Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

ap 1980. MÁRCIUS 25., KEDD AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A XII. KONGRESSZUSNAK parasztság, az értelmiség alapvető érdekeinek azonossága, a szocializmus építésének fő kér- déseiben_ megnyilvánuló egysége, alkotó együttműködése, egymáshoz való közeledése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet, kiala­kulásában meghatározó szerepe van a Ma- Syar Szocialista Munkáspárt következetes szövetségi politikájának, melynek megerősí­tése és határozott folytatása pártunknak, né­pünknek egyaránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Poli­tikai^ súlya, állásfoglalása, aktivitása és kez­deményezőkészsége, szemlélete és magatar­tása jó irányban befolyásolja az egész társa­dalom szemléletét és magatartását. A Központi Bizottság a XI. kongresszus út­mutatásait követve rendszeresen foglalkozott a munkásosztály élenjáró szerepének erősíté­sével, a munkások, különösen a derékhadat alkotó nagyüzemi munkások helyzetével. A szocializmus építésének elengedhetetlen fel­tétele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék. Gondoskod­ni kell arról, hogy a párt-, a társadalmi és az állami szervek vezető tisztségeiben, a vá­lasztott testületekben a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges munkások, fizikai dolgozók, akik a társadal­mi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élen járnak. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlő­dése meggyorsult, a munkásosztálynak szilárd szövetségese becsülettel helytáll az építő­munkában. A mezőgazdasági termelés iparo­sodása, a munka és az elosztás jellegében bekövetkezett változások is közelítik a pa­rasztságot a munkásosztályhoz. A jövőben is elő kell segíteni a parasztság politikai öntu­datának, közéleti aktivitásának növekedését, élet- és munkakörülményeinek javulását. Népi államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, amelynek további megőrzése és még szorosabbra fűzése egész népünk alapvető érdeke. Az értelmiség tevékeny részese a szocia­lizmus építésének, szorosan kötődik a mun­kásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz. Pártunk, egész népünk nagyra értékeli az értelmiségiek munkáját. Szerepük társadal­munk általános fejlődésével, a tudományos- technikai haladással, a kultúra jelentőségének növekedésével szoros összefüggésben fokozó­dik. Az előttünk álló feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy szellemi erőforrásain­kat, a szaktudást, a felkészültsége't minden területen jobban, gazdaságosabban és szer­vezettebben hasznosítsuk, s fokozottan igé­nyeljük és biztosítsuk az értelmiség részvé­telét a szocializmus építésében és a közélet­ben. Politikánk változatlan célja, hogy az osz­tályok és a rétegek tovább közeledjenek egy­máshoz, sajátos érdekeik a társadalmi érdek elsődlegessége alapján érvényesüljenek, to­vább csökkenjen a város és a falu, a szelle­mi és a fizikai munka közötti különbség. Pártunk a beszámolási időszakban is meg­felelően foglalkozott a nők helyzetével. Az idei népszámlálási adatokból kitűnik, hogy a nők aránya hazánkban 51,5 százalék, közülük a munkavállalási korban levők 79 százaléka munkaviszonyban van, az aktív keresőknek pedig 45 százaléka nő. A nők a munkában, a családban, a közéletben növekvő hozzáértés­sel, tiszteletre méltó szorgalommal és becsü­lettel teljesítik a rájuk háruló kötelezettsé­geket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre job­ban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedet­tek, változatlanul nagy figyelmet kell fordí­tani a nők helyzetére: tovább kell javítani egyenlő esélyeiknek, valamint a kereső fog­lalkozás és az anyaság együttes vállalásának gazdasági, kulturális és tudati feltételeit. Ezt' elő Kell segíteni szakképzettségük emelé­sével, szociális intézkedésekkel, a szolgálta­tások bővítésével, a nők társadalmi szerepét lebecsülő maradi nézetek leküzdésével. Fon­tos, hogy a nők aránya — a társadalomban elfoglalt szerepüknek megfelelően — növe­kedjék a vezető beosztásokban és a válasz­tott tisztségekben. Pártunk megítélése szerint o magyar ifjú­ság döntő többsége híve a szocializmusnak, benne biztosítva látja jövőjét. Helyzetében, magatartásában a társadalom általános álla­pota is tükröződik. Felkészültségével és tettei­vel bizonyítja, hogy lehet rá számítani, helyt­áll a tanulásban, a munkában, becsülettel tel­jesíti honvédelmi kötelezettségét, tevékeny a közéletben. A fiatalok lendületének, kez­deményezőkészségének, új iránti fogékonysá­gának, tehetsége kibontakozásának tág teret nyújt szocialista rendszerünk. Az ifjúságnak ezeket a tulajdonságait az eddiginél is job­ban kell fejleszteni. Ügy neveljük a fiatalo­kat, hogy a szocializmus rendíthetetlen hívei és lelkes építői legyenek. Az is helyénvaló, hogy a fiatalok — élet­kori sajátosságaiknak megfelelően szeret­nek szórakozni, fontos azonban, hogy szabod idejüket is értelmesen és tartalmasán töltsék el; ehhez minden lehetséges támogatást meg kell adni. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a fiatalok körében is tapasztal­hatunk olyan negatív jelenségeket, mint a kö­zömbösség, egyeseknél a cinizmus, a köny- nyelmű életre való hajlam. Ezek megváltoz­tatható tulajdonságok. Nem szabad lemonda­nunk egyetlen fiatalról sem, azoknak is se­gítő kezet kell nyújtani, akik rossz befolyás alá kerültek, a társadalom peremére szorul­tak. Az új nemzedékről történő gondoskodás, az ifjúság nevelése az egész társadalom ügye. Fontos szerepe van ebben az iskolának, a munkahelynek, a társadalmi szerveknek, és Németh Károly elnököl. Az elnökség soraiban: .jobb szélen Cservenka Ferencné. balra elcfl Gáspár Sándor . — Pest megyei küldöttek sokat tehet maga az ifjúság, az ifjúsági szö­vetség is. A fő felelősség azonban változatla­nul a családé, amely társadalmunknak a leg­kisebb, de a jövő szempontjából is döntő je­lentőségű közössége. Pártunk, szocialista álla­munk védi és támogatja a család intézmé­nyét. Arra kell törekedni, hogy növekedjék a család szerepe a személyiség kialakításában és a szocialista életforma általánossá tételé­ben. Pártunk ismeri a fiatalok valós gondjait. Azért tevékenykedik, és arra ösztönzi az ál­lami és a társadalmi szerveket is, hogy a fiatalok kapjanak egyenlőbb esélyt a tanulás­ban, a pályaválasztásban, a képzettségüknek megfelelő elhelyezkedésben, hogy javítsák a családalapítás, a lakáshoz jutás, az otthonte­remtés feltételeit. Társadalmunk kiegyensúlyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti ren­dezett viszony is, amely sok figyelmet igé­nyelt és igényel mind az államtól, mind az egyházaktól. Az állam az alkotmány szelle­mében biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működésének felté­teleit. A vallásos emberek egyenrangú állam­polgárként vesznek részt a szocializmus épí­tésében. a közéletben. Az egyházak tisztelet­ben ta ják államunk törvényeit, támogatják az országépítő munkát. Az egyházak vezetői éppen a közelmúltban állapították meg, hogy az állam és az egyházak kapcsolata az utób­bi években tovább fejlődött, és ma már nem egyszerűen rendezett viszonyról van szó, ha­nem a nép javára végzett közös munkáról. Az állam és az egyházak mai rendezett vi­szonya a közösen kialakított megállapodások korrekt megtartásának alapján jött létre, és így fejlődhet tovább a jövőben is. A magunk részéről, elvi alapokon, ezen az úton kívá­nunk tovább járni. A szocialista alapokon nyugvó társadalmi összefogásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenjogú állampolgá­raként vesznek részt az építőmunkában, a politikai életben. Anyanyelvűket szabadon használják, nemzeti kultúrájuk ápolásához és fejlesztéséhez megfelelő segítséget kapnak. A nemzetiségek otthonra leltek, jól érzik ma­gukat hazájukban, a szocialista Magyarorszá­gon. Pártunk a lenini nemzetiségi politika kö­vetkezetes érvényesítését fontos elvi kérdés­nek tekinti. Mindent megtesz, hogy a nem­zetiségiek továbbra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gazdagítsák nemzeti hagyományaikat, kul­túrájukat. Arra törekszünk, hogy a hazánk­ban élő német, szlovák, délszláv, román nem­zetiségiek és a szomszédos szocialista orszá­gokban élő magyar nemzetiségiek hozzájárul­janak népeink barátságának és internaciona­lista együttműködésének elmélyítéséhez. Népünk történelme úgy alakult, hogy a magyarságnak mintegy harmada az ország határain kívül él; a földkerekségnek szinte minden táján élnek magyarok. Rájuk gondol­va jó tudni, hogy legtöbbjük lehetőségeihez mérten őrzi, ápolja anyanyelvét, nemzeti kul­túráját, hagyományait, becsüli a szocialista Magyarországot. Tőlük azt várjuk, hogy nem­zeti kultúrájukat ápolva országuk tisztessé­ges állampolgárai legyenek, s a társadalmi haladást, a-népek barátságát segítsék elő. Szocialista hazánk demokratikus politikai rendszerében jelentős szerepük van a társa­dalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak. Pár­tunk nagyra értékeli, hogy a Hazafias Nép­front, a szakszervezetek, a Kommunista If­júsági Szövetség, a nőmozgalom és más tár­sadalmi és tömegszervezetek tevékenységük­kel segítik a fejlett szocialista társadalom építését. Növekedett aktivitásuk és társadal­mi felelősségük, erősödtek munkájuk szocia­lista vonásai. Alkotó módon hozzájárulnak társadalmunk szocialista fejlődéséhez, a népi hatalom politikai, gazdasági és kulturális alapjainak erősítéséhez, a szocialista demok­rácia kibontakoztatásához. A párt a szocialista nemzeti egység erősítése érdekében folytatja bevált szövetségi politiká­ját. Ez elengedhetetlen feltétele az előttünk álló bonyolult és nehéz feladatok megoldásá­nak. A nemzeti összefogás társadalmi célja­inknak, az e célokhoz vezető utaknak, a fej­lődés során felvetődő új kérdéseknek eszmei tisztázásával, a közös munkában valósul meg és erősödik. Törekvésünk, hogy jó szóval, vi­tával, meggyőzéssel mindenkit megnyerjünk a közös gondolkodásra, az együttes cselekvésre. A szocializmus a párt és a nép közötti kölcsö­nös bizalom alapján az egész nép közreműkö­désével, az egész nép javára épül. A gyakorlatban igazolódott szilárd elvi ál­láspontunk, hogy a szocialista fejlődés egész korszakában nélkülözhetetlen az állam intéz­ményeinek jó működése, a gazdasági, a kul­turális építést elősegítő szervező munkája és védelmi funkciója. A beszámolási időszakban a XI. kongresszus határozatainak szellemében tovább erősödött az állam irányító szerepe a gazdasági és a kulturális feladatok megoldásá­ban, a honvédelem szervezésében. Államszer­vezetünk intézményei rendeltetésüknek meg­felelően működnek* népi államunk betölti hi­vatását. A Magyar Népköztársaságban tovább szilárdult a jogrend, érvényesül a szocialista törvényesség. Kádár János a továbbiakban az országgyű­lés, a Minisztertanács, valamint a tanácsok munkájával foglalkozott és méltatta hazánk fegyveres erőinek és testületéinek helytállá­sát. Az állami munkában is kulcskérdés a szo­cialista vonások erősítése, az egész nép érde­keinek becsületes szolgálata. Minden állami intézményben emelni kell a munka színvona­lát. következetesebben kell érvényesíteni a társadalmi érdeket. Kívánatos, hogy a kor­A NÉPGAZDASÁG KÖZVETLEN ÉS HOSSZÚ TÁVÚ FELADATAI mány még jobban összpontosítsa figyelmét a fő folyamatok irányításara, a végrehajtásra, a személyes felelősség érvényesítésére, az ágaza­ti irányító munka és az állami fegyelem javí­tására. A központi és a helyi állami szervek éljenek jobban hatáskörükkel, jobban hangol­ják össze tevékenységüket. Az állami munka fejlesztésének alapvető feladatai között kell számon tartani a még jócskán fellelhető bürok­rácia további visszaszorítását. Állami életünk fejlesztésének nélkülözhetet­len feltétele a törvényes rend szilárdítása, a törvények megtartása és megtartatása, az ál­lampolgári fegyelem növelése. Közös érde- künk, hogy őrködjünk a közélet tisztaságán, és leplezzünk le, szorítsunk vissza minden társa­dalomellenes magatartást. Társadalmi rendszerünknek lényegi vonása a kapitalista elnyomástól megszabadult nép politikai aktivitását és fejlődését,^ alkotó ere­jének kibontakoztatását serkentő szocialista demokrácia. Pártunk a legutóbbi években is nagy figyelmet fordított a fejlesztésére. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a lakosság véle­ményének nyilvánításával, javaslataival, kri­tikai észrevételeivel fokozódó mértékben vesz részt a közéletben. A XI. kongresszus határo­zatának megfelelően létrehozott szakszervezeti bizalmi- és főbizalmitestületek jól betöltik szerepüket. Erősödött a szövetkezeti demokrá­cia, formái fokozatosan igazodnak a megnö­vekedett üzemi méretekhez. A lakóhelyi fóru­mok is gazdagítják a közéletet. A szocialista demokrácia érvényesülésének eddigi eredményeivel még nem lehetünk meg­elégedve. Gondoskodni .kell róla, hogy a szo­cialista demokrácia fórumai rendeltetésüknek megfelelően, tartalmasán működjenek. Min­den munkahelyen, minden közigazgatási egy­ségben növekedjék a dolgozók részvétele az ügyek intézésében, és ez egyaránt terjedjen ki a véleményezésre, a javaslattételre, az ellen­őrzésre, valamint — mindazokban az esetek­ben, ahol lehetséges és szükséges — a dönté­sekre is. A szocialista demokrácia nem gyengítheti az egyszemélyi felelősséget. Nem helyes az a gyakorlat, hogy sokszor a kollektív felelősség­re hivatkozva halogatják a szükséges dönté­seket, vagy megfoghatatlanná válik a felelős­ség a rossz döntésekért. A szocialista demok­rácia nem lehet a kötelességmulasztók vagy a fegyelmezetlenek mentsvára. Egyidejűleg je­lent rendet és fegyelmet, összhangot a köte­lességekben és a jogokban, megfontolt beleszó­lást a közügyekbe, tevékeny részvételt a mun­kában, személyes felelősségérzetet és felelős­ségvállalást a köz javára. Foglalkozni kell azzal is, hogy az egyszemé­lyi felelősség fokozott érvényesülése mellett hogyan lehetne a kinevezett vezetők tevékeny­ségét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá von­ni. Ennek érdekében pontosabban kell megha­tározni, hogy a vezetők milyen beszámolási kötelezettséggel tartoznak a demokratikus fó­rumoknak, és azt is, hogy hogyan érvénye­sülhet a jövőben jobban a dolgozó közössé­gek véleménye a vezetők kinevezésekor. Társadalmi rendszerünk hatalmas erőforrá­sának, a szocialista demokrácia elmélyítése, formális vonásainak megszüntetése megköve­teli a pártirányítás és a pártdemokrácia erő­sítését, a társadalmi és képviseleti szervek sze­repének növekedését, a társadalmi ellenőrzés fokozását. Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntően két tényező határozza meg, a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből következik, hogy jelenleg, a mi viszonyaink között, amikor a munkásosztálynak és szövet­ségeseinek a politikai hatalma szilárd, minden társadalmi kérdés megoldása, az életszínvo­nal emelése, a kultúra fejlesztése, honvédő ké­pességünk, s általában a fejlett szocialista tár­sadalom sikeres építése a gazdasági munka eredményeitől függ. A gazdasági feladatok megoldása viszont csak az egész társadalom céltudatos erőfeszítéseinek eredménye lehet. Ebben fontos szerepe van a gazdaságban dol­gozókon kívül a tudományos, a művelődési, az egészségügyi, az igazgatási és minden más területen tevékenykedők közös munkájának. A Központi Bizottság a beszámolási időszak­ban ennek megfelelően foglalkozott a gazda­sági feladatokkal. A XI. kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikát követtük, az V. ötéves terv valóra váltásáért dolgoztunk, a feltételezettnél lényegesen nehezebb és bo­nyolultabb körülmények között. Jelenthetjük a kongresszusnak,, hogy a be­számolási időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyomán a gazdasági építőmunká­ban is számottevő eredmények születtek. Fejlődtek a termelőerők, erősödött szocialis­ta társadalmunk anyagi-műszaki bázisa. Gya­rapodott a nemzeti vagyon, javultak az élet- körülmények. Ha az idei népgazdasági terv előirányzatai teljesülnek, a nemzeti jövedelem öt év alatt 21—22, az ipari termelés 24—25, az építőipari termelés 13—14 százalékkal nő, a mezőgazdasági termékek termelése 15—16 szá­zalékkal lesz nagyobb, mint a megelőző öt évben. A munka termelékenysége a termelésnél gyorsabban emelkedik. Kezdeti eredmények vannak a gazdaságtalan termelés gazdaságos­sá tételében, illetve megszüntetésében. Az el­múlt öt esztendőben mintegy 80 olyan — egyenként a félmilliárd forintot meghaladó — beruházás valósult meg, amely lehetővé tette a termelés bővítését, és segítette a termelési szerkezet átalakítását is. Fejlődött a közleke­dés és a szállítás. Fokozódott részvételünk a .nemzetközi munkamegosztásban. Mindemellett azt is jelentenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, döntően a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakult fel­tételek miatt, gazdasági fejlődésünk várható eredményei elmaradnak az V. ötéves terv elő­irányzataitól; a nemzeti jövedelem és ennek következtében az életszínvonal emelkedésének üteme is lassúbb a tervezettnél. A helyzet ma bonyolultabb, a gazdasági munka az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget követel. A nemzetközi gazdasági életben 1973t-74 óta végbemenő gyökeres és tartós változások, a világpiaci árarányok bennünket hátrányosan érintő módosulása, egyes tőkés országok diszk­riminációs intézkedései kedvezőtlenül hatnak a magyar népgazdaságra is. Szocialista nép­gazdaságunk alapjainak szilárdságát és élet- képességét bizonyítja, hogy az elmúlt három évtized legsúlyosabb külső gazdasági hatását is képesek voltunk elviselni. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen megváltozása élesebben megmutatja gazdaságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Felismertük ugyan, hogy a feltételek kedvezőtlen alakulásával szemben a termékszerkezet változtatásával, a szelektív iparfejlesztéssel kell és tudunk hatásosan fel­lépni, a gazdasági irányítás gyakorlata azon­ban nem tudott megfelelő mértékben, elég gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a meg­változott körülményekhez. Az intenzív gaz­dálkodásra való áttérés, a termelés hatékony­ságának javulása, a termelési és a termék- szerkezet korszerűsítése elmarad attól az ütemtől, amit a helyzet megkövetel, s amit népgazdaságunk jelenlegi műszaki, technikai színvonala már lehetővé tesz. A XI. kongresszust követően a párt vezető testületéi rendszeresen figyelemmel kísérték a fő gazdasági folyamatokat, és több célszerű határozatot hoztak a gazdasági munka javítá­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom