Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-26 / 97. szám

1980. ÁPRILIS 26., SZOMBAT av Tanácstagi jelölő gyűlések Közös a gond — egy a cél! A tanácstagi jelölő gyűlések listáját, ezt a vaskos köteget forgatva, mely 5 ezer 889 tanácstagi jelölő gyűlés időpontját, helyét, a jelölt nevét tartalmazza, úgy első pil­lantásra az fogalmazódik meg az ember­ben, fogy a helységek száma. Az előzetes számvetések szerint tegnap, pénteken kora délután és az esti órákban 720—760 jelölő gyűlést tartottak. Ugyancsak gyors szám­vetés szerint április 29-ig már csak 327 ta­nácstagi helyre történik jelölés. A jelölő gyűlések résztvevőit hallgatva, a kisebb-nagyobb termek hangulatát vallat­va egyetlen következtetés vonható le: kö­zösek a gondjaink — egy a célunk. S ha már pénzzel nem győzzük, akkor segítsé­gül hívjuk önmagunkat, a társadalmi mun­kát. Gyálon például a 33-as számú válasz­tókörzetben csütörtökön, az esti órákban ez a gondolat fogalmazódott meg a jelölő gyűlésen: egy nap Gyálért, társadalmi munkaakció induljon. Az Ady Endre utcai általános iskola zsúfolásig megtöltött osz­tálytermében hangzott el a felhívás, s ta­lált egyetértésre ott, ahol a nyugdíjasok mellett a fiatalok, az édesanyák, az óvodá­ból elhozott apróságokkal együtt jelöltek tanácstagot. Feladataink, anyagi lehetőségeink ér­tése és megértése jellemzi a tanácstagi je­lölő gyűléseket. Hogyan? Arról a szent­endrei, a sóskúti és pusztazámori, vala­mint a százhalombattai körzeti jelölő gyű­lésekbe bepillantást adó tudósításaink jel­zik. A/apefv: arányos fejlesstés Sóskút és Pusztazámor kö­zös tanácsú községek. Dr. Köllner Ferenccel, a budai já­rási . hivatal elnökével együtt mentünk ki a 36. számú sza­vazókörzet tanácstagi jelölő gyűlésére. A következőket mondja: — Eme községek lakóira nagyon kell figyelni. Nehogy azt érezzék, falujuk keveseb­bet kap, mint a másik. Pedig az alapelv a járási hivatal­ban: arányos fejlesztés! A pusztazámori művelődési ház nagytermét bizony alig- alig tudta kicsit is elviselhe­tő hőmérsékletűvé tenni a pis­lákoló olaj kályha. Az esti órákban fejkendős nénikék, s idős parasztemberek mellett több fiatal is figyelte a ta­nácselnök beszámolóját az el­múlt öt évről. A hátsó sorok­ban fiatalember ült — ha megválasztják újra — a kör­zet tanácstagja — Sülé Ká­roly. Helyeslőén bólogatva hallgatta: elkészült a közkutas ivóvízhálózat, három kilomé­ter járda épült a két község­ben. De legjobban mégis ak­kor figyelt, amikor a választó- polgárok gondjaikat-bajaikat sorolták fel. Hogy az új jár­dát tönkreteszik a teherautók, a szemetet nem szállítják el pontosan, s ki tudná még fel­sorolni az ügyes-bajos dolgo­kat A résztvevők ismét Sülé Károlyt jelölték tanácstagnak. Ezt követően kért szót, s el­mondta: ne csak most támo­gassák, hanem az év minden napján adjanak meg minden segítséget a tanácstag munká­jához. Elmondta: az előző ciklusban bizony sokszor ne­héz volt a dolga. Választókör­zetében nem könnyű megszer­vezni a társadalmi munkát, pedig égető szükség lenne rá. Sülé Károly jól ismeri a körzetét. Igaz, kis körzet ez, csak 45 választópolgára van, főként öregek, nyugdíjasok. Ám az itt lakók érdekeinek képviselete fontos. Hiszen az idős emberek nem tudnak ügyeikben úgy intézkedni, mirft a fiatalok. Hogy meny­nyivel nagyobb szükség van a jó szervezésre az ilyen körze­tekben, azt az is bizonyítja: csak a második jelölő gyűlés­re sikerült — akkor viszont számottevően — mozgósítani a választókat. — Az első gyű­lés színhelye túl messzi volt — túl sok lépcsőt kellett vol­na megjárni, s erre bizony az idős emberek — akkor — nem Vállalkoztak. Másodjára már jobb helyet találtak a gyűlés­nek. Az eredmény: 45 válasz­tóból 32-en vettek részt a je­lölő gyűlésen. K. A. E. Fej fej melleti: két munkás A látványt, mely a szent­endrei Felszabadulás lakóte­lep általános iskolája ebédlő­jének ablakából tárul a szem elé, leginkább a szép jelző illeti meg. A tekintet nem üt­közik szürke falakba, hanem hegyeket és az „öregváros” apró házait fogja be. Köztük azokat a házakat, melyeknek lakói közül sokan érkeztek csütörtök este az iskola ebéd­lőjében megtartott jelölő gyű­lésre. A 29. számú választókörzet jelölő gyűlésén megjelentek Forrai Sándornak, a Hazafias Népfront területi bizottsága titkárának beszámolójából nemcsak a legutóbbi válasz­tások óta eltelt időszakban végbement fejlődésről érte­sülhettek, hanem hírt kaphat­tak a jövőben tető alá kerü­lő épületekről, egyebek között az új postáról is. Az Arnold Ferenc tanács­tag elnökletével zajló gyűlés részvevői a beszámoló elhang­zása után kérdéseket tettek fel az elnökség tagjainak, va­lamint Bertalan Ferencnek, a városi tanács elnökhelyettesé­nek. A válaszok közül külö­nösén azt a hírt fogadták örömmel, hogy a 11-es út mellett levő telkeken valószí­nűleg rövidesen feloldják az építési tilalmat. Természetesen nem kaptak minden kérdésükre helyben választ. így például arra sem: mit lehet tenni az utcák tisz­taságának megőrzéséért vagy azért, hogy a közeli ÁBC pultjain több áruból és Ud­variasabb kiszolgálás mellett válogathassanak. A felvetett és meg nem válaszolt kérdé­seket az illetékesek megvizs­gálják, és harminc napon belül írásban értesítik a pa­naszosokat a vizsgálat ered­ményéről. A gyűlés végén Forrai Sán­dor javaslatára megszavazták a Hazafias Népfront jelölt­jeit: Dombai Ferenc vízveze­ték-szerelőt és Fűzi Zoltán gépkocsivezetőt. Szavazásukat többen szóban is megerősítet­ték, mondván, hogy mindkét jelöltet alkalmasnak tartják a tanácstagi poszt betöltésére. Kerekes József, aki a Huba utcában lakik, azt is hozzá­fűzte, hogy Kosztolányi Ist­ván, aki az elmúlt ciklusban töltötte be ezt a tisztséget, és akit most egy másik kerület­ben jelöltek tanácstagnak, szintén jól látta el ezt a funkciót. A jelölő gyűlést kötetlen, családias hangulat jellemezte. Bizonyítja ezt az is, hogy be­fejeztével nem távoztak azon­nal a résztvevők, még váltot­tak néhány szót közös gond­jaikról. .A két jelölt például arról beszélt — bármelyi­kükre is adják le többen a voksukat — egyaránt igyekez­ni fognak, hogy jó munkát végezzenek. K. E. emberek. Érezhető volt, hogy ezt a gyarapodó-szépülő ipari várost igazából magukénak érzik tartalmas, kényelmes életformát akarnak kialakíta­ni. Ehhez kell a város veze­tőinek megteremteni a szük­séges feltételeket. Ügy érez­zük, a keretek már adottak, s bár a kommunális ellátás tér­képén akadnak még fehér fol­tok; a meglevő infrastruktúra fejlesztésével, a szolgáltatások körének bővítésével elérhető, hogy a városlakók elégedettek legyenek. Az eddigi jelölő gyűléseken a körzetekben elmondták, mi tetszik nekik, de nem hallgat­ták el kisebb-nagyobb bosszú­ságaikat sem. A város veze­tőitől főképpen a VI. ötéves terv fejlesztési programjáról tudakozódtak. — Sokan kérdezték, mikor kezdődik meg a Fő tér be­építése, s mikor kerül tető alá a régen várt új, modern kultúrotthon, amelyben méltó körülmények között művelőd­hetnek, szórakozhatnak a helybeliek? Konkrét, egyér­telmű választ sajnos senki sem tudott adni, ám annyi bizonyos, a következő terv­ciklusban megindul az épít­kezés, szorítanak rá pénzt. Mert bizony annyi mindenre kell fordítani a költségvetés­ből! Szűkös a gyermekintéz­ményi hálózat, több óvoda, bölcsőde, játszótér, sportpá­lya kellene még a városban. Az emberek ezekre a gondok­ra is érzékenyen reagáltak, s fölvetették: mi a megoldás? Valamennyi körzetben na­pirendre került a kereskedel­mi ellátás is. A tanácstag-je­löltek, akiket majd a válasz­tásokon megerősítenek poszt­jukon, biztosan továbbítják azt az egyöntetű kérdést; épüljön korszerű, jól felszerelt áru­ház a városban. A közlekedés­sel kapcsolatban szóba került hogy az Óvárosban nem elég­gé sűrű a járatszám, fontos lenne több autóbuszt forga­lomba állítani a helybeli nagy iparvállalatoknál dolgozók helyzetének megkönnyítésére. Pénteken újabb körzetek­ben került sor jelölő gyűlések­re. így a 11-es, a 15-ös, a 24- es, a 32-es, a 38-as, a 39-es, 48-as és az 55-ös számú kerü­letben választottak jelölteket. V. M. A MUOSZ közgyűlése Hazánk 4600 újságírójának képviseletében 316 küldött részvételével pénteken meg­kezdődött a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének 1980. évi közgyűlése. A ma­gyar néphadsereg központi művelődési házában rende­zett kétnapos tanácskozáson ott vannak' a magyar sajtó és a hírközlési szervek fő- szerkesztői, a Rózsa Ferenc- díjas újságírók. Az elnökség­ben foglalt helyet többek kö­zött Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, Várkonyi Péter, a Népszabadság főszerkesz­tője, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagjai,* Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke, Jiri Kubka, a nemzetközi újságírószervezet főtitkára, Pethő Tibor és Gyurkó Géza, a MUOSZ al- elnökei, Lux János, a Nyom­da-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének megbízott főtitkára. Pálfy József, a MUOSZ el­nöke köszöntötte a közgyűlés résztvevőit, kiemelve annak jelentőségét, hogy e fontos szakmai tanácskozást nem sokkal pártunk kongresszusát követően hívtak össze. Az idei esztendő olyan nevezetes dátumokhoz is kapcsolódik, mint például az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hír­mondó megjelenésének 200. év­fordulója, vagy az MTI meg­alakulásának 100. évfordulója. A MUOSZ elnöke kegyelettel emlékezett meg az újságíró­társadalom halottairól: a köz­gyűlés néma felállással adó­zott az utóbbi fél évtizedben elhunyt 197 kolléga emléké­nek. Király András, a szövetség főtitkára szóbeli kiegészítést fűzött a legutóbbi közgyűlés óta végzett munkát elemző írásos beszámolóhoz. Kiemel­te: az eltelt időszakban a bel- és a külpolitikai újság­írás fejlődéséhez, magasabb színvonalra emeléséhez ked­vező feltételeket teremtett idehaza a jó politikai légkör, az, hogy a politika alapjai szilárdak. A továbbiakban Szabó Já­nos, a szövetség ellenőrző bi­zottságának elnöke ismertette a bizottság jelentését a MUOSZ gazdálkodásáról, majd Eck Gyula, az etikai bi­zottság elnöke terjesztette a közgyűlés elé a bizottság je­lentését. Máté György, a tag- felvételi bizottság elnöke be­számolt a MUOSZ alapszabá­lyának módosítására vonatko­zó javaslatokról. Ezután megkezdődött a be­számoló és a bizottságok je­lentései fölötti vita. Ä köz­gyűlés szombaton hozzászólá­sokkal folytatja munkáját. MTESZ: Üj tisztségviselők A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­ségének országos elnöksége pénteken ülést tartott, ame­lyen részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az elnökség személyi kérdé­sekben döntött. Ajtai Miklóst, érdemeinek elismerése mellett felmentette az MTESZ elnöki funkciójából, és megválasztot­ta társelnökké. Fock Jenőt, nyugalmazott miniszterelnököt, az MTESZ országos elnökségé­nek tagját megválasztotta az MTESZ elnökévé. Túri István- nét, érdemeinek elismerése mellett, felmentette főtitkár­helyettesi beosztásából. Az or­szágos elnökség a tagjai so­rába kooptálta, s egyúttal megválasztotta főtitkárhelyet­tesnek Jéki Lászlót, a fizikai tudományok kandidátusát. Ezután az elnökség az MTESZ előtt álló időszerű feladatok­ról tárgyalt. Meghallgatta Fock Jenő tájékoztatóját a párt XII. kongresszusáról, a műszaki értelmiség megnöve­kedett szerepéről. Az Elnöki Tanács Túri Ist- vánnét nyugállományba vonu­lása alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntette ki, amelyet Borbély Gábor, az Elnöki Tanács tag­ja adott át. Ä vadgazdálkodás feladatai A Pest megyei vadászok ve­zetőség választó, tisztújító köz­gyűlést tartattak a minap. Ko­rábban, az év elejéből kezd­ve, mind a 83 vadásztársaság­ban sor került az új vezető­ségek tagjainak és a mostani küldöttközgyűlés részvevőinek megválasztására. A közgyűlé. sen a MAVOSZ Pest megyei Intéző Bizottságának elnökévé Jámbor Miklóst, titkárává Varga Jánost választották meg. Csökkent a terület Mi sem természetesebb, hogy az ötévenként tartandó vezetőségválasztó közgyűlé­seken egy évtizednyi tenniva­lót vitatnak meg: értékelik az elmúlt öt esztendő eredmé­nyeit. s számot vetnek a kö­vetkező öt év feladataival. Az első, s egyik legérdeke­sebb megállapítás: az újabb felmérések és számítások sze­rint 75 ezer hektárral csök­kent a megyében a vadászha­tó terület, amely így 460 ezer hektárnyira apadt. A megye földrajzi helyzete egyébként az országban honos valameny- nyi vadfaj tartására kedve­ző. A másik, nem kevésbé fon­tos tény: Budapesten és Pest megyében él az ország lakos­ságának egyharmada — az ország 12 százaléknyi terüle­tén. Ebből következik, hogy ezen a vidékein jóval több puskás jut a vadászható terü­letekre. A 3572 vadász fele fővárosi lakos, másik fele pe­Modern állattartótelep Városszerelefh&ljeles Megyénk egyik legdinami­kusabban fejlődő településén, Százhalombattán, ezekben a napokban összesen 6U válasz­tókörzetben gyűlnek össze a városlakók, hogy megbeszéljék körzetük gondjait, megvitas­sák az embereket leginkább érdeklő kérdéseket. S hogy szavazzanak arra a tanácstag­jelöltre, aki a közös ügyeket méltóan képviseli a városi fó­rumokon. Eddig 45 körzetben tartották meg a jelölő gyű­léseket. Milyen volt a hangu­lat? — kérdeztem Sokorai Istvánnétól, a Hazafias Nép­front városi bizottságának tit­kárától. — Élénkséget, vitakészséget, a település jövője iránti őszin­te figyelmet tanúsítottak az Agárdi rendszerű, 900 férőhelyes szakosított szarvasmarha­telepet építenek a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban. A be­ruházás költsége mintegy 70 millió forint, s az év végére ké- szül el Koppány György felvétele dig Pest megyei. Az utóbbi időszakban jelentős mérték­ben nőtt a vadásztársaságok­ban a fiatalok és a fizikai dolgozók aránya. A mezőgazdasági nagyüze­mek és a vadásztársaságok között általában jó a kapcso­lat; ám az együttműködési megállapodások néhol formá­lisak. Ezen változtatni kell, arra .törekedni, hogy mind­inkább ' összehangolják a"'me­zőgazdasági és vadgazdálko­dási érdekek védelmét. Az 1985-ig terjedő távlati terv célkitűzései között sze­repel, hogy a vadászati lehe­tőségeket állandóan, folyama­tosan bővítsék; anélkül, hogy a mező- és erdőgazdaság ér­dekéit sértenék. A vadászte­rületek optimális kihasználá­sa révén a társaságok a gaz­dálkodáshoz szükséges bevé­telt kell, hogy biztosítsák, ugyanakkor az úgynevezett valutakitermelést is lehetővé kell tenni. Erősíteni kell a vadgazdálkodás és a termé­szetvédelem összhangját. Több az őz Mit jelentenek a célkitűzé­sek a gyakorlatban, egy-egy vadfaj esetében? Továbbra is alapvető feladat a szarvasál­lomány minőségi javítása. A továbbtenyésztésre alkalmat­lan egyediket ki kell lőni; s az apróvadas területekről visszaszorítani a szarvasokat az összefüggő erdőségekbe. 1985-ben a törzsállomány 1800 körül lesz. A vaddisznót is csak a na­gyobb kiterjedésű erdőkben szabad megtartani; az apró­vadas jellegű területeken kö­telező a lelövésük, ne tegye­nek kárt a mezőgazdaság­nak. Az erdőkben is csuoán 7—800 vaddisznó maradhat meg. Muflonból az 'első nyolcvan darabot nyolc évvel ezelőtt telepítették a Börzsönvbe. Számuk szénen növekedett; 1978-ban vérfelfrissítés céljá­ból újabb nyolcvanat hoztak, s most már ötszázat számlál­tak. Kilövésüket csak az in­dokolt selejtezésre korlátoz­nák. (Ehhez tadni kell, hogy vannak úgynevezett öngyilkos egyedek, amelyeknek rosszul, testük irányiba nő a szarvuk.) Árnál inkább érd°- mesek az oltalomra a szén teroesztésíí. éremre, díjazásra számítható, kosok., és az egész­séges jerkék. A muflonok törzsállománya 700 körül lesz maid a Börzsönyben. A vadszámlálások tanúsága szarint az utóbbi öt évben hétszázzal gyarapodott az őzek száma; s elérte a 11 200- at. A minőség is javult, noha a suták vadászata nem volt mindig szakszerű. Erre a jö­vőben megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani, s a to­vábbi minőségi javítással egy időben az állományt 15 ezer­re növelni. Gondos tervezés Vadászati szempontból & dámvadnak ma még nincs nagy jelentősege megyénk­ben. Kilövésüket csupán a szükséges selejtezés szabta meg. A tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy a dám életteret követel magá­nak, s az öt évvel korábbi 120-ról 160-ra emelkedett szá­muk. Megtartásuk, elterjesz­tésük indokolt, a börzsönyi hegyvidék 3—4ÖÓ dámot tud eltartani. Szegény tapsifülesekre rossz idő járt az utóbbi években, számuk rohamosan csökkent. 1975-ben még 99 ezerre be­csülték a nyulak számát, s az idén már alig 45 ezerre. Emiatt á vadászatukat nagy­mértékben csökkentették, ese­tenként szüneteltették is. Most elsődleges cél, hogy a káro­sító okok megszüntetése, a dúvadak apasztása és takar­mányozás . révén óvják a törzsállományt; illetve előse­gítsék gyarapodásukat. Az elmúlt években a fácán tenyésztése és vadászata okoz­ta a legnagyobb gondot a va­dásztársaságoknak. 1977-től sok helyen rohamosan csök­kent a fácánok száma. Ahol viszont megfelelő élőhelyről, búvóhelyekről gondoskodtak, s egész évben etették, itatták őket — növekedett az állo­mány. Az összehangolt tevé­kenység folytán a tervidőszak végére a fácán törzsállomány elérheti a 200—220 ezer dara­bot. A fogoly esetében ugyan­csak az a legfontosabb cél, hogy minden eszköz megra­gadásával növeljék számu­kat. Ijesztő adat: 1975-ben 94 ezer fogoly volt a megyében, 1930-ban pedig 12 200. Vadá­szatukat megszüntették. Ehe­lyett most gondozásuk, védel­mük a feladat. Az elmondottakból kivilág­lik, hogy a vadásztársaságok­nak a következő öt évben is bőven lesz tennivalójuk. A vadgazdálkodás ugyanis nem egyszerűen vadászatokból áll, mint némelyek gondolják, ha­nem előrelátó, gondos, terve­zésből, a változó körülmé­nyekhez való igazodásból, sok-sok napi apró munkából — s mindezek 'megvalósítása után érhető el, hogy évek, évr tizedek múltán is legyen vad, melyet puskavégre lehet kap­ni. Palád! József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom