Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-29 / 75. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1980. MÁRCIUS 29., SZOMBAT Egy áíész példája Gazdaságosság, jövedelmezőség Rövidesen átadásra kerül Gödöllőn, a HÉV mellett épülő Szabadság téri lakótelep két újabb lakóépülete. Az ehhez vezető bekötő utat készítik a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. Barcza Zsolt felvétele Komédia a színpadon Mesélek, versmondók Szakági bemutatók Vácszentlászlón A vácszentlászlói Arany János Művelődési Ház lesz a színhelye a IV. Galga menti népművészeti találkozó vasárnap délután négy órakor kezdődő szakági bemutatójának, amelyen versmondók, mesé- lők és színjátszók vesznek részt. A művelődési ház erre az alkalomra a 75 éve elhunyt József Attilára emlékezve, kiállítást rendez, s a járás községeiből érkezők közösen emlékeznek majd a proletariátus nagy költőjére, s hallgatják meg Dániel Kornélnak, a megyei tanács művelődésügyi osztálya főelőadójának a költő munkásságát, s a költészet napjának jelentőségét méltató ünnepi szavait. Három irodalmi színpad, illetve színjátszó csoport mutatja be műsorát, s próbálja kiérdemelni a találkozó nívódíját. Az isaszegiek dramatizált népballadát, a galgahévíziek vásári komédiát, a vérségiek helyi mesékből, regékből, szokásokból összeállított életképet visznek színpadra. A szadai Sipos Istvánná rigmusokkal, találós kérdésekkel szórakoztatja hallgatóit, Váry József prózát mond. A Ver- segről érkező Valter Mónika verset mond, s költeményeket ad elő a kerepestarcsai Oláh Erika, Oláh Ildikó, Oláh Eszter és Tamás János, valamint a veresegyházi Sejtes Györgyi is. A nagytarcsai Tóth Anna népballadát mutat be. A tervek szerint a szakmai zsűri, amelynek elnöke Dániel Kornél, már este 7 órakor eredményt hirdet, ekkor mindenki választ kap arra a kérdésre, mit, hogyan tegyen előadásmódjának fejlesztésére, s eldől az is, hogy Vácszentlászlón hány nívódíj talált gazdára. Vasárnap ismét A játéknapon Játéknap lesz vasárnap, 30- án a városi művelődési házban, délelőtt fél tíztől. A húsvéti ünnephez kapcsolódó szokásokkal ismertetik meg a gyerekeket, és a tojásfestésre, szövésre, bőrből való játékok készítésére is megtanítják őket. Pantomim S. Egy kiállítás képei Egy kiállítás képei címmel adja elő pantomim műsorát M. Kecskés András, a városi művelődési ház diákklubjának összejövetelén, ma, szombaton, este hat órai kezdettel. Nem a lehetetlennel, csalk a korábbinál nehezebb, több gondolkodásra, fegyelemre késztető helyzetekkel kell a mai gazdaságban megbirkózni. A reális és szükségszerű optimizmust, egyebek mellett, sugallhatja az a tény, hogy a gyakran emlegetett tartalékfeltárás vagy éppen a takakaré- kosság fogalmai mögött ma még sokkal több az ismeretlen, mintsem gondolnánk. Árrés és lényeg Ki ne tudna a maga környezetében olyan jelenséget, a termelést, az ügyvitelt hátráltató, s ezzel drágábbá tevő tényt mondani, amely az ésszerű takarékossági akció tartozékának látszik, de valami akadályozza megvalósulását. Olykor egy régi intézkedés elmulasztásának hiánya, máskor a gyors döntés elodázása, nem ritkán pedig a bátortalanság szüli újra a pazarlást: anyaggal, bérrel és energiával. Valamit már változott a kép. A gazdasági szabályozókra való figyelés közelebb hozta a köznapi dolgokban való jártasság akarását, ami viszont csak olyan mértékben halad előre, ahogy a hasznot teremtő még jobban érdekeltté válik abban, hogy vállalata, üzeme, szövetkezete mit, mennyiért termel, de abban is, hogy neki hogyan alakul jövedelme, jutalma, ha maga is többet tesz. S ez nemcsak a kétkezi munkára, hanem az irányítás mikéntjére is vonatkozik. Szívósság, türelem, kitartás kell a termelést jobbá tevő ötletek érvényesítésére, amibe, ha például egy kereskedelmi cég dolgozóit értjük, az előrelátás, az udvariasság, az előzékenység is beletartozhat. A Gödöllő és Vidéke Áfész- nél ott voltunk tavaly azon a küldöttértekezleten, amelyen a szövekezet vezetősége részletesen ismertette az új szabályozók hatását. Szinte iskola- izű példákat sorolt akkor Magyaróvári Pál elnök, miként alakul bevételük, ha a módosított árrést messzemenően figyelembe veszik, de az is kitűnt, hogyan csökken a hasznuk, ha a lényegét nem érzékelik jól. Magyarázatul tegyük hozzá, hogy az árrés alapjában véve az az összeg, amely a nagy- és kiskereskedelmi ár között van, s amely az áfészt illeti meg, amiért az árut beszerzi, raktározza, s a pultra teszi. Ebben a folyamatban természetesen nem mindegy számukra, hogy mindezt menynyiért sikerül megvalósítani?! Itt következik embereik szerepe: az eladóké éppúgy, mint az egységvezetőké, a könyvelőké éppúgy, mint a munka feltételeit megteremtő vezetőké. Ha bárhol dupla költség, netán pazarlás, fölösleges kiadás jelentkezik, azt egy darabig fedezi ugyan az árrés fillérje, forintja, de ha teljesen elemészti — elvész a haszon. Másutt is igazak lehetnek a megállapítások, mint ahogy az is tény: ha a kereskedő úgy dolgozik, hogy megnyeri a vásárlót, forgalma nagyobb lesz, az egy darab, az egy kiló árut máskor is nála veszik, s az árrésből származó forintok sok- szorozódhatnak. Hadd tegyük még mindehhez: nem volt szándékunk a fejtegetéssel a spanyolviaszt feltalálni. Ebben erősít meg az is, amit néhány napja a gödöllői áfész közgyűlésén hallottunk. Szakmai közönséghez szólt, de ezek után mindenki előtt világos lesz, miről van szó. Megnyerni a vásárlót — Van rá törvényes lehetőség, hogy a nagykereskedelmi vállalatokkal alkudjunk az árrésen — mondta Magyaróvári Pál, az áfész igazgatóságának elnöke, s hozzátette: az árrés, vagyis a szövetkezet hasznának nagy része a vevő forintjában van. Kulturális szemle Bagón A népművészet ifjú őrizői A bagi Dózsa György Művelődési Központ felavatása óta sok rangos rendezvénynek adott már helyet, de azt hiszem, ennyi lelkes fiú és lány még soha nem töltötte meg a nagytermet, mint az úttörő járási kulturális szemle néptánc és gyermekjáték szakági bemutatóján. Novák Lászlgné, az úttörő járási kulturális szakbizottság elnöke kilenc óra előtt néhány perccel hívta megbeszélésre a csoportok vezetőit. Hévíz- györk, Iklad, Túra, Veresegyház, Csömör, Isaszeg, Aszód, Szada. Kerepestarcsa, Galgahé- víz, Verseg, Zsámbok, Galgamá- csa községek csoportjainak vezetői a zsűri, az érdeklődő vendégek, s a házigazdák együtt örültek annak, hogy mintegy félezer kisdobos és úttörőtáncos készült a járási bemutatóra. Háromórás értékelés A járás népművészete randevúzott Bagón, s amikor Balázs Gusztáváé, a bagi úttörőcsapat vezetőjének üdvözlő szavai elhangzottak, kezdődhetett a műsor, amely reggel 9 órától délután 5 óráig tartott. Puskás Gézáné közművelődési igazgatóhelyettes egész nap lótott-futott és segítőivel, a bagi általános iskola nevelőivel közösen zökkenőmentesen bonyolították le a nagy tömeget mozgató rendezvényt. Jó lenne minden együttesről szólni, hasznos lenne munkájukkal a közvéleményt megismertetni. A zsűri több mint három órán át értékelte a látottakat, ám ebben a szakmai beszélgetésben sok volt a speciálisan, csak táncosoknak szóló megállapítás. Mit láthatott a figyelő, de a tánchoz különösebben nem értő laikus szemlélő? Zárt lakásokban Bebizonyosodott, hogy a gyermeket az óvodában és az iskolában a saját népi dalainkkal együtt meg kellene és meg is latiét tanítani táncolni. Természetesen itt nem a nehéz népi táncokra gondolok, hanem azokra az oly ízléses és egyszerű táncokra, népi gyerekjátékokra, amelyek segítségével a gyermek otthon érzi magát a közösségben. S ugyan mi volt erről a szakemberek véleménye? Keszler Mária, a Népművelési Intézet főmunkatársa, a zsűri elnöke a következőket mondotta. — Valamikor a falvak apró lánykái és fiúcskái ibolyanyllástól dérhullásig járták az utca porában vagy a rét gyepén a kedves-bájos gyermektáncokat, ősszel a lakodalmakban, télen a disznótorokon próbálták utánozni a felnőttek felszabadult mulatozását. Most a gyermekek óriási tömegei lakótelepeken, zárt emeleti lakásokban nevelődnek, ahol mozogni sem szabad és nem is lehet. — Éppen ezért különösen dicséretes mindaz, amit a gödöllői járárb^n az iskolák és a művelődési házak, az úttörőszervezetek tesznek a táncoktatásért. Ügy tűnik, ebben a járásban közügy a tánctanítás. Ha az édesanyák már nem is, de a nagymamák még ismerik a ráncolás tudományát, tudják, hogy mi a titka a farik és a szoknyák egymáshoz való illeszkedésének. A fiúk a kölcsönzőből hozzák ruháikat. A népviseleti ruhatárak kialakítása óriási terheket ró a művelődési házakra. Ugyanilyen megterhelő a jelmezkölcsönzés díja is. Csak egy példa. Mióta megszüntették a tanulók 50 százalékos kedvezményét, egy tíztagú fiúcsoport egyszeri szereplésre történő felöltöztetésének összege kevéssel marad alatta az ezerötszáz forintnak. ' — Gond a táncok kísérete, gond a csoportok utaztatása, gond a megfelelő táncoktatók kiválasztása, gond a helyi hagyományanyag összegyűjtése, rendszerezése és színpadra állítása. Van még több gond is, amiről szólnak, de a gondok | ellenére is fejlődés tapasztal- I ható a táncoló fiatalok számában, a bemutatott művek művészi színvonalában egyaránt. Csak ne legyünk türelmetlenek. mondják a hozzáértők, amikor az eredményeket ismertetik. -mert az utánpótlás biztosítva van. A győztesek A kisdoboscsoportok közül aranyoklevelet kapott a galga- hévízi, hévízgyörki és a zsám- boki, ezüstoklevelet a túrái, szadai, vérségi, galmácsai, bronzoklevelet a csömöri, s emléklapot az aszódi, kerepestarcsai együttes. Az úttörőcsoportok aranyoklevelesei a hévízgyörki, vérségi, zsámboki, ezüstoklevelesei a galgahévízi, ikladi, isa- szegi, túrái, bronzoki evelasei a csömöri és veresegyházi pajtások. A legjobb együttesek részére kiírt kupát a hévízgyörki és a zsámboki csoportok nyerték, mert ennek a két községnek a kisdobosai és úttörői egyaránt aranyoklevelet kaptak. A hévízgyörkieket dr. Balázs Józsefné és Széli Márta, a zsámbokiakat Széphalmi PáIné vezeti. Fercsik Mihály — Mire ösztönöz ez, s mit jelent közelebbről? — Csakis azt, hogy munkánk közben a gazdaságosságon van a hangsúly, meg azon, hogy ha jól akarunk dolgozni, a lakossági ellátásban o figyelmességet maximálisan szem előtt kell tartani. Csak oda tér vissza a vásárló, ahol ezt megkapja. A gödöllői áfész tavalyi árbevétele 754 millió forint volt, 12,2 százalékkal több, mint 1978-ban. Kiadásaikra csaknem 108 millió forint maradt az árrés révén, amelyből mintegy 78 milliót költöttek el. Ily módon 30,6 millió forint nyereséget értek el, amely 7,4 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Másokkal történő ösz- szevetésben, eredményes gazdálkodásra utal ugyan ez a számsor, de ennél az áfésznél sem elégedettek. Hányadán állnak? Világos, hogy még fokozottabban oda kell figyelniük a gazdálkodás költségeire, hogy még kisebbek legyenek kiadásaik, s ez már most mindennapos feladat! Így káp értelmet a sokat emlegetett jobb munkaszervezés, a munkafegyelem további szilárdítása és persze az ésszerű takarékosság. Megvalósulásuk révén marad több a saját kasszában is. Hadd mondjuk el: évzáró közgyűlésükön éppen az ezeken a területeken mutatkozó hiányosságok miatt volt jó, azaz építő szándékú bírálat az elnökség beszámolójában. Sokan vitatkoztak utána: kellett-e, jó volt-e név szerint vagy éppen üzletek, egységek közösségeit megnevezve az elmarasztaló, illetve a dicsérő megjegyzés. Abban egyetérthetünk, hogy ha szükséges, akkor hosszú távon éppen ennek van értelme, különben a még oly jól dolgozó közösségek munkáját is leronthatja a kevésbé szorgalmasok látszattevékenysége. Ez persze nemcsak az áfészre vonatkozhat. Annál is inkább érdemes volt ezt itt szóbahozni, hiszen a gödöllői áfész önmaga munkájának értékelésében olyan módszert vezetett be, amely a megyében egyedülálló. S ez nem jelent egyebet, minthogy negyedévenként számítanak jövedelmezőséget, vagyis az egyik legfőbb gazdasági mutatót illetően év közben is tudják, hányadán állnak. Kell-e mondani, hogy így könnyebb a gazdasági munka javítása, az intézkedések meghozatala, ha idejében tudják: hol, miért vált átmenetileg vagy tartósan gazdaságtalanná, költségessé a termelés, a forgalmazás. Aligha szorul magyarázatra módszerük. Fehér István Kerepestarcsa Emlékveféíkedő . Huszonhárom csapat jelentkezett a ma, Kerepestarcsán megrendezendő járási felszabadulási emlékvetélkedőre, amelyet a KISZ járási bizottsága és a járási úttörőelnökség hirdetett meg. A 35 év címet viselő szellemi verseny ötszemélyes csapataiban két KISZ-es és három úttörő vesz részt, s egy egész délután áll a rendelkezésükre, hogy bebizonyítsák, ismerik hazánk legújabbkori történelmét, a fel- szabadulás körülményeit, harcait. A legjobbaknak a tangazdaság és a Szilasmenti Termelőszövetkezet ajánlott fel könyvjutalmat. Szombati jegyzet Gondozás Az idős vagy a fiatalabb korú, de megromlott egészségi állapotú emberek gondozásában, szociális ellátásában összetett kép tárul elénk, ha például a tanácsok munkáján keresztül látunk hozzá megismerni, miképpen jelentkeznek gondjaik. Ha csupán az idősek sorsát nézzük, megállapítható, hogy az eltartásra, anyagi vagy kétkezi segítségre szorulók száma nem nőtt olyan mértékben az elmúlt évtizedekben, mint ahogy csökkent az eltartóké. Hivatkozási alap természetesen teremthető. Van, amelyik valóban jogos, van, amelyik nem. A megváltozott, gyorsabb tempó azonban végletes helyzeteket szül, de nem mentség mindegyikre. Van, akit munkája szólít el öregjeitől, de ha a gyakori személyes kapcsolattartásban nem is, anyagiakban mindent elkövet, hogy azok ne szenvedjenek hiányt. Sajnos, ennek a teljesen ellenkezője is igaz, s a teljes szó sem fölösleges itt. Mert mit mondhatunk arra, akinek háza, kocsija, telke megvan, de sem szabad idejét, sem pénzének egy részét nem költi arra, aki gyermekkorában a kupor- gatottat is odaadta. A szabad idő. Itt van ez is, amire annyian, annyiszor megpróbálnak programot adni mai derékhadunk tagjainak, de arra egyetlen tipp, még ajánlat sincs, hogy barkácsolás és kirándulás, meccs és tévénézés, mozi vagy klubfoglalkozás között — az öregeket is meg kellene nézni. A programadók persze nem gondolhattak erre, hiszen a családi ügyek részben mások. De miközben mindenfélét kitalálunk, elvész egy nagyon fontos dolog. Azt is tudom, nincs aki kérjen, könyörögjön, hogy ebben a dologban a régi egyensúly helyreálljon. Pedig bármennyire kellemetlen előrevetíteni a jövőt, aki ma nem tesz eleget példamutatóan anyagi és erkölcsi kötelességének, az keveset várhat ebből gyermekeitől. Nem büszkélkedhetek vele, hogy e megállapítást magam találtam ki: kimondva, kimondatlanul sokai vallják így. Bár ne lenne igazunk! De bárhogy lesz, mentségünkre semmi sem szól. Miközben tehát egyre kevesebb azok száma, akik ma becsülettel helytállnak az idős szülők, rokonok, hozzátartozók istápolásá- ban, nagyobb közösségünk szép számmal teljesíti fokozott kötelességét. Álla-, műnk, a tanácsokon, a vöröskeresztes, az ifjúsági és más szervezeteken, a szocialista brigádokon keresztül támogatja a rászorulókat. Nagyszerű vívmányunk a szociális segélyezés rendszerének hivatalos rangú folyamata, változatlanul szükség van rá, anyagi alapjai valóban humánus módon, közösségünk munkájából fakadnak, de az öregek életét nemcsak ez tehetné szebbé. A napokban beszélgettem egyik tanácsunk szociálpolitikai előadójával, akinek, mint mondotta, sok mindenre kell figyelnie, ha pusztán az adminisztrációs ügyeket győzni akarja. Sajnos, mondta, s bizonyára társai is így vannak ezzel: a legkevesebb ideje arra jut, hogy meglátogassa, megnézze a gondozottakat, a segélyezetteket. A legtöbbször inkább csak az időnkénti környezettanulmány készítésekor áll ez módjában. Maga és a hivatásos gondozók tapasztalatából tudja: nagyon hálásak az idős emberek, ha náluk jár. Mint ahogy örülnek,'ha a kis úttörő meghozza az ebédet, elszalad a boltba vagy éppen behoz egy kanna vizet. Unokának és gyereknek örülni persze, igazából, még ennél is jobban tudnának. Fehér István
