Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-05 / 54. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, i. SZÄM 1980. MÁRCIUS 5., SZERDA Mozdulj, város! Életkörülmények és testedzés Palackozó Iliéül Űj ivólétöltő állomást épít Érden a Törökbálinti Állami Gazdaság. A 75 millió forint értékű beruházás befejeztével, a tervek szerint a nyár közepétől, 7 féle szénsavmentes ivólevet készítenek az érdi palackozó üzemben. Műsor show Márciusi ajánlat Séta közben Az Ófalu Mondják, ki kell menni a városból, hogy Érdre érkezzen az ember. Mondják, nem kis büszkeséggel, igazi érdiekkel itt találkozhat az ember, Ófaluban. Már a neve is olyan porlepte, régies — ugyan kinek jutna eszébe ó-városra modernizálni? —, hogy sétára indulva a látogató a múlt után kutat. Érd vezér volt a névadó, krónikák szerint Almos nyolcadik vezére, Attila emlékét őrzik a hun halmok: fiai itt keltek végzetes bírókra a germán törzsek ellen. Itt állt meg, Sárkány Ambrus házában, II. Lajos király Mohácsnak tartva. Július 23-án — így őrzi az írás —, midőn a király szép, fekete lovát elővezették, az hirtelen ösz- szeesptt és kimúlt. Mindenki megdöbbent és elszomorodott, rossz előjelnek vették. Egy török minaret — a történelmi hűséghez ragaszkodók szerint: őrtorony — figyelmeztet a budai szandzsákhoz tartozás idejére, II. Hamzsa bég hatalmára, aki ekébe fogatta nagy tekintélyű magyar foglyát. Szapáry Péter — így az írás — kiszabadulván nemes bosszúra kelt. Ellenfelét újabb harcban foglyul ejtve maga ajánlotta föl a szabadságot. Nevét utcatábla őrzi. Batthyányiak, Sinák, Károlyiak birtokoltak itt. Az ifjabbik Sina a Lánchídhoz adakozott, a repülőgéppel Dunába zuhanó Károlyi Gyula gróf nevét királyok pilótájával, Tasnádi László, val együtt vigyázza az emlékezet. Evlia Cselebi, Mohács török krónikása sem állta meg szó nélkül érdi útját; kereskényi Kereské- nyi Gyula, érdi plébános 1871-ben Székesfehérvárott adatta ki faluja krónikáját. Ma Körösi Jánosné írja újra a község történetét, s írják tovább városunk sorsát három nép leszármazottai. Az iskola két kézzel építését, o közös munkát az óvodánál, a fiatalok pinceklub-alkotó lelkesedését. A napi bosszúságokat: út sarát, járda hiányát. Itt még ma is a legerősebb út az, amit a rómaiak építettek. Volt, aki elköltözött, akadtak idehúzódók is. Itt ismerik egymást az emberek és nem kell kettőre zárni a kisajtót. Annuska, a postás, házhoz hozza a bélyeget és magával viszi a föl- adnivalót. Valamikor képeslap készült Ófaluról. „Üdvözlet Érdről", dunyhafelhős ég alatt ott ágaskodott a képen a három malom. Ma a közműfejlesztési hozzájárulás miatt elégedetlenkednek az emberek. Holnap kemping lesz itt, víziparadicsom a Dunán és idegenforgalmi központ. Holnap. Egy kérdés — egy felelet Kérdez: Makra Jenő (Gém utca 16.): — Nem lenne-e célszerű és megvalósítható a Bagoly utcai helyi autóbuszjárat meghosszabbítása, esetleg körforgalomba való közlekedtetése a Kossuth utcai járat helvett? Válaszol: Klement András, a VOLÁN 20. sz. Vállalat érdi kirendeltségének igazgatója: — A kérdés feltevése jogos és ésszerű, olyannyira, hogy a vállalat vezetőiben is fölvetődött a Bagoly utcai járat meghosszabbításának gondolata. A reálisnak tűnő tervet azonban el kellett vetnünk, mert a Vadlúd utca sarkán nem építhető buszforduló, illetőleg olyan munkát és költséget kívánna, amit sem a vállalat, sem a városi tanács nem vállalhat. Sportváros. Szépen hangzó szó. Szép az igény is, ami kimondatta a szót dr. Benussi Silvióval, a városi tanács elnökével: — Amikor Érd arculatát keressük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy mi nem lehetünk. Nem lehetünk például ipari város. Nincs klasz- szikus hagyománya nálunk a kultúrának sem. De van hatezer diákunk és a város lélekszámúnak nagy része harminc éven aluli. Ez határozza meg célkitűzéseinket: legyünk diák- és sportváros. Érd sohasem volt sportváros. Sportélete volt ugyan, távoli és közeli múltban több is, mint napjainkban. A Casino strandjáról kinevelődött Bala- ton-átúszó, elszármazott innen olimpiai és világbajnok kenus (Wichmann Tamás), válogatott asztaliteniszező (Timár Ferenc). Vannak, akik még kerékpárversenyre is emlékeznek, sőt olyanok is, akik maguk is nyomták itt a pedált. Hinták gondjai Dékány István, a Benta-völ- gye Termelőszövetkezet elnöke: — Amikor idekerültem, nem akadt itt jármű. Lovon jártam a vidéket, meg kerékpáron. Nem volt nekünk gondunk a testedzéssel, egészségesek voltunk. Igaz, fiatalabbak is. Kerékpárt a városban ma ritkán látni. Aki teheti, autón jár, akinek meg csak kerékpárra telne, hiába: a két országos főútvonalon tilos a bicikli, az érdi utakon meg, nos, jobb vállon vinni a járművet. Lám, a város gondja ide is beissza magát, így kapcsolódik egymáshoz alap és felépítmény; életkörülmények és testedzés. Ahogy messzire nyúló gyökerei vannak a parkok, terek hiányának is: csatornahálózatot meggondolás nélkül építők, ugyan miért törődtek volna hinták gondjával? A tanácsi dolgozók feje fölött függő távlati terveken sok a zöld folt: levegős terek, fák ígérete. Egy távolabbi jövő. A jelen pesszimizmusa a lakótelep: egyetlen nagyobb térség betonalapot kapott, bizonyára az autókra gondolva. Sporttelepe egy van a városnak, illetve készül, hat éve immár. Hatalmas területe és a tervek grandiózus sportközpontot ígérnek. A jelen: egy minőségi foci-, egy alapot kapott kézilabdapálya és az Ami pedig a Kossuth utcai járatot illeti, közlekedtetését az a kötelezettség indokolja, amely a vállalat feladatává teszi Sóskút és Pusztazámor lakosságának ellátását. A környékről érkező, amúgy is zsúfolt autóbuszok terheltségén enyhít a Kossuth utcai járat, amelynek díja valóban több kilencven fillérrel az ugyanarra a végállomásra érkező egyéb autóbuszok tarifájánál. Amíg azonban ezek rövidebb úton ugyan, de két sorompóval terhelten közlekednek, addig a Kossuth utcai járat, bár valóban hosszabb távolságot tesz meg — innen a díj- különbözet —. aluljárókon haladva ugyanannyi idő alatt ér a végállomásra. Segítve egyben közlekedésünk régi gondján: tehermentesíti a távolsági járatokat. épülő — átmeneti — öltöző. A sporthoz, mint a háborúhoz is három dolog kell — mondja Tóth Endre, a sportegyesület módszertani előadója. — Pénz, pénz, pénz. Ami a pénzt illeti: a lehetségesnél — és a tervezettnél — mindig több jutott Érden a sportra. Egyet kiáltani Sportból is különösen labdarúgásra. Antal Imre, a MEZŐGÉP igazgatója: — Mindig fociszerető nép volt az érdi, volt idő, amikor minden községrésznek saját csapata játszott és egy- egy helyi rangadó nagyobb izgalom volt a válogatott meccsnél. Napjainkra elértük, hogy egy csapatunk van és a pálya széléről mindenki egyet kiabál: hajrá, Érd! Van úgy, hogy két-háromezer ember is kinn van egy mérkőzésen. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy tízezer érdit érint valamilyen formában a sport. A labdarúgás sikeréből csur- rant-cseppent a többi sportágnak is. Ezért is fejlesztette ki — gyűjtötte össze — a sport- egyesület „idegenlégiós csapatát”. Az együttes az NB 11-be jutásra pályázik és sikerük, várhatóan, serkentően hat a röplabdásokra, a kézilabdázók és a most induló atléták támogatására-teljesítményére. — Mit vállalhat az egyesület a tömegsportban? Kovács Sándor ügyvezető elnök: — Keveset. Anyagi lehetőségeink behatárolták és objektív körülményeknél fogva képtelenek vagyunk szervezni az eljárók sportját. Tömegsportban is az iskolákra támaszkodunk: az oktatási keretek lehetőséget adnak arra, hogy a legfiatalabbak testedzését megoldjuk. Hatezer diákja van a városnak. Hatezer diáknak egyetlen elfogadható méretű tornaterme (a most épülő 8. sz. iskoláé), s az általános iskolák közül egynek (ligeti 6. sz.) sportudvara. — Milyen az általános iskolai testnevelés helyzete a városban? Kovács Károly, az ÁISB elnöke: — A létesítményhelyzet ellenére, jó. A megváltozott versenyrendszer töob sportolásra ad lehetőséget, sőt: kötelez. Javult az alsótagozatban tanító nevelők szemlélete és a testnevelők fokozott anyagi megbecsülése is érződik a munkán, ötven diákot vittünk hetente a Sportuszodába az elmúlt évben, háromszázan a Casinó-strandon tanultak meg úszni. Ugyanakkor még mindig gond a három óra megtartása és hiáha kap több éven át megfelelő terhelést a diák, az iskolából kikerülve megszakad a rendszeres testedzés. Kondícióterem a pincében. Bordásfal, kötelek, súlyzók, szőnyeg, gyógykerékpár, vízelvezető csövek között. A színhely: az Őrmezői lakótelep. A fenntartó: a XI. kerületi tanács sportfelügyelősége. A kondíciótorna vezetője: Lő- rincz József érdi testnevelő, a város tömegsportbizottságának vezetője. — Mibe kerül egy ilyen terem? — Kétszázezer forintba és társadalmi munkába. — Érden nem lehetne valami hasonlót megvalósítani? — Ha lenne rá hely, pénz, akkor igen. Mert igény biztosan lenne. A lakótelepen, egy pincében kialakítható egy hasonló terem. — Vállalná a torna vezetését? — Természetesen. A jövő képe Sportváros. Jelene: hatezer diák, fél városnyi fiatalság igénye; egy igyekvő vezetés elhatározása; fiatal testnevelők igyekezte; pénz hiánya, létesítmények elmaradottsága. Jövője: városi sportcsarnok reménye, uszoda álma, egy alvónak tűnt város mozgalmas képe. Nehezen élesülő kép az idegen szemének. © Távcső. Pontosabban: távcsőkészítés!!! — szerepel a csillagászati szákkör március 13-i programjában, így, három felkiáltójellel. Amiből az is kiderült, hogy a Torma Tibor fizikus vezette szakkör tagjai különlegesen jeles eseménynek tartják ezt az összejövetelt. □ Film. Az örök megújulás című termésizetfilmet vetítik a Zoológus Klub március 15-i, szombati találkozóján, a művelődési központban. Q Tavasz. Hogy milyen időt hoz március 21., az évszak- váltás napja, még nem tudjuk. A Kertbarát Klub e napra tervezett összejövetele mindenesetre tavaszt ígér: a házikertek tavaszi növényvédelmi munkáiról lesz előadás és szaktanácsadás a pénteki klubesten. □ Báb. Kellemes vasárnap délelőtti foglalatosságot kínál március 23-ra Dági Zoltánná a diákoknak: csináljunk bábot! Minden bábkészítőt el! várnak a Művelődési központba 9 és 13 óra között. © Sramli. Március 23-án 18 órákor fúvósbál lesz az An- tonovics vendéglőben. Játszik: a Parókái sramlizenekar. 0 Igazolvány. A város több száz tizennégy évese ünnepélyes keretek között veheti át felnőtté válásának első dokumentumát: a személyi igazol, ványát március 25-én, a művelődési központban. © OTP. A városi OTP rendezésében tartják meg március 27-én 17 órakor a Takarékossági vetélkedőt a művelődési központban. Jelentkezés a helyszínen! © Tréfa. Április szelét érezhetik két március 31-i klub- est résztvevői: a Milton-tagok saját történeteikkel, az érdli- geti (Topolya utcai) Nyugdíjasklub tagjai Mátyás Király anekdotáival hódolnak az elsejei bolondozásnak. Az utca művészete Az utca művészete a plakát, mindennapjaink freskója. Szemünket vonzó vagy taszító, tudatunkat mozdító vagy bénító alkotás, amely hazánkban napjainkban emelkedik iparból művészetté. A plakát ízlést formál, gondolkodást alakít, így lehet életünk része. A jó piakát pedig — ezt bizonyítja Illés Judit reklámgrafikus művelődési központ- beli kiállítása, életünk alkotó része. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Koppány György B ajt csináltam, ugye? Így van, ha egy magamfajta öregasz- szony fog valamibe; azt hiszi, jót csinál, aztán tessék, fölösleges jövést-menést okoztam magának is, meg benn, a pártbelieknek is. Dehogy akartam én kellemetlenséget, csak valami módon hírét gondoltam adni a dolognak, azért írtam meg á levelet. A pártba meg azért küldtem, mert úgy hittem, ott lesz a legjobb helye a soroknak. Én magam nem vagyok párttag, mellettem elment az élet: mire időből futotta volna, erőből nem jutott a szervezett munkára. De a családban volt kommunista: az édesanyám. Nőszövetségi megbízatása volt a kommün alatt, tizenkilencben megjárta a Héjjas-külö- nítmény kínzókamráit; Fegyvemeken, Brassóban volt fogoly sokáig. Akkoriban kislány voltam, homályosan emlékszem csak azokra az időkre. Álomképként maradtak meg a töredékek: játszunk az udvaron, a gyerekek arról beszélnek, kinél, mi lesz az ünnepi ebéd húsvétra. Mi csak hallgattunk, és azon gondolkoztunk, elviszik-e vajon édesanyánkat az ünnepekre? Persze, ez magát nem érdeki, nem is azért mondtam, hogy hivalkodjak vele, hanem, hogy megértse, hogyan jutott eszembe a levélírás. Mert bizony ritka, hogy az ember más dolgában tollat fogjon, hát még ha nem szidásról, de dicséretről van szó. Igaz, attól is elszoktunk, hogy segítsünk egymásnak; miként segíthetnénk, ha meg nem is látjuk egymás baját. Nincs nekem haragom egy szomszéddal sem. kérdezze csak meg őket; jóban vagyunk. Csakhogy ez az ismeretség legföljebb a köszönésig terjed, már az is nagy dolog, ha megkérdezzük a másikat: hogy van? Az is igaz. csupa idegen nép került itt ösz- sze. Én magam Mezőtúrra való vagyok, de akadnak itt az ország minden részéből elszármazók. Megvan mindnek a maga baja: a munka, gyerek- nevelés, a házépítés. Nincs ma idejük az embereknek, hogy átnézzenek a kerítésen túlra. Ezért is lepett meg a Becsei szomszéd viselkedése. Amikor ide kerültem, a lánya volt az első, aki rámköszönt az utcán. Aztán jöttek a kisebb-na- gyobb segítségek, a boltba sose mentek úgy el, hogy meg ne kérdezzék, Tamási néni, kell-e valami? i Aztán egy éve megbetegedett az uram, éjnek idején futottam a szomszédba, ágyból keltettem őket. Szaladtak mentőért, orvosért; a gyógyszert, ami kellett, ők hozták meg, még a kórházba is a férfi járt, mert időközben én is megbetegedtem. Felesége heteken át főzött ránk és azóta sincs nap, hogy ne nyitnák ránk az ajtót. A bevásárlás olajszállítás, óltisztítás, anélkül, hogy kértem volna, az ő gondjuk lett. Röstellkedem is sokszor, hisz megvan nekik is a maguk gondja. Egyetlen szobára költöztek ide annak idején, saját kezükkel építették át komfortosra. Most a lányuknak építkeznek. A férfi nyugdíjas, a Külügyminisztérium hivatalsegédi állásából ment nyugdíjba. Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta akkor, látja, ezt is csak most tudtam meg. Ráérő ideiében itt dolgozik a parkvárosi alapszervezetben, s nem mi vagyunk egyedül öregek, akiknek segít. I gyekszem meghálálni a támogatást, de mi lehet a fizetség a jó szóért, az emberségért? Hol lehet pénzben mérni' azt a biztonságot, amit a másik ember figyelme jelent nekünk? Ügy érzem, mintha minden egyes cselekedetével édesanyám sírjára rakna egy szál virágot, és én kevés vagyok ahhoz, hogy hálás legyek. Ezért kértem a párt vezetését: az arra méltóbbak szorítsák meg Becsei Sámuel kezét. Kézszorítás, levélben Meghosszabbított járat?
