Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

1980. Április 3., csütörtök "kMHop Árok készül csatornának A Köaép-maffyírországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a dunakeszi lakótelepen mefrkezdték a szennyvízelvezető csatorna föidxmmkálatait. A kétszáz millSmátérés átmérőjű csöveket a közel­jövőben fektetik le Mindennél többet ér Két szoba összkomfortos la­kás, szerény otthon a Béke úti épületek egyikében. Czeíi Ferencék sorsa nem lehetett könnyű, amíg Dunakeszin le­telepedtek. Hosszú listát sorol fel a férj és a feleség arról, hol, mikor laktak többedma- gukkal albérletben, egyetlen Szobában. Volt úgy, hogy a családfő egy nógrádi papiak­ból járt el hetenként dol­gozni Dunaújvárosba. Más­kor meg a kőbányai albérlet­ből járt ki Dunakeszire. A század második évtizedében született generációnak való­ban sokat kellett próbálnia. Mi minden történt, amíg Cze- ti Ferenc, a MÁV Dunakeszi Járműjavító üzemének meósa elérte ötvenötödik életévét? Munkák és munkahelyek nevei bukkannak elő az idő távolából. Azt kellett vállal­ni, ami ' adódott. Mert élni kellett. , — Nem szégyellem — jegy­zi meg —, hogy sírásó is vol­tam. Aztán a rákosrendezői pá­lyaudvarról esik szó, amit a harcok után kellett helyreál­lítani. A Ganz Vagon- és Gépgyár­ban lett párttag. Aztán a fia­tal lakatosra felfigyeltek, tan­folyamokra küldték és a nép­hadsereg tisztjeként Várpalo­tára került. A kor ellentmon­dásos hatásai közül egyik sem kerülte el. 1954-ben alvázlakatosként kezdett újra dolgozni a jár­műjavítóban, ahol hamarosan brigádvezető lett, s fiatal szakembereket nevelt-, az üzemnek. Hat év telt el, míg végre dunakeszi lakossá vált; Hosszú ideig volt a járási és a megyei pártbizottság tagja, s jelenleg az üzemi pártbi­zottságba választották be. A napi munkája mellett irányí­tója, parancsnoka a munkás­őrség dunakeszi zászlóaljá­nak. Az utóbbi két évtizedben sok kitüntetés gyűlt össze a családi archívumban. Tavaly november 7^0 Czeti Ferenc megkapta a Munka Érdem­rend arany fokozatát is. A legnagyobb kitüntetésnek mégis azt tartja, hogy kül­döttként ott lehetett a párt XII. kongresszusán. Három gyereket nevelt fel. Körülveszik az unokák. — Ennyi az életem — jegy­zi meg csendesen, amikor az autóbusz-megállóhoz kísér. Emberek jönnek, ismerős­ként köszöntik. A fiatalabb ja így: tiszteletem Feri bátyám! Ez mindennél többet ér. Csütörtöktől péntekig A hét műsorából ünnepi megemlékezem Ha­zánk f elszabadulásán S.R 35. évfordulója tiszteletére ma délután fél négykor a párt, a Hazafias Népfront, a tanács és a fegyveres testületek képvi­selői koszorút helyeznek el a Felszabadulás parkban álló szovjet hősi emlékműnél. Dél­után négy órakor a Lenin parkban az ünnepségen dr. Jancskár Sándor, a városi ta­nács titkára mond beszédet. Ifjúsági vetélkedő. A műve­lődési központban ma a ház ifjúsági klubja, a gimnázium és a szakmunkásképző inté­zet csapatai szellemi vetélke­dőn mérik össze tudásukat. A vetélkedő címe, mottója: Ki tud többet Magyarországról? A Fehérló fia. Kétrészes bábjátékot mutatnak be a mű­velődési közporttban, szombat délelőtt 9 órakor a 3. és 4. sz. általános iskola, délelőtt 11 órakor a 2-es sz. általános is­kola tanulóinak. Rendező: Deák István. Zeneszerző: Szől- lősi András. Díszlet: Bródy Vera. Filmműsor. A Vörös Csil­lag Filmszínházban csütörtö­kön és pénteken az Arany­ember című magyar filmet játsszák. Szombat-vasárnap A nagy balhé című színes ame­rikai filmet játsszák. Hétfőn, kedden Nada csoport címmel színes francia—olasz, 16 éven felülieknek való, csütörtökön, pénteken Szenzáció címmel színes, amerikai filmvigjáté­kot vetítenek. A József At­tila Filmszínház műsora azo­nos a Vörös Csillag Filmszin- házéval. Az előadások . kezde­te a Vörös Csillagban este 6 és 8 óra. Szombaton 4, 6 és 8 óra. A József Attila Filmszín­házban fél órával korábbi a kezdet. DUNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Könyvtár és művelődés Hol a helyünk a ranglistán? Társadalmi összefogás Útépítés, orvosi rendelő, klub A Hazafias Népfront helyi bizottsága két fontos akciót kezdett márciusban, melyről lapunkban is beszámoltunk. A művelődés egyik legfon­tosabb eszköze a könyv, az ismeretek tárháza, a gondola­tok közvetítője. Nem könnyű pontos mérleget készíteni ar­ról, hogy egy város lakossága mennyire él ezzel a lehetőség­gel, mit és mennyit olvas, no­ha ez az általános műveltséget nézve meghatározó. Az embe­rek nemcsak a központi könyvtárból kölcsönöznek, hanem a különböző munka­helyeken levő, üzemi könyv­tárakból is. Itt pedig köz­tudott, hogy sok a Buda­pestre bejáró, s nagyjából ugyanannyi a helyi üzemekben dolgozó vidéki lakos. Könyvet kínálnak az üzemi terjesztők és a csalogató, ezer színű vá­lasztékot nyújtó könyvesbol­tok. A tapasztalatok szerint hasznos divat a házikönyvtá­rak gyarapítása. A dunakeszi könyvtárháló­zat két fő intézménye közül a legnagyobb a József Attila Művelődési Központ könyvtá­ra. Múltja, jelentősége, a mun- kásműveiőöésben betöltött sze­repe meghatározó. A Kölcsey utcában működő 2. számú könyvtárral együtt a két fő intézményben jelenleg 49 ezer 863 kötet könyv sora­kozik a polcokon, tavaly 3 ezer 703-an kölcsönöztek. Az olvasók közül 1 ezer 434-en 14 éven aluliak, s a két könyvtár­ba összesen 824 fizikai mun­kás iratkozott be. A fiatalok irodalnji érdeklődését és igé­nyeit hivatottak kielégíteni az iskolai könyvtárak. Ezek ta­valy 665 olvasót szolgáltak ki. A város hat üzemében önálló szakszervezeti könyvtár műkö­dik, s az a cél, hogy minden termelőegységben legyen mód­juk a dolgozóknak könyvet kölcsönözni. Az olvasók száma viszont meglehetősen alacsony, viszonyítva az üzemi létszám­hoz. A városi tanács által nem­rég elkészített elemző jelen­tés érdekes összehasonlító ada­tokat kínál arról, hogy más városokhoz viszonyítva hol áll Dunakeszi a könyvolvasásban. Vácott például a népesség 40 százaléka olvas könyvtári könyveket, Cegléden 37, Szent­endrén 34. A város könyvtári statisztikája mindössze 21,1 százalékot mutat, s a megye városainak listáján csak a 20,2 százalékos arányt elérő Száz­halombattát előzi meg. Világos tehát, hogy ezeken az arányo­kon változtatni kell. De hogyan? A közművelődé­si szakemberek, s a tanács ve­zetőinek véleménye szerint az érdeklődés felkeltésében az intézmények színvonala, a ké­zikönyvtár állománya, a „hely­ben olvasás” lehetősége is meghatározó. A könyvtárháló­zat még nem felel meg a vá­rosi követelményeknek. Egy­séges könyvtárpolitikát, jobb kölcsönzési és kiszolgálási fel­tételeket kell teremteni, s még több szakemberre van szükség. A jelenlegi kölcsön­zőhelyektől távoleső városré­szekben fiókkönyvtárakat kell létesíteni. Mindezt tervszerű, folyamatos fejlesztéssel lehet elérni, s ehhez szükséges az anyagi erők összefogása is. Mert nemcsak az olvasottságot reprezentáló, összehasonlító adatok kedvezőtlenek, hanem az állománygyarapitás, és az anyagi források mutatói is. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa elnöksége e hó­nap közepén tárgyalja a mun­katársai és a város szakembe­rei által készített előterjesz­tést, melyben javasolják, az egységes, tanácsi irányítású könyvtárhálózat kialakítását. Ha a javaslatot elfogadják, az üzemi könyvtárak kivételével a tanács szakemberei irányít­ják a könyvtári munkát, s fokozatosan továbbfejlesztik a közművelődés ezen alapintéz­ményeinek működési feltéte­leit. Bővítik a József Attila Művelődési Központ könyvtá­rát, s mellette a gyerekeknek olvasórészleget alakítanak ki. Szabadságligeten klub és könyvtár kezdi meg működé­sét. Az új lakótelep könyvtá­rának megnyitására a 4. szá­mú iskolát kérte fel a tanács. S ha a telepen felépül a szol­gáltatóház, kötiyvárusító pavi­lon is nyílik. Az alapintézke­dések után az olvasni szere­tő közönségen a sor, hogy a kapott lehetőségekkel éljen. Csak az óvatosság segít! Csöngettek: hívjam a men- kell várni, gyorsan kell átha­tőket, kérték, mert a házunk előtt közlekedési baleset tör­tént. Telefonálás közben tud­tam meg, hogy ezzel egy idő­ben Dunakeszin is elütöttek egy gyalogost. Sebesen szágul­dó cementszállító-kocsik, ka­mionok, teherautók és sze­mélykocsik sokasága. A várost kettészelő 2-es számú fő­útvonalon szünet nélkül áramlik a forgalom. Sokat ladni a zebrán. Forgalomirá­nyító lámpa kellene, hogy a zöld jelzés ideje alatt bizton­ságosan lehessen átkelni. Az M 2-es nemzetközi útvonal kijelölése után ez meg is tör­ténik — mondta a városi ta­nács illetékese. Addig vi­szont nincs más megoldás, mint fokozott figyelemmel közlekedni. Vigyázni a gyere­kekre, segíteni az öregeknek, hogy elkerüljük a baleseteket. Mint azt Antal János titkártól megtudtuk, a járdaépítési ak­ciót a terveknek megfelelően elkezdték. Láthatóan növe­kednek az útbetonozáshoz tá­rolt sóderhegyek a költségve­tési üzem mögötti területen, ahonnan szétosztják az alap­anyagot. A Szent István utca után a jövő héten a Rév úton kezdik el a munkálatokat, s ezután a Tisza utca követke­zik. A Szabadság ligeten épülő orvosi rendelőn és ifjúsági klubon most a költségvetési üzem dolgozói munkálkodnak, s az ajtók, ablakok elhelyezé­se után jól jön már a lakos­ság társadalmi segítsége. A közös összefogás eredménye­ként előreláthatólag augusztus 20-a tiszteletére már megnyíl­hat a telepiek új egészségügyi és kulturális intézménye. Vá­rosszerte láthatók a tavasz je­lei. A jó idő utcára csalogat­ja az embereket, nyesik a fá­kat, tisztítják a vizesárkokat, szépítik környezetüket. A ker­tes házak tulajdonosai rend- beteszik a virágágyásokat, lát­ható a készülődés, hogy az ün­nepnapok idején szebben mu­tasson a lakóházak környéke. A lomtalanítás is eredmé­nyesen halad. Április 1. és 10. között a Rév dűlő, A Du- na-part, a Duna-sor, a Nagy­csurgó és Kíscsurgó környé­kén folytatódik, hogy a város és környéke tisztán várhassa a tavaszi idegenforgalmát. Üjabb kezdeményezésként a város határában fekvő, par­lagföldek kiosztását is a nép­front szervezte meg a helyi, s egyben az ország legnagyobb kartbarátklubjának közre­működésével. Az úgynevezett Vizeskertek területén kilenc hektár osztható fel, amelyből szerdán délután hatvan igény­lőnek adtak bérbe háztáji kertészkedésre alkalmas terü­letet, díjtalan használatra. Még 30 parcella maradt gaz­dátlanul. Emlékezések Ez történt harmincöt éve Lassanként távolodom a vá­rostól. Már csak a puha földút vezet a Duna irányába, azon túl meg a keskeny gyalogös­vény. Drótkerítések, deszka­halmazok, hosszan nyújtózó felvonulási barakkok övezik még az új lakótelep peremét. Azon belül csillognak az új panelházak. Ha kissé elfordu­lok, láthatom még a múltat is. A Tabán rozzant öreg házait, rendezetlen utcáit, az oly so­káig emlékeztető örökséget. Vajon lesz-e nosztalgiájuk iránta az innen egykor eset­leg betonháztömbökbe, moder­nebb, emberibb otthonokba költözőknek? Aligha ... A táj A kiserdőben még száraz az avar, a tavasznak kevés a Diákok szépítik környezetükéi Csaknem százötven általános iskolás tanuló vett részt társadalmi munkában Iskolája környékének szépíté­sében. Képünkön: a X számú Iskola diákjai a terepet rendezik, a növényeket ápolják. látható jele. A csöndes, nép- telen folyóparton azon gondol­kodom, hol, merre történhe­tett a tragédia, amelyről a du­nakeszi krónika is megemlé­kezik. Akkor 1944 decembe­rét írták. A szovjet csapatok Vác felől elérték Dunakeszi határát, s december 8-án a műhelytelepnél megállt a front. A háromhetes ostrom sok pol­gári áldozatot is követelt. Már ivóvíz sem volt, mert a néme­tek a műhelytelepi víztornyot is felrobbantották. „Szabó Im- réné, akinek kisgyermekei vol­tak, fáért ment a Kiserdőbe és egy német harckocsi halálra taposta". Hol fekhetett, ki ta­lálhatott rá? Vajon mi tör­tént a gyerekekkel? Erről nem vall a táj, ame­lyet egykor az erőszak csiz­mái, lánctalpai tapostak. A város A gyártelepi házak közt a keskeny utcákon zajlik a for­galom. A munkából hazatérők örülnek a tavasz első meleg sugarainak. Láthatón termé­szetes minden, ami körülveszi őket: a biztonság, a nyugalom. Jávor Béla nyugdíjas a Hazafias Népfront városi bi­zottságának jelenlegi elnöke 1944. december 24-én érkezett haza a családjához, a német vonalakon át. Társával a vas­úti töltés mentén haladtak. Nem kis meglepetésükre a né­metek nem firtatták, kik és honnan jönnek. A mai Rá­kóczi út sarkán járva egyszer­re mégis a géppuskasorozat elől kellett a földre vetni ma­gukat. Ez volt az utolsó harc­téri élményük. — Ez itt erdő volt — mu­tat most körül a tízemeletes lakóházak és az OTP-lakások- kal beépített területen. — Itt álltak a németek, s ott a be­kanyarodó műút túloldalán már a szovjetek voltak. Fegy­ver, fegyverrel szemben, cső­re töltve, pár száz méter tá­volságból. Próbálom elkép­zelni, de szerencsére nem tu­dom átélni a helyzetet. A kolónia Folytatjuk a sétát. Az öt-' venes években épült Béke úti házak voltak az első állami' munkáslakások a felszabadu­lás után. A háború előtt itt volt a régi telep. Munkás la-- kóinak valamivel jobb körül­mények jutottak, mint máshol élő osztályos társaiknak. Ki tudja, talán kirakatnak szán­ta ezt a telepet a korabeli ál­lam. Minden esetre nagy árat kért cserébe érte. Békében a szervezkedési jog feladását,, háborúban a munkások vérét, életét. Kezemben a piros fedelű könyv a vagongyár története. Nemcsak a szép, karcsú sze­relvények fényképeit látni ab­ban, hanem romokat, a ron­csokat, az újrakezdés emlékeit is. Ahogy Jávor Béla emléket zik: a falu új gazdái ebben az időben lajttal hordták föld­jeikre a vizet, s egyenként lo­csolták a paradicsomtöveket. Az oldalt Irta: Kovács T. István Fotó: Halmágyi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom