Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XII. KONGRESSZUSA Testvérpártok képviselői Gödöllőn ILOVAI JULIANNA: A demokrácia a szocialista életmód A nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja Barcza Zsolt felvételei Beszélgetés a morálról Pest megyeiek a kongresszuson = GYORSHÍREK: S O Felszólalt a tanácskozáson Gáspár Sándor, az MSZMP Po- I litlkai Bizottságának taeia. a SZOT főtitkára. Pest megye E kongresszusi küldötte. E O Gáspár Sándoron kívül megyénk még egy küldötte kapott E szót: Hovai Julianna, a gödi Dunámén!e Tsz virágkertésze. S S> Horváth József, a Csepel Autógyár munkása a TASZSZ-nak | nyilatkozott. Megkérdezték tőle, milyen útravaílóval küldte a i gvári kollektíva a kongresszusra: mi tetszett leginkább Kádár = János referátumából: s szóba került a magyar—szovjet barát- = Ság is. Horváth József elmondotta, mit kell kollektívája nevé- E ben tolmácsolnia a kongresszusnak. S hogy mi tetszett a rele- 5 rátumból legjobban? Az. hogy Kádár János minden gondunk- S ról nvlltian, őszintén beszélt, de mértéktartó volt: nem túlozta | el nehézségeinket. Ugyanakkor — ha nem is emelte fel szavát i — nagyon határozottan foglalt állást. Tetszett, hogy nem alku- E dott meg a hibákkal, és nem a tünetekről, hanem az okokról = szólott. = 4> Hovai Julianna felszólalását nagy tetszés kísérte. Napilapok | főszerkesztői nyilatkoztak: rövidnek, lényegretörőnek, okosnak = tartották. Egyetértettek mindazzal, amit a szocialista demokrá- E ciáról mondott, azt. hogy minden munkahelyen igaz tartalommal E töltsük meg a fon.iákat. és engedjük belelátni a kétkezi dolgo- E zókat a munkahelyek döntéseinek előkészítésébe, hogy tudato- E sabban vegyenek részt a megvalósításában. § 9 Cservenka Ferencné. az MSZMP KB tagja, a Pest megyei = pártbizottság első titkára. Pest megye kongresszusi küldötte E elnökölt tegnap délután a kongresszuson. E © Tegnapi lapunkban már megemlítettük, milyen szeretettel E veszik körül Hunya Istvánt. Egyben azonban tévedtünk, mert 5 csak a Pest megyei küldöttek rokonszenvérfll irtunk. Amikor 1 a mandátumvizsgáló bizottság elnöke. Szépvölgyi Zoltán, a E fővárosi tanács elnöke. Budapest kongresszusi küldötte jelen- E tette a tanácskozóknak, hogy a 764 küldött közül Hunya István = a leaéltesebb. nagy-nagy tapsvihar tört ki. S ITT MEGÁLL A TOLL, nem hajlandó megmaradni a hír szűk keretében: Hunya István ott ült a Pest megyeiek között, szerényen, csendesen, s teljesen váratlanul érte a hangos tetszésnyilvánítás. Tudta azt ö is jól: nem korát ünnepelte a kongresszus, hanem hat évtizedes munkás- mozgalmi érdemeit. Mily kevesen vannak már közöttünk 1919-es harcosok, s Hunya István személyében az ő nemzedékét, az 6 harcukat övezte a hangos tisztelet. S természetesen az 6 személyét is: példa hűsége, szorgalma, helytállása, egész magatartása a párttagság előtt. S kiemelkedik a gyorshírek közül az is, hogy a Pest megyei küldöttek még a rövid szünetekben, a kurtára szabott ebéd- és vacsoraidőben is folytatják a vitát. Értékelik az elhangzottakat, véleményt mondanak egy-egy elvi kérdésről, átültetik saját otthonukra, munkahelyükre a hallottakat „övezze nagyobb társadalmi elismerés azokat a vezetőket, akik törődnek az emberekkel, kezdeményeznek, fegyelmezettek, a nép rájuk bízott vagyonával jól gazdálkodnak, a termelési követelményeket jól teljesítik, akik a rendet, a fegyelmet másoktól is megkövetelik ... Minden munkahelyen azok boldoguljanak, és azoknak legyen hitelük, becsületük, tekintélyük, akik eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek .. Ezeket a szavakat Kádár János mondotta beszámolójában, s ha nem is szó szerint idézték, erről beszéltek legtöbben. A morálról, arról, amit valamennyi munkahelyen erősíteni kell. A BESZÉLGETÉST dr. Petrasovits Imre, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára kezdte: gondolni kell a vezetőknek arra is — mondotta —, hogy saját dolgukat könnyítik meg, ha nagyobb nyilvánosságot biztosítanak intézkedéseiknek. Az egyetemen is meg kellene találni a módját, hogy minden lényeges kérdést, ami a diákokat érinti, mielőbb megismerjék. Valaha például a vizsgák nyitottabbak voltak, mostanában sem a diákok, sem a tanárok nem nyitnak be a vizsgára, ha közvetlenül nem érdekeltek benne. Pedig a színvonalasabb munkára ösztönözne, ha érdeklődnének egymás iránt. így van ez a tanárok között is. Múltkorában az egyik kolléga csodálkozott: a Népszabadságból ér_ tesült, milyen fontos kutatást végez tanártársa. Ott élünk együtt, egymás közelében dolgozunk, jó a pártbizottságunk is, s mégis alig tudunk valamit egymás érdeklődéséről, kutatási sikereiről. Itt, a kongresszuson — folytatta dr. Petrasovits Imre —, épp a nyíltság tetszik legjobban. Más ez a kongresszus, mint amilyen szakmai nemzetközi kongresszusokon részt szokott venni. Nagyszerű a légkör: nincs köntörfalazás, a lényeget emeli ki mindenki. A TÁRSADALOM nagyobb része becsületes, munkaszerető, s mégsem mindig kapják meg azt az erkölcsi elismerést, amit megérdemelnének. Nagyobb visszhangjának kellene lennie a jónak, a szépnek, s nem általánosságban, hanem nagyonis konkrétan. Kovács Árpád, a KEB tagja, a fóti Béke Tsz elnöke beszélt erről. , Nem vagyok bírálatellenes — folytatta —sőt ösztönzőm is kollektívánkat az őszinte szóra, de ahogy fény nincs árny nélkül, fordítva sem képzelhető eí. Mostanában megszaporodtak a nyilvános béké^tlenkedések, a mindenben hibát keresések — meglehetősen általánosítva, néha úgy tűnik: mindenki lusta, lógós, fegyelmezetlen. Hát ez így nem igaz. Azt azonban hangsúlyoznám: a vezető nem nélkülözheti a bírálatot, csak nem nagyon vagyunk hozzászokva a testreszabott, semmibe sem, csomagolt bírálathoz a munkahelyen. Pedig ezek (Folytatás az 1. oldalról) ezen belül az agrárszakemberek, így a gödöllői egyetem oktatóinak és hallgatóinak munkájáról szólt. A belga kommunisták üdvözletét tolmácsolva Jan De- brouwere egyebek között szólt a béke és az enyhülés érdekében folytatott harcról: * — Egyetértünk önökkel abban, hogy Helsinki szellemének újabb eredményeket kell hoznia a legközelebbi, madridi konferencián. Követeljük, hogy az Egyesült Államokban haladéktalanul ratifikálják a SALT—II. egyezményt. — Ezek a gondolatok foglalkoztatnak bennünket, amikor a szocialista országok felé fordulunk, hogy értékes választ kaphassunk azokra a kérdésekre, amelyekre a kapitalista világ a munkás- és demokratikus mozgalmak harcával kivívott jogok és eredmények állandó csorbításával válaszol. Ezért óhajtjuk teljes szívünkből, hogy a szocialista országok minél jobban megerősödjenek gazdasági, társadalmi és politikai téren. természetes velejárója, vívmánya Heinz Thomaszik kai, oktatókkal és hallgatókkal találkoztak és kölcsönösen tájékoztatták egymást munkájukról, feladataikról. A. Gy. (Folytatás az 1. oldalról) A hozzászóló bevezetőben hangsúlyozta: pártunk e jelentős eseményére készülve a kommunisták különböző szintű tanácskozásain újra meg újra előtérbe kerültek a szocialista demokráciával kapcsolatos tennivalók és feladatok. Ismeretes — folytatta —, hogy a szövetkezeti demokrácia elveinek megfelelően a tsz-tagság határoz a döntési, irányítási, ellenőrzési, vezetési kérdésekben. Legfőbb vezető szervünk a közgyűlés. A demokrácia gyakorlásában rendkívül nagy szerepük van a munkahelyi közösségeknek, csoportoknak, brigádoknak. Ez annál inkább így van, mivel szövetkezetünk, a gödi Duna- menti MGTSZ méretei megnőttek, 5500 dolgozóval évi 1,1 milliárd termelési értéket állítunk elő. Rendkívül fontos tehát, hogy a szövetkezet dolgában akinek mondanivalója van, véleményét nyilváníthassa. A gond az, hogy a gyors fejlődés mellett még nem találtuk meg azokat a fórumokat, ahol a dolgozók érdemben bele tudnának szólni a termelésbe, a döntések előkészítésébe. Kialakítottuk a munkahelyi közösségeket, de tevékenységük ma még jobbára formális, s ezért mind tartalmában, mind módszerében tovább kell fejleszteni. Az alapszervezetek beszámoló taggyűlésein fogalmazódott meg az a jogos kérés, hogy a munkások szeretnének részt venni a döntések előkészítésében, szeretnék azt befolyásolni, sok esetben pedig csak egyszerűen megérteni. A DOLGOZÓK IGÉNYE Ezért is fogadta el a pártértekezlet a régebbi termelési tanácskozások felújítását, ahol a dolgozók érdemben bele tudtak szólni, vagy véleményt tudtak nyilvánítani az őket közvetlenül'érintő terület kérdéseibe. A közgyűlés ma már kevésbé alkalmas forma, s a dolgozó ember nehezen tud megnyilatkozni több ezer hallgató előtt, idegennek érzett közegben, holott a maga területét érintő kérdésben igen életrevaló, hasznos észrevételeket, javaslatokat tehetne. Ügy gondolom, hogy egy gazdaság minél erősebb, minél szilárdabb, annál több kritikát tud elviselni. A valóságban ez nem ennyire egyértelmű. A hibák jelzését — bármennyire óvatos formában kerülnek a fórumok elé — vannak akik képtelenek elviselni. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy kritikával illetett vezető rögtön maga elé tolja a szövetkezetét, úgy állítva be a kérdést, mintha a kritikával a főosztály, vagy a szövetkezet tekintélye csorbulna. Pedig csupán arról van szó, hogy az illető hanyagul látta el munkáját, vagy mulasztást követett el. Meggyőződésem —, s ezt a termelőszövetkezet pártértekezletének őszinte hangvétele is bizonyította —, hogy többségében reálisan értékeljük fejlődésünket. Büszkék vagyunk arra, amire büszkék lehetünk, hogy rendkívül rövid idő alatt korszerű baromfi- telepet építettünk, de nem tudunk szemet hunyni a hibák felett, s önkritikusan szólunk arról, amit a gyengébb hallásúaknak is illene meghallani. Ha csak beszélgetünk a gondokról és elméleti kérdésként kezeljük, ne várjunk csodát. A demokrácia nemcsak kedvező gazdasági helyzetben szükséges. A szocialista életmód velejárója, sőt vívmánya. A szigorúbb kéz, a diktatórikus eszköz még nehéz gazdasági körülmények között sem száműzheti a demokráciát. A vezetők ne feledjék, hogy munkaviszonyuk a jogi alapokon kívül, a szövetkezeti demokrácia alapján áll. Dolgozóinknak az a véleménye, hogy tovább kell erősíteni a szövetkezeti demokráciát az előkészítés szakaszában, s következetesebbé kell tenni a számonkérést, s ha indokolt a felelős- ségrevonást, a végrehajtás időszakában. KONKRÉTABBAN BÍRÁLJUNK Pártértekezletünkön a konkrétság kérdésével kapcsolatban többen megfogalmazták, hogy a jövőben meg kell szüntetni az általánosítás gyakorlatát Akár a hibák feltárására, akár a dicséretek megfogalmazására kerül sor, közvetlenül és személyre szólóan kell megemlíteni az elkövetők, illetve a dicsérendők személyét. A köntörfalazás nem kommunista módszer, A hibák feltárása, a hibázók megnevezése még nem ítélkezés, hanem megelőző tevékenység, s a dicséret népszerűsítése ösztönző tényező Az is gond, hogy az észrevételek sem mindig az okok feltárására szorítkoznak, hanem csupán általánosítanak, így a felelősség politikai értelmű érvényesítése rendszerint elmarad és a kritikai elv szónoki fogássá silányul. Nem a gondok regisztrálása a cél, hanem a panaszok, a hibák keletkezésének és okainak megszüntetése. A szövetkezeti demokrácia érvényesítésének is (Folytatás a 3. oldalon) — A belga kommunisták különös figyelemmel kísérik a magyar nép tevékenységét, amellyel az ország sajátos körülményeinek kívánnak megfelelni. Nagy örömünkre szolgálnak vitathatatlan eredmé- pyeik. Ezek világosan mutatják, hogy a szocializmus valódi alternatívát kínál a kapitalista világ megoldhatatlan nehézségeivel szemben. Ez utóbbiakra nyilvánvaló példákat szolgáltat hazánk, Belgium, ahol félmillió a munka- nélküli, állandósult a gazdasági válság és az uralkodó osztály képtelen hatékony és demokratikus megoldást javasolni belső problémáinkra. Dr. Romány Pál beszédét mondja Heinz Thomaszik azokat az eredményeket méltatta beszédében, amelyeket a felszabadulás óta eltelt három és fél évtizedben a magyar nép a párt vezetésével elért. Szólott Nyugat-Berlin különleges helyzetéről, melyet az imperializmus a maga céljai érdekében hidegháborús manőverekre használt fel. — A leghatározottabban elítéljük az imperialista körök és a pekingi vezetés közös kísérleteit, hogy újabb veszélyes tűzfészkeket teremtsenek. E tervek azonban — hála a Szovjetunió következetes békepolitikájának és annak az Internacionalista segítségnek, amelyet az Afganisztánban győzelemre jutott fiatal nemzeti demokratikus forradalomnak nyújtott — kudarcra vannak ítélve. — Azzal, hogy határozottan sikraszállunk a békéért, fellépünk a hidegháború politikája ellen, egyszersmind városunk dolgozói szociális és demokratikus érdekeinek és követeléseinek érvényesítéséért is küzdünk. A monopóliumok profitjának növelése érdekében városunkban 1970- től 1979-ig több mint 124 ezer munkahelyet szüntettek meg. Jan Debrouwere Ezért a munkához való jog érvényesítéséért vívott harc továbbra is első számú szociálpolitikai probléma maradt. — Pártjainkat szorosan összeköti a közös világnézet, a proletár internacionalizmus, és megbonthatatlan szövetségünk a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Teljes szívünkből kívánunk eredményes munkát az MSZMP XII. kongresszusának és szilárd meggyőződésünk, hogy határozatai előreviszik a szocialista társadalom ügyét Magyarországon. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget, majd a vendégek felkeresték az egyetem Nyisztor György Kollégiumát, ahol a hallgatók életével, a kollégium rendjével ismerkedtek és megtekin- tették a korszerű rádióstúdiót A díszteremben testvérpártjaink képviselői az egyetemi párt-végrehajtóbizottság tagjaival, alapszervezeti titkárok-