jut el” (1955.). A magyar költészet kincsestárának egyik gyöngyszeme József Attila, aki szinte minden magyar vonatkozású, klasszikus, sőt modern költészeti antológia, válogatás lapjairól sem hiányozhat. Hans Magnus Enzensberger válogatásában, a Museum der modernen Poesie-ben (1963.) németül, a The Penguin Book of socialist verse (1970.) antológiában angolul jelent meg. Nemcsak kortársai, s kortársaink — hiszen közülük, akik személyesen is ismerték, sokan még közöttünk élnek —, de az újabb nemzedékek képCsoszogj, az öreg suszter Mohácsi Regős Ferenc illusztrációja viselői is megragadó erejűnek tartják József Attila költészetét, életét. A francia költőtársak már 1955-ben tisztelettel adóztak József Attila emlékének, az Hommage des poétes francais á Attila József című kötetben. Guillevic neves francia költő, József Attila egyik kitűnő fordítója, így fogalmazta meg hatását: „Meglepő, mennyire a saját, keserves életéből fakadnak képei: mindig a maga nyomorúságos, kóborló, harcos, hazájával összeforrt sorsának élményeiből merít. Megvan benne a képesség, hogy minden dolgot átlényegítsen, s olyan magaslatra emeljen, ahol az egyén veresége már a balsors feletti győzelemmé válik”. Kötetében, a Mes poétes hon- grois-ban (1967.), 23 József Attila-versfordítása jelenik meg. Köztük a Tiszta szívvel, amelyet más francia szerző is lefordított, a Flóra, A tőkések hasznáról, s az utolsó vers, az Íme, hát megleltem hazámat is szerepel. Más neves francia költők is, mint Tristan Tzara, Paul Eluard, Jean Rousselot, Cocteau fordítottak József At- tila-verseket antológiák számára. [Vemet nyelven önálló kö- tét jelent meg 1960-ban és 1964-ben, s legutóbb, a Corvina Kiadó és a Volk und Welt közösen jelentette meg bővített József Attila-kötetét (1978). A fordítók közül említenünk kell Stephan Herm- lin, Franz Fühmann, Günther Deicke nevét. Számos német nyelvű antológia és közöl József Attila-verseket. Spanyolul Fayad Jamis költői fordításai teszik ismertté József Attilát, nemcsak Európában, de más kontinensen is. Hosszan sorolhatjuk azokat a nyelveket, amelyeken önálló kötetekben vagy folyóiratban néhány verse megjelent: angolul, bolgárul, kínaiul (1957- ben), dánul, finnül, görögül, héberül, lengyelül (tudomásom szerint, egy 1936-os lengyel válogatás tekinthető az első önálló külföldi megjelenésnek), észtül, litvánul, románul, oroszul, szerbül, szlovákul, csehül stb. Románul Mihail Beniuc fordításait, szlovákul Ján Smrek fordításait említhetjük meg, 1974-ből, illetve 1978-ból. Olaszul, Umberto Albinl és a Toti—Dallos házaspár közvetítésével, József Attila A költő szülőháza FERENCVÁROSI bérház. Körfolyosós, soklakásos. Olyan mint a többi jobbról-balról körűié. Csak ez, a Gát utcai 3. szám alatti, most újra festett, frissen mosdatott. Egyik földszinti lakásába tömegesen jönnek a látogatók, az ünneplők. Csodálkozva vagy meghatottan, kíváncsian és tisztelettel nézik, olvassák, tanulmányozzák a kis méretű szoba-konyha berendezési tárgyait, a falra, vitrinbe rakott iratokat, fényképeket, könyveket. József Attila szülőháza az elmúlt 75 évben nem sokat változott. Emléktábla jelzi a kapu mellett, hogy itt született a legnagyobb proletárköltő, a lakást emlékmúzeumnak rendezték be, még 1964-ben. A konyha alacsony, rozsdás tűzhellyel, petróleumlámpával, ütött-kopott asztalával, szénvasalóval, az egyszerű faládával, tálassal, olyan, mint amikor Pőcze Borbála gyermekeivel itt lakott. A konyha köve eredeti, a szobában akkor hajópadló volt. Attila volt a hatodik gyerek, de három testvére még az ő születése előtt meghalt. Két nővére — Jolán és Etus — mellettük Attila, s a szülők fényképe mintha családi idillt sejtetne. Pedig alig volt hároméves József Attila, amikor apja. a jóeszű, de nyugtalan természetű szappanfőző munkás elhagyja családját. A három gyerek ellátása, eltartásának gondja a gyenge testalkatú anyára maradt. Két kisebb gyerekét Öcsödre, paraszti nevelőszülőkhöz kénytelen adni. „Öcsödön rossz volt...” — írta József Attila. Amikor három év múlva visszakerülnek a Mamához a gyerekek, már a Páva utca 11-ben laknak. AZ ANYA hiánya az alig eszmélő gyerekben mély nyomokat hagyott. Később, verseiben sokszor feltűnik ez az élmény. Az egyik tárlóban, a Mama alakját idéző verseket gyűjtötték össze. S a szoba egyik falán Űcsai Károly reliefje, a Mama című vers illusztrációjaként. Versek, kéziratok, a 16 éves József Attila első verseskötete, a „Szépség Koldusa”. Fényképek József Attiláról, környezetéről, testvéreiről. Iskolai bizonyítványa, könyvei, A SZOMSZÉDBAN, a múzeum melletti lakásokban ma is munkáscsaládok élnek. A ház legrégibb lakója, a múzeum gondnoka, Zsíros János- né azt mondja: ismerte Etust és Jolánt, beszélt Szántó Judittal, s mindent elolvasott a költőről, amit csak talált S szeretettel, sok ismerettel mepublicitása talán a legfigyelemreméltóbb. Albini működése nyomán, József Attila ma már kötelező olvasmány az olasz középiskolákban. A közelmúlt jelentősebb József Attila-kiadványai közül, a Corvina kiadásában, még 1976-ban jelent meg az Árion 9 nemzetközi almanach speciális József Attila-száma, Somlyó György szerkesztésében. Egyebek között francia, angol, spanyol, orosz, svéd, dán nyelven közöltek benne visszaemlékezéseket, verseket, prózai töredékeket, tanulmányt József Attiláról. Szabolcsi Miklós szerkesztésében, 1978-ban jelent meg francia és német nyelven egy igen szép válogatás. A közvetlen, személyes kapcsolat, jelenlét fontosságára Benedetto Croce szavai utalnak: ,,A költemény (a Mama című versről van szó — a szerk.) egy pár versszak csupán, édesanyja alakját idézi fel bennük a költő. Mi is nagynak látjuk és érezzük ezt az anyát: mert nagy, végtelen és magasztos az az erkölcsi erő, mely a teljes odaadásból, az elszánt tehervállalásból árad... E néhány versszak bűvölete és varázslata egy az igazi költészet varázslatával és bűvöletével, mely mindig a legváratlanabb pillanatokban születik újjá az emberi szivekből”. A készülőben lévő idegennyelvű kiadványok sorából említjük meg a portugál fordítást, amely a Limiar kiadónál fog megjelenni. De készül az újabb svéd kiadás is, valamint újabb átültetések a nyugatnémet Suhrkamp számára. Tudunk egy, több afrikai törzsi nyelven megjelenő fordításról is. A sok fordítás ellenére, a '* megjelenő kötetek nem nagy példányszámúak, s kérdés, hogy eljutnak-e a szélesebb közönség kezébe. Nem követhettük figyelemmel a külföldi népszerűsítés egyéb formáit sem, mint a felolvasó- estek, a megemlékezések, nem beszélve, a tanulmányok, a tudományos kutatás egyéb eredményeiről sem. József Attila világirodalmi jelenlétéhez az idegennyelvű és közös kiadványok színvonalas sokfélesége még inkább szükséges. Oda kell figyelnünk az idegennyelvű fordításokra, s akkor talán a Magyarország messzire van című versében feltett kérdésre: „Uram, nem látta Magyarországot? Tudom, nehéz a nyelve. Tudom, nehéz a szívem. Uram, nem látta Magyarországot?” — nos, a kérdésre választ, vagy legalábbis visszhangot kaphatunk. Macht Ilona A konyha Hauer Lajos felvétele sél az emlékmúzeumba betérő iskolásoknak, felnőtteknek József Attiláról, „aki máig a legnagyobb”... Kádár Márta
