Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

Úttörő színjátszók Három ezüstoklevél L.LŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1980. ÁPRILIS 12., SZOMBAT Harmincöt év után Nyolc községből nyolc gyermekszínjátszó csoport és négy irodalmi színpad vett részt Túrán, a Bartók Béla művelődési házban az úttörő kulturális seregszemle járási szakági bemutatóján. A szer­vezéssel, a rendezéssel nem volt baj, viszont a zsűri, Ru­dolf Ottóné, megyei szakfel­ügyelő, Mezei Anna, a me­gyei úttörőelnökség kulturális szakbizottságának vezetője és Kecskés József, a városi-járá­si Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója, egy produkciót sem tartott méltónak arany oklevélre. Elkeseredésre azért nin­csen ok, ezüstoklevelet többen is kaptak, így a kartali úttö­rők Hónapsoroló című műso­rukért, a vácszentlászlóiak a Kőműves Kelemenné című összeállításukért, valamint a szadai kisdobosok, akik Ne­mes Nagy Ágnes, és Kiss Be­nedek verseiből, valamint a Szadán gyűjtött népi játékok­ból mutattak be irodalmi mű­sort. Bronzokleveles lett az ikladi, a túrái, és a veresegy­házi úttörőcsapat gyermek- színjátszó csoportja. A zsűri külön értékelte az egyéni teljesítményeket, s ju­talomban részesítette Tóth Er­zsébet és Vidák Bertalan tú­rái, valamint Óbereki Katalin ikladi pajtásokat. Szervező munkájáért különdíjat kapott a rendező túrái úttörőcsapat. A díjakat a Galgamenti Ma­gyar—Kubai Barátság Terme­lőszövetkezet, a Galgavidéke Áfész és a járási úttörőelnök­ség adományozta. Képünkön egy jelenet lát­ható a mogyoródi gyermek- színjátszók Ide figyelj, Ziguri Szilárd című műsorából. Írta és fényképezte: Takács Pál József Attila emlékére Versmondó verseny József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett versmondó versenyt a KISZ városi bizottsága, a Juhász Gyula Könyvtárban. Az első helyen Kaposi Lász­ló, az ATE hallgatója vég­zett, második Madarászt László, a MÉM Műszaki Inté­zet dolgozója, harmadik Bár- dy, Péter, az ELTE hallgatója lett. Ismét fákat döntenek ki Gödöllőn, ami automatikusan mozgósította a város- és ter­mészetféltőket. Jelentkeztek szerkesztőségünkben is, s azoknál, akik a munkát vég­zik. Mi történik? — kérdez­tük az illetékesektől. Amit kivágnak A Buda vidéki Állami Er­dő- és Vadgazdaság gödöllői erdészetének irodájában hár­man siettek tájékoztatásunkra: Mátrai Gáborné fásítási elő­adó, Beró Csaba osztályveze­tő és Tácsik Mihály, a rész­leg vezetője. Ha nem mondták volna, be­szélgetésünkből akkor is ki­derül, abból, ahogyan utalnak a város valamely szegletének valamikori képére, mi meny­nyire változott, mi maradt meg, mi tűnt el — szóval ma­gatartásukból, megnyilatkozá­saikból érződik, ők is gödöl­lőiek, itt élnek, szeretik a vá­rost, s tőlük telhetőén azon fáradoznak, hogy minél szebb legyen. Esetünkben a. Felső- vagy Kastély-parkról van szó, amelyet a Buda vidéki gazda­ság vett át kezelésre, s a fa­döntés része a rekonstrukciós munkálatoknak. Mindhárman hangsúlyozzák, ők a kivitele­zők, a felújítás tervezője a MÉM erdőrendezési szolgálat zöldövezet-tervezési irodája. Hogy mely fákat vágják ki, azok helyére milyet ültesse­nek, hogyan és merre vezesse­nek majdan az utak, ösvé­nyek, miből készüljön a kerí­tés, egyáltalán, milyen le­gyen a park, azt o tervező­iroda dönti el. Annyit még az irodáról, hogy az ország szá­mos helyén bizonyította hoz­záértését, felkészültségét. Pél­dául Balatonfüreden, az oí- csüti arborétumban, a nagy­cenki kastély parkjában. Cserje és fagyöngy Aszódon is Családi ünnepeket rendező iroda Persze nemcsak az irodá­nak van beleszólása a mi Kastély-parkunk sorsába, ha­nem számos más szervnek is, például a Műemlékvédelmi Felügyelőségnek, s a városi ta­nácsnak is. Az ■ ő aláírásuk nélkül sem vághatnak ki egyetlen fát sem. — Éppen jókor jött, végle­ges formájában bemutathat­juk a nagytermet és a hozzá tartozó helyiségeket. Itt friss a tapéta, az ajtók, ablakok festéke — invitál a szépen berendezett házasságkötő te­rembe Takács Sándor, az aszódi családi és társadalmi ünnepségeket szervező iroda vezetője. Közben arról is tá­jékoztat, hogy a jó munka a helyi tanács költségvetési üze­mének dolgozóit dicséri, akik itt, a tanács földszinti helyi­ségeiből alakították ki a ter­meket. T/z község Noha az iroda önállóan mű­ködik, külön költségvetése van, a tanácsiaknak köszön­hetően jött létre. Az intéz­mény ez év január 1-e óta funkcionál, hasonló Gödöllőn már korábban létesült, az aszódinak azonban külön fel­adatai vannak. A távolság ugyan nem nagy, de a létre­hozók úgy látták, hogy a Gal- ga-völgyben is elkél egy ilyen, a családi és társadalmi ünne­pek, szertartások rendezésére hivatott kis intézmény. Elsősorban a közös tanácsú Aszód, Domony és Iklad la­kóit, üzemeit és társadalmi szervezeteit kell szolgálniuk, az ünnepségek magasabb szín­vonalú megrendezésével, de működési területükhöz továb­bi hét község tartozik: Bag, Galgahévíz, Galgamqcsa, Hé- vízgyörk, Kartal, Túra és Ver- seg. Miben is tudnak segítsé­gükre lenni? Itt bonyolítják le természetesen a házasság- kötéseket, névadó ünnepsége­ket, s az iroda feladata a pol­gári temetések megszervezése. Szolgáltatásaik közé tartozik az olyan társadalmi ünnepsé­gek rendezése, amelyekkel a községek, üzemek vezetői bíz­zák meg őket. Jeles évfordulók — Az iroda fennállása óta több helyen mi készítettük elő a nőnapi ünnepséget, ha­sonlóan zajlott nemrég Aszó­don a személyi igazolványok átadása, ahol szintén közre­működtünk — mondja Juhász Józsefné, az iroda szervezési előadója. — Ezekből is lát­szik, hogy nemcsak családi ünnepségek bensőséges meg­tartása a feladatunk, hanem elsősorban a társadalmi ren­dezvényeké. A napokban ke­resett fel egy asszonyka, akinek családos fia ugyan már nem itt lakik, de Aszó­don végezte az általános is­kolát, kérdezte: van-e mód rá, hogy a gyerekek évfo­lyamtalálkozóját előkészítsük? Hát hogyne! Egy kis' kutatómunkát is végeztek már az iroda mun­katársai : az anyakönyvi ki­vonatokat böngészték át, hogy megtudják, kik azok, akik hu­szonöt vagy ötven éve Aszó­don vagy a környékén kötöt­tek házasságot, mert akkor e jeles évfordulójuk méltó meg­ünnepléséről gondoskodnak. Igen ám, de ők csak azokról szerezhetnek tudomást, akik­ről okmány van, az idetele­pültek esetében tehát csak abban bíznak, hogy jelentkez­nek az érdekeltek. Az aszódihoz hasonló társa­dalmi ünnepségeket rendező iroda sok van. Vajon miben tudnak, s próbálkoznak-e va­lamilyen helyi sajátossággal kirukkolni? — Természetesen vétek len­ne nem figyelni arra, hogy a Galga-völgy nagyszerű nép­hagyományokkal rendelkezik — mondja Takács Sándor. — Mindenekelőtt a népzenei és az irodalmi szemelvények kö­zül igyekszünk a műsorokba valókat illeszteni. Ilyen te­kintetben nagy segítséget nyújtott számunkra Sára Fe­renc, a népművészet mestere. Nem különben könnyítette indulásunkat az a támogatás, amelyet társintézményünktől, a gödöllői családi és társadal­mi ünnepeket szervező iro­dától kaptunk. Sokoldalú segítség Annyiban is társadalmasí- tott ez az iroda, hogy rendez­vényeinek sikereihez a köz­ségben levő gimnázium, az általános iskola és a KISZ- alapszervezetek fiataljai, és persze azok tanárai, vezetői, sokfajta támogatást nyújta­nak. Hiszen például verset, prózát mondani tudó hivatá­sos alkalmazottja nincs az irodának. Amott viszont szép számmal akadnak, akik erre képesek. F. L Kiemelkedő munkáért Első ízben emiékplakett Az Aszód nagyközségért em­lékplakettet két éve alapítot­ták. Azok kaphatják, akik ki­emelkedő társadalmi, politikai, gazdasági munkát végeznek a három társközségben: Aszó­don, Domonyban és Ikladon. A székhelyközségben évente két, a másik kettőben egyet- egyet adnak ki. Az emlékpla­kettet az idén adományozták el." 5 ízben, a 79-es és 80-as évre. Akik kapták, Aszód: dr. Asztalos István, a helyi mú­zeum igazgatója, Burján Já- nosné, az 1-es számú általá­nos iskola tanítónője, Kiss Ká­roly tanácselnök, Nagy Rezső, a Galgaparti Termelőszövet­kezet előadója, Domony: Ba­latoni Dániel, iskolaigazgató, Gál Géza, a Galga menti Ví­zi Társulat elnöke. Iklad: Csiz­madia Istvánná tanárnő, Ecker Dániel, a tanácsi kiren­deltség vezetője. Hatvanan kaptak elismerő oklevelet. A tervek különben még nem készültek ef. Jelenleg az úgynevezett geodéziai félmérés folyik, a munkát meggyorsí­tandó, azonban már most ki­vágják azokat a fákat, ame­lyekről holtbiztosán tudható, nincs helyük a parkban. Any- nyit még ehhez, hogy 35 esz­tendőn át magára hagyottan állt a park, senki sem gon­dozta, számos olyan fa is gyö­keret eresztett itt, amely a szakemberek szavával park­vagy tájidegen. Akácokról, gyertyánokról, nyárfákról van szó. Jellemző rugalmassá­gukra, ha történetesen mére­teinél, termeténél vagy korá­nál fogva akár egy akác is megérdemli, meghagyják. A 35 éves gazdátlanság nemcsak az erdei utakat tün­tette el, minden bizonnyal a cserjék is az enyészeté lettek, a fákat pedig vasszorítással öleli körül a fagyöngy. Nagy munka vár tehát a felújítók­ra, ha azt akarják, hogy ez a park visszanyerje régi szépsé­gét. Pedig azt akarják. Eh­hez azonban tudniuk kellene, milyen is volt. Beró Csaba ugyan olvasott egy múlt szá­zad végi feljegyzést, melyben még az ösvények is le voltak írva, de ami számba jöhet, az jóval későbbi, századunk 20-as, 30-as éveiből származ­nak a park küllemére, állapo­tára vonatkozó megbízható dokumentumok. A felújításnál ezeket követik. Anyakönyvi hírek Született: Bogdán Zoltán és Berki Éva: Zoltán; Jónás At­tila és Bereki Ilona: Zsolt; Sza­bó László és Dézsenyi Valéria: Zoltán; Láng József és Gödör Mária: Timea Mária; Hóka Zoltán és Sziráki Éva: Tamás nevű gyermeke. Házasságot kötött: Nagy Zoltán és Almási Gyöngyvér; Bedő Ferenc és Bene Erzsé­bet; Kresztyankó Attila és Lipták Lilla Erika. Névadót tartott: Csiba Jó­zsef és Simon Gyöngyvér: Gréta nevű gyermekének. Elhunyt: Jakschitz Mihályné Kiss Karolina, Gödöllő, kas­tély; Bátovszki Jánosné Szi­lágyi Julianna, Gödöllő, kas­tély; Regős Zoltánná Remann Adél, Gödöllő, Dregonya Jó­zsef utca 33.; Tóth Antal, Gö­döllő, Damjanich utca . 52.; Szrehovszki Jánosné Lórik Verona, Gödöllő, Röges utca 5; Kap Lászlóné, Andorkó Kálmán, Gödöllő, kastély; Ka­locsai Jánosné Csabai Ilona, Gödöllő, Fürdő utca 9.; Hor­váth Péterné Benczes Julian­na, Gödöllő, Mosolygó Antal út 6/b; Tóth Mihályné Szűcs Zsuzsanna, Gödöllő, Imre ut­ca 14. Az említett geodéziai felmé­rés május végére fejeződik be, a tervek júliusra, augusz­tusra készülnek el. Beszélge­tő partnereimtől nehezen húz­tam ki határidőt, mármint a kivitelezés befejezésére. A munka hossza sok mindentől függ. Mindenekelőtt a terv­től. Milyen fákat kell ültet­ni, mekkora lesz a gyepfelü­let, miből készül a kerítés. A fákról annyit jegyezzünk meg, nem csemetékről van szó. Ritkaságokról, amelyek 10—12 évesek is lehetnek, ilyenek át­ültetésének sincs akadálya. Tiszafa, pátrányfenyő Végül mégis kicsikartam egy adatot: a kivitelezési munka megkezdésétől számí­tott két év múlva befejezik a felújítást. Szóltunk róla, mi idegen a parkban, milyen fákat ültet­nek bele, nem elhanyagolható kérdés: mi van benne most, ami szép és értékes? Termé­szetesen csupán egy-két pél­da. Elsőül egy fiatal mammut- fenyő, korát 50—60 évre be­csülik. Hazájában, Ameriká­ban 600 évet is megél, s el­éri a 150 meteres magasságot. Hazánkban viszonylag kevés van belőle. Magyarországon eléggé elterjedt, Európában azonban ritka a tiszafa. Ilyen a parkban és a kastély bejá­ratánál is áll. Érdekes a páf­rányfenyő is, amely átmenetet képez a tűlevelűek és a lom­bosok között. Végül a park jellege. Pihe­nőpark lesz, semmilyen egyéb célt nem szolgál, mint az em­ber felüdülését, gyönyörköd­tetését. Nyilvánvalóan akkor lesz teljes városunknak ez a szép része, ha a kastély is eredeti képében, felújítva, ki­csinosítva várja vendégeit. K. P. Labdarúgás Délelőtti mérkőzések A Csehszlovákia—Magyar- ország olimpiai mérkőzés mi­att módosították a járási lab­darúgó-bajnokság vasárnapi fordulójának kezdési időpont­jait. A serdülők kilenc, az ifik tíz,- és a felnőttek fél ti­zenkettő órakor lépnek pá­lyára. A párosítás: Zsámbok —Galgahévíz, vezeti Máté (Bo­dor), Dány—GEAC, Surman (Lovász, Unger), Mogyoród— HMSE, Urban (Keglovits, Ré­pást), Pécel—Erdőkertes, Lá­zár S. (Maszlag, Lázár J.), Isaszeg—Bag, Hegedűs (Le­gendi), Túra—Domony, Imre (Köti, Perge), Valkó—Veres­egyház, Németh (Széki), Nagytarcsa—Hévízgyörk, Rácz (Czene). Állatorvosi ügyelet Gödöllőn, Erdőkertesen, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagy tárcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, 13-án, vasárnap: dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Domony­ban, Galgahévízen, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vác- egresen, Vácszentlászlón, Ver- segen, Zsámbokon 13-án, va­sárnap: dr. Ipacs Imre, Gal- gamácsa, Egresi út 7/a. Szombati jegyzet Ők Akik kétnaponként ren­deznek skandalumot az ablakunk alatt, buszra vár­va óbégatnak, kornyikál- nak, taszigálják, lökdösik egymást, összevesznek és kioékülnek, ámde sosem kötnek bele senkibe, csak magukkal törődnek. Az is­mételten a kocsmába visz- szatérőt a józanabbak igye­keznek erről lebeszélni, ter­mészetesen -fülsiketítő han­gossággal, s ha mégis egér- utót nyer, mindig akad vál­lalkozó, szalad utána, s nem kis erőfeszítések árán cibálja, vonszolja vissza a megállóba. Begördül a jármű, nagy nehezen felkászálódnak, s a beálló csendben mindig akad valaki, aki megjegy­zi: ilyenek ezek, mindegyi­künknél több a pénzük, de elisszák mind. S ha akad partner, sodorják a szófo­nalat tovább, elmondják a közhelyeket, amelyek olyan megszokottak, mint az óbé- gatók ricsaja. Akik reggelente megje­lennek a termelőszövetke­zet kavicsbányájában, mesz- sziröl nem látni mivel, megrakják nagy zsákjaikat, aztán letelepennek az árok- parti fa alá, cigarettáznak, hűvös időben tüzet raknak, annak melegénél folyik a szó. Akik hetente kétszer-há- romszor bevonatoznak Pest külső lakótelepére, minden kukából kiszedik a hasz­nálhatót. sok-sok kenyeret is. amivel talán malacaikat etetik. Minden helyen meg­találhatók. ahol valamit, még használható holmit mások, akiknek esetenként kevesebb a pénzük, kido­bálnak. Akik nagyon szép kosa­rakat fonnak, megszállják a Blaha Lujza téri aluljá­rói, hangos szóval kínálják portékáikat, s folyton ré­sen vannak, rendőr köze­ledtére villámgyorsan ösz- szefogják kosaraikat, me­nekülnek tovább. Az Örs vezér téren meg virágot árulnak, mindegyikkel meg­előzik a hivatalos eladó­kat, a hóvirággal, a já­cinttal, a tulipánnal. Akik gyermekeiket gyak­ran csak kérlelésre, hatá­rozottabb fellépésre járat­ják óvodába, nem sok je­lentőséget tulajdonítanak a tanulásnak, ezért is talál­ható oly sok fiuk, lányuk a kisegítő iskolákban. De láttam őket szaval­ni. Három, csillogó szemű vékony leányt és egy gitá­ros fiút. József Attila ver­seit szavalták, a műsor az ő emlékére készült. Látha­tóan nem sokat értettek az egészből, kiváltképpen a költőből, amíg a róla szóló megemlékezés tartott, mel­lettem álltak, cigarettáz­tak, nevetgéltek, egymás fülébe súgtak. Utána azon­ban verset mondtak. József Attila verseit. S fény gyűlt a teremben. A dús fekete hajú lány az Anyám-at mondta. Mondta, nem sza­valta, előadta, megértette, s megértette velünk is, ami fájt a költőnek és fájt neki is. A fiú borongós-bús da­lokat is énekelt, alighanem saját szerzeményeit, a bé­kéről, a világról, az embe­rek szép és rút tulajdonsá­gairól, s mindenekelőtt a szerelemről. Elhangzott persze a köz­hely itt is. Ezek nem is olyanok, súgta mellettem valaki. De olyanok, szeret­tem volna mondani, de nem zavarhattam a fiút. Olyanok, és mégis mákok. Mások, a másfajta élet fel- csillantói, akik lassan-las- san kitörnek a körülmé­nyek és szüleik, sok-sok elődeik által formált, meg­kövesedett létformából. Az ő példájuk nekünk is erőt adhat, mindazoknak, akik segíteni szeretnének nekik. Erőt, mert bennük megtestesülve látjuk lehe­tőségeiket, tehetségüket, ké­pességeiket. De nem csak ők. Azok is, akik a sínek mentén mindenki szeme láttára szakszerűen igazít­ják el a vágányokat, s azok is, akikkel a gyárak­ban, szövetkezetekben na­ponta együtt doloozunk. Kör Pál Felújítják a Kastély-parkot

Next

/
Oldalképek
Tartalom