Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

Külföldi diákok között Göd

Oszoljatok,

„A kölcsönös szolidaritás és érdekek alapján bővítjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. Együttműködünk velük a gyarmati függőség maradványainak felszámolásáért és az igazságosabb nemzetközi gazdasági viszo. nyok megteremtéséért vívott harcukban.”

(Az MSZMP irányelvei a part XII. kongresszusára.)

l'évhit N" 1.

(A nálunk tanuló külföldi diákoknak könnyű. Mindent megkapnak.)

■— Rögtön idekerült, ahogy Magyarországra érkezett?

— Nem, egy ideig Budapesten tanultam az előkészítőn.

(Phouang Parisah PravongviengkA ham, Laosz, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem harmadéves hallgatója, a Külföldiek Barátsági- Tanácsának elnöke.)

— Mit?

— Főleg a nyelvet és a szakomhoz szükséges tárgyakat. Biológiát, kémiát, matematikát.

— Nehéz a magyar7

— Igen, különösen kezdetben, mert az előkészítőn csak külföldiek vagyunk összezárva, sehol egy magyar, akivel beszélhetnénk, így anyanyelven társalgunk és a más nemzetiségűeket sem ismerjük meg.

— Szigorúak az előkészítőn a

vizsgák? .

— Nagyon.

(Dr. Héjjá Sándor, a GATE tanszék- vezetője, egyetemi docens: — Állam vizsgáztatok az előkészítőn. Nem akarok azzal ártani magamnak se, hogy érdemtelenül átengedek valakit, hogy azutan később itt kínlódjunk egymással. Sem ott, sem itt nincs ^diplomáciai kettes*. Tény: oktatóink, nevelőink többet foglalkoznak velük az első időszakokban, hiszen a nyelvi nehézségek objektív akadályt jelentenek.)

Tévhit N‘2.

(Mindent elárasztanak, aztán élnek, mint Marci Hevesen.)

— Ismeri ezt a kifejezést?

— Persze, hallottam.

(Anthony Esiemokai, Nigéria, ötödéves. Több tudományos diákköri pályázat nyertese, komoly, széles látókörű fiatalember.)

— És?

— A gödöllői az egyetlen agrárfelsőoktatási intézmény Magyarországon, ahol külföldiek tanulnak, most összesen 125-en. Amikor én kezdtem, csak tizenegyen voltunk. Ennyit a tömegről, az elárasztásról.

— És a jólét?

— Amikor Pesten vagyok, honfitársaimnál, az orvosegyetem kollégiuma előtt sok a nyugati rendszámú kocsi, oda tehetősebb külföldi' diákok járnak. De azért jóval több a magyar autó, a magyar srácoké. Nálunk két gyereknek van -kocsija. Itt közel vagyunk egymáshoz, tudunk kiről-kiről mindent, négy világrész 27 országából nem túl gazdag csemeték jöttek össze. És hát az Ösztöndíj...

(Mihályffy Balázs, tudományos ösztöndíjas gyakornok, a külföldi diákok egyik nevelőtanára: — Az ösztöndíjakat meg a hatvanas években állapították meg. ezer, ezer egy száz forintban. A hatalmas összegekről keringő hírek — kacsák. És gondoljunk bele: egy meieg- égövi országból érkezettnek fel is kell öltözni a magyarországi télre. Nem kell irigyelni őket.)

Tévhit N" 3.

(Élik a maguk elzárt életét, nem törődnek azzal, kik közt, hol vannak.)

— Vannak magyar barátnői?

—-'Visszakérdezek: lehet egy szobában lakni valakivel évekig, ismeretlenül?

(Chu Thi Thang, Vietnam, ötödéves. Hosszú, fekete hajfonat, gyönyörű fogai mindig megcsodálhatok, hiszen állandóan mosolyog.)

— Magyarokkal lakik?

— Szabály itt, hogy a kollégiumi szobákban egy nemzetbeliek nem lakhatnak együtt.

— Szigorúnak tűnik.

— De hasznos! A nyelvtanulás miatt is, meg az ismeretekért. így megtudom, milyen a magyar élet, a történelem, a filozófia, no nem ilyen komolyan, de látom, hogy miként gondolkoznak a világról.

(Dr. Csighy Tibor, egyetemi docens! — A külföldi hallgatók nevelési programja megkülönböztetett figyelmet fordít — a szakmai tudás alapos eisajati- ' tfsán kívül — az erkölcsi nevelésre. Ez

tévhitek!

összetett feladat. Reális képet kell kapniuk a szocialista országok életéről, hazánkról. Minden közösségi munkában teljes jogú tagként ^vesznek részt. Együtt sírnak, együtt nevetnek magyar társaikkal.)

| Tévhit N" 4.

(Ugyan, ide csak a gyengébbek jönnek, az igazi fejek Oxfordban vagy a Sorbonne-on tanulnak.)

— Küldték ide?

— Kiharcoltam — nevet Anthony Esiemokai.

— Harc?

— Felvettek a göttingeni egyetemre, a Harwardra és a kaliforniai egyetemre, az UCLA-ra is. Csakhogy: nem bírták volná szüleim a horribilis tandíjat, meg az ellátásom költségét. Vizsga nélkül mehettem volna NDK-beli, szovjet vagy csehszlovák egyetemre. A gödöllői- re Nigéria minden államából több, mint kétezren jelentkeztek, versenyvizsgák voltak mindenhol, a lagosi csúcsvizsgán már csak negyvennégyen maradtunk, közülünk választották, ki jöhet.

— Ennyire jó lenne a hírünk?

— Nagyon. Nigériában sok magyar dolgozik és már számos honfitársam hazatért itteni egyetemekről. Mindkét csoport jó és vonzó példa.

(Dr. Csighy Tibor: — Nehéz ihnen eldönteni, hogy a Sorbonne-on peiaaul milyen képességű külföldiek tanulnak. Jobb mérce az eredmény. A nálunk végzettek között akad minisztériumi főosztályvezető Irakban, miniszterhelyettes Algériában, tudományos kutatók, de vezető politikusok, is. Fiatalon, fiatal országokban.)

Tévhit N# 5.

(Az otthoni kultúrájukat elfelejtik, az ittenit nem ismerik. Lebegnek.)

— Volt színházban?

— Először még az előkészítőből mentünk az Operába — emlékszik Phouang Parisah.

— Mit láttak?

— A Bánk bánt.

— Tetszett?

— Elaludtunk rajta. Teljesen szokatlan dallamvilág, érthetetlen cselekmény. Elsőnek rossz választás volt.

— Elvette a kedvüket?

— Ugyan! Hogy már jobban bírjuk a nyelvet, sokat járunk moziba. Jancsót szeretem, meg a mai magyar élettel foglalkozó filmeket. Meg olvasunk, nemcsak szakirodalmat, regényeket is. ■>

— És magukat hogyan ismerhetni meg?

— A barátsági tanács rendszeresen szervez programokat, melyeken egy-egy, vagy több nemzet fiai, lányai verssel, tánccal, dallal mutatják be kultúrájukat.

(Dr. Héjjá Sándor: — A legjobb kap- csolatteremtő a közös cselekvés. A tanulás, meg a fizikai munka is. Füvesítik a kollégium parkját, árkot ásnak, részt vesznek minden társadalmi munkában.)

Tévhit N* 6.

(No igen, jó partik, mi? Azután elmegy a szegény magyar lány és kiderül, ő a negyedik feleség.)

— Ez rossz vicc — mondja Anthony.

— De külföldi—magyar házasság van?

— Egyre ritkább. Az évek során a magyarok rájöttek, nem tudnak megszokni Afrikában, Ázsiáién. A klíma, a koszt, a legtöbben elváltak, visszajöttek. Az már gyakoribb, hogy külföldivel házasodik, ezt úgy értem, hogy például madagaszkári lány kongói fiúval.

— Nem is járnak magyar lányokkal?

— Dehogynem. Az egyetem, a színház, a disco jó ismerkedési alkalom.

(Mihályffy Balázs: — Ez is különbözik nemzetek szerint. A vietnamiak például szorosan összetartanak, magyarokkal inkább csak baráti kapcsolatokat alakítanak ki. Másra egyszerűen nincs idejük: tanulnak. Ezt erkölcsi kötelességnek érzik, feladatnak, elhivatottságnak. Tudják, otthon szakembereket várnak.)

Tévhit X" 7.

(Hazamennek, azután elfelejtenek mindent. Amit tanultak és ahol tanultak.)

Chu Thi Thang: — Már megvan a helyem otthon, baromfitelepen leszek vezető. Itt már főleg ezzel foglalkoztam az utóbbi időben. Felejteni? Azt a kedvességet, udvariasságot, segítőkészséget, amit kaptunk?

Békében

Phouang Parisah Pravongviengk- ham: — Az ország, de egész Délke- let-Ázsia legnagyobb takarmányüzeme most épül, én leszek ott az első felsőfokú képesítésű szakember. Magyarok is építik, így talán majd visszaadhatok nekik valamit abból, amit itt legjobban szeretek: az örökös vidámságot, a nehézségeken is áttörő humort.

Anthony Esiemokai: — Még valószínűleg Gödöllőn maradok, doktorálni. Otthon egyetemen szeretnék tanítani vagy kutatni. Amit hazavinnék? Hat év alatt bejártam egész Európát, majdnem tucatnyi országot. Sehol sem éreztem azt, amit itt. Megmagyarázhatatlan, mi ez. Talán egy példa segít. Bemegyek Pestre, kisétálok a Népligetbe, leülök valakihez egy padra. Perceken bélül jó barátként beszélgetünk, érdeklődnek rólam, hazámról és mindig megkérdik: nem segíthetnek valamit?

ANDAI GYÖRGY

Viteix, angolai művész liníóleummetszete

A disco és vidéke

Ringatózás a század ritmusára

Február második szombat estéjén fiatalok népes csoportja várakozott az albertirsai művelődési ház előtt Program szerint este 6 órakor kezdődött volna a discóműsor.

— Már harmadszor késik el a lemezlovas — mérgelődött odabent az esti ügyeletes, Füzesi Szilárd művészeti vezető. A fürge technikusok jóvoltából azonban hamarosan kigyúltak a színes lámpák, hatalmas detonációként robbant az első dobütés hangja.

Lemezkopásért 80 formt

( .tfVAftOt .j;,

A színpad jobb oldalán az országúti autómentők sárga jelzőlámpája villog, a falakon nagy kövér fénypillangók kergetőznek. Igen, ez a híres ... recsegi hangszóró. A mondat többi részét már nem lehet érteni. A táncosok egymással szemben, félkörben állva ringatóznak a parketten. A hangerő miatt kiabálva váltok szót a, terem bejáratánál álldogáló fiúkkal, lányokkal, vajon hétközben is jámak-e ide, s akkor mivel foglalkoznak.

Többségük bizonytalan válaszokat ad, fogalmuk sincs a művelődési ház szakköreiről és klubjairól.

— 4- műsorba megpróbáltunk néhányszor diafilmaket beiktatni — mondja Füzesi Szilárd. — Nem nagy sikerrel. Enyhén szólva, nem túl igényes a közönség.

A színpadon Tanhoffer Imre kezeli a készüléket. Érzékeny mutatóik vibrálnak a műszerfalon, a zene ritmusa, a kétütemű motor dobogásához hasonlít. Ez a bonyolult szerkezet öt évvel ezelőtt 80 ezer forintjába került tulajdonosának, de még mindig nem térült meg az ára.

— Mennyi a ma esti honoráriuma?

— Száznyolcvan forint. Ehhez kapom még a SO forint lemezkopási díjat és megtérítik a szállítási költséget is. De még így sem üzlet. Aki azért csinálja, annak nem éri meg.

A teremben egyre többen vannak, a gyéren világított előtérben is sokan álldogálnak. Kinyithatnának egyet társalgónak az ilyenkor csendes klubszobák közül. Helyette azonban a nagyterem nézőterén ülnek le azok, akiknek pillanatnyilag még nincs partnerük. Büfé sincs. A közeli eszpresszó és a művelődési ház között járnak-kelnek a szomjazok.

A szórakoztatás is szakma

A műfaj megjelenése óta márfel$

tt az első esztendők közönsége. A ü tizenévesek azonban ugyanarra a zenére táncolnak a legszívesebben. Egyesek szerint már nem sokáig, mert kezdődik a hanyatlás: a discó- sok nem tudnak újat nyújtani. Ezt főleg a váciak és az érdiek tudnák példákkal alátámasztani. Abonyban és Albertirsán viszont éppen ellen» kező tapasztalatokat szereztek a népművelők; szerintük közelebb jár az igazsághoz, hogy most is ez a tizenévesek szórakozása.

A discó kedvelőit sokan vádolják igénytelenséggel, s nem ritkán erkölcsi szabadossággal. Am úgy tűnik: bizonyos magatartási formákat inkább a szórakoztatás szakszerűtlen és kevésbé kulturált körülményei váltanak ki. A szórakoztatás is szakma, amelynek megvannak a művészei, iparosai, sőt kontárjai is. Vannak persze, elgondolkoztató jelenségek. Egyes helyeken a régi falusi bálokhoz hasonlóan még mindig gyorsan lendülnek ütésre a kezek, s könnyen szabadulnak el az indulatok.

Az üllői Napsugár étteremben harmonikaszó száll. A hatalmas teremben azonban elvesz a hangja. Üjabban itt szórakozik a község fiatalsága, mert a művelődési házbeli discoesteket megszüntették. Vajon miért?

— Verekedés miatt.

— Lehet, hogy mi egy kicsit romantikus érzületűek vagyunk — közli egy fiatal pár, de nekünk tetszik ez a zene. — Az asztalterítő, amit ki tudja, mikor moshattak utoljára, annál kevésbé.'Ma este talán záróráig maradunk. Táncolni nem lehet, de szombaton itt még a moziban is fél 6-kor kezdődik az utolsó előadás. Hol töltsük el hát az időt?

Másutt is meginnák?

A felszolgálónő panaszkodik. Az asztalokhoz ládaszámra kérik a sört. Fiatalkorú kislányok töltik itt az estét fiúk társaságában. Mindig nehéz őket hazaküldeni.

Kraut István, a harmonikás, tapasztalt szórakoztatózenész. Azt játssza, amit a vendég kár. Az üllőiek leginkább a Csórdáskirálynő- egyveleget, a Marfca grófnőt, a nóták közül a Vén cigányt, az Akácos utat kedvelik. No és mostanában a fiatalok a Boney M. együttes számait is igénylik.

Kurucz Tibor, az Országos Szórakoztató Zenéi Központ munkatársa, akivel ezen az estén a szórakp- zóhelyeket járjuk-, bosszankodik:

— Az éttermek vezetői így akarják felszámítani a 10 százalék zenés felárat

A szórakoztató zenészek tudásuk szerint A, B vagy C kategóriás működési engedélyt szerezhetnek az OSZK szakmai ■ izsgáin. A járási kirendeltségék közvetítik ki őket a vendéglőkbe és az alkalmi rendezvényekre. Nagyjából ez a szabály érvényes a discósokra is, akiknek a vizsgán műveltségi tesztkérdésekre is válaszolniuk kell. Ezzel az intézkedéssel a színvonalat akarják biztosítani, s a hivatásos kollégák érdéként védeni. Nem könnyű, mert ebben a szakmában is akadnak üaveskedők, engedély nélkül fellépők, akikkel ezen az estén is volt alkalmunk találkozni, s kínos ma- gyarázkodásaikat hallgatni.

— Mai műsorunk véget ért. Viszlát! Szevpsztok!

A vecsési Aranycsillag . eszpresszó lemezlovasa az utolsó, záróra előtti számokat játszotta, amikor odaértünk. Ez a hely inkább csendes beszélgetésekre alkalmas, mint tömeges rendezvényekre. Szombatonként mégis itt szorong a tizenévesek tömege, akik közt alig lehet áthatolni a sarokban kuporgó magnós fiatalemberhez. Működési engedélye ugyan neki sincs, de előad egy bonyolult magyarázatot arról, hogy őt tulajdonképpen a barátja fizeti, akit helyettesít.

— Pillanatokon belül verekedés lesz — lép hozzánk egy izgatott kislány.

— Van itt valaki, aki nem szereti, ha ránéznek a menyasszonyára — magyarázzák a körben álló fiatalok. .

— Ez gyakran előfordul?

— Ezt is a discóban szereztem — mutat a trikója alatti forradásra az egyik — Igaz, nem itt, nem most, hanem még régebben a művelődé-, si házban.

— Mit isznak ilyenkor?

—' Mindent. Sört, meg töményt is, és sokat. Ebben nincs különbség a fiúk és a lányok között.

Az üzletvezető-helyettes alacsony termetű fiatalasszony. Nagy rutinja van a vendégsereg megregulázásá- bam.

— Nézze, azzal mi nem megyünk semmire, hogy napközben néhány vendég beül a bokszokba egy kávé mellé — mondja. — A fiatalok meg máshol is meginnák azt, amit itt elfogyasztanak. Másfajta szórakozási lehetőség pedig nincs errefelé. A mi vendégeink nem kíváncsiak a színházra, a mozira.

Kihasználatlan lehetőségek

A disco egyike a kihasználatlan lehetőségeknek, állapítottuk meg már útban Budapest felé. .Mert nevelni, igényeket ébreszteni ott kell és csak ott lehet, ahová a fiatalok szívesen elmennek. Miért ne léphetne a táncok szünetében mikrofon elé egy-egy jól tájékozott ifjúsági vezető vagy népművelő, miért n© kaphatna a programban helyet a komolyzene is? Kulturált műsorvezetők kellenének, akik nemcsak a slágereket ismertetik. Most azonban csak erre vállalkoznak. Kellékeik őssi.válogatására néha a túl gics- cses kiállításra többet adnak, mint önmagukra. Stílusukat, egyéniségüket gazdagító továbbképzést nem tartanak nekik. A szakma elismert művelői pedig nem nagyon lépnek fel a vidéki szórakozóhelyeken.

★

Élveztem volna a zenét, ha el tudtam volna viselni az óriási hangerőt, amit a mai tizenévesek egy része, ki tudja miért, kedvel. Sok gondot okozott nekem a riport megírása is, mert munka közben döbbentem rá, hogy enyhén szólva túlkoros vagyok a témához. Nem is a fiataloknak akartam megírni, hanem értük, miattuk*

KOVÁCS T. ISTVÁN