Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP ~&(nli av IS Az egész község látj a hasznát Rendhagyó szolgáltatóház Dunaharasztin Amikor a cipész elment a tanácshoz, hogy iparengedélyét megújítsa, megkérdezte, nem kaphatna-e nagyobb, a köz­ponthoz közelebb levő, mű­helynek való helyiséget. Szí­vesen bérelne egyet. Aztán ha­sonló kéréssel állt elő a bőr­díszműves, az órás, a fodrász. Mi lenne, ha...? — gondol­ták a tanács illetékesei. — A lakosság jobb ellátása érdekében valamennyi kérés indokoltnak látszott — meséli Országh Mihályné építésügyi előadó. — Akkor jött az ötlet: a központban helyet adni, együtt, valamennyiüknek, ös­szehívtuk az érdekelteket. A megbeszélés vége egy megálla­podás lett, amelynek értelmé­ben mi azt mondtuk, minden segítséget megadunk, ha kiala­kítanak egy szolgáltatóházat. Telket jelöltünk ki a község központban, elkészítettük az épület tervét. Intéztük az .OTP-kölcsönt, a többihez ők maguk kezdtek hozzá. Az utolsó tégláig maguk vásárol­ták az anyagot, és az építke­zést is saját erőből oldották meg. — Hol tart most a vállalko­zás? — Fél éve ásták ki az ala­pot. Azóta már áll qz épület. Belül mindenki úgyv alakítja majd ki, ahogy nzki a legal­kalmasabb, mi csupán ahhoz ragaszkodtunk, hogy kívül egységes legyen a kép. Túl azon, hogy mindenki jól jár, az épület nagyszerűen igazo­dik a község szebb arculatá­nak kialakítását célzó tanácsi tervekhez is. A köznek építik — Miért *érte meg a kisipa­rosoknak? — érdeklődtünk az építkezőktől. — Mi a lakosság szolgálatá­ban állunk. Eddig valameny- nyien szétszórva, kicsi műhe­lyekben dolgoztunk — mondja Jenei József bőrdíszműves, az építkezés helyszínén, ahol lfis időre sem áll meg a munka. — Az, hogy a centrumban kap­tunk helyet, már magában is jó dolog. Tulajdonképpen sa­ját erőből, a magunkét épít­jük, de a köznek. Valameny- nyien szabadon rendelkezünk a műhélyrészünkkel. Ha vala­milyen okból el akarnánk ad­ni vagy cserélni, a tanácsnak ajánljuk fel, illetve hozzájáru­lásával értékesítjük. Jónak találtuk — Végre van, illetve lesz egy tágas műhelyem — veszi át a szót Lázár Antal cipész. — Én eddig a község szélén, egy kicsinyke műhelyben dolgoz­tam. Inkább új cipőt vásárolt a páciens, minthogy odáig gyalogoljon. \ — Sok pénzünk és munkánk van benne. Mindenkinek érde­ke, hogy minél előbb megnyíl­jon — mondja Orbán László, aki felesége helyett serényke­dik. övék lesz majd a fodrász­részleg. — Mindent egy helyen ta­lál majd az erre jár. Ha be­megy a bőrdíszműveshez, biz­tosan benyit a szomszéd ajtón is, hogy körülnézzen a bar­kácsboltban, vagy beadja az óráshoz a hibás vekkert, eset­leg jót egyen a pecsenyésnél. — Régi ismerősök? — Egyáltalán nem. Csak a tanácson jöttünk össze a megbeszélésen. Ott találkoz­tunk. Fontolgattuk a gondola­tot, jónak találtuk, aztán bele­vágtunk. Így jött össze a kis közösség, az órás, a bőrdísz­műves, a barkácsboltos, a fod­rász, a cipész és a pecsenye- sütő. — Március 15-re már a kör­nyék parkosításával is szeret­nénk végezni, és április ne­gyedikén nyitunk. Kedvcsináló Azóta híre ment a tanács ál­tal kigondolt és patronált nagyszerű vállalkozásnak. Mint mondják, már több helyről jöttek érdeklődni, tanácsot kérni. A KIOSZ is felajánlotta támogatását: egyebek közt a reklámtáblák elkészítését és felszerelését vállalta magára. A lelkesedés láttán szinte biztos, hogy a tervezett időre megnyílik Dunaharaszti első „maszek” szolgáltatóháza, amelynek elsősorban a község lakossága látja majd hasznát. Látó János Évente egymillió forint Természetes veszteségek A Nyugat-Pest megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat boltjaiban évente mint­egy egymillió forint értékű áru megy veszendőbe törés, romlás miatt. Ezzel a kár­ral eleve számol a vállalat. Sok-e vagy kevés az egy­millió forint? — kérdeztük meg Varga Gyula ^ értékesítési osztályvezetőtől.»*•---•• — Elfogadható. A forga­lomnak mindössze 6 ezreléke. Harminc éve önálló Halásztelek 1950. március 1-én lett önálló település. Előd­jét, Herminamajort, a főváros környékén letelepülő gyári mun­kások alapították. A község jelenleg hétezer lakosának többsége most is ipari munkás. Az épülő KISZ-lakótelep részlete, előtérben az új élelmiszerbolt Bordásfalon. Tornaóra az általános iskolában — Természetes, hogy a romlandó áru, tehát a hús, a felvágott, a tej, a zöldség, a gyümölcs előbb-utóbb tönkre­megy. De egymillió forint mégiscsak sok pénz. Nem le­hetne kevesebb? — De igen. Jobban kell ügyelni az áfuátvételkor és kirakáskor, figyelni a szava­tossági időre és így tovább. Például az sem mindegy, hogy a boltokban hol, hogyan helyezik el a felpolcplt árut. A kereskedelemben is ki­bontakozott kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben számos szocialista brigád felajánlásai között szerepel, hogy csökkentik az ilyen se- lejtet. Több helyről már té­nyekről is beszámolhatunk: az érdi 249-es és a visegrádi 231-es ABC-ben, a budakeszi 82-es élelmiszerboltban a ko­rábbihoz viszonyítva lényege­sen kevesebb a romlás, törés miatt selejtezendő árucikk. Jó, követendő példával szolgál a szigetszentmárioni Afész ABC-kollektívája. Ko­rábban két-két és fél eecr forintot tett ki a tönkrement áru havonta. Most ezerszáz forint a havi átlag. OTP-lakótelep Budaörsön A városiasodás útjára léptek Budaörs, Patkó utca 3. Ke­vesen, feltehetően még azok mindegyike sem tudja ponto­san, hogy hol van, akik rövi­desen itt Laknak majd. De hogy minden bizonnyal érté­kes lakások lesznek, azt egye­bek között bizonyítja, a bejá­rati ajtó mellé ragasztott hir­detés: „Váci 3 szobás lakást cserélnének egy budaörsi Pat­kó utcaira...” Ezt a tízemeletes, összesen százlakásos házat, s még egy másikat, néhány héten belül birtokukba vehetik a lakók. Az egyik OTP-, a másik tanácsi értékesítésű. A budaörsi nagyközségi ta­nács épületében találkoztunk, hogy az úgymond helyszíni szemlét, az ismerkedést ada­tokkal is kiegészítsük. Jelen volt házigazdaként Naszvadi János, a nagyközségi tanács elnöke, Honkó Pál, a Pest me­gyei Beruházási Vállalat fő­mérnöke és Zsigmondi István, az OTP Pest megyei igazgató- helyettese. Folyamatosan építkeznek A tanácselnök jól képzett, rutinos idegenvezetőként egy maketten mutatta be az épülő — ideiglenes nevén — észak­nyugati lakótelepet. — Az első házak 1975-ben készültek el. Három négyeme­letes, összesen háromszáz la­kás. Azóta kisebb-nagyobb időközökben, de folyamatosan épülnek és átadásra kerülnek az újak. Elkészült egyebek kö­zött huszonkét nagycsaládos otthon is. Egy-egy ilyen lakás kétszintes, négy lakószobából áll, s kilencven négyzetméter alapterületű. Négy vagy annál több gyermekes családok kap­ták. Az idén még ötszáznyolc­van lakásnak kell felépülnie, ezzel együtt ezerháromszáz­nyolcvan lesz kész. (A fő kivitelező, a 43-as ÁÉV művezetője, Csöndör Jó­zsef, aki jelenleg nyolcvan emberével a két új ház befe­jező munkálatait végzi, hatá­rozottan közölte, rajtuk nem fog múlni a határidő tartá­sa.) — Az említett ezerhárom­száznyolcvan lakással befejezik a lakótelep építését? — Nem — hangzott Honkó Pál válasza. — Elkészültek egy kétezer lakásos komplett la­kótelep tervei. Az építkezés te­hát a VI. ötéves tervidőszak­ban is folytatódik. De mivel van elég szabad terület, a la­kótelep elvileg többszörösére bővíthető. Közhelyszámba megy már, annyiszor elhangzott, hogy az új lakást az új lakók szinte kivétel nélkül kitörő örömmel foglalják el. Egy idő után azonban megindul a panasz­áradat. Nemcsak minőségi ki­fogásaik vannak, hanem kide­rül, hogy például keéés a bolt, a bölcsőde, az óvoda, rossz az úthálózat, nincs vagy kevés a játszótér, s így tovább. Buda­örsön is számítani kell erre? A kérdésre — sajnos —sen­ki sem tudott egyértelmű vá­laszt adni. Ha minden az ere­deti tervek szerint és határ­időre készült volna, akkor ezt akár mintalakótelepnek is ne­vezhetnénk .., Járulékos beruházások Az első háromszáz lakással együtt készült el a hatszáz négyzetméter alapterületű ABC-áruház, 1976-ban a 150 személyes óvoda, 1977-ben 60 apróságnak a bölcsőde. S ter­mészetesen közművesítették a területet, felépítettek egy bő­víthető tömbfűtőművet. t Sőt, azóta már átadták — talán az országban elsőként itt — a 100 személyes Forfa-óvodát. — A tervek szerint még egy kétszázas óvodát és 120 sze­mélyes bölcsődét kell építeni — egészítette ki Honkó Pál. De még mindig nincs elég bolt és egészségügyi intéz­mény. (A lakótelepiek egyelő­re a budaörsi központi orvosi rendelőhöz tartoznak.) A nagyközség vezetői természete­sen ezt a gondot számon tart­ják, s már a megoldás körvo­nalai is kibontakoztak. Igazat adnak a lakóknak abban is, hogy szükség lenne utakra, járdákra, játszótérre. Figye­lembe kell venni azonban, hogy a lakótelep még nincs ké­szen. (Jelenleg négy munka­helyen dolgoznak!) Lüxus len­ne például járdát építeni, ame­lyet aztán az anyagot szállító gépjárművek tönkretennének. — Sok minden vár még megoldásra — vetette közbe Naszvadi János. — Még a la­kótelep építésének megkezdé­se előtt huszonöt millió forin­tért megoldottuk a vízellátást. Ezer köbméteres tározót ké­szítettünk. De ezt is bővíteni kell. — És szükség van 12 800 köbméteres szennyvíztisztító­ra is — egészítette ki Honkó Pál. — Ebből 3200 köbméteres 1981-ben készül el. Kék busszal — Hogyan oldják meg a közlekedést? • — A piros 40-es és a sima 40-es autóbusz végállomása 10' —15 percre van a lakótelep szélső házától. Ritkábban, de arra jár a Budaörs és Budake­szi között közlekedő 140-es és a Kosztolányi tér—Törökbá­lint útvonalon a 88-as BKV- autóbusz. Mi szeretnénk ki­vinni a 40-es buszok végállo­mását a lakótelep túlsó végére — mondta jogosan a tanácsel­nök. — Ezt a társasház-együttest OTP-lakótelepként is emlege­tik. Milyen szerepet tölt be itt az OTP? — kérdeztem Zsig­mondi Istvántól. , — Az egész építkezést az OTP finanszírozza. Tanácsi banki funkciónknál fogva mi bonyolítjuk a nagyközségi ta­nács pénzügyeit is. Ott va­gyunk a tervezésnél, a kivite­lezésnél, s természetesen az értékesítésnél. Egyeztetjük a szerződéseket, figyelemmel kí­sérjük a munkát, s mi értéke­sítjük az új házak egy részét. Bemutatjuk a vevőknek a la­kásokat, tájékoztatjuk őket a pénzügyi, jogi tudnivalókról, megkötjük a, szerződéseket, összehívjuk az alakuló köz­gyűlést. Egyébként ezen a köz­gyűlésen kell döntenie az új la­kóközösségnek arról is, hogy társasházként vagy lakásfenn­tartó szövetkezetként szere­pelnek-e majd. — Melyik forma a jobb? — A lakóknak a lakásfenn­tartó szövetkezet. 750 éves település Budaörsnek 1974-ben 14 ezer lakosa volt. Az idén január 1- én 17 ezer. Mire elkészül a la­kótelep, 20 ezer polgárral szá­molhatnak. De nemcsak a lét­szám -növekszik, hanem a la­kótelep is korszerűsödik, „kom- fortosodlk”... Ezt Budaörs vá­rosiasodásának tekinthetjük? — A február 9-én megtar­tott nagyközségi pártértekezlet állást foglalt, hogy méltókép­pen meg kell ünnepelnünk Bu­daörs fennállásának 750. évfor­dulóját — mondta a tanácsel­nök. — Ez a jubileum 1984- ben lesz. A nagyközség VI. öt­éves tervében ez, s természe­tesen a folyamatos községfej­lesztés meghatározó szerepet kap. Hogy Budaörs város le­gyen, ahhoz még nagyon sok minden kell. Még a lakótelep sem igazi városrész. Egyetlen lakásban sincs például telefon, s az utcán is mindössze kettő található. Egyébként a több telefon nem luxus, hanem létszükséglet. Ettől függetlenül a budaörsiek többségének aka­rata is azt sugallja, hogy a vá­rossá* fejlődés útján halad-_ junk. Szente Pál Felkészítik az utánpótlást Egyesisapkában, jelzőtárcsával , » Úttörők az ahonyi zebra szélén Két úttörő lány áll Abony- ban a 4-es főút Kossuth téri zebrája szélén. Fejükön egyen- sapka, kezükben jelzőtárcsa. Arcukat pirosra csípte a hi­deg, mégis szemlátomást jó­kedvűen végzik munkájukat. Péntek van, piaci nap, óriási a forgalom. Ilyenkor 8 óra előtt néhány perccel jönnek a leg­többen. Elsősöktől a nyolcadi­kosokig, gyalog vagy kerékpár, ral igyekeznek az Iskolába. Keresztül a zebrán, buszok, te­herautók, személygépkocsik közt, esőben, hóban, ködben, át a fő közlekedési úton, szinte minden percben szembenézve a veszéllyel. Hogy mégsem tör­ténik baj, az ennek a két kis­lánynak, a közlekedési szakkö­rös úttörőknek köszönhető, reggelenként fél nyolctól nyol­cig ügyeletet tartanak ennél a veszélyes átkelőhelynél. Óva­tosságra intik a gyerekeket, ha összegyűlik egy kis csapat, fel­emelik a tárcsájukat, az autók megállnak, átengedik az isko­lásokat. Határozottak, türel­mesek, talpraesettek. Kiváló úttörők. A Somogyi Imre Ál­talános Iskola közlekedési szakkörének tagjai. — Kik ezek a fegyelmező, ügyes gyerekek? — A Magyar Űttörők Szö­vetségének úttörőgárdái közül iskolánkban 4 működik — mondja Törőcsik Mária csa­patvezető. — A közlekedési szakkör az egyik közülük. Fel­adatuk a közlekedési ismere­tek elsajátítása mellett ezek gyakorlati alkalmazása, vala­mint a többiek segítése. A már hatodik éve működő csoport jó eredményeket ért el .a járási versenyeken, legutóbb egyikük a megyei vetélkedőn lett har­madik. Itt az iskolában is gyakran rendezünk ügyességi versenyeket, a szakkör szerve­zésében. — Kik lehetnek a közleke­dési gárda tagjai? — kérdezem Győré Csaba tanárt, a szakkör vezetőjét. — Kezdettől én vezetem ezt a csoportot, úgy vélem, ered­ményes munkát csak jól szer­vezett, felkészített társasággal lehet elérni. A tanulmányi eredményt, valamint a jó úttö­rőmunkát figyelembe véve, a jelentkezők közül 20 gyereket vettünk fel. ók alkotják azt az élcsapatot, amellyel felkészít­jük a többieket a KRESZ el­sajátítására. Kéthetente tar­tunk foglalkozást, ott újabb is­mereteket szerezne! is megbe­széljük a további feladatokat. — Melyek ezek? — Legfontosabb a Kossuth téri gyalogátkelőhely felügye­lete. Ez a település egyik ve­szélyes pontja. De rendszere­sen feltérképezzük a község más részeit is. Gyakran ren­dezünk kerékpárellenőrzést, ilyenkor megvizsgáljuk az is­kolába beérkező gyerekek jár­műveit. A hiányos felszerelt- ségű, lámpa nélküli biciklik tulajdonosait figyelmeztetjük, a kifogástalan állapotban le­vőkének pedig kerékpár mű­szaki vizsgalapot adunk, me­lyen megdicsérjük őket. Ezen­kívül, mert jól összeszokott ez a kis társaság, ünnepeinken, bálokon ők a rendezőgárda tagjai. — Milyen a felszereltségük? — A szakkör megalakulása­kor a járási-városi közlekedés­biztonsági tanácstól egyensap- kákat, karszalagokat, szakíró- dalmat kaptunk. Az abonyi ta­nács egy kismotort meg egy kerékpárt adott. Ezekkel, va­lamint sajátjainkkal a közle­kedési parkban szoktunk gya­korolni. — Ha a nyolcadikosok lel­röppennek, utánpótlás lesz-e? —> Én három éve vagyok tagja a szakkörnek — mondja Farkas Sándor nyolcadikos. — Amikor meghirdették, baráta­immal együtt azonnal jelent­keztünk, és nagyon örültem, hogy felvettek. Ügyeletbe já­runk. Segítjük a kicsiket, most éppen az ötödikeseket próbál­juk bevonni, felkészíteni. So­kat tanulunk. Én például sze­retnék vezetési engedélyt sze­rezni kismotorra. Ehhez pedig a KRESZ-ismeret nagyon kell. — Népszerű a szakkör -*• mondja befejezésül Győré Csa­ba —, új kezdeményezésünk­nek, hogy a nyolcadik osztá­lyosok egy-egy hónapra vállal­ják el az ügyeletet, eddig csak eredményei vannak. Lelkiis­meretesen látják él feladatu­kat. Csilléi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom