Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

A szakszervezetek és a szociálpolitika Beszélgetés Czerván Mártonné doktorral, a SZOT osztályvezetőjével Szocialista államunk a népgazda­ság anyagi erőinek jelentős részét fordítja az állampolgárok élet- és munkakörülményeinek javítására, egészségügyi és kulturális ellátásuk színvonalának emelésére, a gyermek- intézmények, az üdülőhálózat bőví­tésére, a nyugdíjasok helyzetének ja­vítására — egyszóval mindarra, amit szociálpolitikának nevezünk. A hetvenes évek első harmadé­ban kirobbant energiaválság, az azt követő külpiaci nehézségeink, s a beruházási feszültségek bizonyos mértékig szűkítették a sokoldalú szociális gondoskodás anyagi kere­teit. Vajon hátráltatta mindez a szakszervezetek szociálpolitikai te­vékenységét az V. ötéves tervidő­szakban, vagy ellenkezőleg: még szélesebb körű mozgósításra, a tár­sadalmi erők még nagyobb aktivi- rálására késztette? — erről beszél­gettünk Czerván Mártonné doK tor­ral, a SZOT szociálpolitikai osztály- vezetőjével. — Hadd kezdjem annak előrebo­csátásával, hogy a szakszervezeti mozgalom és a szociálpolitika egy­szerűen elválaszthatatlan egymástól. A magyar szakszervezeti mozgalom születése pillanatától foglalkozik szociálpolitikai tevékenységgel, hi­szen a munkások legtöbbje éppen szociális igényeinek kielégítésére tö­mörült szakszervezetekbe, került közel a mozgalomhoz. Számunkra a szociálpolitika: • az emberekről való sokoldalú gondoskodás, a születéstől a halálig. Ez a gondoskodás pedig nemcsak a szakszervezeti tagokra terjed ki, hanem a társadalom min­den tagjára, mind a termelés és fo­gyasztás, a felhalmozás és elosztás irányának és arányának meghatá­rozásakor — “amibén természetesen, a SZOT is részt vesz —, mind pe­dig a különböző társadalmi réte­geket érintő kedvezmények — bér­emelés, nyugdíjrendeZés, stb. — el­döntésekor. Sőt: a SZOT nemcsak a döntések előkészítésében és megho­zatalában vesz részt, hanem a ter­vek végrehajtásának, a célok rea­lizálásának ellenőrzésében is. Mind­ezek alapján azt mondhatom, hogy — nehézségeink ellenére — az V. ötéves terv időszakában végzett munkánk eredményeit tekintve »incs okunk szégyenkezni. O Felsorolna néhány olyan Intézke­dést, amely az ötödik ötéves tervben született a társadalmi gondoskodás jegyében? — Nem győznénk itt mind szám- bavenni, de néhányat, a legfonto­sabbak közül szívesen. Kezdjük az időben is legelsővel, a gazdálkodó szervek — vállalatok, szövetkezetek — szociális terveivel, amelyet a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT kezdeményezésére és közösen ki­dolgozott irányelvei alapján az V. ötéves tervben készítettek első íz­ben. E tervek alapvető célja szin­tetizálni és koordinálni mindazokat az elképzeléseket, intézkedéseket, amelyeket az adott tervidőszakban a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítása, fejlesztése érde­kében a vállalatok tenni kívánnak. A vállalati szociális tervek egyesí­tik magukban a munkások, ezen belül a nők helyzetének javítására, az ifjúsági törvény végrehajtására és a közművelődési feladatokra vo­natkozó vállalati intézkedési terve­ket; a munkaerő-, a bér- és jöve­delemgazdálkodás szociálpolitikai vonatkozásait — például az ala­csony alapbérek emelésének mér­tékét, a munkaerő-átcsoportosítások szociális feltételeit, stb. —; a szak­mai képzés és továbbképzés prog­ramját; a munkavédelemmel és a munkakörülmények fejlesztésével kapcsolatos intézkedési terveket; az üzemegészségügyi intézkedési ter­vet; a munkahelyi emberi viszo­nyok fejlesztésével, a közösségi ne­veléssel, a mozgalmi aktivitással kapcsolatos tevékenységek program­ját; a csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjának tervét, végül a vállalati szociális juttatások, kedvezmények, illetve azok bővíté­sének tervét, az üzemi étkeztetéstől a gyermekintézményeken át a la­kásépítés támogatásáig. Ebben az ötéves tervben — pon­tosabban 1976. január 1-én — hoz­ták létre a vállalati jóléti és kul­turális alapot, azzal a szándékkal, hogy a költségvetés minden más rovatától elkülönített összeg álljon a fenti célokra a vállalat renuelke- zésére; 1977-ben 750 forint jutott ilyen célra, 1980-ban pedig 950 fo­rint jut fejenként. tí Talán érdemes megemlíteni azo­kat a nyugdíjasokat kedvezően érin­tő Intézkedéseket Is, amelyek a közel múltban születtek? — így van; 1979. január 1-től több mint 1,3 millió ember nyugdí­ját emelték 80—400 forinttal; ren­delet született a továbbdolgozó nyugdíjasok anyagi ösztönzéséről, s arról, hogy a nyugdíjazás helyett továbbdolgozóknak pótszabadság jár. Mindezekben benne volt a SZOT kezdeményezése is, épp úgy, mint abban, hogy minden nyugdíjas évente négy alkalommal 50 száza­lékos kedvezménnyel utazhasson belföldön. Nagy szerepük volt a szakszervezeteknek abban az ör­vendetes szemléleti változásban is, ami a vállalatoknál az utóbbi évek­ben a nyugdíjasokkal kapcsolatban végbement. Hatásaként javult velük a kapcsolat, tudatosabbá vált a ró­luk való gondoskodás — legalább is, sokhelyütt. © £s a legifjabbak mit kaptak? — Megnöveltük — igaz, még mindig nem az igényeknek megfe­lelő mértékben — a családos üdül­tetés lehetőségeit, kereteit; az or­szág három szép vidékén — Sop­ronban, Leányfalun és a Mátrában — bevezettük a gyesen levő kisma­mák üdültetését férjükkel, gyerme­kükkel együtt; megoldottuk, hogy a nagycsaládosok a harmadik gye­rek — s a többi — után ne fizes­senek üdülési díjat. • A szociális gondoskodásról szólva az egészségügyi ellátásról is érdemes szólni... — Feltétlenül, s a szakszerveze­tek a magyar dolgozók egészségügyi ellátásának fejlesztését nagyon fon­tos feladatuknak tekintik. E téren nagyot léptünk előre az V. ötéves tervben, hiszen ekkor született az új egészségügyi törvény, amely állam- polgári jogként biztosítja az egész­ségügyi ellátását társadalmunk min­den tagjának. Ebben az ötéves terv­ben terjesztettük ki a társadalom- biztosítási juttatásokat a termelő­szövetkezeti tagokra — nyugdíjuk 1980. végére éri el az ipari nyug­díjasokét —; végül, de nem utolsó­sorban a SZOT első ízben — 1978 decemberében — kért tájékoztatást az egészségügyi minisztertől, az egészségügyi törvény végrehajtásá­ról, a dolgozók egészségügyi helyze­téről, kiemelve az üzemegészségügyi hálózat fejlesztésének, s a megelő­zés erősítésének igényét. A SZOT titkára pedig nemrég az Egészség- ügyi és a Művelődésügyi Miniszté­rium bevonásával az iskolaegész­ségügyi ellátást tekintette át, s in­tézkedéseket sürgetett a kedvezőt­len jelenségek megszüntetésére. © Mit tett a SZOT a fogyasztók , érdekeinek védelmére? _____________ — E rről is érdemes beszélni. Az ötödik ötéves terv időszakában ho­zott, ezzel kapcsolatos SZOT-hatá- rozatnak megfelelően több mint tíz­ezer társadalmi ellenőrünk végzett rendszeres ellenőrzést a kereskedel­mi és vendéglátó egységekben, vizs­gálta az áruellátást, a választékot, a minőséget, a fogyasztói árak ala­kulását, a kereskedelmi etika, az egészségügyi és higiénés előírások betartását. A fogyasztók érdekvédel­mét szolgálta az is, hogy 1979-ben a SZOT tájékoztatást kért a belke­reskedelmi minisztertől a lakosság tavalyi áruellátásáról, az ipar és a kereskedelem e célt szolgáló együtt­működéséről, 1980 januárjában pe­dig a várható idei áruellátásról. Befejezésül megemlítem, hogy a szakszervezetek szociálpolitikai te-v vékenysége érvényesül a területpo­litikai munkában is. Abban, hogy megyei szakszervezeti bizottságaink állandó figyelemmel kísérik a me­gyei területfejlesztési tervek kidol­gozását, a pénzeszközök felhaszná­lását a lakáshelyzet, az egészség- ügyi ellátás, a közlekedés, a hírköz­lés, a kereskedelmi ellátás, és a gyermekintézmények fejlesztésében. NYÍRI ÉVA Városnyi nép. az Izzó táborában Helye van a világpiacon Az Egyesült Izzót, ha nem is egé­szen Edison, a nagy amerikai fel­találó korától fogva jegyzik az ipar világtörténetében, az túlzás nélkül állítható, hogy a nagy múl­tú vállalat gyökerei visszanyúlnak a századfordulóig. A Tungsram-már- kát már a múlt század végén is­merték Európában. A gyors fejlő­dés időszaka azonban az utóbbi ti­zenöt évre tehető, mely alatt meg­alapozta világpiaci versenyképessé­gét, s ma a világ legnagyobb fény­forrásgyártói, exportőrjei között tartják számon. Tizenkét vidéki gyára Pergessünk vissza néhány évti­zedet: Az ötvenes évek elejére a klasszikus tömeggyártás (készáru­szerelés) volt jellemző. A növekvő bel- és külföldi gazdasági követel­ményekkel azonban csak úgy tu­dott lépést tartani a vállalat, hogy állandóan fejlesztette műszaki, ter­melési és kereskedelmi bázisát. A hatvanas évek derekán meg­hirdetett ipartelepítési kormányprog­ram megvalósításában is élen járt az Izzó, mint az ország legnagyobb gépipari vállalata; öt budapesti gyá­ra mellett egymás után hozta lét­re tizenkét vidéki gyárát, köztük a ról — profiltisztítással — áttértek a világpiacon keresett fénycsövek termelésére. Az Izzó, kihasználva ezt a konjunkturális helyzetet, gyor­san fejlesztette a váci gyárát, ahol az amerikai vello-rendszerű üveg- üzemét is létesítette. Ugyanis a Laboratóriumi környezetben készülnek a tranzisztorok, Integrált áramkörök. vácit, amelyekben nem akármilyen munkalehetőséget teremtett. A korszerű gyárakban világszínvona­lon álló berendezésekkel dolgozhat­nak a munkások, akik zömében nők. Arvay László, a vállalat főtech­nológusa így emlékszik a változások korára: — Automatizálás, a technológia fejlesztése volt az elsődleges cél. Felkutattuk — saját fejlesztés mel­lett — a világon legfejlettebb licen- ceket, know-how-okat, s alkalma­zásukkal korszerűsítettük a gyártás- technológiát, csökkentettük az ön­költséget, s jelentős élő munkát ta­karítottunk meg. Mindezzel elértük, hogy saját, tehát hazai termékekkel pótolhatjuk az importanyagot. Persze nem volt olya i egyszerű, mint ahogy pár mondatban össze lehet foglalni. A III. ötéves terv időszakában még a fő hangsúly a fényforrás technikai fejlesztésén volt. A következő öt évben már sürgősen fel kellett zárkózni az al­katrészgyártással (lámpafej-, lámpa- ballon-készítéssel stb.) s ezzel Ösz- szefüggően a háttériparral, vagyis a gépgyártással. Az Izzónak jelenleg hat gépgyára van. Kihasználva a konjunktúrát A vállalat kiegyensúlyozott beru­házási és fejlesztési politikáját iga­zolta az idő: ma Nagykanizsán van a világ legnagyobb izzólámpagyára, a 4500 dolgozót foglalkoztató üzemet a hetvenes évek elején telepítették 1,8 milliárd forint beruházási költ­séggel. Az amerikai Corning cégtől vásárolt berendezésekkel a legkor­szerűbb alkatrészeket készítik itt. Vácott — az Izzó fényforrás- és al­katrészgyárában — a hatvanas évek­től folyamatosan megteremtődtek a feltételek az új technológiák foga­dásához: a televízió képcsövek, rá­diócsövek, törpelámpák gyártásá­fénycsőgyártás mennyiségi és minő­ségi követelményeinek már nem fe­leit meg a hagyományos 1 technoló­giájú üveggyártás. A vállalat a IV. ötéves terv idő­szakában több száz millió forintot invesztált az alkatrészgyártó üze­mek (Budapest, Vác, Gyöngyös, Hajdúsági üzemek) fejlesztésébe, s ekkor telepítette le Kaposvárra elektroncső gyárát. Gyöngyösön pe­dig mintegy 385 millió forintos be- runázással megteremtette a magyar elektronikai ipar berendezéseihez szükséges félvezetőeszközök, diódák, tranzisztorok gyártóbázisát. 1975 végére a vállalat területi iparpolitikája lehetővé tette a ter­melésfelfutást, a nagy teljesítményű automata gépsorok fogadását, a tisztaprofilú, korszerűsített tömeg- gyártást. Az Egyesült Izzó V. ötéves tervidőszakának többmilliárdos beru­házásai és fejlesztési programja úgy­szólván simán indult. Jó volt az elő­készítés. Most már évtizedekben mér­hető, amióta a vállalat saját beruhá­zó és generáltervező részlege bonyo­lítja le a nagyberuházáspkkal kapcso­latos 'teendőket. Tovább folytatódott a gépgyártás és a fényforrásíejlesztés — mindkettő összefüggésben van a tőkés export növelésével. S ekkor je­lentkeztek az előre nem látható, nem érzékelhető problémák, melyek érvágásként érintették a vállalatot. A Falrchiid-sztori Ottj áriamkor Csonka Sándor be­ruházási főosztályvezető a sajtóban már többször nyilvánosságra ho­zott, de még ma is megoldatlan té­mának számító Fair child-sztorit ve­tette fel: — A hazai számítástechnikai és elektronikai ipar érdekében 343 millió forjnt beruházási összegből valósítottuk meg Gyöngyösön az integrált áramkörök gyártását, az amerikai Fairchild cég technológiá­ja alapján. A gyár 1979 óta teljes kapacitással üzemel, a termék ma­gas műszaki színvonalú, jó minősé­gű, ráadásul importkiváltó. Az elektronikai készülékeket gyártó ipar viszont túl széles választéka miatt viszonylag kis sorozatokat gyárt, s nem képes feldolgozni, vagyis átvenni azt a mennyiségű in­tegrált áramkört tőlünk, amit elő­áll! tunkv Ugyanakkor bizonyos tí­pusú ‘alkatrészekből behozatalra kényszerül. Nem számítottunk arra, hogy felhasználó partnerünk nem tartja azt a fejlesztési ütemet, mely- lyel mi összehangoltuk az integrált áramkör-programunkat. így most kénytelenek vagyunk külföldön ér­tékesíteni a gyöngyösi IC-k egy ré­szét. Ha nem is hasonló, de szintén nem várt bosszúsággal járt a pécsi gépgyártásfejlesztés, mely tervét — , a közben fellépő munkaerőhiány miatt — módosítani kellett, s most a beruházás egy része Budapesten a konverta gyár bővítésével, 5000 négyzetméteres csarnok felépítésé­vel valósul meg. A tervidőszakban az Izzó pákuumtechnikai gépgyá­rai nagy ' teljesítményű NC-forgá- csoló központokkal gazdagodtak. Ez a háttéripar biztosítja gépgyártásuk világszínvonalát. Továbbfejlesztet­ték a nagykanizsai alkatrészgyártást, a nagy teljesítményű ribbon-gép- sor beállításával. Vácott is folytató­dott a rekonstrukció: japán—magyar kooperációban 3500 darab/óra telje­sítményű • fénycsőgyártó automata gépsor kezdi meg a termelést még az idén. Tovább bővültek a hajdú­sági alkatrész és összeszerelő üze­mek is. A beruházási keretben nagy részt foglalnak el a tizenkét féle energiát szolgáltató, oxigént, hidro­gént előállító üzemek, a kommuná­lis beruházások, s mintegy tíz szá­zalékra tehető a szociális létesítmé­nyek, valamint a környezetvédelem költségei. Időarányosan valósultak meg a tervekben előírtak, sőt nem voltak ritkák az előrehozott határidők sem. Az Egyesült Izzó megvalósítja V. ötéves beruházási programját, így az erre az időszakra vállalt 40 milliárd forint termelési tervét is teljesíti. Gyártmányainak kéthar­madát exportálja, több mint száz ■országba szállít hagyományos"' és speciális lámpákat (klimatikus ha­tásnak ellenálló, nagy élettartamú fényforrásokat, reflektorburás fém­halogén autólámpákat), fénycsöve­ket, elektronikai alkatrészeket, vá­kuumtechnikai gépeket, kulcsra­kész komplett berendezésű lámpa­gyárakat. Az Izzó ötévenként megkétszere­zi termelését. Csak a tőkés ex­portja meghaladja a 100 millió dol­lárt (tőkés import felhasználása ez­zel szemben 38 millió dollár.) Beruházásaikkal megalapozták a jövőt, így rugalmasabban igazod­hatnak a világgazdasági változások­hoz, helyt tudnak állni a nehezeb­bé vált' hazai és nemzetközi kö­rülmények között is. A fejlesztést nem szabad abbahagyni, ezt dik­tálja a világszínvonal, s ehhez vannak még tartalékaik. Nemcsak anyagi, gépi, hanem szellemi tar­talékok is: csaknem kétezer kiváló szakember foglalkozik jelenleg is kutatással, fejlesztéssel, s mögöt­tük 35 ezer dolgozó áll — város­nyi nép az Egyesült Izzó táborá­ban. HORVÁTH ANITA Részlet a vád fényforrás- és alkatrészgyár vello-üvegüzemebäi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom