Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1980. ÁPRILIS 15., KEDD Mi történt azóta? Építők hibája - maimosok kára Az aszódi gabona silók esete Két okból sem véletlen, hogy cikkünk fölé a Mi tör­tént azóta? címet írtuk. So­rozatot kezdünk, amelyben ez lesz a visszatérő kérdés; olyan tervek és gondok felől érdek­lődünk a városban és a já­rásban, amelyekről évekkel, hónapokkal ezelőtt írtunk. Kíváncsiságunk éppen a leírt szavak hitelén alapszik; va­jon valóra váltak-e a nagy­vonalú tervek, vajon sike­rült-e az ígéretek után meg­oldani a gondokat? Ez önmagában is izgalmas­nak látszik, s megtetézhetjük azzal is. hogy a kisebb-na- gyobb ügyek, az örömök, a bajok gyakran a happy end, a minden jó, ha a vége jó dramaturgiája szerint visel­kednek: szárnyra kapja őket a hír, aztán elfeledkezünk róluk. De vajon mi van a jó­tékony feledés homálya mö­gött? Erre keressük a vá­laszt első cikkünkben, amely a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat aszódi malmába kalauzol. Három éve Utoljára már több mint három éve, 1977 márciusában Irtunk az akkor elkészülőfél­ben levő, hatcsillagos gabona- silóról, amelyekben egyszerre 600 vagon termés tárolható. Átadásukat többször is halo­gatták, az építők nem álltak hivatásuk magaslatán. Ez kü­lönösen akkor világosodott meg, amikor kiderült, hibáz­tak az alapozás szigetelésénél. A fémsilók alatt húzódó fo­lyosókra beszivárgott a víz, rontva a szellőztetés hatásfo­kát, gyorsabb elhasználódás­ra, rozsdásodásra ítélve a drága berendezéseket, és ve­szélyes munkahelyet teremtve az ott dolgozóknak. Grandelisz Zoltán üzemve­zető három év múltán sem fogadott bennünket jó hírek­kel; — Az átadás-átvétel annak idején végül megtörtént, de szigetelés kijavítására termé­szetesen fenntartottuk az igé­nyünket. Az építő, az Agro- épszer vonakodott elismerni a hibáját, per lett a dologból, amit megnyertünk. A Legfel­sőbb Bíróság ítélete kötelezte a kivitelezőt a hiba kijavítá­sára. Lejárt határidő — Mi történt azóta? — Nem sok, mondhatni semmi. Teltek-múltak a hó­napok, s az Agroépszer nem látszott túl serénynek. Egy- szer-kétszer kijöttek, szakem­bereket hoztak, különösen a bírósági végzés után szapo­rodtak meg a látogatásaik, de a munkához a mai napig sem fogtak hozzá. S ez ‘annál is inkább bosz- szantó, mert nemcsak az át­adási határidők csúsztak an­nak idején, hanem amint megtudtuk, a kijavításra sza­bott idő is letelt már, ered­ménytelenül. Aszódon nem véletlenül aggódnak; az egyébként jól bevált silók élettartamát féltik a pincé­ben bőven csordogáló víz­től: — A berendezésekkel telje­sen elégedettek vagyunk — újságolja Grandelisz Zoltán — az eltelt időszakban meg­bízhatónak, gyorsnak bizo­nyultak a gépek, s az utóbbi különösen a csúcsidőszakban, aratás közben jön jól. A kör­nyező termelőszövetkezetek étkezési búzáját vásároljuk föl, s a felét a nagy silókban tároljuk. A maradék 600 va­gont egyrészt a gépesített raktárunkban, másrészt a sajnos még ma is nyitott ol­dalú két színben tároljuk. Az aszódiak tudják, a szi­getelés kijavítása költséges és nagy munka, de erről ők nem tehetnek. A két hatvanméte­res folyosót és az aknaházat esetleg vastag lemezzel kelle­ne beburkolni, vagy speciális anyaggal kibélelni, amely végre kizárná a vizet, amely a környező mély területekről bő utánpótlással érkezik. — Hol tart ma az ügy? — A vállalat jogtanácsosa foglalkozik vele, érvényesíti a kötbért, s természetesen azon vagyunk, hogy igazunkat a bírósági határozaton kívül minél előbb a javítás ténye is igazolja. Meddig várjanak? Addig is szorgalmasan dol­goznak az aszódi malomban. Tervüket tavaly is 9 száza­lékkal túlteljesítették. Ráadá­sul több mint 700 társadalmi munkaórával hozzáfogtak egy új szociális épület elkészíté­séhez. Tavaly lerakták az ala­pokat, s az elmúlt hónapban már az eddig hiánycikknek számító téglát is meghozták, szabad szombatokon. De ha az öltözők, zuhany­zók elkészülnek, még mindig marad gondjuk; a belső utak sárosak, kátyúsak, pedig az új körforgalmi hálózat és a vezetékrendszer terve a siló­kéval együtt készült el. De éppen a sok hibával terhelt silóépítés miatt ez a terv — terv maradt. Az Agroépszer nem vállalta a további mun­kákat. Akkor nem találtak más kivitelezőt, s most, ami­kor végre akadt, a pénzük fogyott el, az idén nincs ke­retük a munkára. S mit mondhatunk befeje­zésül a vízben' álló silókról? Három éve cikkünket így fe jeztük be; „Az Agroépszer mondhatja: elhibáztuk, kija­vítjuk. S hogy most mégis szóvá tesszük az ügyet, a már talán végre tényleg utolsó átadási határidő előtt, arra jó okunk van. Mert a közösség fizette ki az árét. Reméljük, júniusban nem lesz már min élcelődnünk.” Az idézetben szereplő június — 1977-ben volt... Gáti Zoltán Kommunista műszak Kommunista műszakokat tartottak az elmúlt hét végén a Gödöllői Építőipari Szövet­kezet dolgozói. Csak a hide­gebb idő elmúltával tudtak olyan munkát adni az önkén­tes vállalkozó szocialista bri­gádok és más közösségek tag­jainak, amellyel hasznot ho- zóan munkálkodhattak, ösz- szesen hetvenötén vettek részt a szövetkezet két jelentősebb építkezésén, az agrártudomá­nyi egyetem 12 lakásos épü­lete és a János utcai OTP-la- kások kivitelezésében, ahol több mint 230 ezer forintnyi munkát végeztek. A szövetke­zet dolgozói a gödöllői száz személyes óvoda belső beren­dezéseinek vásárlásához aján­lották fel már korábban a kommunista műszakért járó bért. Bővítik a gyűjteményt A kiállítások megrendezése mellett nem feledkeznek el az anyag gyarapításáról, feldol­gozásáról sem a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény­ben. A tervek szerint az idén bővítik a képzőművészeti anyagot, gondoskodnak Gá- nyi Zoltán néhai tanácselnök­helyettes várostörténeti érté­kű hagyatékáról, s megvásá­rolják Remsey Iván egykori bábszínházának figuráit. Foly­tatják az adat- és irattári anyag feldolgozását, és meg­kezdik a fotógyűjtemény lel­tározását is. — Fordított arány. A járás általános iskolai könyvtárai nak helyzetéről készült fel­mérésben olvastuk a követ kező érdekes megállapítást: minél nagyobb egy iskola, an­nál kevesebb könyv jut egy- egy tanulóra. A fordított arányt adatok támasztják alá; a kisebb iskolákban 9, a közepesekben 5, a nagyob bakban pedig csak 4 kötet jut a diákokra. A járási át­lag 5 kötet, de emellett azt is tudni kell, hogy hét isko­lában a minimálisan ajánlott kötetek számát sem éri el a könyvállomány. Több választókerület Értesítjük a város lakossá­gát, hogy a Fest megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a gödöllői tanácstagi választó- kerületek számát 61-ről 65-re emelte. A városi tanács vég­rehajtó bizottsága megálla­pította a választókerületek te­rületi beosztását, és sorszám­mal látta el őket. A területi beosztásban több lényeges változás történt, megszűnt önálló választóke­rületként a babati, a Marika- telepi és a szárítópusztai, amelyeket a város belterüle­tén levő választókerülethez csatoltak. A Munkácsy utcai lakótelepen az eddigi négy választókerület kettővel gya­rapodott, a Szabadság téri la­kótelepen a korábbi kettővel szemben öt, a Magyar—Szov­jet Barátság lakótelepen az előző egy választókerülettel szemben kettőt alakítottak ki. A választókerületek pontos területi beosztása és sorszá­mozása a hivatalos időben a tanács ügyfélszolgálati irodá­jában megtekinthető. A városi tanács végrehajtó bizottsága Vízvédelem Megtisztul a Rákos-patak A környezet- és természet- védelemnek szerves része az élővizek, a patakok, folyók, tavak védeLme is. A városi tanács műszaki osztályán föl­mérték az ezzel kapcsolatos teendőket. Megállapították, hogy a város jelentősebb víz­folyásai közé a Duna víz­gyűjtő területén a Rákos-pa­tak és ennek szilháti, vala­mint a felsömafori ága, a Ti­sza vízgyűjtő területén pedig az Aranyos patak tartozik. Gödöllő lényegében a Rá­kos-patak völgyében találha­tó. ezért az első vízadó ré­teg tisztasága, amelyre az ásott kutakat telepítik, éppen a pataktól függ. Az ásott ku­tak szerepe ugyan csökken, hiszen a vezetékes ivóvíz mind több házba jut el, s mára jobbára a blahai terü­let kivétel csak ez alól, de a Rákos rendezéséről, tisztasá­gáról nem szabad mégsem le­mondani. Hiszen az ivóvíz minősege mellett, köztisztasá­gi, eszcetikai szempontból sem mindegy, mennyire szemetes, milyen elhanyagolt a meder es a környék. A Rákos-patak rendezését 1977-ben kezdték meg, s ed­dig mintegy két és fél kilo­méteren végeztek a munká­val, miközben megépült, meg­újult 5 híd is. A mederren­dezés ütemét a VI. ötéves tervben, a városi tanács mű- szaki osztályának javaslata szerint gyorsítani keŰ, s egy­ben hathatósabb intézkedé- seKkel elérni azt, hogy keve­sebb szennyvizet vezessenek a vízfolyásokba. Nem kevés­bé fontos fellépni a szemete- t.őkkel szemben sem, hiszen jórészt nekik köszönhető, hogy a Rákos-patak medre eliszaposodott. T ömegsport Támogatás az iskolának A tömegsport támogatása volt az egyik napirendi pont a szakszervezetek városi szak­maközi bizottságának legutób­bi ülésén, amelyen megállapí­tották, hogy évről évre sokat jelent az a segítség, amit a bi­Szakági bemutató Bagón A hagyományok ihletett őrzői Mi lesz itt — kérdezgették azok a hévízgyörkiek, akik vasárnap délután a községi művelődési ház környékére té­vedtek, s hallották az ikladi fúvószenekar muzsikáját, majd néhány perccel később rácso­dálkozhattak a sorban érkező autóbuszokra. Akik maradtak, nem bánták meg, hogy tanúi lehettek az eseménynek. Két órakor Kiss Pál István járási közművelődési felügyelő meg­nyitotta a járás tíz községé­nek együttes népi díszítőmű­vészeti kiállítását. Sokan di­csérték Reitmajer József fa­faragó szobrait, de sok volt a nézője a népi hímzéseknek is. Az évek óta sürgetett és ta­nácsolt elképzelés kezd meg­valósulni: a régi Galga menti motívumkincs legértékesebb­jei feltámadnak. Ott találjuk őket a blúzokon, a kötényeken, a lakást díszítő térítőkön, a futókon, a függönyökön. A tú­rái, isaszegi, hévízgyörki asszo­nyok munkáján látszik első­sorban a múlt és jelen össze­kapcsolásának tudatos válla­lása. Látványos felvonulás Délután három órakor a ba- gi általános iskolától indul­tak az együttesek, a Dózsa György Művelődési Központ­ba. Az egész falu az utcán volt, s akik a csoportokat a járdán kísérték, sok elisme­rést, dicséretet hallottak. Az Agrártudományi Egyetem tán­cosai haladtak az élen, őket követték a galgahévízi, isasze­gi, kerepes tárcsái, galgamá- csai, nagytarcsai, szadai, zsám- boki táncosok. A sort a házi­gazda bagiakat követő ikladi fúvószenekar zárta. Látvá­nyos, szép felvonulás volt. Az isaszegiek, galgahévíziek me­nettánca igényes felkészülés­ről vallott. A zsámbokiak la­kodalmas menete elhitette, hogy ők igazi lakzit csinál­nak. A Tarka lepke dallamá­ra táncoló bagiak is valódi mulatsággal lepték meg a né­zőiket. Jamrik László megbízott ta­nácselnök üdvözölte a IV. Galga menti népművészeti ta­lálkozó szakági bemutatóján résztvevő hagyományőrző együtteseket, néptánccsoporto­kat, a mintegy hétszáz nézőt, s a zsűri tagjait, Vásárhelyi Lászlót, Sajti Sándort, Győré Zoltánt, Borbély Jolánt és Pet­ras Annát. A mintegy négy­órás műsor zavartalanul per­gett, amiért a bagi házigazdák minden elismerést megérde­melnek. Igaz, szerencséjük is volt. Még gondolni is rossz arra, mi lett volna az ötszáz táncossal, ha véletlenül esik? Egy javaslat A mintegy négyórás műsort majdnem ugyanennyi ideig tartó szakmai beszélgetés kö­vette. Vásárhelyi László, a néptáncmozgalom országosan elismert szaktekintélye értően és kritikusan szólt a látottak­ról: — Nagyszerű dolog — kezdte a beszélgetést —, hogy a községi táncosok vezetői ér­zik a hagyományőrzés politi­kai jelentőségét. Ennek az odafigyelésnek volt az eredménye, hogy a vasárnapi rendezyényen a Galga-völgy hagyományanya­gának ilyen széles gazdagsága áradt a színpadról. A hogyan tovább kérdésre is elhangzott jó tanács: A közművelődés hivatott gazdáinak gondoskod­nia kell az együttesvezetők továbbképzéséről. A táncosok lelkesedése, a meglevő anyag gazdagsága megérdemli a tö­rődést. És a pénzügyi támoga­tást is. Talán éppen a bagi művelődési központ lehetne ennek a járási továbbképzés­nek a székhelye, felelős gaz­dája. örvendetes volt az Agrár- tudományi Egyetem táncosai­nak bemutatkozása, akiket szinte egész Európa ismer, de kevesen a járásban. Az egye­tem nagyon sokat tehetne a Galga menti hagyományanyag megőrzéséért és terjesztéséért. Az ötven táncos — tanulmá­nyainak befejezése után — ötven helyre viheti el ennek a vidéknek táncos örökségét. A galgahévíziek őszinte já­tékáról, stílusuk tisztaságáról A nívódíjas galgamácsai együttes. A gödöllői ATE táncosai, az együttest szinte egész Európa ismeri. Barcza Zsolt felvételei dicsérettel szóltak. Az isasze­giek új út elejéhez érkeztek: képzett táncosok, kitűnően mozognak, most már be kel­lene kapcsolódniuk vidékük tánckultúrájának munkájába. Ki-ki a magáét A kér epe star csai cigányegyüt­tes új színnel gazdagította a bemutatót. Bátrabban nyúlja­nak saját kultúrájukhoz — hangzott a javaslat. Zsámbok együttese a szokottnál kissé halványabb volt. Szada saját, már-már elfeledett szokásvi­lágát bányászta elő, s állítot­ta jó szándékkal színpadra. A versegieknek is valami ha­sonlóval • kellene kísérletez­niük. Galgamácsa ismét meg­lepetés volt, s ez annak bi­zonysága, hogy még mindig van feltárásra váró néprajzi anyag a községekben. A ba­giak játéka kimagaslót hozott táncban, énekben, koreográ­fiában egyaránt. Négy generá­ció munkája mintha erre a tavaszi vasárnapra érett vol­na be. Tizet ütött az óra, amikor Vankó István főrendező ki­hirdette a zsűri határozatát, amely szerint nívódíjas lett Galgamácsa, Bag, Nagytarcsa, Galgahévíz együttese és Isa- *zeg népi zenekara. Fercsik Mihály zottság ad a városi kispályás labdarúgó-bajnokság legjobb csapatainak. Epres János, a bi­zottság elnöke most is javasol­ta, hogy az idén is vásárol­ják meg a serlegeket és az ér­meket, amiket a bajnokság vé­geztével ünnepélyesen nyújta­nak át. Örömmel nyugtázták a bi­zottság tagjai azt is, hogy ta­valy nagyszerű társadalmi ös szefogással bővítették a Dam­janich általános iskola pályá­ját, s újabb sporttagozatos osztályokat szerveztek. A szakmaközi bizottság egyetér­tésben a szakszervezetek Pest megyei bizottságával azt ja­vasolta a SZOT testnevelési és sportosztályának, hogy az is­kola, amelynek tanárai, diák­jai összefogva a patronáló szü­lőkkel, szocialista brigádokkal új pályákat építettek, részesül­jön jutalomban. Az előterjesztés egyetértés­re talált, s a Damjanich iskola 30 ezer forintot kap abból az 1 millió négyszázezer forint­ból, amelyet a SZOT a tömeg­sport fejlesztésére fo Cs. J. IMI Könnyű fűnyíró Könnyen kezelhető, mind­össze 15 kilogramm súlyú az ikladi Ipari Műszergyár leg­újabb motoros készüléke, a Rotim fűnyíró EF 387-es tí­pusa. A konstruktőrök egysze­rű szerkezetet állítottak össze, üzemi, kondenzátoros motorral működik. Az érintésvédelem­ről kettős szigetelés gondos­kodik, és a fröccsenő víz el­len is védett. A vágókés majd­nem 40 centiméter széles, a vágómagasság Dedig tetszés szerint 3, 4 vagy 5 centisre állítható be. A tizenöt méte­res kábel pedig lehetővé te­szi, hogy nagyobb kertekben is használhassák az ügyes ma­sinát. — Terven felül. Az aszódi nagyközségi közös tanácshoz tartozó Domonyban számos új létesítményt átadtak már eb­ben az ötéves tervben. Első­sorban a szociális, oktatási és kereskedelmi ellátás fejleszté­sében léptek előre. Nem volt a tervben, így hát azon felül építik ezekben a napokban is az új orvosi rendelőt, a beteg­várót és a tanácsadó helyisé­geket, amelyek átadására a harmadik negyedévben kerül sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom