Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-04 / 53. szám

1980. MÁRCIUS 4., KEDD ~<Mrtan 3 megyei pártértekezlet befelező napfa nyéről beszélt, ami szintén jó néhány felszólalásban ka­pott hangot. Hangsúlyozta, hogy csak olyan vezető tud felelősséggel, színvonalasan, hatékonyan dolgozni, aki első­sorban maga mutat példát ar­ra, hogyan kell megfelelni a változó követelményeknek. Itt utalt a pártértekezleten is fel­szólaló Kakucsi Gabriellára, a dabasi Fehér Akác Termelő­szövetkezet elnökére, aki pél­dát mutatott tettével és nagy visszhangot keltett. Bár sze­mélyesen nem tehetett a tava­lyi év némely gondjáról a kö­zös gazdaságban, mégis elő­ször saját munkáját tette mér­legre, úgy határozott, hogy vezetői prémiumát nem veszi fel. Az első olyan tsz-elnök volt a megyében, aki ezt meg­tette. Ezt a magatartást Cser- . venka Ferencné úgy értékelte, mint kellő erkölcsi alapot a másokkal szembeni magas mérce beállításához, azaz: az irányításnak ilyen értelemben is elvi alapjának keld lennie. Szem előtt tartva a főváros érdekeit is A vitazáróban szintén terje­delmes hely jutott annak, ami a pártértekezleti vitában is nagy figyelmet kapott, s ez az agglomerációs övezet helyzete. Cserven ka Ferencné hangsú­lyozta: a főváros, de a kor­mányzat érdekében is vállalni kell egy sor nehézséget. Ezt- a terhet más megye nem tudja átvállalni. Emlékeztetett arra a jelentésre, amellyel Pest megye a Politikai Bizottság előtt szerepelt, s mint mon­dotta Cservenka Ferencné, a sok jó, hasznos javaslat között elhangzott egy olyan véle­mény: jó lenne esetleg beve­zetni valamifajta lépcsőfokot a budapesti letelepedési korlá­tozás és a megye között. Talán nem öt év, talán két év lenne az átmenet a többi megye, Pest megye és Budapest kö­zött. De azután kiderült, ez az intézkedés nagyon sújtaná, ne­hezítené, lassítaná Budapest munkaerő-ellátását, pedig a budapesti üzemek működteté­se népgazdasági érdek. Sok olyan kérdés van, mon­dotta Cservenka Ferencné, amelynek megoldásával na­gyon enyhíthetnénk Pest me­gye gondjait —, ha csak a me­gye érdekét tekintenénk. Ben­nünket azonban nem ez vezet, hanem az, hogy először a nép- gazdasági érdeket tekintsük, s ha az összefonódik Budapest érdekével, akkor azt nekünk meg kell értenünk és úgy kell cselekednünk. Nagyon hasznos és jó, hogy mindenki a maga területén küzd, harcol azért, hogy a fe­szültségek amennyire lehet, oldódjanak. Ebben a pártbi­zottság mindig segít. De azt tudni kell, hogy nem tudunk az agglomerációban különle­ges, másfajta elbánást érvény­re juttatni. Mi azt tudjuk megtenni, hogy ahol csúcso­sodnak a gondok, nagy fe­szültségek keletkeznek, ott ja­vítunk, segítünk, ha úgy tet­szik, tűzoltó munkával. Ne­künk azonban az a feladatunk, hogy az egész megyét fejlesz- szük. A nagykátai járás, Nagykáta község nem tartozik például az agglomerációba. Innen mégis ugyanannyi a be­járó, mint Monorról. Lehet, hogy valamivel kisebb az igény Nagykátán, mint a főváros közvetlen ' közelében, mert akárhogy küzdünk, hogy ne hasonlítsuk magunkat a fővároshoz, az óhatatlanul ki­alakul sok emberben. De nem lenne igazságos, ha a megye távolabbi részét háttérbe szo­rítanánk, tulajdonképpen azt is mondhatjuk: az egész Pest megye egy agglomeráció. A legnagyobb munkásmegye Csak a lépcsőfokai, a foko­zatai talán mások, mint más megyében, ezért kellene Pest megyét olyan szintre fejleszte­ni, amit a népgazdaság teher­bíró képessége elbír. Valami­lyen rangsort lehetne és fel kellene állítani, mert Pest megye az ország legnagyobb munkáslakta megyéje. Törődni kell a fizikai dolgozókkal, a legalacsonyabb keresetűekkel, hiszen o legtöbb segédmunkás Pest megyében éL ■Mi nem mondjuk azt, hogy összkomfortos lakásokat emel­jünk, ebben az ötéves tervben is sok csökkentett értékű la­kást építettünk. A helyzet azt diktálja, hogy a VI. ötéves terv idején még több csökkent értékű lakást kell építeni, an­nál is inkább, mert sokkal ke­vesebb lehetőség kínálkozik összkomfortos állami bérlakás építésére, bármennyire fájó kérdés is ez, bármennyire szívügy is a lakásépítés. Az agglomerációval kapcso­latban még annyit: mindent meg kell tennünk azért, hogy feloldjuk ott a feszültségeket, ahol nagyon kicsúcsosodnak és politikai kérdéssé válnak, ösz- szefogással minél többet kejl tennünk. Az összefogás erejével Az üzemi, -szövetkezeti de­mokrácia kérdéseit taglaló felszólalásokat összegezve, az előadó egyebek között hang­súlyozta: mindkét oldalon, a vezetők és a beosztottak olda­lán egyaránt sok a tennivaló, mert igényeim kell i demok­ratikus fórumokon elhang­zott véleményeket, s ugyan­akkor élni is szükséges a fel­kínált lehetőségekkel. Egy valami azonban nagyon lé­nyeges: vállalja mindenki a véleményét, azaz ne legyen házi használatra magán-, s közszereplésre hivatalos vé­leménye. Az üzemi demokrá­cia erősödésének, a dolgozók alkotókészségének jeleként is felfoghatjuk azokat a kong­resszusi vállalásokat, amelyek egy részét már eddig teljesí­tették a megyében dolgozó szocialista brigádok és más kollektívák. Köszönet illeti azokat a közösségeket is, amelyek képviselői itt a me­gyei pártértekezieten jelen­tették be újabb vá.látásaikat, így például csatlakozásukat a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjá­nak kezdeményezéséhez, a gyermekintézmények bővítését szolgáló kongresszusi műsza­kok megtartásához. — Ez azért is külön öröm számunkra — mondotta Cser­venka Ferencné — mert a megye közismerten sokat küsz­ködik a gyermekintézmény­ellátottsággal és éppen ezért itt minden gyarapodás a la­kosság széles rétegeit érinti. Vitazáró beszéde további részében a megyei pártbizott­ság első titkára a többi kö­zött aláhúzta: — Kétkedés nélkül megál­lapíthatjuk, hogy az emberek túlnyomó többsége igenis igényli a rendet, a fegyelmet, a feszes munkatempót, s ez­zel összefüggésben a kellő javadalmazást, az egyéni tel­jesítmények elismerését, azaz: egyéni boldogulásának hozzá­kötését a közös teljesítmények­hez. Van azonban néhány olyan tényező, ami zavart okoz. Ilyen például a jó el­határozások, a helyes dönté­sek lassú végrehajtása, s ez irritálja, jogos türelmetlenség­re készteti a kisebb vagy na­gyobb közösségeket, akár a termelő-, akár a lakóhelyeken. Nem szabad ugyanis elfeled­kezni arról, hogy a jó mun­kához, a minőségében az át­lagosat meghaladó teljesít­ményhez szervezettség, folya­matos anyagellátás és sok minden más is kell, azaz el­engedhetetlenek a feltételek. Ezeket a feltételeket minden közösség vezetésének kell megteremteni, mert csak akkor jogos a beosztottakkal szem­beni elszámoltatás, a számon­kérés következetessége. Cservenka Ferencné ezután a megyei párt- és állami ve­zetés két kérését tolmácsolta, ‘ a pártértekezlet fórumát is felhasználva ezek széles körű megismertetésére. Az első: o gyermekintézmények to­vábbra is élvezzenek minde­nütt megkülönböztetett fi­gyelmet. A nagyarányú társa­dalmi összefogás változatlanul elengedhetetlen ahhoz, hogy ezen a területen sikerüljön előbbre jutni. Az eddigi ered­mények azt bizonyítják, hogy nemcsak mindennapjaink tár­gyi környezete gyarapodik ezekkel az intézményekkel, hanem létrehozásuk politikai iskola is, közösséget ková­csol, embert formál, azaz: a személyükben nem érintettek is részt kérnek és vállalnak olyan társadalmi feladatokból, amelyek égető szükségként vannak jelen a megyében. A másik kérés: a lakásépítés szintén sok gonddal teli te­rület. Kapjon változatlan, sőt fokozott támogatást éppen ezért a magánerőből történő otthonteremtés, valamint a munkáslakás-épitési akcióra kijelölt települések éljenek a felkínált lehetőséggel, min­den mozgósítható erőt össz­pontosítsanak minél több ott­hon tető alá hozása érdeké­ben. Teljes elvi szilárdsággal Szavaznak a küldöttek Számot vetve öt év munkájával, netán olyan vád érheti az embert: csak a sa­ját, szőkébb, belső dolgaira figyel, csak azokkal foglalkozik. De korántsem jelle­mezte a megyei pártértekezletet ilyen be- feléfordulás. Hiszen számot vetett azzal, hogy szocialista építőmunkánkat az utóbbi öt évben is csak békés körülmények kö­zött folytathattuk. Szükséges kitekinteni a világra. A megyei pártértekezleten dr. Arató András, a megyei pártbizottság tit­kára részletesen elemezte a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Mint rámutatott, a megye párttagsága és a politikai kérdések iránt érdeklődő közvélemény nagyra értékeli a szocialista országok következetes békepolitikáját. Ez­zel szemben az enyhülés ellenségei nyílt támadást folytatnak, megkísérlik aláásni az enyhülést, igyekezvén rákényszeríteni a világra a rosszemlékű hidegháború lég­körét. Az Egyesült Államok jelenlegi ve­zetésének politikai irányvonala az enyhü­lés aláaknázására, a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul. Elítéljük azokat a mesterkedéseket, amelyeket az amerikai imperializmus az afgán események ürü­A világra fekintve gyén a Szovjetunió ellen folytat. Meg­győződéssel valljuk, hogy a Szovjetunió jogos, igazságos, törvényes segítséget nyújtott az afgán forradalomnak, annak védelméhez, a társadalmi haladás békés feltételeinek megteremtéséhez. Foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a megyében élő negyvenhétezer kommunis­ta a kongresszusi irányelvek vitájában megfogalmazta: helyesli pártunk külpoli­tikai tevékenységét. Ugyanakkor kiemel­ték: a jelenlegi nemzetközi helyzetben még inkább szükség van a szocialista or­szágok együttműködésére, a következete­sebb békepolitika folytatására, a fegyver­kezési hajsza megakadályozására. A párt­tagság helyeselte, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a kormány minden nemzetközi és hazai fórumon a béke, a haladás megőrzéséért, megszilárdításáért száll síkra. A kongresszusi irányelvek kül­politikai kérdésekhez kapcsolódó vitájá­nak végkicsengése az az igény: pártunk és kormányunk folytassa tovább bevált kül­politikai irányvonalát, ezzfel is biztosít­ván békés építőmunkánk hazai feltételeit. A tanácskozás a pihenőidőben Is folytatódik: Gáspár Sándor és Cservenka Ferencné Martin János nyugdíjas monoii vasöntővel beszélget A megyei pártbizottság első titkára a vita összefoglaló be­fejező részében a kommunis­Balogh László (középen) a Csepel Autógyár vezérigazgatójává), dr. Novák Bélával és a gyár pártbizottságának titkárával« Fövényesi Ervinnel tdíc szerepével, felelősségével foglalkozott. A vezetőknek, beosztottak­nak egyaránt szeretném lel­kére kötni — mondotta —, hogy a következő időben még jobban ügyeljen a párt nor­máira, a párt etikai szabályai­ra. Az elmúlt öt évben e te­kintetben is sokat fejlődött a megye, . üzemekben, termelő­szövetkezetekben, a mellék­üzemági tevékenységben. De van tennivaló. A megneheze­dett gazdasági helyzetben egyik vagy másik termelőegy­ség ügyeskedéssel akarhat szo­rult helyzetéből kiutat keres­ni. A rendből, elvi szilárdság­ból azonban nem engedünk. Eddig sem helyeseltük, ez­után még szigorúbban ítéljük meg például a közpénzen utazgatást. Ez nem jelenti azt, hogy lemondanánk az ésszerű utazásokról, de elítélünk min­den felesleges, csak forintot pocsékoló utgt. Az Is erkölcsi kérdés, hogy ha valamilyen vállalkozásba belekezdünk, akkor az ütem­terv szerint valósuljon meg. Ne tűrjük, hogy Végtelensé­gig elhúzódhasson valaminek a befejezése. Ha a gazdasági kérdések morális gopdokkalis terhelődnek, akkor az poli­tikai konfliktus hordozója le­het. Szerencsére — mondotta Cservenka Ferencné — ná­lunk nicsenek nagy ügyek. Nálunk nincs kormányszinten, vezetői szinten olyan gond, amellyel más országok küsz­ködnek. De mi az erkölcsöt minden szinten, minden pártmunkás­tól megköveteljük, függetlenül attól milyen beosztásban dol­gozik, hiszen amikor kérte felvételét a pártba, magára vállalta a szervezeti szabály­zat valamennyi pontját. Nyílt szó és őszinteség Elv társak — folytatta Cser­venka Ferencné —, azonos a legfőbb beosztásunk, mert a párt tagjai vagyunk mindamy- nyian, s ebből származnak kötelességeink, kötelezettsé­geink is. Éppen ezért nemcsak erényt hirdetünk mi kommu­nisták, hanem azt meg is va­lósítjuk, s azon kevesek* akik nem hajlandók erre, számol­hatnak a párttagság döntő többségének feddő szavával és szigorú ítélkezésével. Aimd el­sősorban az érintettek érde­két, helyes úton tartását szol­gálja, s csak másodsorban a párt sorainak erősítését, hi­szen — szerencsére — az ilyen ügyek a megyében meg­lehetősen ritkák. A megyei pártbizottság első titkára végezetül a következő­ket mondotta: — A megyei pártbizottság és a megyei vezetés eddig Is arra törekedett, hogy őszin­tén, nyíltan kell szólni min­denről, az eredményekről és a gondokról egyaránt. To­vábbra is változatlanul erre van szükség a legkisebb kö­zösségben éppúgy, mint vá­rosi, járási vagy ‘ megyei ügyekben. A nyílt szó, az őszinteség hatalmas mozgósító erő, mert az emberek úgy ér­zik, s joggal; hogy nemcsak a végrehajtásnak részesei, ha­nem a tervezésnek, a dönté­sek meghozatalának is. Ha pedig részesei az előkészítés­nek, akkor bizonyos,' hogy al­kotók lesznek a cselekvésben, a végrehajtásban is. Hafározafhozafal Ezután határozathozatal kő- kéziét állásfoglalását a Köz- vetkezett. A küldöttek egy- ponti Bizottság irányelveiről, hangúlag elfogadták a Pest a vitában elhangzottakra adott megyei pártbizottság írásbeli választ, a határozati javasla- és szóbeli beszámolóját, vala- tot. mint a Pest megyei pártérte- (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom