Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
ap 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Baniszadr bejelentése nyomán Washington fo az iráni túszok ügyében Carter rendkívüli választási erőfeszítései Carter amerikai elnök nem hivatalos csatornán „biztosítékot” kapott arra vonatkozóan, hogy a teheráni kormány „igen rövid időn belül” felügyelete alá vonja az amerikai nagy- követségen fogva tartott túszokat — jelentette be 'a Fehér Ház. — A közlemény kedden alig néhány órával azután hangzott el, hogy az elnök bejelentette: egyelőre leállítja az Irán ellen tervezett további szankciókat. Carter azonban csak kitérő választ tudott adni a túszok kormányfelügyelet alá kerülésének időpontját firtató kérdésekre, és arra, hogy milyen tényekre alapozza derűlátását. % A Carter-kormány a rendkívül kényesnek tartott helyzetben még a látszatot is el akarja kerülni, hogy további nyomást gyakorolna Iránra. Az elnök reggel még azt mondotta a sajtónak: nem lenne hajlandó beletörődni, hogy a túszok csak májasban, a>. új iráni parlament összeülte után szabadulhassanak. A Fehér Ház órákkal később kiadott hivatalos szövegében Cartei kijelentéseit módosítottak, hogy ne keltsék ultimátum benyomását Washington játszmája rendkívül kényes: a kormány már két alkalommal beharangozta, hogy megállapodásra jutott Iránnal, de a fejlemények mást mutattak. Carter elnöknek újjá választási esélyei szempontjából igen nagy szüksége van rá, hogy legalább érdemi haladást mutathasson fel a túszok ügyében. Carter elnök szinte példátlan személyes erőfeszítéseket tett, hogy a fejleményekkel még befolyásolja a keddi előválasztásokat: az elnök helyi idő szerint hajnali ötkor tárgyalta meg fő tanácsadóival Baniszadr iráni államfő bejelentését, majd kora reggel maga tájékoztatta a sajtót. A Fehér Ház hírverése ellenére kormánykörökben nagyon is mérsékelt a derűlátás; emlékeztetitek rá, hogy a túszok a legjobb esetben is csak két hónap múlva, az új iráni parlament összeülése után szabadulhatnak, s hogy az ügy eddig is bővelkedett váratlan fejleményekben. A Carter-kormány mindenesetre azt reméli, hogy a hajnali propagandakampány számára előnyösen befolyásolja a nap előválasztásait. Nagyszabású felvonulással ás tömeggyűléssel emlékeztek meg kedden Teheránban az Iráni Iszlám Köztársaság kikiáltásának első évfordulójáról. Az ünnep fénypontja Khomeini ajatollah üzenete volt, amelyet az idős főpap távollétében fia, Ahmed Khomeini olvasott fel. Az egybegyűltek tízezrei előtt mondta el beszédét Baniszadr köztársasági elnök is, beszédét azonban, annak tartalma miatt korántsem fogadták olyan tetszésnyilvánítással, mint Khomeini ajatollah üzenetét. Khomeini ajatollah a carte- ri politikát élesen elítélő nyilatkozatában nyomatékosan hangsúlyozta: az amerikai túszok sorsáról csakis az iráni nép és a nép választott képviselőiből álló iszlám parlament hivatott dönteni. Baniszadr beszédében utalt arra, hogy Irán változatlanul fő céljának tekinti a volt sah kiadatását, mindazonáltal hozzátette, hogy ha erre nem kerül is sor a parlament megalakulásáig, s a parlamentnek a túszok sorsával kapcsolatos döntéséig, viszont az Egyesült Államok hajlandó eleget tenni a fent említett iráni követeléseknek; a Forradalmi Tanács kész ellenőrzése alá vonni a túszokat. Miközben mindezt Baniszadr el mondotta, a tömegből embe rek rohantak a pódiumhoz, s felszólították az elnököt, hogy ne fogadjon el kompromisszumot. Sokan azt kiabálták, hogy amit Baniszadr a túszokról mond, az ellentétes Khomeini ajatollah üzenetének tartalmával. Nagy-Britannia Befejeződött az acélsztrájk Nagy-Britannia acélipari szakszervezetének végrehajtó bizottsága heves vita után elfogadta a Lever-féle vizsgálat bér javaslatát és felhívta a százezer dolgozót, hogy szüntesse be a háromhónapos országos sztrájkot. A szakszervezet székhá2a előtt összegyűlt dolgozók elkeseredett dühvei, kiáltásokkal fogadták vezetőik megalkuvását az ajánlattal, ami gyakorlatilag reálbérük leszállítását jelenti és alig emeli egy százalékkal a munkáltató állami vállalat (BSC) végső ajánlatát, ami ellen hetekig küzdöttek. Ezzel a félsikerrel ért véget a brit acélipar történetének leghosszabb bérkövetelő sztrájkja. A kormány makacssága miatt elhúzódott sztrájk, az elvesztett rendelésekkel 130 millió fontba került az amúgy is veszteséges BSC-nek. Kieseit negyedévi acéltermelés, aminek nagy részét külföldi ve- télytársaif szerezték meg. A BSC nehezen fogja visszaszerezni 55 százalékos részesedését a hazai piacon. A dolgozók fejenként átlag 1300—1400 font bértől estek el. Vilnius ligeti Károly középiskola Ligeti Károlyról, az orosz- országi polgárháborúban részt vett nemzetközi brigád legendás parancsnokáról nevezték el a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának, Vilniusnak egyik középiskoláját. Szófija Venkovics-Ligeti, a magyar internacionalista felesége, aki hosszú ideig Vilniusban lakott, értékes fényképeket és Ligeti Károly személyes holmijából megmaradt tárgyakat ajándékozott az iskola múzeumának. Ugyancsak ő nyújtott segítséget a szovjet irodalomtörténészeknek Ligeti irodalmi életművének- költeményeinek összegyűjtésében. Vietnami vezetők díszőrsége Tea Bac Thangravatalánál Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helycjtíies elnök«, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Házi Vencel külügyminiszter-helyettes részvét'vátogatást tett Vietnam budapesti nagy- követségén, Ton Dug Thang éinök elhunyta alkalmából A hanoi Ba Dinh-palotában kedden reggel elsőként Vietnam Európai kommunista és munkáspártok találkozója A Francia Kommunista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a lefolytatott konzultációknak megfelelően meghívta valamennyi európai ország kommunista és munkáspártjait, hogy vegyenek részt egy, a béke és a leszerelés ügyével foglalkozó találkozón — jelentették be kedden este Varsóban. A találkozó színhelye Párizs, időpontja április 28—29-e. A meghívott pártok a találkozón megvitatnak egy, az európai országok népeihez és a világ békeszerető erőihez intézendő felhívás tervezetét. CSAK RÖVIDEN... „KOZMOSZ—1170-ES” jelzéssel kedden újabb mesterséges holdat bocsátottak föld körüli pályára a Szovjetunióban. A szputnyik fedélzetén tudományos berendezést helyeztek Az SZKP KB határozata Takarékosság az energiával Tömegmozgalommá kell válnia Az energiatakarékosságról hozott határozatot a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. „Az energiatakarékosság megvalósítása az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban, a közlekedésben, a kommunális gazdaságban az egyik legfontosabb feladat valamennyi pártszervezet, tanács, gazdasági, szakszervezeti és komszomolszerv számára” — hangsúlyozza az SZKP KB határozata, amely rámutat: az energiatakarékosságnak tömegmozgalommá kell válnia, el kell érni, hogy a dolgozók milliói maguk is kapcsolódjanak be ebbe a mozgalomba. el a kozmikus térségben végzendő kísérletek folytatására. GENFBEN az atomfegyver- kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló egyezmény kidolgozását célzó tárgyalásokon újabb megbeszélést tartott a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia delegációja. A következő találkozóra ez év június 16-án kerül sor. DACCÁBAN kedden bármiféle indokolás nélkül letartóztatták Mohammed Farhadot, a Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát. Ezzel egy időben az ország különböző városaiban a kommunisták tucatjait vették őrizetbe. Banglades tíz különböző politikai pártja tiltakozását jelentette be az indokolatlan letartóztatások miatt. vezetői rótták le kegyeletüket az elhunyt Ton Duc Thang elnök ravatalánál. A VKP Központi Bizottságának tagjai, a nemzetgyűlés állandó bizottsága, a kormány, a Hazafias Front, majd a hadsereg képviselői követték egymást, helyezték el koszorúikat. A vasárnap 92. életévében elhunyt köztársasági elnök ravatalánál elsőként Le Duan, a VKP KB főtitkára, Truong Chinch, Pham Van Dong és Pham Hung, a Politikai Bizottság tagjai álltak díszőrséget, majd egymást váltották az ország vezetői. A Hanoiban kiadott hivatalos kommüniké szerint az ünnepélyes gyászszertartás csütörtökön lesz a Ba Dinh-palotában, s Ton Duc Thangot pénteken helyezik végső nyugalomra a hanoi Mai Dich temetőben. _________ Ha rcok Csődben Menekül a lakosság A közép-afrikai Csád Köztársaságban hétfőn állandósultak a harcok Goukouni Ou- eddei államfő és Hissene Habré hadügyminiszter fegyveresei között. N’Djamenában a helyset katasztrofális. A főváros lelt ugyanis a fegyveres összetűzések fő színtere. A lakosságnak több mint a fele elmenekült a városból. A korábban Csádba küldött afrikai rendfenntartó erők 550 katonája hétfőn elhagyta az országot. A szembenálló fegyveresek ugyanis a harcokban többször súlyosan veszélyeztették a külföldi katonák biztonságát. Háttér A palesztin nép jogai MINT A WASHINGTONI Fehér Ház bejelentette, Szád at egyiptomi elnök húsvéthétfőn érkezik négynapos látogatásra az amerikai fővárosba. A következő vasárnap Begin izraeli kormányfő lesz három napon át Carter vendége. Az amerikai elnök eredetileg egy- időben akart leülni a tárgyalóasztalhoz Szadattal és Beginnel, hogy így áttörést érjenek el az úgynevezett palesztin autonómia megfeneklett ügyében. Az egyiptomi— izraeli nézeteltérések viszont a két ország közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel ellenére oly nagyok ebben a kérdésben, hogy a Fehér Ház ura jobbnak látta, ha egyelőre külön-külön próbálja megpuhítani az egyiptomi és izraeli politikai vezetőket, s ezek után kísérel meg valamilyen kompromisszumos formulát kidolgozni. Carter, akinek úgynevezett népszerűségi indexe ismét hanyatlóban van az Egyesült Államokban, az elnökválasztási hadjárat közepette nem engedhet még egy látványos diplomáoiai kudarcot. Pedig egy ilyen április eleji amerikai—izraeli—egyiptomi tanácskozás elkerülhetetlenül fiaskóval végződne. A Szadatnak és Beginnek küldött sürgős washingtoni meghívó azt tükrözi, hogy az amerikai vezetés zsákutcába jutott a Camp David-i egyezmény keretében kidolgozott, annak idején nagy „győzelemnek” reklámozott közel-keleti „békemegoldás” konkrét végrehajtásával. Az egyiptomi vezetés annak idején, hogy csökkentse elszigeteltségét az arab világban — amelyet az Izraellel kötött különbeke és a palesztin nép érdekeinek elárulása idézett elő —, csak azzal a feltétellel volt hajlandó aláírni a Camp David-i okmányt, ha tárgyalások kezdődnek a megszállt arab területeken élő palesztinok valamiféle autonómiájáról. A Camp Da- vid-ben az Egyesült Államok, Izrael és Egyiptom által aláírt okmány 1980. májusában határozta meg a palesztin autonómiáról szóló kiegészítő szerződés megkötésének határidejét. BÄR EZ A HATÁRIDŐ gyorsan közeledik, jelenleg semmi jele sincs annak, hogy belátható időn belül bármiféle megállapodás jönne létre az ügyben. Pedig legutóbb Egyiptom és Izrael képviselői immár nyolcadszor ültek össze tanácskozásra — ezúttal a hollandiai Hágában — a legkisebb eredmény nélkül. Nem lehet azt mondani, hogy Kairó nem tette volna engedmények egész sorát. Szadat szinte elment a végső határig az Izrael előtti behódolásban, csakhogy kivívhassa a látszatautonómia morzsáit. A legutóbbi egyiptomi ajánlat szerint Kairó beleegyezik abba, hogy kimondják az Izrael által megszállt arab területeken élő palesztinoknak csak formális közigazgatási jogai lehetnek Tel Aviv fennhatósága alatt, s beleveszik az állítólagos autonómiáról szóló szerződésbe, hogy az ott élő palesztin lakosság sohasem hozhatja létre saját önálló államát. Nem meglepő, hogy amikor ez a javaslat kitudódott, az arab világban heves támadások érték az egyiptomi vezetést a palesztin nép önrendelkezési jogának ily nyílt semmibe vevése miatt, s egyáltalán amiatt, hogyan merészel a szadati vezetés a palesztin nép nevében lealázó kötelezettségeket vállalni? Jellemző azonban, hogy Tel Aviv még a látszatengedményektől is húzódozik. Olyan színezetet akar kölcsönözni a történteknek, mintha az Izrael és Egyiptom közötti nagykövetcserével . tulajdonképpen befejeződött volna a Camp David-i megállapodás végrehajtása, s az általa megszállva tartott arab területek köz- igazgatásának ügye elsősorban valamiféle izraeli belügy volna, i csupán arról hajlandó tárgyalásokat folytatni, hogy a távoli jövőben milyen korlátozott önkormányzatot adjon e területek lakóinak. Az izraeli elképzelés szerint állandósulna ott a Tel Aviv-i uraiont, s létrehoznának egy úgynevezett palesztin nagytanácsot, amely a közigazgatás néhány részkérdésében bizonyos jogkört kapna. De Tel Aviv a jelek szerint fenntartaná magának azt a jogot, hogy e tanácsot, ha tevékenységével nem ért egyet, feloszlathassa, rendelkezéseit még leszűkített cselekvési játékterében is felülvizsgálhassa. EZ AZONBAN alulmarad a Tel Aviv-i látszatengedményeknek azon a minimumán, amelyet Kairó saját véleménye szerint még el tud fogadtatni saját közvéleményével és az arab világ egy részével anélkül, hogy felidézze a különutas politikája elleni támadások újabb heves kirobbanását. Tel Aviv mindezt még tetézte azzal is, hogy újabb izraeli települések létrehozására adott engedélyt a megszállt arab területeken. Carter hiába küldte el külön- megbízottját, Sol Linowitz tapasztalt diplomatát Begin miniszterelnökhöz. hogy legalább az engedélyek elhalasztását érje el. Izraelben azonban jól tudják, hogy az amerikai elnökválasztási hadjárat menynyire korlátozza Carter kezdeményezőképességét, és hogy nem mer alapvetően módosítani a leendő szavazók megnyerése miatt eddigi közel- keleti politikáján. Ezért Begin azzal válaszolt Carter kérésére, hogv újabb arab földek kisajátítására adott felhatalmazást. és bejelentették zsidó iskolák létrehozását abban a Hebronban, amely arról közismert, hogy lakossága még a közelmúltban is csaknem kizárólag arabokból állt. Ezt a döntést a megszállt arab területeken joggal értelmezhették úgy, hogy nyitány újabb arab földek tömeges kisajátításához, s ezért egynapos sztrájkkal tiltakoztak az izraeli megszállás tartósításának politikája ellen. Ilyen előzmények után kerül sor most a Biztonsági Tanács ülésére ezen a héten. Ennek napirendjén Izrael településpolitikájának ügye áll. A palesztin nép jogait védő szocialista országok és az arab világnak azok az államai, amelyek a palesztinok önrendelkezéséért küzdenek, olyan határozati javaslatot szeretnének elfogadtatni e testülettel, amely felszólítja Tel Avivot a törvénytelen földfoglalások megszüntetésére és arra, hogy ne létesítsen új izraeli településeket az általa illegálisan megszállva tartott arab területeken. A szocialista országok, mint nem egyszer határozottan kifejtették: nem valamiféle látszatautonómiát követelnek a palesztinok számára. hanem teljes önrendelkezést, amely kiterjed az önálló államalakításra is. E KÜZDELMÜK, amely együtt halad a palesztin nép harcával, mind több eredményt ér el. Nemrég Giscard d’Estaing francia elnök nyíltan síkraszállt a palesztinok önrendelkezési jogának érvé- nvesítéséért. s a Közös Piac más országainak hivatalos köreiben Is felezték, hogy szorgalmazni fogják a Biztonsági Tanács 242-es és 238-as határozatának felülvizsgálatát, amely a palesztin problémát puszta menekültügyként tárgyalja, s ehelyett olyan új szöveget illesztenek be e dokumentumba, amely egyértelművé teszi a palesztin nép jogát az önrendelkezésre. Erre a kezdeményezésre — a hírek szerint — á Camp David-i szerződésben megszabott májusi dátum után kerülne sor, amikor a Közös Piac országai arra hivatkozhatnának, hogy immár zsákutcába jutottak a palesztin autonómiáról szóló egyiptomi —izraeli tárgyalások. Ennek akar most nyilvánvalóan elébe vágni Carter elnök, amikor Washingtonba hívja az egyiptomi és izraeli politika legfőbb vezetőit. Az amerikai elnöknek ugyanis választási hadjáratához rendkívül szüksége volna valamilyen világ- politikai eredményre, s szeretne arra hivatkozni, hogy elnöksége idején sikerült enyhítenie a közel-keleti feszültséget és elérni az egyiptomi- izraeli kiegyezést. Ennek kulcsa azonban valamiféle megegyezés e két állam között a palesztin autonómia kérdésében, különben újra feszültté válhat az egyiptomi—izraeli viszony is. Aligha valószínű azonban, hogy Carternek sikerül majd megtalálnia a „csoda-formulát” a jelenlegi nézeteltérések csökkentésére. Hiszen az alaoképlet minden washingtoni mesterkedés ellenére ugyanaz marad: a közel-keleti feszültségi gócot csakis valamennyi érdekelt fél bevonásával és a palesztin nép önrendelkezési jogának teljes érvényesítésével lehet felszámolni. A. L
