Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

1980. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK iw« ~4/Pf Tí Kfunm Városmag a lakótelep A fejlődés alapvető köve­telménye, hogy tovább erő­södjék Érd városias jellege. Kedvező változásokat jelen­tett az utóbbi esztendők során megkezdett lakótelepi építke­zés, és nem csupán városképi szempontból. A jelenlegi terv­időszakban — ez év végéig összesen — várhatóan 510 la­kás készül el ilyen módon, a városi igényeket maximálisan kielégítő ellátással, gáz-, illet­ve melegvíz-szolgáltatással, központi fűtéssel. A lakótelep­pel megszületett a város mag­ja, részeként a lépésről lé­pésre kialakítandó városköz­pontnak. Ebben jelentős szerepet vál­lalt a Budai Járási Építőipari Szövetkezet. Megyei és járási feladatok ellátásán kívül nagy mértékben segíti Érd város beruházási gondjainak enyhí­tését, a hatodik ötéves terv­ben csakúgy, mint eddig. Budaörsön így teszik Mind többnek lesz otthona... KISZ-esek társadalmi munkában A főváros tőszomszédságá­ban települések sora. Fiatalok is élnek — egyre többen — az agglomerációs övezetben. Két- lakiak. Otthonuk a falu, mun­kahelyük a város, Budapest. Gyárakba, iskolákba, irodákba indulnak naponta, s ott így fogadják őket: ez a második otthonotok. Közben pedig, mert fárasztó az utazgatás, mert többet tölt második ott­honában a fiatal, mint az el­sőben, könnyűszerrel megtör­ténhet, hogy megfeledkezik a községről, ahol él... A klubban, a tanácsban Oláh Mária, a budaörsi Jó­kai Művelődési Ház igazgató­ja: — A fiatalok nemcsak lá­togatók a művelődési házban, Távol a főutaktól A mai Újlengyel élete Emlék és valóság egy községben A Dabasi csárdától balra fordulva az utazónak óhatat­lanul Petőfi Sándor egyik ver­sének néhány sora jut az eszé­be: „...S mosolyogva néz rám a Dunától / A Tiszáig nyúló ' róna képe ...” Szerencsés vagyok. Ott jár­tamkor derűsen sütött a nap, felhőtlenül, kéken ragyogott az égbolt. A határ is élénk volt. Az időjárás ugyan még bizonytalankodik, de mégis­csak itt a tavasz: kezdődik a földeken a munka. Csípős füst Újlengyel község szélén a Sárga Csikó csárda. No, ide be kell térni. Az elhatározást tett, a tettet csalódás követi. Fogva tart még Petőfi: „Kívül-belül szomorú csár­da ez / A Kutyakaparó / Éhen, szomjan szokott itt maradni l A jámbor utazó .. Odabent a csárdában nincs kármentő, de gőzölög a presz- szógép. A sarokban nem ül morcosán keserű, nehézéletű betyár, hanem elektromos já­tékgép terpeszkedik. Nem sa­vanyú vinkót mérnek, hanem lengyel, jugoszláv és osztrák söröket. A polcokon márkás külföldi italok. Van itt min­den, csak egy hiányzik: a haj­danvolt idők hangulata. Újra kint. A széles utca két oldalán katonás rendben sora­koznak a régi s az új házak. Az előbbieknek ámbitusuk, az utóbbiaknak eislingeni redő­nyük van. A levegőben csípős füst ter­jeng: az udvarokon most ége­tik az ősszel lehullott avart Az utcai fákról is nyesik már a gallyakat. Hiába berzenke­dik az idő, a készülődés a tél temetése, a tavasz születése. Érdekes, milyen kevés ember jár az utcán. Vajon hol le­hetnek? Hiúságból név Sashegyi Mihály tanácsi ki­rendeltségvezetőtől megtudom, hogy innen bizony minden ko­ra reggel autóbuszok viszik el az embereket a különféle vál­lalatokhoz. A megye, a fővá­ros egyik munkaerőbázisa ez a vidék ... Az 1 ezer 255 lelket szám­láló községet 1975-ben csatol­ták Üjhartyánhoz. Azóta a falut onnan irányítják. Jó ez? Rossz ez? A községbeliek szerint nem a legjobb. A mostohának mos­toha a sorsa ... Igaz ez? — Eleinte — válaszol Sas­hegyi Mihály — nem lelkese­dett a község közöt tanácsért, de már megszokták. De megszokták-e? — Nemigen — mondja az egyik falubeli. — Tudom, a tanácstagunktól, hogy a hár­tyám iskola építése elviszi az egész fejlesztési pénzt... — Ennek a községnek van iskolája — mutatok rá a szép épületre. — Ügy hallom, egy- műszakos a tanítás. Panasz­ra nincs ok ... — Nincs-e? Az óvodánkat bővíteni kellene... A kirendeltségvezetővel ép­pen arról beszélgettünk, hogy mindenki nem lehet elégedett. Pedig az egész faluban villany van. Az orvos helyben lakik. Az áfész a falugyűlésen jelez­te, hogy ÁBC-áruházat kíván építeni. Minden utcában be­tonjárda nyújtózik, igaz, a földutak mentén ... Ügy tűnik, nem régi köz­ség ez. Nevét is 1896-ban kap­ta, hiúságból. Az akkori bir­tokost Lengyelnek nevezték, ingyen adott telket az iskola, a templom és az elöljáróság felépítéséhez. Egy kikötése volt: a falut róla nevezzék el. Így lett akkor a község neve: Lengyelfalva. Kováts Lajos általános is­kolai igazgató felvilágosít, hogy a falu, a török időkben már templomos község volt, de a lakosság elhúzódott in­nen, Nagykőrösre. A terület elnéptelenedett... Ló és a kovács A falu szélén, ott ahol az akácerdő kezdődik, az utolsó ház a kovácsé, Virág Istváné. Nyugdíjban van. A tűzhely már kihűlt... — Mert mi van ma? — kérdi. — Egy-két ekevas-éle- zés ... régen, csak úgy félváll­ról is megvasaltam a lőcsös kocsit. Ma... — s lemon­dóan legyint. Az öreg műhely, a régi szer­számok, a rundhammer, a handhammer, a setzhammer és a stekli ott árválkodnak a poros polcokon. — Ma inkább bádogos meg lakatos vagyok ... — És melyiket szereti job­ban? — Melyiket? — kérdi meg- ütődve: — melyiket? Hát a régit. A kovácsmesterséget. Tudja, az volt a szép — arca is piros lesz a melengető em­léktől —, amikor a laposszá­jú fogóval elkaptam a vasat, s bele a tűzbe. Aztán amikor már piros-meleg, zsupsz, rá az üllőre, s adj neki! De nem akárhogvan. De nem ám. Ér­teni kellett ahhoz. Kezemben a formázó. Az inas vagy a segéd kezében a handham- mer. Olyan volt a vas, mint a va i... Az öreg elhallgat. Nem mondja tovább. Elaludt az em­lékezés mécsese. Aztán még­iscsak megszólal: — Ha néha-néha egy sovány gebét látok .. áh ... az ő sorsa az én sorsom. Fölöslegesek lettünk: ló meg a kovács ... A falu éli a maga életét. Lakói eljárnak dolgozni. Es­te tévét néznek, olvasnak. Ki hogyan szereti. Karácsonyi István hanem rendezők is többnyire. Évente körülbelül 20 alkalom­mal tízen-tízen ügyelnek programjaink alatt a rendre. A K'ISZ-szel közös akciónk a mikropódium sorozat, melyre előadókat hívunk. A fiatalok árulják a bérleteket, s persze veszik is. Szakköreink, klubja­ink javarészt fiatalokat fogad­nak. Kéthetente jönnek össze az ifjúsági klub tagjai játék­ra, vetélkedőre, vagy éppen discóra. S ami még nem lé­nyegtelen : együttműködési szerződésünk alapján segíte­nek minden tavasszal a ház rendbetételénél. Naszvadi János, a budaörsi tanács elnöke: — Tavaly 6,7 millió forint volt települé­sünkön a társadalmi munka értéke, s ennek egyötödét a fiatalok adták. A KISZ-esek segítettek például a 7. és 8. számú betonyp óvodák építé­sénél, a napközis játszótér el­készítésénél is. De sorolhat­nám még, mi mindent vállal­tak és teljesítettek. Az együtt­működési megállapodásunk szerint például a KISZ segíti a tanácstagi beszámolók, ré­teggyűlések előkészítését, és részt vállal a tanács által kez­deményezett akciókból is. — Ezeken túl a szakigazga­tási — például gyermek- és ifjúságvédelmi — teendőkhöz is segítséget adnak, képvise­lőik részt vesznek a testületi üléseken, ott az ifjúságot érintő kérdésekben elmond­ják véleményüket, s hogy mást ne említsek, két har­minc évesnél fiatalabb ta­nácstagunk is van. * — A tanács is szívügyének tekinti az ifjúságot. Az ifjú­sági alap pénzeit például a sportolási lehetőségek gyara­pítására fordítjuk. Ezen felül erkölcsileg és anyagilag elis­merjük a fiatal tanácstagok és tanácsi dolgozók munkáját. Játszópark, lomtalanítás — A nagyközségért tenni, ez alapvetően két dolgot jelent Budaörsön — így Lakasz Mag­dolna, a KISZ nagyközségi bizottságának titkára —, egy­részt a társadalmi munkát, másrészt a közügyekben való részvételt. — A KISZ-tagok száma 703, s a 21 alapszervezet kö­zül csupán egy a lakóterületi, 31 taggal. A többi vállalati, iskolai, szövetkezeti, intézmé­nyi. Ugyanakkor 1600 körüli a Budaörsről bejáró fiatalok tá­bora, s szeretnénk őket is be­vonni a településért folyó munkánkba. — Hogy miből is áll ez? Tavaly például, a nemzetközi gyermekévben a KISZ-es fia­talok építették fel a már em­lített Lenin úti játszóparkot, segítettek a 16 tantermes új iskola takarításánál, környé­kének rendezésénél. Három éve hagyomány már, hogy a községszépítési akció idején két környezetvédelmi napot tartunk. Tavaly a lomtalaní­tásban, ároktisztításban, a fő­utak virágosításában serény­kedtünk. — Ezek csak a nagyobb megmozdulások voltak. De alapszervezeteink óvodákat, bölcsődékéi, úttörőrajokat pat­ronálnak, s ez gyakorta azzal jár, hogy meg kell javítani egy-egy eszközt, bútort. Vagy: gyorsan kerítsünk néhány em­bert székeket cipelni, termet rendezni és így tovább. — A bejáró fiatalok közül sajnos csak a lakóterületi alapszervezet tagjaira számít­hatunk. Tény, hogy megpró­báltuk a gyorsan fejlődő új lakótelep fiataljait is kimoz­dítani otthonaikból, mert — a telepen a házak környéke még rendezetlen, parkosításra szo­rul. Csak hárman jöttek el... Most a kísérleti stádiumnál tartunk: olyan érdekes prog­ramokat próbálunk szervez­ni, amelyekkel megnyerhetjük őket is ügyünknek, saját ügyüknek. Nem jó, hogy reg­gel elmennek, s csak aludni járnak haza... A közéletben Eddig főként a társadalmi munkáról esett szó. De leír­hattuk volna még, hogy a KISZ nemcsak a tanácsba, ha­nem a Hazafias Népfront he­lyi bizottságába, a nagyközsé­gi pártbizottságba is delegált tagokat, s KISZ-tag a nagy­községi TIT-szervezet elnöke is. Tavaly alakult az önkén­tes rendőri ifjúságvédelmi csoport Budaörsön. Ennek 15 KISZ-es a tagja. Tizenhat-ti­zenhét éves veszélyeztetett fiatalokat patronálnak. És folytathatnánk még, nem győznénk idővel, papírral. Egy azonban bizonyos: Budaörsön általában nem panaszkodhat­nak a fiatalok közönyösségé­re, passzivitására. Gáspár András, a KISZ bu­dai járási bizottságának tit­kára így látja: — Az agglomerációban, ahol egyre többen telepednek le, s ahol egyre gyakoribb az in­gázás, nagyon fontos a jó ér­telemben vett lokálpatriotiz­mus, az, hogy mit tesznek a fiatalok lakóhelyükért, hogyan vesznek részt az ottani köz­életben. — A legszemléletesebb ered­mény: a mostani ötéves terv­időszakban 100 millió forint körüli á társadalmi munka értéke. Ez azt jelenti, hogy mindén tíz tanácsi forinthoz egyet még önként hozzátet­tek az emberek, közöttük a fiatalok. Óvodák, bölcsődék, iskolák, KRESZ-parkok, úttö­rőházak, sportpályák készül­tek közreműködésükkel. Elkö­telezettségük a lakóterületük iránt ma ideológiai hatású is. S hogy ez mennyire fontos, arra egyetlen adatot éppen Budaörsről: ugyanannyi itt a KISZ-tag, mint a háromszor népesebb Érden. V. G. P. Határba indul a táperő Kálisóval javítják a talajt, hagyma vetéséhez készítik elő a földet, a Duna Tsz-ben, Szigetszentmiklós határában. Bozsán Péter felvétele Áf ész-mérlegek Nehezebben, de jobban Pest megye fogyasztási szö­vetkezetei mostanában tartják az úgynevezett mérlegmegál­lapító küldöttközgyűléseiket, vagyis értékelik a tavalyi gazdálkodásukat, s megvitat­ják az idei feladatokat. A Nagykáta és Vidéke Áfész árbevétele tavaly 732 millió forint volt. Ez, jóllehet a gazdálkodás feltételei nehe­zebbek lettek, 11,2 százalék­kal magasabb, mint az előző évben. A legkiemelkedőbb üzemáguk a felvásárlás. Mint­egy 26 millió forintot — az előző évinél 21 százalékkal többet — fizettek ki a ház­táji gazdáknak és a kister­melőknek. Az emelkedés elsősorban a jobb termelésszervezésnek az eredménye. Több gondot for­dítanak a piaci kereslethez igazodó árutermeltetésre, s ter­mészetesen egyre több kister­melővel igyekszenek szerző­dést kötni. Tavaly öt és fél ezer mázsa zöldséget, csaknem tizenegy ezer mázsa gyümöl­csöt, nyolcszázötvenkilenc má­zsa nyulat és kétszázhuszon­három mázsa mézet vásárol­tak föl. A kereskedelemszervező munkájukban a korábbiaknál nagyobb szerepet kap a köz­vetlen árubeszerzés új forrá­sainak felkutatása és kihasz­nálása. A Taksony és Vidéke Áfész küldöttközgyűlésén 318,7 mil­lió forint áruforgalomról szá­molhatott be az igazgatóság. Az emelkedés — 14,4 százalék — meghaladja a megyei átla­got. A nyereségük is több lett, ez a takarékosabb gaz­dálkodásnak köszönhető. Csak­nem másfél millió forintot spóroltak meg az anyagfel­használás, a bankköltségek és az energiagazdálkodás terüle­tén. Az áruselejt is 150 ezer forinttal csökkent az előző évihez viszonyítva. GOMBÓ PÁL: CóLitörtöhi Lob tél LEIIET-E, szabad-e nekünk, a leghala­dóbb rendszer állampolgárainak elzárkóz­nunk a közügyek elől? Nyilvánvaló az ellen­kezője: meg kell tárgyalnunk azokat, ele­meznünk kell, egyáltalán orientálni, összefog­ni és kvázi cselekvésre ösztönözni. Ami nem is olyan egyszerű, pláne, ha hi­ányzik az iránymutató állásfoglalás. Márpe­dig a kockaügyben hiányzik. Egyelőre. Természetesen a bűvös kockáról van szó. Amit a Newsweek szerint Rubik Ernő pro­fesszor talált fel Budapesten. Én úgy vélem, kötelességem e kocka aspektusait kifejtenem. Ezt a kockát én először úgy láttam, hogy fiam hazahozta, elébem vágta és így szólt: Apu, ha olyan jó rejtvényfejtő vagy (Az va­gyok! — a Szerző.), akkor ezt csavargasd ad­dig, amíg minden oldala egyszínű lesz. Egy óra elegendő volt anhak megállapítá­sára,' hogy a dolog ravasz, nagyon ravasz. Ha az egyik oldal beáll, a másik elhibban; ha a másik beáll, általános zűrzavar támad. Így jutottam a következő elvi, de kétségkí­vül szubjektív megállapításra: — Ez nem egy logikus izé, ez nem éri meg a fáradságot, gyerekeknek való nyári szünidőben. íme itt az újabb aspektus, a Newsweek- ből. Eszerint az Ideal Toy Corporation (USA) óriási sikereket arat a magyar bűvös kocka forgalombahozatalával. Ami Nagy-Britanniát illeti, ott egy lelkes rajongó 36 oldalas köny­vecskébe foglalta a célszerű csavargatás mód­jait, vagyis a bűvös kocka oldalai egyszínű- sítésének kulcsát. MIT MOND nekünk ez az aspektus? Azt mondja, hogy 1. a magyar virtus és szellem megint világraszólót alkotott; hogy 2. deviza­hiányos időkben, íme, betörtünk egy új cik­kel a világpiacra; hogy 3. ezzel a bűvös koc­ka jó példát mutatott számos iparágunknak korszerűség, merészség, kezdeményezés és egyéb építő szempontokból. Vagyis ezen as­pektusból a bűvös kocka áldás, jövedelmező­ség, dicsfény! Ámde mind saját egyedi tapasztalatom, mind az idézett cikk arra mutat, hogy a fen­tieken túl türelem is. Állítólag maga prof. Rubik 4 perc alatt megoldja sajátmaga szer­kesztette feladatát, de másoknak napokba, hetekbe kerül. És most tessék gondolkodni! Nem a feladat megoldásán, hanem az aspek­tuson. Mi volt valaha a jojóval? Az volt, hogy szabad időben és munkahelyeken egy­aránt jojóztak a serdülő, felserdült és idő­södő generációk tagjai. Ma viszont előrelát­hatólag a munkahelyeken napok és hetek hosszat kockacsavarás lesz. Annál is inkább, mert nem kell hozzá felállni, mint a jojó­nál, nem szembetűnő erőfeszítésünk, miként a jojónál, mert asztalfiókban, a munkapad alatt és egyéb helyeken is csavargathatunk. MÁRMOST ezen aspektusból nézve a bű­vös kocka egy kifejlődő nemzeti csapás. A termelt javak egy része alig-alig értékesíthe­tő egyszínű kockaoldalakká alakul át, nem is szólva a selejtről, amely két, vagy többszínű marad. Ha minden aspektust összevetünk, egyelő­re egy kérdőjel marad. Szerintem a végső mérleg csakis szociológusok és kérdőívek fel- használásával állítható fel, mégpedig oly mó­don, hogy a végén hazánk lakosságának a kockához való viszonyát betáplálják egy szá­mítógépbe. De vajon megoldható-e így? — merül fel bennem máris a mardosó kétely. Mert, először is, e munka nem kezdődhet el tüstént, promt, mert a kocka még terje­dőben van, aki ma azt felelné, hogy kocka­mentes, az holnapra esetleg már fertőzötté válik. Vagyis a vizsgálattal még várni kell. De ha kibőjtöljük a telítettséget, akkor vi­szont mire az eredményt kiköpi az okos komputer, addigra netán a szenvedély elko­pik, és a kocka helyett mindenki egy tol- lacskával tölti az idejét, amelyet be kell fúj­ni egy üvegcsébe; esetleg három színes tollat egy üvegcse három színes rekeszébe. De tegyük fel, hogy a kockaügyben a szo­ciológusok holmi panelvizsgálattal máris eredményre jutnak: mit kezdünk ezen ered­ménnyel? Ha negatív a mérleg, betiltjuk a kockát? Antidemokratikus intézkedés lenne, mert a kocka nem kábítószer. Esetleg úgy tennénk, mint a libamájjal: csak exportra termelnénk? Ez sem menne, mert a magán­kezdeményezés piacra dobná olyan haszon­kulccsal, amely megváltoztatná a javak egészséges eloszlását. ÜGY SEJLIK, létezne valami célszerűbb megoldás. Itt van ez az angol 36 oldalas könyvecske a csavargatás receptjével. Mi len­ne, ha megvásárolnánk a licencet, gondosan lefordítanánk, maga a feltaláló néhány íves el'szót írna hozzá, és a kiadott könyvvel a megfejtési időt egy sokkal rövidebb böngészé­si idő váltaná fel? Ez alighanem jó eljárás volna, ha eltekin­tünk attól a további aspektustól, hogy mi­lyen hatással van az ügyre a nyomdai átfu­tási idő és a kockaelavulási tartam együtt­hatása, számolva a benzinárak alakulásával és az ezredforduló közeledtével?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom