Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-13 / 61. szám

r­1980. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK xJúriav O \ • POS TA BONTÁS Várjuk leveleiket, címünkr Pest megyei Hirlap Budapest, Pf. 311. -1446 Szigetszent­mik/ósért Két évvel ezelőtt Sziget- szemitmiiklós Nagyközségi Ta­nácsa emlékérmet alapított, amelyet évente két aűkalom- mal, április 4-én és november 25-én adnak át azoknak, akiik hosszabb időn. keresztül ki­emelkedően fáradoztak a nagy­község gazdasági, társadaCmi fejlesztéséért, kitűntek a művé­szeti „élet területén, sokat tet­tek a lakosság jobb ellátása érdekében. Legutóbb tízen kapták meg az emlékérmet, s legközelebb április 4-én tüntetik ki az ar­ra érdemeseket. Ezekkel a ki­tüntetésekkel a nagyközségi tanács a társadalmi aktivisták önzetlen munkáját ismerik eL , Vöő Imre l Szigetszentmiklós Évforduló' 1861. március 14-én halt meg Szemere Pál, a költő, művész és műfordító. A péceli refor­mátus temetőben sűrű bozót rejti a két méter magas, pira­mis alakú síremléket, amelyen felirat jelzi, ott temették el Sziemere Pált, Fécel szülöttjét. Ha idegen vetődik a faluba és meg akarja látogatni a dalnok, divat, botrány, jellem, szerény, szobrász szavaink szülőjének sírját, le kell mondani szándé­káról, ugyanis a síremléket képtelenség megközelíteni a körötte burjánzó növényzettől. A sírhalmot is elmosta az idő — senki sem helyezett rá vi­rágot, pedig február 19-én volt a nyelvújító születésének Ü95. évfordulója. Van Pécelen Szemere Pál nevét viselő általános iskola, művelődési ház, utca és szocia­lista brigád. Jó lenne, ha a néwiselők gondját viselnék névadójuk sírjának. Dobrovolni István I Pécel Méhészek Valamikor az ember nem méhészkedett, hanem elrabol­ta a vadmáhek faodúba rejtett mézét. Ha másképp nem ju­tott az édességhez, elpusztítot­ta a kis rovarokat. Ma már nyésztjük a méheket, s ehhez alapos tudásra van szükség. Kevés hazánkban a hivatásos méhész, s különösen ritka kö­zöttük a nő. E kivételek közé tartozik Stofflitz Kamilla, a Budavidéki Erdőgazdaság nyugdíjasa. Édesapja erdész volt, mellette tanulta megtisz­telni az erdőt. A fák közül _ ér thető — kedvence az akác, amely illatával magáihoz csa­logatja és táplálja a melleket. A méhész minden évszak­ban dolgozik: tavasztól őszig járja kaptáraival az országot, virágzó növényeket keres a méheknek, ősztől tavaszig pe­dig feldolgozza a gyűjtött mé­zet, gondozza a méiheket és karbantartja a munkáihoz szük­séges eszközöket. A méhészek örökké tanul­nak, átadják egymásnak ta­pasztalataikat, hogy miniéi jobb körülményeket biztosíthassa­nak a méheknek, akik szor­galmas munkával hálálják meg a gondoskodást. Padányi Lajos Budakeszi Önkéntesek Február 7-én, Budaörsön, a MÉH-telep papírraktárálban tűz keletkezett. A helyi tűzol­tó-egyesület tagjai — mután értesítést kaptak a rendőrség­től —, rövid időn. belül a hely­színire vonultak és megakadá­lyozták, hogy az ott tárolt pa­pír a tűz martalékává váljon. A tűzeset keltette fel érdek­lődésemet az egyesület iránt Berda László tűzoltóparancs­nok elmondta, hogy a község tűzbiztonsága érdekében 1889- ben alakult meg az önkéntes Tűzoltó Testület. Ezt bizo­nyítja az a selyemzászló, ame­lyen kézi hímzéssel egyebek között ez olvasható: Budaörs Önkéntes Tűzoltó Testület 1889—1929. Látható rajta ezen kívül egy létra, kürt, sisak, két csákány és a tűzoltók védő- szmije. Ezt az értékes dokument tumot a Béke téri tűzó’itó őrszo­bában őrzik. Itt tartják kéthe­tenként az összejöveteleket és a továbbképzést. A testületet 1974-ben egye­sületté szervezték át Jelenleg Hozzászólás cikkünkhöz Jóvá kell tenni! A Pest megyei Hírlap 1980. március 6-i számának Posta­bontásában közöltük G. V. törteti olvasónk levelét arról, hogy a Törtei és Nagykőrös közötti út széléről kivágták a nagy, erős törzsű fákat. Köz­vetlenül a levél alatt leírtuk, milyen magyarázatot adott erre a KPM Közúti Igazgató­sága ceglédi kirendeltségének mérnökségvezetője, Bangó La­jos. Elmondta, hogy a kivá­gott fák veszélyeztették az or­szágúti közlekedést, s néhány év múlva mindenféleképpen erre a sorsra jutottak volna, hiszen tervezik a Törtei és Nagykőrös közötti út szélesí­tését. A cikkben, valamint az il­letékes válaszában foglaltak­hoz Molnár Vilmos ceglédi ol­vasónk az alábbiakat fűzte hozzá: Megtudtuk, hogy a Törtei— Nagykőrös közötti út melletti fákat a KPM Közúti Igazga­tóságának ceglédi kirendelt- ■ege vágatta ki azzal az in­dokkal, hogy néhány éven belül .(tehát évek múlva) szé­lesítik az utat, s a forgalom biztonsága is megköveteli az irtást. Az illetékes szerint azért nem ültetnek csemeté­ket a kivágott fák helyére, mert az elkövetkező munkák során esetleg útban lennének. Minderre csak azt szeretném megjegyezni, amivel minden környezetét védő és termé­szetszerető ember egyetért: Miért kell a szükségesnél évekkel előbb kivágni a leve­gőt tisztító nagy fákat? Tudo­másom szerint — bár nem vagyok útügyi szakember — az új út nyomvonalát már jó­val az építés kezdete előtt ki­jelölik, így tudniuk kell, hol lesz annak a széle. Ettől né­hány méternyire már most el lehetne ültetni a facsemeté­ket, amelyek évekkel később nem zavarnák a korszerűsítési munkát, s addigra talán szép nagyra is nőnének. Véleményem szerint feltét­lenül, jóvá kell tenni a kör­nyezetben okozott jelentős kárt. S ha sók év múlva — mert hosszú ideig tart, míg a csemete fává fejlődik — újra hasonló nagyságú fák szegé­lyezik majd a fent említett út­szakaszt, a környezetvédelem nemcsak hangoztatott, de a gyakorlatban is megvalósított törvény lesz. Molnár Vilmos Cegléd 25 tagja vám. A legidősebbek közül Wendler Antal és Szál­kát László százados már évti­zedek óta becsülettel eleget tesznek ennek az önkéntes, közhasznú feladatnak. 1954 óta Berta József alhadnagy a gép járműi ecsken dö szakkép­zett vezetője. Az egyesület gyakran vesz részt gyakorla­tokon és versenyek,en, melye­két a Pest megyei Tűzoltó Pa­rancsnokság szervez. 1969-ben, a Budaörsön megrendezett já­rási versenyen eiliső helyezést érteik el. Az egyesület fenntartásához szükséges pénzt a nagyközségi tanács biztosítja, de hozzájá­rul a Texelektro és a Vegyes­ipari Szövetkezet is. A budaörsi önkéntes tűzol­tók jó munkáját számos elis­merő óklevél tanúsítja. Nem csak a tűzeseteknél lehet rá­juk számítania ha feltör vala­hol a talajvíz, akkor is a la­kosság segítségére sietnek. Lénárt József Budaörs Apadó kazal Mindennap elhaladok a furat Magyar—Kubai Barátság Ter­melőszövetkezet szaűmakazla mellett, amely a Zsámbok fe­lé vezető út mellett található. A kazal napról napra fogy, minden alkalommal 10—15 mázsával kevesebb. Az a négy­öt lovas kocsi, amely rendsze­resen látogatja, nem a terme­lőszövetkezet tulajdonéiban éli. Megárdeklődtem: a tagok nem kaptak szalmát! Kérdésem az: nincs a ter- melősziövetkezatnök mezőéire? S ha van, neki nem tűnik fel, hogy lassan semmi sem marad a szalmából? Amennyiben a tsz-mek nincs szüksége arra a kazalra, miért nem adja el, vagy osztja szét a tagok között? T. J. Túra ★ Olvasónk levelének másolatát el­juttattuk Lévai Ferenchez, a Gal- gamenti Magyar—kubai Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökéhez, aki a napokban vála­szolt nekünk. Leveléből megtud­tuk, hogy olvasónk bejelentése pontatlan, ugyanis a termelőszö­vetkezetnek több kazla is van az említett területen, s azokból a tsz saját fogatai és erőgépei szállíta­nak. A mezőőri szolgálat nem ér­tesítette lopásról a vezetőséget. Kevés Az albertirsai Szabadság Tsz 1. számú szeszfőzdéjébe nemrégiben másfél hektoliter cefrét és egy mázsa törkölyt vittünk. Egy napig és egy éj­szakán át állt a főzde zárt udvarán, méghozzá nem is őrizetlenül, mert az előttünk főzetők ott voltak. Másnap reggel hét órára rendeltek vissza bennünket, azonban háromnegyed hétkor, amikor odaértünk, már főtt a cef­rénk. Sajnos, a főzés eredménye mindössze 8 és fél liter pá­linka — ez a mennyiség meg­ítélésem szerint csak a tör­K/ubösszejö ve tel Maradandó élményben volt részük azoknak, akik részt vettek a pomázi helytörténeti klub legutóbbi összejövetelén. Érdekes volt a program is: a helyi nemzetiségi lakosság le- telepedéséniefc, történetének és népművészetének bemutatása. Nyári Károlyt jól ismerik a községben, népművészeti gyűj­teményét még határainkon túl is emlegetik. Ezen az estén házimúzeuma legszebb tár­gyait mutatta be, ismertette azok eredetét és használati értékét. A részvevők kezük­ben tarthatták a régi, házilag szőtt textíliákat, az akkori ház­tartásokban használt cserep­es rézedényeket. Némelyik tárgy még egy profi múzeum­nak is dicsőségére válna. Az előadás éfogó képet adott a szerb nemzetiség üietelepedé- séről, életéről és hagyomá­nyairól, amelyek ápolására az ittt élők ma is nagy gondot fordítanak. A bemutató annyi­ra megnyerte a jelenlevők tet­szését, hogy az 1. számú álta­lános iskola tanulói meghív­ták az előadót: társaikkal is ismertesse meg a pomázi nem­zetiségiek múltját és jelenét. Balogh Gyula Pomáz Szerkesztő/ üzenetek L. I., Vecsés: Levelét továbbí­tottuk a MÁV illetékeseihez, s * kapott választ Önnel is közölni fogjuk. V. F.i Nagykőrös: Még nem si­került megtalálnunk a gyártót, Így kérdésére egyelőre nem tudühk válaszolni. Legyen türelemmel, foglalkozunk ügyével, s hamaro­san tájékoztatjuk az eredményről. N. T. Gy.-né, Cegléd: Levele eljutott hozzánk. Egyetértünk önnel abban, hogy a környezet- szennyezők ellen határozottabban kellene fellépni, de nem áll mó­dunkban rendelkezéseket hozni. Javaslatait ezért mondja el tanács­tagjuknak, aki azokat a helyi ta­nácshoz továbbítja majd. B. P.-né, Aszód: Levelét eljuttat­juk Aszód Nagyközség Tanácsá­hoz. A kapott választ Önnel 1* közöljük. V. E., Csepel: A közeljövőben levélben válaszolunk Önnek, kér­jük, addig legyen türelemmell A. L. A., Gyömrő: Sajnos, levele késve érkezett, Így már nem tud­tuk közölni. A jövőben is számí­tunk híreire. Kérjük, gyakrabban írjon nekünk! kölynek felel meg, ugyanis szándékosan gyengébben pré­seltük ki a szőlőt, hogy pá­linkát is nyerjünk belőle. Érzésem szerint a cefre el­tűnt, mert hihetetlen, hogy ekkora mennyiségű, jó minő­ségű alapanyagból csak eny- nyi pálinkát kapjanak. Sipőcz Ferencné Albertirsa ★ Olvasónk levelét továbbítottuk a Vám- és Pénzügyőrség Pest, Fe­jér és Nógrád megyei parancs­nokságához. Makai Dezső pénz­ügyőr százados, megyei parancs­nok-helyettes levélben az aláb­biakról értesített bennünket: Megvizsgálták a szeszfőzde szesztermelési naplóját, s annak adatai szerint a vezető az emlí­tett nyersanyag teljes mennyisé­gét felöntötte a főzőüstbe. A szeszmérőgép jelzése szerint 25 li­ter alszesz keletkezett, amely 4,4 liter hektoliterfokos pálinkának felel meg. A vizsgálat során visszaélést nem tapasztaltak, s véleményük szerint azért keletkezett a várt­nál kevesebb pálinka, mert a nyersanyag a nem megfelelő ke­zelés következtében veszített al­koholtartalmából. Válaszol az illetékes Változik a menetrend A Pest megyei Hírlap 1980. február 10-i számának ceglédi oldalán Módosítsák a menet­rendet címmel közöltük Her- náczki Ferenc olvasónk leve­lét arról, hogy Csemőn, a Vett és a Csemői út környéké» la­kók 4—5 kilométert kénytele­nek gyalogolni az autóbusz­megállóig. Olvasónk vélemé­nye szerint ezt a problémát könnyen meg lehetne oldani, ha az autóbuszok útvonalát megváltoztatnák. Másik kéré­se az volt, hogy a Ceglédről érkező autóbuszt várja meg a csatlakozás Csemőn. A napokban levél érkezett szerkesztőségünkbe a 20. szá­mú Volán illetékeseitől. Dr. Menich Péter forgalmi főosz­tályvezetőtől és Nagy László forgalomfejlesztési osztályve­zetőtől. Arról értesítettek bennünket, hogy az új menet­rend életbelépésétől, 1980. jú­nius 1-től — a csemőiek ké­résének eleget téve — meg­változtatják az indulási idő­pontokat. A Vett úton közle­kedő járat megvárja a Cegléd felől érkező autóbuszt, így az utasok nem maradnak le • csatlakozásról. A reggeli órák­ban pedig a Cegléd autóbusz­állomásról 5 óra 15- perckor induló autóbuszt a Vett úton közlekedtetik: az ott lakók fel­szállhatnak rá, s ugyanezzel • járművel 5 óra 45 perckor Cegléd felé indulhatnak egy másik útvonalon. Köszönjük az illetékesek gyors válaszát és segítőkészsé­gét. Június 1-től a csemői Vett út környékén lakók is kényel­mesebben juthatnak el mun­kahelyükre. Dabason és másutt Mit kapnak cserébe ? Községfejlesztési hozzájárulás — külterületen Levelet kaptunk Dobásról. Arról írtak a Szőlő utca lakói, hogy, bár csak 200 méter vá­lasztja el őket a belterülettől, utcájuk, akárcsak a tanyavi­lág kellős közepén lenne. Hiá­ba fordulnak a helyi tanács­hoz, mindig az a válasz, hogy őket nem illeti meg a tanács segítsége, hiszen, külterületi­ek. Utcájuk járhatatlan, vi­zük nincs, a villanyt is sa­ját erejükből kellett megol­daniuk — így sincs közvilá­gításuk. Ezzel szemben ők is fizetik az évi 300 forintos községfej­lesztési hozzájárulást, s nem is lenne ez ellen kifogásuk, ha cserébe kapnéna°k valamit. Amúgy is hátrányosabb hely­zetben vagyunk, mint a bel­területen lakók, hiszen hiába kérünk építési, vagy tataro­zást kölcsönt, bennünket az sem illet meg. Ezért érezzük méltánytalannak, hogy rólunk a tanács még elvétve sem gondoskodik, pedig ugyanúgy hozzájárulunk a község fej­lesztéséhez, mint a belterüle­tiek — írják. Máshol is A külterületen élők- nem­csak Dabason vannak nehe­zebb helyzetben — ezt tudtuk meg, amikor más települések tanácsainál is érdeklődtünk. A külterületen nem építenek utat, nem járulnak hozzá, a villany bevezetéséhez, min­dent saját erejükből oldanak — vagy nem oldanak — meg a lakók. A tanácsi beruházások és a községfejlesztási hozzájáru­lás között nincs összefüggés, hiszen a lakosság befizetése a tanács bevételeinek csak el­enyésző részét teszi ki. A szo­ciális intézmények és juttatá­sok több pénzt vonnak el a tanács rendelkezésére álló ösz- szegből, mint amennyi a köz­ségfejlesztési hozzájárulások­ból befolyik: a külterületen élők is járnak orvoshoz, hasz­nálják a község üzleteit, út­jait, kulturális létesítményeit, ezért természetes, hogy a köz­ségfejlesztéshez nekik is hoz­zá kell járulniuk. Változó Sipter Fetencné, az érdi ta­nács adóügyi osztályvezetője részletes felvilágosítást adott arról, hogyan állapítják meg a községfejlesztési hozzájáru­lás összegét. Akik százalékos hozzájárulást fizetnek, azok vagy a házadó 30 százalékát adják, amely 50 forintnál nem lehet kevesebb, akiknek pedig egyéb — kisipari vagy mező- gazdasági — tevékenységből nagyobb jövedelmük szárma­zik, azok jövedelemadó formá­jában róják le a hozzájáru­lást. Sokan tételes községfejlesz­tési hozzájárulást fizetnek. Ennek összege településen­ként változó, a helyi tanács végrehajtó bizottsága állapít­ja meg 50 és 300 forint kö­zött a fizetendő összeget. Így Dabason 300, Ráckevén 250, Érden pedig ugyancsak 300 forinttal járul hozzá a lakos­ság a község fejlesztéséhez, évenként. Ha valaki szociális körülmé­nyei miatt nem tudja ezt a terhet vállalni, kérheti az összeg mérséklését, vagy tör­lését. Kölcsön — Miért nem kapnak építé­si és tatarozási kölcsönt a külterületen lakók? — kér­deztük Vaskúti Lörincnétől, az OTP érdi fiókjának vezető­helyettesétől. — Építési kölcsönt csak az kaphat, aki építési engedéllyel rendelkezik. A külterületeken nem engedélyezi a tanács csa­ládi házak építését, ezért min­den külterületi ház mezőgaz­dasági építménynek minősül, tekintet nélkül arra, hogy la­kás céljára szolgál-e, vagy sem. — Milyen kölcsönt kaphat­nak a külterületiek? — Személyi és mezőgazda- sági kölcsönt. Ez utóbbinak összege meglehetősen nagy, de csak azt illeti meg, akinek állattartási szerződése van. Csak kiegészítés Pétiké. Jánosné dr., Dabas tanácselnöke elmondta, hogy a nagyközség belterületén is számtalan a megoldandó prob­léma. Az utak 70 százaléka nem szilárd burkolatú, így ar­ra, hogy a külterületi utakat rendbehozzák, egyelőre nem is gondolhatnak. Dabas 15 ezer lakosú nagyközség. A község­fejlesztési hozzájárulásokból évente 800 ezer forint bevétel­re tesznek szert — ez a lát­szólag jelentős összeg egy ki­lométernyi szilárd burkolatú út megépítéséhez sem elegen­dő. Hogy mire fordítják Daba­ton ezt a pénzt? Oj létesítmé­nyek építési költségeit egészí­tik ki vele, így a külterületiek hozzájárulását is — a többi lakoséval együtt — iskola, óvoda építésére fordították. Természetesen hiba lenne azt gondolni, hggy ezeket az épü­leteket csak a községfejleszté­si hozzájárulásokból építet­ték... A Szőlő utca egy része bel­terület, néhány ház pedig kül­területen épült. Nem mostaná­ban, hiszen külterületre ma nem adható építési engedély. Régen épült házak, amelyeket nem bontattak le, engedték, hogy továbbra is ott marad­janak a lakók. De nem ke­zelhetik belterületként. Pétiké Jánosné dr. elmond­ta, hogy nehéz körülményeik ellenére — ha van rá lehető­ség —, segítenek a Szőlő ut­caiak problémáin. A közeljö­vőben felkeresik a panaszoso­kat, s meghallgatják kérései­ket, utána eldönti a tanács, melyik kérés teljesíthető. Pável Melinda T

Next

/
Oldalképek
Tartalom