Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-24 / 95. szám
1980. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK VÁCI MŰVÉSZET, MA Formák, színek, stílusjegyek KIÁLLÍTÁS A SZENTENDREI MŰVÉSZTELEPI GALÉRIÁBAN A művészeti iskolák, csoportosulások ideje lejárt. Számtalanszor elhangzott már e megállapítás, nem értékítéletként, hanem csupán a tény rögzítéseként. Ha a régi nagybányai, szolnoki, hódmezővásárhelyi, szentendrei művészteleppel e városok mai művészetét állítjuk szembe, a kijelentés igazságában nem is kételkedhetünk. Amikor képzőművészek Miklós a fotorealizmus eszközeivel, nagy pontossággal készíti grafikáit. Üzenet és színvonal bemutatkozásáról beszélünk, nem feltétlenül kell közös szemléletmódot, alkotómódszert, stílust keresnünk. Annál kevésbé, mert a városban élő tizennyolc hivatásos képző- és iparművész nagy része az utóbbi évtizedben már kialakult művészi felfogással ’került Vácra. Adottságok és stílusok Mégis, vannak olyan adottságok, természeti, történetitársadalmi tényezők, amelyekről nem feledkezhetünk meg, ha a váci művészetről van szó. Például a Dunakanyar, a Börzsöny szépsége, inspiráló ereje; a leginkább barokk épületekkel képviselt gazdag művészettörténeti múlt; a várostól néhány kilométernyire még élő népművészet (nem mint látvány, megfesteni való motívum, hanem mint a szigorú, lényegretörő kifejezés példája); az utóbbi évtizedekben erőteljesen fejlődő ipar, a társadalmi változások által felvetett problémák. Ezekre a jellemzőkre is gondolunk, ha a váci művészetről van szó — mint ahogyan természetesen a minőségre, az általános, a XX. századi kérdésekre adott válaszokra is. Vagyis a helyi sajátosságok és az országos értékek jelenlétét kell keresnünk a Szentendrén bemutatkozó tizenkét művész munkáiban. Nos, valóban erőteljesen érződik, hogv a váci művészek száma 1972 után, a műtermes lakások megépítésekor szaporodott meg; hogy az itt élők többé-kevésbé a már korábban kialakult elképzeléseik szerint dolgoznak tovább. Más szempontból vizsgálva viszont, pozitívnak is mondhatjuk ezt a jelenséget: egyrészt különböző műfajok vannak jelen a városban, másrészt a stílusbeli gazdagság figyelhető meg. Monos József lírai hangulatú Alkonyat a Balatonnál című festménye még posztimpresz- szionisztikus eszközökkel készült, egész vonulata, egy sor változata figyelhető meg az absztrakt expresszionizmusnak és a lírai absztraktnak (Markó Erzsébet, Cs. Nagy András, Nagy B. István, Szűcs Miklós, Mizser Pál), a szürrealizmus tanulságait használja fel a plakátterveket bemutató Kosnas Roland. A természeti formák szigorú, építkezését követi Orvos András festményeinek komponálásmódja, míg Sáros András Az irányzatokhoz sorolás azonban önmagában keveset mond. Nem ez, hanem a mi- _ nőség a fontos. Ebből a szemI ' pontból a tárlat egésze pedig nem meggyőző; ritka a valóban fontos, a nézőnek szóló üzenet» kevés az igazán végiggondolt mű. Markó Erzsébet például textildarabokat applikál a felületre — a lírai hatást azonban sem ez, sem a néhol túlzottan steril barnás tónusok nem fokozzák. Érdekes kísérlet Nagy B. István két festménye: az egyiken a zsám- béki rom: a képet körülvevő széles keret azonban, amelyet különböző színű textíliákkal fed le, mélységében tagol, s amely ugyan önmagában érdekes, ám egyszerűen külsődleges eszköz marad. Mizser Pál vegyes technikájú képei, félúton az absztrakt és az ábrázoló között, azért maradnak hatástalanok, mert csupán szépek akarnak lenni és nem merész képzettársításokkal hat a nézőre. Az átgondolatlanságra egy szob- rászi és egy iparművészeti példát hozok még: Blaskó János Prófétája érzékenyen mintázott kisplasztika, csak éppen az alak tartása, a mozdulat mond mást, mint a mű címe. Hídvégi Valéria gobelinje, a Disputa, a hideg és a meleg színek szép társításával hat — a nagy foltok ritrhu- sát azonban a művész ábrázoló részletekkel, a kezekkel töri meg. Három olyan kollekció szerepel a tárlaton, amelynek valóban fontos üzenete méltó kifejezőeszközökkel párosul. Sáros András Miklós színes akvatintái — a Canissimus koszorúval díszített kutyafeje, a Reklám eltorzított női arca és a Kis reneszánsz konzervdobozból kinövő salátalevél- embere — az elidegenedés, a tárgyak fetisizálása, a fogyasztói életforma veszélyeire figyelmeztetnek iróniájukkal, meghökkentő realizmusukkal. Sáros András Miklós: Canissimus Egészen más úton jár Szűcs Miklós. Kisméretű akvarelljei (a Budai pasa ... I—X.) a részletek lírai szépségét mutatják meg; a motívumok változása, továbbfejlődése, átfordítása, más-más színvariációban való jelentkezése új és új asszociációs lehetőséget kínál a nézőnek. Bakos Ildikó, a fiatal szobrász, szintén a valóság számtalan megjelenési — és művészi megjelenítési — lehetőségét kutatja, kevesebb lírával és több játékos iróniával, mint Szűcs Miklós. Az irónia, azt hiszem, nála önirónia is — bár erre sem a művek szellemessége, sem precíz kidolgozása nem ad okot. Úgy vállalja a kísérletezést, hogy közben bennünket is figyelmeztetni tud: nekünk pedig az új látványélményt kell tudnunk vállalni. Üres és telt rekesz Egyik művén dobozkák rekeszeiben helyezi el a különböző anyagú formákat. Néhány rekeszben semmi nincs. Talán nem is lesz soha, de talán úgy is értelmezhetjük a művet, hogy egy más szituációban, egy alkalmas pillanatban oda is kerül valami. Nos, így értelmezhetjük a váci művészek tárlatát is: néhány szép teljesítmény és sok beváltható ígéret kiállításaként P. Szabó Ernő Boldogtalan kalap Forgatás után Befejeződött a forgatás, tíz napra a MAFILM szinkron stúdiójába költöztek a készülő új magyar film, A boldogtalan kalap szereplői. A 31 napig tartott felvételekhez kapcsolódó szöveget hangszalagra mondják, hogy a majdani film hangminősége kifogástalan legyen. Az új produkcióban Sós Mária rendező, a MAFILM Budapest Filmstúdió dramaturgja, Vörös Éva novellájából írt forgatókönyvét vitte filmre; ebben három elvált, gyerekes asszony életének néhány epizódját követi nyomon. Sós Mária csak a filmgyárban újonc: a Színház- és Filmművészeti Főiskola 1975- ben diplomázott hallgatója ugyanis már számos külföldi tévéfilmfesztiválon nyert díjat. A tévénézők elsősorban a korábbi évek nagy sikerű Vitray- műsora, a Csak ülök és mesélek rendezőjeként ismerhetik. A forgatás legfontosabb tanulságának azt tartja, hogy a gyermekszereplőkre — akár felnőtt mércével is mérve — lehet és kell is számítani. Erre a megállapításra a félezer jelentkező közü kiválasztott öt gyerekkel végzett közös munka adta az alapot A stáb tagjai a három női főszereplő — Nagy Anna, Föl- dessy Margit és Kishonti Ildikó — által megformált figurák életútját követve további érdekes helyszíneken, a filmbeli munkahelyeiken is megfordultak, például az Irodalomtörténeti Intézetben és az Állatorvostudományi Egyetemen. Ez utóbbi alkalommal felvételeket készítettek a filmbeli grafikusnő főnökével, Janisok Miklós egyetemi docenssel, aki a kígyómérgek egyetlen magyarországi szakértője. A nemzetiségi hagyományokhoz igazítva Egy fedél alatt, közösen A gazdasági, a társadalmi szerveknek csakúgy, mint az oktatási, a tudományos és más intézményeknek fokozottabban elő kell segíteniük a műveltség, a kultúra terjesztését. A következő években elengedhetetlenül szükséges például, hogy a művelődési intézmények jobban együttműködjenek az iskolákkal, a helyi szervekkel és szervezetekkel. Helyenként célszerű az iskola, a művelődési otthon, a könyvtár, a sportlétesítmény integrációja. A Kulturális Minisztérium támogatja ezeknek az intézményeknek az együttműködését, közös fenntartását, a több funkciójú, úgynevezett komplex intézmények kialakítását. A társulás kedvező nemcsak a lakosság hanem a fenntartók számára is, mivel az egy fedél alatt levő intézményei? működtetése gazdaságosabb, mint a különlevőké. A kísérleti céllal létesített néhány komplex művelődési intézmény tapasztalatai azonban figyelmeztetnek: kialakításuk csak ott ajánlott, ahol megteremthetik a működésükhöz szükséges anyagi feltételeket. Kívánatos, hogy az intézmények ismeretközvetítő programjaikat, művészeti tevékenységüket, a lakosság érdeklődésének, igényeinek, életmódjának, a nemzetiségek- lakta településeken a nemzetiségiek hagyományainak megfelelően alakítsák ki. Különösen fontos, hogy a következő években a megyei és a városi művelődési központok fejlesszék a művelődési szolgáltatásokat. LAPOZGATÓ Az emberi sorsok változatossága j\/| indazoknak, akik át- és túlélték a második világháborút, megvan erről az időszakról a saját regényük. Ezt a sokféleséget, az emberi sorsoknak a végtelen változatosságát érzékelteti a regény, amely a magatartásformákban megnyilvánuló variációkból, mint mozaikkövekbői rakja össze Budapest ostromának képét. Az ostromlott városban nyilasok és ellenállók, angolszászokkal szimpatizáló liberális gondolkodású, de szovjet- ellenességüket, antikommuniz- musukat levetkőzni nem tudók; üldözők és üldözöttek, katonák és civilek, s az értelmetlen katonáskodás, vagy az elhurcolás elől bujkálok élnek, míg a városon kívül a szovjet katonák harcolnak Budapestért. Fiút apja ellen fordít a politikai meggyőződés, illetve rövidlátás, mint a nyilas Bonda gyereket, s a még mindig a német „csodafegyverekben” hívő Nyári Egon őrnagyot, rokont rokon ellen a gyávaság — Dóra nem ad pénzt hamis iratokra zsidó sógornőjének- —, ugyanakkor vadidegenek segítenek egymáson a közös sorsvállalás vagy elvhűség nevében. így menekül meg a zsidó Gross Vilmos, aki a haláltábor felé robogó vonatból ugrik ki, s hamis papírokat szerezve Gaál Vilmosként bujkál a városban, míg végre Vonyecné- nél húzza meg magát. Itt ismerkedik meg Katicával is, s az ő beteljesülő szerelmük mintegy szimbóluma lesz a súlyos idők befejezésének. A regény (Zalka Miklós: Ostrom. Zrínyi Kiadó) az író „Távolban a Kánaán” című könyvének alaposan átdolgozott és kibővített megfogalmazása. Huszonhat fejezete — mindegyik önálló elbeszélésként" is megállná helyét —, az apokaliptikus idők szinte minden szféráját megeleveníti epizódjaiban, amelyek fő vonalát egy-egy gyakrabban feltűnő szereplő szabja meg, mint Gross Vilmos, Nyári Egon vagy Földes Péter, aki a maga részéről befejezettnek nyilvánítva a háborút, elindul a frontról hazafelé, de hiába szökik meg újra meg újra, mindig elfogják. De nem kevésbé jellemzőek a pillanatképek sem: az emberségest megjátszó, de végül egy gyűrűért gyilkoló nyilas, vagy az a katona, aki egy harckocsi kilövéséért, bár dunántúli, az ellenség kezében levő Máramarosban kap „jutalmul” földet. A legmegren- dítőbb mégis a nyilasok közé beépült ellenálló, „Dinamit”, a kommunista esztergályos története, akinek akciója sikerül ugyan, a nyilas házat felrobbantja, de mivel elfelejti a jelszót, amellyel övéihez eljuthatna, a sajátjai mészárolják le. Dármennyire vigasztalan és borzalmas az az élet, amelybe a fasiszta, nyilas uralom kényszerítette az országot, a regény mégis optimista kicsengésű, a szovjet hadsereg katonái meghozzák a város számára a szabadságot és a békét. Ecsedy Andorné HETI FILMJEGYZET Apokalipszis most Dennis Hopper, az Apokalipszis most egyik főszereplője. Az amerikai—vietnami háború kellős közepén egy biztonsági szolgálatra beosztott kapitány, Willard, titkos megbízatást kap, hogy az ellenséges területeken áthatolva, valahol Kambodzsában találjon meg egy, minden jel szerint megzavarodott amerikai ezredest, Kurtzot, aki egy őt istenként imádó törzs körében élve, véres rémuralmat létesített, s kivonta magát az amerikai hadvezetés irányítása alól. A feladat további része: ölje meg az ezredest, aki kompromittálja az USA hadviselő egységeit, egyáltalán az amerikaiak vietnami jelenlétét. Willard kapitány egy kis, páncélozott őrnaszádon íelha- tol a folyón, fantasztikus amerikai katonákkal (többek között egy magát amolyan légi cowboynak képzelő, helikopteregységeket vezénylő ezredessel, Kilgore-ral) találkozik, s a kis hajó legénysége csaknem teljes létszámában megsemmisül, mire megtalálja Kurtz ezredest. Az őrült Kurtz levágott emberfejekkel dekorált, hullákkal terített padlójú buddhista templomromban lakik, vérengző őrjöngései szünetében Eliot-verseket olvas és zavarosan moralizál, Kívül helyezte magát a katonai és emberi törvényeken, s ezzel nemcsak ön-, hanem közveszélyessé is vált. Ezért kell elpusztítani. Willard végül eleget tesz a megbízatásnak: egy véres rítusú vallási ünnep eksztatikus forgatagában megöli Kurtzot, s a most előtte leboruló, most már őt istenítő félvad tömeg sorain átgázolva, a megmaradt egy szál matrózzal félszáll a sérült őrnaszádra és visszaindul Saigonba. Rövidre fogva, ez Francis Ford Coppola amerikai rendező, 1979-ben a cannes-i film- fesztiválon megosztott nagydíjat nyert filmjének, az óriási költséggel (mintegy 35 millió dollár!) készült, két és negyed óra időtartamú, kétrészes Apokalipszis mostunk a cselekményvázlata. Az apokalipszis (apokalüp- szisz) görög szó; jelentése: feltárás, kinyilvánítás. A fogalommá vált szó a Bibliából, az Ötestamentum prófétai könyveiből ismerős. A Jelenések könyve foglalja össze e- látomásokat; elsősorban János jelenéseiből tudhatunk az Apokalipszis látomásairól, az Apokalipszis híres négy lovasáról, akik az isten nélküli hatalom, a háború, az éhínség, a halál jelképei. Valószínű, hogy Coppola e bibliai élményanyagot is belesűrítette filmjébe, bár természetesen csak nagyon áttételesen; any- nyiban, amennyiben a modern háború is maga az apokalipszis, a pusztítás és pusztulás, a halál és a rombolás. De o vietnami háború kapcsán mégis inkább a szó eredeti jelentését tekinthette ki-1 induló pontnak, a feltárást, a kinyilvánítást akarta megvalósítani ebben a filmben. I Meglehetősen köztudott nálunk, hogy Amerikában a vietnami háborúról vagy máig sem mondták el a tényekkel alátámasztott igazságot,' vagy az igazságnak csak kis részét mondták el, s a többit hazugságok, álmítoszok és politikai-ideológiai manipulációk ködébe burkolták. Coppola feltett szándéka az volt (erről nyilatkozataiban is szólott), hogy leleplezze, feltárja a vietnami háború igazi jellegét. Ha így nézzük, s ha az átlag amerikai szemével nézzük a filmet, akkor alighanem valóban sokkírozó lehet a hatása, abban az országban, amelyre a tények meztelen feltárása általában meglepő hatással szokott lenni. (Lásd a tavaly valóságos robbanást előidéző Holocaust, a nácik koncentrációs táborokbeli rémtetteit bemutató film fogadtatását, vagy éppen azt a hitetlenséggel elegy elcsodál- kozást, ahogyan a nálunk épp most futó Hat év történelem — ott Az ismeretlen háború címet viselő — dokumentumfilmet fogadták). Az ember-; télén és értelmetlen vérengzés,' a békés vietnami falvak eszelős pusztítása, a napalm-bom-’ bákkal és rakétákkal végre-’ hajtott támadások, a kábító-- szertől és alkoholtól kábult amerikai katonák, a félig; vagy egészen őrült parancsno-; kok bemutatása, az iszonyatos haditechnika felsorakoztatása a lándzsák és nyilak ellen — mindez valóban fantasztikus kavargásban jelenik meg a filmben. Az Apokalipszis most a filmes megcsináltságban lenyűgöző nagyvonalú, hatása alól aligha vonhatja ki magát a néző nálunk is. ' De mindez a hatalmas apparátus, mindez a fölényes mesterségbeli tudás sem feledteti a mi szemünkben Coppolának azt a tévedését, hogy végső soron az egész vietnami háborút elmisztifikálja, az igazi okokig, az eredőkig nem hatol el, s a szörnyű vérengzést mintegy felmenti azzal, hogy valamennyi véres kezű katonája félig-medaig vagy egészen őrült, narkomániás vagy szadista. (Vagy ilyenné lesz a vietnami háború poklában). A film talán terjedelmi okoknál fogva is elmossa a mélyebb elemzést; túlságosan eposzi, mintegy Odüsszeiái Willard kapitány bolyongása. A film első felében jelentkező szatirikus szemlélet is ki- húny később, s Kurtz ezredes tanyáján már előtérbe kerül a miszticizmus, a zavarosság. Más szóval: Coppola filmje innen nézve, a mi szemünkkel, majdhogynem konformistának tűnik, hiszen a vietnami háborúnak csak felszíni jelenségeiről beszél, s az igazi okokról, a tényleges mozgatórugókról hallgat. Lehet, hogy nem ez volt Coppola szándéka, lehet, hogy Amerikában nem ilyennek látják a filmet, de ez a mi számunkra sovány vigasz. Nagyivók Már-már a mesék világába emeli hősét ennek a szovjet— grúz filmnek a rendezője, s egyben írója, Iraklij Kviri- kadze. A történet egy hatalmas ivókürt körül forog; csak azé lehet a hét liter űrtartalmú edény, aki egyszuszra ki tudja inni, ha jófajta grúz borral megtöltik — és még be sem rúg. A sok humorral és nem kevés öniróniával megcsinált filmben végül is véletlenül összetörik a legendás ivókürt. s ezzel véget érnek a megpróbáltatások. Hogy az így megmaradt teméntelen bort viszont ki issza meg, arról nem tudósít a film ... Takács István