Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
Nyikolaj Rilenkov: A Lenin-kép balladája Andrej Platonov: A vászoning Nem műteremben készült, hol festékek Adják a gyász s a friss öröm színét — Sötét vadonban partizánok éltek, Az ő munkájuk; furcsa, régi kép. A lombok zúgtak, tört az ág a szélben, Cikáztak fenn az ég villámai, Ősz felderítő ült egy nyírfakérgen, Tisztás ölén — és ő faragta ki. A háború alatt történt. Kórházban feküdtem, egy falusi ház tágas szobájában, a ház pedig a tóparton állt, Minszk közelében. Mellettem egy sebesült harckocsizó feküdt, Ivan Fir- szovics Szilin törzsőrmester. Mellét ütötte át a golyó. Egy hét múlva jobban lett; köny- nyebben . lélegzett, arcáról eltűnt a halálos sápadtság, és elmesélte az életét, hogy mi történt vele. S egyszerre csóvás fény ívelt az égre, £s érezték, hogy ott van, megjelent — A sűrűn mintha áthatóan nézne, Emelve tárt kezén a végtelent. Ahány ösvény volt, mind köréje állott, A fák susogva fogták közre őt, S az új, az egyre gyűlő partizánok Ott mondtak esküt mind a kép előtt. Mit számított az ellenség vad átka — Amerre mentek, lábnyom nem maradt, Hisz nyírfasátrából Lenin vigyázta, Lenin mutatta biztos útjukat. Velük futott a végső, nagy rohamra, A győzelemhez ő adott szivet... A kép ma múzeumban áll ragyogva, Márványban őrzi hála, tisztelet. — Attól a reggeltől fogva emlékszem az életemre, amikor anyámhoz simulva, felébredtem, Mindig az anyám mellett aludtam, szobánkban vaságy volt és faasztal meg két zsámoly. Apám nem élt, régen meghalt, egyáltalán nem emlékszem rá. Anyámmal ketten maradtunk a világon, úgy vágtunk neki az életnek. Ez még a forradalom előtt volt. Olyan szegényen éltünk, amilyent ma csak álmában lát az ember... Anyám napszámba járt, fehérneműt mosott, padlót súrolt, fát hasogatott, haldoklók mellett virrasztott. Mindent elvállalt, csak táplálni tudjon engem valamivel, csak felneveljen, ő pedig aztán meghalt. Hát, lehetett is élni abban a gonosz életben! Mérgelődni kellett, haragra gyűlni az egész népnek — ez meg is történt később, akkor meg csak kínlódtunk ... De hát másról beszélek! A szívemről akarok mesélni neked, hogy mit érzett. A koplalástól lassan nőttem; sokáig Polgár István fordítása Dénes Géza: Kishal-nagyhal /~’sakúgy süti az ember testét ez a forró gyógyvíz. Körülöttem nyögő, sopánkodó betegek áztatják magukat reménykedve. A nagymedence felől jókedv, zsivajgás hallik. Köz,tük van a gyermekem is, nemrég szaladt át tőlem a tágas úszómedencébe. De, hogy ott, a pajkos fiúk el ne vegyék tőle a labdáját, ideadta, őrizzem. Nem sokáig őrizhetem ám, mert velem szemben két apró gyermek lesi az ölemben heverő, piros-fehér- pettyes gömböt epedő nézéssel. — No, tessék, játsszatok vele, míg visszajövök — mondom, és elindulok a nagymedence felé, hogy gyermekem után nézzek. Alig lépek a vízbe, a gyerekek közrefognak és belevisznek valami „Kishal-nagyhal” nevű játékba. Még ilyet! Mit szólnak az ismerősök, jóbarátok, ha meglátnak, hogy ugrándozom itt, velük, mint egy kecske. Én vagyok a nagyhal és fogjam meg őket, kishalakat. Alig hevülünk a játékba, jön a gyógymedencéből az egyik apró lányka, sír keservesen: — Bácsi, el-vet-ték ... a lab-dát.. — Elvették? Kik? Hol? Meg tudod nekem mutatni? A kislány megragadja karomat, húz magával, vissza a gyógymedencébe. Ott rámutat a sarokban ülő kamasz fiúkra: — Na, fiúk, elő a labdával, de gyorsan! A fiúk nagy előkészülettel felállnak. Ezek most összehazudják nekem a fél világot; mi nem voltunk, nem láttuk, s ha majd elfordulok, előveszik a víz alatt a nadrágjukból és a nyelvüket mutatják a hátamnak. Lehajtják a fejüket, lassan, tagoltan mondják: — El-vet-ték! — Tőletek is? Kik? Hol? Kiugranak mellém a partra, megragadják a kezemet, húznak a harmadik medencéhez. A víz közepére mutatnak. S hát megdermedve ismerek a magam korabeli barátaimra. — Azok voltak. Nagyobbak meg erősebbek! — Bandi! Sós Bandi! Kiáltásomra Bandi ráfekszik a vízre, hozzám úszik, kérdőn rámnéz. — Te, Bandi! A gyermekem labdája ...» nem azért, csak játsszatok vele nyugodtan, de nehogy elvesszen. — Bocsáss meg — dadogja Bandi —, már nincs nálunk. El-vet-ték! — Elvették? Kik, hol, a minden- ségét, de kapós! Dór perc múlva már a csónakázó- -*■ tó mögött tapossuk a zsenge füvet. Sós Bandi egyszerre a pádon ülő három emberre mutat: — Azok, ni! Nem akartunk velük veszekedni, idősebbek is nálunk ... Az egyiket felismerem. Szőke Miska bácsi, a hentes, nemrég ünnepeltük hatvanadik születése napját, a Bocskai vendéglőben. S amikor elébük állok, a labdát követelve, s ők kereken a szemembe mondják azt, amitől már szinte remegve féltem, hogy „El-vet-ték!”, kitör belőlem a nevetés: — Maguktól is, Szőke bátyám? Kik, hol? Tán csak nem az Aggastyánok Otthonának tagjai? — De bizony, éppen azok, az öregek klubjából. A csónakház mögött rátalálunk a a labdára: Bence bácsi nyugdíjas erdész, Kántor Pista bácsi nyugdíjas főkönyvelő, a ruhagyárból, Papp Péter nyugdíjas tanár, s még néhányan bajlódnak a labdával, a homokban. Hozzájuk akarok lépni, mikor egy öregúr Bence bácsinak barátságosan nyújtja a kezét: — Doktor Pivarcsi ügyvéd vagyok, Hatvanból. Azzal kiveszi Bence bácsi kezéből á labdát, pörgeti elől, pörgeti hátul, mögötte dobja fel, elől kapja el, elől dobja fel, mögötte kapja el, a térdére fekteti, felvágja, majd a fejével a magasba ökleli. így kellene csinálnia Fazekasnak is a Dózsában! A gyerekek tágra meredt szemmel figyelik. Kislányom nem bírja idegekkel, odaszalad, elkapja a pattogó labdát. Utána sem tud kapni, mert egy kétforintos kerül a markába, fagyira: — Menj, kedves, vegyél rajta fagyit! S az ügyvéd élvezettel dolgozik tovább, tucatnyi öregtől körülállva. — Megy ez, kérem — mondja —, csak nagy gyakorlat kell hozzá. Hosz- szú, szívós, kitartó gyakorlat. ÍJ uszonnégy kimeredt ujjú kéz " *• nyúlna a labdáért, de ő az istenért sem engedi ki a kezéből. Kislányom már oda sem figyel: beleül a vízbe, és fagylaltot nyal. kicsi maradtam. Emlékszem, hogyan bánkódtam, amikor anyám dolgozni ment; estéig búslakodtam utána és sírtam. Este pedig boldog voltam. Anyám lefektetett aludni, és ő maga is mellém feküdt; mindig fáradt voit, nem tudott mellettem ülni és beszélgetni. És én aludtam, anyámhoz simulva, édesen áludtam, ez volt az én időm. Csak az egyetlen édesanyám létezett. Te bizonyára nem érted ezt? — Nem — feleltem. — Az én anyám meghalt a születésemkor, semmit se tudok róla, apámra se emlékszem. — Rossz. Rossz neked! — mondta Ivan Firszovics. — Aki nem emlékszik se apjára, se anyjára, abból jó katona is ritkán lesz; megfigyeltem én ezt. A katona sebesült, beteg melle zihált, majd újra az életéről kezdett beszélni. — Nem sokkal az Októberi Forradalom előtt, amikor kilenc-tízéves lehettem, anyám meghalt. Tüdőgyulladást kapott: meleg ruhája nem volt. — Te meg élj, csak élj, ne félj! — mondogatta nekem. — Verd meg azt, aki megüt. Sokáig élj, élj helyettem, mindannyiunkért, ne halj meg soha, én szeretlek. — Befordult a fal felé, és mérgesen halt meg; bizonyára tudta, hogy erőszakkal vették el az életét, én azonban akkor semmit sem tudtam erről, csupán megjegyeztem az egészet, ahogyan történt. És azóta, amíg csak élek, magamnál tartom az én szegény halott, örök anyám vászoningét. Már csaknem szétmállott, mégis egy darabban van, és én mindig benne érZem anyámat, benne őrződik meg számomra ... Anyám nélkül bizonyára elpusztultam, régen meghaltam volna, de akkor jött Lenin a világba, kitört a forradalom. Fiúból legénnyé serdültem, megtanultam érteni az életet. Lenin nekem, apátlan-anyát- lan árvának, apám és anyám lett, és távolról éreztem, hogy szüksége van rám, énrám, aki senkinek se kellettem, és akit magára hagytak, odaadtam neki az egész szívemet, odaadtam örökre, a sírig, és azon túl is. Leninben mintha újra feltámadt volna szé alomra az anyám, és ő nekem több, mint az anyám, hiszen anyám csak szerencsétlen asszony, rabszolgasorsban elpusztult mártír volt, de Lenin! Tudod-e, ki volt és kicsoda Lenin? — Tudom — feleltem. — Nem tudod! — jelentette ki Ivan Szilim. — És én éltem, éltem, és egyre szabadabb lett a levegő az élethez, mint mindenkinek a mi munkásországunkban ... Nagy ritkán pedig elővettem anyám régi vászoningét, csókolgattam, és olyankor tűz- ként járt át az emlékezés fájdalma; de éreztem, hogy anyám mintha egyre távolabb volna, évről évre mind messzebbre ment tőlem, én azonban még láttam az emlékezetemben; ő nem tudott maga mellett, és elégedett volt, hogy élek, mint azt meghagyta, de én megértettem, hogy mihelyt ő nagyon messzire tűnik, mikor már nem látom az emlékezetemben, akkor magam is meghaldk, csakhogy ez nem lesz egyhamar, talán sohasem lesz, merthogy a halott anyák is szeretnek minket: s ő megint közelebb kerül hozzám ... A háború alatt anyám ingét a mellemen, a zubbonyom alatt őriztem; csak most van a párnám alatt... Te nem is tudod, nem érted meg, milyen könnyű lehet meghalni. — Megértem — válaszoltam. — Nem érted meg — mondta Szilin —, és nem is fogod megérteni!... Hát velem meg így történt... hallottál a Pronya folyóról? — Hallottam. — Éppen a legrövidebb éjszaka után, reggel keltünk át a Pronyán; tehát negyvennégy június huszonkettedikén. Légierőnk egész éjjel működött, hajnalban lecsapott a tüzérség, aztán elindultunk mi. Átjutottunk a peremsávon, ezen a Pronya folyón, megyünk előre, beértünk az áttörési övezetbe, én vezettem a harckocsit, a toronylövész célpontokrá tüzel — szabályosan folyik a harc. Az ütközet közepette gyorsan repült az idő, s mi buzgón verekedtünk. Hirtelen odaszól a parncsnok: a lőszerkészlet elfogyott, nincs mivel tüzelni. De a harcból nem vonnak ki bennünket, a feladat végrehajtása még folyik, az ellenség megingott és visszavbnul ugyan, de még él. A harcból való kiválásra nincsen parancs, hát üldözésbe megyünk át. Én vezetem a tankot, és egyszer csak egy sebtében körülkerített, gyatra, de még működő, ellenséges faerődöt látok: nehézgéppuska pörkölt onnan, hirtelen tűzcsíkot látok, látom, amint a géppuska fordítja csövét a figyelő- résoen. Es tudom is, hová' tüzel: a gyalogságunkra. A gyalogságban pedig Leninnek ugyanolyan gyermekei vannak, amilyen én is vagyok, és nekik is volt anyjuk, aki szintén meghagyta nekik, hogy sokáig, örökké éljenek. De hogyan örökke, amikor mindjárt elvágja életük fonalát a tűz! Lehunytam a szememet és kinyitottam; valamiért azt gondoltam, talán abbahagyja a tüzelést az ellenséges géppuska ebbén a percben, talán túlhevül a csöve, vagy a mieink odasóznak. De a géppuska csak pörköl, mi meg nem tudunk tüzelni. Odaszól a parancsnok: látod, mi a helyzet! Felelem: látom! Félelem, szégyen fogott el. A parancsnok: rajta! Én megértettem; Ugyanazt gondolta, amit én, végszükségben az emberek hasonlítanak egymáshoz..Megfordítottam a harckocsit, egyenest a kiserdő felé vezettem, mindjárt szétzúzom! És megint látom a géppuskájukat: közvetlen közelből puhítja tüzével gyalogságunk kellős közepét, és csatárláncaink lehasalnak. Ekkor úgy elhatalmasodott bennem a düh, és úgy elragadott, mintha az egész élet benne rejlene. Attól a dühtől olyan lettem, mint valami mesebeli dalia... Megérintetem a mellemet, ott volt, mélyen a kezeslábas alatt, anyám inge. „Édesanyám — gondoltam —, látod!” — és nekihajtottam az' ellenségnek. A harckocsi megakadt a földben levő gerendák között, erre még emlékszem, meg árra is, hogy hirtelen teljes fordulatszámmal felbőgött a motor, azután nem emlékszem semmire. Amikor pedig felocsúdtam, megértettem, mi történt: az erődítményt egész töltelékével együtt szétzúztuk, de mi is felrobbantunk. • Végigtapogattam magam, érzem, épségben maradtam, kisebb zúzódást szenvedtem. Szilin elhallgatott. © O • — Vége? — kérdeztem. — Nincsen vége, nem ám. Miért is volna? Mindjárt, csak kifújom magamat ... — Én is érzem, hogy nincsen vége! — Ugyan, mit érzel te! — mondta Szilin. — Hiába érzed, hiszen nem tudod, mi történt velem ... Kivergődni hát kivergődtem, és lehasaltam a harckocsi mellett: az ellenség hevesen tüzelt. Nem messze, kissé odább, látom, ott fekszik a parancsnokom és mellette a toronylövészünk, Nyikolaj Verzij; kézifegyverükből tüzeltek. Körülnéztem és rájöttem: az ellenség ellentámadást indít, tiszta sor. Szökellve akartam odajutni a parancsnokomhoz. Fel is emelkedtem kissé, de mindjárt megperzselt valami. Meleg támadt a mellemben, aztán üresség és hideg, én pedig újra a földhöz tapadtam, és olyan gyenge lettem, mintha álmos volnék. És akkor a föld alól két német ront rám, a föld körös-körül feltúrva, még aki közel van, azt se lehet látni, és rám rontanak ... És ugyanabban a pillanatban, volt-nincs, mind a ketten a földre buknak. Leterítette őket valaki, a mi' katonáink közül, és nem is lehetett hallani, hogy mivel; felemelkedett fölibém, és azt mondta: élj csak, testvér, és továbbindult a harcba. Azután mások is látták azt a katonát, kitüntette magát állítólag; kérdezősködtem, amikor hátraszállítottak a kórházba; de különbözőféleképpen beszéltek róla. A nevét is mondták, de megint csak ■ helytelenül, ilyen névre senki sem hallgat. Nem hallottál ilyenről: valami Vermiselnyik Gyemon vagy tán Gyemjan Ivanovics? — De hallottam — mondtam. — Karuszelnyikov Gyemjan Ivanovics- nak hívják. — Így már jobban hangzik — állott rá Ivan Firszovics — Ezek meg Gyemont fundáltak ki!... De hol lehet most, nem tudod? — De tudom. — Él? — Él. — Hol van, nem tudod? — Itt van — mondtam én, mert én voltam Gyemjan Karuszelnyikov. — Hol? ... Te vagy az tán? Aligha! — Igenis, törzsőrmester elvtárs, én vagyok. — Nem hasonlítasz rá! — mondta Szilin. — Nem hasonlítasz arra, bár nem is vettem szemügyre, egyáltalán nem emlékszem rá... Hát így esett!... De hiszen azt mondtad: neked se apád, se anyád, hogy apátián árva vagy ... — Az anyám inge nem volt a zubbonyom alatt... De van hazám, és Leninem is, akárcsak neked. Te általuk maradtál életben, meg én is épségben, mint láthatod. Tehát én se vagyok apátián árva. Gellert György (ordítása
