Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. MÁRCIUS 25., KEDD Vrcrn TB K/unap 7 AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A XII. KONGRESSZUSNAK (Folytatás a 6. oldalról) Kommunista mozgalmunk helyzetét az jellemzi, hogy a pártok önállóak, saját ma­guk dolgozzák ki és valósítják meg politiká­jukat. Ez növeli minden párt felelősségét a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásá­ban, a szolidaritás erősítésében, egymás ta­pasztalatainak tanulmányozásában és abban, hogy fejlessze együttműködését a közös cé­lokért vívott küzdelemben. Pártunk követke­zetesen azt az álláspontot képviseli, hogy a mozgalmunkban felvetődő eltérő nézeteket elvszerű, türelmes eszmecserékben kell tisz­tázni, annak szem előtt tartásával, hogy az segítse a pártok összefogását, növelje a moz­galom erejét, hozzájáruljon a marxizmus— leninizmus tudományos elméletének gazdagí­tásához, Pártunk nemzetközi tevékenységé­nek Vezérlő gondolata a jövőben is az lesz, hogy a marxizmus—leninizmus elvi alapjain az együttes fellépések, a közös akciók, a két- és többoldalú kapcsolatok erősítése révén to­vább szilárduljon mozgalmunk egysége. Pártunk megkülönböztetett fontosságot tu­lajdonít a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásainak, amelyek lehe­tőséget adnak az alkotó vélemény- és tapasz­talatcserére, a helyzet együttes elemzésére, az álláspontok egyeztetésére és a közös fellépé­sek összehangolására. A nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségéért vívott harc megköveteli a marxiz­mus—leninizmus alapvető tanításainak vé­delmét, az egységbontás elleni határozott fel­lépést. Pártunk következetesen harcol az ál­forradalmi tendenciák, a marxizmus—le­ninizmus jobboldali és álbaloldali torzításai, a szakadár törekvések ellen. Szembeszállunk az antikommunizmussal és a szovjetellenes- ség régi és új megjelenési formáival. Hatá­rozottan elutasítjuk a maoizmust mint gyö­kerében antímarxista ideológiát, amely már a hatvanas évek elején telítve volt naciona­lista, szovjetellenes elemekkel, vezérpárt- törekvésekkel. Kezdetben leplezte lényegét, a leninizmusra hivatkozva a világszocializmus védelmezőjeként az imperializmus elleni küz­delem következetes harcosának tüntette fel magát. Azóta a kínai vezetők politikájában mind nyíltabban előtérbe került a hegemó­niára való törekvés, a szovjetellenesség, az im­perialistákkal való együttműködés. Pártunk a marxizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus v elveitől vezérelve arra törekszik, hogy ápolja, fejlessze, erő­sítse együttműködését minden testvérpárttal. A XI. Kongresszus óta eltelt öt évben a vi­lág különböző térségeiben működő 78 test­vérpárt küldötteivel folytattunk hasznos, két­oldalú megbeszéléseket. A Magyar Szocialista Munkáspárt megkü­lönböztetett figyelmet fordít a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő kapcsolatainak erősítésére. Pártunk, népünk számára is nél­külözhetetlenek Lenin pártjának, a szovjet kommunistáknak történelmi jelentőségű ta­pasztalatai. Tovább fejlődtek és bővültek kapcsolataink a szocialista országok testvér- pártjaival ; az új társadalom építésének kér­déseiben folytatott tapasztalatcserék igen ér­tékesek számunkra. A kölcsönös szolidaritás elvének megfelelően erősítettük és erősítjük internacionalista kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országok kommunista és munkás­pártjaival. Pártunk az imperialistaellenes küzdelem közös céljától vezetve erősítette kapcsolatait a fejlődő országok nemzeti demokratikus pártjaival, nemzeti felszabadító mozgalmai­val. Az elmúlt években tovább bővültek kap­csolataink a legtöbb nyugat-európai szocialis­ta, szociáldemokrata párttal. Ez hozzájárult az érintett országokhoz fűződő viszonyunk javulásához és a különböző társadalmi rend­szerű európai országok kapcsolatainak fejlő­déséhez. Ez azt bizonyítja, hogy az ideoló­giai ellentétek és a politikai nézetkülönbsé­gek nem zárják ki az együttműködés lehe­tőségét olyan nagy, közös érdekű kérdések­ben, mint a béke, a biztonság, a leszerelés előmozdítása. A nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom korunk hatalmas és egyre növekvő ereje, amely előreviszi az egész emberi tár­sadalom fejlődését. A kommunistáknak nincs más céljuk, mint az, hogy a szocializmus, a haladás, a béke ügyét szolgálják népük és az egesz emberség érdekében. Pártunk továbbra is arra törekszik, hogy hazafias, internaciona­lista politikájának megfelelően egész tevé­kenységével hazánk felemelkedését és egyben a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom közös céljainak elérését szolgálja. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, hagyja jóvá az elmúlt öt évben végzett mun­kát, vitassa meg és fogadja el a beszámolót és a beterjesztett határozati javaslatot. Nagy történelmi vívmányainkra alapozva, az eddigi politikai irányvonalat következetesen folytat­va, a programnyilatkozatban megjelölt^ célo­kat követve haladjunk tovább. Meggyőződé­sünk, hogy ezzel népünknek, az országnak olyan munkaprogramot javasolunk, amely­nek valóra váltásával sikeresen építhetjük tovább hazánkban a fejlett szocialista társa­dalmat. Pártunk és népünk néhány nap múlva megemlékezik hazánk felszabadulásának 88. évfordulójáról. Történelmünk három és fél évtizeddel ezelőtti sorsfordulója tette lehető­vé. hogy népünk elinduljon a társadalmi ha­ladás, a nemzeti felemelkedés útján. Kong­resszusunk közelgő nemzeti ünnepünk alkal­mából a magyar kommunisták, az egész ma­gyar nép nevében megbecsüléssel köszönti felszabadítónkat, a nagy szovjet népet, a Szovjetunió Kommunista Pártját. A felsza­badulásunkért harcolók áldozatai nem voltak hiábavalók, és soha nem merülnek feledésbe. Népünk, pártunk vezetésével, élni tudott a szabadsággal. Sok nehézséget leküzdve har­col. céltudatos munkával nagyot, maradan­dót alkotott. A nép élete gyökeresen meg­változott, hazánk szabad, független szocialis­ta ország. Az előttünk álló feladatok nagyok, de megoldhatók. A jelenleginél nehezebb aka­dályokat is leküzdöttünk már. Van világos célunk, és van erőnk. Pártunk hat évtizedes harcban edződött, egységes, az országépítő munkában gazdag tapasztalatai vannak. A Magyar Szocialista Munkáspárt bírja népünk bizalmát és átérzi az ezzel együtt járó nagy Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke bevezetőben arról szólt, hogy a KEB a párt XI. kongresszusának határozatai alapján segítette a pártegység, a pártfegyelem erősítését, őrködött a párt tisztaságán. A Köz­ponti Ellenőrző Bizottság a beszámolási idő­szakban is jól együttműködött a Központi Bi­zottsággal és a Politikai Bizottsággal, a mun­kakapcsolatokat a legteljesebb összhang jel­lemezte. Hangsúlyozta, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a kongresszusi okmányok­ban foglaltakkal. A beszámolót és a határozati javaslatot úgy minősítette, hogy az a helyzet marxista—leninista értékelését adja. Reálisan veszi számba az eredményeket, őszintén szól a gondokról, a nehézségekről, a hibákról, és világosan megjelöli a tennivalókat. KOMMUNISTÁKHOZ MÉLTÓAN — Jó érzéssel állapíthatjuk meg — folytat­ta —, hogy volt értelme a munkának, a XI.. kongresszus határozatainak végrehajtásában számottevő eredményeket értünk el. Ezek an­nak köszönhetőek, hogy érvényesült a párt ve­zető szerepe, a kommunisták odaadással szol­gálják népünket. A párt és a tömegek kap­csolata a kölcsönös bizalom szilárd alapjára épül. A tömegek támogatják politikánkat, s igénylik még következetesebb folytatását. Ér­demes volt dolgozni, alkotni, mert ezáltal gaz­dagodtak társadalmunk szocialista vonásai. A továbbiakban arról szólt, hogy a KEB — a Központi Bizottsággal összhangban — úgy értékeli: a párt fegyelmi helyzete jó. A párt­tagság túlnyomó többsége példamutatóan dol­gozik, kommunistához méltóan él, s a szocia­lista építőmunka nehezebb feltételei közepette is helytáll. Határozottabban lépnek fel a hi­bákkal, a gyengeségekkel szemben, nagyobb rendet, fegyelmet, következetesebb cselekvést igényelnek. Elutasítják a társalmunktól ide­gen megnyilvánulásokat. Ugyanakkor akadtak olyan párttagok, akik megsértették a pártfegyelmet. A két kong­resszus közötti időszakban több mint har­mincezer párttag részesült pártbüntetésben. Ez a párttagságnak évente 0,8 százalékát érin­tette. A pártbüntetésben részesítettek száma azonban nem fejezi ki, csupán jelzi a párt- fegyelem állapotát. A pártfegyelem erősítése állandó felada­tunk. Nerrtcsak azért, mert a pántban az el­múlt öt évben is voltak olyanok, akik megsér­tették a pártfegyelmet, hanem azért is, mert a jövőben az eddiginél még nehezebb felada­tok várnak ránk. Ezek csak akkor oldhatók meg hiánytalanul, ha a párttagok még jobban helytállnak, szilárd fegyelmet tanúsítanak. A párt egysége, tisztasága, a párttagság fe­gyelme nem csupán a párt belső ügye, hanem egyik feltétele a párt és a tömegek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának is. A Központi Ellenőrző Bizottság — mondot­ta Brutyó János — figyelemmel kísérte azo­kat a jelenségeket, amelyek a pártfegyelmet befolyásolják. Azt a következtetést vonta le, hogy a pártfegyelem erősítésében döntő a párt politikájának, határozatainak egységes értelmezése és képviselete, mivel a párt poli­tikája elsősorban az egyes párthatározatokban ölt testet. Az öt év alatt szinte alig akadt pártellenes tevékenységet, frakciózást folytató párttag. Ezek törekvései is elszigeteltek maradtak, a párttagok körében nem találtak visszhangra. Ez is a párttagság érettségét mutatja. De gya­koribb volt a párt politikájának, az egyes ha­tározatoknak önkényes értelmezése, a politi­ka melletti kiállás hiánya. Akadnak példák ellenzékieskedésre, a párthatározatokkal való szembehelyezkedésre, a párt eszméinek és po­litikájának nem megfelelő képviseletére is. Esetenként párttagok is, főleg antimarxista nézetek, áramlatok hatására, valóságunkat el­torzítva látták, az eredményeket lekicsinyel­ték, a hibákat eltúlozták. A továbbiakban hangsúlyozta: állandó fel­adat a párt ideológiai, politikai egységének megőrzése és további erősítése. Minden párt­tagnak kötelessége a párt eszméit, a párt po­litikáját, határozatait képviselni és védelmez­ni. Ez a követelmény nem zárja ki, hanem feltételezi, szükségesé teszi a kommunisták al­kotó vitáját. De ennek a vitának helye és ér­telme csak addig van, amíg a döntés vagy ha­tározat megszületik. Azután már csak a vég­rehajtás módján lehet és szabad vitatkozni. A pártfegyelem másik fontos eleme a cse­felelősséget. A munkáshatalom, a dolgozó nép állama szilárd. A magyar munkásosztály, pa­rasztság, értelmiség, a magyar nép számta­lanszor bizonyította, hogy nemes célokért kész és tud odaadóan dolgozni. Munkánkban támaszkodhatunk népünk tehetségére, öntu­datára, helytállására, tettrekészségére. Épít­hetünk a szocialista közösség keretében meg­valósuló sokoldalú együttműködésre, a nem­zetközi szolidaritásra. Megalapozottan bízha­tunk abban, hogy feladatainkat közös erőfe­szítéssel, a nemzet alkotó erőinek összefogá­sával megoldjuk, a Magyar Népköztársaság töretlenül előre halad a szocialista fejlődés útján. lekvési egység. Ez azt jelenti, hogy a párt határozatait minden párttagnak egyaránt vég­re keli hajtania. A párttagok kötelessége az is, hogy ehhez megnyerjék környezetük támo­gatását. Egyesek még mindig nem látják, hogy helyzetünk kötelező erővel szabja meg a ten­nivalókat. Nincs idő várakozásra, tépelődésre — egységesen tenni kell! A többség így is cselekszik, de még további szemléletváltozásra és ha kell, felelősségrevonásra is szükség van. A cselekvési egység erősítése számos ténye­zőtől függ, de mindenekelőtt az irányító tevé­kenység jellegétől, minőségétől. Ennek gyen­geségei, ellentmondásai hátráltatják az egysé­ges cselekvést. A cselekvési egység, a határo­zatok következetes végrehajtása megköveteli a vezetők példamutatását. A vezetők nagy több­sége példásan helytáll, hozzáértéssel dolgozik, megfelel a követelményeknek. A vezetőkkel szembeni igények viszont egyre nagyobbak, és tovább növekednek. Kötelességünk — mondotta a KEB elnöke — segíteni a politikailag szilárd, a szakmai­lag jól képzett, alkotóképes vezetőket, akik szót értenek a dolgozókkal, de megkövetelik a fegyelmet, a rendet is. A HATALOM: FELELŐSSÉG Napjaink fontos politikai kérdése, hogy' o vezetők hiánytalanul betartsák a pártfegyel­met, a szocialista erkölcsi normákat. Legye­nek igényesek önmagukkal szemben, mert csak így követelhetnek másoktól is fegyelmet, helytállást. A vezetők körében előforduló fegyelemsér­tések. 1 szólva kifejtette, hogy a legsúlyosabb a funkcióval és a hatalommal való visszaélés. Ennek minden megnyilvánulása kárt okoz. A hatalmat — amelyet a párt, a társadalom, a nép javára kell gyakorolni — senki nem használhatja föl önös érdekei céljából. A ha­talommal visszaélni súlyos bűn, de az is hiba, ha valaki nem él a ráruházott hatalommal. Ma — mutatott rá — fontos tényező, hogy minden vezető bátran kezdeményezzen, fele­lősséggel éljen a hatalommal, megalapozottan és időben döntsön. A nagyobb önállóság, a több kezdeményezés egyben nagyobb felelős­séget igényel nemcsak a vezetőktől, hanem a dolgozó kollektíváktól is. Minden vezető kisebb vagy nagyobb hata­lommal van felruházva. Ezt a hatalom azon­ban nem más, mint eszköz a nép szolgálatára. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen cí­men vállalt és kapott megbízatás nem örökös. Aki érdemtelenné vagy alkalmatlanná válik, az nem maradhat vezető beosztásban.. Kü­lönbséget kell azonban tenni azok között, akik becsületesen dolgoztak, de a nagyobb köve­telményeknek már nem tudnak megfelelni, és azok között, akik hibáik, mulasztásaik, esetleg visszaéléseik folytán váltak méltatlanná tiszt­ségükre. Aki pedig erkölcsi, politikai, anyagi kárt okozott, annak a továbbiakban erre ne legyen lehetősége. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámoló­Éljen a magyar munkásosztály élcsapata, a dolgozó nép pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a szocializmus és a béke! A Központi Bizottság beszámolóját, Kádár János előadói beszédét hosszan tartó, nagy taps fogadta. Délután Banké Valéria elnökletével foly­tatta munkáját a kongresszus. Brutyó János, a KEB( elnöke terjesztette elő a Közpönti Ellenőrző Bizottság beszámolóját. ja rámutatott arra, hogy a pártfegyelem to­vábbi erősítésében nagy szerepe van világné­zetünk terjesztésének, a szocialista erkölcs és magatartás fejlesztésének. Helyeseljük azt — mondotta Brutyó János —, hogy a Központi Bizottság erőteljesen fel­lép a munka szerinti elosztás elvének követ­kezetes érvényesítéséért, a munka nélküli jö­vedelemszerzés, a munkával arányban nem álló jövedelemforrások és az egyenlösdi ellen. A Központi Ellenőrző Bizottság tapasztalatai is alátámasztják, hogy a munka nélküli vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzés­nek még nem sikerült teljesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, intézkedés korlátok közé szorította ezeket. Szemben áll az emberi tiszteséggel a munkáért járó béren túli külön juttatás, csúszópénz és hálapénz igénye. RÁSZOLGÁLNI A BIZALOMRA Az egyén-közösség-túrsadalom érdekegysé­gében a gyakorlatban olykor az egyén vagy a szűkebb kollektíva érdekei javára billen a mérleg. Egyes esetekben, a népgazdasági ér­dek helyett a csoport- vagy az egyéni érdek kerül előtérbe. Tűrhetetlen például, hogy az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vá­sárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehetősé­gekkel való visszaélés okozta károkról szólt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a. nagylábon élés ide­gen a párttól. E téren erősödik az egészséges szemlélet és gyakorlat. De akadnak még olya­nok, akik pazarolnak — főleg akkor, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámoló­ja a továbbiakban hangsúlyozta: a párt él­csapat szerepéből fakad, hogy a kommunisták történelmi küldetése szocialista hazánk és né­pünk javát szolgálni. Ez önzetlenséget, ügy­szeretetét, helytállást igényel a kommunisták­tól. A nép odaadó szolgálata feltétele annak, hogy a nép is elkötelezetten támogassa a pár­tot. A párttagok azért élvezik a társadalom megbecsülését, mert erre nemcsak munkájuk­kal, hanem társadalmi tevékenységükkel, er­kölcsi magatartásukkal is rászolgálnak. A kommunista példamutatásnak hatalmas vonz­ereje van, hiánya viszont árt ügyünknek. A pártfegyelmi büntetések csaknem egy­ötödében az erkölcstelen magánélet, italozás játszik szerepet. A magánélet akkor válik közüggyé, ha az nem példás, ha kárt okoz a családnak, a közösségnek, a társadalomnak. Aki így viselkedik, az megsérti a párt normáit. A továbbiakban a beszámoló az ellenőrzés fontosságáról szólt, ami nemcsak a párt- fegyelem erősítésének, hanem minden társa­dalmi tevékenységnek lényeges feltétele. E téren van bizonyos fejlődés — állapította meg —, de ezzel nem lehetünk elégedettek. Nem mindenütt látják, hogy ez a tevékenység elsősorban segítő szándékú, a jó módszerek terjesztését, -a hibák feltárását és kijavítását szolgálja. Az ellenőrzés gyengéi között szere­pel, hogy olykor nem elég tervszerű, összehan­golt, nem eléggé segíti a végrehajtást, a fel­adatok. a munka számonkérését. Ezután a Központi Ellenőrző Bizottság je­lentette, hogy a XI. kongresszustól kapott megbízatása alapján ellenőrizte a Központi Bizottság pénzgazdálkodását. Brutyó János hangsúlyozta, hogy a pártszervek■ a célszerű­ségi, a takarékossági előírásokat figyelembe véve gazdálkodtak, s ez a tevékenységük a pártnormáknak az állami rendelkezéseknek is megfelelt. A párttagok fegyelmezetten tel­jesítették tagdíjfizetési kötelezettségüket. A Központi Ellenőrző Bizottság jelenti a kong­resszusnak — mondotta —, hogy a Központi Bizottság pénzgazdálkodása jól szolgálta a párt céljait. A pénzügyi és az elszámolási fe­gyelem szilárd, a párt vagyonának védelme megfelelő. A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke a kö­vetkezőkkel fejezte be a beszámolóját: — Kemény munkával eltelt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további ne­héz küzdelmek várnak ránk. Ezért a Központi Ellenőrző Bizottság úgy látja, hogy a követke­ző években még nagyobb szükség lesz a párt­tagok helytállására. Arra, hogy a kongresz- szus határozatainak megvalósításáért odaadás­sal dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a tömege­ket, erkölcsi normáink szerint éljenek és dol­gozzanak. (Folytatás a 8. oldalon) A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóin Brutyó János előadói

Next

/
Oldalképek
Tartalom