Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
1980. ÁPRILIS 22., KEDD MF.CYf.t 5 Differenciált bérezés Szóval és tettekkel egyaránt Munkaerő-gazdálkodás a DHV-ban A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A DHV pártbizottsága a napokban fontos témát tűzött napirendjére, a munkaerőgazdálkodás problémáit. Az eredeti tervek szerint az üzem teljes felépítése utáni években a DHV-nak mintegy 1670 embert kellett volna foglalkoztatnia. A program megvalósítása közben kiderült: Budapest elszívó hatása következtében ezt a létszámot csökkenteni kell. Az idén például 1400 helyett 1260 dolgozót alkalmaznak. Elvándorlók Miről van szó valójában? Áz elmúlt esztendőben jelentős volt a fluktuáció és gyakran éppen a legjobban képzett szakemberek mondtak búcsút a vállalatnak. Az adott helyzetben a belső tartalékok mozgósítása kínálkozott megoldásnak. Az automatizálás révén a nők olyan munkahelyek- rt kerülhettek, ahol eddig csak férfiak dolgoztak. Nagyobb súlyt fektettek a szakmunkásképzésre is. A DHV tanműhelyeiben jelenleg 80—90 tanuló oktatása biztosítható. Munkaköröket vontak össze: létrejött az olyan kettős szakma, mint a kazán-turbinás mesterség, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Népszerűtlen feladat Valamiben azonban nem sikerült előbbre jutni. A bér- színvonal évi 8,5 százalékos emelkedése ellenére sem stabilizálódott a munkaerőhelyzet, lényegében folytatódott az elvándorlás. Ez azért is jelentett gondot, mert a berendezések magas műszaki színvonala. az elméleti felkészültségen kívül alapos helyismereteket és sok gyakorlati tapasztalatokat is igényel. Az üzem vezetői ezért nemrégiben áttértek a differenciált bérezésre. Az egyes részlegekben az idén mintegy 1,3 millió mozgóbér szétosztására van lehetőség. Az adott esetben a lehetőség még korántsem jeAlak - semleges térben Bemutatjuk Kovács Johannát Régi betegségünk, hogy a közvetlen közelünkben élőt — legyen Bár országosan is elismert képzőművész — nehezebben vesszük észre, mint akit a távolság, a tőlünk mesz- szebb lévőség optikája felnagyít. Kovács Johanna grafikusról Százhalombattán talán azok is keveset tudnak, akiknek hivatal teendőik közé tartozik a szellemi tevékenységet folytatók számontartása, igaz, Kovács Johanna nemrég lakik a városban, mi több, Magyar- országon sem túl hosszú ideje él. — Bukarestben születtem, s itt ismerkedtem meg férjemmel is, aki ösztöndíjasként tanult a román fővárosban. Éppen három esztendeje. hogy ide költöztem. — Képi élményeim az erdélyi hegyekből erednek, de úgy vélem, az Alföld is nyújt elegendő felfedezésre várót elképzeléseim megvalósítására. Régóta izgat, hogy rajzaimon kialakítsam az úgynevezett semleges teret, felbontsam a hagyományos kompozíciót — vall magáról Kovács Johanna. Vitathatatlan, felfogásának újszerűségét befogadni intellektuális feladat. Ez is, más is, oka annak, hogy Százhalombattán rendezett kiállítása nem váltott ki nagyobb visszhangot. — Ami a szokottól eltérő rajzaimon, talán az, hogy a láthatár feletti üres síkot megtöri valamilyen figura. Egyedüllevőségével feszültséget teremt a horizont alatti tér nyüzsgő, cselekményes világával. Célom az, hogy a realitásokhoz a köznapi értelemben megfogható dolgokhoz hozzátegyem a magam korérzését, azt a lényegeset, ami az emberekben megtalálható ma, éljenek bár Romániában vagy Magyarországon. Eddigi próbálkozásaimat kísérletnek tekintem, talán egyszer sikerül tökéletesen megcsinálni, amit akarok. — Sikerről esett szó. A képzőművész elismertségét minden bizonnyal a kiállítások száma, azok rangja méri. Mikor, hol találkozhatott alkotásaival a közönség? — Romániai egyetemi éveim idején egyebek között részt vettem a nemzeti ifjúsági tárlaton (a Fiatal Képzőművészek Stúdiója a magyarországi megfelelője), itt tucatnál több jelentős kiállításra hívtak meg. Így tavaly, a miskolci X. országos grafikai bien- náléra, és a Tihanyban megrendezett V. balatoni kisgra- fikai biennáléra. Persze, három éve még nem ment ilyen könnyen. 1977-ben hat hónapig segédmunkáskodtam a Pannónia Filmstúdióban, míg kevés ismerősöm közül valaki ajánlotta, hogy végezzem el az Iparművészeti Főiskola ty- po-grafikai szakát. Ez jó befektetésnek bizonyult. — Legközelebb hol láthatjuk grafikáit? — Május 9-től Vácott, egy festő és egy szobrász társaságában. Aztán június elején Budapesten, a Stúdió Galériában önálló kiállításon — válaszol az újságíró kérdéseire csendesen az interjúalany. Azzal a csendességgel, amivel él. Szinte már ügyetlenül, amikor önmagát kellene felfedeztetnie a Derkovits Gyula-ösztöndíjas Kovács Johannának. A művész szereti Százhalombattát, ahol visszavonultan, csendesen élhet. Szívesen vállal társadalmi munkát férjével, Kovács Andrással, a DKV kutatómérnökévei, szinte észrevétlenül húzódik meg a tömbház földszinti lakásában. Elmenőben egy katalógust forgatok Kovács Johanna grafikáival és soraival: „Szeretek élni, a színeket követni, s néha a szerelmet gyötörni, az idővel játszani ameddig a percek elkezdenek hullani Vajon mi a semmi? forma ... és formából születik? vagy a természet változata, ami ropog és kopog és nem is látjuk és nem is halljuk? Vajon mi a semmi? egy szó, hogy szójátékkal szójátékot játszanak az emberek?” lent könnyen megvalósítható gyakorlatot. Természetes, hogy a DHV-ban sem fogadta mindenki örömmel a megkülönböztetést, és jó néhányan a vezetők közül sem vállalkoztak kellő bátorsággal a népszerűtlen feladatra. Arra, hogy a korábban egyforma vastag borítékot kapók közül többeknek megmagyarázzák, csak az alapfizetést érdemlik meg, míg másokét ezer forinttal toldják meg. Első lépések Szerencsére ma már elmondható, hogy sikerült megtenni az első lépéseket. Azok a termelésirányítók pedig, akik mostanáig kevésbé tűntek ki a differenciálásban kezdeményezőkészségükkel, minden bizonnyal rövidesen csatlakoznak vállalkozókedvűbb kollégáikhoz. így kell tegyenek, hiszen az ő prémiumuk is az új bérezési rendszer térhódításától függ. Az elmondottak alapján a DHV-ban joggal remélik az illetékesek, hogy megállíthatnak egy kedvezőtlen folyamatot: a bevált, nagy szaktudású és főkéht szorgalmas munkások helyett a fokozott követelményeket vállalni nem akarók hagyják ott az üzemet. Hogy ez így legyen, nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is. Érti, tudja ezt a kommunista kollektíva, amelyre az elkövetkező időszakban még nagyobb felelősség hárul. A pártbizottság által megtárgyalt kérdésben, a vállalat munkaerő-gazdálkodásának ügyében kinek-kinek a munkahelyén kell állást foglalnia: szóban és tettekben egyaránt. Tízéves a zenei tagozat Muzsikáló gyerekek Gyakorta állapítjuk meg, Százhalombatta a legdinamikusabban fejlődő városaink közé tartozik. Közben talán kevesen gondolnak arra, ehhez a felgyorsult tempóhoz igazodik az emberek életvitele is. Hirtelen és sokat akarnak lakói, s ha gyermekük van — a legtöbb családban nem is egy növekszik —, inkább sportszakkörökre irányítják csemetéiket. A zene, a hangszertanulás, ez a napi két-három órás magányos gyakorlást igénylő foglalatosság, meglehetősen háttérbe szorul. Pedig mint Pallai Zsuzsanna; a Budai járási Zeneiskola százhalombattai tagozatának vezetője mondja, sok a muzikális tehetség a városban. (Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a jelenlegi, kereken 100 tagozatosnál többel nem is tudnának foglalkozni. Szűkösen vannak így is.) Három hangszeren — Mi az elsődleges célja, rendeltetése a képzésnek, amely egyidős a várossal, tehát éppen tízesztendős? — kérdeztük Pallai Zsuzsannát. — Részint annak eldöntése, alkalmas-e a nebuló zenei pályára, részint az, hogy mindannyiukat, a kevésbé ügyeseket is, zeneértő emberekké neveljük — válaszol a tagozatvezető, akitől azt is megtudjuk, a zeneóvodát, ilAmi a naplóból kimaradt Névtelen jótevők Mező Imre út 43. A vikend- házat, amely a telken áll, ugyancsak megtépázta az időjárás. Rogyadozik a kémény, mállik a vakolat. Vincze Istvánná egyedül, magáramara- dottan él a lassan-lassan lakhatatlanná váló házikóban. Aztán egy nap megjelenik néhány markos férfi. Előkerül a kőműveskanál, már kavarják a habarcsot, rakják a téglát. Csinosodik a csöppnyi épület. Kik ezek az emberek, és miért segítenek — töpreng a nénike esténként. Érthetetlen a dolog, hiszen a saját véréből való is, lám csak' elfeledte. Nos, a nevük — kérésükre —, ezúttal maradjon rejtve. De annyit tudni illik róluk, összebeszéltek, hogy munkaidő után vagy szombatonként rendbe teszi Vinczéné házát, s fizetségként az idős asszony hálás pillantását, s a szót: köszönöm, fogadják el. Így is történt. Ezt a fajta tizetsénet hiába is keresnénk a városi tanács költségvetési üzeme szocialista brigádnaplójának bejegyzései között. letve a hangszeres előképzést követően háromféle instrumentum — zongora, hegedű és gordonka — közül választhatnak az érdeklődők. A hegedűre szavazott A beszélgetést félbeszakító Hegedűs Krisztina például az ovi után tavaly szeptemberben a legkényesebb hangszerre, a hegedűre szavazott, s láthatóan igen büszke tudományára: a Süss fel nap című népdalt pengeti kevés hibával a húrokon. Az iskolát egyébként szerda és szombat kivételével népesítik be a növendékek, a hetente kétszer fél órát foglalkoznak velük az Érdről, Budapestről kijáró zenepedagógusok. A szerény feltételek ellenére nincs szégyenkeznivalója az öttagú tantestületnek. A megillető helyre A százhalombattai zenei tagozatra járók számos országos versenyen vettek részt, s az idei hegedűversenyre is beneveztek. Sokan drukkolnak a 13 esztendős Praznovszki Katalinnak is, aki zeneművészeti szakközépiskolába felvételizik. Pedig mint Pallai Zsuzsanna elmondta, ez a kislány sem gyakorol idő hiányában többet napi két óránál. A tagokat tanárai remélik, a közelgő jubileum alkalmából adandó koncert, a nyílt tanítási napok újabb híveket szereznek majd a komolyzenének: az olaj városban előbb-utóbb az őt megillető helyet foglalja majd el a sport mellett a nemes muzsika is. A hét programjavaslata Április 22-én, kedden 19 órakor az Információs központban Hat év történelem címmel dr. Kocsis Bernát ezredes, a Zrínyi Kiadó hadtudományi szerkesztője tart előadást. Április 23-án, szerdán 17 órakor a DHV óvodában Bábok—bábjátékok címmel előadás hangzik el óvónőknek. Április 24-én, csütörtökön I a XX. század képzőművészetének kérdéseivel foglalkozik László Endre. A rendezvény helye a DKV 166-os számú terme, ideje 14 óra 30. Ugyanezen a napon 17 órakor a 2. számú Ságvári Endre Általános Iskolában dr. Beke Miklósné foglalkozik a nehezen nevelhető gyermekek problémáival. Április 25-én, pénteken 19 órakor a DKV színháztermében a Baranya táncegyüttes vendégszerepei. Autóbusz indul: 18 óra 30-kor a Százhalom étteremtől. Április 28-án, hétfőn a Kamerával a világ körül sorozatban Szovjetunió címmel 18 órakor előadást tartanak az Információs központban. Az amerikai barát című filmet a Barátság moziban játsszák. Kisiparosok Határidő előtt elkészült Feltehetőleg javítja majd a város zöldségellátását ez az új, április 1-én átadott üzlet. A bolt 1,6 millió forintba került, 130 négyzetméter alapterületű és határidő előtt, 7 hónap alatt készült eL A lakosságért A kisiparosok fontos szerepet játszanak az olyan gyorsan növekvő városok életében is, mint Százhalombatta. Igaz, a lakások többsége állami vállalatok kivitelezésében épül, de az Övárosban, Duna- füreden készülő családi házakhoz nélkülözhetetlen a segítségük. Jelenleg 67 kisiparos dolgozik a településen, és ezek fele építőipari tevékenységet folytat. Ennek ellenére nagy a kereslet az említett szakemberek iránt. Különösen az ácsmunkára kell sokáig várni a megrendelőknek. Ráadásul az építők nagy többsége szeptemberben keresi föl a tetőépítőket. Mint Schneider Károlyné, a városi tanács iparügyi előadója elmondta, • elkelne egy cipész is és autószerelőből sem lenne baj, ha több lenne. A 12 ezer állandó lakost számláló városban 1240 gépkocsit tartanak nyilván. Jegyzet Háttér nélkül? Legutóbb dr. Soós Gábor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárának a Gödöl- ’s lői Agrártudományi Egyetem végzős hallgatói előtt tartott beszéde erősített meg abban, milyen mértékben változott meg a kisegítő gazdaságok helyzete, szerepe. Mint elmondta, a nagyüzemek biztos hátteret jelentenek a kistermelőknek, akiknek munkájára még hosszú ideig szüksége lesz az országnak. Ezért is furcsa, hogy a valaha jóhírű kertészettel rendelkező Százhalombattán az egyesülés óta nem . igen törődött a közös gazdaság a kiskerttulajdonosok felkarolásával. Az érdi Bentavölgye Tsz, amely a fúzió után a város — akkor még község — 600 hektárjának tulajdonosa, a zöldségtermesztést évekkel ezelőtt átadta a nagyobb tapasztalatokkal és szakembergárdával rendelkező Sasad Tsz-nek, s inkább az állattenyésztést: a háztáji sertés- és marhahizlalást vette pártfogásba. A Sasad sikertelen kísérletek után felhagyott a zöldséggel és kertészeti telepén saláta és uborka helyett a kifizetődőbbet, virágot kezdett termeszteni. Lapunkban is beszámoltunk róla, nemrégiben megalakult a mezőgazdasági szakcsoport, amely feladatául tűzte ki a zöldségtermesztés felkarolását. De vajon a szakcsoportot támogató budai járási áfész őszintén elhatározott tenniakarása ellenére képes-e mindenben helyettesíteni egy mezőgazdasági nagyüzem szellemi hadseregét, anyagi bázisát? Hiszen az áfész mégiscsak a kereskedelemben és nem a termelési szférában otthonos elsősorban. Tévedés ne essék, nem az említett cég vállalkozásának jogosságát vitatjuk, inkább azon akadtunk fenn, miért marad távol a térségtől kistermelők szervezésére, irányítására és ellátására leginkább alkalmas gazdasági egység, a termelőszövetkezet. . Százhalombatta lakossága az ezredfordulóra majdhogynem megduplázódik. Zöldségellátása, legalábbis, ami a választékot és a minőséget illeti, ma sem rózsás. A szállítás drágító hatásáról nem is beszélve. Nyilvánvaló az lenne az ésszerű, hogy minél nagyobb mennyiséget, főként a friss fogyasztásra szánt árut, helyben termeljék meg. Az óvárosban például az olyanok, mint Osz- tovics György, akik nincsenek híjával a tapasztalatnak. Miért is ne gyarapodhatnék a hozzá hasonlók száma? Kellő támogatással a nagyüzem segítségével újraéledhetne a zöldségövezet. Feltehetőleg kevesebb nosztalgiával emlegetnék az öregek az adomát: valaha kis Makónak hívták a virágzó hagvma- termesztéséről híres Százhalombattát. Elméleti taíereitcia Az MSZMP városi bizottsága holnap, 1980. április 23-án szerdán 13 órakor a városi tanács nagytermében elméleti konferenciát rendez a propagandisták részére. A tanácskozás napirendjén szerepel a XII. pártkongresz- szus határozatából adódó feladatok, valamint az elmúlt oktatási év tapasztalatai. A jelenlevők megemlékeznek Lenin születésének 110. évfordulójáról is. Az oldalt írta: Valkó Béla Fotó: Hetves József
