Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
t^nia fl PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1980. MÁRCIUS 4., KEDD Az építőket dicséri Gyermekparadicsom Deákváron Óvodabővítés határidő előtt öt évvel ezelőtt, amikor elkészült Deákváron a Sirály utcai óvoda, az új, korszerű intézmény még csak 75 kisgyermek elhelyezésére volt alkalmas. Csakhogy az évek során egyre több lakás épült a környéken, s ezzel együtt számtalan fiatal házaspár költözött a deákvári lakótelepre. A Sirály utcai óvoda, az átadás után alig két évvel, már nem tudta megoldani maradéktalanul a gyermekelhelyezés gondjait. Ekkor került sor az első bővítésre. Aztán a másodikat az elmúlt év májusában határozták el az illetékesek... Őszi gondok Deákvár, Sirály utca... A toronyházak között megbúvó hosszúkás földszintes épület udvarán felszabadult gyermekzsivaj fogadja az érkezőt. A február végi napsütésben apró emberkék futkároznak, s tavaszt sejtető nevetésük messzire hallatszik. — Az elmúlt év őszéfi még nagy gondjaink voltak. Szeptemberben például igen sok kisgyermeket nem tudtunk felvenni az óvodába — mondotta Kovács Aurélné, az óvoda vezetője. — Gondjainkat a DCM oldotta meg, amikor a Ságvári-klub egyik helyiségét a rendelkezésünkre bocsátották, s az egyik óvodai csoportunkat ott helyeztük el. A kényszermegoldás nem szólt hosszú időre. Hiszen ekkor már a Városgazdálkodási Vállalat szakemberei megkezdték a Sirály utcai óvoda bővítését. A I munkálatok határideje 1980v áprilisa volt. Csakhogy az építők már az elmúlt év decemberében a munka jelentős részét befejezték, s így sor kerülhetett a műszaki átadásra. A Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat, a Városgazdálkodási Vállalat és a városi tanács kommunális üzemének dolgozói, összehangolt munkájuk alapján lehetővé tették, hogy a gyerekek már január végén birtokukba vehessék az új épületrészt. Összefogással — Óvodánk 150 személyesre bővült. Hat csoportot hoztunk létre, s ezekben összesen 208 kisgyermek van. Az építők jó munkáját dicsérik, a kedvező körülmények. De nemcsak az óvoda személyzete, hanem a gyermekek szülei is örömmel fogadták az intézmény elkészültét. Több vállalat szocialista brigádja, valamint az édesapák és édesanyák is kivették részüket az épület csinosításából. — A mi óvodánkat a Vendéglátóipari Vállalat patronálja. De nemcsak tőlük, hanem a DCM-től is igen sok segítséget kaptunk. A Váci Kötöttárugyár egyik szocialista brigádja- vállalta a függönyök, drapériák varrását, a vízművek megszervezte a költözködést, a Híradástechnikai Anyagok Gyárából két brigád a takarításban segített. Ezenkívül a szülők és természetesen a saját dolgozóink is rengeteget dolgoztak... A városi tanács több, mint 190 ezer forinttal járult hozzá a gyermekbútorok, játékok, s egyéb hasznos eszközök vásárlásához. Az újonnan elkészült két foglalkoztató, mosdó és öltözőrész a közös összefogás eredményeként hamar benépesült. Jó körülmények — Még hátravan a nagy munka utolsó szakasza, amelyet a kommunális üzem dolgozói végeznek el. Parkosítják az udvart, mászókákat építenek, aszfaltoznak, növényeket telepítenek. Ezek a munkálatok május végén fejeződnek be, s akkor már igazi gyermekparadicsommá válik az óvodánk ... Cs. J. Ők'is életmentők Megbecsült véradók A hússzoros véradó Kovács Jánosnak dr. Szilvágyi Agnes, a vértranszfúziós állomás orvosa gratulál. Mester Endre felvétele Tavaly volt éppen három évtizede, hogy Magyarországon megteremtették a szervezett véradó mozgalmat, és húsz esztendeje annak, hogy önkéntessé és ingyenessé tették. Vácott évtizedes hagyománya van a sokszoros véradók nyilvános, például állító megbecsülésének Üzeme válogatja miként 'ismerik el a donorok emberbaráti gesztusát. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában 'becsülete van a Vöröskereszt Szervezetnek, az általuk szervezett véradó napoknak. Megnyilvánul ez sokmindenben. Abban például, Vasárnapi impressziók Autó autó nyomában, olykor egy-egy autóbusz, sőt kerékpáros ... Megkezdődött az előtavaszi népvándorlás. Ma- gyarkúton a nagy tisztáson — jégpáncéllá préselődött hó még mindenütt — kiránduló gyerekek, ifivezetők, s néhány bátrabb, vállalkozókedvű család, szülők gyerekekkel. Amott nyugdíjascsoport, oldalzsákkal, térképpel. A pihenőben egyszerű a környezet, de kályha ontja a meleget, tiszta abrosz az asztalokon, és senki sem nézi ki — mint annyi más helyen — az oldalzsákjából falatozó turistát, a palackból tejet ivó kisiskolást. Az asztalok, székek között bukdácsoló pöttöm kétévest óvátosan kikerülik, Hagyomány és lehetőség Ültünk az ürességtől süketté vált nagyteremben és vártuk a közönségeit. Nyílt az ajtó, de csak egy eltévedt érdeklődő nézett be rojta, aki egész mást keresetit. Nem az eszperantó mozgalom országos vezetőinek előadására volt kíváncsi. Pedagógusokat, népművelőket hívott meg a tanács művelődési osztálya az elmúlt év novemberének végén, akiknek átfogó képet szerettek volna a váci eszperan- tásfálk, a világ, s benne a magyar eszperantó mozgalom helyzetéről, a várható jövőjéről. De nem volt kinek. Korunk realitása A célt, hogy a közel ötvenéves eszperantó hagyományokkal rendelkező városban köreiből kilépve többet mondjon el törekvéseiről az a félszáz váci, dunakanyari eszperantista, aikSk a váci művelődést központban minden csütörtökön találkoznak egymással, nem valósult meg. Nem nyitották rank az ajtót a meghívott pedagógusok, nem voltak rá kíváncsiak a népművelők, noha kulturális igényeket formáló tevékenységüknek ez a mozgalom az egyik leghatásosabb segítője lehetne. — Mit akartok azzal a bikkfa nyelvvel? — kérdezik sokan. Itt az angol, s a nagy világnyelvek, a német, a fran. cia. az orosz, s ha az angol iránt netán banyatíana az érdeklődés. legfeljebb a spanyol lehet a vetélytársa, nem az eszperantó. A teremben ülők várták az eszperantóval szemben hangoztatott ellenérveket, s több. ségükkei szemben mám is akartaik érveket felsorakoztatni, noha tudtak volna. A szövetségi titkár előadását mindössze két korreferátum egészítette volna ki. Az egyik témája lett volna a váci múlt. a hőskor, amelyben az egész világon megismerték a városnevét, s azért a magyar .kultúrát reprezentáló eszperantó folyóiratét, amelyet a város nyomdájában, készítettek. A masak a jelenkor lehetősiégeA vette volna számba, mégpedig azon az alapon, hogy bizonyos vitatott dolgokon, mint például a tudományos fordítás, vagy a szépirodalmi lehetőségek, polemizáljanak az országos, meg a nemzetközi intézmények, itt és most viszont beszéljünk a váci lehetőségekről. Tolmács nélkül Az eszperantó, nemcsak nyelv, hanem mozgalom is, melynek alapeszméje népek közötti béke és barátság, s mivel ezt a kivételes szabályoktól mentes, főleg germán és latin szavakból felépített és leegyszerűsí- te - nyelvet negyedannyi idő alatt és sokkal tökéletesebben lehat elsajátítani, mint a nemzeti nyelveket. Ha például egy szocialista brigád elhatározná, hogy tapasztalatcsere és kölcsönös üdültetés céljából kapcsolatot létesít egy külföldi or_ szág hasonló üzemének dolgozóival, ősztől tavaszig sikerrel fejezhetné be a tanulmányait, s tolmács nélkül, természetes könnyedséggel beszélgethetné, nek egymással a különböző nemzetiségű brigádtagok. Ez az egyik ienetóseg. a másik a szervezett idegeruorgaiome, amiaiy ideg manciig nem. k,i- eiogiió itt a bal pannon, nona a könnyező országuk eszperantó kluojaii bizonyara szívesen fogadnák a kempingiiáboroK ajánlatait, s a köainyekoem kialakított eszpenamo szolgáltatásokat, no mag a taje- koztaitáist ezen a nyelven, a nemzetközi munkaskapcsoia- tokhoz hasonló módón lehetne ez a nyelv a áiákkapcsu- Latok közvetítő nyelve is, » az iskolai tanfolyamok szervezése mint az mar néhány buuáfcesti intézmény tapasztalatai is bizonyítják, azért is hasznos lenne, mert ennek a könnyű nyelvnek az elsajátítása, megkönnyíti a nemzeti nyelvék tanítását. Kevesen élnek vele a váci eszperantistak élesebbre akarták állítani a képet. Megmutatni a könyvtárukat, amely hűen tükrözi azt is, hogy ezen a nyelven százezrek isménk meg kultúránkat külföi'-_.;-i, s fordítják legjobb költőink, íróink műveit, magyar írók jelennek meg eredeti eszperantó nyelven. Azoknak a száma sem kicsiny, akik nagyra becsülték ezt a ma mar kiforrott, megizmosodott nemzetközi nyelvet. Köztük volt Jean Jaures, Lenin, Ady Endre, Karinthy Frigyes és Gorkij, s köztük vannak ma is államfőik, országos vezetők, akik felismerték jelentőségét. Az eszperantó realitás. A köz- művelődés részé, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, előítélettel lekezelni, erre oda kell figyelni. Vácott mélyek a gyökerei, de jelenkori lehetőséged még kihasználatlanok. Kovács T. István hagyják, hogy ismerkedjék a világgal. Türelmetlenségnek, feszültségnek nyoma sincs. A család útnak indul az erdei úton, kissé feljebb a hegyoldalra, hátha ott, a napsütésben már kidugta fejét a hóvirág. Idilli lenne a kép, a hangulat, ha sasszemű palántájuk az út menti szakadékban fel nem fedezett volna valamit, ami számára maga a Csoda, a Nagy Titok, ám a felnőttnek elszomorító látvány. A nagyréttől szussza- násnyira, ahol telente, nyaranta gyermekhad zsibong, két kibelezett öreg autó roncsai. Éles vaspántok, égnek meredező sárhányók, megany- nyi veszély az óvatosságot nem ismerő kisebb-nagyobb gyermek számára. Vácott szinte kirándulóhelyként tartják számon a sejcei kiserdőt. A csalitos liget a Parasapusztára vezető főút- ból a DCM sejcei lakótelepéig kiágazó út mentén fekszik. Amint az első tavaszi nap kiragyog, madárcsiviteléssel telik meg, az avarban már most látni: néhány hét múlva ibolyától kéklik majd az erdő alja. Még kopaszok a fák, a bokrok, a szem messze belát az erdőbe, a nézelődő pedig elszomorodik. Mert e kis ligetet elborítja a sok szemét, hulladék. Kiszuperált gázfőző, lyukas edények, műanyag flakonok, minek tovább sorolni. Közülük egy is nagy bajt okozhat kalandot kereső kicsinek, óvatlanul lépő nagynak. Nem bővelkedünk annyira természeti szépségekben, hogy ilyen felelőtlenül, pazarlóan bánhassunk velük. Mit kelle ne tenni? Tudjuk, ma már nem olcsó mulatság, mégis: ki kell takarítani — Magyar- kúton, Sejcén és másutt — az erdők alját, meg kell tisztítani a réteket, hogy a világgal ismerkedő legkisebbek a természet ölén, ne a motorizáció roncsaiban lássák meg a Csodát. B. H. A rigók terjesztik Fagyöngy A Mátra déli oldalán a tölgy- erdő fáit elborította a fagyöngy. A jellegzetes erdei parazitának ezúttal a sárga fajtája, népiesen a fakin jelent meg nagy számban. Az élősködő növény magját az erdei rigók terjesztik. Elterjedését az idősebb tölgyerdőkben szinte lehetetlen megakadályozni. hogy a gyár vezetői számos más elfoglaltságuk mellett mindig szakítanak időt arra, hogy részt vegyenek összejöveteleiken. Ilyen a sokszoros véradók tiszteletére rendezett évenkénti ünnepség is, amit a hét végén rendeztek a gyár tanácskozó termében. Dr. Koncz Károly igazgató, Petheő Miklósné, a pártbizottság titkára, Paulicsek lmréné, a Vöröskereszt váci vezetőségének titkára, köszöntötték a gyár sokszoros véradóit; Kovács Jánost, Fűké Andrást és Korbei Oszkárt, akik eddig hússzor adtak vért, valamint a tizenötszörös véradó Molnár Lajost, Nagy Csabát és Tányéros Jánosáét, illetve a tízszeres véradó Kékesi Zoltánt, Hein- czinger Vilmost, Szikora Im- rénét, Szálkái Károlyt és Szabó Jánost, akik a dobozba zárt kitüntetések mellé mindannyian illő pénzjutalmat is átvehettek dr. Koncz Károly igazgatótól. Till az egymillión A tavasz közeledésének egyik csalhatatlan jele: gazdagabb készlet várja a vevőket a virágboltokban, színesebbek a kirakatok, több a vágott és a cserepes virág az üzlethelyiségekben. A buszpályaudvar szomszédságában, a Szabadság téri virágboltban is gyakran nyílik az ajtó ezekben a napokban, A város lakossága megkedvelte ezt a központi, tetszetős elárusítóhelyet. 1976-ban 588 ezer forint volt a forgalom, tavaly pedig már 87 ezer forinttal haladta meg az egymilliót. Reggel héttől este hat óráig tart nyitva a virágüzlet. Matyó Józsefné boltvezető másodmagával teljesítette ezt a szép forgalmat. Segíti munkájukat Szabó János anyagbeszerző, aki hetenként kétszer, Budapestről hozza az utánpótlást, A Szabadság téri virágbolt munkájával gyakran találkozunk: 60—70 koszorút készítenek például állami, nemzeti ünnepek előtt; az ő virágaik kerülnek az emlékművek talapzatára, a nevezetesebb házak falán elhelyezett márványtáblák alá. Legutóbb, a városi pártértekezletre ők szállítottak virágot a Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola nagytermének díszítéséhez. Munkaszüneti napokon zárva tartanak, de olykor, népszerűbb napokon, anyák napján, gyermeknapon, vasárnap is várják a vevőket. A Kommunális Költségvetési • Üzem kellően támogatja, segíti munkájukat, s jut a megérdemelt elismerésből is. Matyó Józsefné, a vállalat kiváló dolgozója lett. Nemcsak a növekvő forgalommal érdemelte ezt ki, de a vásárlók dicséretével is. F. R. A legfiatalabb hí emberség! Bizalmat kapi Vác legfiatalabb, modern általános iskolája a néhány évvel ezelőtt épült Radnóti úti iskola. Nemcsak az épület fiatal, hanem amint már jó néhány hete köztudott, itt nevezték ki a város első legfiatalabb igazgatóhelyettesét, a 24 éves Rudolf Annamáriát. A fiataloknak előlegezett bizalom egyik szép megnyilvánulása ez a kinevezés. Beszélgetve Rudolf Annamáriával, az első ami szembetűnik, mosolygós, vidám természete, amely mögött qjt rejtőzik valami tiszteletet ébresztő szelídség is. Szavaiból érződik, hogy tele van kedvvel, ambícióval, friss lendülettel. — Hogyan fogadta ezt a váratlan kinevezést? — Először megdöbbentem, majd hitetlenkedve mosolyogtam, de végül is boldog voltam. — Ügy tudom, két éve végezte el a Tanítóképző Főiskolát, s azóta tanított. Most, hogy igazgatóhelyettes lett, nem fog-e hiányozni a tanítás, a személyes találkozás a gyerekekkel? — Bizony nehéz és furcsa volt megszoknom, hogy a tanterem falain belüli vidám gyermeki világ, az órák izgalmai most egyszerre kimaradtak napjaimból. Sóvárogva néztem kollégáimat, akik kezükben az osztálynaplóval a termek felé igyekeztek. Hiányzott a tanítás, hiányoztak a gyerekek! De örömmel fedeztem fel, hogy mostani munkámban, ha nem is tanítási órák közvetlen légkörében, számtalan lehetőség nyílik arra, hogy kapcsolatba kerülhessek nemcsak a gyermekekkel, hanem lelkivilágukkal, problémáikkal is. — Hogyan vélekedik a fiatal pedagógus a fiatal nemzedékről? — Idősebbek száján gyakran fogalmazódik meg ez a mondat: a mai fiatalok megbízhatatlanok, felelőtlenek. Sajnos sokszor valóban a keserű tapasztalatok mondatják velük ezeket a szavakat. Általánosítani úgy érzem mégs élet alapjai t és bátorítást sem 'szabad. Hiszen olyanok a mai fiatalok,' amilyenné köz-j vetlen környezetük, a család, az iskola és később a munkahely neveli őket. Amiről a mai idősek még álmodni sem mertek, azt a fiatalok természetesnek tartják. Ezért a ma ifjúságával szemben már mások a követelmények és az elvárások. Mindezek meghatározzák életüket, s az iskola nevelési feladatait is. Már az általános iskolában fel kell készíteni minden fiatalt a mai és a holnapi .szép, értelmes, céltudatos életre. Ez természetesen nemcsak iskolai, hanem ■ szülői feladat is, mondhatnám úgy is: emberiszülői feladat. S ami nagyon fontos, a példaadas, A gyere, kék nagyon érzékenyen reagálnak a felnőttek életpéldáira. Eddig úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek nagy része hálás azért, hogy tanulhat és értékelik azt, amit szüleiktől és az idősebb nemzedéktől szinte ajándékba kaptak: a szabad és emberséges életet. Sajnos vannak nálunk is olyan tanulók, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak helyesen viszonyulni környezetükhöz. Ezek a gyerekek még nagyobb figyelmet, türelmet, gondoskodást igényelnek. Szeretnénk, ha diákjaink már itt az általános iskolában megtanulnák a felelősségteljes- emberséges élet abc-jét. Mindenesetre akkor teszünk értük a legtöbbet, ha tudásunkkal és életünk példájával neveljük a mai fiatalokat. Hiszen a jövő nemzedék életéről van szó! — Tudja-e, hogy a város iskolatörténetében ön az első ennyire fiatal általános iskolai igazgatóhelyettes? — Igen. Tudom. Hálás vagyok az iskolavezetőségnek a bizalomért, amelyben részesítettek, és kollégáimnak, akik bátorítottak. Szeretném ezt a jóleső bizalmat munkámmal megköszönni, gyümölcsözővé tenni és nem utolsósorban — átérezve munkám szépségét, felelősségteljességét — szeretnék helytállni úgy is, mint fiatal. Sz. A.
