Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

rrsr hegyez 1980. Április 30., szerda MI LESZ VELED EMBERKE? Gimnáziumi érettségi után Nem folytattunk közvéle­ménykutatást, mégis a legkü­lönbözőbb helyeken elhangzó megjegyzések, félmondatok alapján úgy ítélhetjük meg, hogy alaposan megcsappant a gimnáziumi érettségi társadal­mi rangja, elismertsége. — Nem ad szakmát, végzettséget, nincs kenyér a gyerek kezé­ben — mondják a szülők. — Kitolódik a munkába állás időpontja, s ez nem éppen jó ebben a munkaerő-ínséges idő­ben — hangzik a gazdasági szakemberek véleménye. — Ezek a fiatalok szaporítják az alkalmazottak már amúgyis túlnépesedett seregét — figyel­meztetnek a szervezők. — Mi­nek a gimnázium, hiszen egye­temre menni bármelyik szak- középiskolából lehet? — két­kednek mások. Szakképzettség nélkül Persze találkozhatunk ezek­kel szemben álló vélemények­kel is, olyanokkal, amelyek megalapozottak, amelyek reá­lisan voksolnak a gimnázium mellett. S amíg a nézetek meg­oszlanak, ha lassan is, de fo­kozatosan növekszik a gimná­ziumokba járó gyerekek szá­ma. Igaz, ez az emelkedés nem mutat valóságos képet, mert a nyolcadik osztályt vég­zett tanulók száma is minden évben meghaladja az előzőt és a továbbtanulók között stagnál, sőt kis mértékben csökken a gimnazisták aránya Pest me­gye területén. Miért megy a gyerek gim­náziumba? Érdemes volna tu­dományos alapossággal választ keresni a kérdésre, a kapott kép bizonnyal nagyon változa­tos lenne. Pontos adatok hiá­nyában három jellemző típus - feleletet lehet elkülöníteni. A gimnazisták nagyobbik fele egyetemre, főiskolára igyek­szik; másrészük egyszerűen csak családi hagyományok folytatójaként kerül ebbe az iskolatípusba; de akadnak nem kevesen, akik a pályaválasz­tás idejét odázzák el négy év­re. Már ezek alapján is tetten érhető a gimnáziumi beiskolá­zás ellentmondásossága. Megyei adatok szerint a gimnáziumban érettségizett fiatalok közül csak minden másodiknak sikerül az egye­temi, főiskolai felvételi. A többiek dolgozni mennek és rövidebb, hosszabb tanfolya­mokon igyekeznek valamilyen szakismeretre szert tenni vagy íróasztal mellett sajátítanak el egy-egy munkafolyamatot. Vi­szonylag nagyon kevés azok­nak a száma, akik gimnáziu­mi érettségivel zsebükben el­mennek szakmát tanulni. A végeredmény tehát nem éppen kedvező: tizennyolc éves fiata­lok százai maradnak évente szakképzettség nélkül, aztán sorsuk számos pályamódosítás árán alakul valamiképpen, s nem zavartalanul. Majd valahogy S még egy tényező, amely elsősorban a diákokat befo­lyásolja: a gimnáziumokban nagyobb, részletesebb a tan­anyag és magasabbak á köve­telmények, mint a'szakközép- iskolákban. Ráadásul a gim­náziumban nagyon jól kell ta­nulni, mert csak a legkivá­lóbbak jutnak el felsőoktatá­si intézménybe. A többiek­ben megmarad a bizonytalan­ság: majd csak lesz valahogy. A dabasi gimnázium statisz­tikája többé-kevésbé tükrözi a megyei helyzetet. Péter Do­monkos igazgató asztalán gyü­lekeznek a továbbtanulási la­pok, nagyjában-egészében már minden negyedikes növendé­kéről tudja, hogy érettségi után merre indul. — Iskolánk 150 gimnazistája közül 36 végez az idén — mondta az igazgató. — Azt is érdemes megemlíteni, hogy né­hány éve fiúk már alig jelent­keznek iskolánkba, elnőiese­dett a gimnázium. Ennek egyik oka az lehet, hogy a lányok számottevő hányada az isko­la utáni férjhezmenésre gondol, s kevésbé kötődnek valami­lyen hivatáshoz. Az érettségi­zők közül 19 jelentette be to­vábbtanulási szándékát: több­nyire a pedagógus pályát vá­lasztják. Vonzó számukra PEST MEGYEI KIADVÁN7 Egészségnél A Pest megyei Egészségne­velési Osztály évek óta terv­szerű következetességgel meg­jelenteti az Egészségnevelés Kiskönyvtára füzeteit. Azokra a betegségekre, káros szenve­délyekre irányítja a figyelmet, amelyek napjainkban különö­sen gyakran fordulnak elő, és környezetünkkel, életmó­dunkkal összefüggnek. A 15. kis kötetet a sorozat- szerkesztő dr. Vértes László, írta. Címe: A cukorbetegség. Napjainkban a népbetegségek közé tartozik. A statisztikai adatok szerint mind gyakrab­ban fordul elő. A mai életrit­mus, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az alkoholfogyasztás és sok más környezeti hatás vezet ehhez. A szerző végigvezet a cukor- betegség történetén az indiai orvosok első felfedezésétől az inzulin megjelenéséig. Félszáz forrásmunka segítségével ír a cukorbetegség kezeléséről. A leggyakoribb gyógyszerek is­mertetése mellett tápanyag- táblázatok sorával illusztrálja munkáját. Megtudjuk, hogy a Pest megyei Semmelweis Kór­házban szerzett tapasztalatok kapcsán már 1965-ben szorgal­mazták diétás kiadványok megjelentetését, a rendszeres diétás szaktanácsadásokat, a szűrővizsgálatokat. A 16., négyíves füzet Fekete János: Az alkoholisták gondo­zása című munkája. Hivatko­zik a három évvel ezelőtt meg­jelent minisztertanácsi ha­tározatra, amely az alkoho­lizmus elleni küzdelem fokozá­sára irányuló egyéb intézkedé­sek mellett az egészségügyi el­látás feladatait is megszabta. Mindezek a lehetőségek a me­gyei és fővárosi kórházak al- kotológiai osztályai, valamint a fl áróbetegeket ellátó alko- hrí gondozó rendelések speciá­YOK >elési füzetek lis ellátási rendszerében va­lósulnak meg, de feladatot ró­nak az egészségügyi szolgálat valamennyi szervezeti egysé­gére. P. R. a zsámbéki tanítóképző főis­kolai tagozat, s meg is értet­ték, hogy jelenleg társadal­munkban — figyelembe véve a demográfiai hullámot is — égető szükség van tanítókra. A választás lehetősége — Hogy mihez kezd a többi növendék? Akár válogathatnak az állások között. A dabasi üzemek és intézmények két­szer annyi fiatalt keresnek, mint ahányat küldeni tudunk. Nálunk a gimnáziumi tárgyak mellett gép- és gyorsírást ta­nulnak a kislányok, így szíve­sen fogadják őket irodai mun­kára. A fiúk gyakorlati okta­tásként gépkocsivezetést tanul­nak, de itt nem kaphatják meg a vezetői jogosítványt. Azért nekik sincs elhelyezkedési problémájuk. Mindössze két, esetleg három diákunk szándé­kozik szakmát tanulni. Szimpla érettségi — közna­pi beszédben így emlegetjük a gimnáziumi végzettséget. Pe­dig bizonyítható tény, hogy ehhez az oklevélhez alapos, tiszteletet parancsoló általános műveltség párosul. Kár, hogy ennek a tudásnak csak kisebb része válik társadalmilag hasz­nossá, mert az irodai munkák többsége nem kívánja meg a gimnáziumban megszerzett is­meretek alkalmazását. Ezért volna jó, ha a gimnáziumi fel­vételnél a jelenleginél is ala­posabban választanának a je­lentkezők közül, hogy a vég­zettek nagyobb arányban ta­nuljanak tovább. Kriszt György Koprodukciós film Vámmentes házasság Befejezéséhez közeledik az első magyar—finn koproduk­ciós filmalkotás, a Zsombolyai János rendezésében készülő Vámmentes házasság magyar- országi forgatása. A férfi fő­szereplő, a helsinki svéd szín­ház vezetőszínésze, Tom Wen­zel elutazása előtt nyilatkozott az MTI munkatársának: A finn szakemberek köré­ben a magyar filmeket és ké­szítőiket egyaránt megbecsü­lés és tisztelet övezi. Amikor szinte minimális filmes elő élettel megkaptam az ajánlatot és a forgatókönyvet, úgy érez­tem, hogy a Vámmentes házas­ságból közös munkával jó filmet lehet alkotni. Tetszett a nemzetközi házas­ság gondolata és a körülötte adódó bonyodalmakra épülő történet. Most — a munkála­tok felénél — már elmondha tom: a magyar filmesek em­berileg és szakmailag egyaránt kitűnő partnerek. Ez egyaránt érvényes filmbeli menyasszo­nyomra, Kiss Marira, barát' nőire — Esztergályos Cecíliá­ra és Margittay Ágira ■ vagy a töboi szereplőre és a technikai munkatársakra is. A tervek szerint előbb Finn országban mutatják be a Vám­mentes házasságot, hogy mi­lyen fogadtatásra számítha­tunk az október 24-i premie­ren? Ismerve a finnországi kö­zönségigényt, úgy gondolom, ez a vállalkozás a sikeres al­kotások közé fog tartozni. PILISMAROT-SZOB TÉRSÉGÉBEN Őskori település Közép-Európa egyik legna­gyobb őskori településének maradványait tárták fel a pi­lismarót—szobi rév térségé­ben. Az egy hektárnyi terü­leten több korszakbeli lakott hely emlékeit hozták a fel­színre. A napvilágra került csaknem 300 emlék közt lát­hatók gödörházak alapjai, tűz­helyek, kemencék, kerámiák, sírleletek. A Nemzeti Múzeum irányí­tásával a megyei múzeumok régészei páratlan értékű lele­teket tárnak föl. A Duna menti római határvédelmi rendszer, a limes kutatása is eredményes. Megkezdték an­nak az őrtoronynak a teljes feltárását, amelynek védőár­kát az utóbbi években fedez­ték föl a pilismarót—szobi révi ásatások során, a 3. szá­mú római őrtorony közelében. Folytatódott az esztergom— szentkirályi középkori telepü­lés kutatása is. A Tisza mentén, a Bokros határában végzett régészeti ásatások, leletmentések során tártak fel páratlan értékű tár­gyi emlékedet. Szenzációsnak minősíthető lelet az újkőkori falu maradványai között, a sírokban talált rézgyöngy. A néprajzkutatás számára is so­katmondó ‘ a Gyólya nevű középkori faluban fellelt ház — kovácsműhely-maradvány. RÁDIÓFIGYELŐ ÖTÖDIK SEBESSÉG. — Olyan szép, mint a mese. De gondolhatjuk-e ezt, éppen, er­ről a történetről? A történet­ről, amelyben az a legször­nyűbb, hogy megtörtént. Hol volt, hol nem volt... Élt valahol — Ráckevén — -s-gy fiú. Egy szegény fiú. Aki attól vált szegénnyé — sze­rencsétlenné —, hogy az édes­apja meghalt. A fiú, félár­ván, az édesanyjával Pestre került. Volt ugyan mit aprí­taniuk a tejbe, mert a mama zöldség-gyümölcs kiskereske­dőként dolgozott, de egy szép napon... Az idei esztendő februárjá­ba* a fiú, hazaérve a gim­náziumból, öitszáz forintot ta­lált az asztalon. És hűlt he­lyét az édesanyjának. Az öt­száz forintot arra szánta a mama, hogy a fia: „új életet kezdjen vele”. Ö maga pedig, elment. Köd előttem. Köd utánam. Disszidált. Erre a fiúra találtak rá az Ötödik sebesség munkatársai, véletlenül, a riporthelyszínt tudakolva... Ez a véletlen az egyik meseelem ebben a tör­ténetben. A másik meg: ez a fiú, aki — egyelőre: Neve- sincs — tanul, tanul, válto­zatlanul, tovább, de csak este tíz után. Mert addig: min­dent elvállal, mindent meg­csinál, amivel pénzt kereshet a megélhetéshez, a sportpá­lyán és környékén: a jelző­vonalak festését, a gyepsző­nyeg karbantartását, és így tovább. „Azért is megmutatom!” — mondja most halkan. — „A barátaimnál vannak a cucca- im. De semmit. se hagyok abba. Le fogok érettségiz­ni ...” Az ötödik sebesség műsor­vezetője, Návai Anikó, a Pe­tőfi rádióban, megígérte, időn­ként viss-za-visszatémek erre a történetre. Hadd lássuk-kálijuk, ho­gyan alakul.- S hogyan szerez majd magának nevet-tiszt-es- séget hősünk, csodával hatá­ros módon, mint a mesében. HÜSZAS STÜDIÓ. — Mint a mesében? De előbb száll­junk le a földre, hegy ismét — földi alapon — felszár­nyalhasson a képzelet, me­lengethessen a szépség, erőt véve minden szomorúságon. Hősünk, ezúttal, Vdvardi Kati. Vele a Kossuth rádió szintén hagyományos műso­rában, a Húszas stúdióban, is­merkedtünk meg: Szabó Or­solya öt perc híján egyórás riportjában. Szerkesztő: Ko- valik Márta. Ez az Udvardi Kati negyed­éves egyetemi hallgató, az angol—történelem szakon, és: nem lát, legalábbis csak fol­tokat lát. A mozgást látja. A fényt... az elmosódott kon­túrokat ... A betegség a ví­rusos influenza következmé­nye. S a betegségé, hogy azt Kati le akarja győzni. Nem akar­ja, hogy be eg.iek tartsák. Nem akar hátrányokat. De előnyöket sem. Azt akarja, hogy megvalósuljon vágya- igénye: „A legjobb egészsége­sek igényével mérjék!” Tiszta kitűnő. Az ő jegyze­teiből készül csaknem az egész évfolyam. Fölskicceli a sza­vakat... Otthon felolvastatja őket magának, a mamával... Aki fonetikusan ejti az an­gol szavakat (jelentésükről fo­galma sincs) ... Aztán Kati­nak egy-két szóból eszébe jut­nak egész, - kerek mondatok. Egyszerre több mondat is. Legtöbbet az édesanyja segí­ti. öt Kati csak így emlege­ti: „Édes anyácska”. Legtöb­bet — ez is igaz! — a töb­biek segítik. Nincs egyedül. S ekkor — amikor idáig ért a riport — az jut eszembe, hogy nem vagyunk egyedül. Kati egyik évfolyamtársa szól: „A hősöket nem a mű­vekben kell keresni! Itt van­nak!” De! — egy pillanat! Ho­gyan is állufik azokkal a cso­dákkal, a magyar népmesék­ben ? A mesében ... Ortutay Gyula, erre, így emlékeztet: ......benne a csodák világa az ig azi, a rendes világ...” Akkor lehet, hogy az igazi csodák nem a mesékben, ha­nem a mi életünkben létez­nek? ZENEI PANORÁMA Kodály Háry Jánosa Budapesten, az Erkel Szín­ház volt a színhelye a Főt, Dunakeszi, Gyál, Százhalom­batta, Szob, Dabas, Vác és környéke iskolásai részére tartott összevont hangverseny­nek. Kodály Zoltán Háry Já­nos című dal játékának ke­resztmetszetét láthatták . a gyerekek koncertszerű előadás­ban. Zeke László színművész ol­vasta fel a történetet, amely­nek érdekes, fordulatos ese­ményeit Bordás György (Háry János), Mészöly Katalin (ör- zse), Domahidy László (öreg Marci) operaénekesek, a Ma­gyar Állami Operaház gyer­mekkara (karvezető Botka Valéria), a HVDSZ Liszt Fe­renc kórusa (Kiss Ferenc kar­nagy), valamint a Postás Szimfonikusok Zenekara Bolberitz Tamás vezényletével szólaltatta meg. Több mint fél évszázada játszotta először a budapesti Operaház Kodály művét, amely azóta sem vesztett sem­mit szépségéből, tiszta ember­ségéből. A nagyotmondó ob­sitos történetét Garay János költeménye alapján Paulini Béla és Harsányi Zsolt for­málta szövegkönyvvé. Az elő- és utó játékkal övezett négy kaland a zenében nagyszerűen tükröződő meseszövéssel, meg­álmodott hőstetteivel köti le a hallgatóság figyelmét. Burkusország és Galícia kö­zött húzódó határon hajtja végre első hőstettét Háry: Má­ria Lujzát kíséretével és a szolgálatában álló öreg Marci kocsissal az őrbódéval együtt áthúzza Galícia földjére. Ma­gyar népdalok hangzanak fel: az öreg kocsis, Háry és Ör- zse üdvözli így egymást a messzi idegenben. Hőstettéért a bécsi Burgba kerül hősünk. A császári pa­lota órája elkongatja a tizen­kettőt. A mesevilágban a bé­csi harangjáték mesecsengety- tyűi szólnak szívderítőén. Napóleon hadüzenete miatt kerül olasz földre, háborúba, immár óbesterként Háry. Ta­lán egyetlen vigaszaként cso­dálatos dallam ível fel, csupa keserűség, vágyakozás a haza­térés után: Nagyabonyban csak két torony látszik... Háry János természetesen le­győzi a francia császárt, és így hamar vége is a háború­nak. Az elesett franciák tisz­teletére karikírozott gyász­induló hangzik fel. A szaxo­fon, harsona, tuba és a kü­lönböző dobok zenéjéről rög­tön érezni, játékkatonák te­metéséről van szó. A harma­dik kalandot toborzó zárja. Nagyszerű hangulatú, erőt, férfias helytállást sugárzó ez az ének: A jó lovas katoná­nak de jól vagyon dolga.., Bécsben folytatódik a tör­ténet a negyedik kalanddal. Pompás indulóra lépkednek az ebédre meghívottak, hogy hódoljanak a győztes Háry előtt. Ábécédé — éneklik csengő hangon a császári csa­lád gyermekei a leckét az új rokon előtt, hogy lássa, milyen szorgalmasak. Órzse is meg­jelenik, búcsúzni jött mátká­jától, ám a mese végére min­den jóra fordul, kiki a pár­jára lel. Háry még egy dalt énekel a császárnak, figyel­meztetésül : Felszántom a császár udvarát, belévetem hazám búbaját, hadd tudja meg császár felsége, mi terem a magyar szívébe. Nagyon jól sikerült össze­állítást láttunk. A gyerekek korának, érdeklődésének, ze­nei képzettségének megfele­lően kiválasztott részletek hangzottak el. Az egyes ki­emelt dalok, valamint a bécsi harangjáték zenei felépítésé­nek, a rondótéma és az epi­zódzene váltakozásának já­tékos megtanítása, az előfor­duló idegen szavak jelentésé­nek megmagyarázása, a kis nézők bekapcsolása a zene és az előadás vérkeringésébe pél­daszerű volt. így azután nem véletlen, hogy a befejezésként újra felhangzó Kapuvári ver­bunkos együttes eléneklése után vastapssal ért véget az idei évad utolsó gyermekelő­adása. Zenetanárok koncertje Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a budai járási körzeti állami ze­neiskola hangversenysorozatot tart, három helyszínen. Április 21-én került sor a pilis vörös vári Nagyközségi Központi Könyvtárban az el­ső estre, ahol barokk, roman­tikus és mai magyar szerző műveit szólaltatták meg a zeneiskola tanárai. A második koncertet ápri­lis 28-án az érdi városi mű­velődési központban tartották, nagy érdeklődés mellett. A teljesen megtelt terem­ben elsőként Haydn: D-dúr duójának első és második té­tele hang ott fel Pallai Zsu­zsanna (hegedű) és Kapronyi Gábor (gordonka) előadásában. Tartini—Kreisler Változatok egy Corelli-témára című da­rabját Miczki Istvánná ját­szotta hegedűn, Németh Fe­renc zongorakíséretével. Biz­tosan érződött az átdolgozás­ban és játékukban Corelli harmóniavilágának, dallamos­ságának és ritmikájának klasszikus egyensúlya, a ko­rai klasszicista Tartini és a mához vezető Kreisler hatása. Debussy Prélude-je és a négytételes Bergamaszk szvit­ből a Verlaine Clair de lune című költeményre írt harma­dik rész hangzott fel Németh Ferenc műsorában. Zongora- játéka hangulati gazdagságá­val szerzett szép perceket. La Wally áriáját Catalani azonos című operájából és Leoncavallo Bajazzókjáhól a Madárdalt énekelte Sassné Várady Sarolta, tapsot arat­va. Zongorán Sass József kí­sérte. Igazi sikerszám volt Liszt Gondolierája Simor Lászlóné zongorajátékával. Romantikus álmodozás és kitűnő hangszer- tudás párosult előadásában. Frescobaldi Toccatáját Nagy­úé Réday Erzsébet gordonkán, Simor Lászlóné zongorán ját­szotta, kiegyensúlyozottan. Mozart A-élúr klarinétverse­nye vérbeli klarinétkompozí­ció, érzéki szépségű hangzás­sal, csodálatos dallamokkal. Ellenpontozó szólamszövése, a hangszerek párbeszéde re­mekművé tette. Orosz Attilá­tól nagyon szép első tételt hallhattunk. Chopin Esz-dúr keringője szintén nagy sikert aratott, Pap József zongorajátékában romantikus hangulata hatott. A koncert befejező száma­ként Schubert C-dúr vonós­ötösének első tétele hangzott el. Az összeszokottság, az együttes játék öröme, a tisz­ta hangzás tette széppé előadá­sukat. A zenetanárok harmadik koncertjére Solymáron, az Apáczai Csere János Művelő­dési Házban kerül sor, ápri­lis 29-én. Simon Gy. Ferenc Hajós Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom