Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

1980. Április i7., csütörtök Sf -i/>, i sJumw Kaputelefonok sorozatban A hazai építőipari vállalatok és a magánépítkezések ré­szére ebben az évben negyvenezer darab modul rendszerű ka­putelefont készítenek az Elektrotechnikai és Szerelő Válla­latnál. Megújul az öreg vízimalom Gondos, hozzáértő munkával Szob után Ipolytölgyesig ha­ladva, a 12-es útról jobbra le­térve jól kiépített betonúton juthatunk el Nagybörzsönybe, ebbe az ezerkétszáz lelket számláló, látszólag csöndes kisközségbe. Századok emlékei Ez a vidék, mintha most kezdene újra éledni, pedig, ha a múltba tekintünk, bizony daliás időket élt át ez a vidék. A környező erdőkben Mátyás király idejében nagy vadásza­tokon mulatta magát az .udvar fényességes népe. Nagybör­zsöny, már II. Endre uralko­dása idején bányászvárosnak mondhatta magát. Az 1400-as években virágzott fel a bánya- művelés és tartott a XIX. szá­A városfejlesztés gondjai A lakosság összefogására is számítanak Jogos igények, szűkre sza­bott lehetőségek. Így össze­gezhetném Tarnavölgyi Sán­dorral, a nagykőrösi városi tanács tervcsoportvezetőjével való beszélgetés tanulságait. Víz, csatorna, úthálózat, há­rom állandó téma, három, megoldásra váró, sürgető probléma a város életében. — Vízellátásban utolsó he­lyen állunk a megye városai között, akár a hálózat hosz- szát, akár a bekötött lakások számát vagy a lakosság ré­szére szolgáltatott vízmennyi­séget vesszük. Nincs a város­nak vízműve, ennek hiányá­ban nem tudunk olyan üte­mű fejlesztést végrehajtani, mint amire szükség lenne. Áldatlan állapot — Milyen terveik vannak a vízellátás javítására? — Tavaly már elkészült a vízmű beruházási programja, ez év végére pedig meglesz a teljes tervdokumentáció. Csak az első fázisa a beruházásnak csaknem két és fél millió fo­rintba kerül, és ezt azért is emelem ki, hogy érzékelni lehessen, vízellátási problé­mánkat csak kiemelt állami támogatással vagy felsőbb ta­nácsi hozzájárulással tudjuk megoldani. — Lesznek esetleg részleges továbblépések, amíg ez az óriási beruházás megvalósul? — Igen. A város határában van egy mélyfúrású kút, in­nét fogunk a közeljövőben vizet nyerni. Ez további négy kilométer hosszúságú hálózat kiépítését teszi lehetővé, így a Szolnoki, Rákóczi, Revicz- ki, Bocskai, Bajcsy-Zsilinszky utcai és a Kálvin téri házak­ba bevihetjük a vizet, azon­kívül a már bekötött laká­sok vízmennyiségét is növelni tudjuk. Sajnos legalább ilyen nagy gond a fejlődés ütemétől messze elmaradt, minimális csatornahálózatunk. Hogy csak egy példát említsek. A városi kórház szennyvízelve­zetése sincs megoldva. Kivé­tel ez áldatlan állapot alól a városközpont & a négy lakó­telep. A szünidő kezdetére — Mi lesz a tennivaló? — Közegészségügyi szem­pontból is legsürgetőbb fel­adat a kórház csatornázása. Ezt a hatodik ötéves tervben meg kell oldanunk. Ami vi­szont biztos, a ritkábban be­épült kis utcák csatornázásá­val még a következő terv­időszakban sem foglalkozha­tunk. Tarnavölgyi Sándor a to­vábbiakban elmondta, hogy városi rangjukhoz viszonyít­va bizony csekély kiépített járda- és úthálózattal rendel­keznek, megyei összehasonlí­tásban itt is igencsak hátul kullognak. A lakosság ugyan rengeteget segített, az elmúlt néhány évben több mint 6,5 kilométer járdát építettek, az utakat azonban sajnos nem lehet társadalmi munkában csinálni! — Ezerkilencszáznyolcvan milyen terveket jelent? — Először talán a befeje­zés előtt álló beruházásokat említeném. A Kossuth Lajos úti, 480 lakásos lakótelep, melynek építése gyakorlatilag huszonnyolc hónapot vett igénybe, lezárul. A Dózsa György úton kell még húsz lakást átadni és akkor egy időre, az eddigi lakásépítési ütem lelassul. — Nem lesz több építke­zés? — Csak egy-egy házat ter­vezünk, de bent a központ­ban, összhangban a város ál­talános rendezési tervével. A Pálfai Parkerdőben nyá­ri napközis tábort létesítet­tünk, a tervezéstől a kivitele­zésig teljes egészében társa­dalmi munkában. A szünidő kezdetére a gyerekek már birtokukba is vehetik. — További feladatok? — A Vági-lakótelepen ti­zenhat-tantermes iskolát épí­tünk. — Hol tartanak a munká­latokban? — Egyelőre csak a terület rendezése, előkészítése történt meg. Visszakapják a pénzt — Ebben az évben meg­kezdődik az építkezés? — Reméljük. Ugyancsak itt a telepen hatvan férőhelyes bölcsőde létesül. Ezt a beru­házásunkat a lehető legha­marabb tető alá kellene hoz­nunk. Sürget bennünket a szükség! Nagykőrösön a fel- szabadulás óta nem adtak át bölcsődét, mindössze nyolc­van férőhelye van a város­nak, a konzervgyáréval együtt. Az anyák kénytelenek otthon maradni, holott a munkaerőre is szükség lenne. — Van remény a gyors megvalósításra? — Számítunk a lakosság összefogására, azonkívül le­hetőleg minden anyagi erő­forrást az ügy szolgálatába állítunk. Tavaly a városok közötti társadalmi munka­versenyben harmadikok let­tünk, a hatszázezer forint versenydíjat a tanács a böl­csőde felépítésére fordítja. A vállalatoktól is kapunk tá­mogatást. Dolgozó kollektí­váink kommunista műszakért kapott munkabérét (most március 22-én volt) is számí­tásba vesszük. , Reméljük ugyanis, hogy a megyei alap­ba befolyt ezen pénzösszeget visszakapjuk, és ezt szintén erre a célra használhatjuk. Egyenlőtlen fejlődés A város gyarapodni fog egy új élelmiszerbolttal is. A Kossuth Lajos úti lakótele­pen még ebben az évben megkezdik a hatszáz négy­zetméteres ABC-áruház épí­tését. Ez közös vállalkozás lesz. A tanács adja a köz­művesített területet, a Cegléd és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat pedig felépítteti. Nagykőrös régi kisváros, jellegzetesen, alföldi, tágas, hangulatos központtal, és al­földi kisvárosainkra általá­ban jellemző sokféle-fajta gonddal, problémával. Ezek a gondok elsősorban még a múltban kialakult és az or­szágra jellemző egyenlőtlen fejlődésből adódnak. Komoly feladatot jelentenek a város vezetőinek, de azt hiszem, komoly feladatot és odafigye­lést kell, hogy jelentsenek megyei, sőt országos szinten is. S. H. K. zadig, majd szinte nyomtala­nul lehanyatlott. Pedig ara­nyat, ezüstöt, mangánt termel­tek ki itt a földből. — Vagy mégse nyomtalanul? — Glázer László tanácselnök sok min­dent megtesz, hogy a múlt nyomai ne vesszenek el a süp­pedő földben. A Dunakanyar nagy válto­zásnak néz elébe. Az ezredfor­dulóig kihat ez a változás. Nagybörzsöny is hasznát látja ennek. Mielőtt a faluba érne az uta­zó, önkéntelenül lassítani kezd, akár gyalogosan érkezik, akár autóval. Az út melletti völgy és a távoli hegyek panorámá­ja megállítja az embereket. Ahogy beérünk a faluba, a kö­zépkor egy darabját láthatjuk; az út jobb oldalán álló kőfal­lal körülvett, XIII. században épült műemlék templomot. To­vábbi három hasonlót találhat még itt a látogató. De akad még mit óvni és szeretni a múlt emlékeiből. Nemcsak a régi présházakra, vagy a bá­nyakultúra maradványaira gondolunk, hanem szerényebb, de nem jelentéktelenebb léte­sítményekre, amelyek a régi falu népének mindennapját se­gítették. Működés közben A vízimalmok eredetileg négy volt, de csak kettőnek találha­tó meg az épülete, és egyikben szinte teljes épségben fellelhe­tő a malomszerkezet is. Az Antal féle vízimalom ez, az evangélikus templom mellett. 1847-ben épült kőből, vályog tapasztással. 1954-ig dolgozott, működéséhez a patak felduz­zasztott vizét zsilipen át egy kővályúba vezették, majd in­nen zúdult a víz a malomke­rékre, ahonnan viszont egy mély árokba folyt, amely a ház alatt vezette vissza a vizet a patakba. Amikor ott jártunk, javában folytak a felújítási munkák. Glázer László tanácselnök elmondta, hogy a malom ipa­ri műemlékként fog megújul­ni, az évente idelátogató sok­ezer turista és kiránduló örö­mére. Működés közben láthat­ják majd a régi instrumentu­mot. A malom újjászületése azzal kezdődött, hogy a Budapesti és Pest megyei Gabona- és Malomipari Vállalat megvásá­rolta a tulajdonostól. Az Or­szágos Műemléki Felügyelőség készítette el felújítás tervét úgy, hogy az üzemelő malom­ban egy kiállítás is helyet kap­jon majd. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság a malom működéséhez járult hozzá a szakértelmével, a kivitelezést a Felső-Zagyva menti Vízügyi Társulat vállalta. Egy helyi kisiparos, név szerint Durján Miklós, a patriótához illő gon­dossággal végzi a kőműves és az ácsmunkákat. A parkosítá­si munkát a bernecebaráti Börzsönyi Tsz brigádjai és a helyi ifjúkommunisták végzik. Segít, aki tud A tanácselnöktől megtudtuk, hogy a malom felújításában nagy szerepe volt többek kö­zött Boros Jánosnak, a malom­ipari igazgatójának, és Oczel Jánosnak, a DIB elnökének. A felújítási munkák több mint félmillió forintba kerül­nek. Nagy szükség van a kü­lönböző szervek összefogásá­ra, segítségére. Ebben az esz­tendőben sem lesz kevesebb a látogató, mint eddig. A június 28—29-én rendezendő Nagy­börzsönyi Napok egyik esemé­nye lesz a régi-régi vízimalom és ipartörténeti kiállítás meg­nyitása. Bekukkantottunk a régi mol­nárlakásba is, végignéztük a búza útját, attól kezdve, hogy elválasztották a konkolytól, majd a héjától, egészen addig, amíg a finom liszt át nem hullott a selyemszitán. Közben a régi gazdától, Antal Gusz­távtól, a malomtulajdonos fiá­tól megtudtuk, hogy ma már nincs szükség a konkolyozóra, mert a búzamezőkről a vegy­szerek kiirtották ezt a gyomot. A malomkerék egy-egy fokába 80—100 liter víz zúdult, s ez lökte előre a hatalmas kere­ket. Ez a malom is éjjel-nap­pal járt, és egy-két fontosabb szerkezeten kívül szinte min­den fából készült itt. Hogy készült régen a ke- nyérnekvaló? Talán más is el­gondolkodik ezen, aki ide lá­togat. S az is az eszébe jut, hogy megbecsülje, amit a je­len nyújt nekünk. Ha ezt fel­idézi a régi malom, már nem volt hiába a felújításra elköl­tött pénz. S. Gy. Két boltról Dunakeszin Választ kerestünk A Pest megyei Zöldért Rá­kóczi úti boltjában rövid idő alatt már a harmadik kollek­tíva veszi át az üzlet vezeté­sét Dunakeszin. Március 29. óta ismét zárva tartanak. — Miért? — kérdezi szerkesztő­ségünkhöz írt levelében Sóly­most László, aki arra is ma­gyarázatot szeretne kapni, hogy miért működik egymás­tól néhány méter távolságra két. majdnem azonos profilú üzlet. — Nem ismeretlen előttünk ez a probléma — közölte Fe­kete Dezsőné a vállalat buda­pesti központjában. Sajnos, munkaerőgondjaink vannak ebben az üzletben, mert a 2 eladóval működő szabadkasz- szás boltot rendszeresen ott­hagyják az alkalmazottak. Az elmúlt 10 év alatt talán a ti­zedik váltás történt meg most. Végre két helybeli ke­reskedelmi szakember jelent­kezett, akik ismerik a kör­nyéket. Megnyitották az üz­letet, Piróker Attila és Nóg­rádi Péterné várja a régi ve­vőiket. — Továbbra is két üzlet működik majd egymás mel­lett? — A mienk zöldséget és háztartási cikkeket árusít, s főleg a burgonyaárusítást írta elő számunkra a helyi tanács. A másik a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozik, mi tehát nem dönt­hetünk felőle. Hadd jegyez­zem meg azonban, hogy ha egészséges verseny alakul ki a boltok között, azzal a vevő csak jól járhat. Az igazság az, hogy 1969-ben, amikor még a mienket mezőgazdasá­gi szakboltként nyitottuk meg, mindkét vállalat csak itt kaphatott telket. — Ezen tehát a jövőben sem változtatnak? — Nem tervezünk ilyen in­tézkedést — közölte válaszul az osztályvezető. A verseny valóban hasz­nos, de a konkurrens boltba betérő vevőkre tett megjegy­zések nélkül. A déli vaspálya mentén Közlekedési park Százhúsz éve múlt, hogy a Déli Vaspálya Társaság meg­indította a vasúti forgalmat a Balaton déli oldalán. A Fiú­méig közlekedő vonatok egyik fontos állomása és csomó­pontja volt a nagykanizsai pályaudvar. A nagykanizsai vontatási főnökség szocialista brigádjainak kezdeményezésé­re most vasúttörténeti parkot alakítanak ki a pályaudvar közvetlen szomszédságában. Az első, csaknem 100 éves, ipartörténeti emléknek is szá­mító mozdonyt már felállítot­ták a parkban. Azt tervezik, hogy a fűtőházakban, jármű­javítókban és bontótelepeken található muzeális értékű esz­közöket, személy- és teherva­gonokat, utaskiszolgáló be­rendezéseket is összegyűjtik, konzerválják és kiállítják a közlekedési parkban. Bába Mihály: Ünnepi csomagok Vidáman toppant be a szobába Béla. Az ajtóban megtorpant. Az asztalon, a heverőn, a foteleken különféle csomagocskák hevertek. Felesége tasakokat rakosgatott szét. — Szióka, édes, de mondd: mi ez? Csomagot kaptunk? — Ugyan — nevetett az asszony­ka —, mi küldünk szivikém, húsvéti csomagokat. — Ejnye! és kiknek? — kérdezte. Felesége szemrehányóan rézett rá. — Béluska, Béluska, hogy kérdez­hetsz ilyet? A kedves anyukádnak és az én drága anyácskámnak. No, gyere csak, nézd meg, mit vásárol­tam! Egy kis füstölt sonka, csokolá­détojások, kalácska, narancs, egy kis könnyű itóka, cukorka, édes meg sóssüteményfélék, — És ez mi? — emelt fel egy csomagocskát Béla. — Fehérnemű, zsebkendő, tudod sokat szipognak szegénykék. Szóval, ma mindent becsomagolunk és pén­teken, nagypénteken kiszaladunk hozzájuk, kellemes ünnepeket kívá­nunk nekik és átadjuk a csomagokat. — Pénteken? De én megbeszél­tem Boros Ferivel, hogy... — Ne is .folytasd. Telefonálsz és lemondod a találkátokat vagy talál­kozzatok, amikor visszajöttünk. Béla lemondóan legyintett. — Ugyan — - mondta. — Mire mindkét városkában elintézzük a lá­togatást, késő este lesz. — Ez a te bajod szívem. Mióta kérlek: intézd el, hogy egy otthonba kerüljön a két mama. Egyszerűbb lenne nekünk is a látogatás, meg talán nekik is jobb lenne, mert mégiscsak a mi anyukáink. Munkához látott. Két pontosan egyforma halmot rakosgatott össze az asztalon. Egy tábla csokoládé jobbra, egy balra, öt narancs jobb­ra, öt balra, egy tucat zsebkendő jobbra, egy tucat balra. Közben eszébe jutott az édesanyja, akit ka­rácsony előtt látogattak meg utoljá­ra. Akkor is egy nagy ünnepi cso­maggal. Sovány volt, sápadt, szót­lanul ült az ágya szélén, amikor be­léptek hozzá. Szobatársai beszélget­tek. Amikor anyja meglátta őket, szeme megcsillant, de nem állt fel. Köré telepedtek. Eleinte hangosan, lármásan beszélgettek, mert úgy érezték, hogy az anyja kezd nagyot hallani. Csak akkor halkították le hangjukat, amikor anyja ajkára tet­te mutatóujját és csendre intette őket. Minek hallják az idegenek. Va­lami biztató szót is mondtak neki, hogy hamarosan mégiscsak sikerül megoldaniuk, hogy a két mama ott legyen a közelükben. Talán akad majd egy nyugdíjas asszony, aki jó pénzért elvállalja a két mama gon­dozását. Anyja szomorúan hallgatta a szavakat és a régebbi ígéreteikre emlékezett, meg arra, hogy ha az öröklakásuk elkészül, rögtön jönnek érte és magukkal viszik. Hány éve is már ennek? Három, négy? Nem változott semmi. Béla kezéből kiesett az egyik nagy, piros csokoládétojás. — Béluska, mit csinálsz? — sikí­tott fel a felesége. — Tudod, egy pillanatra kikap­csoltam, figyelmetlen voltam — ma­gyarázkodott a férfi. — A mamára gondoltam. Meg arra, hogy mit is ígértünk neki négy évvel ezelőtt... — Ugyan mit? — perdült meg a felesége. — Mit? Azt, hogy ha kész az öröklakás, akkor megyünk érte és magunkhoz vesszük. Ezt ígértük a te anyácskádnak is! Az asszony sóhajtva zökkent le egy pillanatra a fotelbe. — Igazad van, szívem. Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy anyácska, az én drága jó anyácskám nem lehet mellettem. De mit tehetünk? Gon­dolkozzál egy kicsit. A két mamát beköltöztetjük a szélső szobába. Sze­retik egymást, biztosan jól meg is lennének egymással. Bizony, bizony, csakhogy ki gondoskodna róluk? Ma­radjak itthon? Adjam fel a vég­re kiharcolt jó külkeres állásomat? Akkor miből élünk? Miből fizetjük a törlesztést? A te kereseted kevés, hogy mindenre jusson. A telket is csak úgy tudtuk megvenni, hogy magas célprémiumot kaptam. Ha nem dolgozom, mindentől elesünk. — De hiszen dolgozhatnál — kezd­te a férje, ám az asszonyka egy len­dülettel hirtelen felpattant. — Hogy képzeled? És ki gondozná őket? Tudod, hogy még aranyért sem kapsz ápolónőt vagy mindenes­asszonyt. Nekem kellene főzni, ta­karítani rájuk, persze munka után vagy mielőtt munkába indulok. És mi lesz akkor, ha nekem egy vagy két hétre külföldre kell mennem? Mi lesz a nyaralásainkkal? Akkor hogyan mehetnénk el Olaszország­ba? Hidd el, a spanyol utat sem tehettük volna meg. Az lenne a jó, hidd el drágám, ha egyszer rám hallgatnál! — Nem értelek, szívem, hogy­hogy egyszer? Hiszen eddig is úgy tettem, ahogy te mondtad. — Igaz, drágám, de te is jól tu­dod. hiába kértelek, hogy intézd el, hogy a mamácskáink egy otthon­ban legyenek, örülnének neki biz­tosan. És én is nyugodtabb lennék, hogy együtt boldogabbak. — Rendben van — mondta Béla —, megpróbálom, megpróbálom. A két csomag egymás mellett feküdt az asztalon. Az asszonyka merengő, könnyes szemmel nézte, majd anélkül, hogy férjére nézett volna, azt' mondta: — Drágám, olyan boldog vagyok, hogy ilyen szép, nagy csomagot vi­hetünk anyácskáinknak. Hadd érez­zék szegénykék, hogy akkor is gon­dolunk rájuk, ha nincsenek, ha nem lehetnek velünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom