Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-21 / 68. szám

1980. MÁRCIUS 21., PÉNTEK

x/ímtm

3

Átadták az idei KISZ-díjakat

Tíz kollektíva illetve személy vette

Az Idén harmadik alkalommal jutalmazta az ifjúság] szövetség KISZ-díjjal a 35 éven aluli fiatalokat, illetve ifjúsági kollektívákat, akik több éven át példaadó tevékenységükkel, az ifjúság közművelődésében végzett nevelő, irányító és szervező munkájukkal, kiemelkedő alkotó és előadói tevékenységükkel járultak hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A magas elismeréseket csütörtökön a KISZ KB székházában megtartott ünnepségen Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára nyújtotta át. Az ünnepségen ott volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a kormány több tagja, továbbá politikai, társadalmi és kulturális életünk számos más vezető személyisége.

A dón f és a munkásoké

Hogyan születik a vállalás?

KISZ-díjat kapott Benkő Dániel lantművész az ifjúság zenei nevelésében betöltött szerepéért, a klasszikus magyar zene népszerűsítése érdekében kifejtett magas szintű előadóművészi tevékenységéért;

Bereményi Géza író sokoldalú irodalmi munkásságáért, az ifjúságot érintő kérdések prózában, drámában és dalban történő művészi megfogalmazásáért;

a fiatal iparművészek KISZ- tzervezete példaadó mozgalmi munkájáért, a fiatal iparművészek szakmai fejlődésének és politikai képzésének segítéséért;

Füleki György, a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet munkatársa a mezőgazda- sági kutatások, különösen a gyakorlatban eredményesen alkalmazható talajtani kutatások területén végzett kiemelkedő munkájáért;

a magyar asztalitenisz válogatott férficsapata, a világ- és Európa-bajnokságon elért nagyszerű győzelméért, ifjúsági szövetségünk tömegsport és turisztikai rendezvényein való példamutató aktív közreműködéséért;

a magyar néphadsereg 1630. alakulata Aquincum amatőr művészeti együttese a káto- nafiatalok művelődéséért végzett kiemelkedő munkájáért, a katonafiatalokkal együtt dolgozó ifjúmunkások művelődésbe való bevonásáért;

Markó Iván, a győri balett vezetője magas színvonalú táncművészi munkájáért, a fiatal táncművészek körében végzett közösségteremtő és nevelő tevékenységéért;

a Mecseki Ércbányák Vállalat Váci Mihály ifjúsági szocialista brigádja a brigádmozgalom Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszavának együttes és hatékony megvalósításáért, a művelődésben, az elkötelezett és politikus kulturális tevékenységben elért kimagasló eredményeiért;

Sóstainé Márfi Ibolya, a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Ház népművelője az ifjúság közösségi művelődéséért és kulturált szórakozásáért végzett áldozatkész és eredményes népművelői tevékenységéért;

T. András Emil, a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese a minőségi és tömegsport szolgálatában, az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom népszerűsítésében kifejtett jeA KISZ Pest megyei Bizottságán — a forradalmi ifjúsági napok alkalmából, s a Tanácsköztársaság 61. évfordulójára emlékezve — kitüntetéseket adtak át tegnap délután.

Maczkó József köszöntötte az ifjúsági mozgalomban és az ifjúságért végzett munkában kimagasló eredményt elért KISZ-tagokat, s segítőiket, majd Nemoda István Pest megyei úttörőelnök mondott ünnepi beszédet.

— Haladó hagyomány immár, hogy a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozata idején köszöntjük mindazokat, akik a- fiatal nemzedékért a legtöbbet tesznek. Mi ifjúkommunisták jogos büszkeség-' gél valljuk történelmi elődünknek a Tanácsköztársaság kikiáltásával szinte egy időben megalakult Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségét, mely tevékeny részt vállalt a KMP célkitűzéseinek, politikájának népszerűsítésében, a marxizmus—leni- nizmus tanításának terjesztésében.

— E történelmi szál is összeköti a Kommunista Ifjúsági Szövetséget a Magyar Szocialista Munkáspárttal, s kötelezi, ösztönzi a párt politikájának végrehajtásában feladatvállalásra. A mi nemzedékünknek is — amely'számára a szocializmus már életforma, valóság — meg kell tanulnia a cselekvő, mindig előre tekintő kommunista magatartást — mondotta.

ót az elismerést

lentős kezdeményező szerepéért.

Az ünnepségen Köpf Lászióné, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte a vendégeket, kitüntetetteket.

★

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásának 23. évfordulója alkalmából csütörtökön több helyütt rendeztek ünnepségeket. Jutalmazva — elismerve a gazdasági munkában élenjárók, az ifjúsági mozgalomban kiemelkedők tevékenységét.

A Kohó- és Gépipari Minisztériumban . Soltész István miniszter 77 fiatalnak, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dr. Szabó János államtitkár 70 ifjú dolgozónak, a Nehézipari Minisztériumban dr. Juhász Ádám államtitkár 100 fiatalnak nyújtotta át Kiváló Munkáért kitüntetést.

sek átadására. Elsőként dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára adta át a Munka Érdemrend bronz fokozatát Stehlik Ferencnek, a KISZ Pest megyei Bizottsága tagjának, a Dunakeszi Járműjavító személyzeti előadójának, az üzem KlSZ-toizottsága volt titkárának.

Ifjúsági Érdemérem kitüntetést vett át dr. Kusti Istvántól, a KISZ Pest megyéi Bizottságának első titkárától Barna Eleonóra, a nagykátai járási-nagyközségi

•könyvtár igazgatója.

KISZ Érdemérmét nyújtott át Dudás Lászlónak, az Ipari Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége szövetkezetpolitikai főelőadójá-' nak, a Ligeti Károly KISZ-iskola volt tanárának, Horváth Sándornak. a MÁV Vád villamasvonal felügyelősége felsövezeték szerelőjének, Juhász Imrénének, a ko- cséri Petőfi Tsz anyagkönyvelőjének, Lőrinczy Istvánnak, a Gödöllői Gépgyár kooperátorának, Kitzl Ferencnek, a rádi községi tanács műszaki ügyintézőjének és Török Péternek, a Sasad Tsz KISZ-bizottsága titkárának.

Kiváló Ifjúsági Vezető Érmet kapott Nagy Ferencné, a Vác városi KlSZ-bizottság titkára.

A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter Kiváló munkáért kitüntetéssé! Jutalmazta Ézsiás Kálmánt, a kocséri Petőfi Tsz gépszerelőjét, Megyesi Andrást, a jászkarajenői Árpád Tsz tehenészét és Szűcs Balázst, a Nagykőrösi Konzervgyár csoportvezetőjét.

Ketten aranykoszorús KISZ-jel- vényt, hárman a KISZ KB dicsérő oklevelét, kilencen a KISZ Pest megyei Bizottságának emlékplakettjét vehették át.

Az Üttörővezető Érdemérmet tíz élenjáró úttörővezető kapta meg.

V. G. P.

A kívülállók közül keveseknek adatik meg, hogy egy újítás, találmány születésénél bábáskodjanak. Pontról pontra, mozzanatról, mozzanatra nyomon követhessék a találmány életrejöttét. Jobbára be kell érni azzal, hogy utólag regisztrálhatjuk a megtett út fontosabb állomásait. Akkor. amikor az újszülött már bizonyította életképességét. A feU találó, az újító a hogyanra adott válaszában jobbára csak ennyivel fizeti ki az embert: dolgoztam, dolgoztunk. Érthető, hiszen a siker küszöbén, vagy annak birtokosaként már nem tudja, vagy nem is akarja az aprócska kudarcokat — s igaza is van, miért éppen a kudarcokra emlékezne szívesen! —, a már-már értelmetlennek tűnő munka, a feszített tempó pillanatait felidézni.

S nemcsak az újító, a feltaláló viselkedik így a siker küszöbén. Például a szocialista brigádok vezetői is. Tudom, furcsa a gondolattársítás. A minap éppen ezzel hökkentettem meg beszélgető partneremet, az újítási felelőst.

Hasonló a siker

— Állította — s állítom — hogy míg egy munkabrigád megszerzi a szocialista címet, s egy három-négyezer főt számláló nagy cégnél eljut a vállalat kiváló brigádja címig — erőfeszítései, sikerélményei semmivel sem kisebbek, mint az újítóé, a feltalálóé. Igaz, más és más a munka, a követelmény, a képzettség, a végzettség, de az eredmény, mely a sikerrel járó megelégedettséget adja: azonos! Az ellenérv rövid és tömör volt1: „az újítás, a találmány az önállóság jegyeinek hordozója, míg a munka és a szocialista brigádok vállalása irányított.”

Hiba-e, hogy a brigádok vállalásukhoz segítséget — fogalmazhatjuk úgy is —, hogy „irányítást kapnak”? Éppúgy, mint ahogy az újító is tisztában van azzal, mivel célszerű foglalkoznia, s a kutató munkája is konkrét, megoldásra váró feladatokhoz kapcsolódik. A kérdés nem hagyott nyugodni. Nemcsak azért, mert a munkáskollektívák áldozatvállalására ma nagyobb szükségünk van, mint tegnap volt. Sokat kérünk, várunk tőlük — s kapunk!

A pálda mindig kínálja magát. Éppen ezért kerestem a Hazai Fésűsfonó pomázi gyárában a választ.

Csupán ajánlás

Az üzemi pártvezetőség titkárának, Schmelka Róbert- nénak az ajtaján kopogtatok. Mindössze annyit szeretnék

megtudni: hogyan születnek a brigádvállalások? S nem véletlen, hogy éppen tőle várom a választ, hiszen tizenegy néhány évig napi munkájának részéhez tartozott a versenynyel való foglalkozás.

— A vállalás megtételekor, de csak ekkor (!) könnyű a brigádok helyzete. Ajánlást kapnak üzemrészekre, tehát a fonodára, a szövőelőkészítő- re, a szövődére, a kivarróra, a karbantartókra lebontva. Erre a könnyítésre azonban nem a brigádok cselekvőképtelensége miatt van szükség. Nem! A vállalat gazdálkodási terveihez, a feladatokhoz való alkalmazkodásért. Az ajánlás célja tehát nem kevesebb: mindenki a plusz erőt arra fordítsa, amire valóban szükség van. Ha nem igy tennénk, a brigádok a számonkéréssel sem maradnának ádósak. A döntés azonban a fizikai munkások kezében van. ők határozzák meg, az ajánlásból mi az, amit céljaik közé sorolnak, amivel beneveznek a munkaversenybe.

— Kezdeményezőkészség? Szerintem ebben sincs hiány. Az Ady Endre brigád például azzal hívta fel magára a figyelmet: a vállalattól nyugdíjba ment, idős, egyedülálló embereket megkereste, s támogatja, segíti őket. Nyolcórás műszak után két-három gyerek mellett ez nem kis dolog. Az utóbbi három évben vált szokássá: szocialista és munkabrigádok tagjai együtt iratkoznak be a szakmunkásképzőre. Tegyem hozzá, 35—45 év az átlagkor ezekben a brigádokban. S ha már ők bírták ezt a tempót tartani, a többiek is mennek. Ma már presztízskérdés nálunk: ki a szakmunkás, s ki nem?

A közösség ereje

Vajon mi a véleménye a brigádok vállalásainak születéséről Mércse Lászlónak, a fonoda technikusának? A kérdés úgy illeti őt, mint a fonoda nyolc brigádja munkájának. versenyvállalásainak koordinálóját, s a gyár KISZ-titkárát.

— Nagyon nehezen születnek a brigádok vállalásai. Nem a plusz munkától, hanem az adminisztrációtól húzódoznak a brigádvezetök! Inkább kétszer ledolgoznák a maguk pluszát, mint össze- gyűjtsék, leírják ki, mit vállal. Különösen akkor, ha a brigád tagjainak egy része ellentétes műszakban van, vagy állandóan éjszakás. Elvétve az is előfordul, hogy valaki nem akar többletet vállalni. Ezzel megkérdőjelezi brigádtagságát. Az Angela Davisnél és az Egyetértésnél volt erre példa. A brigád kizárta az

érintetteket tagjai sorából. Én meg kiírtam a versenytáblára: „X és Z kizárva”. Szaladtak is fűhöz-fához, mert ugye százhatvan ember előtt presztízsveszteség, kellemetlen már az ilyesmi. De fogalmazzunk úgy: a közösség ereje sem lebecsülendő.

A gyár fennállása óta most, május elsején először kapja meg a vállalat kiváló brigádja címet a pomázi gyárból a Móricz Ferenc szocialista brigád. A döntést már meghozta a gyár, majd a Hazai Fésűsfonó szocialista brigád- vezetőinek tanácskozása, értékelése. Szekeres Ferencné megalakulása óta, tizenöt éve a brigád tagja. Nemcsak tagja, hanem vezetője is volt, tavaly mondott le erről a tisztségéről. Vajon miért? Éppen a siker „perceiben”?

— Alapszervezeti párttitkár vagyok. A járási pártbizottság tagja, s ehhez még a brigád- vezetés. Elfáradtam. Igen, ebben az elismerésben, mely bennünket ért tizenöt év munkája van benne. A sikert sem adják olcsón. Két éve heten, tehát az egész brigád együtt iratkozott be a szakmunkás- tantolyamra. Elvégeztük. Több munkakört sajátítottunk el, ha kell besegítünk. A kivarróban lenne a munkahelyünk. Tehát a szövetgyártásban az utolsó folyamat nálunk, tőlünk kerül ki a késztermék. Az esetleges szövés! hibákat mi tüntetjük el. Forsza, fogása van ennek a munkának. De ha kell gépen is tudunk dolgozni. Ahol szükség van ránk. Tizenöt év? Ha kellett mindig helytálltunk. S ez holnap sem lesz másként. Még vetélkedőkre is elmentünk, elmegyünk. A magunk módján felkészülünk. S ha már helyezést nem szerezhettünk a megyei vetélkedőn, azért az ott hallottak tudásunkat, ismereteinket gyarapítják. S ez sem megvetendő.

A Móricz Zsigmond a vállalat kiváló brigádja címet veszi át május elsején. Az Ady Endre pedig majd három év munkájával eljutott odáig, hogy a szocialista cím birtokosa lesz. Az Ady is héttagú, a szövőelőkészítő a munkahelyük. Vajon a brigád vezetőjének, Sülé Ferencnének mit jelent ez a cím?

— Megdolgoztunk érte! Nem adták ingyen. De az az alapelvünk: a brigádba tömörülésnek csak úgy van értelme, ha feladatainkat komolyan vesz- szük. Nem „fázom”, a plusz munkától, a többlet vállalásától. Mindig mondogatom, ha én két gyerek mellett jövök, s ha kell itt is maradok, más is érezze kötelességének a ró- rótt feladatok teljesítését. Mi mindig ott dolgozunk, ahol szükség van ránk. A cérná- zó’oan, az orsózóban, a vetülék- csévélőben, univerzális szakmunkások lévén.

Kínálkozó példák

A példa, ahogy mondtam, kínálja magát. De nemcsak a pomázi gyárban. Hiszen most, a kongresszusi munkaverseny első szakaszában már bizonyítottak, s most is nap mint nap bizonyítanak a szocialista és munkabrigádok. Pomázon éppúgy, mint a diósdi gyárban, vagy az ISG-ben. Lehetne hibát keresni a kisebb vagy nagyobb közösségek munkájában. De felesleges lenne. A hétköznapok sorában, eme nem mindennapi helytállásban a szocialista brigádok cselekvőképességüknek újabb és újabb bizonyítékát adják. Azt, amit eddig is tudtunk, csak nem mindig becsülünk kellően: a mi igazi tartalékaink e mozgalomban vannak.

Brigádok, munkáskollektívák, akik képesek újra és újra többet, jobb minőséget, el- adhatóbb terméket adni. Vállalásaikkal kapcsolódván a termelés egészéhez. Az ajánlások pedig szolgálják azt a célt, hogy az erőt, az energiát, a mi tartalékainkat az ésszerű, az értelmes munkára összpontosítsuk, fordítsuk. Mert ez ad erőt ahhoz az „ezernyi” feladathoz amit a brigádok vállaltak, vállalnak, teljesítenek.

V. E.

A kongresszus küldötte

Haladunk, ha egy felé húzunk

Néhány szál virág, pársoros üdvözlet: mindössze ennyi volt a köszöntő, amikor az első nap munkába lépett — tizenötévesen — Ikla- don, az Ipari Műszergyárban. Ezt a figyelmességet mégsem felejtette el azóta sem Bállá Józsefné, a Mező Imre üzem művezetője.

— Nemcsak nekem, valamennyi űj belépőnek járt akkor ez a kedves meglepetés. így fogadták az akkori KISZ-esek az újakat. Közülük legtöbben, így jómagam is ezek után a legtermészetesebbnek tartottam, hogy eljárok közéjük. — emlékezik Bállá Józsefné. — Sajnos, ez a szép szokás kiveszett, ma már senki seVn köszönti virággal a hozzánk érkezőket.

Hogy mennyire így van az, bizonyítja: lassan húsz éve, hogy munkába állt a gyárban, de azóta is emlékszik az első napra, a kedves fogadtatásra.

— Elsők között léptem be a KISZ-be. azok közé, akik szeretettel fogadtak. Hamarosan szervező titkárnak, majd KISZ-titkárnak választottak. Ügy mondták, ilyen szókimondó lányra van szükségük. De nemcsak a szám járt, hanem a kezem is — teszi hozzá.

Férjhez ment, kislánya született. De közben folyton tanult. Kitűnően tette le az elektrolakatos szakmunkásvizsgát, de nem fejezte be ezzel a tanulást. Előbb marxista középiskolába, később esti egyetemre jelentkezett. Közben ötször lett a vállalat kiváló dolgozója. 1978-tól pedig a Kohó- és Gépipari Minisztérium Kiváló dolgozója elismerés birtokosa. Három éve nevezték ki művezetőnek. Oda, ahol betanított munkásként kezdte.

— Éppen KISZ-vezetőképző táborban voltam 1968-ban, amikor munkatársaim táviratban közölték velem, hogy felvettek a pártba. Feladataim szaporodtak. Tagja lettem a helyi és a járási pártbizottságnak. Egy amit hiányolok még ma is, hogy kevés a párttagok között a nő. Nálunk különösen. Őszintén örülök, amikor valamelyik fiatalasszony azzal jön hozzám, hogy ő is belépne. Ez a ritkább, mert azokat is, akik közénk valók, biztatni kell. Még mindig sokan azt hiszik, a politizálás, a közösséggel való törődés csak a férfiak dolga. Ezen a szemléleten mielőbb változtatni kell — magyarázza.

Tizenegy év házasság után sikerült — a gyár segítségével — önálló otthont teremteniük. Kétszobás lakást kaptak a munkáslakás-akció keretén belül. Kislányuk, aki most éppen annyi idős, mint mikor az anyja beállt a gyárba, elsős az óvónőképzőben.

— Velem madarat lehetett volna fogatni, mikor megtudtam, hogy küldöttnek választottak meg a XII. pártkongresszusra. Ekkora megtiszteltetés! Csak később rémültem meg: több, mint három és félezer embert képviselek ott. Elbizonytalanodtam.

Társai, főleg a nők nagyon örültek, hogy közülük mehet valaki. Biztatták, hitet öntöttek belé. S jöttek a tippek, a javaslatok, hogy mit mondjon, miről beszéljen.

— Ügy határoztam hát, félre a gyávasággal! Szót kérek a kongresszuson. Igaz, sokan vagyunk, akik beszélni szeretnénk, de ha szót kapok, mindent elmondok, amire munkatársaim kértek. Szólok a nők helyzetéről, amely ■ még mindig nehéz. Kevés a női vezető. Sok kismama kerül hátrányos helyzetbe, ha visz- szamegy a gyes-ről. De sorolhatnám még a többit is. Arról is beszélek majd, hogv nálunk a vezetők többsége közülünk, munkások közül került ki. Volt ugyan olyan idő, amikor munka nélkül, a ..székért” folyt, a harc. De a mostani vezetőgárda többsége fiatal, már a nagyobb feladatokra is képes. Képességünket valamenyien bizonyítottuk

is, munkánk legjavát tettük az asztalra.

Olyan kipirultan magyaráz —

szinte látom már, amint felszólal. Amint észreveszi, hogy figyelem, elneveti magát. Majd folytatja:

— Egy titkot azért elárulhatok magamról. Ha engem valaha büntetni kellene, számomra a legnagyobb az lenne, ha társak nélkül, egyedül kellene dolgoznom, úgy, hogy senkihez sem szólhatok.

Szalal Mária

A jé munka jutalma

Pest megyei Untalak kitüntetése

Az ünnepi beszédet követően került sor a kitünteté-