Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

10 mxiet W K/timm 1980. MÁRCIUS 25., KEDD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Augusztustól Távhívásos kapcsolás Megszűnik a vonalra várás A fehér árut várja a piac Növelik a DKV-ban a vákuumos üzemek kapacitását Összefogás A város történetében a legsikeresebb esztendőként könyvelhető el 1979. A ta­valyi társadalmi munka ér­téke minden eddigi rekor­dot megdöntött. Csupán a fejlesztési célokat szolgáló önkéntes munka 11,5 millió forintot tesz ki. De igen je­lentős a környezet szebbé tétele érdekében kifejtett te­vékenység is. Felsorolni sem könnyű, mi minden készült el a zocialista brigádok, az üzemek munkásainak segít­ségével. Hogy csak a legfon­tosabbakat említsük: a vál­lalatok támogatásával épült fel a 90 személyes új bölcső­de, nekik köszönhető, hogy a fiatalok véglegesen birto­kukba vehettek számos, sportolásra alkalmas léte­sítményt. A város alapításá­nak 10. évfordulója tisztele­tére indított Tiszta, virágos utca mozgalom keretében a lakosság 954 ezer forint ér­tékű munkát vállalt; kija­vították az utakat, járdákat, vízelvezető árkokat. A vá­rost övező véderdő telepíté­sében különösen a DKV szo­cialista brigádjait illeti el­ismerés. A kollektívák ta­valy ősz óta 954 ezer forint értékű munkával járultak hozzá ahhoz, hogy Százha­lombatta levegője még jobb, a környezet esztétikailag is kifogástalan legyen. A jövő héten jubiláló város ennél szebb ajándékot talán nem is kaphatott volna lakóitól. Valamennyi résztvevőnek köszönet az önzetlen mun­káért. A Százhalombattát régeb­ben ismerők legelső emlékei közül való az a két piros tég­lás emeletes ház, amelyben a DKV dolgozói kapnak 15 esz­tendeje szállást. Az épület meglehetősen, elavult az idők során, ezért a nagyüzem ve­zetői úgy döntöttek, mindkét épületet felújítják. A szálló eredetileg háromszemélyes szobákkal rendelkezett, most kétszemélyesre alakítják át. Az itt élők így jobban tudnak egymás programjához igazod­ni, az eltérő műszakbeosztás miatt kevesebb lesz a vita a lakók között. Ottj áriunkkor a festők, sze­relők már az utolsó simításo­kat végezték a férfiak részle­gében. Jól látható, milyen lesz a megújult munkásszálló. A szobákba új bútorokat, ké­nyelmes heverőket és fotele­Ki az, aki nem töltött volna el hosszú időt telefonkészülé­ke előtt sürgős kapcsolásra várva. Indokolatlanul sokat beszélünk — mondják a pos­tások, s bár igazuk van, ettől még nem teremthet gyorsab­ban kapcsolatot a fővárossal a nagykőrösi vagy éppen a százhalombattai elő­fizető. — Bezzeg az érdiek könnyen (táv) beszélnek, ők kaptak crossbar vonalakat — füstölögnek némi irigységgel az ipari város, Százhalombatta lakói. Méltán. Ha a vonat, az autóbusz ritkábban jár felé­jük, legalább telefonálni tud­janak, a szomszédokéhoz ha­sonló feltételek között. Tavaly aztán megtudhattuk, Százhalombatta is bekapcsoló­dik a távhívásos rendszerbe (a nemzetközibe még nem), Buda­pest és a crossbar központtal rendelkező vidéki városok, te­lepülések azonnal hívhatók lesznek. Az előzményekről csupán annyit, a beruházást két vásároltak. A különböző élénk színekre festett falak otthonosabbá teszik a környe­zetet. A kivitelező cég, a Középü­letépítő Vállalat jó munkáját dicséri, hogy igen rövid idő, három hónap alatt elvégezték az átalakítást és a DKV dol­gozói április elseje után bir­tokba vehetik a megfiatalo­dott szállót. Az épület alagsorában egyébként nemcsak az itt la­kók, hanem a városban élők is igénybe vehetik a több ezer kötetes könyvtárat. Az infor­mációs központban pedig, ahol sokféle lehetőség között válo­gathatnak: mód nyílik le­mezcserére, zenei felvételek készítésére is. A női szálló várhatóan csak májusban lesz beköltözhető. a DKV és a posta finan­szírozza összesen 24 millió forinttal. A helyiséget a tanács adja, a kivitelezésre a Beloiannisz Hí­radástechnikai Gyár (BHG) kapott megbízást. Mikor készül el a központ? Természetesen a város egyet­len lakója számára sem kö­zömbös, mennyi idő alatt hív­ható majd fel egy budapesti kórház, netán a mentők. A' távhívással kapcsolatos kérdé­sekre Nagymányai Kázmér, a százhalombattai telefonköz­pont vezetője adott feleletet: — Igaz, határidő-módosítás­sal, de augusztus húszadika után már az új rendszerben beszélgethetnek a helybeliek. A városnak jelenleg ötszáz vonala van, a távhívásba még további ötszázat kívánnak be­kapcsolni. Háromszáz vonal új tulajdonosának kijelölési jo­gát — ez tízmillió forintjába került az üzemnek — a DKV kapta meg. A vállalatnál öt- vennel többen beszélhetnek egy időben Budapesttel. — Milyen számon hívhatjuk majd Százhalombattát? — A körzeté 26-os, a város száma 54-es lesz, ami az adott hívó három számjegyével egészül ki — mondja Nagymányai Kázmér. — Nos, tehát, ha augusztus húszadika után mondjuk a 06—26—54—923-at tárcsázzuk, a vonal másik végén rögvest jelentkezik a hívott. Ezúttal el­marad a központos fáradt, né­ha ingerült halngja: — Torlódik a vonal, türel­met kérünk! Tovább javul a város zöld­ség- és gyümölcsellátása, bő­vül a választék. Április 1-én nyitják meg a piactéren a Pest megyei Zöldért Vállalat új 130 négyzetméter alapterü­— Igaz-e, hogy áll az A—4-es üzem, s ha igen, miért? — fettük föl a kérdést Érszegi Andornak, a DKV termelési főmérnökének. Mielőtt a vá­laszt meghallgatnánk, ismer­kedjünk meg a jobb megértés kedvéért néhány fontos tény­nyel. Az arányok szerepe A DKV 1970-ben azzal a céllal épült, hogy évente 10 millió köbméter kőolajat dol­gozzon fel. A sokféle végter­mék között jelentős mennyi­séget tett ki a fűtőolaj. A négy desztillálóüzemből ugyan­is csak három — az AV—1, AV—2 és AV—3 — volt vá­kuumos lepárlásra, vagyis a nehezebben kiválasztható ve- gyületek nyerésére, is alkal­mas. A szóban forgó A—4-es csupán atmoszférikus frakcio- nálást biztosított. Nagyon le- egyszerűsífve a problémát: az előbbiek kevesebb, az utóbbi viszonylag több fűtőolajat ter­melt. Az olajárak emelkedése már a 70-es évek közepén nyilvánvalóvá" tette, hogy túl drága lesz olajjal fűteni, ezért egyebek között a DHV-üzem- ben tartása is, ha az tovább­ra is megtartja a tüzelőanya­gok között a fűtőolajok magas arányát. Tehát... Ahogy gazdaságosabb — Valóban leállítottuk az A—4-es üzemet. Az idén ugyan másfél hónapig működ­tettük, de rájöttünk, sokkal gazdaságosabb, ha az AV-üze- mek teljes kapacitással és az A—4 egyáltalán nem dolgozik, így kedvezőbb a fajlagos energiafelhasználás — ma­gyarázza Érszegi Andor. — Ezek szerint kapacitásuk­nak csak egy részét használ­ják ki? — Körülbelül 2—2,5 millió köbméterrel kevesebb kőolajat dolgozunk fel, mint amennyi­re lehetőségünk-,..lenne. Eny- nyit jelent a vállalatok, a la­kosság takarékoskodása. letű üzletét. A bolt építéséhez tavaly szeptemberben kezd­tek hozzá és 1,6 millió forint­ba került. A városi tanács •költségvetési üzeme határidő­re, hét hónap alatt készült el a munkával. — Mi történt az A—4-es munkásaival? — A leállás mindössze 28 dolgozót érintett. Ök a gyáron belül különböző helyeken kaptak munkát. — Hová kerültek, és válto­zott-e a fizetésük? — Bérük természetesen meg­egyezik a régivel, és szakké­pesítésüknek megfelelő felada­tot kaptak. Az efféle mozgás­nak senki sem örül, hiszen fel­bomlanak a kis közösségek. Szakmai szempontból azonban mindenképpen előnyös volt az emberek számára a változta­tás. Univerzálisabbá váltak, gyarapodott gyakorlati tudá­suk. A kereslethez igazodva — Mi a további teendő? — Csak újabb beruházások révén várható a helyzet javu­lása. A közeljövőben növel­jük az AV típusú üzemeink, pontosabban azok vákuumos részének kapacitását. Az A—4" esből kikerülő és tovább bont­ható úgynevezett atmoszféri­kus maradékból gázolajat és gudront állítunk elő, csökkent­ve ezzel a fűtőolaj mennyisé­gét. A hatodik ötéves tervben ezenkívül megépítjük katali- kus krakkolóüzemünket, amely a fűtőolaj rovására nö­veli a motorbenzin és a gáz­olaj mennyiségét. A DKV élet­re hívásának idején nem lát­szott célszerűnek, drága, spe­ciális feldolgozó megépítése. A folyékony aranyat csak ad­dig és olyan mértékben vá­lasztották szét alkotóelemei­re, ami az akkori árak alap­ján megérte. Az utóbbi évek­ben fokozódott a kereslet a fehér áru — a benzin és a Diesel-olaj — iránt. A fűtő­olajat viszont sokszor csak gazdaságtalanul használhatták fel a nagv fogyasztók energia- forrásként. Az új közgazdasá­gi körülményekhez most min­denütt a világon alkalmaz­kodnak a finomítók és az erőművek. Magától értető­dik, hogy a folyamatnak a DKV-ban is le kell játszódnia. Felújítják a vezetékeket Az Elektromos Művek a napokban kezdett hozzá a Damjanich utcai vezetékek felújításához. Képünkön a cég szakembereit látjuk, szerelés közben Könyvtár, információs központ Megújul a munkásszálló A piactéren, áprilisban Megnyílik a zöldségbolt E hét programjából Március 25-én, kedden 18 órakor, a városi tanács dísz­termében Érzelmi-világnézeti nevelés címmel Bálványosi Kálmánná, az ELTE tanárse­géde tart előadást. Március 26-án, szerdán 18 órakor, Vathy Zsuzsa író lesz a városi könyvtár vendége. Ugyancsak ezen a napon dél­után 5 órakor, a DHV óvodá­ban Mesejátékrendezés cím­mel Farkas Ferenc, a Madách Színház rendezője tart elő- előadást. A képzőművészeti so­rozat keretében még egy programot ajánlunk. Képző­művészeti műfajok — grafika címmel László Endre tart elő­adást a DKV 166-os termében, délután fél 3 órakor. Március 27-én csütörtökön Dárday István Rongyosher­cegnő című filmjét vetítik a városi tanács dísztermében, 18 órakor. Vita vezető Takács Péter. A Gépkocsi és a környe­zet címmel, a Hága László munkásszállón 16 órakor tart előadást, Jakab László. Március 31-én, hétfőn 19 30-kor a Barátság moziban ve­títik És az eső elmos minden nyomot című NSZK—francia filmet. Az ’’j művelődési ház alapozása befejeződött. A 26-os számú Építőipari Vállalat dolgozói most a falazást készítik elő. A tombházak lakói keveset törődnek egymás gyermekei magatartásának pal­lérozásával. Egyszerűsítés lenne közöm­bösséget emlegetni. Évek kellenek ah­hoz, hogy a frissen érkezettek vala­mennyire is begyökerezzenek új kör­nyezetükbe. Törődjenek azokkal a ne­bulókkal is, akiknek szülei alkalmatla­nok a nevelésre. Dr. Rózsa Márton, a városi tanács gyámügyi főelőadója: — Jelenleg kevés hatósági jogkörrel felruházott pártfogónk van. Ezek fő­ként pedagógusok. A társadalmi akti­visták feladata az antiszociális beállí­tottságú fiatalok társadalomba való be­illeszkedésének segítése. Brunecker Je­nő, a DKV munkása 1973 óta támogat bennünket. Kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkezik, ezért a négy legnehezeb­ben nevelhető gyermeket bíztuk rá. A Jókai köz 6. számú ház földszinti lakásában szép a berendezés. Brunecker Jenőt inkább hallgatni, mint kérdezni érdemes. — Gyermekkor? — Vas megyében születtem. Kéthóna­pos koromban már Budapestre vittek a szüleim, előbb az Attila, majd az Alko­tás utcában laktunk. A következő állo­mások Nagyér, Ercsi. Sokat vertek a szüleim. Ebből egyetlen következtetést vontam le: a gyerekeket sohasem sza­bad bántani. — Élmények? — öten voltunk testvérek. Szerettem barátkozni. Főként cigányokkal. Tet­szett bennük, hogy jól úsztak és ügye­sen futballoztak. Ugyanakkor bántott, hogy kéregetnek, de mindig adtam ne­kik, ha volt pénzem. Inkább blicceltem a vonaton hazafelé. — Miért csinálod ezt, nem látod, a szüleik elkocsmázzák a garasaidat — szidott a bátyám. Igen, magam is tapasztaltam, hogy így van, de ez még inkább megerősített abban a hitemben, hogy melléjük kell állnom. (féízzunk bennük! — Ifjúkor? — Gyerekfejjel felnőtt napszámba jártam. Menekülni akartam otthonról. Tizennyolc évesen megnősültem. Gye­rekünk született. A házasságom azon­ban rosszul sikerült, a feleségem nem látta el rendesen a fiamat. — Válni fo­gok — határoztam el. Egy nap felvettem a legjobb ruhámat, és otthagytam min­dent. Tudtam, Csabát nem veszíthetem el. A délutánok dühödt csavargásokkal teltek. Mint mondja: — Kerékpároztam, rúgtam a bőrt, s ha úgy volt kedvem, átúsztam a Dunát. Szabálytalanul. La­kás' híján csöveztem. Aludtam lépcső­házban, vasútállomáson. Szórtam a pénzt, m"-.őzben rájöttem: a megértő haveroknak semmi sem elég. De enúek is vége lett egyszer. A vonaton bemu­tattak egy lánynak, s azóta minden ren­deződött. Furcsa ügy, nem? Tizenhat éves koromban eldöntöttem, egy Csaba, Andrea és Zoltán nevű gyermekem lesz. S tényleg így hívják őket. — Hogyan lett szociális gondozó? — Ismertem a városban egy-két el­hanyagolt gyermeket, és láttam, hogy a gyámügy tele van munkával. Egy alka­lommal összefutottam két siralmasan öl­tözött kislánnyal. Dél tájban, tanítási időben. — Ide jártok iskolába Százhalombat­tára? — érdeklődtem. — Igen. De miért kérdezi, maga ta­nító? — Nem, ám ha ti is akarjátok, elkí­sérünk benneteket a feleségemmel a suliba. Az első szünetben megvártam őket az ajtóban. Szendvicset és cukrot tartottam a kezemben. A gyerekek a szalámis zsemléért nyúltak. — Es a szülők? — Különbözőek. Egyszer az egyik megüzente, ha elkap, megjárom. Aztán este bekopogtattam hozzájuk. A hideg vas ott feküdt az asztalon. Azt hiszem, nagyon megdöbbentek, hogy mégis el­jöttem. Azóta elfogadnak. Kudarcokról is beszélgetünk: — Az is megesett. A srácot elképesz­tő ellentmondásossággal nevelték. Ami­ért az egyik nap mogyorófa vessző vei kapott ki, ugyanazért másnap megjutal­mazták. Sokat — fél év alatt 280 órát — mulasztott az iskolából. Végül inté^ zetbe került: ötször szökött meg. Nem tudtam vele mit kezdeni. Konok volt, és egy felnőtt észjárásával gondolkodott 13 évesen. — Az a hír járja, akár éjjel is be­csöngetnek önhöz, ha eltűnik egy gye­rek, s hogy nagyon szeretik'magát ezek a tizenévesek. — Csak úgy, mint én őket. Volt egy fiú, akiről mindenki azt tartotta, lop. Amint elveszett az osztályban egy piros filctoll, máris matatni kezdtek a táská­jában. Amikor mégis előkerült a kere­sett tárgy, senki sem kért tőle bocsána­tot. A baj az volt, hogy már ö is elhitte, hogy tolvaj. Meg kellett győznöm arról, hogy nagyon bízom benne. Egy nap fel­jött hozzánk. A bárszekrény tárva-nyit­va, tele pénzzel. Aztán valami ürüggyel magára hagytam, öt percig csatangol­tam az utcán. Máig sem tudom/ meny­nyi pénz volt a polcon, de egészen biz­tos vagyok benne, hogy egy fillért sem vitt el... Az oldalt írta: Valkó Béla Fotó: Halmágyi Péter Alapozás után...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom